A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
7.fejezet : A rablás

-Nagyuram, Jól van? -kérdezte Yaken.
-Igen. –válaszolta hűvösen. -,,Mi ez az illat? -és
beleszagolt a levegőbe.
-Sesshomaru, valami baj van? -kérdezte Rin, mert látta, hogy
Sessyt izgatja valami.
-Érzek egy furcsa illatot ami ismerős de mégsem emlékszek
rá. -Az illat amit érzet Yuku illata volt ,de mivel Rózsa a
védelmezője így egy kicsit megváltoztatta azt. Yuku feltűnt
a domb tetején.
-Az meg kicsoda? -kérdezte Yaken.
-Nem lehet. -hüledezett Sessy mikor felismerte az alakot.
-Yuku? -mondta ki félhangosan, amit csak Rin hallott, mert ő
ált a legközelebb hozzá. A lovas elérte őket és már látni
lehetet, hogy ki az.
-Üdvözletem. -üdvözölte őket, és leszállt Rózsáról.
-Yuku, de örülök, hogy újra látlak. -szaladt hozzá Rin.
Yaken még mindig döbbenten ált a helyzet miatt.
-Én is Rin. -és megölelte. -Szia Yaken, Sesshomaru. -és rá
nézett. Sessy nem szólalt meg csak nézte. Yuku tudta, hogy
örül, hogy újra látja a szeméből ezt olvasta ki.
*
A tájon csak egy fény világított: a tűz. Sessy és Yuku volt
csak fent a többiek aludtak.
-Hiányoztál.
-Te is.
-Miért jöttél vissza?
-Főpapnő lettem és azt csinálok amit csak szeretnék. Na jó
nem egészen. Alisa a volt főpapnő helyettesít addig amíg nem
érzem magam készen az uralkodásra.
-Uralkodásra? -kérdezte Sessy.
-Van egy ország amelyet úgy hívnak : Atisz.. Ott élnek a
teljes papnők meg néhány miko is.
-De te nem vagy teljes papnő.
-Tudom. Anyám volt a főpapnő Alisa előtt mivel ő meghalt,
Alisa került a helyére. Alisa tanított meg a mágusi erőm
használatára, a bátyja meg a démoni erőmet segítet
megértenem, a szertartásokat végző papnő meg a papnői erőmet
segített felfedeznem.
-egész este beszélgetek.
*
Teltek a napok. Sessy ugyanúgy érzett, mint hajdan. Rin
örült mert újra érezte a családi szeretetet. Yaken nem
nagyon mérgelődött, hogy újra velük tart Yuku. Yuku nagyon
boldog volt, hogy Sessy még mindig szereti azok után is,
hogy elhagyta.
-Hova mész Yuku? -kérdezte Rin.
-Fürdeni. -Válaszolta kedvesen Rinnek .
-Sesshomaru nagyuram. Ön hova megy?
-Sétálni. -válaszolt Yakennek. Nem volt félig igaz, Yuku
után ment, mert féltette szerelmét nem akarta ismét
elveszíteni. Megtalálta a folyóban fürdeni és elbujt egy fa
mögé, onnan figyelte. Yuku megérezte, hogy ott van,
köszönhetően Rózsának. Mert Rózsa tudta, hogy Sessy igazából
utána indult nem pedig sétálni. Befejezte a fürdést, kijött
a vízből és felöltözött, miután megtette:
-Sessy, gyere elő tudom, hogy ott vagy a fa mögött.
-Honnan? -jött elő rejtekéből.
-Mielőtt elindultam egy őrrel szabadott eljönnöm és Rózsa
lett az, ő megérzi a veszélyt vagy bármi mást, én meg érzem
vagy látom azt.
-Aha.
-Miért jöttél utánam?
-Mert veled akartam lenni, kettesben. -mondta és megcsókolta
amit Yuku viszonzott. Leültek egy fa árnyékába és a nap
további részét ott töltötték egymás karjai közt.
*
Eközben Rinnéknél:
Rin és Yaken ott maradtak a barlangban ahol tábort vertek.
Yaken elment fáért és tüzet gyújtottak és egy kisseb tűz égett.
-Hol lehetnek már? A nap mindjárt lenyugszik.
-Ne aggódj a nagyurunk miatt tud magára vigyázni ugyanúgy
ahogy Yuku kisasszony is.
-Igazad van. Ajjaj!
-Mi baj ?
-Elkezdett esni az eső. -mondta Rin és aggodalmasan nézte a
bejáratott.
*
Sessy és Yuku a vihar elöl behúzodtak egy másik barlangba és
ők is tüzet gyújtottak .
-Nem sok mindent lehet itt most csinálni.
-Igaz. De legalább védett helyen vagyunk. Kissé lehűlt a levegő.
-Yuku fázol?
-Nem. -de ez a nem, nem úgy sikerült kimondania ahogy
szerette volna.
-Gyere. Búj hozzám így egyikünk se fog fázni. -Yuku szó
nélkül oda bújt melléje. Sessy nem tudta, hogy mit mondjon
így hallgatott, pedig tudta, hogy kéne valamit mondania.
Yukuval is ez volt a helyzet. Aztán:
-Sesshomaru.
-Igen?
-Én ... nagyon boldog vagyok, hogy most veled lehetek.
-Én is. -megcsókolták egymást de a csókból több lett...
*
,,-Hát megint megtörtént. Yuku te tényleg nagyon szeretheted
a Jégcsapot ha már másodorra is megtörtént. ’’-nézett végig
Sessyn és Yukun ahogy egymásba karjaiban békésen alszanak.
,,-Hoppá az időm lejárt. ’’-csettintett egyet és egy vörös
rózsa lett a kezében azt letette a földre és eltűnt.
*
Yuku mikor fölkelt rögtön a rózsát vette észre.
,,-Jon mit keresett itt? Tudom, hogy ő volt. Na mindegy.’’
-Jó reggelt Yuku!
-Neked is Sessy. -és egy csókot adott. -Vissza kéne mennünk
a többiekhez.
-Ne.
-De igen biztosan ag...-nem tudta befejezni a mondatát mert
Sessy megcsókolta és a csókból megint több lett...
*
Úgy kábé a felkeléstől számítva 4 óra telt el. Sessy és Yuku
még mindig egymás karjaiban pihegetett.
-Most már tényleg vissza kellene mennünk.
-Rendben, megadom magamat. -felöltöztek és visszaindultak. (
De természetesen szép lassan kéz a kézben. J )
Mire vissza értek már dél is elmúlt.
-Nagyuram, hol voltak idáig? -válasz helyet taposást
kapott.( Yuku és Sessy már elengedték a másik kezét, hogy ne
tűnjön fel. )
-Nem hinném, hogy rád tartozik.
-Bocs..ás.son ..meg.. nagy..ur..am...-nyögte ki a szavakat,
Sessy talpa alól.
-Most az utoljára elnézem. -Rin és Yuku csak kuncogtak a
látottakon.
Nem időztek sokáig. Elindultak arra amerre ment Sessy.
Besötétedett mire megálltak . Yaken ment el fáért és tüzet
gyújtott. Rin és Yuku már aludtak , Sessyvel egyetemben. Úgy
nézet ki: Sessy egy fának dőlve aludt, Yuku az egyik vállára
hajtotta a fejét, Rin meg az ölében aludt. Yaken volt a
,,nagy őr’’.
*
Reggel mindenki friss volt. Rin koszorút font. Yaken
mérgelődött a tegnapi taposás miatt. Yuku egy fa alatt ült
és Rint figyelte. Sessy sehol sem volt, már korán reggel
elment és ezt Yukut nagyon zavarta, hogy egy szó nélkül
elment. Megérezte Naraku förtelmes szagát és azért ment el,
de ezt nem tudta Yuku mert neki nincs olyan jó szaglása mint
neki. Dél felé járt az idő mikor Yuku felpattant a helyéről.
-Rin maradj mögöttem! Rossz érzésem van.
-Nocsak, nocsak. Sesshomarunak új csicskása lenne?
-Ki vagy? És mit akarsz? -Yuku kezdte a varázslat szövegéhez
magában. Ami az életét is sokszor megmentette.
-Nevem: Kagura és Naraku küldött, hogy vigyek neki egy kis
ajándékot.
-Micsoda? Narakut mondtál?
-Igen. Talán ismered?
-Nem. Csak hallottam róla. ,,-Nem hiszem el. Ez a
szélboszorkány neki dolgozik.’’
-Penge Tánc! -kiáltotta el magát Kagura.
-Mi? -annyira szidta Narákut és az előtte álló démonnőt,
hogy elfelejtett koncentrálni így a csapás eltalálta. Gurult
vagy 5 métert, sérülései súlyosak voltak, de csak azért is
felált.
-Nem győzöl le ilyen könnyen. -látszott rajta, hogy nagyon
gyenge. -,,Sajnos csak a papnői erőmre hagyatkozhatok. Démon
erőmet nem tudom használni és a mágusi erőm is fogytám.’’
-Penge Tánc!
-Tüzes nyilak!
-Csak ennyit tudsz? -gúnyolódott Kagura. Yuku fél térdre
ereszkedett a fájdalom miatt. A pengék majdnem elérték.
,,-Csak egy lehetőségem van. Meg kell probálnom.’’
-Osztódás! -kiáltotta Yuku. Rin látta, hogy nem bírja
sokáig. A nyíl a szó hatására osztódni kezdett és mind
Kagura felé szállt. Közben a pengék is majdnem elérték Yukut.
-Víz burok! -kiáltotta Yuku és az egyik kezét előre tartotta
kinyitva. Kagura könnyedén kivédte a nyilakat, de Yukut
amint elérték a pengék semmivé foszlottak a pajzzsal együtt
és Yuku ájultan esett a földre.
-YYUUKKUU!!! -szaladt feléje Rin.
-Rin!! Gyere vissza!! -Yaken meg utána.
-Kapjátok el őket! -mondta Kagura és megjelent két ocsmány
szörny az egyik elfogta Rint a másik meg Yakent. -Na ezzel
is megvolnánk.
-YYUUKKUU!!! -Rin sírt és csak Yukut nézte ahogy ott fekszik
ájultan.
-Induljunk. -Kagura kivett két tollat a hajából és elrepültek.
*
Eközben Sessynél:
-Naraku gyere elő!
-Nocsak ki van itt! Szépen belesétáltál a csapdámba, hallod?
-és elkezdett ördögién nevetni.
-Miről beszélsz?
-Ó én semmiről vagy talán még is. Kagura most végzet a kis
barátnőddel.
-Yuku!
-Úgy bizony vele. Ja és el ne felejtsem,
haldoklik.
-Mi??
-Rin és Yaken nálam vannak gyere el hozzám és talán
visszakapod őket élve!
-Mi elraboltad őket?
-Úgy bizony. Én a helyedben sietnék mielőtt meghalna a nő.
Gyere elő! Te gyáva! -de hiába kiabált már elment.
Eszeveszetten elkezdett futni a táboruk felé. Mikor odaért
rögvest Yukuhoz rohant.
-Nem kellet volna elmennem. Akkor ez nem történt volna meg.
Ne aggódj elviszlek Kaedehez. -felvette a hátára és úgy
futott a falu felé. ,,-A falu túl mesze van. Mi? Ez a korcs
öcsém. Várjunk csak Kagome tud gyógyítani és ő közelebb van
mint a falu.’’ -és elkezdett az öccse felé futni.
-Mi a baj Inuyasha? -kérdezte Sango.
-Mintha Sesshomaru szagát éreztem volna egy pillanatra. Na
de mindegy, menjünk tovább.
*
Folytatjuk!
VÉGE A 7.FEJEZETNEK.
A 8. FEJEZET CÍME : HASZTALAN KERESÉS

A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
8. fejezet: Hasztalan keresés

-Nem csal az orrod kedves öcsém.-halatszot a gúnyos köszöntés.
-MMII??-kiáltot föl Inu.-Mit keresel itt?
-Nem hozzád jöttem.-Sessy ránézett Kagoméra.
-Hanem kihez?-kérdezte a szerzetes. Kagome is Sessyre nézett
és megértette mit szeretne. Elindult feléje mindenki nagy
döbbenetére.
-Kagome mit csinélsz?-kérdezte Inu de, mintha meg se
hallotta volna közeledett Sessy felé végül megállt előtte.
-Rendben.-szólalt meg hirtelem.-Hol van?
-Kagome mit csinálsz?-kérdezte Sango. Sessy fél térdre
ereszkedett, hogy Kagome lássa. A lány óvatosan levette
onnan és lefektette a földre, és vizsgálni kezdte.
-Meg fog gyógyulni. De ez a növény kellene, ha hoznál nekem,
csak ezzel tudom meggyógyítani és csak ennyim van.-mutatott
egy kis darabot Sessynek.
-Rendben.-kivete a kezéből és elkezdet futni, hogy hozzon
olyan növényt.
-Kagome Miért segítesz neki?
-Csak. Sango hoznál nekem vizet?
-Igen.
-Miroku menj és hozz tűzifát.
-Kagome nem felettél a kérdésemre!
-Nem látod, hogy dolgom van?-Inu nem kérdezet többet csak
leült és a lányt figyelte. Sango és Miroku visszajöttek.
Sango segített Kagoménak . Miroku addig meggyújtotta a tüzet.
-Nem értelek Kagome. Miért segítesz a bátyámnak?-probálta
meg újra.
-Azért mert nem fogom hagyni, hogy valaki meghaljon.
-De Kagome..
-Nem érdekel Inuyasha.
-Kagome...
-Mondtam, már NEM érdekel a kifogásod.-ezzel Inuyashát
megsértette de ez most nem zavarta.
-Km...-Sessyn már egy nagy vizcsp ékeskedet.
-Viszajötél?
-Igen. Ennyi elég lesz?
-Még sok is.-elvetbelöle egy keveset.-A többit ad oda
Sangonak ő majd elrakja. Sessy oda adta Sangonak őmeg
elrakta. Sesshomaru elült egy fa alá és onnan figyelte mit
csinál Kagome. Sango, Miroku és Inuyasha beszélgetek.
Shippou már vagy 2 órája húzta a róka bőrt.
-Furcs szerzet lett a bátyádból.-bukot ki Sangoból.
-Nekem mondod?
-De milyen kedves lett hirtelen.
-Igazad van szerzetes. Főleg most igazán kedves Kagoméhoz.
-Talán...-Miroku nem folytatta megkezdett mondatát csak
szélesen elmosolyodott, így mind ketten felé fordultak.
-Te disznó! Hogy merészelsz ilyeneket gondolni.-és kapott
néhányat a fejére.
-Sango nyúgi.-probált visszafogni Inu, sikeresen.
-Köszi.
BBUUMM!!!
-Azt hiszem, nem kell elaltatni Mirokut.-kuncodott Sango.
Ugyanis miután Sango a bumerággal abbahagyta az ütlegelést,
Inutól kapott egy helyi érzéstelenítőt. (szerkező: aki
szeretne egy helyi érzésteleitést kapni, az hívja DR.
Inuyashát. Tel. 060587496.  ) Sango nem sokkal később
elaludt. Inuyasha a gondolataiba mélyedve aludt el. Kagome
egész éjjel fent akart maradni de végül elnyomta az álom ülő
helyzetében. Sessy egész éjjel fent volt és magát hibáztat a
történtekért.
*
Reggel Kagome ébredt fel először és megnézte a beteget.
,,-Fáj minden tagom. Nem csoda ülve aludni nem kényelmes.
Hogy bírja ezt ki Inuyasha?’’ Meg nézte és azt tapasztalta,
hogy minden rendben csak fel kell ébrednie és kutya baja.
-Hogy van?
-Jaj. Ne ijezkes Sesshomaru. Egyéként már semmi baja,
felébred és kész.
-Tudod..
-Szívesen segítek bármikor. Sesshomsru ki ez a nő?
-A neve Yuku régen egy ideig velem utazott de el kellet
mennie és most megint velem tart.
-Bánatosnak tűnsz, ha ránézel és még valamit, mást is
kiolvasok a szemedből.
-Igaz. Ha reggel nem mentem volna el, akkor ez most nem
lenne és Rin és Yaken velem, lenne.
-Miért hol vannak?
-Naraku elcsalt tőlük és addig Kagura megtámadta őket.
-Sajnálom.
-Mit sajnálsz?
-Átérzem a fájdalmadat mindkét részben.
-Hogy érted azt, hogy mindkét részben?-nézett rá kérően.
-Mikor kiolvastam a bánatságot a szemedből és valami mást
is, rájöttem, hogy talán mit mondtál Kaedenek . De ne aggogy
megőrzöm a titkodat.
-Tudod...
-Szívesen.-Néhány óra múlva mindenki felébredt nem indultak
útnak Yuku miatt. Dél körtékén:
-Üdv Inuyasha látom a bátyád is, itt van.
-Kagura.
-Mi szél hozott?-kérdezte Sango.
-Csak Narakunak kell vinnem egy kis a jándékot.
-És mi lenne az az ajándék?-kérdezte Inu
-Ne légy ki váncsi kutyuli. Penge Tánc.-kiáltota Kagura.
Mindenki épségben meg úszta de a csapat szétszakadt: Sango
és (nagy) Kirara, Inu és Mirokhu, Sessy Yukura vigyázott és
Kagome egyedül maradt, mert Shippou elbújt.
,,-Ennyi elég lesz. Nézd csak Kagome egyedülvan. Most itt az
alkalom.’’-Penge tánc.-monta megint és Inura célzott a
többieket lefoglalta a szellem sereg, amit Kaguci hozott
magával. De az egyik szellem elkapta Kagomét, nem tudott
kiabálni, mert a szájára ragra a kezét.
,,-Meg van az ajándék.’’-Penge Tánc.-kiáltota le magát
sokkagyára. Nem törődött a szellemekkel csak az ajándékkal.
-Tüzes pajzs.-halatszott egy idegen hang a hátuk mögül. A
pengék elérték őket, de nem történt semmi. A pajzs megvédte
öket.-Mig én itt vagyok, nem bánthatod őket.
-Ó. Nagyonis tévedsz.-amint ezt kimondta megjelent mellette
a szellem, amely elkapta Kagomét.
-KKAAGGOOMMEE!!-kiáltota el magát Inu akaratlanul.
-Mondtam, hogy tévedsz.-s azzal repültek.
,,-Ne Kagome!!!! Légy átkozott Naraku ha egyszer a kezemközé
kaparintalak, megbánod, hogy megyszületél.’’-senki se lát de
Inuyasha sírt, egyedül Yuku érezte, hogy szomorú.
*
-Üdvözlet a palotában!
-Ki vagy?
-Itt én kérdzek! Egyéként a nevem: Naraku.
-Mi te nem lehetsz Naraku!
-De bizony ő az. -jelent meg Kagura.-Hivatott nagyuram?
-Igen ezt az üzenetet vidd el Iuyashának és Sesshomarunak.
-Igen is. Nagyúram.-meghajólt és átvette a pergamentett és
ki ment a szobából.
-Örség. Vigyétek a vengékünket a várbörtönbe.
-Igen is. Oda, ahol a másik kétő is van?
-Igen legyen egy kis társasága.
*
-Közönyük, hogy megmentettél.
-Szívesen. A nevem Yuku és a tiétek?
-Az enyém Sango, a szerzetes Miroku, a rókakölyök Shippou, a
macska Kirara, a fán ülő személy pedig...
-Egy hanyou ha nem tévedek.
-Igen, ő az öcsém.
-Igen?
-Neve Inuyasha.-szólalt meg a szerzetes.
-És ki volt az, aki ellátott?
-Ő Kagome.
-Akkor már 3 embert kell kiszabadítani.
-Micsoda? Hogy érteted?
-Rint és Yakent is elrbolta Naraku ott szereztem a
sérüléseimet...-hirtelen elhallgatott arca falféfér lett.
-Yuku mi történt?-kérdezte aggodalmasan Sessy. Pár-perc
múlva Yuku megszólalt:
-Sietnünk kell, ha élve vissza akarjuk őket kapni.
-Mi??-kiáktot föl mindenki.
-Naraku készül valamire, de nem látam, hogy mire. De azt
éreztem, hogy meg akarja kínozni Kagomét és hallottam, hogy
Kagome Inuyashát hívja segítségül.
-Mi? Engem hív?
-Csak fog. Én látom a jövőt hála Rózsának, mert veszélyt fog
rám jelenteni. Valamilyen formában.
-Ki az a Rózsa?-kérdezte Sango.
-A lóvam.-és megjelent egy éden fekete ló.
-Induljunk .-hallatszott Sessy hangja.
*
Teltek a napok de nem találták se Narakut vagy a csatlósait.
Inuyasha már a ,, plafonon járt’’ idegességében az senki nem
vett észre csak Yuku. Aztán az egyik este mikor a többiek
már aludtak csak Yuku és Inu nem.
-Valami idegesít, igaz?
-Honnan veszed?
-Kiolvastam a takintetedből. Az a lány miatt van?
-Nem.
-Hazuc. Látom rajtad, hogy neked jelent valamit csak nem
mered bevellani önmagadnak.
-Arra célzol, hogy szerelmes lennék belé?
-Igen.
-Nem vagyok szerelmes belé én Kikiyout szeretem.
-Az meg ki?
-50 évvel ezelőtt élt, Kagome a reikarmációja és egy gonosz
boszorkány újjá élesztette és meg akar ölni, mert abban a
hittben halt meg, hogy én öltem, meg ami nem igaz.
-Mondom, hogy hazuc.
-Mi??
-Szereted és kész ez itt biztos.
-De..
-Mikor kiejted a szádon a nevét szomorúbb, leszel. Tudod
miért fog majd utánad kiabálni.-az utolsó szavakat nem
mondta ki hangosan, hanem a fülébe sugta.-Na ezen gondolkodj
el. Ha nem lenne igaz, akkor nem mondtan volna el.-Inu nem
válaszolt. Yuku elment aludni és remélte, hogy Inu
elgondolkodik azon a dolgon.
,,-Nem lehet, hogy szeretem Kagomét én Kikiyout szeretem
vagy nem? Kagome mindig meletem volt. Kikiyou meg akart
változtatni de Kagome úgy szeret, ahogy vagyok egy
félszelemként. Kikiyou már sokszor megpróbált megölni de
mindig ott volt Kagome és segített nekem. IGEN, SZERETEM ŐT!
Ha bármi baja lesz én foglak kinyírni Naraku, hallod! De mit
akart mondani Yuku azzal? Csak nem azt ...’’-megszakított a
saját gondolatait és elmosolyodott de ez nem megszokott
mosoly volt ez valami más fajta. Egy igazi öröm mosoly volt.
,,-Látom, rájöttél, ennek örülök. Te nem érzed de, Kagome
csak rád gondol. Tarcsatok ki mindjárt ott vagyunk,
érzem.’’-ezekel a gondolatokkal aludt el Yuku, Inu meg
széles mosollyal az arcán és csak egy valaki járt az
eszében. (szerkesztő: kitálájátok? ) 
*
Reggel Sango ébredt fel elöszőr.
-Miroku ébredj.
-Mi van?
-Nézd meg Inuyashát.
-Miért?
-Nem látod?
-De. Vajon miről álmodik?-szélesen elmosolyodott.
-MIIRROOKKHHUU!!!!!!!!! TE PERVEZ DISZÓ, HOGY MERÉSZELED???
-Mi van?
-Csak Miroku megint tapizott ezzel Sangot felidegesítette
így kap egyet a fejére.-Nyújtozkodott Inu.
-Furcsa barátaid vannak.
-Neked is bátyó.
-Ezzel mire célzol öcskös?
-Semmi. Csak Yuku mintha belelátna a lelkemben.
-Különleges képességek.-szólalt meg Yuku és leült Sessy
mellé.-Inuyasha rájöttél igaz?
-Te ezt meg honnan tudod?
-Láttam.
-Mit?-kérdezte egyszerre a szerzetes, Sango, Sessy és
Shippou aki eddig hallgatott.
-Öööö....-Inu csak hebegett habogott és elpirult. Ezt észre
vették de, még mindig nem érették.
-Inuljunk még nincs meg Naraku palotálya.-Szólalt meg Yuku
amint észrevette Inu tekintetét. Öszeszeték a holmiaikat és
tovább indultak.
*
Már vagy két hete keresik Naraku palotáját, de semmit sem
találtak.
-Amit eddig csináltunk az hasztalan volt.
-Nem hinném.
-Kagura.-monták egyszerre.
-Üdvözlet.
-Miért jöttél szélboszorkány?
,,-Ez a lány honnan tudta?’’-Csak üzenetet hoztam
Sesshmarunak és Inuyashának.
-Mi lenne az?-szólalt meg a két említett.
-Ha még élve látni szeretnétek a társaitokat, akkor jobban
teszitek, ha átadjátok az ékkő szilánkokat, ami nálatok van.
-Mi, hiszen azok Kagomenél vannak.
-Téve Inuyasha. Nálam vannak, akartlanúl.
-Micsoda? Az meg, hogy lehet?-kérdezte Sango.
-Úgy, hogy én is papnő vagyok.
-A szóval így csináltad a nyilas trükköt.
-Igen.
-Penge Tánc.
-Víz burok!. Mindenki készüljön a harcra, nem sokáig bírom
fentartami a burkot.
-Rendben.-monták egyszerre. Sango a bumeránggal, Miroku a
botjával és a varázs cédulákkal, Inuyasha a Tessaigával,
Sesshonaru a Toukilinnel, Shippou elbújt szokásához híven,
Yuku meg majd kitalája, hogy mivel fog harcolni.
-Mindenki kész?
-Igen. Jött mindenkitől a válasz. A pengék elérték őket, de
nem esett semmi bajuk, a pengék eltünrek a burokkal együtt.
,,-Fanba a karom használhatatlan most hogyan fogok harcolni?
Megvan!’’-és elkezdett egy szöveget mondani magában.
-Támadás.-adta ki az utasítást Kagura a magával hozott
szellemeknek.-Penge Tánc. A harc elkezdődött a szellemek nem
kímélték őket. Yuku még mindig ugyanott ált mozdulatlanul.
-Yuku! Vigyáz!-kiáltott oda Sessy két csapás között. Yuku
nem válaszolt. Várta, hogy a szellem közelebb jöjjön hozzá.
Mikor már csak 1 méter volt közöttük:
-Hald meg szavam istenek kardja, jöjj el, segíts rajtam.
TÜZES VILLÁM jöjj kezembe, hogy gonosz pusztítsam.-közben a
szellem jött felé. Mindenki nagy göbenetére mikor elérte
összerogyott.
-Mi a fene?-lepödött meg Kagura.
-Mi történt?-kérdezte a szerzetes.
-Nem csak miko vagyok, hanem tűz démon is meg mágus
is.-közben megforgult és a kezében egy kard volt, amely úgy
nézet ki mintha magától lángolna.-Ez egy a négy természeti
erők kádjainak az egyike a Tüzes villám.
,,-Azt hiszem jobb, ha elmegyek. Hisz az üzenetet, megkapták
.’’-Viszlát.-és már el is repült.
-Gyere vissza boszorkány.- kiáltott utána Yuku.
-Már mesze jár.
-Igen. Jó mondja a szerzetes. És egyébként ezt, hogy csináltad?
-Úgy kérlek, mivel mágus vagyok egy kicsit értek a
varázsláshoz.-de többet nem mondott a kezéből eltűnt a kard
és ájultan zuhant a föld felé még jó hogy ott volt Sessy
aki, elkapta.
-Vigyük Kaede anyóhoz ő, majd meggyógyítja.
-Rendben. De az út odáig kb. két hét.
-Sangonak igaza van.
-Nem baj kibírja, hisz az ékkő nála van.
-Akkor induljunk.-és elindultak Kaede anyó faluja felé.
*
-Kaede anyó!
-Szia Sango mi a baj?
-Mindjárt ön is megtudja.
-Sesshomaru és Inuyasha egy léktérben?
-Igen. Majd mindent elmesélünk de, meg kellene vizsgálni Yukut.
-Kit?
-Majd azt is elmeséljük.-adott választ a kérdésre Sessy.
-Mi? Te ezt honnan tudtad?
-Jó a hallásom.
-Ja, persze.-úgyanis Sango Kirarával előre ment szólni.
Bevitték a kunyhóba és ellátták a sebeit. Mikor végzet kijött.
-Rendbe fog jönni.-ránézet Sessyre és látta, hogy
megkönnyebbült aztán Inuyashára.,,-Valami nincs rendben. Hol
van Kagome csak nem hazament?’’-Hol van Kagome?
-Azt hiszem jobb, ha mindent megtud.-kezdett bele Miroku a
mesébe. Mindent elmeéltek neki, hogy mi törtét.
*
Folytatjuk!
VÉGE A 8. FEJEZETNEK.
A 9. FEJEZET CÍME: A HARC

A TITKOS KÜLDETÉS
BY: Kowi 121
9. fejezet: A harc

Teltek a napok. Yuku még mindig nem ébredt fel. Végül.
-Hol vagyok?
-Biztonságba. Hogy érzed magad?
-Hát rosszul vagyok, szédülök, és hányingerem van.
-Kérdezhetek valamit, amire őszintén válaszolj!
-Rendben.
-Voltál már fiúval?
-Mi?-nem tudta, hogy miért kérdez jeneket tőle.-Hát...
-Szóval igen.
-Miért? És ki vagy?
-A nevem Kaede anyó és azét, mert valószínűleg terhes vagy.
-Micsoda?-kiáltotta el magát olyan hangerővel, hogy Sessy
meghallotta és kunyhó felé kezdet futni.-Kérem, ne mondja el
senkinek.-vette vissza a hangjából.
-Yuku jól vagy?-rontott be Sessy.
-Igen.
-Én akkor mentem.
-Minden rendben biztos?
-Igen.
-Akkor miért kiáltottá?
-Csak megijedtem. ,,-Nem tudhatja meg, még nem.’’ Másnap
útra keltek ismét.
*
Egy hét telt el azóta, hogy Kaede anyónál voltak. Találtak
sok nyomot, ami Narakura utalt de még mindig nem volt meg a
palotája.
-Nem hiszem el.
-Nyugalom Inuyasha az idegeskedéssel nem megyünk semmire.
-Sangonak igaza van.-hejeselte Miroku.
-De.... . Mindegy.
,,-Látom nagyon aggodik Kagome miatt. Valószínűleg ha engem
raboltak volna el Sessy is így aggódna értem? Nem tudom. Mi
ez? -Yuku megérzet valamit, amit Rózsa tovább küldött neki.
,,-Tudom, hol van Naraku. Érzem a gonosz aurát.’’-Figyelem.
Tudom, hol van Naraku.
-Micsoda?-hökkent meg mindenki.
-Honnan?
-Érzem a gonosz aurát. És egyenesen előttünk van a palota.
Vezetlek titeket.-és elindultak arra amerre Yuku ment.
*
-Alisa hol vagy?
-Mi a baj Jon? Miért jöttél?
-A húgom terhes, érzem. És te így engeded harcolni.
-Micsoda? Én nem engedem harcolni.
-De a szerelme fog így ő is. Megidézte a Tüzes villámot.
-Mi? Az nagyon sok erőt elvesz tőle és csak napok múlva, jön
vissza.
-És a víz burok menyit?
-Ha támadás éri akkor rajta jön elő a sérülés. És attól
függ, hogy milyen erőség a támadás.
-Mi lesz a gyerekell?
-Az varázslat védi, és az anya fel tudja használni az erejét
ameddig benne, fejlődik.
-Tudom, mit fogok tenni.
-Mit?
-Enlékszel az én titkos küldetésemre?
-Igen. De neked kettő van.
-Igen tudom és abból is az elsőt, kell most megtennem.
-Mi???????? Nem teheted. Te vagy az egyetlen családtagja.
-Nem, most már ott van gyermeke és a szerelme. Eldöntöttem
és kész.
-Rendben van te, döntöttél, én nem állítalak meg benne. Tégy
úgy, ahogy a szíved súgja.
*
-Túlságosan is a közelben vannak. Kagura, Kanna.
-Igen nagyuram.
-Készüljetek fel hamarosan vendégeink, lesznek.
-Igen is.
,,-Nem sok kell és kész. Vigyáz mágus, tudom ki vagy. Á! A
végzeted elkészült. Már akkor meg kellet, volna, öljelek. De
az anyádnak mégis sikerült kimenekítenie téged. Sajna rád
nem hat az ékkő így valami mást kell kitalálnom. De
mit?’’-Örség.
-Igen uram?
-Hogy vannak a foglyok?
-Azt tetűk, amit parancsolt.
-Rendben. Hozzátok elém a nőt.
-Igen is.-nehány perc múlva Kagomét felhozták. Rondán nézet
ki a sok kínozástól.
-Na most beszélsz?
-Soha.
-Na, na miért nem mondod meg, hogy hogyan közlekec a két
világ között.
-Hogy megöld a családomat. SOHA.
-Azt is, meg hogy elfoglajam.
-Megörültél? 500 év van a két idősik között. Ott már nem
élnek szellemek se démonok.
-Akkor én leszek az első démon. Várjunk, csak azt mondod,
hogy csak halandók élnek ott?
,,-Hát én még ilyen hülyét nem láttam életemben. Még a
macskámnak is több esze van, mint ennek a....a....a... . Nem
hiszem el, nem tudok mit mondani ere az ibbant dilisre. Meg
van, tökfej.’’-mire ezt kitalálta addig Naraku teljesen
beleélte magát abba a helyzetbe, hogy uralkodni fog egy
másik világon.
-Hé Tökfej! Még mindig nem tudod, hogy kell átjutni az én
világomba. Én addig nem élném bele magamat a dologba.-monta
neki erényesen.
-Minek neveztél az előbb?
-Tökfejnek.
-Örség vigyék vissza a cellájába.
-Igen is. Még tehetek valamit önért?
-Igen. Még egy kicsit kínozzák meg, hamarosan vendégeink
lesznek.
-Értetem.-ezt Kagome nem halotta, mert ő már fél úton volt a
börtöncellája felé mivel ketten jöttekbe és az egyik
megfogta a másik meg beszélt. Valószínűleg ő volt a rangidős
tiszt.
*
-Ott van.
-Igazad volt Yuku.
-Nem hiszem, hogy ma este kéne lerohanni.
-Miért Sango.
-Azért mert ma...
-Új hold van.-szólalt meg Yuku.
-Mi? Jaj teljesem megfeledkeztem róla.-és gyorsan a napra
nézet, ami akkor bukott alá. Inu átváltozott
emberré.-Francba, gyűlölöm ezt az estet.
-Ahogy én is.-mindenki Yukura nézet. És csodák csodájára nem
egy vöröshajú nő volt ott, hanem egy barna hajú és kék szemű
nő ált elötük.
-Mi történt veled Yuku?-kérdezte Sessy.
-Te tudod, de a többiek nem.
-Mit tud ő, amit mi nem?-kérdezte a szerzetes.
-Azt, hogy én csak félig vagyok tűz démon és félig mágus.
-De miko is vagy. Nem?-kérdezte Sango.
-Nem születésemtől kezdve én azt tanultam sok éven át.
-Menyi ideig tanultad?-kérdezte Inu.
-12 évig tanultam keményen és most már teljes miko vagyok.
De mint Inuyasha is félig démon és én is, ezért vagyunk most
emberek .Nekem egyszer az újholdra esik.
-Hogy érted hogy egyszer?-kérdezte tovább Inu.
-Én minden újholdkor ember leszek és minden teliholdkor meg
tűz démon.
-Úgy érted, hogy teljes szellem leszel akkor?-kérdezte Sessy.
-Igen, de akkor nem tudom használni a mágusi erőmet se a
mikoit. Mert ha elborul az agyam, akkor az erőm
megfékezhetetlen. Így ez a biztosíték.
-Pihenjük ki magunkat holnap nagy csata elé, nézünk.
-Sangonak igaza van.-monta Yuku. Mindenki elment lefeküdni
de Inu és Yuku titkon fent vakoltak. A megszokás.
*
Reggel mindenki frissen ébredt, még Yuku és Inu is aludtak
egy keveset.
-Siessünk már.-sürgete őket Inu.,,-Minél hamarabb ott
vagyunk annál hamarabb, elmondhatom Kagoménak , hogy
SZERETEM.’’-végül csak elindultak.
-Akkor hát támados.-monta Inu. Berontottak a palátába
pontosabban az udvarára.
-Üdvözlet szerény hajlékomban.
-Naraku.-monták egyszere.
-Úgy bizony.-mire ezt kimondta több ezer szörny jelent
meg.-Megölni mindegyiket.-adta ki az utasítást. A harc
javában folyt mikor:
-Hald szavam pusztító átok, segíts nekem ezen órában.
Életemet feláldom, hogy gonosz pusztítsak e világban.
Hatalmas erő, jöjj, segíts nekem, hogy elemségem semmivé
legyen. PÚSZTITÓ ÁTOK!-mondta Yuku és az összes szörny,
akiket rájuk küldtek azok semmivé lettek.
-Ez meg mi a fene volt?-kérdezte Inu,, picit nugyotan’’.
-Egy támadás. Tudod jól, hogy nem csak démon vagyok.-adott
kitérő választ.-,,Ha meg tudják akkor én nagy bajba,
kerülök. Nem szabad rájönniük , hogy nem egyszerű miko
vagyok . Sessyben megbízom, de a többiek még nem nyerték el
a bizalmamat. Mi? Ez...ez lehetetlen...!!’’
-Á, szóval te lennél a mádusnő?
-És ha igen?
-Akkor neked meglepetésem van a számodra.
-Mi ..... .-nem folytat a mondandóját, mert össze csuklott
és leült a földre.-,,-Semmi hitelem mozdulat. Mágia kicsit
elvet az erőmből és még ő is.’’-és ekkor a hasára tette a kezét.
-Minden rendben?-kérdezte a szellemirtó.
-Igen, csak elvette az erőmet a mágia de, néhány pillanat
múlva és rendbe jövök.
-Én azt kétlem.
-Ezt meg, hogy érted Naraku?
-Mint mondtam neked, van egy, meglepi. Gyere csak
ki!-mindeki Narakut nézte és az egyik oldalán egy páncélos
alak jelent meg.-Neked nem kell bemutatmon. Úgy-e?
-Légy átkozott!!-Yuku mikor meglátta az alakot, elkezdet sírni.
-Ja, van még egy a biztonság ért. Gyere elő szépen!-Naraku
másik oldalán egy másik alak jelent meg. Ő úgy mézet ki,
mint Yuku de neki barna haja és gyémánt kék szemei voltak, a
ruhályai hasonló volt, mint Yukué de neki a színe kék.-Sajna
ennyi idő alatt csak ezt a ketött tudtam elkészíteni. Nem
baj ez a kettő is elég lesz ahhoz, amit kiterveltem ellenetek.
-Légy átkozott Naraku.-kiáltota torka szakarából
Yuku.-,,-Meg kell egy kicsit nyugodnom. Nem csak magam
miatt.’’-és ismét a hasára tette a kezét így ált fel.
-Kagura. Kanna, Kohaku gyertek ti is, csatlakozatok ,,kis’’
össszejövtelünkre.-A három említett megjelent, Narakutól egy
kicsit arréb.-Támadás.-adta ki az újabb utasítást. A harc
ismét elkezdődött: Inu Kágurával, Sango az öcsével, Miroku
az újabb adag szörnnyel, Sessyvel és Kirárával együtt. Kanna
Naraku mellé sétált és ott várta az utasítását. Yuku még
mindig ott ált, lenem mozdult a helyéről.
,,-Miért álldogál csak ott?’’-kérdezte Inu magától.
*
-Mi ez a hang?-kérdezte Kagome mikor
meghallota-,,-Csonttörő’’-Nem hiszem el, itt vannak.-mondta
félhangosan, nehogy az örök meghalják.
-Kinyitni!-halatszot egy mély hang.
-Igen is Uram.
-Hozza mindegyiket, siessen a nagyúr személyes parancsa!
-Máris.-és az őr már nyitotta ki is a cellaajtót.
,,-Mi a fenét akar megint a Tökfej?’’-Hé óvatosabban!
-Nincs kívánság műsor!
-Pedig én azt hitem!
-Fogt be te, tetves rab.
-Egy nem vagyok tetves, kettő:
IIIINNNNUUUUYYYYAAAASSSSHHHHAAAA!!!!!!!!!-és torka
szakarából elkezdte kiáltani a nevét. Szegény őr, egy
hangfokkal fejebb, kiabál megsülekült, volna.
*
-Mi?-kérdezte, mindenki, mert csak annyit hallottak hogy
valaki Inuyasha nevét kiáltja, de még kint is erőteljesnek
hallatszót.
-Kagome!!-ismerte fel a hangot Inu. Már elkezdett arra felé
futni de néhány szörny az útját állta. Egy perccel később a
kiáltás abbamaradt. Mindek felfigyelt erre. De sok igéjük
nem volt tanakodni.
,,-Ne Kagome. Tarts ki mindjét, ott vagyok.’’-gyorsan
elintézte a szörnyeket de:
-Penge Tánc.
,,-Ó, a szent szarba. Ennek is most kell engem piszkálnia,
le kell érnem Kagomét.’’-ezeket gondolta miközben Kagura
szüntelenül támadta.
-Miroku!!!!!!!!-kiátota el magát Sango mikor láta a
szerzetest össze esni. Rögtön hozzá akart futni de mikor
félre nézet nem vette észre és egy ütés telibe találta,
ájultan zuhant a földre. Inun, voltak már kisebb sérülések
de hajtotta az a tudat, hogy Kagome bajban van. Sessy se
sokáig bírja, sok sérülései volt és a legsúlyosabb a hátán
volt. Ömlött belőle a vér és nagyon csúnya és mély seb volt.
Kohaku elmenekült miután Sangot leütöték. Kirárát senki sem
látta, mintha eltűnt volta. Yuku még mindig mozdulatlanul
ált a helyén.
-Yuku miért nem támadsz?-kérdezte Inu, mikor kitért egy
csapás elől.
-Nem tehéni. Igaz?-mondta gúnyosan Naraku.
-Mit ártott neked ők?
-Nekem semmit.
-Akkor miért tartod fogva?
-Nem érted látom. Nekem csak te kellesz.
-Mi?-mindeki rájuk nézet.
-Kell a hatalmad, Atisz birtokában van a legnagyobb erő a
szent ékkő után. Kell a nekem és csak te, tud oda vezetni Hingá.
-Ne nevez így!
-De így foglak hívni. Tudok mindent rólad. Tudom, ki voltál
egykoron.
-Ő meghalt velem együtt.
-Sosem tudtál rendesen hazudni Hingá.
-Ha tudod ki voltam egykoron, tudnod kell az akkori
képségeimet is.
-Igaz.
-Ne hoz ki a sodromból, mert az iányitja egy részben.
-Ezek meg miről beszélnek?
-Fogalmam nincs.
-De hisz te utaztál vele egyideig.
-Öcskös nekem se mindent mond el csak, mert velem
utazik.-beszélgetett a testvérpár. -De inkább figyejünk
hátha kiderül.
-Hingá. Jobban vigyáznod kellet, volna rájuk, akkor nem
történik meg ez.
-Ne idegesíts Neku.
-Na, rájöttél. Nem hitem volna, hogy emlékszel még rám.
-Csak, azért mert te voltál olyan aljas, semmit nem változtál.
-Bóknak veszem.
-Vagyed ahogy akarod.
-Na, ezt már unom. Támadás Hi és Ty.
-Ne, mert még egyszer kimondani eszt.-a két ember ki ezekre
a nevekre hallgatott elindult Yuku felé. Yuku nem mozdult
vára, hogy közelebb érjenek.
,,-Nem tehetem meg. Egyszer már elrontottam még egyszer nem
fogom.’’-Yuku behunyta a szemét. A két ember közül a
páncélos a háta mögé ment a másik ellőről támadott. Már
lecsapni készültet mikor:
-Jon gyere! Segíts nekem ebben.
-Kérésed számomra parancs.
-Mi?-majd nem hanyatt vágódott a döbbenetül Sessy.-Ő meg mi
a fészkes fenét keres itt?
-Talán ismered?
-Igen. Ő Yuku bátya. Teljes tűz démon. De többet énes tudok
róla.
Vissza Yukuhoz:
-Testvér paljzs!- a tevétek körül egy rózsaszín pajzs
alakult ki.
-Hik de rég láttalak.
-Sajnos én nem.
-Titeket akkor az erőtök megmentett de most az nem fog. Hi,
Ty öljétek meg őket!
-Enyém Ty, tiéd Hi és tudok a hasadról.
-Honnan?
-Hugica?
-Bocs elfelejtetem. Akkor kezdhetjük.
-Igen.
-Pajzs fel!-kiáltoták el egyszerre magukat. Ahogy
megbeszélték úgy harcoltak. Yuku Hi ellen, Jon meg Ty ellen.
-Villám.- kiáltotta Hi.
-Tüzes villám.- úgy Yuku. A férfi harcból semmit nem lehetet
látni. (szerkesző: aki nem tudná kikövetkeztetni, Hi=nő,
Ty=férfi. ) Csak a kard csatódást hallani.
,,-Nem sokáig bírom. Erősebb, mint valaha. Várjunk csak az
ereje. Hisz egyértelmű és neki is ez.’’ -Jon.-kiáltott oda a
bátyának.-Meg van.
-Mi?
-Emlékszel, mit mondtak nekünk, mikor először tanítok?
-Igen.
-Mi volt az a szó, amit mondtak a végén? Emlékszel?
-Igen. Akkor mire várunk.
-Tohis.- kiáltoták el magukat egyszerre Jon és Yuku. Erre Hi
és Ty mintha lefagytak volna úgy áltak le.
-Kezdjed.
-Halottak, halljátok meg szavam! Térjetek vissza örök
nyugalomba.- kezte Yuku.
-Hi és Ty térjetek vissza az ősök ősi csarnokába.- folytata Jon.
-Melyben megtalájátok az ősi világot. Térjetek haza anya és
apa.- monták ki egyszerre az utolsó sort. A két testből, két
kék gömb távozott.
-Ne!! Mit csináltatok velük.
-Megadtuk a végső nyugalmat a szüleinknek.
-Hik ezt, hogy érted?
-Úgy kedves Neku. Onnan sohasem tudod elvinni a lelküket.
-Az arany csarnok a papnők számára van. És apánk mivel az
életét áldozta fel érte így ő is odajuthat.
-23 ével, ezelőtt már megöltelek titeket. Most is sikerülni
fog.- és Naraku támadásba lendült az egyik kezében egy
furcsa kardot tartott.
-Mi hogyan szerezted meg a Vízi villámot?- döbbent le Yuku.
-Yuku!!!!- kiáltota el magát Sessy.
-Mi?- Yuku nem figyelt. Naraku már nagyon közel volt hozzá.-
,,-Francba nincs esélyem, túl közel van.’’- és várta, hogy
elcsapjon, de az nem érkezet meg. Kinyitotta a szemét, mivel
becsukta és elszörnyedt.
-Jon!!!
-Nem baj, ez nekem így is jó.- úgyani a csapás Yuku helyet
Jont érte, mivel elé ugrott.
-De nekem nem.- halatjot egy hant a háta mögött.
-Mi?- meg fordult és:
-Véged van Tökfej! Allergiás vagyok, ha bántják a
barátaimat.- és kiölt egy szent nyílvesszőt. Az eltalálta
Narakut de még élt.
-Még nem öltél meg!
-Igazad van, mert az nem én fogom megtenni.
-Mi?
-Hanem én kedves bátyám. Tüzes villám!- Narakunak se, színe
se hamva. Na jó hamu azért marat belőle és ott volt a
maradék ékkő. Kagome odament, felvette és megtisztította.
Sango és Miroku ébredeizni kezdett. Kirara is előkerült.
Kaome mögött volt, ő nemzete meg az ötöl és rajta volt Rin
és Yaken is.
-Mi történt?- kérdezte Sango.
-Meg halt Naraku. Nincs többé.- örvendezett a szerzetes.
-Mi honnan tudod?
-Eltűnt a fekete lyuk.-és Miroku megölelte Sangot és a lány
is őt.
-Kagome jól vagy?
-Igen Inuyasha. Jól vagyok .
,,-Nem merem.’’- Bisztos?-kérdezte és elpirult.
-Igen.- úgy szintén Kagome.
-Jon!!!!- kiáltott föl Yuku.- Jon nem hallhatsz meg. Érted?
-Saj...nál...om- mondta szaggatottan.
-Nincs többé Neku. Meg halt.
-Az... jó...-Egyre lassabban vert a szíve.
-Jon nem teheted meg eszt.- Yuku nem bírta tovább és
elkezdtek hullani a könnyei.
-Neked...már...van másik.....családod....-Sessy ekkor ért
oda és halott mit beszélnek .-Az...kit...kitvársz...a
...Jég...Jégcsap...tól... . Nekem...ez ..volt...a...
Küldetésem, hogy az...öcsém ne öljön meg.....és ,hogy te
legyél a........ Főpapnőőőő... .-lehunyta a szemét és többet
nem kelt fel.
-Jon! Jon! Ébredj, nem teheted ezt meg. Halod!
NNNNNEEEEEEEE!!!!!-Sessy letérdelt mellé és átölelte, ott
sírt tovább Yuku.
-Szegény Yuku. Harcolni kellet a szülei ellen és a testvérét
is, elveszítette.
-Tévedsz Kagome.
-Mi?- mindenki meghökkenve néztek Yukura.
-Naku is bátyám volt.
-Micsoda?- kiálotak föl mindenki.
-23 ével ezelőtt a falummal együtt megölt minket, de
anyámnak sikerült valahogyan Atiszba jutatnia minket. De
utána rögvest meghalt. Engem és a bátyámat próbáltak
megmenteni de nem sikérült nekik így kitalálták, hogy újjá
fognak éleszteni minket. Ez hosszú folyamat volt, 5 évig
tartott. Mikor készen volt egy faluban helyeztek el minket,
Naraku megtudta, hogy még mindig élünk, 8 évig próbált
rájön, hogy ölhetne minket aztán kitalálta. A egész falu oda
veszett. Akkor az erőnk megvédett minket. Alisa ép akkor
járt nálunk a bátyával és Alisá elvitt engem Atiszba, Jont
meg valahova máshova. Ott tanultam 18 éves koromig. Ennyi az
élettörténetünk.
-Ájunk...
-Minden kérdésre válaszolok csak menyünk innen.
-Rendben.- egyezett bele mindenki. Néhány méterre arrébb egy
fa tövébe eltemették Jont és Narakunak egy kis részét, Yuku
kérésére.
*
Folytatjuk!
VÉGE A 9.FEJEZETNEK.
A 10. FEJEZET CÍME: BOLDOG VÉG?