4. fejezet

0.5. Vágány

-         Tehát itt vagyok… Csöppet sem vagyok feltűnő jelenség. – Álldogált Zel a pályaudvaron, csomagja tetején egy varjú rikácsolt, amit Philionel vett neki ajándékba… - Fogd be, vagy megsütlek! Na és most hogyan tovább? Hol lehet ez a 0.5 vágány? Jobb lesz ha megkérdezek valakit… - azzal elindult egy nő felé. – Elnézést hölgyem! – szólította meg a nőt, mire az megfordult.

-         Tessék? – kérdezett vissza egy férfi… Transzfesztita…

-         Őőőő… Semmi… - hőkölt hátra Zel.

-         Hé, te igazán cuki vagy… Mit csinálsz ma este? – ölelte át Zelt.

-         Eeee… épp utazom el, ezért hát… - próbált szabdulni a szorításból.

-         Csodás! Merre mégy, aranyom? Mehetnénk édes-kettesben is… - próbálta lesmárolni Zelt.

-         Ááááááá! – szabadult ki a férfi öleléséből és elhúzott.

-         Ha nem, hát nem… - mondta a férfi és elindult egy új áldozat felé.

-         Hát ez remek… - remegett még mindig az idegtől Zel.

-         Ha nem találod meg gyorsan a 0.5 vágányt, én ideges leszek! – hallatszott valahonnan egy hang. Egy vörös hosszú hajú lány beszélt a nővérével.

-         Remek! Ezek biztos tudják, hol a bejárat! – sietett a lányhoz oda Zel. – Sziasztok!

-         Szia. Csak nem te is DopeGrown-ba készülsz? – kérdezte a lány nővére.

-         De igen. Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan…

-         Hogy hogyan lehet bejutni az állomásra?

-         Igen.

-         Semmiség az egész. Az én húgom, Lina is most lesz elsős. Az én nevem pedig Luna, a nővére. Tehát, látod azt az elválasztó falat a két peron között?

-         Ott kell bemenni?

-         Nem, de látod, milyen szépet firkáltak rá?

-         Aha… - nézett Zel a Luna szerint szép rajzra, amin két ember félreérthetetlen pózban feküdt. – Na-na-nagyon szép…

-         Tehát, látod azt a wc-t? – mutatott rá két wc-re.

-         Wc-re kell menned?

-         Nem, te buta! Az az átjáró! Csak neki kell rohannod a bal oldali ajtajának és átmész a peronra.

-         Értem… Akkor nyomás! – futott neki az ajtónak, mire az betört. -  Szóval a bal oldalinak, mi? – húzta ki a fejét Zel a wc-ből.

-         Jajj, bocsi. Keverem a két oldalt…

-         Ááááá! – hallatszott egy női sikoly a wc-ből, majd hangos csattanás, és a következő pillanatban: Repülő Zel…

-         Ajjaj, az a női wc volt… - pironkodott tovább Luna, mikor Zel a lába előtt ért földet. – és mi szépet láttál?

-         Semmit…

-         Kapsz egy pofont és még nem is láttál semmi jót? Hát te igazán szerencsétlen vagy…

Másodszori nekifutásra, végre sikerült eltalálni a jó ajtót, mire Zel egy teljesen új helyen találta magát.

-         Hűűű. Ez nem semmi! -  nézett szét, majd elindult a vonat felé amin a következő állt: DopeGrown. Végre sikerült találnia egy üres kupét, majd nemsokára a vonat is elindult. Alig pár perce mentek, mikor kopogtak a kupé ajtaján.

-         Nem baj, ha leülök? Mindenhol teli vannak a kupék. – Lina volt, az állomásról.

-         Persze, nyugodtan!

Lina leült, majd egy igen gyanús hang hallattszott.

-         Nem én voltam! – Pattant fel Lina.

-         Nem is én! Szerintem az az izé felelős a pukiért, amire ráültél.

-         Tényleg! – vette le az ülésről Lina a púzó párnát. – Mondd csak, téged hogy is hívnak?

-         Jah, persze! A nevem Zelgadis Greywords.

-         Hűűű! Tényleg? És komolyan van egy olyan kő izéd?

-         Nem látszik?

-         Most, hogy így jobban megnéztelek, valóban…

Ez után elkezdtek beszélgetni, amjd valamikor az út felénél megint kopogtak.

-         Elnézést. – egy barna, vállig érő hajú fiú lépett be. – Egy feleséget keresek magamnak. Nem tudtok valakit ajánlani? Amúgy Hallas a nevem.

-         Hm… Mit szólnál Linához? – próbálkozott Zel, mire a vonat ablakáról kellett levakarnia magát, Lina úgy képen vágta.

-         Hűű, ez jó ötlet! Lina! Légy a feleségem!

-         Soha! Túlvilági erők, karmazsin vérfolyam… - kezdte mondani Lina a varázsigét, mire Hallas ijedten kirohant a kupéból. Ekkor az eddig mögötte álló lány hirtelen felkiáltott.

-         Csak nem varázsolni készülsz?

-         De!

-         Mutasd!

-         Inkább most ne, ha csak nem akarod, hogy az egész vonat egy széndarabbal legyen egyenlő. 

-         Ja, jó… Amúgy a nevem Amelia, és igazából azért jöttem, hogy szóljak, hamarosan megérkezünk az iskolába, így jobb lenne, ha átöltöznétek.

-         Köszönjük az infót Amelia! – mondta Zel, mire elkezdte levenni a felsőjét. Következmény: a lányok sikítva rohantak ki a kupéból.

Mikor végre megérkeztek, az elsősöket egy Zel számára ismerős hívta.

-         Galambok ide! – hívta a kicsiket Philionel.

-         Örülök, hogy látlak, Phil! – köszönt Zel.

-         Viszont, Zelgadis úrfi! – majd a galambokat egy csomó csónakhoz vezette. Amilyen mázlijuk volt, elkezdett esni az eső, a tó pedig, ami DopeGrown kastélyát körülvette, őrülten kezdett hullámozni. Philionel 4-es csapatokra osztva a kicsiket, mindenkit egy-egy csónakba ültetett. Zel Linával, Ameliával és Hallassal került egy csónakba. Miután Lina egy jól irányzott ütéssel a rajta lógó Hallast a vízbe jutatta, Zelhez fordult.

-         Mondd csak… Miért én játszom Ron szerepét? Miért nem lehetek én Hermione?

-         Mert neked vörös a hajad. – válaszolta Zel.

-         Na jó, de a nagy filmekben és az OVA-kban barna a hajam!

-         De azokban én nem vagyok benne, hehehe.

-         De a Premiumban benne vagy!

-         De ott vörös a hajad!

-         Na jó… De az eredeti novellában is barna a hajam!

-         Az én hajam meg ősz ott, ehhez mit szólsz? Akkor most csapjak fel Inuyasha-nak?

-         Még mit nem! Az az én sorozatom! – ugrott fel a mögöttük haladó csónakban a hanyou.

-         Inuyasha… Fekszik. – mondta halkan Kagome. Következmény: A csónak szép lassan süllyedni kezdett…

-         Oh… Elnézést a kis közjátékért… - pironkodott Zel. – Máris folytatjuk műsorunk!