Slayers Oceans
Zsóka 2005.03.26. 20:42
1. Fejezet
Slayers Oceans
Hello! Újra itt vagyok! Gondolom még mindenki emlékszik az elbűvölő és cserfes lányra, Linára! Azaz rám. Már több éve, hogy egy Gourry nevű, sajnos síkhülye harcossal járom a világot. Lassan arra sem emlékszem, hogy hogyan is találkoztunk... de mindegy. Nem csak Gourry az egyetlen barátom. Ugyan Zelgadis és Amelia egyelőre nincsenek velünk, de azt gyanítom, hogy hamarosan újra találkozunk. Különös dolgok történnek
Seyruun-ban....
1. Fejezet
- Hűűű, Lina! Ez nagyon finom volt! Azt hiszem nem is fér belém több!
- GOURRY! - vesztettem el a türelmem. - Te nem is figyeltél?
- Sajnálom, de azt hiszem nem....
- Te szerencsétlen! Te medúza agyú! TE! Hát semmire sem vagy képes odafigyelni?
Lehet, hogy jobban tettem volna, ha egy kicsit visszafogom magam, mert így sikerült az egész fogadó figyelmét magamra vonnom.
- Hahaha... - ültem vissza zavartan. - Szóval mégegyszer. - kezdtem halkabban. - Számos hajó tűnik el nyomtalanul Seyruun tengerén.
- De Lina! Nem lehet, hogy megint egy olyan izé... sárkány van a dologban?
- Sajnos nem hiszem. Egy sárkánytámadás után a hajóroncsok megmaradnak, s gyakran akadnak túlélők is. De itt...
- Csak úgy eltűntek? És semmi nem maradt utánuk?
- Ahogy mondod. - sóhajtottam.
- Lina kisasszony! Gourry úrfi! - rontott be egy lány a fogadó ajtaján. Rögtön felismertem.
- Amelia! Örülök, hogy látlak! Mivan veled?
- Jaj, Lina kisasszony! Úgy örülök, hogy itt vannak! - azzal a nyakamba ugrott. De az eddig mindig mosolygó arc most gondterheltnek tűnt...
- Hát ti is hallottátok? - nézett rám kérdően a lány.
- Igen. - erre a válaszra felcsillant a szeme.
- És jöttetek segíteni, igaz? - folytatta.
- Igen, igen és minden egyéb kérdésre is igen. - vakartam le magamról.
- Hát ez nagyszerű! - és örömében felugrott az asztalra. - Bármi is álljon a hajó eltűnések mögött, nem menekülhet az igazság elől! Készülj szörnyeteg! Az Igazság harcosai kiderítik mi is folyik itt!
Valamiért gyanítottam, hogy valami ilyesmi következik, de már lassan ehhez is hozzászoktam, akár csak Gourry hülyeségeihez.
- Mondd csak Amelia. - tettem fel a kérdés a palotába menet. - Egész pontosan mit tudtok ezekről az eltűnésekről?
- Nem túl sokat Lina kisasszony. Először csak bejelentéseket kaptunk más tartományoktól, amiért nem érkeztek meg a rakományok. Később beszámolókat kaptunk halászoktól, hogy látták, ahogy a hajók eltűntek. De ez minden.
- Értem...
Ekkor végre a palota kapuihoz értünk. Az udvar hatalmas volt és népes. Már többször is jártam itt, de mindig elbűvöl Seyruun nagysága. A palota számos folyosóból és szobából állt. A nagyteremben maga Philionel, Amelia édesapja, Seyruun hercege fogadott. Ugyan ő is elmagyarázta a helyzetet, de ettől sem lettem okosabb. És ahogy Gourry-t elnéztem, ő sem.
- Phil! És miből gondoljátok, hogy az eltűnéseket egy szörny okozza? - tettem fel a kérdést, bár én is azonos állásponton voltam, mint Philionel.
- Kedves Lina, örülök, hogy feltetted a kérdést. Nemrég egy csapat mágust küldtem ki a tengerre, akik mindenbizonnyal elbántak volna egy egyszerű vizi bestiával. De...
- Azt akarod mondani, hogy ők is eltűntek? - ugrottam fel a helyemről.
Seyruun a mágia központja. Ha egy csapat jól képzett Seyruun-i mágus tűnik el, azt hiszem, valóban van ok az aggodalomra.
- Nem, nem... Azt hiszem ez nem az én dolgom és...
- Lina! Azt akarod mondani, hogy nem segítünk?
- Pontosan Gourry! Ez nagyon veszélyes és nekem eszem ágában...
- És ha megfizetném? -folyamodott cselhez Philionel.
-...sincs... Mennyit? - kaptam az alkalmon.
- 100. 000?
- Én itt sem vagyok. - csak nem gondolta, hogy ennyiért ebbe belemegyek?
- Jó, jó. Mondjuk 500. 000?
- Viszlát! - fenyegetőztem tovább, s végül el is értem célomat.
- Várj! - esett kétségbe Phil. - Legyen 1.000.000...
- Egy-millió? - nem hittem a fülemnek! - Gyerünk gyorsan Gourry! A kikötőbe! Most rögtön hajóra szállunk! - húztam magam után a fiút.
- Várjatok! Várjatok meg! - kiabált utánunk Amelia. De nekem már ott lebegett a szemem előtt a jutalom képe...
Másnap utunk egy sűrű erdőn vitt át minket. Tudtommal nem volt vérdíj a fejemen, ami számomra újdonság volt, ennek ellenére még alig indultunk el, egy csapat órjás támadott meg minket. Egy részével gyorsan végzett Gourry, a másik felét pedig én hatástalanítottam egy Fire Ball-al.
- Lina kisasszony! Csak nem megint begyűjtött néhány ellenséget? - méregetett gyanakodva Amelia.
- A régieken kívül nem, de azokkal már rég végeztünk. Akkor vajon mi okuk volt erre? Még a legostobább lények, mint például az óriások sem támadnak ok nélkül emberre.
- Nem lehet, hogy ennek köze van az eltűnésekhez? - próbálkozott Gourry. És pont célba talált.
- Könnyen meglehet! - adtam igazat neki.
- Úgy érted, valaki tudja, hogy Mogahy-ba megyünk? - kérdezte Amelia.
- Nagyon úgy tűnik...
De vajon ki? Ki akarná megakadályozni, hogy Mogahy-ba érjünk? Egész úton ezen gondolkodtam, de sajnos nem találtam ésszerű magyarázatot. Az út folyamán még párszor megkíséreltek egy-egy támadást, de hamar szétvertük a kis csapatokat. Harmadik nap végre egy városba értünk. Egyhamar rátaláltunk a legközelebbi fogadóra, és hozzáláttunk megtömni korgó gyomrunkat. Az este témája természetesen az eltűnések és a támadások voltak...
- Hozhatok még valamit? - kérdezte a pincér.
Látszott rajta, hogy eléggé ki van akadva az étvágyunk láttán. De hiába! Ha az ember már három napja nem evett eleget, nehéz visszafognia magát, ami az én esetemben gyakran még rendszeres táplálkozás mellett sem könnyű. De ez van! Csak még azt nem értem, hogy akkor miért vagyok mégis csontkollekció?!
- Lina? Lina! Hol jár az eszed? - zökkentett ki töprengésemből Gourry.
- Sajnálom, csak elgondolkodtam... Hogy őszinte legyek, nekem nincs több ötletem. Ami biztos: Valaki vadászik ránk. A másik: valaki vagy valami miatt hajók tűnnek el. De az, hogy ezek össze is függenek, már nem olyan biztos.
- Ebben igaza van Lina kisasszony. De ha most megbocsátanak, szeretnék nyugovóra térni.
- Igazad van Amelia. Jobb lesz, ha én is megyek. Holnap tovább kell mennünk. - álltam föl az asztaltól.
Ugyan hulla fáradt voltam, de valahogy nem jött álom a szememre. Egész este a támadásokon gondolkodtam. Ki és miért? És van- e kapcsolat az eltűnések és a támadások között? Végül csak sikerült elaludnom.
|