Édes kicsi Kagura
Kagura 2005.06.15. 22:28
8. 9. és 10. rész
8. rész
-Mi a baj Sango? –kérdezte Miroku, Sango oldalára leülve, de az észre sem vette. –Nézd, így nem jó, ha nem mondod el. Figyelsz rám? –megkocogtatta a lány fejét, de semmi reakció. Sango arcán egy könny csordult le. Miroku gyengéden letörölte a könnycseppet, és átölelte.
–Tudom, milyen nehéz lehet neked. Két embert megszeretni, és mindkettőt elveszteni.. Kérlek, szólalj meg! –kérlelte a lányt, de mintha egy élettelen testhez beszélne. Adott a lánynak egy puszit, de azzal szintén nem ment előbbre.
–Rendben, békén hagylak. Kérlek, jöjj a normál kerékvágásba! –mondta, majd felállt Sango mellől.
***
-Most nem is volt olyan rossz.. –vélte Shippou, mikor lemászott a fáról. –Szegény Sango.. –mondta, és odaült a lány mellé. –Elhiszem, hogy rossz neked, nekem is hiányzik. Tudom, hogy az ellenségünk, de nekem is hiányzik. Mintha a testvérem lenne. –elgondolkodott egy pillanatra, majd hozzátette, -De még újra fogjuk látni.. –mondta bíztatóan, de lány mintha meg sem hallaná, csak bámul a semmibe.
Shippou vállat vont, majd elindult Kagome fele.
-Nos, jártál valami sikerrel? –kérdezte aggódva.
-Nem, semmire. –rázta meg fejét szomorúan a rókakölyök.
-Miroku sem? –kérdezte, bár nagyon kételkedett benne.
-Ő sem. De most nem tett semmi rosszat.
-Nos, most én megyek. –sóhajtott Kagome, és elindult ahhoz a fához, ahol Sango ült.
-Sok sikert! –kiáltotta a lány után. –Bár kételkedem, hogy sikerülne. –súgta magának.
***
-Mi a baj, Sango? –kérdezte Kagome. Sango nem válaszolt, csak nézett a semmibe. –Nézd, úgy senki sem tud neked segíteni, ha nem mondod el. Nagyon aggódik érted Shippou, és még Miroku is! Nem jó, ha így maradsz! Csak fájdalmat okozol másnak! –mondta, és megbökte a lányt –Most hagylak gondolkodni, szia! – búcsút vett a mozdulatlan lánytól, majd elindult vissza Shippouhoz.
-Nos, sikerült? –kérdezte a kölyök reménykedve, de Kagome pillantásából leolvasta, és elszomorodott.
-Nem, sajnos nem. Ha senki sem tudja meggyőzni, mi lesz? Én azt hiszem, visszamegyek a világomba.
-Rendben. –bólintott Shippou. –Mikor jössz vissza?
-Pár nap múlva. De ne aggódj. Szia! –köszönt a rókakölyöknek, majd elindult a kút fele.
„Mivel tudnám vajon felvidítani Sangot?” gondolta. Egészvégig csak ez járt az eszében, majd beugrott a kútba, és visszajutott saját világába.
***
9. rész
-Anya, nagypapa, Souta! Megjöttem! –köszöntötte családját, mikor belépett a házba. –Valaki!
Körbement a házban, majd rádöbbent, hogy nincs otthon rajta kívül senki. Besétált a szobájába, majd hatalmasat nyújtózott.
-De rég voltam itthon! –kiáltotta, majd ráugrott ágyára. –Szegény Sango.. Vajon mivel tudnám fel vidítani? -kérdezte magától, és elfeküdt az ágyán. Észre se vette, de rögtön elaludt.
***
Hatalmas zajra ébredt fel. Kómás fejjel nézett körbe, és rápillantott az órájára.
-Mi az már megint? –kérdezte magától, majd kiment a szobájából. A macskán kis híján átesett, úgy ment a konyhába.
-Szervusz Kagome! –köszönt Souta nővérének. –Nem is tudtam, hogy itthon vagy.. Hogyhogy ilyen hamar hazajöttél?
-Mit csinálsz? –kérdezte Kagome, a kérdést meg sem hallva.
-Nagyapáéknak meglepetést. Mindjárt haza fognak jö…
-Állj! Miért csinálsz?
-Nem is tudtad? Nagypapa felfedezett egy új betegséget! –mondta izgatottan.
-MICSODA?! –kérdezte Kagome dühösen.
-Felfedezett egy új betegséget! Hát nem izgalmas? –kérdezte.
-Füst szag van.. –mondta Kagome, jól körbeszaglászva.
-Jaj, a torta! –kiáltotta Souta, és rögtön ki is vette a sütőből a tortát. –Pedig répatorta!
Kagome elfintorodott a torta íze hallatán. „Mégsem kellett volna hazajönnöm.. „ sóhajtott, de szerencséjére ezt öccse észre se vette.
-Jössz segíteni! –kérdezte, mire Kagome bólintott.
„Vajon mit csinálhatnak a többiek?”
***
-Hol van Kagome?! –kérdezte ingerülten Inuyasha Shippout, akinek már pár púp díszelgett a fején.
-Hazament! –visította a rókakölyök.
-MICSODA?! ÉS TE AZT CSAK ÚGY HAGYTAD?! –ordította a féldémon.
-Nyugodj meg, Inuyasha. Kagome akkor is elment volna, ha győzködte volna Shippou. És Shippou győzködte is, hogy maradjon, nem igaz? –kérdezte, mire összehúzta magát a kérdezett.
-Nem.. –mondta vékony hangon. De a féldémonnak csak ez kellett: rengeteget ütött Shippou fejére.
-Hagyjad békén Inuyasha! Attól már nem változik meg semmi, ha megütöd! –próbálta nyugtatni Miroku a feldühödött kutyát.
***
10. rész
-Már jönnek! –mondta Souta. –Bújjunk el!
-Rendben! –bólintott Kagome.
Souta nagypapája, és édesanyja hazajöttek, mögöttük egy csomó riporterrel.
-És hogy sikerült ezt a betegséget felfedezni? –kérdezte az egyik férfi.
-Nos, az unokám, Kagome rengeteget betegeskedik. Rajta pillantottam meg a betegség első jeleit. –mondta büszkén a kérdezettnek. „Na persze! Én pedig egy fekete holló vagyok!” gondolta Kagome, hatalmasat legyintve, amivel majdnem ráütött Soutára.
-És elmondaná, hogy mi a betegség neve?
-Természetesen! Szegény unokámon a gésgeteb tlezpék jelent meg. –válaszolta.
-Meglepetés! –ugrott elő a konyhából Souta, kezében a tortával, és nagyapja fele indult. –Nagyapa, ezt neked sütöttem Kagomevel együtt!
A riporterek mind meghatódtak a látványtól.
-Hát nem aranyos? –kérdezték egymástól a riporterek. Hátulról előrefurakodta magát egy fotós.
-Kérem, ölelje át a fiút, és fogja meg a tortát! –mondta, majd odafurakodott hozzájuk. –Így ni! Ezért a képért rengetegen fogják venni az újságot! –mondta.
-Kérem, menjenek haza! A nővérem betegségét rontaná ez a hatalmas zaj! –mondta aggódva Souta.
-EBBŐL MOSTMÁR ELÉG! –jött elő ordítva Kagome. –Nincs SEMMIFÉLE BETEGSÉGEM!
-Szegény gyerek már hallucinál! –mondták az emberek szipogva. –Ez szörnyű!
-KIFELÉÉÉ! –ordította, majd kitolta a riportereket, és a fotósokat, majd a megszeppent emberek előtt bevágta az ajtót. –Nagyapa, mit műveltél!?
-Én csak arra gondoltam, hogy.. –kezdett bele habogva.
-SEMMIRE SE GONDOLTÁL! AZ EGÉSZ CSAK ARRA VOLT JÓ, HOGY HÍRES LEGYÉL! Elegem van! –mondta, majd táskáját fogva bevonult a szobájába, és többször becsapva bezárta az ajtót.
-Most boldog, vagy, nagyapa?! -kérdezte Suta és édesanyja.
-De hát csak hírnevet akartam neki..
***
-Mi baj Sango? –kérdezte eléggé faragatlanul Inuyasha. Ő is oda lett küldve, hogy beszéljen vele.- Elvitte a cica a nyelved?
Nem válaszolt rá Sango, csak bámult a semmibe.
-SANGO! KÉRDEZTEM VALAMIT! –ordította a lány fülébe, majd hevesen rázni kezdte, mire a lány csak elszédült, és lefele nézett.
-Hallasz?! –kérdezte, és felpofozta Sangot, akinek elkezdtek folyni a könnyei. Inuyasha megenyhült a könnyeken, de továbbra is játszotta a rideg szerepet. –Neked csak az ellenséged miatt folyik a könnyed! Ne sajnálj miatta egyet se! Elvégre meg akarjuk ölni Narakut, és ahhoz a szolgáival is végeznünk kell! Hiszen te is mondtad!
Sango megrázta a fejét, mire Inuyasha elindult a kút felé, de előtte még egyszer megpofozta.
|