1.

A Rejtélyes megmentő

-         Ez biztos csapda, ne menj Sango! -mondta Miroku.

-         De hát az öcsémről van szó és én érte bármit megteszek.

-         Nem hagyom, hogy egyedül menj, Narakuval nem tudsz egyedül elbánni!- szólt közbe ismét Miroku.

-         Sajnálom, de egyedül megyek. Ez Naraku feltétele azért hogy elengedje az öcsémet és sajnos az égkőszilánkokat is elviszem amiket eddig gyűjtöttünk. Ne is próbálj megakadályozni Miroku!- Sango hirtelen megfordult és Kirara hátán ellovagolt a megadott irányba.

-         Sango ne!- kiáltott utána Miroku.

-         Mond meg Inuyasháéknak hogy sajnálom!- válaszolta már messziről Sango, majd eltűnt Miroku szeme elől az égen.

-         Kagome merre van az égkő amit Sango magával vitt? Meg kell találnunk! Remélem Mirokunak sikerült utolérnie amíg mi a démonokkal küzdöttünk!- mondta Inuyasha reménykedve, de amint meglátta Mirokut a tisztás másik végén már tudta hogy Mirokunak nem sikerült lebeszélnie Sangot.

-         Gyorsan gyertek Sango elment egyedül!- kiáltott Inuyasháéknak Miroku.

-         Érzem az égkövet!- szólalt meg hirtelen Kagome.

-         Akkor ugorj a hátamra Kagome és mutasd az irányt!- utasította Inuyasha. A lány így is tett.

Eközben Sango megérkezett arra a helyre, amit Naraku nevezett meg legutóbbi találkozásukkor.

-         Itt vagyok Naraku! Hol az öcsém!

-         Előbb had lássam az égköveket.- hangzott fel meg a démon hangja a fák között.

-         Tessék!- Sango felemelte a kis üvegcsét, amiben az égkőszilánkok voltak.- És most had lássam az öcsémet!

-         Rendben.- mondta hang.

A fák közül néhány féregdémonnal körbevéve megjelent Kohaku. Sango hirtelen megindult az öccse felé, de a démonok elállták az útját.

-         Előbb rakd le a szilánkokat a földre.- utasította Naraku.

Sango lerakta az üvegcsét. Hirtelen megjelentek az égen Naraku mérgező darazsai és felkapták az üveget.

-         Sajnálom, de nem kapod vissza az öcsédet, ugyanis megszegted a szavad! Azt mondtam egyedül gyere, erre elhoztad Inuyasháékat. Ezt nem kellett volna!- Naraku hangja hirtelen elhallgatott a démonok pedig támadásba lendültek.

-         Mi?- nézett hitetlenkedve Sango- Tehát én odaadtam az égköveket Naraku te is add vissza az öcsémet!- a csonttörőt egy mozdulattal a szellemek közé hajította utat vágva ezzel Kohakuhoz. A fiú azonban megfordult és elrohant a fák közé. Sango mit sem törődve a bumeránggal amit elhajított az öccse után rohant. Még távolabbról hallotta Inuyasháék hangját akik a többi ottmaradt szellemmell éppen csatázni kezdtek. Nemsokára utolérte az öccsét aki éppen egy szellemmel futott össze. A szellem a fiúra támadt, de Sango eléugrott és a kardjával kettéhasította a szellemet.

-         Nővérem- szólalt meg Kohaku.

-         Kohaku- mondta lágyan Sango majd átölelte öccsét- végre újra együtt vagyunk.

Ezután hirtelen fém csattanását hallotta a háta mögött közvetlenül, majd hirtelen Kohaku néhány méterrel arrébb ért földet tőle. Hátrapillantott és egy alakot vett észre maga mögött, akinek az arcát egy csuklya takarta el.

-         Hát te ki vagy és miért bántod az öcsémet!- rivallt rá Sango az alakra.

-         Ne légy bolond hiszen éppen most mentettem meg az életed.- mondta az idegen.

Sango Kohakura pillantott, akinek ott volt szokásos pengéje a kezében és szeme ismét ürességet tükrözött.

-         Kohaku mi van veled? Ezekszerint még mindig Naraku uralma alatt vagy… tehát ismét át akart verni…- mondta szomorúan Sango. Eközben Kohaku felugrott egy szellem hátára és eltűnt. Sango nem tudott utánamenni mert Kirarát otthagyta ahol Inuyasháék harcoltak.

-         Köszönöm hogy megmentettél, de nem kellett volna. Ismét elárultam a barátaimat- fordult Sango az idegen felé. Jobban szemügyre vette a férfit (merthát a hangja alapján rájött hogy férfiJ). Szürke, földig érő köpenyt viselt, aminek a csuklyája a szemébe volt húzva, így az arcát nem láthatta, de a hangja ismerős volt valahonnan.

-         Ugyan nincs mit köszönnöd… Sango.- mondta a férfi.

-         Mi? Tehát te honnan tudod a nevem?

-         Ezekszerint ilyen régen találkoztunk utoljára, hogy már a hangomat sem ismered fel Sango?- mondta a férfi és lehúzta a csuklyát a fejéről.

Sango szeme hirtelen kikerekedett- Tényleg te vagy az?

2.

Titok

-         Sango jól vagy?- kérdezte Kagome, amint odaért hozzá.

Sango szeméből könnyek szöktek elő- Jaj Kagome, ismét elárultalak titeket.

-         Ugyan Sango- mondta Kagome vigasztalóan.- Tudom, hogy az öcsédért bármit megtennél.

-         Hidd el a helyedbe mi is ezt tettük volna. Egyébként mi történt?

-         Hát- kezdett hozzá Sango szipogva- Miroku meg akart állítani de nem hallgattam rá.

-         Aztán odaadtam Narakunak az égköveket, de ő nem akarta elengedni Kohakut, mert ti jöttetek és az alkuban az szerepelt hogy egyedül kell jönnöm. De az alkut amúgy is megszegte.

-         És hol az öcséd?- tette fel a kérdést Kagome.

-         Elment. Még mindig Naraku hatalma alatt áll. Majdnem megölt, de…-Sangonak hirtelen eszébe jutott, hogy mit mondott a férfi (egyenlőre nevezzük csak ígyJ), mielőtt elment:

-         Sajnálom Sango, de most nem beszélhetünk.- mondta a férfi- Hallottam már a barátaidról és most igazán nincs kedvem találkozni velük.

-         Tehát miért? Miért viselkedsz ilyen…- de a mondatot nem tudta befejezni, mert a férfi a szavába vágott.- Elvállaltam egy feladatot, amit most nem részletezek, mert tudom hogy figyelnek. A mostani találkozásunk nem véletlen. Amikor megtudtam, hogy élsz nagyon meglepődtem. De ő mindent elmondott. Nem gondoltam volna hogy ilyen rendes ez a Sesshoumaru… akarom mondani…- a férfi hirtelen a szájára tapasztotta a kezét.

-         Micsoda? Milyen feladatról beszélsz? És mi dolgod Sesshoumaruval?- Sango hirtelen azt se tudta mit gondoljon vagy tegyen.

-         Sajnálom az titok. Bocsáss meg, de mennem kell. Így is többet mondtam a kelleténél. Ja és ezt a találkozást ne említsd meg a barátaidnak. Ez maradjon a mi titkunk. Ha elmondod nekik nekem végem. Esküszöm majd mindent megmagyarázok. Még találkozunk Sango…

-         Sango mi van veled?- kérdezte Kagome- Azt kérdeztem hogy mi történt az öcséddel és te még nem válaszoltál teljesen.

-         Ja igen- tért vissza a gondolataiból Sango- szóval elment. Kohaku nem tudott megölni.

-         Értem- mondta Kagome- akkor most menjünk pihenni. Már sötétedik és a sok harctól mind elfáradtunk.

-         Rendben- egyezett bele a dologba Sango. Mindketten elindultak Inuyasháék felé.

Sango a többieknek is elmondta, amit Kagoménak. Inuyasha a szokásos módon reagálta le a dolgot. Az égkövek miatt dühös volt, de amint találtak egy kunyhót ő aludt el legelőször.

Hajnalban Sango éppen a kunyhó közelében lévő pataktól jött visszafelé egy jó fürdő után, amikor hirtelen egy kezet érzett a fenekén.- Miroku!- ordította majd egy köríves rugással az „érzékeny pontja” felé rúgott. De a rúgás nem talált és csak ekkor vette észre hogy nem is Miroku áll mögötte. A tegnapi férfi volt, akinek sikerült elkerülnie a rúgást.

-         Hát te meg mit keresel itt?- nézett kérdően Sango.

-         Gondoltam megismerkedem a barátaiddal. Amúgy ahogy nézem még mindig ugyanúgy reagálod le a dolgokat. Ha-ha-ha… Aúúú- Sango bal kezének nyoma ottmaradt a férfi arcán.

-         Te is olyan disznó vagy mint Miroku!- nézett mérgesen a férfira Sango, majd elindult a kunyhó felé.- Na gyere bemutatlak a barátaimnak.- A férfi az arcát fogva elindult utána.

Ahogy belépett a kunyhóba, hirtelen minden tekintet rá szegeződött. Sango végigmondta a férfinak, hogy kit hogy hívnak. Eközben mindenki felmérte a férfit. Sötétbarna haja a bal szemét félig eltakarta, zöldesbarna szemei csillogtak a tűz fényénél. Hosszú, szürke köpenyt viselt, alatta bőrből készült páncélt. Életkorban nem lehetett pontosan behatárolni, 17-20 éves lehetett. Mielőtt bárki is megszólalhatott volna a férfi elkezdett beszélni.

-         Üdvözöllek benneteket, a nevem…- ekkor hirtelen megrázkódott a kunyhó és összedőlt a csapat feje felett.

3.

Különös képesség

 

 

 

-         Jól vagy Kagome?- kérdezte Inuyasha a kunyhó romjai közül kikászálódva.

-         Igen, de jobban lennék, ha leszállnál rólam- válaszolta Kagome, majd miután Inuyasha lemászott róla végignézte, hogy mindenki megvan-e.

-         Hol van az a fiú?- kérdezte Kagome, de erre azonnal megkapta a választ, amikor Inuyasha félredobta a tető maradékát a fejük felől.

-         Nézzétek, ott van Kagura!- mondta ijedten Miroku.

 

-         Ó Inuyasha, látom új barátra tettél szert- mondta Kagura gúnyosan és a férfira mutatott- egy újabb szánalmas ember.

-          Ki mondta, hogy a barátom- vágott vissza Inuyasha ingerülten- hiszen még nem is ismerem!

-         De ez is csak azért van, mert te megzavartad a bemutatkozásom- mondta a férfi- hidd el Inuyasha, ugyanaz mindkettőnk ellensége.

A démonok, akik körülöttük álltak, megindultak feléjük Inuyasha előrántotta a Tessaigát és máris lecsapta egy démon fejét.

-         Ezt a részét rád hagyom Inuyasha- mondta a férfi, mintha már régóta jóba lenne Inuyashával, és megindult Kagura felé.

-         Pengetánc- mondta ki Kagura és kezét meglendítve szélpengéket küldött a férfi felé, amik becsapódtak.

-         Szánalmas volt- mondta nevetve Kagura, de nevetése azonnal abbamaradt, amint egy kard pengéje ért a nyakához.

-         Erre nem számítottál mi?- súgta Kagura fülébe a háta mögött álló férfi

-         Inuyasha- kiáltotta Kagome, mert Inuyasha is annyira meglepődött, hogy egy féregdémon majdnem leharapta a karját.

-         Erre tényleg nem számítottam- mondta Kagura, majd hirtelen mosoly ült ki az arcára-, de erre viszont te nem számítottál- mutatott a bikaszellemre Kagoméék mögött, aki éppen Kagoméra készült lecsapni óriási fejszéjével.

-         Ne! Kagome!- kiáltotta Inuyasha és elkezdett Kagome felé rohanni.

A bikaszellem meglendítette fejszéjét és a másodperc töredéke alatt sújtott le vele. Senki nem tudott ilyen gyorsan cselekedni…

 

 

… a fejsze azonban szikrákat vetve megakadt a levegőben. Kagura ekkor vette észre, hogy a férfi már nincs mögötte, hanem Kagome előtt áll a jobb kezét előretartva. A bikaszellem minden erejét beleadva megpróbálta továbbtolni a fejszét, a láthatatlan pajzs azonban visszatartotta. A szellem újabb ütésre lendítette a fejszét, lecsapni azonban már nem volt esélye. Inuyasha odaért és levágta a szellem fejszét tartó kezét, a következő kardcsapással pedig végzett a szellemmel. Kagura ez idő alatt gyorsan elmenekült.

-         Köszönöm, hogy megmentettél- mondta Kagome, de még mindig nem tudta hogy pontosan mi is történt.

-         Ugyan nincs mit köszönni. - mondta a férfi, mintha ez mindennapos dolog lenne számára.- De ez nagyon sok erőt kivett belőlem- tette hozzá és térdre ereszkedett pihenésképpen.

-         Ezt meg hogy csináltad?- kérdezte Inuyasha kissé féltékenyen hogy nem neki sikerült megmentenie Kagomét.

-         Őszintén megmondva én sem tudom, de amióta ebben a világban vagyok azóta képes vagyok védőpajzsot emelni és teleportálni.

-         Mi?- kérdezte mindenki egyszerre- De hát hogy érted azt hogy mióta ebben a világban vagy?

-         Kagome- szólalt meg a férfi Kagoméra pillantva.

-         Igen?- kérdezte meglepődve Kagome.

-         Tudom, hogy te is a jövőből jöttél és neked is van képességed.

-         Talán te is a jövőből jöttél?- kérdezte Kagome és a többiekkel együtt értetlenül néztek a férfira.