Humor : Zelgadis Greywords És A Kő Bőre |
Zelgadis Greywords És A Kő Bőre
Tsukiyama 2005.08.10. 09:13
10. fejezet: Esti Séta
11. Próbák előtt
Esti séta
A DopeGrown diákjaira szörnyű napok vártak. Valaki, akit most nem nevezek nevén, egy egészségügyi betétet dobott a wc-be, majd megpróbálta lehúzni, minek az lett a következménye, hogy az iskola szennyvízelvezető rendszere teljesen eldugult, a diákok így a szabadban kényszerültek elvégezni dolgaikat.
- Lina kisasszony, ébredjen! – kísérelte meg Amelia a lehetetlent. Felébreszteni az éjszaka közepén az alvó Linát.
- Mit akarsz Amelia?
- Lina kisasszony, ki kell mennem a mosdóba.
- Akkor menj.
- De… nem merek. Odakint sötét van, és olyan félelmetes hangokat hallani.
- Ugyan. Az csak Luna és Phibrizzo. Tudod, ma szerda van.
- De akkor is! Szörnyű dolgokat hallottam a Tiltott Kokain Erdőről. Állítólag kaki manók laknak ott, s aki este végzi kint a dolgát, azokat elrabolják, és hasmenésbe fürdetik.
- Csak nem hiszed el ezt a lökött mesét? – kérdezte Zel, aki eddig nevetését a párnájával próbálta elfojtani, amit Amelia kaki manós meséje váltott ki belőle.
- Zelnek igaza van. És most hagyj aludni, s keress más balféket, aki lekísér. – azzal Lina visszafeküdt, s már húzta is a ló bőrt. (s hogy az állatvédők ehhez mit szóltak, azt már nem tudjuk meg. Lina kikísérte őket egy Dragon Slave-el az ajtón.)
- Másik balféket? – nézett Amelia Zel felé.
- Még mindig nem értem, hogy vettél erre rá…
- Az egyik melltartómmal.
- Hé! Azt nem én kértem. Te húztad a fejemre!
- De utána megadtad magad, és elkísértél. – vigyorgott Amelia, miközben az egyik bokor mögött elvégezte sürgős dolgát.
- Végeztél már?
- 1 pillanat. – majd előmászott a bokor mögül, mire Zel egy kis szatyrot nyújtott át neki, amin egy kutya fej volt. - Ez micsoda?
- El kell takarítanod magad után Amelia. Ilyen zacsikkal szokták a kutyatulajdonosok felszedni a kis kedvencük után a kutyagumit.
- Minek nézel te engem? Kutyának?
- Ha akarod, kézzel is felszedheted…
- Még mit nem!
- Sziasztok. Hallottam, hogy miről beszéltetek, és hát… Ide tudnátok adni azt a zacsit? A barátomnak elkéne.
- Persze. Hogy hívnak?
- Higurashi Kagome. És a barátom…
- Kagome!!! Ne merészelj leégetni! – ugrott fel a hanyou az egyik bokor mögül.
- Fekszik. – mondta ki a lány a varázsszót, mire a félszellem elterült a földön, pont a …
- KAGOME!!! Ha csak fél centivel beljebb állok, akkor…
- Jujj, akkor lett volna csak igazán szükség arra a zacsira. – kuncogott Amelia.
- Na jó, még egyszer köszönöm. – indult Kagome vissza a hanyou-hoz a zacskóval.
- Na, menjünk mi is. Lefagy a kezem. – vacogott Amelia.
- Szerintem is menjünk. Ugye, hogy mondtam. Nincs itt semmilyen kaki manó.
- Igazad volt Zel. – azzal elindultak vissza a kastély felé, miközben nem messze tőlük valaki más is a dolgát végezte. Gourry igazgató. Már éppen végzett, amikor…
- Ááááá! Kaki manók! Segítség!!! – hurcolták el a kis bestiák.
- Hm? Amelia? Te hallottál valamit? – fordult meg Zel.
- Én? Semmit.
- Akkor jó.
Már majdnem kiértek a kokain erdőből, amikor valami sötét árny suhant el előttük.
- Ez mi volt?
- Nem tudom, de menjünk utána! – indult Zel az árny után.
Hosszasan követték, mire végül egy tisztásra értek. Az árny egy fa tövében Zeléknek háttal ült, s valamit csinált. Hirtelen megfordult, valószínűleg észrevette a nézelődő társaságot, majd feléjük indult.
- Zelgadis úrfi! Csinálj valamit!
- Mégis mit? A kardomat a hálószobában hagytam, és az alsósok nem varázsolhatnak az iskolában tanári felügyelet nélkül!
- Szarok a szabályokra! Nahát! Ezt én mondtam? Rossz vagyok… nagyon rossz! – fakadt sírva, a fához rohant, s abba kezdte verni a fejét.
- Amelia! Erre most nem érünk rá! Gyere! – kapta fel a lányt, majd megfordult vele, mire sikerült Amelia fejét kellőképpen a fába vágni. – Bocs Amelia… Huhh, mit kapok ezért, ha felébred… - futott kifelé az erdőből Zel, ám az árny a nyomában volt. Már majdnem utol érte őket, amikor:
- Ahoj! – ugrott ki a bokorból Gourry (akire ráfért volna egy zuhany a kaki manók fürdetése után) s fénykardjával sikerült megvágnia az árnyat, mire az elmenekült.
- Gourry igazgató! Épp időben! – dobta le válláról Zel Amelia-t. – Hopp, ezt nem kellett volna. Mi az ott a földön?
- A barátnőd. Valóban csúnya látvány, na de, hogy meg se ismered…
- Nem az! Ott mellette. És nem a barátnőm.
- Jah… azt az izét az árnyról vágtam le.
Zel közelebbről is megvizsgálta a valamit a földön. Egy fekete ruhadarab volt. A zsebében valami csörgött, így Zel a földre öntötte tartalmát. Drágakövek gurultak szét.
- Ez vajon kié, és mire használhatja? – tette fel a kérdést Zel.
- Nem tudom. De itt az ideje, hogy ágyba bújjatok gyerekek. Késő este van. – indult Gourry vissza a kastélyba. Jobban mondva indult volna, ha nem ment volna neki egy fának, amitől ő is eszméletét vesztette.
- Te jó ég. Most mindkettőt vihetem vissza… - próbálta hátára venni Amelia-t.
Próbák előtt
Zelben kezdett összeállni a kép. Főleg, mióta Phil önként (Lina mellette, Dragon Slave elsütésére készen.) elmondott mindent, amit tudott.
- A helyzet a következő. Phibrizzo, a pokol szolga, megakarja szerezni a Bölcsek Kövét, ami a kastélyban, a 8264 emelet 635-ös ajtaja mögött őriznek. Az árnynál talált kristályok is rá utalnak. Imádja a fényes dolgokat. De nem mer akcióba lendülni, amíg az igazgató is itt van. – magyarázta Zel.
- Öhm… Zelgadis úrfi? Phibrizzo miért tartana Gourry igazgatótól? Hisz a pokolszolga jóval nagyobb erővel bír.
- Amelia-nak igaza van. Miért ne támadna?
- Ez jó kérdés Lina… - gondolkodott el Zel. – Hm… Bakker! Akkor akármikor támadhat! Nekünk kell megszereznünk a követ! Ma este indulunk! Készüljetek! – adta ki az utasítást Zel.
Lináéknak sikerült mindenféle hasznos cuccokat beszerezni az esti akcióhoz, mint például:
- Gumi óvszer (Amelia)
- Egészségügyi betét (Lina, akiről kiderült, hogy ő dobta a múltkorit is a WC-be…)
- Fél tégla (egy nagylelkű felajánló)
És további hasznos eszközök. Estére már minden készen állt a kő megszerzéséhez. Éjfélkor Zel jelet adott, mire az egész társaság, a Mission Imposible zenéjére, amit Amelia biztosított, elindultak kifelé a klubhelységből. Egyenesen a tiltott teremhez mentek. Annak ajtaján különböző bíztató táblák és feliratok voltak:
- Keep Out.
- Megdöglesz ha belépsz.
- Danger!
- Húzzá innen!
- Fenevaddal őrzött terület!
- Tök bíztató…
- Ahogy mondod Amelia. – kapaszkodtak egymásba Lináék.
- Valóban szörnyű. – lépett Zel az ajtóhoz. – Phibrizzo megelőzött.
- Honnan tudod?
- Itt a pelusa. Na de induljunk.
Mikor beléptek, Lina rögtön felsikított. A tábla nem hazudott. Egy undorító fenevad állt bent.
- Noonsa! Te meg mit keresel itt? – kérdezte Zel.
- Tudod Zel, részmunkaidős vagyok a sulinál.
- Te ismered ezt az ocsmányságot? – dadogta Lina.
- Igen. Évekig volt a szomszédom… Mondd csak Noonsa. Nem láttál valakit bejönni?
- De igen. Ki is fizette az átkelési díjat.
- Igen? És mi az átkelési díj?
- Meg kell csókolnotok.
- Mi????? – kiáltott fel az egész társaság.
- Na jó, nektek nagycsaládos kedvezményt adok. Csak a kis vörösnek kell csókolni.
- Na ne! Zel csinálj valamit! – kelt ki magából Lina.
- Miért én?
- Te vagy a szomszédja!
- Na jó… Akkor… Áll az alku Noonsa.
- ZELGADIS! TE!!! Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam, régmúlt idők homályából ismét felbukkansz. Nem riadok vissza, hogy ellenség megússza. A rám ruházott hatalom, add, hogy gonoszt pusztítson! Dragon Slave!!! – irányította a csapást Zel felé, aki elugrott, így a varázslat Noonsa-t sütötte meg.
- Na, ezzel meg is volnánk. – Indult Zel tovább.
- Miért hagytad volna, hogy Lina-t lesmárolja az a büdös hal? – kérdezte Amelia.
- Tudtam, hogy úgy is felrobbantja.
- Jaaa…
|