1.r�sz

        Ny�r volt. Miroku �s Shippou Inuyash��kra v�rtak, akik p�r napja mentek el.

-Hol lehetnek m�r ilyen sok�? –k�rdezte Shippou a k�t mellett �lve. –M�r r�g�ta elmentek!

-Nyugalom, biztosan csak k�rben�ztek. –v�laszolta Miroku, aki bel�l szint�n agg�dott. K�rben�zett. –Sangot nem l�ttad?

-Nem, ma m�g alig… A dombn�l m�r n�zted? –n�zett r� a r�kad�mon.

-M�g, nem, de k�sz�n�m a tan�csot!- azzal elindult a domb fele. Shippou csak �gy n�zett ut�na.

 Sango val�ban a domboldalon �lt, �l�ben Kirar�val.

-Vajon hol lehet Kohaku? –elm�lkedett, mikor megpillantotta maga mellet Mirokut. Le�lt mell�je, �s m�lyen a l�ny szem�be n�zett.

-Ugye Kohakura gondolsz? –k�rdezte, mire Sango b�lintott. –Biztosan nagyon hi�nyzik neked. Nem j� elv�lni a szeretteinkt�l.

-Bizony… J� lenne tudni, hogy mi van vele. –majd feln�zett a naps�t�ses �gre, amin tarka b�r�nyfelh�k sorakoztak.

- Biztosan j�l van. –azzal lefek�dt a f�re, �s � is b�multa az eget. –Ma olyan b�k�s napunk van nemde b�r?

-De… -v�laszolt Sango. R�n�zett Kirar�ra, aki k�z�tt�k fek�dt le. – N�zd csak, az a felh� olyan, mint egy pillang�!

 -Bizony, ott meg egy macska! –mutatott egy fura felh�re. Sango mosolygott. „Olyan j� ez a pillanat, most semmivel sem tudja elrontani… t�vedtem.” Gondolta, �s r�n�zett a fenek�t simogat� k�zre, majd a gazd�j�ra, aki mosolygott kedvesen.

-MI�RT KELL NEKED MINDEN PILLANTOT ELRONTANOD! ? –ord�totta, �s j�l felpofozta a szerzetest, majd m�rgesen elballagott.

 Ek�zben a falu m�sik v�g�n, a sz�nt�f�ldeken:

-Kaede, mi volt ez? –k�rdezte az egyik f�rfi, aki az any�nak seg�tett gyoml�lni.

 -Mi volt ez? –k�rdezte Kagome Inuyash�t�l, amikor kim�sztak a k�tb�l.

- Miroku megint bevetette a „b�jait”. –v�laszolta k�z�mb�sen a f�ld�mon. Kagome k�rben�zett.

-�, milyen j� id� van, nem gondolod? –k�rdezte, mikor egy hatalmasat szippantott a leveg�b�l.

 Mindketten elcsod�lkoztak, mikor Sango j�tt fel�j�k. –De j�, hogy itt vagytok! –mondta m�rgesen.

2. r�sz

V�g�l is Shippou is el�ker�lt. Mivel a nap eddig gy�ny�r� volt, �gy d�nt�ttek, hogy s�t�lnak az erd�ben.

-Most k�l�n�sen kihalt minden zaj. �llatok szag�t is alig �rzem… -mondta Inuyasha, �s k�rben�zett. Egyszer csak elindult a patak fele. – Ismer�s szag.. –elindultak bar�tai ut�na, majd a f�ld�mon el�vette a Tetsugait, �s le akart csapni…

 -Inuyasha fekszik! –sik�totta Kagome, mikor megl�tta azt az alakot, akit meg akart Inuyasha �lni. A f�ld�mon hatalmasat esve a patak partj�ra esett, kis h�j�n lenyesve a kard a fej�t- Inuyasha! Majdnem meg�lted!

-A�… err�l igaz�n leszokhatn�l Kagome!

-Mi az, mi t�rt�nt? –k�rdezte Miroku, mikor megpillantotta az alakot. Elcsod�lkozott. Sango is a szerzetes, �s bar�tai mell� �rt, mikor � is megd�bbent.

-Egy… gyerek? –csod�lkozott, Mirokuval �s Kagomevel egy�tt.

 Val�ban, egy kisl�ny �llt a patakparton. Ruh�ja szakadt volt, haja itt-ott kij�tt h�tul lev� copfj�b�l, eg�sz test�t sebek bor�tott�k. �ppen le akarta venni a ruh�j�t, mikor a kis csapat megj�tt. Szemei k�nnyesek voltak, nagyon megijedhetett. Kez�ben valami roncsot tartott.

Sango elindult a kisl�ny fele, m�g Inuyasha felt�p�szkodott. –Ne f�lj. Nem akarunk b�ntani. –mondta nyugtat� hangon.

 -Reszkess kisl�ny! –ord�totta, �s a kardj�val le akart csapni Inuyasha.

-Fekszik, fekszik, fekszik, feksziiiik! –vis�totta Kagome. –Teljesen elment az eszed?! Ez csak egy kisl�ny!

  –De h�t Naraku szaga van! Le merem fogadni, hogy Naraku inkarn�ci�ja! –a kisl�ny elcsod�lkozott.

-Ki az a Naraku? –k�rdezte v�kony, l�gy hangj�n. Ett�l mindenki elv�g�dott, kiv�ve a f�ld�mont, aki m�r fek�dt.

-Ne… nem ismered? K�l�n�s. Mi a neved? –k�rdezte Kagome.

-Kagura vagyok… -mondta megszeppenve.

-Kagura, most meg.. –mondta Inuyasha, de Kagome f�lelmetes arc�ra n�zve ink�bb be sem fejezte. Kagome mosolyogva b�lintott. Felkelt Inuyasha, �s elindult az erd�b�l kifele. –majd gyertek... –motyogta, felt�telezte, senki sem k�v�ncsi r�.

 Csod�lkozva n�ztek ut�na, majd Mirokura terel�d�tt a figyelm�k, aki mosolygott, �s ny�lv�n valahol m�shol van. Majd mikor �szre vette, hogy figyelik, ki nyitotta a sz�j�t, �s: -Le… h�� Kagome, mit csin�lsz? –k�rdezte megr�k�ny�dve a szerzetes, mikor a l�ny elkezdte tolni. A k�t l�ny k�rusban v�laszoltak neki:

-ESZEDBE SE JUSSON! –tolta el onnan Kagome, �gy m�r csak Sango �s Kagura maradt ott. Kirara elment a szerzetes�kkel, hogy seg�thessen Kagom�nak.

 -Ne vedd zokon a szerzetes m�v�t, � m�r csak ilyen.. –cs�v�lta a fej�t Sango. –m�son nem is j�r az esze..

-Ki vagy? –k�rdezte remegve a kisl�ny, aki le�lt, mert nagyon elf�radt.

-Sango vagyok. –mutatkozott be, majd le�lt mell�je.- Mi t�rt�nt veled? Olyan szakadt a ruh�d, �s olyan sebes vagy.. –n�zett r�.

-Fogalmam sincs, csak arra eml�kszem, hogy menek�l�k, �s elt�rik a kedvenc t�rgyam..- azzal megmutatta Sangonak a t�r�tt legyez�j�t. Elcsod�lkozott.

-Zavarok? –k�rdezte Kagome, mikor visszat�rt bar�tn�j�hez.

-Nem, dehogy.. –cs�v�lta a fej�t Sango. Kagome egy ideig figyelte a kisl�nyt.

-Meg k�ne f�rdetni… Gyertek, menj�nk vissza. –seg�tett fel�llni Sangonak, akis pedig a kisl�nynak seg�tett. �szrevette, hogy Kagura s�nt�t, ez�rt �vatosan felvette az �l�be, �s �gy mentek vissza Inuyash��khoz.

3. r�sz

Mikor a l�nyok visszamentek, Inuyasha kivont karddal fogadta �ket.

-Most meghalsz, Nara..

-FEKSZIIK! –azzal egy hatalmasat puffant szeg�ny �ldozat a f�ld�n.

-A�.. m�r azt hittem, hogy elfogott titeket Naraku.. –Kagur�ra n�zett, Sango �s Miroku m�r el�re �rezt�k, mi fog t�rt�nni, beh�zt�k a nyakukat, �s egym�sra n�zve ugyanazt mondt�k: Kezd�dik… -Mit keres ez itt?! –r�n�zett a k�t l�nyra, ut�na Kagur�ra- Nem, nem tehetitek! �s hogyha k�mkedik  Narakunak!? Akkor sem maradhat itt!

-Jaj, Inuyasha! Hogyan k�mkedhetne neki, ha azt se tudja, hogy kicsoda?! Azonk�v�l el is t�r�tt a legyez�je, mit �rthat nek�nk? –Sango�k k�zben arr�bbmentek, mintha nem lenn�nek k�v�ncsiak a folytat�sra.

-�s ha hazudik?! Att�l m�g vesz�lyes, ha itt tartjuk, �rtsd meg! –elszomorodott Kagome, oda ment Inuyash�hoz, �s hatalmas szemekkel n�z r�.

-K�rlek.. csak egy ideig… -n�zett r� k�nnyes szemekkel, amira Inuyasha megl�gyult.

-Na j�, de t�ntess�tek el ezt az undor�t� b�zt! Ki nem �llhatom a szag�t! –mondta hatalmas s�hajjal.

-Jaj, Inuyasha k�sz�n�m! –azzal �t�lelte a l�ny, aminek igen nagy csod�lkoz�s lett a v�ge.

-H��, Kagome! Engedj el! –ny�gte ki mag�b�l, majd elkezdte lebontogatni mag�r�l Kagom�t, aki k�nnyen engedte mag�t.

***

-Szerinted m�g veszekednek? –k�rdezte Sango Mirokut�l.

-Biztosan.. tudod, hogy mennyi id�, am�g kiveszekedik magukat. –s�hajtott, majd Kagur�ra n�zett. –Nem n�z ki annak a f�lelmetes sz�lboszork�nynak.

-Szerintem sem.. �s most nincs is akkora gonosz energi�ja, nem gondolod? –k�rdezte a l�ny, mire a szerzetes b�lintott.

-De a gonosz nehezen fog kisz�llni bel�le… -mondta, majd odament a kisl�nyhoz. –Kagura, le.. –akkora pofont kapott a l�nyt�l, hogy csak �gy zengett a szerzetes feje. –Most mit tettem? Csak azt akartam t�le k�rdezni, hogy lehets�ges, hogy t�nyleg nem eml�kszik-e semmire!

-Eln�z�st.. –k�rt bocs�natot, mik�zben elpirult. –Csak azt hittem, hogy m�st akarsz megk�rdezni.

-Legk�zelebb v�rd meg, miel�tt befejezem, rendben?- k�rdezte Miroku, majd r�mosolygott a k�t l�nyra. Majd fel�llt, �s elindult Inuyash��k fele. Sango csak �gy n�zett ut�na, s�hajtott. Kagura odas�t�lt hozz�.

-Valami baj van? –k�rdezte.

-Semmi… -v�laszolta, majd r�n�zett a l�nyra. -Gyere, n�zz�k meg Inuyash��kat, hol tartanak a veszeked�sben.