A Titkos Küldetés 3
Kowi 121 2005.09.14. 13:54
A Trilógia utolsó része
Titkos küldetés 3 By: Kowi 121 1. fejezet: Gyakorlás
-Sarashina kisasszony! Nem órán kéne álmodoznia. -Elnézést tanárnő. -Rendben, folytatjuk az órát. * -Gyűlölöm a matekot. -Mégis min álmodoztál már megint? Mostanában egyre gyakrabban csinálod ezt! -A középkori Japánról álmodok. Milyen jó is volt ott. -DE hiszen a több mint 2 éve volt! -Tudom. -Sziasztok. Hova tüntetek? -Szia Kri.-mondták egyszerre. -Sziasztok. -Szia Ashi.-mondták egyszerre. -Olyan helyes még mindig a bátyád.-mondta áradozva Kri. -Ne áradoz róla Kri. -Miért ne Ryouko? -A bátyámnak már jegyese van. -Mi?? Nigah azt mondtad, hogy jegyese? -Igen. -Ilyen fiatalon már jegyese van? -Igen.-Nigah és Ryouko majd megszakadtak a röhögéstől de nem mutatták ki. -Bocs Kri de menünk kell. Holnap dalizunk. -Rendben.-és ezzel elszaladtak. -Láttad milyen képet vágott. -Igen. Egy kicsi és elröhögöm magam előtte. -Az is jó szöveg volt, hogy ’’ilyen fiatalon”. -Igen. Ha tudná, hogy a bátyám 121 éves. -Ja. -Sziasztok!-szaladt feléjük Ashi. -Szia Ashi. Hogy telt a napod? -Kösz Ryouko jól. -Ashi ugye nem felejteted el az eljegyzésedet? -Francba, teljesen kiment a fejemből. -Még jó, hogy 2 hetes tavaszi szünetünk lesz holnaptól.-mondta Nigah. -Igaz. Sziasztok. Akkor majd holnap találkozunk.-és Ryouko felment a lépcsőn. -Te sem felejteted el a próbatételedet? -Azt, hogy is felejthetném el. Azon járt a fejem egész nap. -Holnap délután megyünk a középkorba. Én a menyasszonyom miatt, te, megy gyakorlás céljából. -Igen. Szerinted most anyu velünk jön? -Remélem igen. Hé, ma pizza hét van! -Remek akkor vasárnap pizzát süt. Siessünk haza, hogy megkérezhessük.-mondta Niga és elkezdtek szaladni. * A másnap gyorsan és unalmasan telt el. -Gyerekek készen vagytok már? Nem kell annyi cucot vinni! -Megyünk anyu. -Ugye egyikőtök se felejtette el, hogy miért megy oda! -Nem felejtünk olyan hamar apa.-mondta Ashi. -Inulás.-mondta Niagh. * -Mi a baj Inuyasha? -A bátyám szagát érzem. -Szevasz drága őcsém.-halatszot egy hang. -Bátyám. De rég nem láttalak! ,,-Ennek is most kell felütnie?!” -Mi járatban vagytok Yuku?-kérdezte Kagome. A fiúk már régen harcba kezdtek volta, de megígérték a kedves feleségüknek, hogy nem harcolnak soha többet egymással. De azért még magukba gyülölhetik! -Megyünk a középkorba. -Igen? Mi holnap vagy este megyünk. De miért mentek? -A gyerekeknek feladatuk van. Többen nem mondhatok. -Jó utat. -Köszönyük.-köszöntek el és mentek a kút felé. * Sikeresen megérkeztek a középkori Japánba. És a kastély felé vették az irányt. Pontosabban Atisz felé mentek. Bementek a palotába és mindenki elfoglalta a szobáját, átöltöztek (a közép köri ruhájukba) és onnantól vacsoráig azt csinálnak amit, akarnak. Ashi a kertben lévő hatalmas fa tövébe leült és a kis tavacskát nézte, ami előtte volt. Yuku elintézet egy, két hivatalos munkát (nem csoda, hiszen az országában vannak), Sessy meg elment valahová. Nigah lement az edzőterembe és gyakorolni kezdett. Felmérte a saját közérzetét, menyire tudja jól a kardot forgatni, és hogyan tudja a démoni erét használni. * Vacsora után mindenki a tanácsterembe ment, hogy néhány dolgot megbeszéljenek. -Holnaptól kezdve gyakorolni fogsz, addig, amíg a nap el nem jön. -Igen is apám.-mondta Nigah. -Holnap délután jön meg a jegyesed. Legyél vele kedves! Egy régi barátomnak a lánya. -Rendben apám.-mondta Ashi. -Yuku neked mit kell tenni? -Az ország keleti részénél él néhány párduc és azok betörnek az országba és tönkreteszik a vetést. Itt kevés férfi él és az asszonyok nincsenek felkészülve ilyen támadásra. Ezen kell változtatni. -Segítek, amiben csak tudok. -Köszönöm. -Én is segítek apám!-mondták egyszerre. -Nem nektek megvan, a feladtok, és most menjetek.-és a testvérpár kiment a teremből. -Nem hiszem, hogy direkt csinálná ezt apánk. -Nigah kibírjuk, hogy nem fogunk harcolni. -Te nem de én igen. Elfelejteted? -Ja, peresze. -Na és, hogy néz ki a jegyesed? -Fogalmam sincs, most látom először. Asszem a neve: Maron. * Másnap reggel Nigah és Sessy kimentek az erdőbe gyakorolni. Ott mindent felmért, amit tudni szeretett volna a lánya képességeiről. Eközben a palotában megérkezett a jövendőbeli és az apja. -Üdvözlöm Atiszban önöket!-köszöntötte egy szolga. -Köszönöm! Sesshomaru hol van? -Ő most nincs itt, de vacsoránál itt lesz.-jött le a lépcsőn Yuku. -Önben kit tisztelhetek meg? -A nevem Yuku. Ennek az országnak az úrnője vagyok. -Gyönyörű az országa Milady. -Köszönöm. Ő lenne a lánya?-kérdezte. -Igen. Maron.-és az említett meghajolt. -A fiam hamarosan csatlakozik hozzánk. Jöjjenek körbe, vezetem önöket. -Szabad megkérdeznek, hogy érti azt, hogy a fia? -Sesshomaru nem sok démonnak mondta el, én vagyok a felesége és, hogy van egy fia és egy lánya. -Ó! És miért nincs itt? -A lányunk gyakorló és ő felügyeli. Az erőpróbára készül. -Aha. Értem.-útjuk közben, ahogy Yuku mondta Ashi is csatlakozott és megismerkedett a jövendőbeliével. Miután körbevzették, megmutatták a szobáikat és lepihentek. Vacsora előtt 1 órával érkezet meg Sessy és Nigah. Sessyn nem látszott de kapott egy néhány sebet a lányától mikor felmérte, hogy hogyan tudd harcolni kardal. Nigah többet és egy kicsivel mélyebb sebeket kapott. Nigah elfürdött és átöltözött és úgy ment az étkezőben. Ashi, Yuku és Sessy is átoltözött és már ott voltak. Már csak a vendégekre vártak de nem sokáig. Bementek az étkezőbe és leültek az asztalhoz. A szolgák hozták a finomabbnál finomabb ételeket. Miután befejezték a vacsorát, beszélget. -Szép nagy ez a palota kedves barátom. -Köszönöm. Habár Yuku elődje érdemli az elismerést. Ő építette. -Értem. Mi történt az óta amióta nem láttalak? -Nem sok minden... -Nem sok minden? Van két gyermeked és egy gyönyörű szép asszonyod. -Jól van, na barátom! Majd egy kicsit részletesebben elmondom. -Bocsássanak meg de, én elmennék aludni.-ált fel az asztaltól Nigah. -Biztos lányom?-kérdezte Yuku. -Igen. Engedelmükkel.-és ezzel elhagyta a termet. -Én is megyek apám, ha nem zavarja.-mondta Maron. -Rendben van kislányom.-és Maron is elhagyta a termet. Látta, hogy Nigah merre megy, és követni kezdte ő. Kiment a kertbe és egy nagy fához ment ott már valaki ült és ő is leült mellé. Ashi volt az, aki már vagy egy félórája elment. Közelebb ment, hogy halja, mit mondanak egymásnak. -Mi a baj kedves Bátyám? -Semmi. -Nem tudsz átverni! Valami aggaszt igaz? -Nem igaz! -De bizony, igen az! Mi az mondjad! -Mi vagy te? Vallató bizottság? -Nem csak egy egyszerű hugica. Na mondjad már!-kezdett türelmetlenkedni. -Talán á! Nem is tudom igazán mi bajom, van. Megyek, elteszem magam holnapra. -Akkor én is megyek.-és visszaindultak a palotába. * Másnap mire mindenki felkelt és az étkezőben voltak: -Hol van Sesshomaru és a lányod? Miért nem jönnek reggelizni? -Ők nem fognak reggelizni. Ők már kint vannak és edzenek. Csak vacsorára jönnek haza. Ebédet meg küldünk nekik. -Értem. -Bocsánat mi az ön neve?-kérdezte Yuku. -Én kérek bocsánatot. A nevem Yomay. * Eközben az erdőben:
-Tudod te ennél jobban is!-mondta Sessy a lányának. Mert ismét egymás ellen harcoltak és így tanítja. Kb. egy 3 órán, keresztül ezt csinálták utána mást 2 órán keresztül utána ismét egy 3 órás harc következett és ez így ment egészen vacsoráig. Mikor haza értek, jobb állapotban volt Nigah mint tegnap. Sessy meg egy kicsit rosszbúl nézet ki. * Folytatjuk!!!
Titkos küldetés 3 By: Kowi 121 2. fejezet: Erő próba
Az edzések így mentek még 1 hétig. Az utolsó edzési napon Sessy elmondta, hogy miből áll ez a próbatétel. -Nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog. -Sikerülnie kell Nigah! És pontosan miből áll? -Az első démonnal, akit meglátok, legyen az félszelem, akiben csörgedezik a démon vér harcolnom, kell vele és legyőznöm. -Neked ez meni fog hugica. -Ne neves előre! Csak a démoni erőmet használhatom meg a Levegő Villámot. Semmi mást nem. -Értelek. Eddig mindig a mágusi erődre hagyatkoztál. Igaz? -Igen. Ez a vacsora gong. -Menjünk.-és elindultak az étkező felé. Vacsora után mindenki a saját szobájába ment kivéve Ashit aki, megint a nagy fa alatt ült, Maron megint követe. -Maron tudom, hogy ott vagy! Gyere elő!-Maron kénytelen volt előjönnie. -Én csak erre jártam. -Nem kell magyarázkodnod. Gyere és ülj le mellém.-Maron leült Ashi mellé és ő is a vizet nézte.-Mesélj valamit magadról. -Igen is. Anyám meghalt a párducokkal vívott csatában. Van két bátyám, Yos és Hos. Furán hangzik, mintha ikrek lennének, pedig 2 év van köztük. Anyám halálakor apám kereste a megfelelő fért számomra, de én mindegyiket elutasítottam. Ő erre a barátainak, ha volt fia, azok közt keresgélt nekem való férjet, akihez ha akarok, ha nem, akkor is hozzámegyek. Én úgy tudom, hogy apád írt az apámnak és így vagyunk most itt. Kérem most ön, meséljem magáról. -Egyet szögezünk le, hagyd el ezt és beszédesünk nyíltan, nem kell ez. Rendben? -Rendben. -Mint tudod, van egy húgom. Én ¼ mágusok és ¼ kutya és tűz démonok vagyunk. Te milyen démon vagy? -Én tiszta kutya démon vagyok, habár két személyiséggel. -Hogy hogy? -Tudok szelíd lenni, mint egy bárány, akkor anyámra hasonlítok, de tudok vadállat is lenni, akkor meg apámra hasonlítok. -Értem. Jobb lenne eltenni magunkat holnapra. -Rendben.-és bennetek a palotába. * Másnap Nigah már elindult hajnalban a többiek csak kb. 3 óra múlva keltek fel. Egyedül Ashin látszott meg az aggodalom. -Nyugodj le fiam. -De apám! Egyszerűen nem megy. -A naplementéig nem jön vissza akkor utána mentek. Oké fiam? -Igen anyám. * Nigah az erdőben elült egy kőre és ott várta, hogy arra tévedjen egy démon. ,,-Kezdem unni a dolgot. Legyalogolni a lábaimat nincs kedvem. És erre sem jön egy átkozott démon.... .’’-Nigah éppen meglátott egyet. Kihúzta a karját a tokból és rátámadott. A démon megérezte a szagát és fel volt készülve. Nigahn nem lehetet látni, hogy férfi vagy nő lenne, mert a páncél, amit felvett nem lehetet látni az idomait és a haját, csak felkötötte egy coftba (pl.: Inutaisho). A démon hárította a támadás a kardjával és visszatámadott. Már egy jó ideje, hogy harcolnak. Nigahn nem látszott, de még nem heverte ki az apjával való edzéseket és ez most nagyon fáradt volt. A démon egy támadást indított és az Nigaht telibe találta és ájultan esett a földre. A démon közelebb ment, hogy megnézze él e még. ,,-Hiszen ez nő!!! Remélem nem lett komolyabb baja. Hála az ég, csak elájult. Jobb lesz, ha haza visszem, ilyen állapotban nem maradhat itt.’’-felvette a földről és elindult hazafelé vele. * -Mindjárt lemegy a nap.-mondta idegesen Ashi. -Mindig ilyen a fiad? -Nem, Yomay csak ha Nigáról van szó. Eléggé félti. -Miért?-kérdezte Maron. -Együtt nevelkedtek és tanultak. Ha az egyik meghalna véletlenül, akkor a másik nem tudna mit kezdeni, mivel vannak olyan varázslatok, amikhez kettő személy vagy egy testvérpár kell.-mondta Yuku. -Értem. * Közben a démon hazaért. -Anyám! -Igen fiam? Ő meg ki? -Nem tudom. Valamilyen okból rám támadott és harcoltunk de az utolsó csapásom telibe találta és elájult. -Hiszen ez nő! Kíméletesebb nem lehették volna? -Miután elájult odamentem és akkor láttam meg, hogy nő addig nem tudtam. -Rendben. Ellátom a sebeit, fektesd a vendégszobába. -Igen is. Apám? -Őrjáraton van a többiekkel. Te miért nem mentél velük? -Addig minek ameddig nem ismerik az erőmet? -Na vigyed!-és bevitte a szobába. A nő levette a páncélját és ellátta a sebeit. Elcsodálkozott mikor látta a régebbi sebeit és voltak egy kettő, amik még nem gyógyult be. 3 és fél órával később felébredt pont akkor mikor éppen cserélték a kötéseit. -Hol vagyok? Mi történt? Maga ki? -A nevem Kino és a fiam hozott ide. Kérdezhetek valamit? -Igen. -Honnan szerezted a sérüléseket? -Az apám csinálta. -Mi??? -Ne aggódjon csak gyakoroltunk. Felmérte a kardforgatási tudományomat. -Értem. És miért támadtál a fiamra? -Erő próba. Az volt a feladatom, hogy az első démont... Á, ez fáj! -Bocsánat, folytassad.-belejezte a kötözést, és a lányt nézte. -Első démont, akit meglátok azzal harcolnom, kell, és le kell győznöm. -Úgy érted, hogy megölnöd? -Igen. De ezt nem fogom végrehajtani, mert ellátta a sebeimet. -MI EZ A BŰZ???? -Bocsáss meg, a férjem most jött meg az őrjáratból az összes férfival.-és ezzel kiment a Szobból. Odakintről ordibálás hallatszott és azt tisztán értette: -Kutya démon! Nem maradhat itt! -De igen itt fog maradni, addig, amíg fel nem épül! És több vitát nem akarok!-fejeszte be a vitát Kino. * -Indulás!! Meg kell keresnünk Nigaht! -Rendben van fiam, indulhatunk. -Én is megyek Sesshomaru. -Rendben van Yomay. -Nyomás!!-és elindultak megkeresni. * 2 nap telt el az óta amióta Nigah Kinoéknál van. Ma végre jobban érezte magát és kiment a szobából. -Látom jobban vagy. -Tudok valamiben segíteni? -Igen. Gyere utánam.-és elindult valamerre.-Vigyáz rájuk egy kis ideig, kérlek. -Rendben.-és odament a gyerekekhez. Jól eljátszogatott velük. Észre sem vette mikor egy démon, kezdte el nézni. -Remekül megérted a gyerekeket. -Te ki vagy? -A nevem: Sau. Engem támadtál meg. -Sajnálom. -Semmi baj. Anyám elmondta, hogy miért tetted. És mi a te neved? -Sarashina Nigah. -Szép név. Örök jóság. -Ezt te honnan tudod? -A nagybátyám mágus volt, a kardomat tőlle örököltem.-és előhúzta. -Hiszen ez a Vízi Villám. -Honnan tudod? -A családomé a Tüzes és a Levegő Villám. -Hát itt vagy Sau! Mi egy kutyával? -Nyugalom Mik. -De sziszen az ellenség! -Miért nézel ellenségnek? -Mert a kutyák és a párduc démonok örök ellenségek. -Apám!-mondta Sau. -Csak azért maradhattál, mert a feleségen úgy rendelkezett de amint jól vagy el mész innnen.-és visszaindult a faluba. * Folytatjuk!!!
Titkos küldetés 3 By: Kowi 121 3. fejezet: Ellenségek
-Itt érzem a szagát, meg.. -Párduc.-mondta Yomay és Sessy egyszerre és elkezdtek a szag irányába futni. * A faluban a gyerekek nem mutatták azt, amit a felnőttek. ,,-A gyerekek sokkal emberiebbek, mint a szüleik.’’-gondolta Nigah. Vacsorázott és kiment a kertbe. Sau utána ment. -Mi a baj Nigah? -Azt, hogy az itt élő felnőttek úgy kezelnek, mintha fertőző betekségett terjesztenék. -Nem a te hibád. Apám mondta nekik, mert a szüleit megölte egy kutya démon. -De az még nem ok arra, hogy ezt tegyék. -Tudom. Gyere be, kezd hűvősödni.-és ezzel bementek. ,,-Téllég én mondtam ezeket? Úgy beszélgetünk, mintha évek óta ismernénk egymást. Úgylátszik kezdem megkedvelni. NEM! NEM SZABAD de akkori kedves lány’’-az utolsó gondolatára elmosolyodott és eltette magát holnapra. * A másnap hasonlóan telt, mint az előző nap. Nigah a gyerekekre vigyázott és játszott velük. Az asszonyok a házi munkát végezték. A férfiak most nem mentek őrjáratra, hanem edzést tartottak. Dél könnyékén ebédeltek a férfiak. -Kutyákat érzek.-mondta a vezér (ki nem tudná Sau apja a vezér). -Én is.-mondta egy másik. -A falu határáról jön. -Indulás.-mondta a vezér és a vezetésével elindultak. * -Itt lennne?-kérdezte Yomay. -Nem érdekel, in.. . -Ne legyél vakmerő fiam! Ez itt az ellenség területe, ide csak úgy nem mehetünk be. * Közben a férfiak felálltak a falu szélére és látták a közeledő 3 kutya démont. Megálltak az idegenek és köztük volt vagy 300 m is. -Mit akartok KUTYÁK?-kérdezte a vezér. Ők nem válaszoltak csak farkasszemet néztek egymással. * -Mi?!-Nigah beleszagolt a levegőbe.-Sau mennem kell. -Hova Nigah.- nem hallgatta végig, mit akar mondani csak elkezdett a falu széle felé futni. Nem ált meg de lát azt, hogy kik álnak ott és azt is, hogy a falu férfii is ott vannak. Még mielőtt egymásnak ugorhattak volta Nigah elérte őket és mindenki lefagyott a falubeliek közül, hogy mit keres itt. -Köszönök mindent Sau.-mondta, mert tudta, hogy utána futott és most jött meg. Nigah a 3 kutyadémon felé. Előttük megált és a középen álló démon előtt egy kicsit meghajolt, aki hátat forditott és ment el ugyanúgy, ahogy a másik kettő is. Nigah még egyszer hátra nézet a döbbent arcokra és gyors léptekkel beérte az előtte haladó 3 szellemet. * -Hogy kerültél oda? -A vezér fia vitt oda apám. -Ha hazaérünk mindent, beszámoz részletesen. Megérteted? -Igen.-és folytatják az útjukat hazafelé. * Mikor hazaértek Yuku várta őket a kapuban és megölelte a lányát és ő is az anyját. Sessy nem szólt semmit csak a tanácsterem felé ment, ahogy Yomay és Ashi is. Nigah lement és átöltözött és bement a tanácsterembe. -Mondj el mindent.-parancsolt rá Yomay. Nigah mindent elmondott. Mikor befejezte, kiküldték és bent csak Yuku, Yomay, Ashi és Sessy maradt. -Szóval segítetek a lányomnak.-vette le a következtetést Yuku.-És ő is nekik. -Hamarosan megkezdődik az ellenük a harc. Ez most nem kellet, volna. -Igazad van Sesshomaru. Mit tegyünk? -Apám! Ha harcba indulunk ellenük, akkor vigyük vissza a másik világba. Ott nem tud semmit sem tenni ellene. -Igaz fiam. De az ékkőt kölcsönkéri Ryoukotól, akkor akármilyen valázslatott is rakunk a kútra, nem használ elene.-mondta Yuku. -Sajnos meg van a saját véleménye ezzel.-mondta Yomay.-Így őt nem küldhetjük háborúba. Nem lenne képes megölni egyetlen párducot sem. -Rendben. Majd eldöntjük akkor, hogy mit csinálunk vele. Most a csapatokkal kell foglalkoznunk.-és elkezdték a hadi tanácskozást. Yuku kiment, mert neki is volt pár elintézetlen dolga és eleve kiküldték onnan a férfiak. Nigah kiment a nagy fához és leült alája, egész délután ott volt addig, amíg meg nem hallotta a vacsora gongot. Nem is sejtette, de amióta leült a fához figyelték. Az alak most ugrott le a fáról és ment el a kertből. Megállt az erdő szélén, mi a palota mellet terült el visszanézet és utána elnyelte az erdő sötétsége. * Folytatjuk!!!
Titkos küldetés 3 By: Kowi 121 4. fejezet: Bajban
Eltelt a tavaszi szünet. Sesshomaru és Yomay nyárra tette az esküvőt, hogy Ashi ezt az éve még befelezze és után meg a középkorban fog élni. -Megint unalmasan telt el ez a nap is.-nyavajdott Kri. -Mi történt veled Nigah? Mindig utáltad a matekot, most meg egy pont és a legjobb lett volna. Mi történt?-kérdezte Ryouko. -Nem tudom amióta vége, van a tavaszi szünetnek az óta rövid pórázon, vagyok. -Pórázom?-kérdezteék egyszerre. -Nem nagyon engednek ell sehová. A másik lakásunknál csak a kertig mehetek. -Értelek. Bocsi de randim van. -Kivel?-kérdezte Nigah és Ryouko egyszerre. -Az osztály leghelyesebb pasiával.-és szaladt el. -Mázlista.-mondta Ryouko.-De te nem csak ezért vagy szomorú igaz? -Talált. Mostanság egyre több katona jön Atiszba és egyre több Kutyadémon vezér, és ha van fia, akkor ők is. És egy kettő rávetette a szemét, én meg elutasítom őket. -Értelek. De látom, hogy szerelmes vagy! -Nem vagyok az! -De igen. Egy papnő lányát nem tudod megtéveszteni! Na mesélj! -Na jó, talán tetszik de, nem vagyok belé szerelmes. -Persze, persze. -Mondom, hogy…. -Sziasztok.-köszönt rájuk Ashi. -Szia bátyó. -Mehetünk haza? -Atiszba gondolsz? -Igen. Hétvége jön. -Akkor együtt megyünk hazáig.-örvendezett Ryouko.-Akkor folytatod? -Mit?-kérdezte Ashi. -Semmi. Majd máskor.-sugta oda Ryoukonak. Nem sokára hazaértek meglepték az, hogy Inuyasha jött ki a szentélyből, mert még sosem láták, hogy átjárt volna a világába. Bementek a szentélybe és beleugortak a kútba. * Sikeresen átértek és a palota felé mentek. A palotában már várták őket. Ashi ment a tanácsterembe a többi kutyadémonnal való tanácskozásra. Nigah meg Maron kimentek a kertbe a nagy fa alá. Jó barátnők voltak, sok mindent elmondtak egymásnak. -Milyen a másik világ? -Jó. Sokkal feljlettebb mint ezt itt. De mégis itt jobban érzem magam, mint ott. -Értelek. Velem is ez van. Otthon lenéznek a testvéreim, de itt nem. -Azért mert a bátyám jegyese vagy, meg az apád és az én apám jó barátok és a szolgálok ezt tiszteletben, tartják. -Lehet. Bocsáss meg de, leintéznék valamit. -Rendben, menj csak. El leszek egyedül is.-és ezzel magára hagyta Nigahát. Nem is tudta, de ma is figyelték, ugyanúgy ahogy az óta a nap óta mindig mikor itt ült. Ugyanaz a személy volt az. Nigah nem erezte a szagát az előtte lévő víz illata miatt. Nem érdekelte semmi sem, csak a gondolatával volt elfoglalva. Egész délután ott ült, a gongra felkelt és az étkezőbe indult. Miután kiment a kertből az alak leugrott és átváltozott egy fekete párduccá és ismét az erdő felé ment. Sikeresen elérte és visszavette az előbbi alakját. Nem lehetett tudni, hogy kicsoda a redő sötétjétől, csak egy pár aranyzöldben csillogó szemeket. * Másnap nem történt túl sok minden. Nigah ugyanott ült, de ma nem figyelték. Ashi a menyasszonyával beszélgetett. Sessy és a többi vezér Kutyadémonok megint egy órákon áttartó tanácskozásba kezdtek. Yuku kiment a faluba és ott segített népének, amiben csak tudott vagy hagyták. Az erdőben néhány alak volt és az a személyis, akinek a szemei aranyzölden csillognak. -Gyorsan! Bármelyik pillanatban észrevehetnek.-mondta az egyik halkan.-Gyorsan felderítjük a terepet, és hamarosan megindíthatjuk a támadást. Igaz uram? -Igen.,,-Miért kell harcolnunk egymással? Nem értem, hiszen bennem is csörgedezik az a vér, ami itt van. Én is ugyanúgy a mágusokhoz tartozok, mint anyám... .’’ -Uram készen vagyunk. -Rendben akkor indulás haza.-a vezér ránézett a palotára, megfordult és ment a csapata után. * -Ismét hétfő. Gyűlölőm ezt a napot. -Már megint nyavalyogsz Kri. -Nem tehetek róla, ma írunk, töri fogát. Téllég tanultatok rá egyáltalán? -Én az egész hétvégémet erre pocsékoltam-mondta Ryouko. -És te Nigah? -Mi?! -Látom te is, figyelsz. -Bocsi csak elgondolkoztam. Mi volt a kérdés? -Tanultál, a töri dogára? -Igen. * -Nem hiszem el! 2 alát kaptam, pedig mindent megtanultam.-nyavajgott Kri. -Nekem 4 lett.-mondta vidáman Ryouko.-És a tiéd hányas lett? -Nem tudom. Még meg sem néztem. -Acca. Megáll az eszem, 5! Mi van ide írva? ’’Gratulálok, a tiéd lett a legjobb! Látom, sokat tanultál az elmúlt napokban!’’-olvasta fel hangosan Kri. -Ez bisztos, hogy az én dolgotatom?-kérdezte, mert a barátnői szúrós szemmel néztek rá és kikapta Kri kezéből, a dolgozatott és megnézte, hogy téllég az ővé-e-Francba! Téllég az enyém. -Gyartulálunk!-mondták hangosan és már egy mosoly volt az arcukon. -Kösz. -Mit gratuláltok ennyire? -Szia Ashi. Semmi különöset csak a húgod írta meg a legjobb töri dogát.-mondta Kri. -Szép volt Nigah. -Közszike. Mikor lesz? -Te, honnan tud? -Én is a családhoz tartozok. -Apánk még nem mondta, de te eleve nem fogsz részt venni. -Mi??!! De.. . -Apánk döntött így. Na nekem mennem kell, még lekésem az utolsó órámról. -Miről volt szó?-kérdezte Kri. -Családi titok. Nem beszélhetek róla. Megyek haza. -Én is megyek. -Sziasztok, akkor holnap.-köszönt el Kri. -Szai.-úgy Nigah és Ryouko. -Most elmondod, ki tetszik. -Mi?! Nem hagy... -Nem. -Rendben. Magas, rövid fekete haj, aranyzöld szemek. Ennyi elég? -Nem. Hogy ismerkedtetek meg? -Erő próbán őt láttam meg először, de fáradt voltam és nem bírtam, így elájultam és a falujában ébredtem. Rá 3 nap múlva jött az apám és haza jöttem. Még valami? -Igen. Mi a neve? Hol él? Milyen démon? -Sau, egy párducdémon és a falu főnökének a fia. Ennyi többet nem mongol. -De azt látom, hogy aggódsz érte. -Igen. Hamarosan megkezdődik a háború párducok és a kutyák közt és engem eltíltottak onnan. Mától kezdve egészen a háború végéig itt kell maradnom. -Értem. Mondom, hogy szerelmes vagy belé! -Nem vagyok az! -DE bizony az vagy! * Közben a szentélyben Sau ugrott ki. -Hol vagyok?-hallota Ryouko és Nigah veszekedését és közelebb ment az ablakhoz és látta a lányokat.-Bisztos ez az a világ, amiről Nigah beszélt. -De az vagy! -Nem vagyok az! Na ezt itt haggyuk abba! Én hazamegyek és te is, menj haza. Holnap találkozunk. Szia.-és duzzogva elment. Ryouko meg fel a lépcsőn. Sau ki akart menni de egy erőtér megakadályozta Leült a kút szélére és elgondolkodott. * Így teltek a hetek. Sau át tudott jönni de a szentélyből nem tudott kijönni. Nigah és Ryouko mindig egy kisebb összeveszéssel váltak el. Ashi már egy hete a középkorban volt és segített apjának. Nigah egyik napkésőn ment haza Kritől mert segített neki megérteni a francia házit. Sokáig elhúzták az időt és más korom sötét volt odakint. Ahogy sétált az úton egyre rosszabb érzés fogta el. * Sau szokásához híven a kút szélénél ült. Hirtelen felkapta a fejét és az ajtó felé ment. Kinitotta és ki tudott menni a szentélyből. Lábai mintha más irányították volna, elkezdtek egy irányba menni, agya csak azon tudott járni, hogy veszélyben van. Szaladt amerre a lábai vitték. Mivel sötét volt a háztetőkön ment és senki sem látta. Lábai megálltak és körülnézett. Nigáht látta futni és utána négy alakot. És az egyik kezében egy kést. -Na, hova futsz csinibaba?-kérdezte a késes fickó. Az egyiknek sikerült elkapnia és lefogta. Sau a következő tettére nagyon bedühödött és leugrott a háztetőről. -Engedjétek el!-mondta vészjosloan. -Te meg ki a frász vagy?-kérdezte az, akinek egy sebhely volt az arcán. -Ha nem engeditek el akkor a halálotot.-monta. -Na ide figyej ez a mi területünk itt azt csinálunk, amit akarunk. Felfogtad? Na húz innen.-mondta a negyedik. -Úgy látszik ti, nem értetetek meg engem.-és eljött a lámpa fényébe mivel eddig a sötétségben ált. A négy férfi egy kicsit megijedtek. Nem a külseje miatt, hanem két kard is az oldalára volt kötve.-na engedjétek el szépe.-mondta még mindig nyugodtan, bár belül nem volt az. -Nem fogsz itt parancsolgatni nekünk.-mondta az, aki lefogta Nigaht. Nigah látta, hogy Sau az de nem tudta, hogy miért teszi meg, hogy mit akar tenni. -Utolsó figyelmeztetés. Engedjétek el! -Soha mondta a főnök. -Akkor találkozunk a pokolban.-mondta és elkezdett alakot ölteni, felvette az igazi alakját. KB olyan nagy lett, mint Kirara mikor nagy, de még egy méterrel hosszabb lett. A négy fickó megijedt és elcsodálkozott. Nigaht levágták a földhöz és elájult. Elkezdek menekülni Sau elöl. Sau utánuk ment és szabályosan szétmarcangolta, visszament Nigáhhoz és visszaalakult. Látta, hogy ismét elájult. Felvette a karjaiba és a szentély felé ment vele ismét a háztetőkön. Mikor elérte bement a szentélybe és beleugrott a kútba. Átmentek a másik világba és Sau elvitte egy helyre, amit csak ő ismert. Letette a vízesés partjára és elment gyógynövényeket szedni. Ez idő alatt Nigah felébredt és elcsodálkozott, hogy milyen gyönyörű a táj meg, hogy hogyan került ide. -Látom, felébredtél.-halatszot egy ismerős hang a háta mögül. Megfordult és Sauval találta magát szemben. -Te mit keresel itt? -Bocsáss meg de, én hoztalak, ide miután elájultál. -Ööö... .Köszönöm. Már másodor mentetted meg az életemet. -Semmiség. De kérdezhetek valamit? -Igen. -Mikor elmentél ki volt azok, akik érted jöttek? -Miért? Csak nem te is a háború miatt kérdezed. -Nem, de hogy is.,,-Nem hazudhatok neki. Nem lenne tisztességes vele szemben.’’ -Az apám volt az, aki előtt meghajoltam, a fiatalabbik a bátyám, a másik démon meg a bátyám veje lesz. -Értelek. De te honnan tudsz a háborúról? -Mivel én is Kutyadémon vagyok, meg még egy-két furcsaságok is történtek mostanában a palotában. -Mint például? ,,-Ő is a harcra gyűjti az információt, mint mostanság a párducok és a kutya démonok egyaránt. Azt hittem ő nem ilyen, de tévedtem.’’-Nigah fellát és úgy folytata.-Tud én, nem fogok harcolni egyetlen csatában sem és te is csak az információk, érdekelnek, amiket ki tudsz szedni belőlem.-ránézett Saura aki döbbenten látta, hogy a lány sír.-Azt hitem te más vagy, de tévedtem. Ne merészelj még egyszer a közelembe jönni, ha bajban vagyok, ha nem.-és ezzel elszaladt. Sau nem tudott mit mondani a szavak hallatán, amik elhagyták a lány ajkait. Csak azt tudta megbánta a dolgot. -Sajnálom Nigah. Sajnálom.-mondta és két könycsep gördült le az arcán a földre, ahol Nigah feküt mikor idehozta. Felállt és visszament a falujába. Ahova a két könycsep esett egy kis növény kezdett el fejlődni. Fél óra alatt, olyan hatalmas nagy lett mintha 100 éve itt állna. Hogy ez a fa miért nőt ilyen nagyra és hogyan került ide az majd megtudod. * Folytatjuk!!!
Titkos küldetés 3 By: Kowi 121 5. fejezet: Véletlen találkozás
Nigah abba az erdőbe ment, ahol van a kút és ottan egy vízeséshez. Lefürdött és kimosta a ruháit. -Végre. Most már nem érszem rajta a mocskos büzét.-mondta és visszavette a ruháit. Elindult Atisz felé. Mindenki meg volt döbbenve, hogy itt van. Úgy tudták nem lesz itt a harcok során. Sesshomaru, Yomay, Ashi és Yuku is meglepődtek és rögtön a tanácsterembe mentek. -Hogy kerülsz ide lányom?-kérdezte Sessy. -Véletlenül apám. -Mi hozott ide?-kérdezték tovább. -Semmi. Véletlenül kerülten ide.-mondta, de mindenki kiolvasta a szeméből a csalodotságott és a szomorúságott. -Most nem érünk téged visszavinni. Itt maratsz és segítesz anyádnak, amiben tudsz. Rendben? -Igen apám.-és kiment a teréből egyenesen a szobája felé. Átöltözött, hogy a ruhája korhoz illő legyen és ledőlt az ágyára. -Mi történhetet?-kérdezte Yomay. -Nem tudom.-válaszolta Yuku. -Ashi te tudod? -Sajnos nem. Mostanában nem beszélünk, mivel én a harccal vagyok elfoglalva. -Van egy ötletem. Maronnal ugye jól kijönnek? -Igen. Barátom, csak nem arra gondolsz? -De bizony Yomay. -Akkor el van intézve. Megyek máris. -Apám mit tervezel? -Ugye két barátnő mindent megoszt egymással. -Az akarod, hogy Maron derítse ki?-kérdezte Yuku. -Igen.-és ezzel elzárták a beszéltetést. * Másnap a katonák Sesshomaru és Yomay vezetésével gyakoroltak.(Képzeljétek el a Sessy és Nigah gyakorlást, csak ők egész végig kardal harcolnak.) Sahi a haditervet beszélte meg a többi vezérrel. Yuku hivatalos dolgokat vérzett. Nigah meg a nagy fa alatt ült. Maron megígérte, hogy megtudja mi a baja és ő is a fa alatti padra ült. -Minden rendben?-kérdezte. -Igen. -Én nem ezt látom rajtad. Nekem elmondhatod, hisz barátnők vagyunk. -Szerelmi bánat. Úgyse tudsz segíteni. -Miért? -Nem lehetnék együtt akármit is, tennénk érte. Meg még azt hiszem csak egyirányú. -Értem. Ó! Majdnem elfelejtettem valamit. Bocsáss meg. -Semmi baj.-és tovább nézte a kis tavat. Maron meg ment az apjához, hogy elmondja mit is tudott meg. -Apám. -Igen, lányom.-és a fülébe súgott valamit.-Menj a tanácsterembe.- Maron nem válaszol csak ment arra.-Kapitány folytassák az edzést. Sesshomaru megvan.-és elkezdtek a tanácsterem felé ment. Bennetek és ott volt Ashi, Yuku és Maron. -Mit tudtál meg lányom?-kérdezte az apja. -Szerelmi bánata van. -Az meg magyarázza a csalodottságott de a szororúságott is.-mondta Yuku. -Meg azt is megtudtam, hogy nem lehetnek együtt. -Akkor démon lesz az illető. Véletlenül nem említette a nevét?-kérdezte Ashi. -Nem. De lehet, hogy viszonzatlan szerelem. -Még egy ok.-mondta Sessy. -Köszönöm lányom, elmehetsz.-Most mit tegyünk? -Többet nem nagyon tudunk kiszedni belőle.-mondta Ashi. -Én azért megpróbálom. -Biztos Yuku? -Igen. Eleve meg kell tanulnia, hogy mit kell csinálnia mikor itt az idő, és ő fogja átvenni a helyemet. -Anyunak igaza van apa. -Rendben. Holnap elkezded.-Yuku csak bólintott. Mindenki eltűnt egészen vacsoráig, mindenkinek volt sok dolga és azokat csinálták. Vacsoránál az összes vezért és a fiaikat vendégül látták a dugig rakott asztalhoz, mindenki megjelent kivéve Nigaht. Ez Yukut aggasztota. -Bocsássanak meg uraim.-és ezzel felállt a helyéről. -Rendben.-mondta Sessy mivel, ránézet és láta az aggodalmat. Tudta, hogy hol találja a lányát és oda indult. -Mi a baj lányom? -Anyu. Neked nem az étkezőben kellene lenned? -Ahogyan neked is. -Nem vagyok éhes. -Leülhetek melléd? -Igen. -Köszönöm. Amióta véletlenül átkerülték, azóta mintha bántana valami. Mi az? -Nem érdekes. -Nem hiszek neked. Akkor miért könnyezel? -Ezt meg honnan tudtad?-ránézet Yukura. -Butuska. Tűzdémon vagyok félig és megérzem a közelemben a legkissebb vizet is. -De.. -Tudom, hogy a tó is vízből van de, az messzebb van, mint te. -Igaz. -Mond el bátram. -Nem mondod el senkinek? -Ígérem. -Tudod mikor volt az erőpróbám akkor, akit megtámadtam az elvitt a falujába az édesanyja meggyógyított én meg cserébe nem ölöm meg a fiát, ahogy kellene. És azt hiszem a fiúba, szeretem. -Értelek. De hogyan kerültél ide? -Kri nem értette a francia házit és átmentem, hogy segítsek. Elégé későn végeztünk és hazafelé menet egy, he banda rátámadt, én elkezdem elfutni előlük, de az egyik elkapott. Nem tudom, hogyan talált rám, de Sau ott termet és megölte őket, mikor elengedtek elájultam és itt ébredtem fel egy vízesésnél. Elkezdtünk beszélgetni, és azt mondtam, hogy egynéhány furcsaság történik itt és ő meg megkérdezte, hogy mifélék én nem válaszoltam rá csak megmondtam, hogy én nem fogok részt venni a csatában, és a szemébe vágtam, hogy azért viselkedik, így mert kellenek az információk, és tőlem akarja megszerezni és utána a kútnál lévő erdőhöz futottam. -Te ott kimostad a ruháidat, hogy ne érezzük rajtad az illatát? -Igen.-és megölelte az anyját és sírni kezdett. * Másnap reggel nagy harsonára ébredt mindenki. Maron, Yuku és Nigah kimentek az erkélyre és onnan nézték, mi folyik. Egy kisseb csapat indult el Sesshomaru vezetésével. Senki sem tudta megmondani meddig fog tartani a harc vagy a háború, mi mostanra bontakozott ki. Mindenki tette, amit tenni kellet. Yomay egy csapattal edzet, Ashi ugyanígy egy másikkal. Holnap a két csapat közül valamelyik elindul. Nigah egy lovon kiszökött a palotából. ,,-Úgyse fog feltűnni senkinek sem, hogy kiszöktem. Anyu el van foglalva. Ugyanúgy ahogy Yomay és Ashi is.’’-a vízeséshez lovagolt, ahol kimosta a ruháit. Leült egy köre és onnan nézte a vizesest. Nem vette észre mikor elketzdte valaki figyelni egy fa mögül. -Órákon keresztül el tudnám nézni.-monta és kinyujtoztatta a kezeitt.-De ideje visszamennem. -Ha órákon keresztül itt tudnál lenni, miért nem teszed meg?-kérdezte egy hang. Arra felé fordult és meglátta Saut. -Mit akarsz? -Én semmit. Csak erre jártam. És ne hidd, hogy kémkedni jöttem.-és elkezdett felé menni. -Ne gyere közelebb.-parancsolt rá, de nem ált meg csak akkor mikor már csak egy centi választotta el tőle.-Mi...ért..jötték?-kérdezte remegő hangom. Sau nem válaszolt csak nézte a smaragdzöld szemeit. Nigah is belenézett az aranyzöld szemeibe. -Gyönyörű vagy.-mondta. Felnézett és mintha belátna az erdő sötétjébe látott valamit.-Mennem kell. Még találkozunk én kicsi rózsám.-és ezzel eltűnt, Nigah döbbenten visszaült a kőre. -Na végre! Meg vagy hugica. -Ashi mit keresel itt? -Inkább te mit keresel itt. Apánk hazajött a győztes harcból. Nekem meg utánad, kell futkosnom. -Bocsáss meg.-felült a lovára és együtt hazamentek. Otthon nagy ünnepséget csaptak a hazatérő katonák tiszteletére kivéve azokat, akik holnap mennek csatárra. Nigah nem törödött az ünnepelő katonákkal elment a nagy fához és elült az alatta lévő padra. -Apám! -Igen fiam? -Asszem tudom kibe lett szerelmes a húgom. -Mit mondasz?-elmentek egy csendesebb helyer.-Ki lenne az? -Tudod mikor elmentünk megkeresni, akkor éreztem rajta egy különös illatot és ma is ugyanazt az illatot, éreztem rajta. -Egy nevet is mondott nem? -De, azt, hogy Sau. -Szóval ő. Rendben majd később foglalokzunk vele de ma nem, hiszen ünneplünk.-és visszamentek. * Folytatjuk!!!
Titkos küldetés 3 By: Kowi 121 6. fejezet: Apa vs. Apa
Másnap is a hangos harsonára ébredtek. Nigah elcsodálkozott, hogy hol aludt. Felült és látta, hogy egy ismeretlen pokróc van rajt. -Sau.-sugtogta. Körülnézett de semmi jelét nem látta annak, hogy a kertben lenne. Összehajtogatta a pokrocott és beindult a palotába. Próbált nem nagy fejes Kutyadémonok mellet el meni és végül sikerült elérnie a szobályát. A szobában volt egy íróasztalként funkciónált darab, meg egy szépítkezős asztal, az ajtóval szemben volt egy hatalmas nagy ágy, természetesen két személyes. És egy nagy szekrény is tartozott hozzá, meg egy kis könyvespolc. Letett a pokrocott az íróasztalra és a szekrényhez sietett. Felvette a lovagló ruháját és előszedett egy nyeregtáskát, abba berakta a pokrocott és kifelé ment a szobából egyenesen az istálló felé. Felnyergelte a lovát és kifelé ment a palota udvarából. -Hova mész Nigah? -Apám! Én lovagolni.-egy kicsit zavarban volt. Tudta mit tenne az apja, ha megtudná, hogy egy párduc szellemet megekdvelt és most vissza akarja adni a pokrócát. -Reggeli előtt? -Nem vagyok éhes. -Rendben de ne maragy sokáig. -Oké.-felült a lóra és kifelé vágtatott. -Ti ketten utána és egy percre se veszítsétek szemellől. Ha visszajöttetek azonnal jelentést, teszek. -Értetük.-mondták egyszerre és felültek két lóra és utána indutak. * Nigah a vízeséshez ment, ahol múltkor találkoztak remélte, hogy ott találja. -Én kicsi rózsám. -Egy mióta vagyok a tulajdon? -Én nem mondtam ilyet. -Oké. Tessék és köszönöm Sau.-és átadta a pokrócott. -Szívesen. -Hogyan jutottál be a palotába? -Én csak a kertig és a nagy fáig mentem. Tovább nem. -Értem. -Te nem tudod, de mikor egyedül voltál ott, én is ott voltam és figyeltelek. -Mi?! De, bármikor lebukhattál volna. -Megérte a kockázatott, hogy lássalak.-és megint egymás szemébe néztek. Egymás felé közeledett a fejük végül megérezték egymás forró ajkait. Hosszú ideig élvezték a csókot. Nigah szakította félbe. -Mennem kell. -Még ne menj.-kérlelte a fiú. -Sajnálom, ha apám megtudja, hogy találkoztam veled nem is, tudom, mit tesz. Bocsáss meg de nem maradthatok tovább.-és még egy rövid csókot adott neki. Felült a lóra és haza vágtatott. Nem is sejtették, hogy mindkettejük után kültek katonákat. Nigah mikor hazaért gyorsan bement a szobájába és átöltözött és a lovagló ruháját meg kimosta. Közben az utána küldött katonák, jelentést tettek Sesshomarunak. -Értem. Igazad volt fiam.-mondta. -Miben apám? -Abban, hogy ellenségbe szeretet bele a lányom. -Nigah? -Igen és nem is akárkibe. -Kibe? -A párducok vezérének a fiába. -Nem lehet igaz. -Hol van a lányom?-rontott be a tanácsterembe Yuku. -A szobájába. Egyébként jó, hogy jötték, mert akkor beszélhetünk vele.- Néhány pillanat múlva megjelent Nigah. Kapott egy kis fejmosást és nem hagyhatta el a palota területét. -Miért?-kérdezte Yuku.-És ne ad azt a kifogást, mert az ellenség. -Akkor is az ellenség fia.-Yukut nem érdekelte a kifogásai és szenvedélyesen megcsókolta. -Próbáld meg végig gongolni.-kérlelte a smaragdzöld szemeivel.-Akkoriban Jon csinálta ezt, de nem hallgatunk rá és most az asszonyod, vagyok, de ne tedd meg azt, hogy elkergeted a saját lányodat, mert szerelemes lett. -Rendben.-és most ő csókolta meg. * Nigah a nagy fához ment és felnézett rá. Nem látott semmit de megérezte, hogy ott van Sau és őt, figyeli. Leült a fa alá. Éjfélig ott volt mikor meghallotta a harsonát. Sau leugrott mellé. -Mi ez a hang?-kérdezte. -A harsona és háromszor ez asz jelenti, hogy három nap és elkezdődik a ... -Háború.-mondta Sau. -Sajnos igen. És többet nem találkozhatunk. -Mért? -Nem fogtad föl?! Te párduc, én kutya, nem élhet együtt.-és ezzel visszament a palotába. Sau nézte, aztán rájött, hogy az ellenség területén van és hazament. Mikor hazaért barátja fogadta. -Hol a csudába voltál? -Hagy békén Mik. -Á! Olyan, vagy mint a mosott szar! (szerkeztő: bocsi a kifejezésért) Mi bajod van? -Semmi. -Még, hogy semmi? Szerelmes vagy, igaz? -És ha igen? -Semmi. És ki a szerencsés? -Egyikünk se szerencsés. -Mért? Jaj!!! Csak azt ne mond, hogy abba a kutyába lettél szerelmes, amelyik itt volt.-Sau nem válaszolt csak felnézet az égre.-Szóval igen. Reménytelen a helyzet barátom. -Tudom. -És 2 nap múlva háború lesz. -Még szerencse, hogy nem lesz ott. -Mi?! Ki nem lesz ott? És hol? -Nigah a csatában. -Újabb ok hogy ne legyen fájdalmas neki, mikor megöljük az apját. ,,-Mik te olyan hülye vagy. Még, hogy jó?!! Igaz, ha látná, hogy ki ölte meg szó szerint lefejezné. De én nem vagyok képes megölni se, az apját se a családja közül valakit. Bárcsak ne lenne ez a hábórú.’’- és még mindig az eget kémlelte. -Mi a baj fiam?-kérdezte Kino. -Szerelmes vagyok anyám. -És kibe? -Ép ez a baj, hogy kibe. -Abba a kutya lányba, aki itt volt? -Igen. De az apja és az én apám sem kedvelik egymást. Miért van ez az értelmetlen háború? -Nem tudom fiam, nem tudom. Szereted? -Igen. -Akkor miért nem mész el hozzá? -Onnan jöttem. -Értelek. Ugye nem lesz ott a harcban? -Nem az apja megtiltotta. És azt is, hogy elhagy a palotát, ezt olvastam ki a szeméből. -A háborúban nincs döntetlen. Csak egy nyertes és egy vesztes. Azt még nem tudjuk mi lesz a háború végkimenetele de, lehet, hogy ez a szerelem lesz a béke hírnöke. Ezt még én sem tudom, ki megtudja jövendőlni a jövőtt. * Eltelt 3 nap a csapatok mindkét oldalon fel voltak készülve. Nigaht reggeli után azonnal a tanácsterembe hívatták. -Mit parancsolsz apám? -Te is velünk jössz. -Mi??!!-nem érette, hogy miért gondolta meg magát.-De apám.. -Semmi de. Vegyed föl a páncélodat és indulunk. -DE... -Azonnal!-parancsolt rá egy kicsit ideges hangon. -Igen is.-Nigah jól tudta mikor így mond valamit az már egy, kicsit idegesíti, és mindig belemegy ilyenkor akármennyire nincs kedve. Így hát elment a szobájába felvette a ruhájára a páncélját és felkötötte tűzvörös haját lófarokba, mint ahogy az erőpróbán tette. Az oldalára közötte a Levegő Villámot és indult megkeresni az apját. Az összes katona tisztelget előtte és csodálkozott, hogy ő is jön. Miután mindenki a csatarendbe ált megszólaltak a harsonák egy hosszú szóra, elindultak a csatatérre. Sesshomaru vezette a haderőt, utána ment Nigah és Ashi, mögöttük csapatokban mentek a katonák és előttük mindit a csapat vezére.(Mondhatni Sesshomaru volt a legfőbb vezér és utána a gyerekei.) Délre érték el a csata helyét ott tábort vertek és beosztották az őrjáratokat, hogy egyetlen párduc szellem se tudjon a vonalaik mögé menni. Most már csak a feszült várakozás maradt ugyanis a párduc szellemek csapata, utánuk fél órával láthatóvá váltak. Sessy egy dombon ált, ahonnan többéletesen látta mind az ő katonáit mind az ellenségét. -Hányan vannak? -Úgy egy-két ezren.-mondta Yomay. -Mi? -Három és fél ezren.-modta. -Az jó.-mondta és körülnézett a csapatában.-Hol van Nigah? -Nézd apám! Ott van a vonalaink szélén. -Yomay ide hívnád? -Persze barátom. -Igen apám? -Mi a bajod? Olyan szótlan vagy. -Nem tudom még magam sem. -Pihenj le. Hónaptól kezdve, bármikor kitörhet a háború. -Rerndben.-és elment talált magának való fát és leült a tövébe és a csillagokat kezdte kémlelni. -Ashi tartsd rajta a szemed. -Értetem apám.-és indult is. ,,-Nem hiszek neked Nigah. Tudom mi bánt, de nem tehetek a hábórúról, mit apám kezdett el annak idején. Reméltem, hogy nem rám haggya ezt a felelőségett. De nem tehetek ellene semmit.’’-ezeket gondolta Sessy a csillagos égre nézve. * Másnap mindenkin lehetet látni a nyugtalanságot kivéve a csapatvezetőket, Sessyn és Ashin. Nigah nem azon aggodott mi vár rá, mint a többiek, hanem a harcban megismeri e majd Saut vagy ő őt. Egy hangos kürtszó és mindenki a vonalakhoz rohant. Látták, hogy ők kezdték a harcot. Csatarendben felálltak és nem sokkal rá már el is kezdődött a harc. Egyik csapat sem kímélte a másikat. Ütötte, vágtak, ahol csak tudtak. Nigah akaratlanul is rá volt kényszerülve, hogy megölje a rátámadó párducokat és közben figyelte, hogy hol lehet Sau. Nem látta de egy párduc szellem rá akart támadni de a hallásának köszönhetően sikeresen kivédte. Egymás szemébe néztek, és teljesen lefagytak. Nem hittek a szemüknek. Nem tehetek mást így egymásnak estek, de a csata hevében is: -Azt mondtad, nem leszel itt. -Nem tehetek róla, az apám ma mondta, hogy én is jövök. -Mindkettőnknek nehezebb így. -Azt hiszed, nem tudom? De nekem többet jelentesz mind az életem. -Te is.-mondta. Sesshomaru éppen harcolt a párducok vezérével. Én nem nagyon figyelt másra. Ashinak nem volt harcoló párja és figyelte hol az apját hol Nigaht. Látta, hogy hátba akarják támadni. -Apám a hátad mögött!-kiáltotta. Sessy még időben fordult hátra kivédte a támadást és megölte az illetőt. Ismét időben fordult vissza, mert a vezér is le akart csapni. -Ashi!-kiáltotta és felé kezdett futni. Mert mikor az apjához kiabált egy párduc katona hátorról megakarta támadni. Niga megölte a támadót. -Kösz. -Nincs mit.-és együtt kezdtek harcolni, mint annak idején. Már vagy egy órája harcolnak mikor a párducok, kezdtek visszavonulni. Mindkét csapatban nagy volt a vesztesség. Nigah körülnézett a harctéren és megakadt valamin a szeme. Saut látta a földön, oda rohant és látta, hogy már nem sokáig bírja. -Sau! -Nigah.-mondta ki nehezen. -Meg fogsz gyógyulni, ne félj. Én nem tehetek semmit, mert elfogyott az erőm. -Nem kell...-többet nem mondott, mert elvesztette az eszméletét. Nigah megdöbbent mikor az apja megjelent mellet és felvette az ájult Saut a földről és Atizs felé ment vele. * Folytatjuk!!!
Titkos küldetés 3 By: Kowi 121 7. fejezet: Béke Sau mikor felébredt egy szobában találta magát. Nem nagyon emlékezett, hogy került oda, utoljára arra emlékezett, hogy Nigah mellette van és utána semmi. Körülnézett és megalapította, hogy ahova került elégé gazdag lehet az illető. Kinyílt az ajtó és bejött valaki, aki az ágyhoz ment. -Jobban van uram?-kérdezte a szolgálólány. -Igen. De hol vagyok? -Kérem, öltözzön fel én, addig kint várok.-és kiment. Sau felöltötte a ruháját, amit kimosva talált. Kiment a szobából és látta, hogy két őr áll ott, követte a szolgálót és a két katona meg ment utánuk. Egyenesen a tanácsterembe vezették. Bementek de a két katona kint maradt. -Meghoztam útnőm. -Köszönöm. Elmehetsz. -Igen is. -Maga ki? -A nevem Yuku és az országomban vagy. -Köszönöm, hogy ellátták a sebeim. -Nem nekem jár, a köszöntet. -Akkor kinek. -A férjemnek. Ő hozott Atiszba. -És ő hol van? -A hátad mögött.-Sau hátra fordult és szembetalálta magát Sesshomaruval egyik oldalán Ashival a másikon Nigahval. Sau nem hitt a szemének, hogy az ellenség mentette meg az életét. Nigah nem nézet Saura, csak lehajtott fejjel nézte a földet. Sessy Yuku mellé ment. Nem sokkal utánuk megjelent Yomay és Maron. -Miért mentette meg az életemet? -Van egy dolog, ami mind kettőnknek sokat jelent. Azért. -Nem fogunk tőled semmit sem kérdezni. 3 nap múlva elmehetsz innen, de addig a kint álló két katona mindenhová követni fog.-mondta Yomay. -Nem hagyhatod el a palota területét. Ha kérdésed lenne, akkor vagy apámhoz vagy Yomayhez intézheted.-mondta Ashi. -Az egész palota tele van katonákkal. Szökésre nincs esélyed.-fejezte be Yuku. Sau kiment, ahogy megmondták a két katona most is, követte. Arra gondolt felfedezi a palotát és megkeresi a kertet. -Biztos, hogy jó ötlet volt idehozni?-kérdezte Yomay. -Nem tudom. De 3 nap alatt kiderül. -Te tudod barátom. * Másnap Sau a palota ¼ tudta csak felfedezni, meg találta a kertet és oda akart menni de az egyik katona megakkadájoszta. -Ön oda nem mehet be! -Miért nem? -Nem látja a kisasszony, ül ott.-montda és arra nézett. Sau is.-Mindig ugyanebben az időben ül itt. -Igen. Ezért nem mehetek be? -Ez csak az egyik ok. A másik közvetlen parancs az úrtól, hogy nem mehet a közelébe.-Nem tehetett mást, mint, hogy az erkélyről figyelte. -Szép a kilátás, hogy itt vagy? -Nem. -Akkor? -Mit érdekli önt? -Az ott ülő személy a húgom. Szóval rám is tartozik. Mi a neved? -Sau. Nem értem miért mentetétek meg az életemet, ha nem akartok semmit se. -Nem mi kezdtük a háborút. Apám azt mondta, hogy még annak idején a nagyapám kezdte el, és neki kellet átvennie ezt. -A háborúban nincs se nyertes, se vesztes, mert mindkét csapatból esnek el személyek kik, fontos valakinek és miután a győztesnek volt pár nyugis éve jön egy újabb háború. -Te beszélsz, hogy nem érted miért nem mentünk meg, pedig az előbb mondtad el.-és ezzel elindult. -Ezt, hogy érted? -Néz a kertbe.-és bement a palotába. Sau azt tette, amit mondott. Ránézett Nigahra és megértette mind azt, amit még Sessy mondott neki, meg amit Ashi most. A nap lemenőben volt Nigah még mindig a kertben ült és a vizet nézte, Sau meg őt nézte. A katonák kezdték unni a dolgot de, nem tehetek semmit. Sau úgy döntött elmegy aludni. -Bocsánat. Megmutatnátok a szobámat?-és a két katona elindult. Sau bement a kijelölt szállására és kinyitotta a kis erkélyre vezető ajtót. Onnan beáramolt a friss levegő. A katonák odakint a fáradság miatt elaludtak. Sau tudta, hogy a friss fevegő napféltekor és naplementekor álmosító hatása van. Kiosont és elkezdte Nigah szobáját keresni. Nagy nehezen rátalált és bekopogott. -Igen?-Sau nem válaszolt csak bement.-Sau, mit keresek itt? -Látni akartalak. -De most nem jó. Most fordítva van. -Tudom. És? -Míg itt vagy nem szabad együtt lenünk. -Miért? Apád? -Igen. Bár ő hozott ide, azt még nem jelenti, hogy béke van. -Tudom.-megit csak egy kevés választotta el Nigáhtól. Ismét fejük közeledett a másik felé és forró csókban értek össze. Hosszú percekig élvezték, mikor szétváltak: -Most menj el, kérlek. -Rendben.-és Sau visszaosont a szobájába. Nigah nem tudta mit csináljon. Ha letelik a maradék idő is, ő visszamegy a faluba, és újra kezdődik a háborúzás és annak már senki, sem mondja meg, hogy ki fog győzni. * Hamar eltelt a maradék idő. Eljött a menés ideje. Felültették egy lóra és előtte ment két katona és mögötte ment. Csodák csodájára Sessy is ment, ő ment legelöl. Mikor beértek az erdőbe a katonák ott megállta és csak Sessy és Sau ment tovább. Sau furcsállta a dolgot de nem tette szóvá. -Parancsot tejesítenek. -Mifélét? -Nem rád tartozik.-mentek még egy darabi és kiértek egy tisztásra. Sessy leszált a lováról és utána Sau is. -Minek jöttünk ide?-nem kellet sokra várnia és megjelent a párducok vezére és még néhány párduc katona. Sau látott egy ismeretlen katonát is, rájött kicserélik arra a katonára. A katona nem állt meg mit a párducok, ment és Sessy előtt meghajol és felült arra a lóra, amelyiken Sau érkezett. Sau elindult az apja felé de még visszafordult. -Miért menteted meg az élete?-Sessy nem válaszolt csak visszaült a lovára és elidult de még visszaszólt. -Minek mondjak el olyat, amit már tudsz.-és ezzel elnyelte az erdő sürűje. * Sau falujában: -Mit csináltak veled fiam? -Semmit apám. Begyógyították a sebeimet. Szabadon járhattam két katonával a nyakamon az egész palotában. -Mondj el mindent, hogy hol a palota leggyengébb pontja. -Nem tudom apám. A fal közelébe nem mehetem. -Értelek. Elmehetsz.-Sau kiment és a bent maradt férfiak tanácskozásba kezdtek. Sau szomorúan nézett föl a csillagokra. -Mire vársz fiam? -Mi?! Anyám ezt, hogy érted? -Tudom, hogy ő jár a fejedben. Miért nem mész el hozzá? -Nem tehetem. A törvényeinkbe ütközik és az övéikbe is. -Fiam! Ki tartja be azokat a hülye szabályokat? Holnap menj el és beszélj vele nyíltan és mond el neki, hogy menyire szereted. -Rendben. * Ugyanabban az időben de máshol: -Mi bánt lányom? -Semmi anyám. -De bánt valami. Az a fiú volt Sau? -Igen. -Lányom, lányom. Én nem mondhatom, meg mit kezdj az életeddel, de azt igen, hogy holnap beszélni fogsz vele. -Én mi lesz apámmal? -Majd én azt elintézem. -Köszönöm. * Másnap mind a ketten a vízeséshez mentek (Ki nem tudná: oda, ahova Sau vitte, miután visszahozza a középkori Japánba Nigáht.) nem sejtették, hogy ott fognak találkozni. Nigah ért oda először és leült a (hirtelen kinőtt) fa tövébe. -Látom nem felejtetted el ezt a helyet. -Sau! Mit kerssel itt? -Én is kérdezhetném. Egyébként ez a kedvenc helyem. Szabad? -Igen.-és Sau leült mellé. A nap további részét ott töltötték és beszélgettek. * Mindenütt besötétedett. Sau falujában a férfiak gyülekeznek egy utolsó haditanácsra. Ugyanakkor Atiszban is a vezetők haditanácsot tartanak. Nigah és Sau, még mindig a fa tövénél ültek. -Azt hiszem nekem mennem, kell. -Nigah, még maradjál!-kérlelte. -Miért?-nézett rá. Eddig egyikük sem mondta azt, amiért akartak eleve találkozni. -Mert el akartam mondani, hogy.... -Hogy? -Szeretlek.-mondta ki nehezen. Nigah a választ, jutalmazta egy csókkal. Sau meglepődött de utána ő is élvezte. Nigah levette a fiú felsőjét és végig simitotta a kezével azt. Sau is elkezdte levenni a lány ruháit. Hamarosan már egyiküjükön sem volt ruha és egymáséi lettek. Nem is sejtve, hogy mindkét oldalon a végső összecsapásra készültek, ami másnap lesz. A csapatok már a csatatéren vannak és csak a napfelkeltét, várják, hogy az elinítcsa a támadást. * Pár perc és a nap mindjárt a napfelkeltét jelzi. Sau és Nigah a fa alatt békésen aludt egymásba ölelkezve. -Sau, Nigah! Keljetek!-halatszott egy hang mire felébredtek.-Öltözetek!-körülnéztek de, nem láttak senkit sem. Felöltöztek, ahogy a hang kérte.-Siesetek megakadályozni azt, amit nem szeretnétek. -Ki vagy és hol vagy? -Nézz hátra.-midketen hátranéztek. A fa törzsében egy arc volt.-Én vagyok a fa szelleme, és belőletek születtem. A nevem Agata. -MI?!-mondták egyszerre. -Mikor idehoztad Nigaht, akkor erre a helyre, ahol most állok, egy kevés vér csöppent ide. Abból van a testem, neked akkor két könycsep gördült le az arcodról. Abból van a tudatom. Az éjszakát, amit itt tölttetek, abból lesz majd a BÉKE HIRNŐKE. Siessetek megakadályozni a végső háborút. Mi napféltekor kezdődik. -Mi?! Azt, hogy érteted, hogy a béke hírnőke? -Tudod a választ Nigah, csak rá kell jönnöd. -Mire kell neki rájönnie?-kérdezte Sau. -Csak az ne mond, hogy a béke hírnöke a mi gyermekünk lesz? -De igen és ezzel az éjszakában fogant meg. -MI??? Azt akarod mondani, hogy apa lettem? -Igen! De ezt majd később megvitatjátok. Most akadályozzátok meg a háborút.-felültek Nigah lovára és elindultak. -Ez a ti titkos küldetésetek. Ha nem sikerül egyikőtök meghal. És az Nigah lesz. Sikerülnie kell! * Siettek, ahogy csak tudtak. Elérték a csata helyszínét pont akkor mikor napfelkelte elkezdődött. A csapatok megindultak. Nigah tudta, hogyan vonhatja a figyelmüket maguk. A lovát felágaskodásra kényszeríttette és ő közben egy nagyot nyerített, így mindkét csapat rá figyelt. Látta és elindult a csapatok vezetői felé. Minden katona leesett a szája, mert Nigah mögött Sau ült. Nigah megállt a két vezér közé és Sau és ő is leszálltak a lóról. Nigah Sessy elé ment és Sau meg az apja elé. -Nigah mit keresel itt? -Apám abba kell hagynotok az értelmetlen harcot. -Miért? -Apám hagy abba! Nem változathatod meg a múltat egy értelmetlen harccal. -Sau! Hogy kerülsz ide, és milyen okból akadályozol meg?-nem sok sikert remélt Nigah és Sau. Hatalmas robaj tört ki és megmozdult a föld. A két csapatott, körbefogta egy ismeretlen hadsereg és beszorították őket. -Mi ez? -Nem tudom. -De mi viszont igen.-mondta egyszerre Sau és Nigah. Agatának köszönhetően tudták. -Mi?! Honnan?-kérdezte a párducok vezére. -Majd elmondom apám. -DE kár, hogy két gyermek megakadályozta a tervemet. Miszerint elpusztítom a nyavvatt párducokat és a korcs kutyákat és, hogy enyém, legyen Atisz hatalma. -Egy sárkány.-mondta Sau apja amint látta, hogy kivezeti az ismeretlen sereget. -Nem elég nekem a párducok harca, még a sárkányokkal szem vagyunk puszi pajtások.-mondta Yomay. -Mi már évezredek óta harcolunk ellen, de mindig vissza kellet vonulnunk. Mert valamivel mindig visszakényszeritett. De annak nagyon nagy az ereje. -Buta párducok. Csak ezzel a kardal állítalak meg benneteket, semmi mással.-és megmutatta a kardját. -Hiszen ezt a Föld Villám.-mondta Nigah, Ashi és Sau. -Honnan tudtok róla?-kérdezte a Sárkány vezér. -Mit érdekel a téged?-kérdezte Nigah és az egész teste fellángolt. -Mi a? Látom, szeretsz játszani a tűzzel. -Ne becsüld alá a hugomat.- és egy enyhe szellő kezdett fújni körülötte. -Egyre érdekesebb lesz. -Úgy bizony ronda sárkány.-mondta Sau és ő fölötte egy kis felhő jelent meg miből elkezdett esni az eső. ’’ A NÉGY ELLEM EGY HELYEN, VAN! MOST FOG ELDŐLNI KI NYERI A HÁBORÚT A SÁRNYOK VAGY AZ ÖSSZEFOGOTT PÁRDUCOK ÉS KUTYÁK’ ’-halatszott egy hang. Amely Agata volt. -Szóval ti vagytok a tű, a víz és a levegő őrzői. Milyen megható. -Ne becsüld alá a gyermekeim erejét.-halatszott egy női hang a domb tetejéről. -Se a fiamét. -jelent meg mellette egy másik nő. -Minél többen vagyunk annál élvezetesebb lesz leigázni titeket. -Nem olyan biztos az.- mondta Nigah. -Majd meglátod! Támadás, mindenkit öljetek meg.-a sárkány sereg elkezdett támadni. -Harci állás.-kiátotta Sessy és a Párduc vezér. -Asszonyok! Ne hadjuk cserbe az urakat.-mondta Kino és Yuku. Megjelentek miko, mágus és párduc asszonyok. A mikok nyílvesszővel, a mágusok varázslattal, a párduc asszonyok meg dárdákkal írtották a sárkány sereget. Most itt nem a győzelem számított, hanem két nemzet sorsa, ez itt most életre halára ment. Ma itt csak élve az fogja elhagyni a csatateret, aki győzött. Nigah, Sau és Sahi farkas szemet nézett a Sárkány vezérrel. Nem telt bele sok idő és mind a hárman rátámadtak a Sárkány vezére. * Egy jó ideje, hogy harcoltak a sárkány sereg megfogyatkozott ugyan de még mindig támadott. Ashi a földön és ebben a pillanatban kerül Sau is. Már csak Nigah ált a lábán. Elégé fáradt volt de hajtotta az a tudat, amit Agata mondott folyamatosan az agyának. -Elégé fáradtnak tűnsz. Pihenj le egy kicsit. -Majd meggondolom, miután levágtam a fejed. -Nem bírod sokáig egyedül. Bár azt hittem te fogsz kiesni legelőször de, mindegy az erejüket nem tudod felhasználni. ,,-Ez az! Nem tudom felhasználni, de ha megszerzem az utolsó elemet sikerülni fog.’’-Tévdsz!-mondta és valamit mormolni ketdett.-Szélkatapult!-kiáltotta és a Sárkányok vezérének, a szemébe por került így nem látott semmit. -Te boszorka mit tettél?-Nigah megszerezte a kardott.-Mi hol van a kardom? -Azt mondják, akinek nincs fegyvere, az olyan, mint egy gyermek. Nem tudja megvédeni magát semmitől és senkitől. -Add vissza a kerdomat.-Nigah csak ment megállt Sau mellett elvette a Vízi villámot és ment a bátyához a Levegő Villámért. -Mit akarsz kezdeni három kardal? Egy híányzik. -Nem hiányzik egy se!-mondta Yuku.-Mert nálam van az utolsó. -Mi?-lepödött meg a Sárkény vezér. Yuku a lányához dobta a kardott és az előtte szúródott a földbe. Nigah megfogta úgy hogy mindkét kezében volt két-két kard. -Hatalmas őr! Ki uralod e elemeket, kérlek eggyesíds most e szent órában! Tűz a testem. Levegő a lelkem. Föld a szívem. Víz a tudatom. Felajánlom erőm egy részét, hogy gonoszt pusztítsam!-hatalmas nagy fényáradat keletkezett. Minden egyes harcoló odanézett és mindent láttak. Mikor Nigah elkezdte mondani a szöveget akkor tértek magukhoz Sau és Ashi. Abbamaradt a fényáradat és egy alakot lehetett látni de azt nem, hogy ki. Kezdett kirajzolódni az alak. Teljesen eltűnt a fényáradat és tisztán látszott Nigah. A sárkány katonák amint látták, hogy uruk elpusztult ők hamuvá lettek. Nigah tett néhány lépést, a kardok kiestek a kezéből és ájultan esett a földre. * Nigah a szobályában ébredt. Felöltözött és kiment a szobájából egyenesen az udvarra. Nagy meglepetés érte ott. A Párducok és a Kutya démonkatonák együtt ünnepeltek. A csata délután volt, így az összes katona ünnepelt, hogy életben maradtak. Mikor meglátták Nigáht, először meghajoltak utána éjezésbe keztek. Nagy nehezen de megtalálta az apját. -Apám! Mi ez a nagy ünneplés?-kérdezte -Az, hogy megmenekültek a haláltól, hála neked és a Békéért. -MIT mondtál? Jól hallottam? -Jól halottad.-jött feléje Sau és az apja.-Kiderült, hogy ők ugrasztottak össze és nem a Nagyapád és az apám között volt a bonyodalom oka.-mondta a vezér.-És jól tudom, hogy a fiam táplál iránta érzelmeket és te is iránta? -Igen.-mondták egyszerre. -Áldáson rátok.-mondta Sessy és a vezér egyszerre. És elkezdek nevetni rajta. Sau és Nigah kihasználta és lement a kertbe a nagy fához. * 1 hónap múlva kettős esküvőt tartottak. Ashi elvette Maront és Sau meg Nigáht. Nem sokáig maradt titokban az az est, amit együtt töltöttek, mert Nigah elájult az esküvője előtti napon és akkor megalapították, hogy terhes. Nagy örömben úszott mindkét család. Nagyszülők lettek és még béke honol a két nemzett között. Aki nem hiszi el, az csak mennyel el a csodák vízeséséhez és kérdezze meg személyesen Agatát, hogy is történt pontosan. Ő is ugyanazt fogja mondani, mint én. Hogy miért? Mert én maga vagyok a BÉKE HÍRNŐKE!
Vége!!!!!!
(Ui.: Köszönöm hogy elolvastad a trilógiát. Több rész nem lesz! Gondolom őrülsz, vagy ha nem, akkor is! CSÁÓ DE BELLÓ!!) Köszönettel: Kowi 121 VISZLÁT!!!
|