6. K�tel�k

M�r alkonyodott. Sesshoumaru nem j�tt. Pedig � v�rta. M�r vagy f�l napja. A gyomra �hesen kordult egyet. Mikor j�n m�r!

Sana� h�t�t egy f�nak vetette. M�lyre mer�lt gondolataiban –mint oly sokszor mostan�ban. Mindig otthagyja, csak �gy, sz� n�lk�l elmegy! Nem is foglalkozik vele! Sana� h�trahajtotta fej�t, �s nagyot s�hajtott. Igaz�b�l �r�lt, hogy a szellem nincs vele sokat. Fesz�lyezte a jelenl�te, mintha… mintha b�rmit is akarna t�le! Ugyan! M�gis… f�lt a f�rfit�l… �s nem csak t�le. M�g Yakent�l is tartja a n�gy l�p�s t�vols�got! �lmaiban sokszor visszat�rt m�r az az �jszaka… �s mindig s�rt ut�na. �s, milyen �rdekes, legink�bb Sesshoumaru k�zel�ben volt a legrosszabb. Mert b�zott benne, s�t, szerette �t –na nem �gy, m�g mindig ink�bb, mint a b�tyj�t –de nem tudta elfelejteni… Megborzongott, behunyta szem�t, lecsillap�totta h�borg� lelk�t. Mikor �jra feln�zett, m�r siker�lt h�tt�rbe szor�tania a nyomaszt� gondolatokat. Hal�losan kimer�ltnek �rezte mag�t, mint mindig, mikor megk�s�relte el�sni �ket.

Gyomra megint hangot adott saj�t, n�vekv� probl�m�inak. Sana� meg�g�rte Sesshoumarunak, hogy nem mozdul a fa mell�l, de… Ell�kte mag�t a rideg t�rzst�l, �s n�zte a Napot, amint lassan al�mer�l a horizonton. �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Szokatlanul r�zs�s naplemente… h�trafordult, ott m�r felj�tt a Hold. Lassan fogy� teste v�r�sen emelkedett egyre feljebb az �gen. Rossz el�jel… Sana� megvonta v�ll�t, majd Aun nyerg�be pattant.

- Sana�! Sesshoumaru nagy�r nem fog neki �r�lni, ha… --a s�rk�nyl� ekkor azonban m�r a leveg�be emelkedett. Yaken ki�ltva ugrott fel, �m nem tudta el�rni �ket. Sana� h�tra fordult. Tal�n vissza k�ne menni �rte…

Valami nekicsap�dott Aunnak, valami nagy �s s�t�t. Az �tk�z�s erej�t�l a s�rk�nyl� megt�ntorodott a leveg�ben, utasa pedig kiesett a nyeregb�l. Szerencs�re nem zuhant nagyot, de m�g �gy is �rezte, hogy a v�ll�ban elt�r�tt valami. K�nny futott a szem�be, amint esetlen�l felt�p�szkodott. Mennyd�rg�s. Sana� f�ln�zett az �gre. Hatalmas, koromfekete felh�k gy�ltek, �s Aun sz�j�b�l k�kes vill�mok csaptak az el�tte vitorl�z�, j�kora, sz�rke toll� mad�rf�les�gre. Nagyobb volt, mint Aun, �s a feje furcs�n emberinek t�nt… A csillog�, pih�s tollak finom vonal� arcot sejtettek, �ri�si, mandulav�g�s� szemei s�rg�n villogtak, �m merevek voltak, ak�r egy �lyvnek. Amint jobbra h�z�dott Aun csap�sa el�l, az egyik sisterg� vill�m belemart az oldal�ba. Hatalmas, horgas cs�re sikolyra ny�lt… h�tborzongat�, emberi ki�lt�sra. Csapott egyet sz�rnyival, sz�l s�v�tett, majd Aun test�nek neh�z puffan�sa jelezte, hogy a szellem kis h�j�n r�esett Yakenre. Aki ezt hangos szitkoz�d�ssal nyugt�zta.

Sana� f�lve ford�totta fej�t Aun fel�. Szerencs�re l�legzett, csak elveszthette az eszm�let�t. A l�ny nagyot s�hajtott megk�nnyebb�l�s�ben. Megint az �gre emelte tekintet�t. Odaf�nn, j� magasan, a fura mad�rszellem k�r�z�tt. �ket n�zte, Sana� tiszt�n �rezte, s�t, a test�t k�r�lfon� s�t�t aur�t is. Nem csak �rezte, l�tta, mint kavarog k�r�l�tte a leveg�, a sz�rke minden �rnyalat�t felvillantva. A l�ny kiolvashatta bel�le az �lvezetet, hogy v�gre v�dtelen sz�tmarcangolnival�ra akadt. A szellem lecsapott, tombol� vihart id�zett a sz�l, egyre sebesebben k�zeledve fel�. Sana� nem tudott megmozdulni. T�z csapott fel hirtelen, a szeme sark�b�l l�tta, mint t�r el� Yaken botj�b�l. Leveg� �s t�z egyar�nt sikoltott, amint egym�snak fesz�ltek egy v�gtelen pillanatra… Majd, mikor a robaj m�r szinte az elviselhetetlenre fokoz�dott, a l�ngok visszafordultak �s egyes�lve a sz�llel, v�rv�r�s, ropog� burokba fogt�k Sana� test�t.

Sesshoumaru f�lkapta fej�t. A z�g�s egyre er�s�d�tt. Egy idegen szellem szag�t sodorta fel� a sz�l… mely egyenesen a t�bbiek fel�l f�jt. Teste v�ltozni kezdett, f�nyes g�mbb� alakult, �gy rep�lt sebesen t�rsai fel�. Mikor oda�rt, a narancsos l�ngokat �lel� sz�l m�r majd nem el�rte Sana�t. A l�ny �szrevette �t. Tekintet�k �sszekapcsol�dott. Eg�szen k�zelr�l l�tta az arc�t… mintha t�vcs�n kereszt�l n�zn�. Sesshoumaru megl�tta mag�t a n� szomor�, k�kessz�rke szem�ben… Szinte nem is hallotta a f�ls�ket�t� robajt. M�gnem a l�ngok el�rt�k a karcs� testet, �s a l�ny m�g mindig �t n�zte, m�g akkor is, mikor a l�ngok belekaptak a haj�ba, felk�sztak az arc�n… �s elt�nt.

Sesshoumaru dermedten �llt. M�g p�r pillanatig n�zte a m�r csak rotyog� burkot, melyb�l gyilkos forr�s�g �radt. Aun fels�rt. Yaken zokogva vetette mag�t ura el�.

- Bocs�ss meg Nagyuram! �n… �n…

Sesshoumaru azonban nem figyelt r�juk. Sana� gyilkosa most f�l�tte k�r�z�tt. Majd odasz�llt el�, �s elmosolyodott.

- �. Sesshoumaru nagy�r –a hangja kellemesen karcos volt. –Sz�val igaz a pletyka… nem baj, m�r �gy is mindegy. A l�ny teste m�r bizony�ra porr� �gett… Hmmm… Milyen sok�ig fenn �ll ez a t�mad�s! �n �s a szolg�d remek csapat lenn�nk –vigyorgott Yakenre, aki �sszeh�zta mag�t, �m ura m�g mindig nem vett tudom�st r�la. Lehajtott fejjel �llt, majd r�n�zett a szellemre. Szeme lassan olyan v�r�s lett, ak�r a f�l�tt�k v�rz� Hold.

- �, csak nem vagy d�h�s! Nah�t, ezt igaz�n nem gondoltam volna r�lad… --r�ppent feljebb. 

Sesshoumaru haj�t �s ruh�j�t saj�t erej�nek vihara f�jta f�lre, majd alakja n�ni kezdett, m�gnem teljesen megv�ltozott. Egy hatalmas kutya alakj�t vette fel. M�rgez�, savszer� ny�l csordult ki vicsorg� pof�j�b�l, emberm�ret� fogain v�r�sen csillant a Hold f�nye, mintha m�ris v�r mocskoln� be �ket…

Sesshoumaru! Sana� ki�ltani akart, de nem j�tt ki hang a tork�n. Csak n�zte a f�rfit, aki szint�n nem mozdult az id� alatt, m�g tekintet�t az �v�be f�rta. �rezte a fel� k�zelg� hal�l pokoli lehelet�t, �s csak arra v�gyott, eg�sz l�ny�vel k�v�nta, hogy �r�kk� tartson ez a pillanat. Elveszett a f�rfi szem�ben, �s m�r nem �rezte a k�nz� forr�s�got, nem hallotta a t�z �s leveg� n�sz�b�l sz�letett s�v�lt�st sem, mely el�ri egyszer, tudta, hogy �gy lesz. Mikor azt�n bek�vetkezett, nem �rzett f�jdalmat… csak szomor� volt, hogy el kell hagynia ezt a vil�got. Eg�szen addig kapaszkodott Sesshoumaru szem�nek aranyl� f�ny�be, m�g a t�z el nem takarta el�le. �s akkor megt�rt a var�zs. Felsikoltott. �gy �rezte, minden porcik�ja lassan olvad, elem�szti az elk�peszt� h�s�g. A moraj egyre er�s�d�tt, m�g m�r elviselhetetlen lett, �s Sana� sikoltott volna megint, �m mikor kinyitotta a sz�j�t, forr�s�g �ml�tt le rajta, �s � t�rdre esett. S�rt, �m k�nnyei, amint el�rt�k volna orc�j�t, semmiv� foszlottak, �s Sana� rem�lte, hogy nemsok�ra � maga is �gy tesz. T�ls�gosan f�jt… megpr�b�lt nem gondolni r�, megpr�b�lt elm�je egy s�t�t zug�ban mened�kre lelni… Az elm�ben, mely lassan maga is felmorzsol�dik.

Sesshoumaru morogva ugrott fel. �m a mad�rka kics�szott a karmai k�z�l, �s �gyesen feljebb r�ppent. Ak�r �vsz�zadokig is elj�tszadozhatn�nak �gy...

Sana� sz�m�ra �gy t�nt, mintha nem is l�tezne, s�t, nem is lett volna soha m�s vil�g, csak ez a forr�, hangos, az � zokog�s�nak g�z�t�l p�r�s burok. Al�mer�lt lelk�ben, de nem tal�lt megnyugv�st. Egyed�l volt. Izzadts�g csurgott a homlok�n, ruh�ja m�r r�g le�gett r�la. M�gis, a hideg r�zta. 

Sesshoumaru ugrott, �s lecsapott, �rezv�n, hogy eltal�lta ellens�g�t. Az visongva csapkodott sz�rny�val, �s lejjebb ereszkedett. M�r �pp k�sz�lt v�gezni vele, mikor hirtelen elhallgatott a vil�g. Olyan volt, mintha megs�ket�lt volna. Ellenfele is megd�bbent. Majd hatalmas, f�lt�p� robban�s hallatszott. A szellem h�trafordult. Egy pillanatig kis l�ngocsk�k lebegtek a leveg�ben ott, ahol nem is olyan r�g m�g a t�zg�mb volt… most pedig valami f�ld�nt�li f�ny. Azt�n a l�ngok sz�tsz�r�dtak a sz�lr�zsa minden ir�ny�ban. De nem �rtottak semminek. Mikor f�ldet �rtek, kihunytak. �m a f�ny, az megmaradt. Lassan kivehet�v� v�ltak a kecses k�rvonalak, amint elhalv�nyult.  

Sana�n f�ld�nt�li nyugalom lett �rr�. M�r nem �rezte a f�jdalmat. Cs�nd volt. Fel�llt. Soha ilyen er�snek nem �rezte m�g mag�t. Nem fog meghalni, nem! Lelk�nek ez�st�s t�ze magasra csapott, �s bebor�totta test�t. �lni fogok! Mikor m�r a kellemes h�v�st �rezte minden porcik�j�n, elmosolyodott. Elengedte erej�t. K�r�tte ez�st t�z em�sztette fel a vil�got.

Sesshoumaru r�gt�n felismerte. Viszont nem akarta elhinni. Sana� ott �llt, meztelen test�t eltakarta a bel�le �rad� f�ny, melyet csup�n az a sz�rk�s szemp�r ragyogott t�l…   

Sana� k�rben�zett. Kicsit h�trah�k�lt, mikor megl�tta a hegym�ret� feh�r kuty�t, �m azonnal megl�tta benne Sesshoumarut… A szellem el�tt lebegett az, aki meg akarta �lni. Biztat�an r�mosolygott. Felemelte a kez�t.

- Te, ki az �letemre t�rt�l, halj meg a saj�t lelked gonoszs�g�t�l!

Sana� hangja megkarcosodott. Teste felragyogott, ez�stbe �lt�z�tt a vil�g. Mikor a f�ny elhalv�nyult v�gleg, a Hold k�kesfeh�r f�nye beragyogta a vid�ket.

Sesshoumaru k�r�ln�zett. A mad�rszellem elt�nt. M�g a szag�t sem �rezte. Visszav�ltozott. Sana� �llt vele szemben, �s nagyon igyekezett, hogy ne l�ssa a zavar�t.

- ������… k�lcs�nk�rhetn�m a pr�medet?

A f�rfi sz�tlanul odament hozz�. A v�ll�ra ter�tette a bund�t. Sana� f�rg�n maga k�r� csavarta, mikor Sesshoumaru elfordult. A szellem sz�tlanul elindult t�borhelyet keresni. Sana� nagyon f�radt volt, h�l�san �lt fel Aun h�t�ra. Begy�gyult a sebe… Arra gondolt, milyen aranyos is Sesshoumaru kutyak�nt, miel�tt elnyomta az �lom.