Felejt�s minden �ron

Bevezet�s

„Vannak dolgok a vil�gon, amiket csak az ut�n �rtesz meg, hogy meghalt�l. Az els�… Az, hogy sosem leszel egyed�l, m�g a t�lvil�gon sem. Az eml�keid �r�kk� veled lesznek.”

M�g �ltem, �rz�seimet elrejtettem m�sok el�l. �gy haltam meg, hogy elvak�tott a bossz�v�gy, lelkemet pedig a harag �nt�tte el. Miut�n testemet a t�z elnyelte, lelkem a megtisztul�s �tj�ra l�pett, de nem siker�lt. Akit a legjobban szerettem, becsapott. Nem tudtam felejteni. Lelkem akkor a s�t�ts�gbe t�vozott, de nem �r�kre. Egy es�lyt kaptam. Lelkem egy r�sze �jj�sz�letett. Az, melyik eg�sz �letem sor�n fogs�gban volt. Elz�rtam, mert m�sok gyenges�gnek l�tt�k. Egy l�ny voltam �n is, �s most ez a l�ny v�gre �letre kelt. A d�h�t �s a b�natot legy�zve, �rtatlan gyermekk�nt sz�letett �jj�. Az eml�keim csak �rny�kok voltak a fiatal l�nyban… De most… Ism�t szabad vagyok…

1. fejezet A holt gyermek

- Sz�nalmas vagyok? Tal�n…  -gondolta, majd felvette kosar�t amibe gy�gyn�v�nyeket gy�jt�tt �s egy �sv�nyen visszament a faluba, ahol egy rejt�lyes betegs�g tombolt. A falu kihalt volt. R�gen itt sz�mtalan ember �lt boldogan, hisz az erd� nagyon s�r� �s s�t�t, �gy senki nem b�ntotta �ket. A madarak �neke �s az emberek nevet�se bet�lt�tte be az eg�sz falut, de most csak az �rv�n maradt gyermekek zokog�sa t�rte meg a csendet. A m�g �l� f�rfiak s�rokat �stak, ahov� az elhunyt embereket temett�k. Kikyo az egyik kunyh�ba ment, ahol a betegek voltak. A t�bbi ember nem mehetett be, mert aki oda bement, az m�r csak holtan j�tt ki. A jobb sarokban egy v�rand�s l�ny fek�dt, aki szint�n haldoklott. Haja hossz�, fekete volt, szeme pedig valamikor tender k�k lehetett, ami sug�rzott az �r�mt�l, de most csak a hal�l �rny�k�t t�kr�zte. Kikyo a l�nyhoz ment volna,de egy beteg f�rfi elkapta a bok�j�t.

- Ne �rjen hozz�! Miatta vesz�nk mind itt!

- Hogy �rted?

- A gyermek, amit a sz�ve alatt hord. � �l meg minket! A hal�l �r�j�ban fogant, �gy maga a kisbaba is halott, de valami itt tartja �t. El�sz�r csak azok lettek betegek, akik Yoru has�hoz �rtek, de k�s�bb azok is, akik csak a k�zel�be mentek. Ez a gyermek maga a hal�l!

- �rtem. – v�laszolta, majd a kosar�b�l kivett egy n�v�nyt �s megetette a f�rfival. – Pihenj. Att�l gy�gyulsz. -A f�rfi b�lintott majd elaludt. Kikyo Yoru-ra n�zett, aki egy altat�dalt �nekelt a has�ban l�v� picinek. K�zben a nap lenyugodott �s a telihold mindent bevil�g�tott.

- Papn�! K�rem! J�jj�n ide! – sz�lalt meg Yoru.

- Tess�k? Mit szeretn�l?

- A gyermekem nem rossz! Adjon neki egy es�lyt!

- Egy es�ly az �letre… Pihenjen �s...

- Nem lehet. Ha lehunyom a szemem, t�bb� nem nyitom ki, �rzem. Csak a gyermekem miatt �lek m�g. Meg kell sz�ln�m, hogy legal�bb � �letben maradjon!

- �rtem. – mondta Kikyo, majd felkelt a ponyv�r�l amin eddig fek�dt �s kis�t�lt a kunyh�b�l. Amint ki�rt a szob�ban megjelent p�r *Shinidama Chuu amik Yoru teste k�r� fon�dtak, majd felemelt�k �s Kikyo ut�n vitt�k. A holdat most felh�k takart�k el, �s az erd� s�t�tj�ben Shinidama Chuu-k teste f�nyesen ragyogott. Kikyo egy patak partj�n�l �llt meg. A d�monok a f�ldre tett�k Yoru-t majd az est s�t�tj�ben elt�ntek.

- Ne haragudj, de m�sk�pp nem hozhattalak ki a falub�l.

- K�rlek, siess mert m�r nincs sok id�m h�tra!

- H�t legyen. – Majd egy n�v�nyt adott Yoru sz�j�ba. – Ezt nyeld le k�rlek. Cs�kkenti a f�jdalmadat, de elind�tja a sz�l�st.

- K�sz�n�m.

- Most �n k�rn�k valamit. Mes�lj a gyermekedr�l.

Yoru szem�ben egy kis �r�m t�kr�z�d�tt. A hold ism�t teljesen l�tszott �s mindent bevil�g�tott.

- A gyermekem a hal�l �r�j�ban fogant egy misztikus templomban. �ldozatnak sz�ntak egy v�rengz� szellemnek, aki fiatal asszonyokkal t�pl�lkozik. A n�v�rem ott halt meg… - itt elhallgatott �s tekintet�t az �g fel� ford�totta. - Kyouku… Hamarosan ism�t �nekelhetsz nekem… - suttogta. Egy kis szell� f�lref�jta Yoru haj�t, �gy l�tszott, amikor k�t k�nnycsepp leg�rd�lt az arc�n, majd Kikyo-ra n�zett �s folytatta a besz�det. – �n halott vagyok, ez�rt nem v�gzett m�g velem ez a betegs�g. A szellem kioltotta az �letem, de az egyik pap felt�masztott. Az � tulajdona lettem. K�t �vig voltam ott, m�g egy nap a templomot egy szellem el nem puszt�totta. Akkor megsz�ktem, de m�r terhes voltam…

- Ezek szerint a gyermeked erej�b�l t�pl�lkozol…

- Nem! Eleinte a kicsi t�nyleg ez�rt volt bennem... De mif�le �let lenne az, amit m�sok hal�la �ltal �lek? Ha a pici erej�t elsz�vtam volna, akkor �jra �lhetn�k. De egyszer mindenki meghal. Ki tudja, a sor nekem mennyi id�t sz�nt. Lehet, hogy m�r r�gen halottnak k�ne lennem. Ink�bb �letet adok valakinek, aki a testemb�l sz�letik �s m�g boldog lehet ezen a vil�gon.

- B�lcs gondolat. –mondta Kikyo de ekkor Yoru felszisszent. Beindultak a f�j�sok.

Az az este igen hossz� �s szomor� volt. Yoru a sz�l�s ut�n belehalt a kimer�lts�gbe, �s a kicsi is holtan j�tt a vil�gra.

- Sajn�lom. - mondta Kikyo, majd egy Shinidama Chuu, Yoru test�t a patak v�g�n l�v� t�ba eresztette, ami lassan elnyelte a l�nyt.

- Tiszteletem jel��l hagyom, hogy a te �s a kicsi lelke t�vozzon. Nem olvasztom magamba… - ezzel felvette a cs�ppnyi testet �s elindult a t� k�zepe fel�, hogy anyja �s l�nya egy�tt nyugodjanak. – Sajn�lom, hogy… - ekkor d�bbenten �llt meg �s a kicsire n�zett. A gyermek az � haj�t h�zogatta �s nevetett r�. A szeme a felkel� nap f�ny�ben �lett�l csillogott.

- Ez m�gis hogy lehets�ges? Hisz holtan sz�letett. �s a sz�ve… nem ver a teste pedig hideg… H�t �t is a holt lelkek tartj�k ezen a vil�gon?  

*Shinidama Chuu: Kikyo l�lekrabl�i, amik a holt l�nyok lelkeit ellopj�k.

- Inuyasha!
- Igen Miroku! �n is �rzem!
- Honnan j�het ez a hatalmas er�?
- Nem tudom, de az biztos, hogy ma este nem szeretn�k vele �sszefutni.
- De mi�rt nem Inu… H�t persze! Ma nem l�tszik a hold, �s te emberr� v�l…
Puffffff!!!
- Inuyasha! – sz�lt r� Kagome a d�h�ng� hanyou-ra.
- Ezt meg mi�rt kaptam?! – k�rdezte a fej�t fog� Shippo.
- Hogy mi�rt? Mert a f�l falu hallotta te ostoba, hogy ma este sebezhet� vagyok!
- Figyelj Shippo. Te is tudod, hogy ezek az est�k mennyire vesz�lyesek Inuyasha sz�m�ra. Nem t�l szerencs�s hangoztatni a dolgot. – mondta Kagome. K�zben a duzzog� f�lszellemre tekintett, aki az orra alatt morgott valamit…
- Igazad van Ka… � sz�ph�lgy! K�rem. Lenne a gyermekeim anyja?
- SZERZETES! – Sango szinte �gett a d�ht�l, majd Mirokut a f�l�n�l fogva elr�ncig�lta a fiatal l�nyt�l, aki m�g j�form�n fel sem fogta, mi t�rt�nt.
- Mondd Kogome. Nem �rzel �kk�szil�nkot a k�zelben? – k�rdezte Inuyasha, aki egy kicsit lehiggadt, de az a   hatalmas er� nem hagyta nyugodni.
- Nem…
- �pp �sszel fel nem foghatom, honnan ez a hatalmas er�…- mondta Miroku, miut�n v�gre visszakapta a f�l�t Sango-t�l.
- H�t addig is, t�lts�k ezt az est�t a faluban, majd megk�rdezz�k err�l a fura er�r�l Kaede any�t. – javasolta Kagome.
- Rendben, de csak ezt az est�t. – mondta Inuyasha, aki k�zben Kagome t�sk�j�ban keresg�l valami ennival�t….

***

„Az �leted addig semmit nem �r, am�g az �l�k sz�m�ra nem hagysz h�tra valami �rt�keset. Hisz az�rt vagyunk, hogy teremts�nk �s szeress�nk.”

Am�g �ltem, csak �lom volt sz�momra egy boldog csal�d. Papn�k�nt, es�lyem sem volt egy gyermek sz�l�s�re, �s felnevel�s�re. Egyszer, egy halov�ny rem�nyt kaptam, egy szerelem k�p�ben, de ez az es�ly szertefoszlott, �s �n t�voztam az �l�k sor�b�l. Lelkemet a d�h perzselte, hisz abban a tudatban haltam meg, hogy az, akit szerettem el�rult.
De az is nagyon f�jt, hogy sosem sz�lhettem gyermeket. 
Nem l�thattam egy gyermeket, ahogy feln�.
Nem hallhattam egy kicsi cseng� kacag�s�t.
�s soha senki nem sz�l�tott, any�nak…

***

Ez a gyermek, nem k�z�ns�ges gyermek. Emberi lelkekkel tartja mag�t �letben. Tal�n a sors fintora, hogy az anyja lelke adott neki �letet… Olyan csendes �s t�r�keny. M�r j� ideje, hogy csak n�zi az erd� f�it, �s hallgatja a madarak �nek�t. – gondolta Kikyo, aki a kis �jsz�l�ttel a karj�ban, egy madarak trill�it�l hangos erd�ben s�t�lta legk�zelebbi faluba.
- �h�h. – s�rt fel a kicsi.
- Semmi baj… Shidzuka…
Ekkor Shidzuka abbahagyta a s�r�st. Mintha csak az�rt s�rt volna fel, hogy a fiatal papn� nevet adjon neki.
Az �t tov�bbi r�sze cs�ndesen telt. Shidzuka b�k�sen aludt, de Kikyo-t k�ts�gek gy�t�rt�k.
Vajon mit kezdjek a kicsivel. N�lam nincs biztons�gban. Naraku, �s m�g t�bb szellem vad�szik r�m. Shidzuka nem maradhat velem. De egy faluban sem hagyhatom. Megpr�b�ln�nak vele v�gezni, ha r�j�nnek, hogy lelkekkel tartja mag�t �letben. Tal�n ha a h�gomra b�zn�m… Nem. Kaede nem el�g er�s. Ez�rt a gyermek�rt nem k�z�ns�ges szellemek fognak elj�nni. �rzem. Nagyon er�s Shidzuka, m�g tal�n Narakun�l hatalmasabb ereje van. De ha m�g meg is tudn�m �t v�deni… Nem vagyok az anyja. Nem tudom, a lelkeken k�v�l t�pl�lkozik-e m�ssal. �n nem, de � m�s. �rzem, � nem olyan, mint �n… gondolta mag�ban Kikyo, de ekkor meg�llt. A falu ahova tartott, az a falu volt, ahol egykoron �lt. De �rzett m�g valamit… - Itt vannak. Inuyasha �s az a fura l�ny.- M�r alkonyodott, �s a f�kr�l madarak sz�lltak fel. Kikyo d�nt�tt. Shidzuka-val �s a Shinidama Chuu-kal elt�nt az erd� s�t�tj�ben…
- Shidzuka. Rem�lem nem b�nom meg, amit teszek. Rem�lem j� any�d leszek…

***

- �rzitek?! – ugrott fel h�rtelen Miroku Kaede any� mell�l, akivel �pp a furcsa er�r�l besz�lt. Kirara �tv�ltozott �s Sango is a csontt�r�h�z kapott.
- Elment… - mondta higgadtan Kaede. – Kikyo… �rzem, hogy te volt�l itt. De ez az er� is a tied? Vagy tal�n, valaki m�s�, aki �ld�z? – k�rdezte mag�t�l az any�.
- Nem l�tt�tok Inuyasha-t? – k�rdezte r�m�lten Kagome. – M�r �tv�ltozott, �s ha m�g itt van az, amib�l az a hatalmas er� fakad, v�gezhet vele!
- Gyorsan! – mondta Miroku �s m�r ki is rohant a h�zik�b�l.
- Kirara! – ki�ltotta Sango, majd felpattant az �tv�ltozott macska h�t�ra �s a leveg�b�l kerest�k Inuyasha-t.
Kagome felsz�llt a biciklij�re �s a r�g�s �ton haladt. – Jajj Inuyasha… Csak ne essen semmi bajod!

***

- �rzem. Ha most nem is vagyok f�lszellem, �rzem, hogy itt van, amib�l ez a fura er� �rad. B�jj el�!
- Inuyasha. – sz�lalt meg a f�k k�z�l egy ismer�sen cseng�, l�gy hang. – Nem hittem, hogy valaha foglak �gy l�tni… Emberk�nt…
- Ki-Kikyo!
Az erd� s�r�j�b�l kil�p� papn� szomor�an n�zett Inuyasha-ra. – Nekem �g�rted meg! Mi�rt annak a l�nynak a kedv��rt v�ltozt�l emberr�?! Mi�rt Inuyasha?! – Kikyo szeme k�nnybe l�badt.
- Nem v�ltoztam emberr�! Csak egy bizonyos �jjelen elvesz�tem az er�m. Kikyo, �n senki kedv��rt nem v�ltoztam emberr�… Neked tettem �g�retet… �s csak akkor fogok v�gleg emberr� v�lni ha te azt sze…
- Bolond vagy. Azt hiszed m�g �ln�k veled?
Inuyasha tekintete ekkor megakadt a kis csomagon, amit Kikyo a karj�ban tartott.
- Az meg mi? – mutatott a fi� a p�ly�ra.
- Ne �rdekeljen.
- Tudni akarom!
- Neked nem tartozom magyar�zattal, �s nem k�teless�gem v�laszolnom a k�rd�sedre.
Ekkor Shidzuka a p�ly�ban fels�rt. Kikyo kivette a kisbab�t, aki nagy kerek szemeivel Inuyasha-t n�zte.
- Ez nem… Ez nem lehet… Kikyo… Kit�l van? – k�rdezte d�bbenten Inuyasha.
- Ostoba. Nem �n vagyok az anyja. Aki sz�lte meghalt…
Inuyasha k�zelebb l�pett Kikyo-hoz. – �v� ez a furcsa er�, igaz?
Kikyo nem v�laszolt. Shidzuka m�g mindig Inuyasha-t n�zte, aki l�tsz�lag m�g mindig nem fogta fel, mit is l�t egykori szerelme karjaiban.
- Inuyasha! – hallatszott az erd�b�l a ki�lt�s. Kagome volt az.
- Inuyasha… Sz�momra �r�mteli volt ez a tal�lkoz�s. L�thattalak emberk�nt, amir�l azt hittem, sosem fog megt�rt�nni… - mondta Kikyo, majd Shidzuka-val egy�tt elt�nt az erd� s�r�j�ben.
- Inuyasha! Inuyasha j�l vagy? – Kagome v�gre megtal�lta a fi�t.
- Igen…
H�t ism�t tal�lkozott vele… - gondolta szomor�an Kagome. K�zben a t�bbiek is meg�rkeztek, �s Inuyasha-val egy�tt visszat�rtek a faluba.