A telihold ragyog az �gen. H�v�s az �jszaka. Szeretem a Holdat n�zni, �m a vad�szatot csak nehez�ti ez a k�kesfeh�r f�ny, mely felfedi m�g az emberek el�tt is alakom. Egy k�zeli falut szemeltem ki c�lpontnak. Az ist�ll�ban lovak nyer�tenek... �m �n most nem �rt�k j�ttem. A baromfik keltik fel figyelmem. Sz�p, nagy, k�v�r ty�kok. Persze, sokkal t�bbet kell megennem ahhoz, hogy j�l lakjak, de az �z�k jobb, mint a lovak�, az emberek pedig nem csapnak akkora pat�li�t, mintha egy gyermeket ragadn�k el... �s a felhajt�s igaz�n nem hi�nyzik, most, hogy van egy k�ly�k, akire... Megr�zom fejem. Nem, nincs senkim, az a l�ny csak egyszer�en levakarhatatlan. Ezt elism�tlem m�g p�rszor, mire megnyugszom. K�zelebb osonok a f�hoz, amin a gyan�tlan sz�rnyasok �lnek. Olyan csendesen �s hal�losan falom fel egyiket a m�sik ut�n, hogy �szre sem veszik... meg se nyikkannak.

Fel�bredek. Term�szetesen nem ok n�lk�l. A gyomrom v�szesen korog, ez�rt �gy d�nt�k, ideje ennival� ut�n n�znem. M�g mindig kicsi vagyok, de jobb is �gy. Ebben az alakomban hamarabb j�llakom. Beljebb megyek az erd�ben, m�g v�g�l tal�lok egy mad�rf�szket, amiben fi�k�k vannak. Egyenk�nt elharapd�lom a torkukat, azt�n j��z�en befalom �ket. Szerencs�re m�g csupaszok voltak, ugyanis nem szeretek tollat nyelni. A f�szket magammal h�zom a f�mig. Az este h�tralev� r�sz�ben ott fogok tany�zni. Hirtelen t�z ropog�sa �ti meg a f�lemet... �s f�stszag terjeng a leveg�ben... felkapom apr� fejem �s a fullaszt� szag ir�ny�ba rohanok. Mikor oda�rek, csaknem sz�vrohamot kapok: egy falu! Igen, egy falu, aminek lak�i egy macskaf�les�get vesznek k�r�l... Neko! Nem hagyhatom, hogy meg�lj�k! Hirtelen ment� �tletem t�mad. Hangosat csippantok �s odafutok a macsk�hoz. Hozz�b�jok, mintha csak f�ln�k, �s k�ny�rg� szemekkel az emberekre n�zek. Bev�lt a tervem: a haland�k lassan leeresztik a fegyvereiket. Besz�lgetni kezdenek

-        Tal�n a k�lyke?

- Megeshet, n�zd, hogy b�jik hozz�... --K�m�lj�k meg �ket... Lassan elcsendes�lnek. Az egyik hirtelen felki�lt –T�n�s innen! �s ne l�ssunk t�bb� titeket, mert akkor m�r nem k�ny�r�l�nk meg rajtatok!

Megh�kkenek. Megk�ny�r�lni?! �r�ljenek, hogy �lnek! Felh�rd�l�k. Ekkora pimaszs�got. �s honnan veszik, hogy a k�lyk�m??! � mi�rt most akarnak megk�m�lni?? Mi�rt nem akkor? � nem volt el�g aranyos?! Erre a gondolatra szakad el bennem valami. �r�lt d�hvel �v�lt�k fel, �s m�g n�v�k egy h�sz centit. M�r nem is l�tok, szemem el�tt v�r�s lepel takarja a vil�got.

Mikor �jra feleszm�lek, cs�nd vesz k�r�l. Csup�n a t�z ropog�sa hallatszik, amint elem�szti a kunyh�kat. Emberek fekszenek k�r�l�ttem. A felismerhetetlens�gig �sszeroncsolt f�rfiak. N�ket �s gyerekeket nem l�tok... bizony�ra elmenek�ltek... Visszanyerem emberi alakom, �s bel�mhas�t a f�jdalom. Na igen, az egyik mancsom meg�gett... �mely�t� az �gett h�s szaga... Minden�tt f�st... A Hold v�r�s f�nye, mint a v�r, v�gig�mlik a t�jon.

- Neko… --csipogom. Nem l�tok a k�nnyeimt�l. T�le nem messze fekszem a poros f�ld�n. Az oldalamon egy hatalmas karom v�res, m�ly nyoma l�tszik. Mi�rt? Mi�rt t�madott meg? –Mi�rt... --�t�sszer�en elvesztem az eszm�letem.

Mint oly sokszor mostan�ban, most is d�bbenten pislogok r�. Megt�madtam? �szre sem vettem... nem akartam... Csak �llok ott, �s v�rok. Nem tudom, mire.

-N... Ne... ko... --csipogom f�lig �jultan.

R�n�zek... K�nny fut a szemembe... hangosan felzokogok. �gy has�t a csendbe, mint egy sikoly. Megfordulok, �s elrohanok. El innen!

Neh�zkesen felt�p�szkodok. A l�baim meginognak. M�ly leveg�t veszek. V�gre egyenletes a sz�vver�sem. K�r�ln�zek, holtak �s pusztul�s mindenhol. Hova futott Neko? Meg kell keresnem... de m�g pihenek egy kicsit... regener�lnom kell magam... lefekszem egy fa t�v�be, a testemet z�ld felh� veszi k�r�l... a felleg a sebembe sz�ll, ami azon nyomban begy�gyul. Igaz, egy er�s heg ott marad, de nem sz�m�t. Visszaalakulok az emberi form�mba �s f�lelek. S�r�s... valaki s�r... ismer�s a hang... Neko. Megd�bbenek. Sosem hittem volna, hogy Neko is k�pes s�rni... A hang ir�ny�ba futok. A zokog�s er�s�dik. Lass�tom a l�pteim. Nem akarom, hogy �szrevegyen. M�r l�tom is a macskad�mont. Egy k�v�n �l, arc�t a t�rdeihez szor�tja, karjaival �tkarolja a l�b�t. Nesztelen l�ptekkel osonok oda hozz�.

�sszerezzenek. Fordulok, emelem a kezem, hogy le�ssem, aki megzavar.... �pp siker�l meg�ll�tanom a kezem a feje felett. Elfordulok.

- Neko-sama... nem a te hib�d... --suttogom �s n�mileg m�g�, n�mileg mell� t�rdelek.

R�n�zek. H�t persze, hogy nem! Nem az �n hib�m, hogy most azok a haland�k... de... akkor... az eny�m volt. Megkock�ztatok egy mosolyt. - Tudom –a hangom megremeg, Sz�gyenkezve �llok fel. –Szerintem nem kellene velem maradnod –a hangom elhal.

- Mi�rt? –k�rdezem halkan.

- F�jdalmat okoz a jelenl�ted... a sz�momra.

- F�jdalmat... mert a m�ltadra eml�keztetlek... nincs igazam?

�sszerezzenek. Megint. R�sand�tok. De nem v�laszolok. Meggy�t�rne a besz�d.

- Akkor elmegyek. –jelentem ki. Odal�pek hozz� �s... meg�lelem. Gondolom �letemben el�sz�r �s utolj�ra. Azt�n elengedem, elfordulok �s befutok az erd�be. Nem figyelem, merre rohanok, csak el...

Nem megyek ut�na... szeretn�k, de... nem szabad. Lefekszek a f�ldre. A Holdat n�zem. Ilyen v�r�snek m�g sosem l�ttam. K�nnycsepp g�rd�l v�gig arcomon. �s �n hagyom. Nem z�rja m�r e test b�rt�ne. �n m�g itt vagyok... a saj�t, k�l�n ketrecemben. �m az a k�nnycsepp... szabad. Olyan, amilyen �n sosem leszek...

Lass�tok a temp�n. Meg�llok �s lefekszek az avarba. N�zem a v�r�s Holdat... �s merengek. Mi�rt okozok f�jdalmat neki? Hirtelen egy mondat visszhangzik a fejemben: "A mi fajt�nk sorsa az, hogy �ljen, m�g azok, akiket ismer, meghalnak..." Teh�t Neko... f�lt engem? Az a bizonyos bar�tja meghalt... �s f�l, hogy most ugyanez fog t�rt�nni? Igen, hiszen milyen sokszor ker�ltem m�r bajba... Mindig � mentett meg... Nem... nem hagyom mag�ra. M�r csak ez�rt sem. Vele leszek mind�r�kk�. �s nem csak �n... Ezt egyszer... egyszer majd... elmondom neki.

M�g mindig nem mozdulok... nem is �rz�kelem a k�rnyezetem. �ppen ez�rt azt sem veszem �szre, hogy valaki mell�m l�p. Csak akkor eszm�lek fel, mikor megsz�l�t.

 - Te vagy Neko, a macskaszellem?

Oldalra ford�tom a fejem. R�n�zek a p�vi�nbund�s alakra, �s biccentek. Az folytatja.

- Az �n nevem Naraku –lassan, vontatottan besz�l –J�jj, l�gy a sz�vets�gesem!

Fel�llok �s elindulok visszafel�. Megl�tok valami feh�ret. Mi lehet az? K�zelebb megyek �s elb�jok egy fa m�g�. Naraku! �t ismerem... hall�sb�l. Mit besz�lnek ezek?

- Mi�rt gondolod, hogy �rdekel az aj�nlatod? –vonom fel szem�ld�k�m. A hangom olyan jeges, amilyen csak ritk�n szokott. A v�lasz gyorsan �rkezik.

 - Mindj�rt gondoltam, hogy ezt fogod k�rdezni... Tudd, hogy nagy a hatalmam... v�gtelen. Visszaadhatn�m neked �t... eml�kszel?

A t�r v�ltozni kezd... Megh�kkenek... ott vagyok, ahol eddig, de.... k�r�l�ttem minden �de �s z�ld, csak ahol �n, meg Naraku �ll, ott nem v�ltozott semmi. A Nap ragyog, �s halk, cseng� kacajt sodor fel�m a sz�l... mely val�j�ban nem f�j... egy eml�k. 

Nevetve szaladok ki a bokrok k�z�l. M�g�ttem halk, de gyors l�ptek hallatszanak. Ki�rek a r�tre. M�g�ttem egy f�rfi t�nik fel. Nevetve futok el�le, be-bev�rom, �m miel�tt el�rne, kisiklok a kart�vols�g�b�l... v�g�l hagyom, hogy megragadjon. Mag�hoz �lel...

Patak csobog, s egy labda gurul a l�baimhoz... felveszem. Visszagur�tom. El�ttem egy apr�cska kisl�ny sikoltozva az �r�mt�l szalad ut�na, de megbotlik. S�r. Odamegyek hozz�, felveszem. Hatalmas arany szemeivel r�m mered, m�zsz�n� haj keretezi kerek arcocsk�j�t. Megmarkolja az �n arany f�rtjeimet, �s �desen g�gy�g...

Hagyd abba! –sikoltom, t�rdre bukok. El�ttem barlang sz�ja �s�t, feket�n, balj�san. F�l�ttem a v�rv�r�s Hold felragyog. A barlangb�l f�st sziv�rog, �gett h�s szag�t hordva fel�m... berohanok... zokogva ford�tom el fejem a l�tv�nyt�l... �m hirtelen, nevet�st hallok megint. Az �ssze�gett csontokra �jra h�s �s b�r n�... egy hat �ves kisl�ny rohan fel�m... felkapom. –Mi�rt s�rsz, anya? –k�rdi kedvesen. Itt vagyok... mindig itt leszek...

Elt�nik a l�tom�s, m�r nem �rzem a karomban a gyermek s�ly�t, finom b�r�t.... megint s�rok. A p�vi�nbund�s el�ttem �ll. - L�tod? �rzed? �n megadhatom neked, amire v�gysz... csak teljes�tsd a parancsom. az �sszes parancsom.

Elk�pedve figyelem �ket. Az eml�keket. Teh�t... volt csal�dja... �s elvesztette. Olyan furcsa �rz�sem van ezzel kapcsolatban... mintha... nem, bolondokat gondolok...