Szerelem a középkori Japánban

Minden azon a napon kezdődött mikor egy Kagome Higurashi nevű lány beleesett egy kútba…Ekkor még nem sejtette, hogy ez a kút egy ,,kapu” az ősi titkokat rejtő Japánba. Itt találkozott először a félig szellem Inuyashával, akibe a kalandok során szoros érzelmek fűzik…Innen indul az én történetem:

Tél volt. Az idő hidegre fordult s Inuyasháék vígan játszottak a hóban. A dombtetőn hógolyóztak s egymást

mintázták ki a friss hóból. Kagome megmutatta Shippounak a hóangyal készítésének trükkjét, majd a többiek is csatlakoztak. Hirtelen Shippou egy nagyobb hógolyóval találta el Inuyashát.

- Shippou!- kiáltotta Inuyasha- most megkapod a magadét!- s azzal egy hatalmas hógörgeteget gyúrt és Shippou felé gurította. Shippou a lejt felé szaladt, és így Kagoméékat is magával rántotta a hatalmas lavina.

Mindannyian jót nevettek-  kivéve persze Inuyashát- az eseten, majd feltápászkodtak és folytatták az útjukat… Hatalmas hóvihar támadt, a hó az arcukba vágott és nedves ruháik sem melegítették már őket.

-          Inuyasha, ideje lenne fedezéket keresni, -mondta Miroku- nézd a lányok már alig bírják tartani az iramot!

-          Jó, jó de mond csak, hol látsz te itt valami menedéket?

-          Mondjuk, ott van az a barlang, nézd meg hogy biztonságos-e!

Inuyasha a barlanghoz ment és látott egy kis fényt. Beljebb ment és látott egy fiatal lányt, aki a tűznél melegedett. A lányhoz lépett, aki riadtan nézett rá.

-Ne félj, csak a barátaim bejöhetnének-e melegedni?

A lány még félve, de rábólintott. S amíg kiment az idegen, falevelekből egy kis fekhelyet készített nekik.

Amint mindenki beért a barlangba, Miroku rögtön a lányhoz sietett.

-          Ilyen szép teremtést még nem is láttam, – mondta hízelgően- lennél a gyermekeim anyja?- kérdezte.

  A lány először elmosolyodott, majd egy nagy csattanás kíséretével, pirosra változtatta a szerzetes arcát.

   - Inuyasha! – szólt Kagome – Én elmegyek haza, hogy száraz ruhát és egyebeket hozzak! – Inuyasha unottan bólintott.

 - Kagome, itt van Kirara! Ő majd elvisz!- mondta Sango.

 - Köszönöm!- Kirara gyorsan átváltozott, és már el is tűntek a szokatlanul hideg, sötét éjszakában.

 - Mi ez?- kérdezte Kagome meglepetten.- Hiszen ez Naraku palotája….De, hogy kerülök én ide?

 Kirara idegesen forgatta a fejét. Kagome elővette az íját és a nyilait, de még nem mert lőni.

-          Mi az kislány, tán nem mersz rálőni, hogy nehogy észrevegyenek? – mondta Kagura, egy gúnyos mosoly kíséretében.- Én hoztalak ide! Nem vagy olyan okos hogy idetalálj! – felkacagott és megragadta a lányt.

-          Mit művelsz?! – kiáltotta, és nyílvesszeét belemélyesztette Kagura karjába.

-          ÁÁÁÁ! – sikította Kagura mire Naraku kilépett a kastélyból. A testéből áramlott a mérges gáz és Kirara  nem tudott védekezni az ellen, hogy elérje őket.

-          Naraku! – Kagome megfeszítette az íjat, majd kilőtt egy nyílvesszőt. El is találta Narakut de a gőz így erősebb lett és Kirara zuhanni kezdett a mélybe…

                                                                                           Folytatása következik…

                                                                                                                                      Urbán Zsófia

                                                                                                                                         Vagy inkább

                                                                                                                                              Sango