A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
2. fejezet: Találkozás

-Nem hiszem el.
-Én se. Mi ez a szag?
-Olyan, mint Ryoukoé.
-Nem ez az anya szaga.
-Akkor az apja is a közelben van. Bújunk el.
-Kagome! Várj már!
-Hagy békén Inuyasha!
-Nem úgy van, ahogy gondolod.
-Persze nem ...-nem tudta befejezni a mondatát, mert inu
csöndre intette.
-SSSS..! Valaki járt itt. Eléggé Feris a nyomai.
-Mi? Ki lehetett itt?
-Nem, tudom, de azt igen, hogy démon.
-Inuyasha, én mentem.
-Mi?! Nem mész te sehová! Meg tiltom!
-Nem tilthatod meg!
-De, igen.
-Ez vicces. Nem Ashi.-szólalt meg Nigah egy fa tetejéről.
-De.
-Ti kik vagytok?-kérdezte Kagome.
-Titeket éreztelek.
-Úgy bizony Kutyuli.
-Minek neveztél? Kutyulinak?
-Igen. Annak neveztelek, Kutyuli.
-Nigah nincs most időnk szórakozni.
-Igaz. Viszlát Kutyuli.
-Ezért most meghalsz. Vasromboló!
-Viszlát, még találkozunk, Kutyuli.-mielött a csapás
elérhették volna elugrottak.
-Gyávák. Mi?! Kagome? Fenébe, haza ment.-és visszament a faluba.
*
-Ott van.
-Olyan, amilyennek elmondták, minden részlet egyezik.
-Holnap lesz az, hogy Yuku visszajön.
-Mi?? Egy démon.
-Segítenünk kell. Nem bír el vele. Akkármenyire is büszke.
-Igen.
*
Eközben Sessy harcolt a démonnal. Nem látszott rajta de mér
ki volt fáradva. És akkor megérezte a testvérek szagát.
,,-Kié lehet ez a szag?’’-gondolkodott. De kár volt. Nem
vette észre és egy csapás telibe talált a földre esett.
Fellát de egy pillanat múlva, két alak ált előtte.
-Csinálhatom?
-Nekem nyolc.
-Köszi.-tett néhány lépést előre és elkezdett valamit
mondani, s mikor belejezte.-Halálcsapás.-kiáltotta el magát
Nigah és a szellemnek hűlt helye maradt.
-Kik vagytok?-csuszott ki a kérdés Sessyből.
-A nevem Ashi az ott álló személy meg a húgom Nigah.
-Miért segitettetek?-kérdezte Rin aki már oda futott.
-Azért mert helyesnek láttuk és a nevem jelentése örök jótevő.
-Nigah csak jótevőt jelent.
-Tudom, de a Sarashina örököt jelent.
-Köszönöm.
-Szívesen a ....-nem fejezte be a mondatát, mert Ashi
oldalba lökte.
-Mit akartál az előbb mondani?
-Majdnem!
-Tudom. Egyébként csak anyitt, hogy akkor mi mennénk.
-Viszlát a ...-most meg Ashi kapott az oldalába.
-Most viszont te.
-Tudom.-és veszekedve mentek el.
-Furcsa egy szerzetek voltak. Nem nagyuram?
-De. Na menjünk. ,,-Ez a testvérpár nagyon különös volt. Az
a Nigah vagy ki olyan volt, mint Yuku de a fiú úgy nézett
ki, mint én. De ez nem LEHET!’’
*
-Majd nem elszóltuk magunkat.
-Igen. Addig nem tudhatják, meg amíg Rinéket el nem rabolják.
-Ashi, tudod mi lesz utána. Akkor nem csak ők, hanem
Inuyasháék is megtudják.
-Nem baj az, a lényeg, hogy életben maradjanak.
-Ha ő meghal minden a helyére áll. Ugye?
-Remélem igen. Nigah tud, meg hol van anyánk.
-Értetem.-öszekulcsolta a kezét és koncentrált. Az arcán két
vörös csík jelent meg. De pillanatok múlva eltüntek.-Még
Atiszban van. De eléggé nehéz volt megtalálnom.
*
Folytatjuk!





A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
3. fejezet: Döbbenet

-Nem hiszem el! Na végre megvannak.
-Most már csak várnunk kell. Nézd, ott van.
-Igen.-éppen Sessy vitte Yukut az öccse felé mert megsérült
sujosan. Hallották, ahogy Kagome és Inu veszekednek. De
tudták, hogy még nem jött el az idejük. Másnap reggel
feszültek voltak. Tudták, hogy ma mi fog történi. Kagura
megjelent és egy csapat szellem. Elkezdtek harcolni. A
testvér pár még mindig a rejtekhelyén voltak de nem sokéig.
-Mérges karmok!-kiáltotték el magukat egyszerre és
kiudrottak a csatatérre.
,,-Már megint az a testvér pár.’’-gongolta Sessy.
-Ugye nem késtünk el? Vagy igen?-kérdezte hülyén Nigah.-Á,
szerbusz Kutyuli.-Inu nem válaszolt csak magában mérgelődött.
-Itt meg kik vagytok?-kérdezte Kagura.
-Az én nevem Sarashina Nigah a bátyám neve Sarashina Ashi.
És azért jöttünk, hogy megakadályozzunk egy szörnyűséget.
-Igen? És mi lenne az?
-Azt nem mondhatjuk meg.
-Akkor Penge Tánc.
-Tüzes pajzs.-kiáltotta Yuku aki most kelt fel az ájulásból.
-Te még mindig élsz?
-Igen. Nem bánthatod őket, amíg én itt vagyok.
-Tévedsz.-és mejelent mellette egy szörny, aki elfogta Kagomét.
-Kagome’’’-kiáltotta Inu.
-Viszlát.
-Vigyél egy kis ajándékot. Mérges karmok.-kiáltotta Ashi.-Ez
is meg volt.
-A következő lépésünk messe, van még.
-Kik vagytok?-kérdezte Miroku.
-A nevem Ashi és a húgomé Niga.
-Hogy értettétek, hogy meg kell akadájoznotok egy
szörnyüségett?-kérdezte Sango.
-Azért jöttünk, hogy megelőzzük, hogy meghaljanak a szüleink.
-De, ti honnan jötetek?-kérdezte Sessy.
-Télég kíváncsi vagy rá?
-Igen.
-Mi pontosan 2115-ből, az az a jövőből.
-Mi??-akadtak ki.
-És kik a szüleitek?-kérdezte Yuku.
-Ashi mond te el én nekem erre most nincs időm. Tudod jól.
-Rendben.-Nigah elfutott egy irányba.
-Hova megy?-kérdezte Inu.
-A feladatunkat csinálja.
-Kik a szüleitek?-kérdezte mag ismét Yuku.
-Rá fognak jönni az illetők, kik köztetek vannak. Az erőmet
elmondom de többet a húgom jelenléte nélkül semmi mást. Mi
félig mágusok és ¼ tűz és kutya démonok vagyunk.
-Micsoda?!-kiáltottt föl Yuku és Sessy.
-Na, ebből se lesz semmi.
-Mi a baj kedves bátyám?
-Se...mm....mi.-dadogta.
-Ugye nem arra célzol, hogy mi?-kérdezte Yuku.
-De bizony. Te és Sesshomaru lesztek majd a szüleink.
-Mi???-kiáltotak föl a többiek.
-Pontosítok apa lett.
-Mi???-kiáltotak föl ismét.
-A barlangi esetkor fogantam meg. Szóval következtesd ki és
rájössz.
-Te ezt honnan tudod?
-Alisa nevelt fel minket. Tanított minket és Ryouko.
-Ki az a Ryouko?-kérdezte Sessy.
-Kagome és Inuyasha lánya ő vigyáz a szent ékkőre.-mondta
Nigah aki most jött meg.-Kész.
-Mi??? Én és Kagome? Kizárt.
-Inuyasha igaz lehet.-mondta a szerzetes egy széles
mosolyasl az arcán.
-Te disznó!!
-Elég legyen. Inkább induljunk kiszabadítani Kagomét, Rint
és Yakent.-váott közbe Ashi még mielőtt a szerzetest agyon
vernék.
-Hova?
-Naraku palotájába. Ez is Naraku tervének a része az elrablás.
-Te ismered a többi részét a tervének?
-Sajnos nem.
-Csak annyit tudunk anyu amennyit Alisa és Souta elmesélt.
-Ki az a Souta?-kérdezte Sango.
-Kagome öcse.-válaszolt Inu.
-Mi tovább élünk, mint ő de az ékkő segítségével ameddig
kell életben, van akárhol is, legyen az ékkő.
-Mi az ékkő nálatok van?
-Igen Kutyuli a jövőbeli ékkő ezzel jöttünk ide. De most már
télég induljunk.-és elindultak megkeresni Naraku palotáját.
*
Folytatjuk!




A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
4. fejezet: Családi harc

Már egy ideje keresik Naraku palotáját, de semmi nyoma. Most
Kaede anyónál vannak, mert Yuku elájult.
-Yuku jól vagy?
-Maga ki?
-A nevem Kaede. És szeretnék valamit kérdezni.
-Tessék.
-Voltál már fiúval?
-Ö..ö..ö...
-Szóval igen.
Yuku kiment a kunyhóból mivel már jobban volt. Mindenki
ránézet de, ő csak a földet nézte.
-Mondtam nektek. Ez nem volt kérdés.
-Micsoda?!-kiáltott föl Sessy.-Most már biztos?
-Teljesen.-mondta a kijövő Kaede.
-De ilyen állapotban nem harcolhat!
,,-Az apai ösztön előjött a bátyámban, ki hite volna.’’
-Pedig fogok.
-Mi? Megtiltom.
-Apa nem tilthatod meg neki. Mi tudjuk mi lesz, ha ő nincs
köztetek. Nem engedjük meg, hogy még egyszer meghaljatok!!
Indulás a sorsot nem tudjuk kijátszani.-s ezzel elindultak.
*
Sikeresen megtalálták Naraku palotáját, de ma éppen újhold
van Yuku, Inu és a testvérpár ember lett. A testvérek elégé
furcsán néztek ki. Nigahnak barna haja és gyémánt kék
szemei. Ashinak meg fekete haja és fekete szenei lettek.
Erejüket teljesen elveszítették.
*
Reggel felkészültek a csatára. Berontottak az udvarra és ott
voltak egy kőhöz kifeszítve Kagome Yaken és Rin. Meletük nem
messze ált Kochahu, Kanna és Kagura. A kő előtt meg Naraku
(bundája nélkül) ált és még két alak ált mögötte.
-Üdvözlet a palotámba.
-Naaraku.-mondták egyszer kivéve a testvérpárt.
-Na most megmutatjuk az igazi erőnket.
-Mi?? Ezt, hogy érted Nigah?-kérdezte Sessy.
-Több erő lakozik bennünk, mint hinnéd apám. Még mi se
ismerjük a valódi erőnket.-mondta Ashi.
-Ti lehetek az a testvérpár? Te meg a mágus nő.
-És ha igen.-mondták, az említetek.
-A mágusnak itt van két ajándék. A testvéreknek meg Kagura!
Támadás!-kiáltota el magát Naraku és több ezer szörny jelent
meg. A harc elkezdődött.
,,-Fenébe minden másképp történik, minthogy elmondták. Hát
persze a mi jelenlétünkkel minden egy kicsit változik.
Szóval akkor így tudjuk megmentenk.’’-gondolkodott Nigah.
-Jon gyere, elő segíts!-kiáltota Yuku.
-Számonra kérésed parancs!-és megjelent.
-Vissza Hi és Ty.-kiáltota oda Naraku.
-Ne nevezd így őket!
-Miért Hingá? Talán nem tetszik? Hik és neked?
-Ne hívjál így minket!
-Miért nem Hik? Nekem tetszik.
-Fogd be Neku.
-Ó, végre emlékszer rám?
-Ez így nem fog menni.
-Igazad van Nigah.
-Tegyük meg.
-Oké.
-Szaggató fény!-kiáltoták el magukat a testvérek. Minden
szörny, akiket rájuk küldtek elpusztult.
-Ó, látom, végeztetek velük. De velem nem.
-Tévedsz. Kagura. Nagyon tévedsz.
-Penge Tánc!
-Most.
-Oké.-Nigah elkezdet hátrálni Ashi meg készült a csapásra.
Mielőtt a pengék elérték volna, ellövette a kardját, és a
pengéket elvágta, így azok megsemmisültek.
-Mi ez, hogy lehet? Mindegy. Sárkány kígyó tánca!
-Most a tiéd.-és Ashi kezdet hátrálni és Niga jött előre.
Mielőtt még a csapás elérhete volna hirtelen fellángolt. A
csapás mire elérte szétfoszlott. És Kagura felé szállt egy
másik csapás de elővett egy tollat és elmenekült.
-Fenébe meglógott.
-Nem baj azzal ráérünk később foglalkozni. Segítjünk anyunak.
-Oké.
Eközben Hi és Yuku meg Ty és Jon harcoltak. Naraku csak
figyelte az eseményeket mikor egy tüzed nyíl száguldott
felé. Könnyedén kikerülte.
-Mi? Ti még éltek?
-DE te nem sokáig.
-Fagyasztó!-kiáltota Naraku és a testvérek megdermedve álltak.
-Ne!!-kiáltota Sessy és Yuku egyszerre és feléjük kezdek
rohanni. Inu, Sango, Miroku és Kirara közben kiszabadították
Kagot, Rint és Yakent. Sango észrevette az öcsét és
elkezdett vele harcolni. Sajnos, amiért Yuku nem figyelt így
egy csapás telibe találta. De ő felállt a fördről és:
-Jon. Most!
-Rendben.
-Tohis!-kiáltoták el magukat egyszerre, Hi és Ty megálltak
és elkezdtek valamit, szöveget mondani és Hi és Ty-ből két
fényes göb szállt ki.
-Nem baj! Vizi villám!
-Mi???-Yuku teljesen ledöbbent. Sessy megállt mikor Yuku a
földre eset és most őket figyelte.
-Yuku!!-kiáltotta Jon és a támadás elé ugrott.
-Ne!! Bátyám!!-kiáltota Yuku és letérdelt haldokló
testvéréhez. Nigah és Ashi láttak mindent és azt is, hogy
Naraku ismét lecsapni készül.
-Anya!-kiáltotta Nigah és ismét fellángolt egész teste.-Égi
farkas!-kiáltota és a varázslat feloldott. Niga alakot
kezdet ölteni és egy farkas ált a helyén. Nem rendes bundája
volt. Tiszta érezhető valódi tűz. Elkezdet Naraku felé
futni, ugyanúgy ahogy Ashi is. Nigah a karjára vetette rá
magát, amelyikbe a kardot fogta. Mindenki Narakut figyelte,
hogy mi történik még Sango is, mert Kochaku elmenekült.
-Engedj el! Nem hallod!
-Ashi odafutott Yuku mellé.
-Engedj. Meggyógyítom.-a két kezét a sérülésre rakta és egy
zöld fényt bocsájtott ki és a seb szépen lassan kezdet
begyógyulni.-A húgomat most igazán felidegesítetted. Nem
elég, hogy megtámadtad a saját húgodat de, még az anyánkat
is bántod.-mondta mérgesen Ashi.
-Mi hisz nem is volt terhes!
-De igen, én fejlődök benne. Én és a húgon a jövőből jöttünk.
-Meghalsz Neku.-kiáltota Yuku és lecsapta a fejét.
*
1 hónappal később:
Midenki jól volt. Kiderült, hogy Naraku, Yuku másik bátya.
Az ékkő már majdnem teljes volt. Miroku és Sango, Inuyasha
és Kagome ők is összejötek.
-Miért nem mentek vissza a saját időtökbe?
-Miért apa talán zavarunk?
-Nem csak érdekel.
-Meg kell várnunk valamit, hogy megtörténik vagy sem addig
itt maradunk.
-Értem. Egy valamit nem értek. Nigah hogyan tudott átváltozni?
-Úgy, hogy akkor a düh vezérelte, és ha nem tombolja ki
magát, akkor a szellemvér eluralkodok rajta és gyilkolni
fog, mint Inuyasha. Alisa tanította meg ezt az átváltozást
így biztosítja, hogy nem történik meg az.
-Értem. Milyen kard van az oldaladra felkötve?
-Ez a te kardod.
-Mi?! A Tensaiga?
-Nem a Toki-jiu.
-Hogy forgatod a kardot?
-Jól. Nigahnak még egy kicsit fejleszteni kell a
technikáján. Hozzád méltó kardforgató szeretne lenni.
-Igen?
-Igen. Hisz az apja vagy, te vagy neki a példaképe.
-Megyek egyet sétálni.
-Rendben apa.
*
Folytatjuk!




A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
5. fejezet: Még mindig él?

1 év telt el amióta a testvérpár idejött. Az ékkő ismét
egyben volt és a faluban Sessy és a kis csapat vigyázott rá,
hogy el ne lopják. Inu mégsem változott át szellemé. Shippou
visszanemz az anyukájához. Megszületett Sessy és Yuku első
gyermekük Ashi. Sessy megkérte Yuku kezét és ő igent
mondott. A faluban Kagome lett a főpapnő. Miroku és Inuyasha
mikor megtudták, hogy szerelmeik terhesek rögtön megkérték a
kezüket. Még egy meglepetés volt. Yuku ismét terhes lett.
Így a falu három várandós kismamát boldogította el minden
földi jóval. Az apukák persze mindenütt ott voltak. Nigah
egész nap egy háztetőn ült és a tájat kémlelte. Este mindig
váltottak és Ashi ült a háztetőn. Sessy nem értette, miért
csinálják, hisz már csak a kósza démonoktól kell tartaniuk.
Tévedett, a testvérek nem mindent mondtak el nekik. Tudták,
hogy ki ölte meg a szüleiket az ő idejükben és azt is, hogy
hamarosan ismét csatába indulnak.
-Megjöttem. Mehetsz.
-Köszi. Ashi, egyre rosszabb érzésem van. Hamarosan
bekövetkezik. Érzem.
-Én is, de ki kell tartanunk. Na menj aludni.
-Rendben.
*
-Jó reggelt mindenkinek.-köszönt Kagome
-Köszönyük.-mondták, egyszerre az ott ülök. Kgome leült és
elkezdte enni a reggeliét.
-Nigah nem jössz enni?-kérdezte Yuku.
-Köszönöm nem kérek de talán Ashi igen.-és e3zzel kiment és
nem sokkal rá bejött Ashi.
-Reggelit kérnék szépen.
-Tessék.
-Köszönom Sango.
-Szivesen.-Ashi elkezdte enni a reggelit de, olyan mohon
ette, hogy a torkán akadt egy így Sessy hátba verte
(egyszer) és utána már jobban érezte magát.
-Ashi miért ültök egész nap azon a háztetőn?-kérdezte meg Sessy.
-Onnan az egész falu belátható. Miért baj apa?
-Nem de úgy csináltok, mintha egy támadásra várnátok.-szólt
közbe Inu.
-Meglehet.-mindta halkan de az apja meghallotta.
-Mit mondtál Ashi. Meglehet?
-Én nem mondtam ilyen.
-Biztos?
-Biztos apa. Bocsi de dolgom van, viszlát.-és már el is
szaladt az apja kérdései elől.
-Furcsa, pedig a hallottam.
-Lehet, hogy nem mondanak el valamit?-kérdezte Miroku.
-Az biztos, hogy amióta megszületett a kis Ashi azóta egyre
furcsábbak.-mondta Sango.
-Télég hova ment reggel Yuku?-kérdezte Sessy.
-Nem tudjuk. Már elment mire felkeltünk.
-Micsoda???????-és rögtön elkezdte keresni kedvesét.
-Még nem láttam ilyenek. Csak akkor, ha Yukuről van
szó.-mondta Inu.
-Teljes szívéből szereti. És ő beszélte rá, hogy
kibéküljetek.-mondta Kagome.
-Igaz.
*
Valahol más hol:
-Mingyárt kint van. Sikerült, gyönyör-szép kisfiú. Ni lesz a
neve?
-Mikihisa.
-Tessék.
-Köszönöm.
-Szívesen. Most pedig pihenjen nyugodtan. Szabad megtudnom a
kedves nevét?
-Igen, Kagura.
-Köszönöm. Pihenyen.-és ezzel kiment a szobából.
,,-Miért tetted ezt Naraku? Miért áldottál meg a saját
reikarnácioddal? Ez a gyermek gonoszsága hajszálpontosan a
tiéd, lelke egy része is a tiéd. Külsejében csak a pók jel
egyezik semmi más. Miért tetted ezt velem? Miért? Kanna
megváltozott, nem is tudom, hol lehet. Az embereid közül én
vagyok az egyetlen, aki még gondol rád néha. De mostantól
mikor a gyermekemre nézek te, fogsz az eszembe jutni.
Miért?’’-és elnyomta az álom.
*
Yuku a folyópartra ment, gondolkodni. Szerette azt a helyet.
Takin gondolkodott, mit mondana, ha kiderülne, hogy egy
szellem jegyes és egyben már asszonya is. Tudta, hogy Sessy
nem engedné le egyedül, hogy meglátodassa.
-Yuku te vagy az?-hallatszot egy hang mödüle. Megfordult és:
-Taki!-és megöbelte a barátnőjét.-Hogy kerülsz ide?
-Egy Kagome nevű papnőt keresek. De te, hogy kerülsz ide?
-Én itt élek, a faluban van az, akit keresel.
-Meséj mi történt az óta veled amióta elmentél?
-Nem sok minden.-Yuku megérezte Sessy illatát és ő is az
övét és Takiét is.
-Mi baj Yuku?
-Semmi. Csak ne sikoltoz.
-Miért?-és ekkor Sessy ugrott ki a bokor mögül és Taki
akkorát sikított, hogy Sessy elvesztette az egyen súlyát és
elesett.
-Abba hagynád!-orditotta el magát Sessy.-Kösz.
-Te meg ki vagy?-kérdezte Taki.
-Hogy merészelsz egy szó nélkül és legfökép egyedül
elmenni???!!!
-Tudok magamra vigyázni.
-Bocsi Yuku. DE ő ki a frász??-kérdezte egyre jobban
idegesen, mert észrevette, hogy szellem.
-Taki ő itt a jegyesem.
-Mi???-akadt ki Taki.
-Ebből elég.-mondta Sessy és felkapta Yukut.
-Engedj el! Nem hallod! Sesshomaru engedj el!-kezdet sikoltozni.
-Merre van a falu?
-Köves minket. Sessy úgyse fog odáig elengedni.
*
Mikor a falu határához értek Sessy eltette Yukut és mellette
ment. Taki csak nézze, hogy mit tesz a szellem. A falu
közepén egy fiú ugrott eléjük.
-Ashi mi baj?-kérdezte Yuku. mire elhangzott a kérdés már
egy lány is mellette volt.
-Nagyon nagy baj!-mondta.
-Mi történt Nigah.
-Ujjászületett Neku.-halatszol egy hang Yukuék mögött.
-Alisa, Jon. Mit kerestek itt?
-Mi hívtuk ide.-szólalt meg Ashi.
-Miért fiam?-kérdezte Sessy.
-Yuku neked már van gyermeked?
-A jövőből jöttek mind a ketten. Egyébként igen.
-Mi?! Mióta?
-Van egy 1éves és egy 7 hónapos baba a hasamban.
-Beszélnünk kell.
-Rendben. Sesshomaru.
-Oké. Hívom őket.-és ezzel elszaladt.
*
Egy szobában foglaltak helyen. Elégé zsúfoltan voltak. Ott
ült Kagome, Inuyasha, Miroku, Sango, Sessy, Yuku, Taki,
Nigah, Ashi, Alisa és Jon.
-Azért jöttem, hogy megkérjelek, hogy gyere vissza Atiszba.
-Nem mehetek. Itt van a családom és a barátaim.
-De ott van a köteleséged.-mondta Jon.
-Tudom. DE miért?
-Naraku ujjászületett.-szólt bele a beszélgetésbe
Nigah.-Azért ülünk egész nap a háztetőn, hogy ha támadásra
készülne. Igaz még csak tegnap este születet, de rohamosan
elkezd fejlődni és felveszi régi alakját és sokkal
veszélyeseb lesz, mint volt.
-Nem lehet?-mondta mindenki, aki ott volt.
-Az ékkő nincs itt biztonságban. Ahogy Sango, Kagome és Yuku
se. El kell meniük.-mondta Ashi.
-Yuku neked meg még vigyáznod kell a fiadra.-mondta Sango.
-Igaz. De mit tehetünk?
-Atiszban biszonságban lennétek, és te onnan tudnál
irányítani.-mondta Jon.
-Rendben. Elmegyek Atiszba.-mondta megadóan magát.
-Ott még a harcra is fel tudunk készülni.-mondta Ashi.
-Ezt megbeszéltük. Akkor holnap reggel indulunk.-mondta
Alisa. Mindenki kiment a szobából, hogy összepakoljanak.
-Te vagy Kagome?
-Igen. És te?
-Taki. A falumban a papnő azt mondta, hogy keresselek meg
ezzel.-és átadott egy levelet. Kagome elkezdte olvasni:
,,-Kagome! Tudom, hogy gyermeket vársz Inuyashától. Nem
fogok közétek állni, ígérem de, szeretem, ha tudod. Álom
látomásom volt. Naraku ujjászületet formáját nehéz lesz
legyőzni, de a csapatmunka és a szerelem segíteni fog.
Atiszban tanuld meg jobban az erőd használatát így sikerül
többet segíteni. Mikor a helyzet kilátástalanná váll, legyél
erős, és tudni fogod, mit kell tenned.
Üdvözöl: Kikyou.
Kagome nem hite el, amit olvasott. De tudta, hogy igazat mond.
-Köszönöm.-eltete a levelet.
-Szivesem.-és elment a kijelölt szobája felé.
*
Reggel mindenki kész volt. A falusiak tudták, hogy ezt kell
tenniük. Felültek a lovakra és elindultak. Elől ment Alisa
és Jon, utánuk Sessy és Yuku, utánuk Kirarán Sango és
Kagome, meletük ment Taki, utánuk Inuyasha és Miroku és
leghátul ment a testvérpár. Hosszú út ált elöttük, tele
veszéllyel így mindenki fel volt készülve a csatáram, kivéve
Taki aki nem nagyon értette a dolgokat.
*
Lassan már 2 napja nemek. Félúton jártak. Ashi és Nigah
kémlelni kezdte a tájat, egyre rosszabb érzés kerítette
hatalmába őket.
-Nigah. Kell valamit tennünk egyre rosszabb érzésem, van.
-Nekem is. Csináljunk egy gyenge pajzsot, és ha megtámadnak,
akkor nem lesz váratlan.
-Rendben. Víz burok.-mondták. Nem hangosan mondták, hogy ne
keltsenek feltűnést. Nyugottan mentek tovább mintha mi sem
történt volna.
,,-Egy pajzs vesz körül. Ezt biztos a testvérpár csinálta,
akkor rossz érzésük van.’’-gondolta Alisa.
,,-Egy pajzs. Ezt nem Alisa csinálta akkor bisztos Ashiék
csinálták, de miért?’’-Yuku nem sokat gondolkodhatott ezen,
mivel a kezében lévő csöppségre is figyelnie kellet. A
testvérek jól érezték. A bokrok mögül figyelték a nem éppen
,,kis’’ csapatot. Mint mindenki megtudták, hogy a szent ékkő
ismét egyben van és egy Kagome nevű papnőnél, van, aki útra
kelt. Szépen kényelmesen mentek tovább az úton mikor hitelen
több szilvesszőt löttek feléjük de a burok megvédte őket.
-Alisa. Menjetek tovább. Mi feltartjuk őket.-mondta Jon.
-Rendben. Yuku, Taki, Sango, Nigah gyertek utánam.
-Rendben.-mondták, az említetek. Igaz Nigahnak nem volt
kedve de tudta, hogy még velük is történhet valami. A
férfiak ott maradtak.
-Ide az ékkővet.-mondta a vezér.
-Soha.-válaszolta Inu.
-Akkor az életetek veszük.-és a banditák elkezdek feléjük
rohanni. Elkezdtek csatázni. Nem sok esélyük volt a
rablóknak, 4 személyben ott csörgedezett a démon vér. Hamar
végeztek a banditákkal és már csak a vezér maradt.
-Látom kondiba, vagytok.-mondta gúnyosan.
-Ki vagy?
-Érdekel a nevem szerzetes. Mikihisa. Most ti jöttök.
-Csak játszod a nagyokost. Kigyó.-mondta Ashi.
-Ó de felvágták valakinek a nyelvét. Na, de nekem mennem
kell. Viszlát.-felugrott a levegőbe és ott egy toll várta és
tisztán látták, hogy Kagura ül rajta.
-Menjünk gyorsan a lányok után. Még veszélyben vanak.-mondta
Ashi. És utánuk indultak, hogy minél hamarabb maguk mellet
tudhasák őket.
*
Végül sikerült. Egy karcolás nélkül eljutottak Atiszba.
Meglepődtek mikor beértek a városba. Alig voltak ott férfiak
mindenütt papnői ruhába öltözött nők és volt egy kettő, aki
máris és a tanonc ruhába öltözöttek is. Mindenki kapott
szobát és lepihentek. Nigah és Ashi egyre rosszabb érzések
fogták el. Minél jobban telt az idő annál, jobban érezték a
gonosz jelenlétét. Nagyon jól tudták, hogy az újjászületett
Naraku mindennél erősebb és gonoszabb. Másnap reggel,
reggeli után mindenki a tanácsterembe ment, hogy
megbeszéljék a következő lépést.
-Mit tehetnénk?
-Naraku mindennél erősebb anyám. Számolnunk kell azzal, hogy
Kagomét és téged megpróbál majd elfogni.
-Nem fogok csak itt ülni és nézem, hogyan pusztít! Én is
harcolni fogok, mint múltkor.
-Nem! Yuku itt biztonságban vagy.
-Kagomét visszamehet a saját világába és ő ott biztonságban,
van.
-Mi?! Inuyasha télég az akarod, hogy visszamennek a saját
időmbe?
-Ott bisztonságban vagy.
-Figyeljetek! Nem ilyen egyszerű a helyzet. Az már bisztos,
hogy az ékkövet bisztonságba kell helyezni ugyanúgy a
hordozoját. Yukut is bisztonságba kell helyezni, mert ha őt
elfogják a mi reményeink, szertefoszlik. És a férfiak is
sokkal jobban örülnének, ha a kedvesüket biztonságba tudhatják.
-Alisának igaza van. Yuku, Kagome, Sango itt maradnak. Itt
biztonságban lesznek. Papnő és mágusok védik ezt a
helyet.-mondta Jon.
-Rendben.-mondták, az említetek.
-Sesshomaru, Inuyasha, Miroku, Ashi készüljetek fel! Délben
indulunk.
-Én is megyek!
-Nigah. Te itt maradsz.
-DE apám!
-Apám! Ha Nigah velem van több dologra képesek, vagyunk,
mint egyedül.-mondta Ashi.
-Rendben van.-egyezet bele.
*
Folytatjuk!

A TITKOS KÜLDETÉS 2
By: Kowi 121
6. fejezet: Minden a helyére áll

Délben elindultak. Nem tudták, hogy menyi ideig fog tartani
ameddig meg találják az ujjá született Narakut. De
mindegyikük elhatározta, hogy mindenkép meg kell ölniük. Nem
beszéltek utközben. Mindenki a maga kis világával volt
elfoglalva. Sessy Yukura és a fiára gondolt, Inu Kagomére és
a születendő lányukra, Miroku Sangora és születendő
gyermekére, Jon a stratégián törte a fejét, hogy hogyan
lenne legyőzni Narakut. A testvérpár ment leghátul és halkan
beszélgetek:
-Olyan rossz előérzetem van.
-Nekem mondod. Amióta találkoztunk azzal a fickóval az az
érzésem, van, mintha ő lenne Naraku.
-De az nem lehet. Vagy mégis?
-Nem tudom Nigah, nem tudom. De én most inkább azon aggodom,
hogy Atiszban télég bisztonságban vannak?
-Bisztosan. Ne becsüld alá a pap és mágus nőket.
-Oké. De Kagura megszülte, így még kevesebb esélyünk van.
-Megbirkózunk vele, meglátod. Hisz a titkunkat még fel sem
használtuk és ahhoz nagyon nagy dühre van szükségünk.
-Igaz.
*
Lassan már vagy 2 hete úton vannak, de még mindig semmi
nyoma Narakunak. Nem rég keltek útra a délutáni pihenésből.
-Egyre jobban fázom.-mondta Nigah.
-Az meg, hogy lehet?-kérdezte Miroku.
-Nigah mit érzel?
-Nagyon hideget.
-Mi van vele?
-Ez egyszerű Inuyasha. Valaki a közelünkben gonosz és ezt
Nigah hidegnek érzi.
-De hogyan?
-Tűz démon az anyja Sesshomaru és a te erődnek egy része
benne van, így a szervezete, ha nagyon hideg személlyel
találja magát ez fog történi.-mondta Jon.
-Nézzenek oda. Akiknél az ékkő van. Milyen nagy meglepetés!
Na ide az ékkővel!
-Nincs nálunk. És minek kell az neked?-kérdezte Inu.
-Cccc.... itt csak én kérdezek. És nem mindegy!
-Nem.-halatszott egy női hang.
-Nocsak egy fiatal nő is veletek van? De cukorfalat.
-Ne merészelj még egyszer így hívni!!
-Miért nem cukorfalat.
-Most húzta ki a gyufát.
-Miért Ashi.-kédtezte Miroku.
-Utálja, ha becézik. De jobb lesz, ha hátrébb megyünk, mert
ha elkezd tombolni, akkor itt kő kövön nem marad semmi.
-Cukorfalat. Egész jól áll rajtad ez a ruha. Cukorfalat
mond, meg szépen hol van az ékkő.
-Azt hiszed, így eléred, amit akarsz? Őt nem olyan könnyű
felidegesíteni de te megtetted, most elszenveded a
következményét.-kiáltotta oda Ashi.
-Ezt meg, hogy érted?
-Majd meglátod.-mondta Nigah és elkezdték a harcot. Már egy
ideje harcoltak:
-Mikihisa!-halatszot egy női hang
-Kagura! Mit szeretnél?
-Nincs időnk ilyenekre.
-Viszlát cukorfalat.-és felugrott Kagura tollára. Nigah
nézte egy darabig utána összest.
-Nigah!
-Jól van?
-Igen. Sok erőt használt föl.
-Keressünk egy védett helyet az eső ellen.
-Rendben.-így elindultak és nem sokkal később találtak egy
barlangot de akkor már javban tombolt a vihar.
*
Másnap nem tudtak útra indulni, mert még mindig szakadt az
eső. Nigah még mindig nem kelt fel és ez Ashit zavarta.
-Mi a bajod fiam?
-Az, hogy Nigah még mindig nem kelt fel.
-Természetes nem?-kérdezte Inu.
-Nála nem. Mindig, ha elájult elég volt fél óra és minden
rendben volt. Ez engem nagyon aggaszt. És Naraku bármikor
ránk támadhat.
-Igaz.-mondta Miroku.
-Úgyse tudunk tovább menni addig, amíg el nem áll az eső és
fel nem ébred Nigah.-mondta Jon. 5 óra múlva végre ellát az
eső és Nigah is felébredt így folyatták az útjukat. Nem
sokkal később elértek egy palotát mely mindegyiküknek
ismerős volt. Végre megtalálták Naraku egykori palotáját.
-Mikihisa! Készülj a vendégeink, megjöttek.
-Jaj anyám. Nem küldhetnénk rájuk szörnyeket?
-Látszik, hogy nem vagy teljesen olyan, mint ő volt.
-Kiről beszélsz?
-Az apádról, egyetlen percet sem vesztegetett el arra, hogy
e csapatnak a lelkébe ne gázolt volta. Ők ölték meg.
-Ez a szánalmas ki csapat őlte meg az apámat?
-Igen. Pontosabban a húga ölte, meg aki most nincs velük.
Úgy hívják: Yuku.
-Megfizetnek.
-Hát nem hittem volna, hogy még egyszer bemegyek ide.-mondta
Inu.
-Na indulást.-mondta Sessy.
-Üdvözlet a palotában.
-Te vagy az a fickó.
-Á, cukorfalat! Te is eljöttél milyen kedves tőled.
-Ne nevezz így.-kedzett felmeni benne a pumpa.
-Mikihisa tegyél elesett a vendégeinknek.-jött ki egy alak a
palotából.
-Igen is.
-Kagura.-mondta Sessy.
-Üdvözlet! Ó, látom most csak egyetlen nő, van veletek, de kár.
-Nem volt elég a multkori?
-Cukorfalat, ne beszélj így vele!
-Miért ne Kígyó?-kérdezte Ashi.
-Csak.
-Mikihisa mondtam valamit.
-Bocsáss meg.
-Miért jöttetek?
-Ne nevetess. Tudod miért jötünk.-kiáltotta oda Nigah.
-Soha ne fogom hagyni, hogy még egyszer megtegyétek. Penge Tánc!
-Nigah!
-Rendben.
-Víz fal!-kiáltotál el magukat a testvérpár. A pengék majd
nem elérték őket de, egy védőfalba ütköztek és
semlegesítették a támadást.
-Látom mindenre fel, vagytok készülve.
-Úgy bizony. Na, mond, meg szépen hol találjuk, és már itt
sem vagyunk.-vágta oda Nigah.
-Ccc... . Yuku nélkül nem tudjátok elpusztítani.
-Majd meglátjuk.-kiáltotta Inu.
-Szörnyek! Gyertek, elő védjétek meg uratokat.-és több ezer
szörny jelent meg.
*
Már egy jó ideje harcoltak. Nigah azon törte a fejét, hogy
hogyan tudna Kagura közelébe menni.
,,-Ha közel tudnék, meni akkor egy csapással, végezhetnék
vele, de az viszont veszélyt jelent, de ha innen próbálom
meg, könnyedén háríthatja. Végre.’’-látott egy is rést.
Elindult arra és elég közel volt Karurához de az ő figyelmét
lekötötte Inuyasha. Elkezdet mormolni egy varázslatot.
-INUYASHA! MENJ ONNAN! TÜZES NYILAK!-Inuyasha megértette és
elment onnan. Kagura a hang hallatára hátra fordult,
észrevette a felé közeledő nyilakat, de már nem volt ideje
hárítani és el találta. Holtan rogyott össze.
-Neeee!!!-kiáltota Mikihisa.-Anyám!!!-és hozzá futott.
-Szóval te lennél az.-mondta Nigah dühe a hangjában.-Te
lennél az a mocsok? Te vagy?
-Nem tudom, miről beszélsz de, ezért megfizetek! Mindannyian!
-Télég te vagy az. Minden egyezik.-mondta Ashi.
-Miről beszétek?-kérdezte Miroku.
-Te vagy annak a mocskos Narakunak az utódja és a reikarnációja.
-Mi??-szólaltak meg a többiek.
-Igen. Én vagyok az, de ez titeket miért zavar?
-Tudunk egy kettő a jövőről.
-Még is mit cukorfalat? Miért kelltet megölni az anyámat és
az apámat?
-Még te kérdezed? Apád sok fájdalmat okozott nekik.-és
Inuyashára és a töbiekre mutatott.-És anyád ugyanúgy benne volt.
-Ez nem ok. Most végetek.-és elkezdett támadni egy újabb
szörnycsapattal. Nem kímélte őket. Miroku súlyos sérülést
szerzet, ugyanúgy ahogy Sessy, Inu és Jon. A testvérpárnak
az ereje fogyóban van.
-Itt már csak a csoda segíthet.
-Ne mondj ígyeneket Jon.-mordult rá Sessy.
-Már csak pár pillanatig bírjuk a pajzsot...-Nigah ájultan
esett össze.
-Nigah! Fenébe, egyedül még nehezebb lesz visszatartani.
-Mi ez?-kérdezte Sessy.-Rózsa?
-Sesshomaru mit mondtál?-kérdezte Jon.-Yuku!-kiáltott föl
Jon mikor meglátott egy lovast. Melléje még jött kettő és
egy nagy macska. Elindultak feléjük és elkezdték írtani a
szellemeket. Egy fél óra alatt majdnem az egésszel végeztek
mikor:
-Vissza!-mondta Mikihisa és a szörnyek megáltak.-Kik
vagytok? És miért teszitek ezt?-kérdezte.
-A nevem Kagome. A mellettem állok Sango és Yuku és éppen a
jövendő belieink is ott vanak.-mutatott a palzs felé.
-Szóval itt is meg akartok halni? Rendben!
-Tévedsz mi téted fogunk megölni! Nem, pedig
fordítva.-mondta Nigah és felkelt a földről.
-Ó! Cukorfalat de felvágták a nyelvedet.
-Ashi gyógyidsd be a sebeiket.
-Rendben. De te mit akarsz csinálni?
-Segíteni.-és oda sétált Yukuhoz és a többiekhez.-Mi a terv
anyu?
-Harcolunk.
-De..
-Egésséges.
-Rendben.
-Támadás!-adta ki a parancsot Mikihisa. Elkezdtek ismét
harcolni. Nigah Mikihisaval harcolt, pontosabban kardal
vívott csata zaljlott köztük. Óráknak tűnő percek
következtek. Yuku, Kagome, Sango és Kirara hamar végeztek a
szörnyekkel és most a fiuknál, vannak.
-Jól vagytok?-kérdezte Sango.
-A gyógyító varázslatnak által igen Kész ennyi volt apa.
-Kösz. Nigah hol van?-és mindenki a párbajozok felé nézett.
Mindegyikük ki volt fáradva, sok sebet ejtetek a másikon és
mindegyikből folyt a vér. Nigah kardja hirtelen fellángolt
és lecsapott. Hatalmas fényáradat keletkezett. Mindenki
kénytelen becsukni a szemét. Mikor abbamaradt senkit sem
láttak csak a harcteret.
-Nem halhatott meg.-hitetlenkedett Jon.
-Képtelenség. Anyag nem vész el csak átalakul.-mondta Kagome.
-Akkor hol vannak?-kérdezte Sango.
-Nézétek.-mutatott valamerre Miroku. néhány színes gömböcske
jelent meg és kezdet alakot ölteni mire kivehető lett az
alak mindenki megkönyebült. Nigah volt az, ájultan
ereszkedett le a földre (tudniillik, hogy a gömbök tartották
a testét). Mindenki odament.
-Csak elájult semmi baja. Menjünk vissza Atiszba.-mondta,
nyugodta Ashi és visszaindultak.
*
-Hol vagyok? Mi történt?-ébredt fel Nigah. Megdöbbent, mert
egy pihe puha ágyban találta magát. Körülnézet és
észrevette, hogy egy szobában van. Léptek zaja közeledett
felé, majd az ajtó kinyílását.
-Húgom! Hát felébredtél?
-Ashi! Hol vagyok?
-Atiszban.
-Mi történt? Csak arra emlékszem, hogy a kardom fellángolt
és mintha ösztönből nekitámadtam Mikihisanak.
-Nem csodálod? Az erődben megbíztál és ő cselekedett,
egyéként 5 teljes napig voltál ájultan, már kezdtem aggódni.
És végleg meghalt Naraku.
-Igen? A többiek?
-Ők jól vannak. Megszületet Sango fia és Kagome kislánya, na
meg természetesen te is.
-Akkor ma?
-Igen ma. Öltőz fel, és rögvest indulunk.
-Rendben.-Nigah felöltözött és megkereste a bárját.
-Télég mennetek kell?
-Igen anyu. De otthon találkozunk.
-Mindent köszönünk.-bucsiuztak el a ,,kis’’ csapat.
-Viszlát.-köszöntek a testvérpár és a kút felé, vették az
irányt.
*
-Nem hiszem el! Ezzel vége a kalandnak.
-Ne nyavalyogj Nigah. Agyuk vissza az ékkövet Ryoukonak és
menjünk haza.
-Rendben.-kimentek a személyből és rögtön összefutotak
Ryoukoval.
-Hogy hogy ilyen hamar visszajöttek?
-MI???-mondták egyszerre.
-Vagy egy órája menteket el.
-Nem lehet. 1 és fél évet ott voltunk.
-Talán csak egy órát késtünk, mert erre az idősikra gondoltunk.
-Igaz. Tessék.
-Köszönöm.
-Ryouko! Hova tűnt ez a lány? Ryouko, gyere telefon!
-Anyu? Tehát sikerült. Itt vannak a ruháitok most akartam
vinni a tisztítóba.
-Köszi. Akkor mi mentünk.
-Sziasztok és köszönöm.
-Ryouko! Hol vagy?-kiabált Kagome
-Itt vagyok!-és boldogan szaladt felé.
-Ha Kagome él akkor nekik is élni kell. Itthon vagyunk.
-Anya, apa?
-Igen. Mit szeretnétek gyerekek?
-Anyu!!-szaladt felé a testvérpár és szorosan átölelték.
-Na de gyerekek még megfolyjátok anyátokat.-Halatszot egy
mély hang.
-Apu!-kiáltota Nigah és megölelte Sessyt és ő is a lányát.
-Mi ez a nagy ölelgetés?-kérdezte Sessy.
-Ti télég nem emlékeztek semmire?
-Mire kelet volna fiam?-kérdezték egyszerre. Így hát a
délután hátra levő részét meséléssel töltötték. Ashi és
Nigah mindent elmesélt az elejétől a végéig.
,,-Hát így történt. Nem egy átlagos lány vagyok de nem
bánom. A szülein élnek és ez a fontos számomra. A kalandomat
sosem fogom el felejteni.’’

Vége!!!!

(UI.: Köszönöm, hogy szántál a folytatásra is időt és
elolvastad.)

[+UI.: Jön hamarosan a 3. rész és egyben a történetem vége is.]
VISZLÁT!!! ÜDVÖZLETEL: KOWI 121.