Negyedik Fejezet

Ez�ttal megmutatom mire vagyok k�pes!

- Hoho… egy bar�t?

- Nem a bar�tja vagyok… a test�re!

- Heh… ahogy akarod. Teh�t ellens�gek vagyunk, igaz?

- Ennek �gy kell lennie, �reg. - Gourry csak b�lintott.

- Akkor el�sz�r t�ged �llek meg.

- Ha meg tudsz… - Gourry t�madott.

- Ha! - A mazoku egyszerre t�madott a korb�csokkal �s az ez�st nyilakkal, de Gourry k�nnyed�n ker�lte el �ket. A kardja megvillant… gyors volt, nagyon gyors. B�r a k�zelb�l n�ztem, nem l�ttam a csap�st. Most el�sz�r l�ttam Gourryt igaz�n harcolni �s sosem gondoltam hogy ennyire j�. �n is �gyesebb vagyok mint egy �tlagos harcos, de Gourry k�zel�be sem �thetek. Szinte egy pillanat alatt kett�v�gta a mazokut. De…

Gourry h�r�totta a h�tulr�l j�v� nyilakat.

- Ho… a korod ellen�re nagyon �gyes vagy! - a mazoku m�ly hangon nevetett, semmi s�r�l�s nem l�tszott rajta.

- Aha! Egy mazoku - Gourry �gy konstat�lta a t�nyt, mintha ez egy�tal�n nem sz�m�tana. �n csak b�multam… erre t�nyleg csak most j�tt r�? Most �szint�n…

- Igen… �s nem �rthatsz nekem azzal a karddal - v�laszolta a mazoku egyszer�en. Ez pedig igaz volt. Ha csak f�l-mazoku lett volna, mint a Kisebb D�monok vagy a R�zd�monok, nem lett volna gond. De a tiszta mazoku k�zel van az asztr�ls�khoz, fizikai �ton nem lehet �ket elpuszt�tani. Egy var�zskarddal vagy p�r mazoku-ellenes talizm�nnal meg lehetett volna sebezni Zoromot. Sajnos, b�r Gourry kardja j� min�s�g� volt, nem volt m�gikus, az eny�m pedig nem volt el�g er�s. �ppen k�sz�ltem hogy m�gis bevetem a teljes er�met, de Gourry hangja meg�ll�tott.

- De meg tudlak sebezni - csak pislogtam. Vajon t�nyleg nem �rti?

- Hoho… - g�nyol�dott a mazoku. - Akkor v�gj meg!

- Elfogadom az aj�nlatodat - mondta Gourry, a kardj�t a f�ldbe d�fte, �s el�vett… egy t�t.

- Ne mondd hogy azzal pr�b�lsz megt�madni!

- Persze hogy nem - bal k�zzel megragadta a kard markolat�t. - Ez nem arra val�.

- Akkor mit teszel vele?

- Csak ezt - Gourry megb�kte a kardj�t, ahol a penge a markolatba �r. Azt�n eltette a t�t. - �rted m�r? - kezdtem d�h�s lenni… MIT KELLENE �RTENI?! De Gourry nyugodt volt, �s megfontolt. Vagy tudta mit csin�l, vagy csak nagyon h�lye.

- Fiatalember… fogalmam sincs mir�l besz�lsz.

- �s ehhez mit sz�lsz? - Gourry k�zbe kapta az �res markolatot �s t�madott. Ez h�lye!

- �rtem m�r… �r�lt vagy! - Zorom t�bb T�znyilat l�tt Gourry fel�.

- Ha, ez t�l k�nny�! - d�bbenten n�ztem. Gourry minden nyilat elker�lt. De att�l hogy az ellenf�l nem tal�l el, m�g nem gy�zt�l. Gourry egyre k�zelebb �rt, �s hirtelen felki�ltott:

- F�ny, t�rj el�!

B�multam, �s Zorom is megdermedt a d�bbenett�l. Dermedten halt meg, mikor Gourry egyetlen csap�ssal kett�szelte. A mazokunak m�g felki�ltani sem volt ideje, ez�ttal t�nyleg elpusztult. Gourry kez�ben pedig, a penge �res hely�n tiszta f�ny izzott.

- A F�ny… F�nykard…?! - Igen, a kard a szemem el�tt, Gourry kez�ben, a legend�s F�nykard volt. A penge, amit Gourry kioldott, csak �lc�nak szolg�lt.

- G… Gourry… - csak ny�gni tudtam, a torkom teljesen kisz�radt.

- Szia! - Gourry vid�man, mosolyogva fordult fel�m. - Hogy vagy, kicsi l�ny?

- Gourry! - ki�ltottam, �s futva indultam fel�. � visszahelyezte a peng�t a F�nykarba �s csendben �llt. Meg�lltam el�tte, feln�ztem az arc�ra. - Gourry…

- Lina…

- Add nekem azt a kardot! - ki�ltottam, �s Gourry a f�ldre omlott. De ez egy�tal�n nem �rdekelt. - K�rlek! Add nekem! L�gyszi, l�gyszil�gyszii!

- H…h��! - Gourry a fej�t vakargatta. - Azt hittem �r�lsz nekem, �s meg akarsz �lelni, vagy ilyesmi…

- K�s�bb fogok �r�lni, el�bb add nekem a kardot - ez kezdett nekem is sok lenni. Ennyire nem lehetek �nz�. - �tsz�z! Adok �rte �tsz�zat!

- Mi? - Gourry hangja megemelkedett. - Annyi�rt m�g egy rap�rt sem kapni!

- J�, akkor legyen �t-�tven. Tolvaj.

Gourry d�bbenten n�zett.

- TE vagy a tolvaj! Ki lenne annyira h�lye hogy 550 arany�rt eladja a F�nykardot?!

Morogtam. Ha �n k�lt�m a p�nzt, m�g egy r�zgaras is sok. Hi�ba, keresked�csal�db�l sz�rmazom.

- K�l�nben is - folytatta Gourry, - ez csal�di �r�ks�g, m�r gener�ci�k �ta. Mindegy mennyit aj�nlasz, �gysem adom el!

- Akkor meg�g�rem hogy nekem is a csal�di �r�ks�gem lesz, ami gener�ci�r�l gener�ci�ra �r�kl�dik. K�rleeeek, add nekem!

- Mif�le logika ez? Mondtam hogy nem adom �s k�sz!

- Gonosz! �gy b�nni egy l�nnyal… s�rni fogok! - h�pp�gtem, �s neki�lltam l�tv�nyosan szipogni.

- Akkor s�rj - Gourry nem volt humor�n�l.

- Naj�, el�g a h�ly�l�sb�l…

Gourryt fejbek�lintotta a hirtelen visszat�rt komolys�gom, ism�t a f�ld�n k�t�tt ki.

- Mi… mir�l besz�lsz?

- Csak hallgass… Most nincs id�m r�szletesen elmagyar�zni, legyen el�g annyi, hogy az, aki seg�tett megsz�kni, most bajban van. Tartozom neki. Meg tudn�d menteni �t is?

- Hmm? H�t… j�.

- Rendben, ezt megbesz�lt�k. Gyere ut�nam! - ki�ltottam, �s fut�snak eredtem. Ez�ttal mi mentj�k meg Zelgadisst.

Ilyen sok ellenf�l ellen harcolni m�g egy olyan tapasztalt harcosnak is neh�z, mint Zelgadiss. R�ad�sul az ogr�k �s a berserkerek hullottak el el�sz�r, �s Dilgear a s�sk�k �s a durahanok maradtak. A meg�rkez�s�nk pillanat�ban, Gourry a F�nykarddal sim�n lev�gott egy durahant.

- Hell�! - ki�ltottam vid�man. - J�tt�nk seg�teni!

Mormog�s futott v�gig a csapaton, mindenki fel�nk fordult. A csata menete hamarosan �j ir�nyt vett, Rezo katon�i visszaszorultak. Hirtelen azonban mindenki meg�llt. Dilgear megfordult �s megk�nnyebb�lten elvigyorodott.

- Rodimus! - M�g�tt�k a korosod� harcos �llt a csatab�rdj�val, mellette pedig egy �j arc. Egy hihetetlen�l j�k�p�, k�z�pkor� f�rfi. - J�, hogy j�ttetek, elk�lne n�mi seg�ts�g…

De m�g a mondat k�zep�n, Minden figyelmeztet�s n�lk�l, Rodimus Dilgearra s�jtott a csatab�rddal. A farkasembert elrep�tette a csap�s, majd a test egy f�nak �tk�z�tt. Egy reccsen�s, �s Dilgear nem mozdult.

- R… Rodimus? Mit m�velsz? - a s�sk�k teljesen k�ts�gbeestek. - Meg�r�lt�l?

- �ppen ellenkez�leg! Sir Zelgadissnak esk�dtem h�s�get, nem a V�r�s Papnak! Nem tartozom neki semmivel…

A s�sk�k feld�h�dve t�madtak. Rodimus hatalmas csataki�lt�ssal vetette mag�t el�re. Az el�l �ll� s�ska der�kban kett�v�lt, az als� r�sze m�g futott egy darabig, majd egy f�nak �tk�zve eld�lt. A t�bbiek ezt l�tva, elmenek�ltek.

- Nos - jegyezte meg Zelgadiss csendesen. - K�sz a seg�ts�get.

- Nem igaz�n �rtem mi t�rt�nt - Gourry zavartan mosolygott, - de sz�vesen.

- De ti ketten… biztos hogy ezt akarj�tok? - fordult Zelgadiss Rodimus, �s a m�sik f�rfi fel�.

- Semmi gond… - v�laszolta a j�k�p� f�rfi. A hangja valahonnan ismer�s volt.

- Rodimus, Zolf… sajn�lom. Nem akartalak belekeverni benneteket.

Z… ZOLF???! Ez a csod�s f�rfi volt M�mia? Nem hittem el. Nem lehet hogy a sok f�sli alatt ilyen sz�p volt…

Zolf r�m pillantott.

- Szia kisl�ny… sz�val �letben vagy.

Grrrr… egy percig �gy �reztem megbocs�tok neki, mert olyan sz�p. De meggondoltam magam. Viszont a V�r�s Pap k�z�s ellens�g�nk, �gyhogy visszafogtam magam.

- Nos, mindig j� dolog �j t�rsakat szerezni, ez�rt felejts�k el az eddigieket - mondtam, �s szerintem ez nagyon sz�p volt t�lem. - Nem sz�m�t mennyit akad�lyozt�l eddig, az sem hogy rem�nytelen�l harmadoszt�ly� var�zsl� vagy, s�t, hogy vitathatatlanul szadista, a t�rs az t�rs. M�g a halott fa is r�sze a hegynek… �gyhogy seg�ts�k egym�st, �s felejts�k el a bossz�t.

- M�g mindig haragszol r�m.

- Csak k�pzel�dsz! Csak a perverzit�sod, �s a bonyolult, kicsavarodott b�szkes�ged �rezteti ezt veled.

- Te l�ny… - Zolf kezdett ideges lenni.

- Lina, egy pillanat… - sz�lt k�zbe Gourry. - Ahelyett hogy sz�rakozol, nem magyar�zn�d el ink�bb hogy mi folyik itt?

Egy pillanatig nem �rtettem, azt�n leesett hogy m�g semmit sem mondtam el Gourrynak. R�viden �sszefoglaltam az esem�nyeket.

- … sz�val ennyi. �rted? - Esteledett mire befejeztem. Gourry nem v�laszolt, ez�rt �jra r�k�rdeztem. - �rthet�?  - Megint nem felelt, csak �res tekintettel n�zett r�m… Hogy mer ilyen �lmatagon b�mulni?! A t�bbiek is a f�ld�n �ltek, kif�rasztotta �ket a csata. Sz�nalmas. �n n� vagyok, m�g sincs semmi bajom!

- J��g… te t�nyleg sokat besz�lsz - ny�gte f�radtan Rodimus.

- T�nyleg? - k�rdeztem, mire mindannyian b�logattak. Nem is besz�ltem sokat.

- De most m�r �rted a l�nyeget, igaz?

- Lesz�m�tva a szem�lyes �rz�seket �s benyom�sokat, azt hiszem igen - Gourry felt�p�szkodott.

- Meg kell k�rdeznem… Hajland� vagy nekem adni a k�vet? - Zelgadiss szint�n fel�llt.

- Nem - v�laszolta Gourry egy pillanatnyi haboz�s n�lk�l.

- Gondoltam - Zelgadiss hangja minden �rzelemt�l mentes volt.

- Egyik oldalon a meggy�gy�tott szemek, m�sikon a gy�l�let. Ha a B�lcsek K�v�t ilyen �nz� c�lokra haszn�ln�k, az beszennyezn� a h�rnev�t.

- Harcolni akarsz velem? - k�rdezte a kim�ra.

- Egy�tal�n nem. Csak nem adom neked a B�lcsek K�v�t. M�g az is lehet, hogy ez egy tr�kk, amit te �s Rezo tal�ltatok ki.

- Sejtettem hogy valami ilyesmit fogsz mondani. - Zelgadiss el�h�zta a kardj�t. - Azt hiszem ez az egyetlen megold�s…

- Val�sz�n� - b�lintott Gourry, a keze a kardja markolat�n pihent. Rodimus �s Zolf elfoglalta hely�t Zelgadiss oldal�n.

- Ti ketten, vissza! - parancsolta Zelgadiss. Rodimus elvigyorodott �s h�tral�pett.

- De… - pr�b�lt Zolf ellenkezni.

- Maradj ki ebb�l! - Zolf vonakodva visszal�pett.

- Rendben, ebb�l el�g! -  Ez�ttal �n sz�ltam bele a dologba, de egyik�k sem foglalkozott velem. A helyzet egyre komolyabb lett. Zolf �s Rodimus er�sen figyelt�k a k�t harcost. Hirtelen mindketten megl�dultak. - El�g legyen! J� meccs lenne, de most fontosabb dolgunk van!

- A h�lgynek igaza van! - a hang m�g�lem j�tt… nem is, a jobb f�lem mell�l! A tark�mon valami hideget �reztem, tudtam, ha megmozdulok, meghalok. rajtam k�v�l, mindenki a m�g�ttem �ll�ra meredt, de �n �gyis tudtam ki az. Eml�keztem a hangj�ra… akit�l m�g Zelgadiss is f�lt…

- Rezo - Gourry mondta ki a nev�t.

- R�g tal�lkoztunk. De hagyjuk az udvarias cseveg�st. Nem sz�ks�ges elmagyar�znom mit akarok, m�r tudod… Gourry-san, igaz?

- A B�lcsek K�v�t?

- Pontosan. Ne pr�b�lkozz semmivel! Ha ezt a t�t egy kicsit jobban megnyomom, gyilkoss� v�lok!

�reztem hogy kisz�rad a torkom, �s egy izzadts�gcsepp cs�szik le a gerincemen.

- Csak bl�ff�l! Ne add oda neki! - ki�ltotta Zelgadiss. Persze senki sem hitt neki.

- Mire kell neked? - k�rdezte Gourry.

- B�r meg tudn�m magyar�zni, az semmit sem mondana egy olyan embernek, aki l�t. A K�vet!

- Rendben.

- Ne! Ne add neki! - Gourry nem foglalkozott Zelgadissal, el�vette a szobrot.

- Nesze - a szobor �trep�lt a leveg�n. Rezo kiny�jtotta a jobbj�t, �s elkapta.

- Megvan! V�gre megvan… - Rezo hangja megv�ltozott… valami gonosz keveredett a szavai k�z�.

- Engedd el Lin�t - ki�ltotta Gourry.

- Csak semmi siets�g… hamarosan elengedem. - A szobor k�nnyed�n �sszeroppant Rezo kez�ben, pedig az orikalkum elnyeli a m�gi�t. A szobor belsej�b�l egy kicsi, fekete k� ker�lt el�. H�tk�znapi ember sz�m�ra, csak egy darabka sz�nnek t�nt, de ez a B�lcsek K�ve volt. V�laszolt Rezo h�v�s�ra, �s megsemmis�tette a szobrot, amit m�gia nem puszt�thatott el.

- ��! Ez az! - Rezo ell�k�tt, p�r l�p�st botladoztam el�re. A tark�mhoz kaptam, �s egy hossz�, v�kony t�t h�ztam ki a nyakamb�l. Jujj! Teljesen elh�ltem. Nem f�jt, de egy h�velyknyi t�t sz�rtak a nyakamba. Meglep� hogy nem haltam meg.

Zelgadiss egy var�zslatba kezdett, Gourry el�h�zta a F�nykardot. Rezo a sz�j�hoz emelte a kez�t… vajon…?

Amit�l f�ltem. Rezo haboz�s n�lk�l lenyelte a k�vet. Er�s sz�l t�madt, el kellett takarnom az arcom a k�penyemmel valami borzaszt� vett k�r�l. Nem a sz�l… valami rossz �rz�s, olyan er�s hogy az fizikailag megjelent. Az �rv�ny k�zep�n �llt Rezo �s boldogan nevetett.

Zelgadiss felki�ltott �s egy k�k oszlop csapott le a V�r�s Papra. Nem ismertem a var�zslatot, de semmi l�that� hat�ssal nem j�rt.

Rezo �r�lten, sikoltva nevetett.

- L�tok! L�TOK!

�letemben most el�sz�r l�ttam valakit, egy embert, �tv�ltozni valami teljesen m�ss�. Rezo szemei lassan felny�ltak, de a szemh�jak m�g�tt valami b�borv�r�s s�t�ts�g honolt… rubinszer�, v�rv�r�s szemek.

- Mwahaha… mwahahahahahaaaa! Kiny�ltak! A szemeim kiny�ltak! - Rezo arccsontj�r�l leesett a h�s, alatta valami feh�r bukkant fel.

- Mi ez? - ki�ltotta valaki, nem tudom ki volt. Ez�ttal Rezo homloka esett le… �s akkor meg�rtettem. Azt l�ttuk, AKI Rezo szeme m�g� volt bez�rva… akinek az arca egy feh�r k�maszk volt, k�t rubinnal a szemek hely�n. A k�peny, amit Rezo viselt, lassan �talakult valami kem�nny�.

- Nem! - ny�gte Zelgadiss. � is meg�rtette hogy Rubinszem� Shabu-ranigodo visszat�rt a vil�gba. Hamarosan minden elcsendesedett.

- Megengedem hogy v�lasszatok! - M�ly hang d�ng�tt el� abb�l, ami valaha Rezo volt. A l�ny kinyitotta a sz�j�t. - Viszonz�sul, ami�rt �letet adtatok nekem, megaj�nd�kozlak titeket. Szolg�ljatok engem, �s �lhettek s meghalhattok �regen. Ha visszautas�tj�tok, k�nyszer�tetek hogy elpuszt�tsalak, miel�tt m�sik r�szemet, �szak D�monkir�ly�t kiszabad�tan�m. V�lasszatok!

Csod�latos…�szak D�monkir�ly�nak kiszabad�t�sa �nmag�ban a poklot hozn� a vil�gra…�s ez azt akarja seg�ts�nk neki. Vagy k�nytelen harcolni vel�nk… �s lehet hogy csak az ereje egyheted�t birtokolja, de akkor is � a D�mon�r, aki az istenekkel harcolt a vil�g feletti uralom�rt.

Persze a k�rd�s m�r eld�lt. A vil�got a pusztul�sba vezetni ugyan�gy hal�lt jelent, mint az ellenszeg�l�s. �s ha meg kell halnom, tiszt�n akarok meghalni, mint mindenki m�s.

Egy hang r�ngatott ki a gondolataimb�l.

- Nevets�ges szavak! - Zolf ki�ltott. Nem voltam benne biztos hogy igaz�n meg�rtette a helyzetet. - ne l�gy ilyen biztos magadban! M�g elz�rva szunnyadt�l, az emberis�g fejl�d�tt! �s �n, Zolf, legy�zlek t�ged, �si D�mon�r! - Tudtam. Semmit sem �rt.

Zolf felemelte a kezeit �s egy var�zslatba kezdett…

- Az alkony s�t�tj�vel, s a friss v�r v�r�s�vel... eltemetve az idõ folyam�ba... hatalmas nevedben, �tadom magam… - Ez a var�zslat… a Dragon Slave! A Fekete M�gia leger�sebb var�zslata! Ahogy a neve is mutatja, eredetileg egy s�rk�ny�l� var�zslat volt, �s k�pes ez kisebb kast�lyt k�nnyed�n elt�r�lni a f�ld sz�n�r�l. Nagyon er�s var�zslat, csod�lkoztam is hogy egy ilyen kisember mint Zolf, hogy lehet Zelgadiss csapat�nak a tagja. Most m�r tudtam…

De azt is, hogy Shaburanigodot nem lehet ezzel legy�zni!

- �llj! Nincs �rtelme! - ki�ltottam, de Zolf nem figyelt r�m.

- Hoho… - A Rubinszem� �rdekl�dve figyelt. Tal�n az �n �szrev�telemen sz�rakozott.

- Ah! - Zelgadiss is meg�rtette. De miel�tt b�rmit tehetett volna, Zolf v�gzett, �s t�madott.

- DRAGON SLAVE! - A D�mon�r felrobbant… a Dragon Slave erej�vel. Nem l�tezik olyan ember ami meg tudn� mag�t v�deni ellene. - Siker�lt! - Zolf lelkesen kiab�lt.

De ugyanekkor Rodimus is felki�ltott.

- Zolf rohanj! - � is azonnal �rezte, hogy Shaburanigodo nem halt meg.

- Mi? - Zolf m�g mindig nem �rtette a helyzetet.

- Francba - csikorgatta a fogait a harcos, majd Zolf fel� iramodott… f�lre akarta l�kni. - Nem sz�m�t, csak ugorj! - de ebben a pillanatban mindkettej�ket bebor�totta egy t�zg�mb.

- Rodimus! Zolf! - Kiab�lt Zelgadiss. V�lasz nem �rkezett csak egy, a t�zn�l is v�r�sebb �rny l�tszott a l�ngok k�z�tt. Mintha sikolt�sokat hallottam volna… - Menek�lj�nk - Zelgadiss csak suttogni tudott.

- He?

- Menek�lj�nk! - ism�telte, ez�ttal hangosabban. Ez visszar�ntott a val�s�gba �s egyszerre kezdt�nk futni.

Egy ideje a l�ngokat b�multam. Gourry �s Zelgadiss ugyanezt tette, hallgattunk mindannyian. Nyomorultul �reztem magam… tehetetlen voltam a D�mon�rral szemben. B�r meg tudtunk sz�kni, el�bb-ut�bb r�nk tal�l. Akkor pedig…

- Megteszem… - suttogta Zelgadiss a t�zbe. Tudom hogy nincs es�lyem gy�zni, de ha tov�bb menek�l�k, megs�rtem Rodimus �s Zolf eml�k�t.

A t�z pattogott, megvil�g�totta Gourry arc�t.

- Rendben, veled megyek. Ugyan sokat nem tehetek, de nem n�zhetem t�tlen�l…

- K�sz�n�m.

- Nincs mit. Ez nem "valaki m�s gondja"… - ezut�n mindketten ism�t elcsendesedtek Tudtam mire v�rnak. Hogy �n is csatlakozzak. Nem mondt�k ki, nem n�ztek v�rakoz�n, csak a t�bort�zbe meredtek, csendesen. De m�gis v�rtak, v�rt�k hogy kinyissam a sz�m, �s mondjak valamit.

- �n… - kezdtem. Nem reag�ltak, csak b�multak a t�zbe. - �n nem akarok meghalni - mondtam csendesen.

Gourry simogat�n n�zett r�m.

- Senki sem k�nyszer�t.

Fel�lltam a t�z mell�l.

- Igen? �gy harcolni hogy a hal�lt v�rod, �s semmi es�lyed, ostobas�g. Ha ez a f�rfiass�g, jobb ha elfelejted. Ennek hal�l a v�ge!

- T�gy ahogy akarsz - mondta Zelgadiss sz�ntelen hangon. - Menek�lj ahov� csak tetszik, de ne sz�vetkezz vele. Akkor a saj�t kezemmel �llek meg.

S�hajtottam �s cs�p�re tettem a kezem.

- H�. Ki mondta hogy nem harcolok?

- He? - Egyszerre n�zte fel r�m.

- Ne �rtsetek f�lre! Csak azt mondom, hogy nem szeretem a "tudom hogy vesz�teni fogok de harcolok" hozz��ll�st. De azt sem mondtam hogy "nem akarok harcolni, mert vesz�teni fogok". Ha csak egyetlen sz�zal�k az es�ly a gy�zelemre, �s ti ezzel a hozz��ll�ssal indultok csat�ba, az az egy sz�zal�k is elv�sz! Nem akarok meghalni! teh�t harcolni fogok, �s ha harcolok, az�rt teszem, hogy gy�zzek. �s ti is.

- Azt mondod gy�zni, de hogyan? - Kiss� bizonytalanul b�multak, ez Zelgadiss hangj�n is hallatszott.

- Az �n Fekete M�gi�m nem haszn�lhat�, de ott a te S�m�nizmusod…

- Nem j�.

- Mi? Nem j�? - hitetlenkedve n�ztem Zelgadissra.

- Nem fog m�k�dni. Amikor felt�madt, megt�madtam. L�ttad, nem?

- Igen… - b�lintottam. - Nem ismertem a var�zslatot, de nem t�nt hat�sosnak… de ugye nem a…

- A Ra Tilt volt.

- Te J� ISTEN! - a fejem fogtam.

- Mi? Mi az? - Gourry semmit sem tudott a m�gi�r�l… eeeh, vele nem lehet sim�n besz�lgetni.

- Ra Tilt. A leger�sebb s�m�nista var�zslat, ami az asztr�ls�kr�l semmis�ti meg a c�lpontot. Csak egyetlen c�lpont ellen haszn�lhat�, de �l�l�nyre olyan erej�, mint a Dragon Slave.

- Dragon Slave?

Arrrgh! Kezdett az idegeimre menni…

- A Dragon Slave a leger�sebb Fekete M�gia, amit ember haszn�lni k�pes. A megalkot�ja Rei Magnus volt, a b�lcs, aki nagyj�b�l 1 600 �vvel ezel�tt legy�z�tt vele egy �s�reg s�rk�nyt. Azt�n a neve, a "Dragon Slayer*" lassan eltorzult Dragon Slave-v�. Ez az a var�zslat, amivel Zolf megt�madta a V�r�s Papot.

- De mi az hogy nem m�k�dik a m�gia?

- Zelgadiss, ezt �tadom. L�gyszives.

- A S�m�nizmus a f�ldet, vizet, leveg�t �s t�zet haszn�lja, a n�gy alapelemet, illetve az Asztr�lis S�kot. Ahogy Lina is mondta, a Ra Tilt az Asztr�ls�kon t�mad… de a D�mon�r k�zelebb �ll egy szelleml�nyhez mint mi. Az Asztr�ls�kon � sokkal er�sebb �s k�nnyed�n ler�zza egy ember asztr�lis erej�t. Teh�t Asztr�lis-S�m�nizmussal nem megy�nk semmire. Az element�lis m�gi�val m�g t�madhatunk, de annak az ereje a haszn�l��n m�lik.

- Teh�t a S�m�nizmus nem m�k�dik - vettem vissza a sz�t. - Az pedig hogy a Fekete M�gia mi�rt haszn�lhatatlan, egyszer�. Ezen a vil�gon, a Fekete M�gia forr�sa a s�t�t �rzelem, mint a gy�l�let, a f�lelem �s az ellens�gess�g. De ezeket az �rzelmeket maga a S�t�t �r, Shaburanigodo uralja.  Eml�kezz Zolf var�zslat�ra. "Az alkony s�t�tj�vel, s a friss v�r v�r�s�vel... eltemetve az idõ folyam�ba... " Ezek a szavak Shaburanigodot jelentik.

- Ezt mondta?

- Persze! Mire figyelt�l te… Ja igen. Te nem ismered a K�osznyelvet.

- K�osznyelvet?

Az a nyelv, amin a Fekete M�gia var�zslatait mondj�k. De most nem volt kedvem magyar�zni.

- Mindegy, ezt jelentette. Fekete M�gi�t haszn�lni olyan lenne, mint megk�rni "Seg�ts hogy meg�lhesselek". M�g te is l�thatod, hogy ez h�lyes�g.

- Mi az hogy "m�g �n is"?

- A Feh�r M�gi�ban pedig nincsenek t�mad� var�zslatok. A Megtiszt�t�s haszn�lhat� a zombik �s szellemek ellen, de egy D�mon�r kiss� m�s kateg�ria. Teh�t mindent �sszevetve, Zelgadiss �s �n, nem tudjuk legy�zni.

- Teh�t - szak�tott f�lbe Zelgadiss, - az egyetlen rem�ny�nk a F�nykardod.

- �gyhogy te fogsz harcolni - b�lintottam. - Mi pedig t�mogatunk var�zslattal.

- �gy mondj�tok, mintha olyan k�nny� lenne - Gourry csak s�hajtott.

- Mivel nincs m�s lehet�s�g�nk, ez van. Hacsak nincs valami m�s �tleted.

Gourry csak a fej�t r�zta.

- Akkor ezt eld�nt�tt�k - z�rtam le a besz�lget�st.

- Teh�t… v�gre d�nt�ttetek… - meglepve fordultunk a hang fel�. Hogy ker�lt ide? �s mi�ta van itt? A f�k �rny�k�ban a v�r�s �rny, Rubinszem� Shaburanigodo. - Sz�momra meg�lni olyan semmis�geket mint Zolf �s Rodimus, vagy v�gezni a menek�l�kkel, m�g bemeleg�t�snek is kev�s. El�g szerencs�tlenek voltatok hogy a felt�mad�somn�l jelen legyetek, de most az edz�semnek is r�szei lehettek. Kiss� rozsd�snak �rzem magam, tal�n mert olyan sok�ig el voltam z�rva. De ne f�ljetek… hamarosan sokan k�vetni fognak titeket.

- Ebb�l el�g! - lassan fel�lltam. Bemeleg�t�s, �s most edz�s?! Zolf tapl� volt, Rodimus meg ronda, de hogy a meg�l�s�k m�g bemeleg�t�s se legyen! Persze nekem sincs sok jogom hum�numr�l besz�lni. �n is �ltem m�r embert, ak�rcsak Zelgadiss �s Gourry. De ezt akkor sem tudtam megbocs�tani. - Azt mondod edz�s? Rendben, benne vagyok… de meg fogod b�nni!

- Hoho… �rdekesen hangzik, kicsi l�ny! Most m�r �rdemes vagy a hal�lra!

- Nem sz�nd�kozunk meghalni - mondta Gourry. Most m�r mindenki harcra k�szen �llt.

- A sz�nd�k �s a v�geredm�ny nem ugyanaz. Ezt mindenki tudja.

- Mindenki, kiv�ve Shaburanigodo-san - passzoltam vissza saj�t szavait. A teste kis� megremegett. Mi…?

- Akkor kezdj�k - �s a D�mon�r l�gyan a f�ldh�z koppintotta a botj�t. A f�ld azonnal megmozdult. Nem, nem is a f�ld mozgott, hanem alatta valami. A f�k gy�kerei.

- Unalmas tr�kk - nevettem arrog�nsan. - H�, Zel!

- Dug Haut! - azonnal meg�rtette mit akarok. A var�zslat�t�l most m�r t�nyleg a f�ld kezdett mozogni, a f�k gy�kerei elszakadtak.

- Igen! �s most �n j�v�k! �n, �n, �n!

- Parancsolj, kisl�ny - Zelgadiss nem vette �t a lelkesed�semet.

- �s? Te mit fogsz nekem mutatni? - k�rdezte a D�mon�r.

- �, csak egy kis apr�s�got - felemeltem a kezem �s egy f�nyg�mb jelent meg.

- Ez egy T�zgoly�, igaz?

- H�t, igazs�g szerint az… - l�gyan fel� l�ktem a g�mb�t. Az lassan a feje f�l� lebegett, �s ott meg�llt. A D�mon nevetett.

- Legal�bb �gyesen lett megcsin�lva - nem igaz�n foglalkozott a felette lebeg� t�zg�mbbel, nyugodtan �csorgott. - M�g ha az telibe is tal�l, akkor sem �rthat nekem.

- Tudom, de ez csak bemutat�.

- Sajnos �n nem �lvezem az ilyesmit. - Shaburanigodo felemelte a botj�t.

- T�z! - ki�ltottam, �s csettintettem. A f�nyg�mb sz�tny�lt, sz�tter�lt, �s t�zes�be vonta a D�monurat.

- Mi? - Ezen m�g Shaburanigodo is meglep�d�tt, egy pillanatra elbor�totta a f�st �s a t�z.

- Gourry, te j�ssz!

Gourry rohamozott, a F�nykarddal a kez�ben.

- D�mon�r… pusztulj! - ki�ltotta, �s a F�nykard megvillant…

Rubinszem� k�nnyed�n elmosolyodott.

- Nocsak, a F�nykard… ami elpuszt�totta Zanaffart, aki Sairaagot a m�gia v�ros�t a holtak v�ros�v� tette, igaz? M�g ha gyenge is vagyok, �n vagyok a D�mon�r… �s ne n�zzetek engem holmi szimpla sz�rnyetegnek! - Egyik kez�vel megragadta a F�nykard peng�j�t. - Forr�, de nem annyira, hogy ne tudn�m elviselni.

Gourry felmordult, de ak�rhogy is er�lk�d�tt, a Kard nem mozdult.

- Fiatalember, l�tszik hogy �rtesz a kardhoz, de a fegyvered gyeng�nek t�nik. de h�t, ennyit az emberekr�l… - Egy robban�s s�p�rt v�gig a ter�leten. Gourry elsz�llt, �s a f�ldbe csap�dott.

- Gourry!

- J�l… vagyok - a f�ld�n fek�dt, egy olyan helyzetben, ami mindennek t�nt, csak j�nak nem.

- Nyugalom - nyugtatgatott a D�mon�r. - Nem �l�m meg ilyen gyorsan. - Szem�t… b�r, egy kedves D�mon�r m�r �nmag�ban r�miszt� lenne.

- Aa… - Zelgadiss h�tr�lt, de bebor�tott�k a fel� fut� l�ngok.

- Zel!

- Ne agg�dj… k�b�l van, ebbe nem hal bele. De, kicsi l�ny, te sokat �g�rt�l, �s csal�dott vagyok. �s ez�rt most megfizetsz. - A D�mon�r fel�m indult, �s ekkor valami a l�bamhoz esett. Egy �res kardmarkolat…A F�nykard!

- Haszn�ld ezt, Lina! - ki�ltotta Gourry. - A Kard erej�t �s a Fekete m�gi�dat!

- Ostobas�g - nevetett Shaburanigodo. - A F�nykard erej�t �s a S�t�ts�g erej�t nem lehet vegy�teni. - Ebben igaza volt… a k�tf�le m�gi�t nem lehetett keverni, mert kioltan�k egym�s hat�s�t… de…

- Kard! Adj nekem er�t! - emeltem magasra a markolatot. A f�nypenge, ami Gourry kez�ben egy hossz�kardnak felet meg, az eny�mben egy fatty�kardot form�zott. Ahogy sejtettem…

- Ha! Hasztalan! - A D�mon�r arrog�nsan vigyorgott. De �n �szrevettem egy �rnyalatnyi agg�d�st a hangj�ban.

Belekezdtem egy var�zslatba. Hasonl�ba mint a Dragon Slave, de ahelyett hogy a var�zslatot ezen vil�g S�t�t Ur�nak, Rubinszem� Shaburanigodonak aj�nlottam volna, egy olyan valakit v�lasztottam, akir�l egy t�voli kir�lys�gban hallottam, a "R�m�lmok Ur�t". Az Urat, aki a D�monurak felett �llt, aki az �gb�l bukott le, az Arany D�monurat.

Lehetetlen lett volna Shaburanigodot megsebezni a saj�t hatalm�val. De lehets�ges hogy egy vele egyenl�, vagy felette �ll� D�mon�r seg�ts�g�vel igen.

- S�t�ts�g, a legs�t�tebb ûrben, a legm�lyebb �jszaka m�ly�n! S�t�ts�g Ura, ragyog�, ak�r az arany, K�osz Tenger�n, h�vlak t�ged, �s neked aj�nlom magam! …

Shaburanigodo megijedt.

- Te… te l�ny! Honnan ismered te az Egyetlen nev�t? - De �n nem foglalkoztam vele, k�nt�ltam tov�bb.

- …A bolondok, kik ellen�nk szeg�lnek, pusztuljanak az erõ �ltal melyet Te �s �n birtoklunk! … - S�t�ts�g vett k�r�l, s�t�tebb a legs�t�tebb �jszak�n�l. Olyan s�t�t, amib�l semmi sem tud megsz�kni. A var�zslat pr�b�lt kisz�kni az uralmam al�l �s �n k�ts�gbeesve pr�b�ltam megtartani… tudtam, ha elv�tem, elsz�vja az �leter�met �s meghalok.

- Nem �rted? Nem �rted hogy ez teljesen hasztalan? - b�mb�lte Shaburanigodo �s f�nyl� g�mb�ket haj�tott fel�m… val�sz�n�leg egyenk�nt k�pesek lettek volna megsemmis�teni egy eg�sz h�zt�mb�t. De mindegyik�ket besz�vta �s eloszlatta a k�r�l�ttem �rv�nyl� s�t�ts�g.

- Hogyan?! - Ez a saj�t tr�kk�m volt, a Giga Slave. Amikor el�sz�r haszn�ltam, egy tengerpartot sivatagg� v�ltoztatott. A halak m�ig a k�zel�be sem mennek, m�g egy moszat sem n� arrafel�. Biztos voltam benne, hogy a Giga Slave meg tudja sebezni Shaburanigodot. De azt is tudtam, hogy egyed�l ez a var�zslat sem el�g. Ak�rmit is pr�b�lok, az er�k�l�nbs�g a D�mon�r �s k�ztem, mindig ott lesz. Csak rem�lhettem, hogy a Kard erej�t k�lcs�nvehetem. De az �rv�nyl� s�t�ts�g a kard f�ny�t is be akarta sz�vni. A F�nykard ereje �s a S�t�ts�g kioltan� egym�st, ezt Gourry nem tudta, de �n igen. S�t t�bbet is tudtam, �s Shaburanigodo is, ezt a riadalma el�rulta. Meg kellett pr�b�lnom!

- Kard! - ki�ltottam - Olvaszd magadba ezt a s�t�ts�get �s alak�tsd peng�v�!

- Mi…? - A Giga Slave s�t�ts�ge a F�nykard fel� �rv�nylett. Ahogyan sejtettem, �s a Kard is az volt, aminek gondoltam... feler�s�tette az akarater�t �s megtestes�tette. Norm�lis esetben a F�ny �rthet� form�j�t vette fel. Ebben m�r biztos voltam, mert Gourry, akinek az akaratereje er�s, de var�zsereje nincs, nem volt k�pes annyira l�trehozni a kardot mint �n, aki jobban hozz�szoktam az akaratom haszn�lat�hoz. De m�g �gy sem voltam teljesen biztos a dolgomban. Valami hi�nyzott.

- Micsoda ostoba pr�b�lkoz�s - a D�mon�r k�szenl�tbe �llt a botj�val. Halk mormol�s… ezeket a szavakat m�g sosem hallottam. Var�zsol, a fen�be! A kardnak t�bb id�re volt sz�ks�ge, hogy a Giga Slave s�t�ts�g�t mag�ba olvassza.

Amikor valaki var�zsol, egy pajzs veszi k�r�l, aminek az ereje a var�zslatt�l f�gg. Amikor a Giga Slave-et haszn�ltam, a pajzs el�g er�s volt hogy meg�ll�tsa az energiag�mb�ket. De abban nem voltam biztos hogy azt is kib�rn�, ha a D�mon�r a teljes erej�vel t�madn�. S�t, most hogy a Giga Slave energi�j�t a Kard m�r mag�ba sz�vta, m�g abban sem voltam biztos hogy a pajzs jelen van. Shaburanigodo botj�nak v�g�n v�r�s f�ny jelent meg… nagyon gyors volt! Ugyanakkor a siets�g az �n es�lyeimet rontotta volna…

- �llj! - Zelgadiss hangja belehas�tott a f�lembe. - �llj meg! Ez az a vil�g amit annyira l�tni akart�l! Most mi�rt akarod elpuszt�tani? Rezo! - �sszezavarodott, tal�n nem is tudta mit besz�l… de a var�zslat meg�llt, a v�r�s f�ny elt�nt. Shaburanigodo, Rezo test�ben, Zelgadisst n�zte, aki a f�ld�n fek�dt. Ez az! A hi�nyz� l�ncszem…!

- Ostoba szavak - g�nyolta Rubinszem� Zelgadisst. De ezalatt a kezemben elk�sz�lt a Kard.

- Rezo, V�r�s Pap! - ki�ltottam, �s a kardot magasra emeltem. - V�lassz! Hagyod hogy Shaburanigodo mag�ba sz�vja a lelkedet, vagy bossz�t �llsz magad�rt?

- Ooh - egy boldog, csendes hang.

- Lehetetlen…! - �v�lt�tte egy riadt ki�lt�s a boldog s�hajjal egyszerre.

- Kard… gy�zd le ezt a b�bor s�t�ts�get - lecsaptam a Karddal. Fekete f�ny - m�sk�pp nem tudom le�rni - sz�guldott a D�mon�r fel�.

- Hasztalan t�mad�s… ezt nem gond h�r�tani! - v�dekez� �ll�sba helyezkedett a bottal �s egy s�t�t energiag�mb jelent meg el�tte. Egy hangos robban�s hallatszott �s egy fekete l�ngoszlop csapott az �gre. Nem t�r�dtem az arcomon foly� izzadts�ggal. A t�zoszlopban, mintha egy vonagl� alakot l�ttam volna…

Hamarosan a l�ng el�lt �s �n t�rdre rogytam.

- Mwahaha… mwaha…mwahahahahaha! - a D�mon�r nevet�se v�gigvisszhangzott az erd�n. - Leny�g�z�! Sosem gondoltam hogy egy egyszer� ember ilyesmire k�pes legyen. - Valami apr� furcsa hangot hallottam.

- Tetszel nekem, te l�ny. Val�ban zseni�lis vagy - j�l esett a dics�ret, de nem igaz�n volt okom az �r�mre. Ez az egy var�zslat felem�sztette minden er�met, m�g egy akkora l�ngra sem volt er�m, mint az ujjam hegye. Csak t�rdepeltem a f�ld�n �s lihegtem.

- De sajnos… t�bb� nem tal�lkozhatunk. Nem sz�m�t milyen tehets�ges var�zsl� vagy, ember maradsz… - megint az a furcsa hang. Mi lehet?

- M�g m�gi�val is, csak p�r sz�z �vig �lhetsz. Nem tudom ez a vil�g merre fordul, de nagyon kev�s az es�ly, hogy a te �letedben m�g egy darabomat fel�lessz�k. - Mi? Ez azt jelenti… felemeltem a fejem �s l�ttam. A D�mon�r teste repedezett.

- A messzi-messzi j�v�ben, szeretn�k �jra felt�madni, �s �jra harcolni veled… de ez nem fog bek�vetkezni. Ti�d a tisztess�g, hogy megsemmis�thett�l. Legal�bb pihenhetek… - m�r k�t hang besz�lt egyszerre, Shaburanigodo �s Rezo. A maszk egy darabja lehullott, de a sz�l m�g a leveg�ben elporlasztotta.

- J� m�ka volt, kicsi l�ny - Shaburanigodo.

- Sajn�lom - Rezo.

Egyszerre hallatszott a s�r�s �s a nevet�s, ahogy a sz�l elf�jta a D�mon�r test�t, s csak a hang hallatszott m�g egy ideig.