4. Fejezet

A negyedik napon v�gre megt�rt a j�g. Nem sokkal d�l ut�n t�r�tt deszk�kat pillantottam meg a v�z felsz�n�n. �s...

- Ez Amelia kark�t�je! - ki�ltottam el magam. Ez csak egyet jelenthetett. Ha m�g �lnek is, odalent vannak.

- Rai Wing! - mondtam ki a var�zslatot �s a v�zbe ugrottam. A matr�zok ugyan azt hitt�k, meg�r�ltem, de nem �gy volt. T�bb �r�ja �sztam lefel�, s kezdtem kif�radni. F�l� volt, hogy nem tudok majd vissza�szni a felsz�nre. De nem fordulhattam vissza. V�g�l a v�gkimer�lts�g sz�l�n egyszercsak olyan dolgot pillantottam meg a tenger fenek�n, amir�l m�g csak nem is �lmodtam! A Lighting pisl�kol� f�nye mellet is j�l l�tszott! Egy hatalmas �tl�tsz� kupola! Benne mindenf�le f�nyek �gtek, bevil�g�tva az eg�sz tengerfeneket.

- Be kell jutnom! Csak itt lehetnek! - gondoltam magamban. M�r alig b�rtam �szni, de er�t mer�tettem. Felid�ztem bar�taim arc�t, ahogy b�ztatnak. �s hat�sosnak bizonyult. �t perc hal�losan neh�z �sz�s ut�n a kupol�hoz �rtem. Sajnos bej�ratot nem tal�ltam, s m�r nem b�rtam tov�bb tartani a burkot... Pr�b�ltam felid�zni Gourry hangj�t, de nem ment. Minden els�t�t�lt....

- Lina! Lina! - egy ismer�s hang �bresztgetett.

- Gourry? - k�rdeztem gyeng�n.

- Lina! H�la az �gnek! H�t j�l vagy?

- Fel�bredt v�gre? - ez Zelgadis hangja volt, megismertem.

- Lina kisasszony!

- Amelia...

- Igen! �n vagyok! De �r�l�nk, hogy mag�hoz t�rt!

Ekkor fogtam csak f�l igaz�n, hogy mi is t�rt�nt. �lek! �s itt vannak a bar�taim is! Megpr�b�ltam fel�lni, de a testem nem engedelmeskedett.

- Mi�rt nem tudok mozogni?

- Ink�bb maradj nyugton, �s ne mozogj. Nagyon kimer�lt�l.

- Zelgadis �rfinak igaza van. Mindannyian nagyon agg�dtunk mag��rt!

- Pontosan mi t�rt�nt? - k�rdeztem er�tlen�l.

- Gondolom, nem b�rt�l a fenekeden maradni, �s ut�nunk j�tt�l. - simogatta meg a fejem Gourry.

M�skor ez�rt egy nagy beh�z�st kapott volna, de most nagyon j�l esett. Legal�bb �l, �s ez a fontos.

- Azut�n titeket is megt�madott egy olyan iz�...

- M�lytengeri T�k�r D�mon. - eg�sz�tette ki Amelia Gourry-t.

- Igen. �s ut�na valameddig �szt�l, de v�g�l elvesztetted az eszm�leted.

- �s v�g�l a Tengeri S�rk�nyok tal�ltak r�d. - fejezte be a mes�t Zelgadis.

- Ez csak r�szben igaz, de a v�ge az biztos stimmel, mert arra nem eml�kszem.

- H�t akkor mi�rt j�tt�l le? - k�rdezte Gourry.

- Megtal�ltam Amelia kark�t�j�t, s arra gondoltam, ha m�g �ltek ide lent kell lennetek. De kik azok a Tengeri S�rk�nyok?

- A Bronz S�rk�nyok alfaja. �k �p�tett�k ezt a kupol�t is.

- �s most pontosan hol is vagyunk?

- A k�rh�zban. A Tengeri S�rk�nyok emberbar�tok, ez�rt is mentettek meg minket, b�r Zelgadis �rfit csak k�ny�rg�sek �r�n siker�lt behoznunk...

- Ne is eml�tsd! - Zel h�ttal �lt a f�ld�n �s egy bottal piszk�lta a f�ldet.

- Gondolom, nagyon depresszi�s volt....

- Aha, el�g�. A s�rk�ny gyerekek bottal piszk�lt�k �t, mert nem tudt�k, mi az... Kb. �gy, mint � most a f�ldet... Az igazat megvallva el�g muris volt...

Csak most n�ztem sz�t jobban a helyis�gben. A kupola teljesen �tl�tsz� volt, oldal�ra gy�ny�r� f�gg�ny volt felakasztva. Pontosan olyan folt, mintha v�zb�l k�sz�lt volna, olyan sejtelmesen hull�mzott. A padl� pedig bronzb�l, eg�szen pontosan bronz pikkelyekb�l k�sz�lt.

- Mik ezek a f�ld�n? - k�rdeztem k�v�ncsian.

- A padl�ra gondolsz?

- Igen.

- A Bronz �s a Tengeri S�rk�nyok r�g�ta ellens�gek. A tengeri s�rk�nyok megtagadt�k Yukyde-t, s k�l�n kol�ni�t alak�tottak ki. De Yukyde-t nem hagyta nyugodni a t�ny, hogy n�pe ellen fordult. �gy meghirdette a S�rk�nyh�bor�t. �vezredek �ta folyik, de egyik faj sem tudott fel�l kerekedni. Ez a padl� a le�lt Bronz S�rk�nyok pikkelyeib�l k�sz�lt. Az eg�sz v�ros olyan, mint egy nagy tr�fea. - magyar�zta Zelgadis, aki �gy t�nt, m�r az eg�sz S�rk�ny T�rt�nelmet fejb�l tudja.

- Amelia? M�r megint t�l sok id�t t�lt�tt a k�nyvt�rban?

- Aha. Mikor fel�bredt, az volt az els� k�rd�se: Van itt k�nyvt�r?

- Fejezz�tek be!

Csak most t�nt fel, hogy Gourry egy j� ideje elment.

- Lina! N�zd, mit hoztam neked! - t�rt vissza Gourry mikor a t�bbiek v�gre kimentek. Egy csokor vir�got tarott a kez�ben.

- Ez az eny�m? - k�rdeztem megszeppenve. �reztem, hogy elpirulok.

- Igen! Tudod, nagyon agg�dtam �rted...

- Csak tudn�m, hogy mi�rt?!

- Nem �rtem.

- Hiszen tudod, hogy �n nem az a fajta vagyok, aki csak �gy meghal! - legyintettem. - �rtem te csak ne agg�dj! - azt hiszem, nem ez volt a legmegfelel�bb k�sz�net... - De az�rt k�sz�n�m a vir�gokat... - pr�b�ltam menteni a helyzetet.

- Sz�vesen! Ja �s Lina. Csak hogy tudd... Mindj�rt eb�d! - ezt m�r a szok�sos �r�mteli hanggal mondta, aminek nagyon �r�ltem �s... EB�D! Juh�j!

Felpattantam az �gyamb�l, amit nem tettem j�l, mert amint kider�lt, az itteni �pol�k elvitt�k rendbe tenni a ruh�imat �s h�t... Elfelejtettek �jat adni.

- Te j� �g! Nem l�ttam semmit Lina! Esk�sz�m!

- ���������!!!! Fordulj el! Fordulj el!

- Mi folyik itt? - nyitott be az egyik �pol�. Arra sz�m�tottam, hogy valamilyen s�rk�ny alakja lesz, de nem �gy volt. Teljesen emberinek t�nt. Egyik kez�ben p�r tiszta ruha volt, a m�sikkal egy gyereket tartott. Matthew-t.

- Matthew! - ki�ltottam. - Mi van vele?

- Ne agg�djon �rte Lina kisasszony. - mosolygott az �pol�n�, mik�zben kiterelte Gourry-t, s odadobott nekem n�h�ny ruh�t. Ezut�n Matthew-t egy �gyra fektette.

- De egy�ltal�n hogy ker�lt ide?

- F�l �r�val maga ut�n tal�lta az �rj�rat a K�k P�nc�lon k�v�l. Vagyis a burkon k�v�l, ahogy ti mondj�tok. - magyar�zta kedvesen. - A nevem Milagros, a k�rh�z f�n�v�re. �s ne agg�djon. Matthew �rfi k�l�nleges b�n�sm�dban fog r�szes�lni.

- Matthew! Ha fel�bredsz, lesz ne mulass! - mondtam az eszm�letlen kis testnek, mik�zben forrt bennem a d�h.

V�gre megtal�ltam az eb�dl�t. Mindenfel� finom illatok terjengtek. A t�bbiek m�r az eb�dl�asztaln�l voltak. V�gre �n is csatlakoztam hozz�juk, �ppen j�kor, mert elkezdt�k felszolg�lni az el�fog�sokat.

- Na Gourry! K�sz�lj, mert most kifallak! - kezdtem a szok�sos viccel�d�st. - Ma mi j�t esz�nk?

- Moszat Sal�t�t. - v�laszolta kedvesen az egyik pinc�rn�.

- Mit? - nem tagadom, ezen m�g �n is elh�ztam a sz�mat.

- Milyen fintorg� arcot v�gsz Lina! Ki is fal ki kit? - nevetett Gourry.

- Hozz�lehet szokni... - v�gott hasonl� fintorg� arcot Zelgadis.

Ezek szerint csak Gourry-nak van ilyen pocs�k �zl�se, hogy m�g ezt is b�szen elfogyasztja, �s m�g repet�t is k�r? B�r a Kardhal Finoms�gok eg�sz finom volt... De val�sz�n�, hogy csak az �hs�g besz�lt bel�lem.

Miut�n j�llaktam elindultam sz�tn�zni a f�ldalatti v�rosban, Kootzu-ban. Maga a telep�l�s rengetek k�l�nb�z� m�ret� burkokb�l �lltak. Voltak, amelyek egy emeletes h�zat id�ztek, mert t�bb, egyre kisebb g�mb volt egym�sra rakva. Az �p�letekbe �gy gondtalanul be lehetett l�tni, b�r egyes helys�gekre k�l�nleges f�gg�ny�ket szereltek, olyanokat, mint amilyet m�r a k�rh�zban is l�ttam. K�v�ncsis�gb�l meg�lltam �s ben�ztem egy nagyobb h�zba. Odabent sok kis s�rk�nygyerek j�tszott. Val�sz�n�leg ez volt az �voda. Az utak mindenhol Bronz S�rk�ny pikkelyekb�l k�sz�ltek. Az is meglepett, hogy az eg�sz v�rosban mindenki az emberi alakj�t haszn�lta. B�r m�r Zelgadis eml�tette, hogy a Tengeri S�rk�nyok emberbar�tok, �s megtagadt�k s�rk�ny mivoltukat.

- Lina kisasszony! - Amelia rohant ut�nam. - Lina kisasszony! J�jj�n velem! - �s elkezdett maga ut�n h�zni.

- Hov� viszel? - k�rdeztem bossz�san, mik�zben megpr�b�ltam lefejteni magamr�l a l�ny kez�t.

- Majd megl�tja!

A f�t�rre �rve r�gt�n meg�rtettem, mit is akart mutatni Amelia.

- Ez...

- Ez nem az a kisfi�, aki ut�nad j�tt?

- De igen! Ez Matthew!

Nem hittem a szememnek! A t�ren egy majdnem harminc m�teres ez�st szobor �llt, �s Matthew-t form�zta.

- De mi�rt?

- Nektek is tetszik a Kootzu V�d�j�t �br�zol� szobor? �s hitt�tek volna, hogy az a megtiszteltet�s �rte v�rosunkat, hogy elj�tt hozz�nk �, aki a j�slat szerint v�gre v�get vet a hossz� ideje tart� h�bor�nak, s meghozza a v�rva v�rt gy�zelmet? - egy Kootzu-i lakos �ppen mellett�nk gy�ny�rk�d�tt a hatalmas k�pm�sban.

- Hogy Matthew? - nem �rtettem ezt az eg�szet. Hisz � m�g csak kisfi�! Egy Fire Ball-t is csak nehezen tud v�grehajtani! Akkor hogy tudn� megnyerni ezt a csat�t?

- Tudj�tok...- magyar�zta tov�bb a mellett�nk �ll� n� a dolgokat - ... r�gen �lt egy nagy hadvez�r, s � vezette a h�res Tengeri hadj�ratot, ami csaknem v�get vetett a h�bor�nak. De a d�nt� �tk�zet el�tt... El�rult�k a vezet�t. Csapd�ba csalt�k, s kegyetlen�l meggyilkolt�k. Az akkori s�rk�nypapn�, miel�tt a hadvez�r meghalt volna, egy ig�t mondott r�, mi szerit a hadvez�r �jj� fog sz�letni, s visszat�r hozz�nk, hogy befejezze, amit elkezdett. �s most! Annyi �v ut�n! Itt van k�zt�nk!

Ebben a pillanatban hatalmas robban�s r�zta meg az eg�sz v�rost. Egy helyen egy hatalmas lyuk t�tongott a K�k P�nc�lon, s �ml�tt befel� a v�z. A katon�k mind a s�r�l�shez siettek, s megpr�b�lt�k beforrasztani azt.

- Er�s�dik... - jegyezte meg a n�.

- Ki? - k�rdeztem �rtetlen�l.

- Yukyde. Az elm�lt �vezredek sor�n csak az�rt nem pusztult el a v�ros, mert Yukyde le volt gyeng�lve. De az elm�lt �vekben valami�rt meger�s�d�tt. Rengeteg gonosz energi�nak kellett el�rasztania a f�ldet, hogy ez megt�rt�nhessen! �s az id�nk csak fogy!

- A Giga Slave... - az elm�lt �vekben t�bbsz�r is alkalmaztam a vil�g leger�sebb var�zslat�t, s ezzel f�ldre h�vva a R�m�lmok Herceg�t, akinek van hozz� ereje, hogy �letre keltsen egy ilyen sz�rnyeteget, hisz az Aranytest� Herceg maga a k�osz. H�t ez�rt akarta, hogy idej�jjek. Hogy felt�madhasson!

- Lina kisasszony! Jobb lenne, ha most menn�nk! - z�kkentett ki gondolkod�somb�l Amelia, akit szemmel l�that�an aggasztottak a t�rt�ntek.

- Igazad van Amelia! - v�laszoltam. - Tudom is, hov� kell menn�nk!