4.rész-A szennyezet ékkő , s Kikyo

Még aznap tovább indultak. Kagome ment legelöl, feltehetőleg még mindig haragudott Kema-ra.
Sango Kagome-val beszélgetett, Miroku pedig Inuyashával beszélt.
- Nem értem a lányokat. - nézett Kema-ra majd Kagome-ra Inuyasha-Látszik, hogy megbánták, de egyikőjük sem mer kezdeményezni a békülést.
- Talán kéne egy kis lökést adnunk ehhez. - javasolta Miroku.
- Hogy érted?
- Valamit tenni kéne, hogy kibéküljenek. Ezt persze te fogod csinálni.
- Miért én? - lepödött meg Inuyasha.
- Mert te régebb óta ismered őket. - válaszolta Miroku.
- "Ez nem történt volna, ha nem hagyom ott őket."-gondolta Inuyasha.
Elöl Sango próbálta kérdezgetni Kagome-t.
- Miért nem békülsz ki Kema-val?
- Tudod Sango, nem tudom, talán később, ha megtalálom a megfelelő szót rá.
- Barátság. - mondta Sango.- Tessék? - nézett Kagome Sango-ra.
 - Ez a legmegfelelőbb szó, néz rá, ezt a Kema-t ismerted?
- Persze hogy nem, de ez nem megy olyan könyen. -sóhajtott Kagome- "Bár olyan könnyű lenne."
Kema hátul ballagott, de olyan volt mintha az idő lassabb lenne, mint most.
- "Miért vagyok ilyen hülye?!" - nézett majdnem sírva fel az égre Kema.
Sango hirtelen megállt és egy füstbe burkolózó hegyre nézett.
- Min gondolkodsz Sango? - kérdezte Kagome.
- Azon, vajon ki tud még ilyen füstfelhőket csinálni Naraku-n kívül?!
- Úgy érted Naraku búvóhelyét találtuk meg. -csatlakozott most Miroku.
- Innen árad a füst. - nézte Kagome.
- Akkor arra kell menünk. - helyeselte Inuyasha.
Eközben a Palotában egy ismerős vendéget vezetek be.
- Mit akartok? - kérdezte az egyik őr.
- Meghoztam a papnőt, hogy meggyógyítsa úrunkat. -válaszolta a küldönc.
- Tudod, hogy nem akar senkit látni Kagevaki nagyúr! -vitatkozott az őr a küldönccel.
A papnő nem várt.
- "Ha már ide hívtak, megnézem a palota urának sebét" -gondolta és kikerülve az őrt bement a szobába.
Naraku hirtelen nyitotta ki a szemét a látogatóra. Őtt itt Kagevaki-nak ismerik, ezért tudott eddig is elbujdosni.
- "Alig él, mintha válltól lábig bénult lenne" - nézte meg a papnő jól Narakut.
- "Kikyo?? Él?" - nézett Naraku a papnőre lepődötten. - Mond ki vagy? - tartotta meg a látszatott a férfi.
- Kikyo uram. - válaszolta a papnő.
- "A lány, akit ötven éve csapdába csaltam és megöltem, hogy hogy él??"
Kikyo kiment, látta itt már nem tud semmit tenni. Kis időn belül a küldönc beszélgetett Kikyo-val.
- Sajnálom, nem tudom meg gyógyitani. Elmehetek? -kérdezte Kikyo.
- Szóval itt hagyod cserben te is az urunkat. - sütötte le a fejét a küldönc - Sajnálom az urunk itt marasztal!
Fejezte be a maga részéről a beszélgetést a küldönc, és az őrséggel bezáratta a papnőt.
Inuyasha-ék már a hegy teteje fele voltak.
- Mindjárt oda érünk, de nincs jó érzésem. - mondta halkan Inuyasha, és ebben a pillanatban felértek.
- Itt kell bemeni. - mutatott a hegy belsejébe vezető bejáratra Miroku.
Ebben a pillanatban Sango összerogyott. Majdnem elesett de Kema megfogta épp.
- Sango még nincs egészen jól! - jelentette ki a lány.
- Lányok ti maradjatok, ez csak egy szellem vadászat. -mondta Inuyasha és elindult.
- Shippo, te maradj a lányokkal, te nem érzed ezt az idegölő füstöt. - szólt hátra Miroku és elindult Inuyasha-val.
A két fiú eltűnt a barlang bejáratánál.
- Kagome itt a pillanat-mosolygott Sango.
Kagome és Kema egymásra nézett.
- Együtt jöttünk...-kezdte Kagome mosolyogva.
- ...Együtt megyünk. - fejezte be Kema mosolyogva.
- "Béke van újra köztük." - nézett a két lányra Sango.
A palotában Kikyo áll az ablak előtt.
- "Mérges gőzt érzek" - gondolta és ekkor az ablakon a rácsokon át bejöttek a lélekrabló szellemek.
Ezek a kicsi 'szörnyek' a rács előtt lévő őrnek elvették a lelkét. Az őrnek hirtelen hófehér lett a szeme.
- Hoz nekem íjat és nyilakat! - parancsolta Kikyo majd elindult a mérges füst felé.
A barlangban Inuyasha és Miroku végre megláttak egy kis fényt, és arra kezdtek menni. Miroku viszont letérdelt, nem bírta.
- Ne vacakolj Miroku azt mondtad bírod. - fogta Inuyasha a barátját.
- Egy dolog mondani, de meg is kell csinálni - válaszolta Miroku, majd elindultak tovább.
Nem sokára elérték a fényt.
- Nézd! - mutatta Miroku az előttük lévő óriási gödörre mutatva.
- Ezek, szörny maradványok. -jelentette ki szörnyülködve Inuyasha.
- De minek, -nézett Miroku, majd egy kicsit hátrébb mentek, mert két szörny állt ki a maradványokból.
A két szörny nagysága majdnem belepte a hegység gödör részét. Rögtön harcolni kezdtek. Egyik harapta a másik nyakát, az, pedig letépte az ellenfele
karját.
- Ez olyan, mint egy szörny küzdötér. -jelentete ki Miroku.
Ebben a pillanatban az erősebb szörny széttépte ellenfelét. Hirtelen a testrészek egy darabja egybeolvadt a győztes szörnnyel.
- Úgy tűnik, aki győz....-kezdte Miroku.
- ... Válogathat a testrészek közül. -fejezte Be Inuyasha.
- Azt mondtad, kiengedsz, ha legyőztem az összes ellenfelem-kiabált a szörny.
- Észrevesz minket. -aggodót Miroku.
- Vagy nem én vagyok az egyetlen?? -nézett körül a szörny, de  nem kellet sokat várnia a válaszra.
- Majd harcolok veled! -húzta elő a Tetsusaiga-t Inuyasha és leugrott a 'csata mezőre'.
Kin a lányok egyre aggódtak a fiúk miatt.
- Rég elmentek-szólt figyelve a barlang bejáratát Kagome.
- Gyertek. -próbált felállni Sango, hogy bemenjenek ők is a barlangba.
- Sango, te nem bírnád ki.- fogta le Kema a lányt.
- Meghalnál, főleg, mert még nem gyógyultál meg. -szólt közbe Shippo.
- De Kema is megsebesült. -nézett Sango Kema-ra.
- Igen, de neki nem olyan mélyek a sebei. -válaszolta Kagome és hátrébb mentek Sango-val, ám ekkor megakadt Kema-nak és Kagome-nak valakin a szeme
- Kikyo! -nézett farkas szemet úgymond Kema Kikyo-val. Kema látta az ürességet Kikyo szemében.
- Szóval Inuyasha bent van. -ment is tovább, hogy a szeme se rebbent.
- A papnő?! -nézett Sango lepődötten.
Kema felkapta az íjat és a nyilakat, majd ment Kikyo után.
- Kema, várj! -szólt Kagome, melyre Kema megállt. -Shippo vigyázz Sango-ra.
Kagome és Kema elkezdett rohanni befelé.
Kikyo már előrébb volt. Hirtelen kék fény vette körül.
- A lelkek fulladoznak. -motyogta és ment is tovább.
Miroku már kezdte érteni mi ezeknek a csatáknak az igazi lényege.
- "Varázslat ez csak azzal működhet, remélem nincs igazam, különben Inuyasha nagy veszélyben van." -gondolta Miroku, s ebben a pillanatban megjelent
mögötte Kikyo. A papnőből kitörtek a lelkek, melyeket elszívott a szörny, mint életerőt.
- Ne a lelkek, távoznak! -nézett le-, Ah! -lehetett hallani és mintha eszméletét vesztette volna, leeset a csata mezőre.
- Kikyo, ne Kikyo! -vette észre Inuyasha az újonnan érkezőt. Figyelmét elvette a lány és a szörny, hátra lökte. -Hiába sebesítem meg ha begyógyulnak a sebei.
Kagome és Kema gyorsan futottak, de Kirara hirtelen megállt.
- Mi a baj Kirara? -nézett hátra Kagome.
Kema odament Kirara-hoz és érezte egy másik ékkő szilánk jelenlétét.
- Sietnünk kell. -mondta.
A lányok épp jókor érkeztek meg Miroku mellé.
- Inuyasha, hogy van? -kérdezte Kema.
- Még bírja, de másra koncentrál. -válaszolta a fiú.
- Kire, vagy mire? -nézett a fiúra Kagome.
- Kikyo-ra. -mutatott a lent eszméletlenül fekvő lányra Miroku -Inuyasha, gyere nincs esélyed!
- Nem megyek meg kell mentenem Kikyo-t! -hallatszott a válasz, majd Inuyasha felnézett és látta a két lányt -"Kagome, Kema?!"
Kema nem várt leugrott Kikyo mellé.
- Kema hová mész? -ugrott volna a lány után barátnője, de Miroku megfogta Kagome kezét.
- Maradj! Kema is mindjárt jön!- jelentette ki -"Remélhetőleg."
-”Inuyasha nem bír harcolni, ha Kikyo-ra gondol. "-ment a papnő mellé Kema -Magadnál vagy?
- Haggyj! -hallatszott a válasz Kikyo-tól.
- Ne viselkedj igy, hisz Inuyasha az életét kockáztatja miattad!
- Ne fárasz! -állt fel Kikyo.
- A varázslat! Inuyasha ne öld meg! -halatszott fentről Miroku hangja.
- Most nem érek rá! -válaszolta Inuyasha és majdnem megölte a szörnyet, de egy nyílvesző eltalálta a kardot, majd arról visszaverődve felrepült az égbe.
Nagy fény lepte be a helyiséget, egy kis ideig.
- Kikyo? -csodálkozott Inuyasha. Majd a füst eltűnt és nagy szél lepte be a helyiséget
- " Nem bírok sokáig kapaszkodni!" -gondolta Kagome, de azt vette hirtelen észre, hogy Miroku megfogja.
Kema is megkapaszkodott, de neki Inuyasha segített, hisz ő volt a közelben.
- Köszönöm. -hangzott Kema szava.
- Még ne köszönd. -fordult a lány fele Inuyasha.
- Kikyo? -nézett Kema az előttük nem messze lévő ájult Kikyo-ra.
- Ő meg van! -mondta Inuyasha és a kezével eltakarta előlük a port, és maradványokat, amik szálltak felfelé.
Hirtelen, mint egy nagy csúszómászó rakodtak össze a szellemek maradványai és kirepült a hegységből.
Inuyasha és Kema pont ennek a csúszómászó hátán voltak, de hamarosan meglátták, ki hívta a szellem maradványokat.
-Jólvan! -nézett körül Inuyasha -Naraku, értem. A múltkori nyílveszőtök Kagome-val olyan súlyos sebet okozott Naraku-nak, hogy új testet kellet keresnie.
Inuyasha hirtelen megfogta Kema-t és leugrottak még éppen időben.
Kema nyakából kiesett az ékkő egy negyede nyakláncra fogva. Naraku új testet öltött a szelem darabokkal és sokkal erősebb lett.
Megpillantotta az ékkövet, és már fel is vette a kezébe, mikor észrevette Kikyo testét maga mellett.
- Inuyasha, nem sokon múlott, hogy a részem legyél! -mondta gúnyosan Naraku. Majd felvette ölbe Kikyo-t. -Szóval neki köszönhetem, hogy új testet kaptam.
- Ne merj hozzá érni! -kiáltotta Inuyasha. Naraku kezében tartotta Kikyo-t és az ékkő egy negyedét is.
Inuyasha támadott, ám Naraku felszállt az égbe. Kema elővett egy nyilat és meglőtte Naraku kezében az ékkövet.
- Megvan! -esett le az ékkő és elkapta a lány egy kis pamut kendőbe. - "Nem érhetek az ékkőhöz."
- " Elvitte, hogy merészelte!!" -ezek a gondolatok jártak Inuyasha fejében.
Inuyasha elmélyülten gondolkozott.
- Hogy jutunk vissza? -nézett a semmiségbe a lány.
- Mássz fel a hátamra, megoldom!
- Inuyasha, Kikyo az életét kockáztatta érted.
- Aggódom érte, de ezt nem hiszem! -futott gyorsan Inuyasha. Mivel a füstfelhők eltűntek, kivilágosodott mindenhol a környéken.
Naraku az égen száll ölében fogva Kikyo-t.
- "Nem menthete meg Inuyasha-t, különben nem ajánlotta volna fel magát a megmentésemre." -gondolta Naraku, s nem vette észre, hogy Kikyo kinyitotta a szemét.
Inuyasha és Kema hamar visszatértek a hegy bejáratához, ahol már várták őket a többiek.
- Menjünk innen egy kedvesebb helyre. -javasolta Miroku.
Estére egy kis fogadóba értek, ahol külön szobát kaptak, a hold csak beragyogta az egészet. Inuyasha, Miroku és Shippo tábortüzet csinált, míg a lányok és Kirara a füvön ültek.
Kema elővette a pamutot, ami még mindig tartotta magában a ragyogó fényes ékkő egy negyedét.
- Még szerencse, hogy a másik negyede nálad van. -sóhajtott Kema.
Sango és Kagome egymásra néztek, majd elkezdtek nevetni.
- Gyertek, megcsináltuk! -szólt Shippo és mindenki elfoglalt egy kis helyet a tűz mellett. Csak Inuyasha nézte az eget egy kicsit messzebb.
- Kema ugye tudod, hogy az ékkő darabod, most mindennél szennyezettebb! -szólt Miroku.
- Igen, de ez már az én felelősségem. -válaszolta a lány.
- Valamit kell vele csinálni, tömegével, fogja vonzani a szellemeket. -fűzte hozzá Sango.
- Inuyasha pedig nincs olyan állapotban, hogy harcoljon. -fejezte be Kagome.
- Mire akartok kilyukadni?? -nézett Kema Sango-ra, Miroku-ra és Kagome-ra.
- Mivel ez a te ékkő darabod, neked kéne megtisztítanod. -tért a fő okra Miroku. -Persze kockázata is van.
- Kockázat? -nyelt egyet a lány majd elővette a pamutot az ékkővel. -Miroku, ha nem sikerül életed végéig kárhoztatlak. -mondta Kema.
Kema nem várt hozzáért a szennyezet ékkő darabhoz, majd az ékkőben egy kis fény jelent meg majd eltűnt.
- Na?-néztek Kema-ra.
- Az ékkő darab megtisztitva, változás nuku. -sóhajtott fel örömében a lány.
Nem telt el kis idő, míg el nem aludtak. Csak Inuyasha gondolkozott egy ideig, folyton egy dolog járt az eszében.
- "Inuyasha, Kikyo az életét kockáztatta érted. +Aggódom érte, de ezt nem hiszem!= Mi igaz ebből?" -cikáztak egy ideig a gondolatok Inuyasha-ban, majd ő is elaludt.

5.rész-Kutya fülek

Koránnak számított, még majdnem mindenki aludt. Inuyasha most fáradt volt, hisz egész éjjel nem tudott aludni a gondolatai miatt.
A nagy és gyönyörű csendet egy sikoltás zavarta meg.
- Kema! -kelt fel hirtelen Inuyasha. A fiú és a többiek berohantak Kema-hoz.
- Mi történt? -fogta a bumerángját Sango.
- Hol van Miroku? -idegeskedett a lány, kendővel eltakarva a haja tetejét.
- Itt vagyok mi gond! -jött be az ajtón a fiú.
- Azt mondtad nem lesz következménye, ha megtisztítom az ékkő darabot. -vitatkozott a lány.
- Nem én azt mondtam, LEHET, hogy lesz következménye! Miért nem változtál. -figyelte meg Miroku a lányt.
- Nem? -húzta le a kendőt a fejéről a lány -akkor ez mi?! -mutatott az újonnan 'szerzett' egy pár kutya fülére
Mindenki meglepődötten nézett a lányra.
- Biztos van logikus magyarázat -törte meg a csendet Sango.
- Inuyasha, te hozzáértél az ékkő-höz akár egy másodpercre is?? -kérdezte Kagome.
- Talán amikor vissza fele jöttünk, miért?
- Mert az befolyásolta, Kema végül is jobb egy pár kutya fül, mint három darab fej nem? -viccelődött Shippo.
Bár Kema-nak is jobban tetszett, hogy inkább 1 pár kutya füle lett és nem három darab feje, azért megdobta a kis róka szellem kölyköt egy párnával.
Kema leült, nem tudta hirtelen mihez kezdjen.
- "Nem furcsállnak, majd az emberek?? Mi lesz így?" -gondolta zavartan.
- Ne aggódj, nem áll rosszul!. -helyeselte Kagome. -Amúgy is mostanában, csak mentünk ide-oda. -mosolygott Kema-ra.
- Mehetünk? -mosolygot vissza a lány.
Egy sötét erdőben Kikyo fekszik a sötét füvön. Hirtelen tért magához.
- Felkeltél? -nézett rá Naraku. -Ha jól tudom, utálod Inuyasha-t, szövetkezhetünk.
Kikyo nem válaszolt csak elindult kifelé az erdőből.
- Nekem van egy dolgom, nem kell, hogy másét is elvégezem. -fordult meg majd faképnél hagyta Naraku-t.
A férfi elengedte, hisz ha a papnő megöli Inuyasha-t az neki csak jól jöhet.
A fogadót elhagyva egy öregember közeledik egy bikával, vállán valami apró lénnyel.
- Magam kovácsoltam a szent kardot, meg kell tudnom jó kezekben van-e Inuyasha-nál. -mondta az öregember.
- Próbára akarod tenni? -kérdezte az ember vállán Myouga.
- Talán. -válaszolta az öreg.
Egy szürkés füstben burkolózó hegyen Jaken ordibált be egy csonttal díszített barlangba.
- Toutousai! -ordibált be a kis kobold a barlangba. Majd meglátott egy cetlit, amit felolvasott. -Elköltözött?! -lepődött meg.
- Vagyis tudta, hogy jövünk. Nem meglepő! -jelentette ki Sesshoumaru-sama, majd megfordult és elindult tovább.
- Sesshoumaru-sama, merre megyünk? -kérdezte Jaken.
- Megkeressük Toutousai-t.
Egy zöldösvényen mentek. Sango-ék hátul, míg Inuyasha végre beszélt Kema-val.
- Sajnálom, hogy Naraku elvitte Kikyo-t, ha nem lettem volna, ott nem kellet volna rám figyelned. -jelentette ki a fiúnak a lány.
- Nem a te hibád. -válaszolta csendesen Inuyasha.
- Milyen elnéző Inuyasha most. -lepődött meg Sango.
- Csak azért, mert szereti Kikyo-t. -jelentette ki Sango-nak Miroku. Inuyasha viszont meghallotta.
- Nem szeretem! -dühöngött Inuyasha, majd észrevett egy öreget egy bikán jőve -Ki vagy te kerge szemű?
- Inuyasha, lehetnél kedvesebb. -mondta Kagome.
Toutousai leszállt a szamaráról, majd oda ment Inuyasha-hoz és elvette tőle a kardot, amit megvizsgált.
A kis csapatban most mindenki lepődötten nézett. Főleg Inuyasha aki most még mérges is volt Miroku kijelentése miatt.
- Hm, hm... szegény kard sír. -jelentette ki Toutousai.
- Ki vagy te?-kérdezte meg még egyszer dühösen Inuyasha és kikapta Toutousai kezéből a Tetsusaiga-t. -És miből gondolod, hogy értesz hozzá?
- Toutousai vagyok, én kovácsoltam a Szent kardot. -jelentette ki Toutousai.
Kicsit később már egy fa koronája alatt beszélgettek. Inuyasha még mindig makacskodott, nem adta be semmibe a derekát könnyen.
- Szóval te kovácsoltad a Tetsusaiga-t! -nézett Miroku az öregre.
- Úgy van, és mivel szörnyű állapotban van, azonnal visszavisszem a kardot. -fogta meg az öreg a szent kardot.
- Honnan gondolod, hogy oda adom?-állt fel dühösen és indulatosan Inuyasha, majd visszavette a kardot.
- Inuyasha és a te helyedben meggondolnám, hisz ha ő kovácsolta a kardot, tudja, hogy csalogasd elő az igazi erejét. -javasolta Miroku.
- Így igaz, nem hozz meggondolatlan döntést, fontold megh.-szólt közbe Sango.
Kema és Kagome csak nézett. Toutousai-nak hirtelen megakadt a kerge szeme Kema fülein. Már szólni akart mikor a távolban megjelent Shessoumaru.
- Sesshoumaru! -nézett Inuyasha dühösen bátyjára.
- Inuyasha, miért szövetkeztetek ellenem? -nézett szánalmasnak tartva öcsét Sesshoumaru, majd Kema-ra nézett. -Azt hittem a világon csak egy korcs van. Inuyasha leváltottátok az egyik csapat tagotokat egy korcsra?
Kema nagyon dühös lett a démon kijelentésétől, Miroku és Sango tartotta vissza.
- Hogy lehet valaki ilyen érzéketlen?! -szólt Sesshoumaru-hoz Kagome.
Inuyasha és Sesshoumaru egymás szemébe néztek. Mind a kettőjüknek a szemében lehetett látni a haragot.
- Lányok, jobb, ha gyorsan fedezékbe megyünk, gyertek! -szólt Miroku és bementek néhány bokor mögé.
- Miért hadjuk, hogy Inuyasha egyedül harcoljon? -kérdezte Sango.
- Mert ez az ő dolguk. Mint testvér a testvérrel. -válaszolta Kagome. Sango most nézte meg tényleg mennyi a hasonlóság köztük.
- Véged korcs! -szólt Sesshoumaru.
- Majd meglátjuk ki kit öl meg! -vette elő Inuyasha a Tetsusaiga-t.
Inuyasha nekirontott bátyjának, de Sesshoumaru kivédte a támadását.
- Toutousai nem sajnálod a Tetsusaiga-t??? -szólt Sesshoumaru az öreghez. -Nézd hogy sír.
- Igaza van. -jelentette ki a bokor mögül Toutousai.
- Te csak ne bíztasd! -ütötte le az öreget a két lány.
- Észrevettétek, Sesshoumaru soha nem használta még a kardját. -figyelte meg a harcot Miroku.
- De miért? -fordult Mirokuhoz Sango. Ám a szerzetes csak a vállát vonta.
Sesshoumaru nem csinált semmit, nézett Toutousai-ra majd eltűnt.
- Elment? -furcsállta Inuyasha az egészet.
- Ez így nem lesz jó. Sesshoumaru haszontalannak véli a kardját, Inuyasha pedig haszontalan a kardjára. -jelentette ki Toutousai.
- Hogy érted? -kérdezte Miroku.
Alkonyodott már Inuyasha,Miroku,Shippo és a lányok beszéltek az öregel.A tűznél már sütöték ki a malacot,amit a fiúk aznap fogtak.
- A Tensaiga nem haszontalan, és ezt Sesshoumaru soha nem érti meg. -vélte a ropogósra sülő malacra nézve Toutousai.
- És, hogy lehet használni a kardot, a Tensaiga-t. -kérdezte Sango. Inuyasha oda se figyelt, mit mond Toutousai.
- A Tetsusaiga a pusztítás kardja, a Tensaiga pedig egy gyógyító kard. -mondta az öreg. InuTaishou okosan osztotta el a két kardot. Tudta, hogy félvér fia nem fogja ölni, hanem pont ellenkezőleg védeni fogja az embereket.
- Sesshoumaru pedig pont fordítva. Ő elpusztítaná az embereket, sőt talán másokat is.-szólalt meg egyenesen nézve Inuyasha.
- Ehetünk! -szólt boldogan Shippo a kész malacra nézve. Toutousai ezt meghallotta, és gyorsan betömte a malacot.
- Te! -ütötte meg a bottal éppen egy kicsit Miroku az öreget.
Nem messze tőlük Sesshoumaru nézte az eget. Jaken urához ment.
- Miért nem használod a kardod Sesshoumaru-sama? -kérdezte.
- Tudni akarod Jaken? -nézett a kis koboldra Sesshoumaru és elővette a Tensaiga-t mellyel, kettévágta.
- Sesshoumaru-sama, miért?? -mondta Jaken. Sesshoumaru megint felnézett az égre.
- Jaken, nincs semmi bajod, ne vidd túlzásba. -mondta.
És valóban, a kis koboldnak semmi baja nem volt. Nagy hörgések hallatszottak és Sesshoumaru háta mögött hirtelen ott termet egy sárkány.
- "Akkor ez a kard mire lehet jó?" -gondolta Jaken -Sesshoumaru-sama egy sárkány! -szólt ijedten.
Sesshoumaru csak sóhajtott, majd egy hirtelen mozdulattal megfordult és a mérges karmaival megölte a sárkányt.
Majd újra az eget bámulta Sesshoumaru.
- "Mért pont rám hagyta apám ezt az ócskaságot?" -gondolta Sesshoumaru majd letépte a sárkány karját helyetesítve bal kezét.
Inuyasha eloltotta a tűzet. Toutousai épp felült a bikára.
- Elmész? -kérdezte Miroku.
- Én figyelmeztettelek Inuyasha! -szólt vissza az öreg.
- Nem segítesz akkor neki? -kiálltott az öreg után Kagome.
- Sajnálom, nagyon makacs egy ilyen hirtelen haragú és makacs fél szellemnek nem tudok segíteni. -válaszolta Toutousai.
- Jól van, menj csak!! -lett hirtelen dühös Inuyasha és elkezdett menni előre. -Gyertek. -szólt.
- Ami a szívén az a száján. -hangsúlyozta Sango.
A többiek csak bólogattak, majd mentek Inuyasha után. Pár perc telt el és egy nagy porfelhőt lehetett látni hátul, majd Toutousai-t amint fut valami vagy valaki elől.
- Hogy, hogy visszajön? -csodálkozott Miroku. Ekkor pillantotta meg Sesshoumaru-t.
- Sesshoumaru!- ordított oda Inuyasha -Hagyd őket, inkább harcolj velem!- és elővette a Tetsusaiga-t.
- Rendben Inuyasha! -közeledett Sesshoumaru. -Most meghalsz!
- Elegem van, ne csak a szád járjon! -válaszolta Inuyasha és egymásnak ugrott a két testvér.
Inuyasha egy csapást mért volna Sesshoumaru-ra a karddal, de a démon elkapta azt a sárkány kezével.
- Csak ennyi öcsém! -szólt Sesshoumaru.
- Na látom, szereztél egy új kart. -mondta a magáét Inuyasha, de minden csapását kivédte Sesshoumaru.
- Jaj ne! -nézett hirtelen a két lányra Sango.
- Mi történt? -kérdezte Kema.
- Sesshoumaru-nak egy sárkány keze van, Inuyasha nem fogja sokáig bírni. -válaszolta Sango.
- Sárkány kar ide vagy oda, nekem nem számít! -mondta Inuyasha és tovább folytatta a harcot.
- Csak Sesshoumaru ne szerezze meg a Tetsusaiga-t, mert ő ugye bár látja a szélbordát, különben Inuyasha meghal. -mondta Toutousai.
- Tanítsd meg Inuyasha-nak is, hogy lássa a szélbordát. -szólt Kagome.
- Ez nem megy olyan könnyen hölgyeim, ha Inuyasha nem fedezi fel maga, akkor meghal. -válaszolt az öreg.
Sesshoumaru támadott most. Inuyasha szépen védte ki a támadásokat, de a sárkánykéz támadásainak visszaverése kimerítette.
Sango felfigyelt a csatára és tudta mit tervez Sesshoumaru.
- Sesshoumaru, csak a kardot támadja! -mondta a lány Miroku-nak.
- Képes vagy rá Inuyasha! -támogatták a többiek barátjukat.
- Hiába, nem fogja bírni! -mondta Toutousai, de ekkor néhány ütést kapott Kagome-től és Kema-tól.
- Inuyasha! -szólt Miroku és a fiú elé ment, mert Inuyasha megsebesült. A lányoknak se kellet több.
- Maradjatok ki ebből! -szólt rá barátaira Inuyasha.
- Most az egyszer ne legyél Makacs majom! -szólt rá Kema és felsegítette a fiút.
- Milyen száraz lelkű vagy Inuyasha! -mondta szánalmasnak tartva Sesshoumaru.
- Inuyasha képes vagy rá! Már többször is sikerült! -mondta Miroku és elhúzta onnan a lányokat. -Maradjatok, Inuyasha most észreveszi a szélbordát, "remélem".
- "Meg kell védenem a többieket! És a lányokat" -ekkor Inuyasha-ban lejátszódott az az emlék amikor megígérte, hogy megvédi őket.
Inuyasha-t elvakította a méreg melyet bentről érzett a nagy düh másképpen. Egyszer csak két fényt látott egy sötétet és egy világosat. Tudta mit kell tennie, valahonnan ismerte ezt az érzést.
Bele vágott a két fény közepébe, ahol fehér volt minden, majd rájött ez volt a Szélborda.
- Sikerült neki!- lepődött meg Toutousai.
Sesshoumaru-t eltalálta Inuyasha csapása, és nagyon megsebesült. Inuyasha felállt, már sokkal jobban volt. Sesshoumaru-nak azonban nyoma veszett, elmenekült.
- Sesshoumaru él? -nézett Miroku. Majd odamentek Inuyasha-hoz.
- Ezt nem élhette túl. -győződött meg róla Inuyasha.
- Nincs igazad! A Tensaiga mentette meg bátyád életét. -javította ki a félvér fiút Toutousai.
- Valóban hisz a Tensaiga a gyógyító kard! -ment Sango és Kirara Kagome és Kema mellé.
Alkonyat volt amikor Toutousai elköszönt a kis csapattól.
- Mész? -kérdezte Kema.
- Igen! Inuyasha gyakorolj még !-szólt hátra az öreg.- " Remélem Inuyasha és Sesshoumaru hamarosan rájön, hogy nem tudják soha megölni egymást, hála  InuTaishou-nak."