Sango félt a találkozástol hisz nem tudta mire számithat kisöcsétöl. 2 napja voltak uton már
mindenki nagyon fáradt volt és a levegö is nagyon feszült volt az 1 hetes határidö miatt a két
testvér is egyre kevesebbet beszélt. Mindenki nagyon megváltozot Kagome ereje kétszerte
nagyobb lett hisz az égkö már majdnem egybe volt. Sesshomaru a megszokotnál is csöndesebb
volt öt is egy kérdés foglalkoztata. Nagyon megszerette a csapatot és nehéz lesz töllük elválni de
ugyérezte nem tehet másként hisz ott mindenki szeretet mindenkit és még öt is de nem lehet a
testvére nyakán csak azért mert ö egyedül érzi magát. Mirokunak már rég eltünt a kezéröl a
feketelyuk de még mindig sokszor csodálkozik az egészen, végre ugyérezte semmi baja nem
eshet neki soha.És végre érzet valami olyat is Sango iránt ami számára ismeretlen volt.Életében
talán elöször nem csak a lány külselye hanem a lány kedvesége és szeretette is lenyügözte.
Talán szerelmes volt.

Még nagyon sötét volt amikor Kagome felébredt. Körülötte még mindenki az igazak álmát aludta
boldogan nézet körül a barátai között. Fölült és a lehetö legovatosabban probálta magát kibontani
Inuyasha karjai közül. Láta hogy a fiu mocorog ezért megpuszilta az ajkait és gyorsan elmetn
onnan. Kagome kiment a kunyho elé és gyorsan tüzet gyujtott. Egy ideig az égboltot figyelte majd
gondolt egyet és ugydöntött hogy reggelit csinál mindenkinek. Kiindult a közeli rétre és
madártojást kezdt gyülytögetni.Igyekeznie kelet vissza hisz nemsokára pirkadni kezd. Mikor vissza
érkezet még mindenki békésen aludt ezért hozálátot a reggeli elkészitéséhez. Mire végzet addigra
már elérte a nap elsö sugara a hegyek tetejét. Kezébe vette a tálcákat és beindult a töbiekhez
mindenkielé lerakot egy tálcát. Fölakarta ébreszteni kedvesét de nem volt hozzá szive hisz olyan
kedvesen aludt... Ezért letérdelt a fiu elé és csak nézte ahogy alszik. De Inuyasha csakhamar
észrevette a fürkészö tekintetet magán és Kagome illatát és a reggeliét is. Annak elenére hogy
felébredt nem nyitotta ki a szemét csak egy gyors mozdulattal átölelte a lány derekát, aki
rémültében majdnem elejtete a teát amit a kezében tartot.
-Szoval te fönvagy? kérdezte sutogva nehogy fölébresze a többieket
-Igen. felelte halkan és megcsokolta a lány homlokát.
Nem telt bele sok idö mindenk felébredt és nekilátak enni egyedül Sesshomaru nem.
-Köszönöm neked hogy rám is gondoltál de nem eszek ilyesmit. felelte komoran
-Mért nem kostolod meg. szolt egy kicsit megbántodot hangon.
-Nem hallotad mit mond a nagyur! Nem kiváncsi a ti ételetekre!! mondta öntelt hangon Jekin
Sesshomaru odéb lökte kis segédjét és elvette a tálcát. Tetszet neki az étel illata ezért gyorsan
megette.
-Hogyizlik. kérdezte Kagome csillogo szemekkel
-Mindig jobb mint amit néha Jekin elémhord... mondta és láta magaelőt Jekin képét amint egyre
lejjeb esik az álla.
Rin vigyorogva bökdöste meg a kis démon vállát.
-Naugye megmondtam a mi gazdánk egyre emberib és kedvesebb lesz és a végén majd egyszer
arrafogja használni a Tensaigát hogy ártatlan emberek százait mentse meg... hidd el ez így lesz.
sutogta a kislány ragyogo szemmekkel.
Jekinek ha lehetet mélejjeb eset az álla. De nem mert megszolalni se mert félt gazdája ujjab
letolásátol. Ezért inkább csak magában dohogott tovább.
Gyorsan végeztek a reggelivel és ismét utnak indultak. Sango valamiért nagyon csöndben volt
féltete kisöcsét hisz most ha megtalálják biztos hogy kiveszik belölle az égkövet ami az öcse
halálát jelenti. Már nem tudta jobban mit akar megtalálni Kohakut hogy tudja hogy holvan, vagy ne
tudja meg soha hogy holvan de viszont akkor legaláb életbemarad...
-Mi a baj Sango? kérdezte Kagome aggodva.
-Mi lesz vele ha megtaláljuk? kérdezte síros hangon
Sesshomaru észrevette Sango síros hangát és halgatta tovább a beszélgetést...
-Ha megtaláljuk biztos kikel venni a hátábol az égköszilánkot de akkor Kohaku meghal. mondta
egyre elkeseredeteb hangon.
-Nem tudom de majd megoldjuk valahogy. mondta Kadome és barátnője vállára tette a kezét.
Sesshomaru mélyre szívta a tiszta levegőt és azon gondolkodot mit kellene tennie hogy
jovátegye azt a sokbünt amit elkövetet azok elen az emberek ellen akik most mindenben mellete
álnak. Rádásul a testvérét, a saját vérét is megtagadta és az Inuyasha édesanyát is lemészárolta
a fiu szeme előtt. 15 éves koráig ö nevelte ha lehetett azt nevelésnek nevezni...
Utánna pedig mikor végetért az öcse nevelése minden második lépésben megakarta ölni a
testvérét.
Mit tetél? tete föl sajátmagának a kérdést. És mért apám csak 1 nőbe volt iazán szerelmes akit
én öltem meg...
Inuyasha remélem egyszer még megtudsz nekem bocsájtani...
Sessomarun is kiült a bánatos fapofa kép de csak két vlaki ismerte fel ezt az arcát... Inuyaha és
Rin voltak.
A kislány mihejt észrevette hogy gazdáját valami bántja odasétált a hozzá és átölelte.
-Mi a baj Rin? kérdezte a kislányt
-Sesshomaru nagyur nem az a kérdés hogy nekem mi bajom van hanem az hogy téged mi bánt?!
-Én gonosz vagyok... felelte szomoruan.
-Nem nem vagy az. felelte az öcse.
-Ezt ép te mondod hisz teneked ártotam a legtöbbet...
-Figyelj ez már egyszer megtörtént a multon pedig nem tudunk változtatni... Az a lényeg hogy
megbántad a dolgot. felelte és öszintén is gondolta amit mondott.
-Köszönöm nektek. Nemtudom hogy háláljam meg hogy ílyen jokvagytok velem..
Sessomaru lassan sétált hátul a többiek mögött és csak nézet elöre. A nap lassan már telljesen
alábukott. Egy nagy erdö elöt álltak meg..
-Itt letáborozhatnánk. javasolta Miroku
Egyetértöen bologatott mindenki és kis idömulva már éget a tábortüz. Sesshomarut még mindig
a gondolatai tépázták. De hogylehet az hogy ö megbánjon valami ilyen régen elkövetett bünt.
Hány embert bántot oknélkül?
A szellem felált és a közeli toparthoz ment amibe egy apro folyo zuhant bele. a csillagokat olyan
tisztán lehetett látni a toban mintha csak az eget nézte volna.
Inuyasha észrevette bátya elment és ö egyböl utánna eredt.
-Esküszöm ha vissza csinálhatnám az idöt én.... kezdte Sesshomaru anélkül hogy a testvárére
nézett volna.
-Te még emlékszel az édesanyámra? kérdezte Inuyasha kis idö multán
-Igen...
-Kérlek mesély rolla valamit én már nagyonrégen nem emlékszem rá... kérte Inu
-Az édesanyád rendes ember volt és mindennél jobban szerette apánkat és téged. Az életét
áldozta volna csak azért hogy nektek ne legyen bajotok. Édesapánknak is ö volt az egyettlen nö
akit életében szeretett. Édesapánk életét adta teérted és Izayoi életéért. Édesanyád törékeny
külseje mellet kemény belsö rejlet. Történt egyszer: apánkat megtámadta egy különleges
fertözés... már mindenki lemondott rola. Ésesanyád elment Totosyhoz hogy csinálja meg ugy a
kardot hogy ö is tudja használni. A Tensaigát azért hogy apánkat életrekeltse a Tessaigát pedig
azért hogy amedig lábadozik addig is megtudjon védeni benneteket. Édesapánkat nem viselték
el se a démonok mert egy emberbe szerelmes az emberek pedig azért utálták mert démon volt.
Édesapánknak nem volt más választása kénytelen volt othagyni benneteket mert ha nem így tesz
az valoszinüleg a halálotokhoz vezet. Mikor othagyott beneteket hozzámfordult 1 kéréssel hogy
vigyelek magammal és segítsek neked felnöni és védjelekmeg a rosztol de azt is nagyon jol
tudta hogy gyülöllek ezért megesküdtette velem hogy csak 16 éves korodtol harcolhatok veled
amikor már képes vagy a saját kardoddal hacolni. Édesapánk tudta nagyon jol hogy majd nem
tudjuk egymást legyözni hisz tenálladvan a legerösseb kard nállam pedig az élet kardja igy
harcunk teljesen fölöslegessé vált. Én egy sötét éjszaka mikor már mindenki az igazak álmt látta
elmentem hogy elvigyelek téged magammal azthitem te és édesanyáddal régen alszotok nem
igy terveztem el... pár percig halgatot majd folytata
Az eröd egyre hatlmasabb let és te is észrevetted. Én mindig lekezelöen és undorral néztem rád...
sohajtot egyet és folytata. És teneked egyre jobban hiányzot anyád. Elakartál menni hozzá de én
megmondtam ha megteszed nagyon keserüen megbánod... Te viszont nem tudtál uralkodni
magadon és édesanyád falujafelé igyekeztél. És én pedig azthiszem életem leszörnyüb tetét
hajtottam végre.... Hamarab érkeztem meg mint te. Édesanyád a folyoparton mosot és... én....
hátulrol...
-Megölted. fejezte be Inuyasha.
-I... gen. felelte vissza megbáno hangon -Téged is megakartalak ölni annak ellenére amit
apánknak igértem... Csak valami olyan történt amitöl szinte remegni kezdtem. Apánk jelent meg
elöttem Izayoi hején. Láttam magamelőt apánkat a mély tekintetét és azt hogy ugynéz rám mintha
egy utolso senki lennék. Haragot és mély szomoruságot árasztott a szeme.
Sesshomaru szemböl két könycsep csorgott végig az acán. -Sohatöbbé nem akarok senkit
bántani. Föleg nem a saját vérem tudom hogy hibáztam és azt is hogy ezt 1 egyszerü
bocsánatkéréssel nem lehet vissza csinálni. De nem tudom hogy köszönjem meg neked azt a
sokminden jot amit te adtál nekem.
Sesshomaru fölált és elakart menni de Inuyasha megragadta a karját.
-Elveted töllem az édesanyám. mondta és egy könycsep hulot alá a szeméböl. -Tudom anyát
nem lehet senkivel hejetesíteni de neked köszönhetem hogy él egy olyan ember akit mindenkinél
joban szeretek. mondta és Kagome nevetös arcára nézet ahogy a tábortüz megvilágítja.-Tudom
hogy megbántad amitt tettél... de én már nagyonrégen megbocsájtottam neked. szoritotta meg
bátya vállát. -Tudnod kell te mostmár ebbe a csapatba játszol ahol énis.
-Azthiszem bocsánatkéréssel én is tarorom neked... mondta Inu lehunyt szemmel
-Amikor démonná változtam át Rint is megakartam támadni pedig öneki nemsok köze volt a
dologhoz. mondta és a földet kezte kémlelni.
-O öcskös jo hogy megint együt van a család. felelte és megütögette a testvére vállát.

Az este további részét már együt töltötték el. Vacsoráztak és egy ideig még beszélgettek de azután
elaludtak. Örömmel tapasztalták hogy Sesshomaru megnyugodott és mostmár ö is jolérzi magát
a csapatban.
Még nem volt reggel amikor Kagome és Sango felébredtek.
-Sango ahogy jöttünk idefele láttam a közelbe egy tavat, menjünk és fürödjünk meg a fiuk még
ugyis késöbb kelnek. mondta Kagome suttogva.
Sango bolintott és ovatosan kimászot Miroku karjai közül. Kagome is lebontotta magárol kedvese
ölelö karjait. Ovatosan elindültak. A tavat nem is olyan késön rátaláltak. Midketten levetköztek és
bementek a vizbe.
-Ez nagyon hideg!! sziszent fel Kagome.
-Mit gondoltál milyen lesz, hisz nagyon hüvös volt az este. mondta Sango mosolyogva
-Ez igaz. bologatot a lány
Nem is selytette a két fürdözö lány hogy nem is olyan messze töllük valaki figyeli öket. Valaki aki
nagyon sötét terveket szövöget elenük. Megakarta boszulni szerelme elvesztését és azt hogy az
orvul hádba támadta. Azt is hogy nem élhet mostmár soha teljes életet hisz megölték,
mostmárcsak mint föld és hamu a teste. Magával akarta vinni anak a fiunak a lelkét akimiat most
csak egy mozgo váza...
A lányok 10 perc után végeztek... kisétáltak a partra és megtürölköztek. De nem indultak vissza
azonnal a  táborhelyre lekötötte öket a to varázslatos látványa és a napfelkelte gyönyörü fényei.
-Mi van veletek? Mármint veled és Mirokuval. kérdezte Kagome kiváncsian.
-Azthiszem szeretem de nem bizom benne. mondta Sango sajnálkozva
-Ö is szeret ebben biztosvagyok... mondta Kagome
-Remélem. És tiveletek mi van? kérdezte a szellemirto
-Amiota viszahozot a testvére a halálbol azota minden megváltozot széltöl is ov. Nem is tudom mi
lenne velem nélküle. Mindent megtennék azért hogy ne essen neki semmi baja...
-Azthiszem evvel mindent elmondtál. monda Sango
-Mostmárcsak egyvalami aggaszt Sesshomaru. mondta Kagome
-Mi?
-Azthiszem most egy ideig boldog mert Inuyasha nem haragszik rá... de nem tudom medigbirja
azt hogy neki nincs senkije, egy idöután majd öneki is hiányozni fog valami az életéböl. Az
aggaszt hogy itt akar benünket hagyni és Inu ennek nem fog örülni. De az is hogy Sesshomaru
boldogtalan lesz. sajnálkozot Kagome
-Hidd el megfog ez oldodni. Majd jön valaki aki meg....de ekkor a fákmögül az a gonosz valaki
félbeszakitotta Sango mondatát.
-Kikyo mit keresel te itt? kérdezte Kagome
-Nem tartozom neked magyarázattal! felelte dühösen és elövet egy nyilveszöt. -Most mindenért
megfizetsz amit velem tetetek!!! üvöltötte Kikyo
Sango és Kagome nem hoztak fegyvereket ezért csak elkerülni tudták a nyilveszöket amit Kikyo
kilöt.
-Sango vigyázz!! kiáltot oda kagome mert látta hogy Kikyo a lányt vette célba. Sangot anyira
meglepte a dolog hogy nem tudott megmozdulni csak megkövülte várta mig a nyill egyenesen a
szivébe nem hatol. Kagome látta a lány tehetetlenségét és ellökte a lányt de ezért öt találta el.
Kagome eleset mert a lábába furodott a kilöt nyilveszö.
-Kagome! szolt oda neki Sango de ismét egy nyilat kellet kikerülni
-Sango menj vissza és hivd ide Inuyasháékat!!!Sies!! szolt oda Kagome.
Kagome kitépte a lábábo a nyilvesszöt ami feketén ragyogot, gonosz erök szenyezték. A lány nem
engedte el a nyilat az égkö és a saját erejével megtisztitotta azt. A nyil elkezdet lila szinnel
világitani.
-Kikyo én nem akarlak tége bántani de nem engedhetem meg hogy a barátaimat bántsd! kiáltotta
Kagome és eldobta a nyilveszöt. A nyil ugy repült elöre mintha csak egy ijjal lett volna kilöve.
Kikyot eltalálta a nyil de az mintha megse történt volna. Vérben forgo szemekkel nézet Kagoméra
aki félelmében remeget.
-Nem emlékszel én már halot vagyok!!! kacagot a lány sátáni kacajjal
Kikyo ismét egy nyillat vett elö és Kagome vállába lötte. Eredetileg a lány szivét akarta eltalálni de
a tölle kapot nyil ami a válában volt nem ot találta el a lányt ahol akarta.
-Hagyd béken Kagomét!!! üvöltöte Inuyasha. És most olyat tet amit eddig még soha nem,
akármien életveszélybe került Kikyo elöt soha nem huzta elö a Tessaigát. Most elörántotta a
kardot és nem éppen kedves szemekkel így szolt:
-Ne merj hozzáérni Kagoméhez mert keservesen megfiztsz érte!!! üvöltötte és a lány elé lépet aki
már alig látot.
-Inuyasha.... én azthitem szeretsz... de te elárultál!!! Aztigérted megvédesz mindentöl hogy
meleted nem érhet majd semmi bajom most pedig te magad fenyegetsz aval hogy megölsz!
Enyit rollad és az átkozott igéreteidröl! Keservesen megfüzetsz azért amiért elárultálengem!!
vicsorogta Kikyo és egy fekete tüzben égö nyilat huzott elő.
-Tudom hogy mit igértem neked nem kell emlékeztetni de már nem szeretlek te pedig
megakarod ölni a barátaimat és ezt nem hagyom sennkinek még neked se!!! mondta egyre
dühösebben.
-Ha ha ha barát nem kell a szinjáték! Tudom hogy szerelmes vagy abba a lányba!
-Igen szeretem Kagomét! És kész vagyok érte kiálni akár még teelened is!!!!!
Kikyonak ebben a pillanatban vérezni kezdet az a sebbe amibe annakidején meghalt. Szemei
fájdalmat tükröztek és mély bánatott. Kikyonak jobban fájtak Inuyasha szavai mit ezernyi mérgezet
nyil a testébe.
-NEM SOHA NEM!!!! kiabálta a lány és öszeeset
Kikyo tudta hogy szereti a lányt Inuyasha de soha nem gondolta hogy képes beismerni az
érzéseit enyi ember elött. Hisz ö mindig gyáva volt ahoz hogy beismerje mások elöt hogy kit
szeret. Itt arra számitot hogy Inu malyd elkezd tiltakozni és evvel Kagomét átsegíti a tulvilágra.
Vagy lehet hogy engem nem is szeretet soha... hasítot a lányba a felismerés. Ha most élne
biztos megakarna halni.. de már halot neki az a dolga hogy elpusztitsa Inuyashaát aki már biztos
hogy elárulta.
-Egyszer még mindenért megfizettek!!!
-Nem hinném! mondta Sesshomaru aki tényleg megakarta ölni a lányt. Neki rohant a karmait
kiengedte és a lányba akarta méyeszteni Kikyo nem védekezet ép ellenkezöleg várta a megválto
halált vagy tudatnélküliséget nem akarta beismerni gyengeségét ezért mondta hogy mindenki
megfizet a haláláért de most mindennél jobban várta azt a pillanatot amikor Sesshomaru erös
keze végez vele és a tudatával. Magának se merte beismerni de már nem volt mitöl tartani hisz a
halál egyenesen felé tartott, és senki nincs aki megálitsa ezt senki... Inuyasha kérlek bocsálsatok
meg nekem amiért mindeneteket elakartam pusztitani... Én már nem haragszom... tudom
Naraku tehetett mindenröl... az én sorsom megvolt írva nem kellet volna vissza hoznia annak a
boszorkának... Én halot vagyok és az is leszek... gondolta Kikyo.
Ám ekkor az égkö Kagome nyakábol kiemelkedet és a papnö felé szált. Sesshomaru megált és
nézte mi fog történni.
Az égkö fehér fénye megvilágitotta a papnőt aki lehunyta a szemét. Mindenki döbenten figyelte
mitörténik a papnővel egyedül Inuyashát hagyták hidegen az események mert szerelme ép elájult
sok vért vesztet Kikyo nyilaitol. A ruhájábol letépet egy keveset és szorítokötést csinált a lánynak.
Eközben Kikyo a magasba emelkedet és az égkö magasan felete mégfényesebben világitot.És
egyszercsak megjelent a fénybe egy nöi alak Midoriko volt aki az égkövet teremtete.
-Kikyo sokáig vigyáztál az égköre kiáltad a probát és a büntetésed is tulélted. mondta a
szellemkép -Tudtad mivel jár az ha beleszeretsz valakibe egy másik miko miat az volt a
büntetésed hogy meg kell halnod, de ha bebizonyitod hogy te letutsz mondani rola és hogyha
elfelejted a bosszut visszakapo az életed.... és nem vagy töbé miko.
A szellemkép eltünt és a majdnem egész éköböl 4 lélek tért bele Kikyo testébe. Az egyik a
szerlem lelke volt a másik a bátorságé a harmadik a bölcsesség a negyedi pedi a testvéreiség
lelke volt. A kö visszaszált Kagome nyakába akinek a sebbei abban a pilanatban eltüntek.
Kagome kinyitotta a szemét és Inuyasha kezébe hajtota a fejét. Aztán hirtelen Kikyora nézet aki
még mindig a levegöben volt... Mi történik vele? kérdezte magában de elfelejtett válaszolni
magának mert Kikyo szemeit kinyitotta és elsö pillantása Kagomére eset.
Kikyo kinyitotta a szemét de már korántse tünt olyan kemény embertelennek söt egészen
barátságos lett a tekintete. Aztán ismét behunyta a szemét és elkezdet zuhanni de Sesshomaru
érte szaladt és elkapta. Kikyo ismét kinyitotta a szemét és most Sesshomaru szemébe nézet.
Kikyo elpirult az erös kezekbe és megszolalt:
-Köszönöm hogy segítettél. De most leengednél. szolt Kikyo zavarába még mindi piros volt
-Persze ne haragudj. szolt zavartan a démon.
Leengetta a lányt és utána nemsok tartota vissza hogy egyszintel lejeb ne essen.
Kikyo Kagoméhez ment és letérdelt a lány mellé. Párpercig figyelte a lányt és utánna megszolalt
-Nemtudom mitörtént velem.... kezdte halkan. -Csak annyit akarok kérni tölletek hogy bocsálsatok
meg nekem! mondta lehajtott fejel és könyeket potyogtatva Kagome karjaiba zuhant.
Kagome magához szoritotta a lányt és elgondolkodva nézet szét mitörténik Kikyoval? Sír? Hogyan
lehet? És bocsánatot kér? De mért teszi? Vagy eziscsak egy csapda? gondolkozot tovább.
-Kikyo nem értem mi történt veled! nézet rá értetlenül Kagome
-Én tudom!! ugrott elö Myoga.
-Te vérszivo hogykerülsz te ide? kérdezte Inu ingerülten.
-Ne beszéljen velem igy Inuyasha urfi. mondta Myoga sértödötten
-Myoga kérlek meséld el nekünk mitörtént velem?! kérte barátságosan.
-Hát legyen... Kikyo te élsz...
-Micsoda? kérdezték szinte egyszerre
Szoval Kikyo él? Kérdezte magában Sesshomaru...
-Igen él hálla az églönek na és persz Midorikonak aki az égkövet készítete. Régesrégen kezdödöt
az égkö kézröl kézre járt generáciorol generáciora. Kikyonak hatalmas ereje volt még azlelöt
mielött az égkö hozzákerült volna. A roszat jová és a gonoszat kedvessé tudta tenni. Kikyo egy
igazi miko volt orjási szellemi erövel rendelkezet.Ezért hozzá került a négy lélek égköve. Persze
ezt sokan nem nézték joszemmel, volt a közelben egy másik miko is aki elátkozot téged. nézet
most Kikyora Myoga.
-Engem, mivel? kérdezte döbenten Kikyo.
-Azt hozákel tennem akor még nem voltál szerelmes Inuyashaba. folytata Myoga. -Azzal átkozot el
ha te egyszer beleszeretsz valakibe megfogsz halni.
Malydnem mindenkinek földigeset az álla.
De Myoga folytatta továb: -Persze az átok is szerepet játszot ebben a tragédiában de leginkább
Naraku tehet rola. Ha nem lett volna rajtad az átok nem halsz bele a sérüléseidbe soha!!!! De az
égkö 4 lelke rájöt a csalásra hogy átok miat haltál meg. És ök pedig arraitéltek hogy lesz valaki
aki viszahoz és neked megkel bocsájtanod az árulonak és elkel temetned a multat. Lekel
mondanod mindenröl arrol hogy élvemaradj és hogy Inuyasha urfit magadalvid a tulvilágra. Ezért
cserébe a az égkö négy lelket ad neked. A bátorág, testvérieség, bölcsesség és a szerelem lelke
költözöt beléd, ezen kivül viszakaptad a szabadságodat.. nem vagy többé miko és szabadon
lehetsz szerlmes, ezért már nem jár büntetés.
Kikyo elvörösödöt nem tudta mért de megint arra gondolt amikor leeset és Sesshomaru elkapta
nem akart hini magának már megint butaságokon jár a feje... és mért pont a szellem jutot
észébe nem értem...
Kagome nagyon elszomorodot félt a jövötöl és atol hogy Inuyasha mihejt elengei a kezét odasiet
Kikyoho és egymás karjaiba esnek. Lehajtota a fejét és elengete Inu kezét a fiu elengedte a kezét
és Kagome azthite elment melölle. Inuyash letérdelt a lány melé felemelte a lány könyess arcát
és megcsokolta.
-Csak nem gondoltad? kérdezte mosolyogva
-De igen. mosolyogta el magát Kagome.
Kagome fürkészön figyelte Kikyo arcát de nem látot rajta féltékenységet se bánatot. Elenkezöleg
boldog volt és érdekes fény ragyogott a szemeiben. És vörös volt vérvörös. Valamitöl elpirult ez
kétségtelen...
Kikyo fölált és elakart indulni mert nem akarta Inuashát és Kagomét szétválasztani nagyon
kedvesek így együt tetszet neki az ahogy Kagome elmosolyogta magát miközbe a szemei sirtak.
Öszinte volt a sírása és a nevetése is. Megakart indulni de Kagome mellélépet.
-Hova akarsz menni?
-Nem tudom, de muszály ithagynom benneteket. sajnálkozva pillantot Sesshomarura bár ezt
senki nem vette észre.
-Már mért lenne muszály?! kérdezte Kagome gyanakodva
-Csak nem akarok ketötök közöt bonyodalmat. mondta Kikyo
-Én bizom bennetek! mondta Kagome
Sesshomaru is odalépet.
-Ugye nem akarsz elmenni? kérdezte Sesshomaru. Tipikus fapofát vágot de még a hangja is
egyhangu volt a szemében csillant valami érdekes fény.
Mielöt Kikyo válaszolt volna Kagome szolt hejette:
-Persze hogy nem!! válaszlolt mosolyogva
Kagome viszament a töbiekhez és elujságolta hogy mégegy taggal nöt a csapat.
-Biztos hogy joötlet ez? kérdezte Sango bizalmasan.
-Én megbizom Inuyashában. a fiu möggöte ült Kagome pedig hátrahajolt a fiu mellére hajtotta a
fejét, Inu pedig megcsokolta.
Eközben Sesshomaru és Kikyo beszélgettek:
-Nagyon köszönöm neked hogy elkaptál. kezdte Kikyo
-Ez csak természetes. mondta Sesshomaru
-Szerintem nem annyira. mondta Kikyo.
-Nem akarok szemtelennek tünni de tényleg elfelejteted az öcsémet? tete föl a kérdést de utána
legsziveseben leharapta volna a saját nyelvét mert Kikyo fülig elprult. -Nem kell rá válaszolni ha
nem akarsz. füzte hozzá gyorsan de a lány még mindig piros volt. Most biztos azthiszi hogy
akaroktölle valamit.... erre Sesshomaru is elvörösödöt.
-Én már nem vagyok szerelmes belé! mondta Kikyo de gondolatban hozáfüzte belé nem... mi
mire gondolok... jaj ne nem hiszek magamnak... Buta Kikyo mit érzel most...
Kis idö után visszamentek a többiekhez de akkora már nem látszot rajtuk semmi az
elözményekböl.
-És most végülis hova megyünk. kérdezte Kikyo.
-Az égköböl hiányzik még 3 darab és öszekel szednünk. mondta Inuyasha
-Azt tudjuk holvannak? kérdezte kiváncsian Kikyo
-1 Kohakunál 2 pedig Kougánál. mondta Miroku.
-És öknekik tudjuk a hejüket? kérdezösködöt tövább Kikyo
-Kouga egy farkasordával a farkasok hegyében él. mondta Sesshomaru
-Kohaku pedig a kisöcsém akit Naraku öltmeg és egy égköszilánk tartja életben. Csakhogy
nemtudjuk hogy hovan most. mondta elkeseredt hangon Sango

A nap további részében beszélgettek és ma nem mentek tovább. Nagyon kedves hejvolt az a kis
eröszéli tisztás még egy éjszakát ottöltötek. Kagome és Inuyasha fölmentek egy sürü fa tetejlébe
és egymás karjaiba aludtak el.
Miroku és Sango tisztes távolságban feküdtek egymástol mert a szerzetes ismét szemtelenkedt.
Jyekin és Rin egymástol nem messze pihentek meg. A kis Shipo és Kirara is egymásmellet
aludtak. Szegény kimerült Kikyot is elnyomta az álom pedig megfogadta hogy nemfog aludni hisz
szeretevolna a csillagokat csodálni amire azelöt soha nem volt lehetösége. Sesshomarutol
nemmessze aludt el. Csak 1 fatörzs választotta el öket egymástol. Mindketten valami
megfoghatatlan dolgot éreztek egymásiránt... Sesshomarut elbüvölte a lány szépsége és
törékenysége. Kikiyot lenyügözte a fiu ereje és a nagyon ügyesen titkolt közvetlensége. Még
álmában is azt a képet látta maga elöt amikor a szelem karjaiban tartotta öt, pedig azelöt
megakarta ölni öt.

Lassan beköszöntöt a hajnal még elég sötét volt.
Kikyo riadtan ébredt mert valami nagyon nehéz volt rajta. Nem merte kinyitni a szemét félt attol
hogy ami tegnap vele történt csak álom volt és most élöhalotkéntvan eltemetve a földalá.
Remegnikezdet és arra gondolt hogy vele mostmár soha nem fogjodolog történni. Leginkáb nem
is attol félt hogy halot lesz hanem attol hogy Sesshomaru most ugyanugy gyülöli mint azelöt.
Könnyei némán csorogtak a szeméböl fájt neki ez a gondolat és az hogy mostmár soha nem
mondhatja meg senkinek hogy mennyire hálás nekik hogy most igy érez valaki iránt. 10 percig
mozdulatlanul feküdt, csak remeget és gondolataival játszot... Aztán ugydöntöt kikel nyitnia a
szemét ha tényleg földalat van megkel neki halnia és akkor már legaláb soha nemfog neki fájni
semmi. Az utolso könycsepe leeset utánna kinyitotta a szemét legnagyobb meglepetésére
ugyanott találta magát mint azelöt. A nehéz dolog rajta pedig a szellem prémje volt. Kikyo letörölte
a szemét és elmosojodott. De bolond vagy te Kikyo gondolta majd átölelte a sejmes ruhadarabot.
Sesshomaru.... mondta magában.
A lány megfordult de a szellemnek a hülthejét találta. Agodva pillantot körül de nemlelte öt sehol.
Ezért felkelt és utnak indult de elötte mégegyszer magához ölelte a puha prémet majd ovatosan
letette az egyik sziklára. Nemtudta merremenyen csak ammere a lába és a szive vezette.
Csodálkozva figyelte hogy ahoz a toparthoz jutott visza ahol életrekelt...
egy ideig nézte a tájat és a tavat, de észrevette hogy a szellem is otvan ép fürdött. Kikyo arca
vérvörösre változot elakart indulni de nemtudott megmozdulni mintha a lába földbegyökerezet
volna. Pár percig figyelte az erös szellemet de aztán az eszére halgatott és viszament a táborba.
Sesshomaru viszanézett és a lány hejére pillantot. És msolygot egyet, és csak anyit mondot
magában: -Kikyo...
Lehet hogy nem nézet egyszersem a lányfelé de a szaglása és a hallása még mindig nagyon
erös volt. Tudta nagyon jol hogy nem messze van ott valaki de mihelyt észrevette a lány illatát
inkáb nem nézet vissza... türte a lány tekintetét. Kisétált a vizböl megszáritkozot és fölöltözöt és
egyenesen a táborfele vette az utját.
Kikyo zavarában azt se tudta hova legyen.Egy ideig föls-le járkált. Kisidö mulva a vállára vete a
prémet és magához ölelte és lehunyta a szemét malyd nemsokára visszaaludt.
Már mindenki továbindult egyedül Sesshomaru maradt Kikyo mellet aki még mindig aludt,
délkörül járt az idö mert magasan volt a nap. Kikyo felébredt de nem akarta kinyitni a szemét
érezte a tüzes nyári napsütést az arcán ezért arra fordítota a fejét... mikor megszolalt a hasa
érezte hogy éhes és hogy ennie kell valamit. Kinyitotta a szemét és vele szemben Sesshomaru
ült. A többieknek hire hamva se volt.
-A többiek hol vannak? kérdezte Kikyo zavartan
-Már kora reggel tovább indultak de nem volt szivük fölkelteni ezért engem kértekmeg hogy
maradjak melleted és ha fölébredsz majd utánnuk indulunk. mondta a szellem
Kagome javaslata volt mert hirtelen nagyon sürgös lett a mehetnéke de csak azért mert támadt
egy bizar ötlete amihez nem kell más csak 2 ember és ökk ketten maradtak itt. Hát igen Kagome
hamar észrevette a nyilladozo rozsát a csalán közöt föleg most. Reggel ahogy felébredt alig várta
hogy együtmaradjon a lehendö páros. Hisz észrevette a lányon hogy mosolyogva alszik és
Sesshomaru prémjét ölelgeti. Rádásul ahogy tegnap egymásra néztek mindent megvilágitot
Kagome agyában... És azt a pillantást is észrevette amikor Kikyo elakart menni utolso szinte
láthatatlan pillantása a szellemre eset.
-Köszönöm... mondta Kikyo és mélyen lehajtotta a fejét
-Mit? kérdezte a szellem kikerekedet szemekkel
Kikyo nem szolt semmit csak levette a válárol a ruhadarabot és vissza rakta a gazdája vállára.
-Láttam hogy fáztál és ugygondoltam nemhagylak megbetegedni.. kezdett el magyarászkodni.
A szellem fölált és elment a közeli fáig és egy tálcával a kezében tért vissza amin étel volt. Letete
a lány elé és szembe ült vele. Kikyo gyorsan végzet az ebéd reggelivel.
-Ezt te csináltad? kérdezte gyanakodva
-Nem éppen. Kagome csinálta. mondta és felált
-Már mennünk kell? kérdezte Kikyo csalodotan
-Ahogy neked jo. mondta a szellem
-Ha sétálva is mehetünk...?
Elindultak egymás mellet de szolni nem tudtak semmit, de a csönd most jo volt mindkettöjüknek
azon gondolkoztak mit mondjanak egymásnak mert szohoz akartak jutni de nem tudták mit
mondjanak vagy hogy és hogy kell-e valamit mondani mert ebben se volt egyikük se biztos. Végül
Kikyo törtemeg a csendet:
-Kérlek ne haragudj rám amiért bántani akartam az öcsédet. kezdte szomoruan Kikyo
-Azok az idök már elmultak és nem vagyok mérges senkire föleg terád nem. felelte a szellem
-Mért vagy velem ilyen megértö, de nemcsak te én bántotalak beneteket mostpedig csak jotkapok
mindenfelöl.
-Erröl énis sokat tudnék mesélni. mondta Sesshomaru
-Akkor mesélj, ráérünk nem?! érdeklödöt Kikyo
-Arol te is tudsz hogy annakidején mitörtént velem és az öcsémközt mindig utáltam öt és az anyát
is. Megöltem az édesanyát és majdenem öt is. Ezerszer játszotunk már életre halálra de
édesapánk kifogott rajtunk tete a kezét a Tensaigára. Rádásul élete szerelmét is megakartam
ölni Kagomét. (Hát hogyne élete szerelme Sesshomaru tesztelt de nem vett észre semmit a
lányon, ellenkezöleg a lány egyreinkább a fiu szemét nézte nem tudta levenni rola)
-És hogybékültetek ki? kérdezte Kikyo és még mindig a szellem szemébe nézet még pislantani
is megfeletkezet.
-Kagome meghalt. Életét adta szerelméért és azért hogy megmentsen minket Narakutol az
öcsém a halot lányt tartota a kezében és bennem megmozdult valami visza emlékeztem amikor
még nagyon faitalok voltunk... bodogok voltunk és szeretük egymást... és akkor ugygondoltam
segítek neki viszahoztam Kagomét a Tensaiga sigtégével. Hálábol megöleltük egymást ekkor
már tudtam hogy onnantol megváltozik a világom azota vagyok melletük és mindennapal
egyrejobban irigylem öket.
-Te már rég nemvagy gonosz... szereted az embereket... nagyon kedves és szeretere mélto valaki
vagy.. mondta Kikyo de belepirult azonnal.
-Köszönöm. mondta és kedvesen elmosolyodot
-Mért irigyled öket? kérdezte boldogan Kikyo
-Mert szeretik egymást. Tulajdonképen örülök neki hogy márcsak párnap van a hétböl.
Megegyeztem velük hogy egy hétig velük maradok és ha jolérzem magam velük akkor talán
maradok és csatlakozom a csapathoz, nagyon megkedveltem mindenkit és nem szivesen
hagyom itt a testvérem se de ha igymaradok belebolondoluk a... de ugygondolta nemfejezi be a
mondatot.
Kikyo most ugyérezte megfordul vele a világ és ha most nem mond valamit neki akkor othagya
öket örökre. De mit mondhatna... még ö se nagyon tudja mit akar kezdeni az életével. Nem hogy
másnak még magányak se volt képes kimondani azt a 2 szot.
-Sesshomaru te nagyon kedves és joképü... itt egy pillanatra megált nem hitte el hogy ezt mondta
de aztán ismét folytata  -szellem vagy. Szerintem a lányok sorbaálnak érted... mondta de ezt is
megbánta
Sesshomaru hangosan felkacagot ezt már ö se birta fapofával.
-Nem is tudom hol a sor vége... mondta malyd nevetnikeztek mindketen.
Lassan sötét felhök gyülekeztek az égen és már ugynézet ki hogy esteledik is. Hangosan
morajlott az ég és ugyérzödött nagy vihar van kialakuloban.
-Milenne ha most inkáb keresnénk valami esövédte hejet és majd holnap megkeresnénk a
többieket? kérdezte Sesshomaru. Pedig tudta nagyonjol hogy testvére is a közelben van
megérezt az illatukat a többieknek.

Nem is messze töllük Inuyasháék ép aludni indultak amikor Inuyasha megérezte a Kikyo és
bátya illatát.
-Kagome ittvannak valahol. jelentete be Inuyasha
-Közel vannak?  kérdezte
-Azthiszem 1-2 km-re lehetnek értükmegyek! mondta gyorsan és felugrot a levegöbe
-Fekszik!!! mondta és Inu leeset a földre és lefejelte a földet.
Még most nem mehet oda senki. Nagyon korai lenne. gondolta magában Kagome. Remélem
Sesshomaru tudja mit kell csinálnia és nem jön a nyakunkra?
-Ez most mire volt jo?! dühöngöt Inu de egy égdörgés megzavarta a morgását...
Kagome nem szolt semmit fölsegítette a földröl a morgo fiut és megcsokolta. Megfogta a
ruhájánál fogva és behuzta egy közeli barlangba...
-Majd meglátod... felelte sejtelmesen

Találtak egy barlangot Sesshomaru végigjárta hogy ellenörizze hogy biztonságos-e igaz nem
tudta teljesen végigjárni mert egyrészen levolt zárva de utánna nem foglalkozot vele. Odakint
üvöltöt a szél és zuhogott az esö a nyári idöböl gonosz vihar lett. Sesshomaru tüzetgyujtot és a
tüzmellé ült. Kikyot végigrázta a hideg a villámok láttán öszehuzta magát és régi rosz emlékek
törtek fel benne. Az jutott az eszébe amikor a lekeket kapta a lélekgyüjtöktöl, amikor a boszorka
életre keltette ött.Amikor Kagomét elzárta szerelme elöl bántotta amit vele tett soha nem akart
senkinek bánatot okozni. Most viszont félt retteget.... Kikyo lehunta a szemét és remeget csukot
szemeiböl csorogtak a könnyek...
Sesshomaru melléült és megfogta a lány vállát.
-Mi bánt Kikyo? kérdezte a szellem
-Csak az emlékeim. mondta nyugottab hangon.
A hideg szél még a barlangba is behatolt. A lány önkéntelenül vacogni kezdet és libbörös lett a
karja. Sesshumaru ezt rögtön észrevete a válárol a prémet Kikyora terítette és átkarolta a lányt
hogy ne fázzon.
-Fázol még? kédezte és mégszorossabban magához huzta a lányt.
-Nem. felelte Kikyo és a fiu mellére hajtotta a fejét.
A lány behunyta a szemét és csak hallgatta a fiu különleges szivverését, nem mert megmozdulni
félt ha megmoccan minden szertefoszlik körülötte. Nagyon közelérezte magához a szellemet
érezte ahogy a melkasa föls-le mozog minden apro rezdülését. Kikyo hamar elaludt az ölelö
karokba, de akkor már tudta hogy most nemkell félnie az álmaitol, mert most még azok se
bánthatják. A szellem egész este fennvolt egyébkéntsem az az alvos fajta mostmegaztán pláne
hogy mellözi az alvást. Ugyérezte életében elöször szeret valakit...
Hamar elkezdet világosodni Kikyo Sesshomaru karjaiban ébredt. Kinyittota a szemét és a
szellem arcára nézet akinek nyitvavolt a szeme.
-Joreggelt. köszönt Kikyo de még mindig nem mozdultak
-Jolaludtál? érdeklödött Sesshomaru
-Igen. felelte Kikyo csillogo szemekkel
Még mindig mozdulatlanul ültek és egymás tekintetében vesztek el... Érezték hogy valami
láthatatlan kötelék huzza öket egymás felé. Kikyo lehunyta a szemét és csokra nyujtotta ajkait, a
szellem is közeledett a lány felé és ö is lehunyta a szemmét...
De hirtelen kinyitotta a szemeit ami vörösen izzot. A lány rettentöen megrémült de még fölfogta
amit mondott neki a szellem:
-Kikyo most menj innen!!! kiáltotta fölugrot a lányt biztonságosan a földre rakta és mérgesen
körülnézet. Vicsorgot és a karmait is kiengette. Kikyo értetlenül állt a barlang szájjánál és
aggodva figyelte a szellem minden mozdulatát.... Ebben a pilanatban a barlang sötétjéböl két
vörös szempárt lehetet látni de azon kívül semmei mást. De az ismeretlen kijebb lépet és egy
hatalmas medvedémonnal találták magát szemben Sesshomaru. Nem jedt meg az oriási
teremtménytöl söt még önbizalmat adot neki hogy valakin segítenie kell és most nem csak a
saját szorakoztatására öli meg a jokora joszágott. Sesshomaru belekarmolt a medvének az
oldalába erös karmaival de az nemnagyon zavartatta magát. Látta hogy a karmai nem segítenek
itt most ezért elörántotta a kardját és avval támadt neki a medvedémonnak, de a medve
erössebnek bizonyult kivere Sesshomaru kezéböl a kardot ami a barlang falának csapodot, majd
a medve a gazdáját is a kard után küldte. Kikyo sírva kiabált Sesshomarunak, de a medve
gyorsabban reagált a kiabálásra megragadta a lány derekánál fogva de a lány eszméletlen volt
amikor a medve kirohant vele a barlangbol de aztán megált. Sesshomaru gyorsan fölált és
észrevette hogy Kikyo a medvedémon markaiban van. Szemei mégvörösebre gyultak harag
féltést és gyülöletet lehetet belölle kiolvasni. Elkezdet növekedni hatalmas agyarai és szemei
nötek, megjelent démoni külsövel a medvére vetette magát és amelyik kezében a szeretett lányt
tartotta letépte. A lányt villámgyorsan egy biztonságos hejre tette és ismét a megtépázott
medvének eset. Villámgyorsan mozgott. A medve csak azt vette észre hogy egyszer a hátába
máskor pedig a
gyomrába merülnek az éles karmok. Sesshomaru gyorsan akart végezni a medvével mert féltette
Kikyot aki még nem ébredt fel nagyon merte remélni hogy nem eset neki semmi baja. Amugy
szeretett játszadozni a prédáival de ez most nem foglalkoztatta tulságosan ez rávicsorgott a
medvedémonra és egyvillámgyors mozdulatal kivégezte a medvét akinek a feje a porba eset, a
teste pedig kivágot faként bukott elöre! Sesshomaru Kikyot a karjaiba vette és visszaváltotta
emberibb külsöjét, nem akarta megjeszteni Kikyot a démoni alakjával. A lány szive hevesen
kalapált de párperc mulva magához tért, érezte hogy a szellem a karjaiban viszi öt. A lány a
szellem nyakába karolt és kinyitotta a szemét.
-Nincs semmi bajod? kérdezte Sesshomaru aggodva
Válasz helyet csókot kapot a lánytol, persze ö ezt egyböl viszonozta is.
Inuyasháék rohanva érkeztek a hejszinre ugyanis Inu megérezte a vér és a testvére illatát. Mire
odaértek megdöbbentö kép fogatta öket egyedül Kagome nem lepödött meg a dolgon hisz
sikerült a terve. Pár pillanatig mosolyogva figyelte a boldog párt utánna elkezdte cibálni a
többieket hogy ök ketten egyedül maradhasanak. Mikor már mindenki elment a közelböl akkor
váltak ismét külön.
-Szeretlek... mondta Kikyo és a szellem melléhez simult
-Én is. mondta a szellem és megcsokolta a lány homlokát.
-Szerintem menjünk utánnuk... javasolta Kikyo
Eközben Kagoméék tüzetgyujtottak és vacsorát is csináltak. Mikor megérkezet a pár Kagome
mosolyogva mondta:
-Ép jokor jöttetek kész a vacsora. azzal mindkettöjükelé egy tele tálcát adot.
Az este gyorsan eltelt és mindenki határtalanul boldog volt ugytünt mindenki rátalált a
boldogságra egyedül Sango aggodot öcséért. Ha nem lenne testvér ö is mondhatná hogy boldog
hisz Miroku nagyon megváltozot az utobbi idökben és vele is máshogy viselkedik, talán az ö
kapcsolatuk már meglelte a hejes utat. Csak a testvére kerüljön elö Kagome megigérte
Sangonak ha meglelik Kohakut és nem tudják kivenni a hátábol az égköszilánkot anélkül hogy a
fiu halálát ne okozza bennemarad és többet nem háborgatják. De Sangot ez a tudat se
vigasztalta meg. A táborban már mindenki aludt egyedül a szellem volt ébren karjaiban pedi
Kikyo feküdt. Sango is fenvolt de feküdt és a szemét és csukvatartotta. Egyszer halkan felzokogot
de ahoz elégvolt hogy Sesshomarut kizökkentse gondolataibol. Ovatosan a prémet az ölében
nyugvo lány fejealá tette és fölált odalépet a halkan zokogo lányhoz.
-Mi a baj Sango! kérdezte kedvesen
-Semmi. felelte de nem nyitota ki a szemét
-Eljösz velem a toig? kérdezte Sesshomaru
Sango bolintot letörölte kihullo könycsepjét és fölált. A toig tarto uton megse szolaltak csak
csendben mentek egymás mellet. Leültek a tomellé és egy ideig csöndben nézték a vizet a
csöndet a szellem szakítota félbe:
-Szerinted mért vagyok én köztetek?
-Azért mert... a testvéred miatt? Nem tudom de én örülök neki hogy itvagy! mondta Sango
-Multkor amikor Kagoméval beszélgettél véletlenül meghallotam miröl beszéltetek. Mostis arra
gondoltál...?
-Igen.. mondta Sango
-Tudod én nemegészen ugyanazt élem át mint te de ha ugyveszük egycsonakban evezünk, a
barátaid mind itt vannak és az a pedofil szerzetes is... még ök melleted vannak nem szabad
feladnod és van it még valami szrinted én nem segitenék a testvérem barátain? kérdezte utoljára
-Evvel most mire célzol? kérdezte értetlenkedve
-Szerintem van nállam valami amit apámtol kaptam hatalmas ereje van és különleges dolgokra
képes... szerinted nemsegítenék neked? kérdezte a lánytol
Sango arca felragyogot az iménti boru eltünt az arcárol nem tudot mitmondani anyira boldogvolt
attol amit a szellem mondot neki... Sango Sesshomaru nyakába borult és hálásan megköszönte
neki a dolgot. Mire visszamentek a táborba már mindenki fenvolt. Agodva kérdezték a többiek
hogy mere voltak Sango boldogan mesélte el.

Már lassan 2 napja utonvoltak de nem találták sehol Kohakut. Aznap egy sötét erdörészen
vándoroltak senkinek nem tetszett a hej. Már a neve se volt tulságosan barátságos... Sikoly erdö
Kagome Inuyasha hátán volt de még igyis borzongott a félelemtöl szorosan kapaszkodott
szerelme nyakába és a hátához simult. A többiek is ovatosan mentek a utánnulk Sango Miroku
kezét szorította és ugy tekingetett körül. Kikyo Sesshomaru mellet ment aki csak a derekát karolta
a lánynak. Az aprodok félénken mente Kirara mellet akinek borsodzot a háta a hejtöl.
Magas fák az égig értek korhadtak és öregek voltak, pokhálok és vad szemek néztek
mindenünnen. Néha kisértetélyes bagohuhogás szolt valameröl.. A ködön ami az erdö alján volt
nem lehetet átlátni, a napfény se szürödött be pedig délkörül járhatott az idö. Kagome hasa
megmordult ezt pesze Inuyasha rögtön észrevette és megált a lány még mindig a hátánvolt
ígyszedtt ösze néhány bogyot a lánynak. Késö estére járt az idö mire kikeveredtek egy tisztásra.
Kagomének különös érzése támadt..
-Valahol a közelben van egy égköszilánk. jelentette ki Kagome
Sango csodálkozva nézet a barátnöjére de az bolintott avval is bizonyittota hogy a közelben
tényleg otvolt az égkö és ezekszerint Kohaku is.
Sango könyes szemmel kiabálni kezdte a fiu nevét de semmi válasz..
-Kohaku! kiabálták mostmár korusban.
Ekkor a közeli bokor megmotszant onnan pedig a Sango testvér lépet elöre.
-Kohaku!! rohantak egymásfelé megölelték egymást és sírva borultak egymás vállára.
Két oráig elmentek a testvérek sétálni és elmeséltek mindent egymásnak. Sango elmesélte mi
történt Narakuval és hogy jött ösze a szerzetesel mesélte hogy van egy kedves szellem aki
töbször segítet neki pedig az elején megakarta öt ölni. Mesélt arrol hogy van egy kedves démon
aki már kétszer adta neki vissza az életét és hogy mennyire szeretné ha segíthetne a barátain.
Kohaku pedig arrol mesélt hogy Naraku milyen galádul viselkedet vele és hogy soha nem akar
arra az idöre vissza emlékezni..
-Kohaku. szolalt meg Sango kedves hangon -Szeretnék neked segiteni hogy soha ne legyen
semmi bajod de lehet hogy komoly árat kell fizetni érte..
-Legyen az bármi növérkém én állok elébe, kiakarok mindent törölni arrol az idöszakrol... mondta
Kohaku
-A hátadban még mindig van 1 égköszilánk annak a segítségével voltál életben de az égkövett
ujra egybe kell gyüjtenünk és tennálad van az egyik Kagome megprobálja kiszedni belölled
anélkül hogy bármi bajod esne de ha nem mennne egy kedves szellem van itt aki ujra viszatudja
adni az egyész életed. mondta biztatoan Sango
-Szeretlek! mondta Kohaku és a töbiek felé vette az irányt.
A fiu sokat változot talán már felnött, kora ellenére rengeteg balszerencse és rosz dolog érte
kemény idök jártak rá és ez komlyá és megfontoltá tette. Meghalt az a falu ahol nevelkedet
édesapját is megölték testvérétöl is elszakították és arra kényszeritették hogy bántsa azt az
embert akit születése ota szeret.
A táborban már éget a tüz és mindenki vacsorázot amikor Kohaku Kagoméhez lépet és így szolt:
-Kérlek szedkibelöllem ami abbol az idöböl megmaradt bennem. kérte Kohaku
Kagome bolintot, elövette a már meglévö égkövet és Kohaku hátához tete. A fiu fájdalmas arcot
vágot és ösze rogyot az égköszilánk kiszakadt a fiu testéböl és az meghalt.
-Nemsikerült. mondta Kagome könyes szemekkel
Sango öcse melé eset és sirva szoritota a fiu kezét ekkor a vállán érzet egy kezet Sesshomaru
volt az gépiesen felált és akkor az emlékeibe menekült eszébe jutot neki amit a szellem mondot
neki: Szerintem vannállam valami amit apámtol kaptam hatalmas ereje van és különleges
dolgokra képes... szerinted nemsegítenék neked?
Sesshomaru magaelé tartota a Tensaigát a kard erösen lüktetet a kezében mint egy sziv, látta
ahogy a fiu lelkéért jönek az alvilág küldötei de ö egycsapásall megölte azokat.
Nemsokára magáhoztért Kohaku és a csapat ismét kibövült 1 uj taggal.

Az égkövet végül sikerült öszetenni mert Kouga beleszretett Aurorába és a lánynak sikerült
rávennie szerelmét hogy adja visza a szilánkokat. Sok idö eltelt és a kis csapat utjai külön utakon
kellet folytatni már akinek...
Az idö gyorsan repült hetek és honapok teltek el. Miroku és Sango összeházasodtak és
esküvöjükre mindenki elment. Sango már terhes volt de nem árulta el párjának csak esküvö
után. Persze Kohaku is velük maradt és visszaköltöztek abba a faluba ahonnan Sangoék jöttek...
Kohaku már szinte felnötként viselkedett. Apja foglalkozását folytatta tovább. A környezö falukbol
sok embert tanitott szelellemirtonak ki.
Sesshomaru és Kikyo vissza költöztek Kaide anyo falujába. Elején a szellem félt attol hogy
kiközösitik és hogy lenézik ött. De viszont az emberek közel kerültek hozzá és ö a kard
segítségével mindig segitett a falun. Kikyo hozzáment Sesshomaruhoz és nem sokára gyereket
várt de ezt nem metre közölni a szellemmel. Sesshomaru mikor megtudta hogy Kikyo is
állapotos nagyon boldog volt nem engedte a lányt még egyedül mosni se... Rint is magukhoz
vették és sajátjuk ként nevelték Jekyn pedig vissza került a szülöothonához...
Shipoo és Kirara együt maradtak mint két kölyök együt mentek a kis rokadémon édesanyához
vissza...
Kagome kitanulta az iskolát és utánna nem foglalkozot többé a tanulással igaz néha még
visszajárt a saját idejébe de ideje nagyrészét  lekötötte Ynuka Inuyasha és az ö elsö közös
gyereküknek meg persze a másik roszcsont aki még megse születtet... Együt telepedtek le arra a
hejte ahol a kut is ált igy könyen visszamehettet ha valami olyan történik.... Inuyasha és a többiek
sürün találkoztak és mindig jobarátság füzte egymáshoz öket a két testvér is telljes
melszélességel egymás mellet áltak... (persze a vitáknál már nem annyira)
A világ teljesen megváltozot a joslat beteljesült miszerint a szellemek és a halandok és a
félszellemek elfogadják egymást, ezek után az égkö megtisztitott minden rosszat és hejében
csak kedvesség és joság marad egy erös papnö Kagome vigyázta a kö tisztaságát és az ö
családjában generáciorol generáciora minden egyes papnő rendesen vigyázta az égkövet...

Vége!!

Kritikákat irjátok a matrix85@t-online.hu-ra Amugy nem valami nagy szám