Slayers

Xellos küldetése

4. rész

-          Neeeeeee, a kardom! – üvöltötte Gourry Saygrab után.

-          Lina! Valahogy álísd meg!

-          Bocs Gourry, de nem tudok semmit se tenni, de most gyere menjünk vissza a szálodába.

-          Rendben!

-          Úristen a kardom! A családi örökségemet elhagytam ez nem lehet! – sajnálkozott Gourry

-          Nyugi Gourry majd visszaszerezzük!

-          Oké.

Mikor Lináék visszaértek a szállodába Amelia jól leüvöltötte a fejüket.

-          Ti meg hol jártatok ilyen későn mi? És miért vagytok ilyen szomorúak, - mondta Amelia az utolsó mondatot nyugodtabban mondva.

-          Saygrab megtámadott és elvitte Gourry kardját!

-          Sejtettem! – mondta Xellos belépve a szobába már a meglévő jobb karjával.

-          Akkor meg miért nem szoltál?

-          Mert csak most éreztem meg Saygrab jelenlétét.

-          De egyáltalán mit akarhat Saygrab a Fénykardtól? – kérdezte Zelgadis.

-          Valószinű hogy majd átalakítják és majd Gaav vagy Saygrab fogja használni! Legalább is én ezt gondolom! – mondta Xellos.

-          Akkor szerintem holnap kora reggel induljunk el megkeresni Saygrab-ot és szerezzük vissza a Fénykardot.

-          Rendben akkor menjünk aludni! – mondta Amelia és mindenki elment lefeküdni.

Másnap reggel:

-          Na gyerünk álomszuszékok felkelni! – keltette a társaságot Amelia

-          Miért kell ilyen korán kelli? – kérdezte Lina

-          De hiszen te mondtad Lina kisasszony hogy korán keljünk!

-          Igaz, igaz! De előbb reggelizzünk!

Reggeli közben:

-          TE Xellos mostanában olyan keveset beszélsz! – mondta Lina

-          Nem tudom miért van ez, talán csak azért mert nagyon rossz dolgok fognak történni a közeljövőben.

-          És ezt honnan tudot?

-          Érzem Linácska, érzem!

-          Na jóvan most hogy megreggeliztünk hová menjünk keresni Saygrab-ot?

-          Menjünk először az Atlas melletti hegyre, ha jól tudom ott régebben sokat kisérleztek varázslatokat.

-          Rendben akkor irány az Atlas városi hegy!

-          Na itt vagyunk! És most merre? – kérdezte Gourry

-          Nem tudom! Elég nagy ez a hegy ami egyébként egy völgy ha jobban megnézzük! Menjünk előszőr mondjuk Kelet felé! – javasolta Xellos

-          Rendben! – mondta Lina És elindultak Kelet felé, de nemsokára belebotlottak egy Gólem hordába.

-          Na! Megjöttek Zelgadis barátai! – mosolygott Gourry

-          Ezt még megbánod te zsoldos! ( Aki nem értené hogy miért mondta Gourry Zel-nek hogy az ő barátai mert még régen Rezo megátkozta Zel-t és félig gólem és félig mazokut csinált Zel-ből) – mondta mérgesen Zel és kardjával lecsapott egy gólem-et.

-          Te Xellos, ilyen völgyekben szoktak lenni Gólem-el? – kérdezte Lina

-          Háááááát, a gólemek túl hülyék ahoz hogy maguktól idejüjjenek úgyhogy mindenbizonnyal vagy valaki csinálta őket vagy csak tényleg véletlenül jutottak ide de annak elég kevés az esélye. – mondta Xellos

-          Öhöm, értem! Na de akkor lássuk el ezeknek a baját! DARABOLÓ! – mondta Lina és a kezéből rengeteg apró kis gömb jött ki ami feldarabolt három ghólem-et.

-          Gyilkos örvény! – mondta Zel és a kardja tűzpiros lett és könnyed csapásokkal megölte az összes gólem-et.

-          Na ezekkel is végeztünk! – mondta Amelia nagy elégedetséggel.

-          Azt hiszem tévedsz Amelia! Nézz csak föl! – mondta Loina egy az égen egy Sárkányt pillantottak meg, ami egy tűzéabdát lőtt ki Lináék felé.

-          VÍZSUGÁR!!!! –mondta Xellos és eloltotta a sárkány tűzlabdáját.

-          Ezt nem értem! Ha jól tudom a sárkányok emberbarátok és nembántanak minket!- mondta értetlenkedve Lina

-          Ezt jól tudod Lina kisasszony! Valószínű hogy meghipnotizálta valaki! Egy már biztos hogy itt van amit keresünk! – mondta Xellos.

-          Akkor kénytelenek leszünk végezni ezzel az aranyos sárkánnyal? – kérdezte Amelia.

-          Sajnos igen de akkor lássuk!

Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam,
Régmúlt idők homályából ismét felbukkansz,
Mágikus erőm és varázslatom árán,
Megtisztul a lélek és elpusztul az ármány,
A végtelen időben megidézlek téged,
Ott, hol kopogtat a halál, és véget ér az élet,
Kérlek, most segíts nekem, hogy ellenségem semmivé legyen!
Nem riadok vissza, hogy ellenség megússza,
A rám ruházott hatalom, add, hogy gonoszt pusztítson!
Sárkányiga!”

-Asszthiszem ez nem lesz elég Lina! Én is beszállok!

-„Sötétésg a szürkületben,
vértől duzzadó mederben,
időknek sírjába temetve,
Téged hívlak most életre,
hogy emeld az erőm négyszeresre,
Pusztuljon vele minden,
mi eddig utatban állt,
S legyen helyette sivár,
de reményekkel teli táj,
Egyesítsük hát hatalmunkat,
És öltösön testet most benned a tudat!
Sárkányiga!”- mondta Xellos és a kettős sátkányiga elpusztította azt az „aranyos” sárkányt.

- Szép volt Lina! – dicsérte Gourry.

- Köszönöm Gourry de most már menjünk tovább!

Tovább is indultak de sokáig csak mentek és nem találtak semmi fura dolgot.

-          Szerintem Táborozzunk le, mindjárt beesteledik! – javasolta Zelgadis.

-          Jó ötlet Zel, de előbb valami kaját is kéne szerezni mert én már nagyon éhes vagyok!

-          Rendben! Akkor forduljunk vissza mert ott láttam egy tavat ahol foghatunk halat és jól lakhatunk! – mondta Xellos.

-          Oké akkor menjünk!

Mikor odaért a kis csapat mikor Xellos megszólalt.

-          Én elmegyek egy kis felfedezőtúrára fent majd jövök! – mondta Xellos és eltűnt.

-          Ez nem lehet igaz! Csak így itt hagy minket? És egyáltalán hova ment? – mondta mérgesen Lina.

-          Valószinű hogy a Lebegés varázslatot használva fent tesz egy kis túrát, mivel közölünk nem mindenki tudja ezt a varázslatot biztos ezért ment el! – mondta Zel.

-          Öhöm, igazad van! De én tudom azt a varázslatot akkor engem mért nem hívott magával? – kérdezte üvöltve Lina.

-          Erre sajnos nem tudom a választ, de most együnk és utána pedig aludjunk és felváltva őrködjünk hogy ne érjen minket baj! – mondta Zel, és így is tettek.

Xellos eközben:

-          Hm, mintha ott lenne egy barlang! – mondta Xellos és elindult a barlang felé.

-          Fény jöjj kezembe! – mondta Xellos és kezében egy fénygömb jelent meg amivel világított.

Xellos sokáig ment míg egy hatalmas csarnokba nem ért.

-          Már vártalak Xellos barátom!

-          Saygrab? – kérdezte Xellos.

-          Dehogy is! Azzal a bolonddal már végeztem!

-          Akkor ki vagy te? – kérdezte félve Xellos mivel eléggé berezelt hogy szemben áll Saygrab gyilkosával.

-          Hát én vagyok A Sárkánykirály, Gaav! – mondta Gaav kijőve a sötétségből!

-          Nem , ez nem lehet! Már újra is élesztettek?

-          Igen barátom és van még egy meglepetésem! – mondta Gaav és előhúzta kardját.

-          Indulj Sötétség! – üvöltötte Gaav és a kardjából egy fekete sugár jött ki.

-          Ez…. ez, Gourry kardja?- kérdezte Xellos.

-          Igen az övé csak egy kicsit átformázva és most pedig rabul ejtelek! – modta Gaav és a kardjával suhintott Xellos-ra és őt egy hatalmas fekete hullám fogságba ejtette.