XVIII. fejezet : Kikyou halála

-Kikyou hová viszel?

-majd meg látod!

-Rendben! –mondta a hanyou de nem ezt akarta! Legbelül ordított és Kagomét akarta!

-Őt nem kaphatod meg! Csak én vagyok neked! Engem kell szeretned… -mondta a papnő és odabujt a félszellem mellé.

-InuYasha képtelen volt irányítani a testét és az a furcsa dolog, ami szívében továbbra sem hagyta nyugodni. Furcsán érezte magát, de nem tudta az okát. Azóta kerítette hatalmába az érzés, amióta megfogta Kikyou a kezét és elindultak. A hanyou meg akarta néz, mi lehet a kezével, de nem tudta megmozdítani.

-„Mi lehet ez?” –gondolta a hanyou magában.

-Megérkeztünk! –mondta Kikyou és kibujt a félszellem karja alól és megcsókolta. InuYasha viszonozta de:

-„NEM! NEM AKAROM! MEGINT MEGBÁNTOM KAGOMÉT!”

-Értsd meg végre ő, már nem lehet a tiéd!

-„Olvas a gondolataimban? Jaj mi ez? A kezem és a karom! Mi történik velem?”

InuYasha fájdalmasan üvöltött egyet és térdre esett. Mostmár uralta te4stét.

-Ááá! Látom, most alakulsz át! Végre!

-Miről beszélsz Kikyou?

-mikor megfogtam a kezed egy ékkövet tettem beléd, amit Narakutól kaptam kölcsön! Ja és mérgezet volt! Hamarosan átalakulsz, de még vérszomjasabbá, mint amikor szimplán a kardod hiánya miatt uralkodik el rajtad a szellemvér. Gyilkolásod még kegyetlenebb lesz, mint valaha! –mondta gúnyosan a papnő.

-Kikyou! –nyögte utolsó erejével hanyou majd fájdalmasan üvöltött egyet és változni kezdett.

Bőre olyan fekete lett mintha a leggonoszabb szellem éjfekete vérre szenezte volna be. Haja hófehérré változott. Körmei majdnem 10 cm-é nyúltak és vörös színnel izzottak, akárcsak a szeme és két méregcsík az arcán. InuYasha félelmetes látványt mutatott.

Az átváltozott félszellem beleszagolt a levegőbe. Ekkor érezte meg Kikyou szagát. Neki támadt. Azonban a papnő sem volt rest. Megsorozta nyilakkal, amik mikor a testbe furodtak elolvadtak vagy elégtek. Nem lehetett látni pontosan. Az viszont biztos, hogy csak hamu maradt belőle, ami a földre hullt.

Egy nevetés hallatszott mellőlük. Mindketten odafordultak. Naraku volt az, páviánbőrbe bújva.

-Bocs Kikyou de elfelejtettem szólni, hogy a mérgemre nincs hatással a nyílvessződ! Most véged lesz és akkor Onigumo összes érzése, távozik majd belőlem! –nevetett gúnyosan, majd kiadta a parancsot InuYashának hogy, ölje meg Kikyout. A félszellem azonban Narakut támadta, meg aki közben már rég elmenekült.

-Nekem nem parancsol senki! –hörögte a „hanyou”, majd csak Kikyoura öszpontosított. InuYasha érezte, hogy utálja ezt a nőt, de agya elborult ezért nem tudta az okát. Kikyou a fiú pillantásától megijedt és érezte, hogy most fog meghalni. A „félszellem” először fojtogatni kezdte a nőt de, mikor látva, hogy az csak mosolyog, elengedte. Így nem élvezte a gyilkolást, ha nem láthat félelmet a szemekben. Elsétált tőle.

Kikyou így megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ekkor becsukta a szemét, ami végzetes hiba volt. A fiú hangtalanul ugrott a lány elé. Mosolyra huzata a száját és ennyit mondott:

-Halott vagy! Karmait a lány testébe mélyesztette. A lány szemében és pillantásából azonban kiolvasható volt a meglepődöttség és félelem. Lassan a nő szájából patakként folyt a vér. InuYasha mozgatni kezdte karmait a lány testébe kiszélesítve a sebet az így még gyorsabban folyt a vér. Mikor végre kihúzta onnan kezét a nő összeesett és utolsó erejével, ezt mondta az éjszakába:

-InuYasha!

A fiú még pár percig nézte, amíg a nő hamvaira hullik és távozik e világról. Lenyalta Kikyou vérének maradványit ujjáról és elindult arra amerre embert érzett… történetesen pont Kagoméék felé…

Minden megtörténhet!!!

XIX.Fejezet: InuYasha megint gyilkol!

 Kagome madárcsicsergésre ébredt, bár érezte nincs minden rendben. A nap még csak most kellet fel, de körülötte az égbolt vörösen izzott, mint a vér!

A lány most Sangot és Mirokut nézte. „milyen aranyosak így együtt!” Rinre pillantott majd Shipooura és Kirarára. Békésen aludtak. Nem akarta őket felébreszteni… inkább lement a folyópartra hogy megmosakodjon. Amint leért a partra szörnyű látvány fogadta. Három megcsonkított medve test hevert a vízparton vérükkel pirosra színezve a víztükröt!

-Azt hiszem, ma itt nem mosakszom! –mondta Kagome.

-Miért? Nem szereted a vért? Én odáig vagyok az ízért! –mondta valaki a háta mögül szörnyen bánto, megvetö és lenézö hangsúllyal.

A lány félve fordult meg. Mikor meglátta, ki van vele szemben nem hit a szemének. Ekkor egy érzés hasított utat a tudatába jelezve, hogy az alaknak ékkő szilánk van a kezében.

-InuYasha! Mi történt veled? Hogy nézel ki?

-Tudod volt egy kis kalandom az este. –gyorsan lenyalta a karmairól a medvék vérét, közben le sem vette a szemét Kagomérol. Minden mozdulatát figyelte, és ha a lány egy kicsit is megmozdult morogni kezdett. A „hanyou” érezte, hogy valamilyen kapcsolatban van a lánnyal, hiszen a nevén szólította.

-Azt hiszem, eljátszadozom veled egy kicsit! Hagyom, hogy lassú halált halj általam. És az az a legszebb az egészben hogy még élvezni is fogom!

-InuYasha! Mit csinált veled Kikyou?

-Az a lány? Nem tudom! De tetszik! –mondta mosolyogva. –amúgy ha érdekel ö már halott!

-Megölted?
–De meg ám! Minthogy a medvéket is!

-Kagome nagyon megrémült, ahogy szerelme így beszél. Valamiért úgy érezte, hogy ez a nap számára is az utolsó lesz!

-„Nem! Biztosan tehetek még érte valamit! De mit?” –elmélkedett Kagome de nem volt sok ideje, mert InuYasha elindult felé. Szemében a gyilkolás utáni vágy volt látható.

A fiú ugyanazt a módszert használta, amit Kikyounál. Karmait a lány hasába mélyesztette és jó ideig benne, hagyta. Majd egy hirtelen mozdulattal kirántotta és a lány a földre rogyott. Kezével a füvet markolta. Mikor a fiúra nézett a jó pár lépést tett hátra és közben a vérét nyalogatta hosszú karmairól!

-„Nem! Ez lehetetlen! Ez nem InuYasha! Valamit tennem kell!”(Kagome)

A lány nem törődött fájdalmával, felállt! A „hanyou” nagyon meglepődött!

-Látom te is, szeretsz játszadozni! Igazad van ez így sokkal izgalmasabb!

-Megvárta, amíg a lány odaér hozzá és akkor újra a lány testébe, döfte a karmait. Kagomét nem érdekelte de száján nagy adag vér csordult ki.

-Várj te ostoba lány! –mondta InuYasha és közelebb hajolt a lányhoz. Kagome hirtelen nem tudta mit akar tőle a fiú de, nem sokára megtudta! A hanyou lenyalta a lány arcáról a vért, majd pedig erővel megcsókolta. Így a lánynak a vér teljesen eltűnt a szája környékéről és a szájából. A csóknál elsírta magát. Nem ugyanaz a csók volt, amit a fiútól már oly sokszor kapott… más volt… erőszakosabb vadabb.

-Finom a véred!

-Nem sokáig élvezheted! –azzal megfogta a fiú kezét, amiben az ékkő volt.

-Ne! Ez fáj! Te ostoba! Engedj el! Elég!

-Nem! A –fiú ki akarta húzni a karmait a lányból de nem sikerült neki!

Kagome erősen koncentrált, arra hogy meg tudja tisztítani, az ékkövez! Akkor talán megmentheti InuYashát ha már ö maga, meghal. Érezte, hogy sikerrel fog járni. A fiún lassan eltűntek az átváltozás jelei. Majd teljesen visszaváltozott. Karmai teljesen visszahúzódtak így kijöttek a lány testéből, aki a térdre rogyott. A haja és bőrre is visszaváltozott. InuYasha eszméletét vesztette. Kagome ismét csak a füvet markolta. Nej bírta tovább.

-„Le kell feküdnöm egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit. Utána odamegyek InuYasához és megnézem, hogy van!” a lány lefeküdt a fűre, amit vére vörösre festett, lehunyta a szemét de többet nem nyitotta ki. Ereje teljesen elhagyta, mind elszállt mikor megtisztította az ékkövet. Végül belehalt a sérüléseibe, amit InuYasha okozott neki!