A vizsga
Edy 2005.06.23. 07:36
1. rész Az utolsó démon
1. Az utolsó démonok
2211-et írunk. Japánban járunk,egy magas hegy tetején lévő templomban. Az emberek úgy tudják, hogy az a hely egy kihalásra itélt faj utolsó példányainak menedéke. A templom udvarában két, tizenöt éves fiatal játszik,egy fiú és egy lány.
-Most meghalsz InuYasha!-kiabálta a lány.
-Majd meglátjuk Sesshoumaru-kiáltotta a fiú.
-Abba hagyni!-kiáltott rájuk egy öregember az ajtóból.
-Bocsáss meg mester!-mondták mind a ketten.
-Nem meg mondtam,hogy ne játszatok InuYashásat?!
-De mester?-kérdezte kíváncsian a lány.
-Mert az a világ az emberiség és a démonok szégyenfoltja. Azoknak a éveknek a következtében lettek a démonok és az emberek ellenségek, és ezért írtották a démonokat évszázadokon keresztül-válaszolta komoran az öreg.
-Vagyis minket...-szólt csendben a fiú.-De mit tegyünk, ha egyszer ennyire szeretjük?
-Tényleg ennyire szeretnétek harcolni gonosz démonokkal?-kérdezte az öreg.
-Igen-válaszolták egyszerre.
-Szerintetek felkészültetek a harcra?
-111 évesek vagyunk, tíz éves korunkban kezdtünk edzeni. Készek vagyunk-mondta magabiztosan a lány.
-Rendben,ha így gondoljátok...
-Mi...Miről beszélsz, mester?-kérdezte kissé félve a fiú.
-Ha ennyire harcolni akartok, hát legyen-mondta komoran az öreg, azzal csinált egy kört az újjával. A kör mentén fekete körvonal jelent meg. A kör belseje elfeketedett és beszippantotta a gyerekeket.
-Áu..-mondták, mikor földre estek.
-Hol vagyunk?-kérdezte a fiú.
-Te jó ég! Én azt hiszem tudom-mondta a lány és a fiú háta mögé mutatott.
-Mi az?-mondta és hátranézett.-ez nem lehet!
-De igen gyermekeim.Ezt nevezhetjük vizsgának is.Addig nem jöhettek haza,amíg a gonosz démont el nem pusztítjátok-mondta az öreg, s azzal eltűnt.
-Ez nem lehet igaz! Visszajöttünk az ő idejébe?-kérdezte a fiú.
-Úgy néz ki,igen. Ráadásul ők is itt vannak...
-Mi?Hol?Én nem érzem őket-mondta a fiú.
-Én igen és közelednek.Ennek nem lesz jó vége!-szólt a lány-Itt vannak!
-Kik vagytok? És mit akartok?-kérdezte egy piros ruhás fiú. Ezüst haja, kutyafülei és hegyes karmai voltak.Vele volt még két lány, egy szerzetes és egy rókadémon.
-Nocsak, itt a Mikulás...-mondta gúnyosan a lány.
-Figyelj hugi,szerintem nem kéne felidegesíteni!-szólt a fiú.
-HOGY MIT MERÉSZELTÉL MONDANI?!-kiáltott rá a piros ruhás fiú.-Ezért meghalsz!-mondta,azzal elővette a kardját és a lánynak rontott.
-Ez roszz ötlet volt...-mondta a lány.Mindenki megdöbbenésére a lány olyanná vált,mint az egyik a támadó csapatából és azt mondta.
-Fekszik!- és a piros ruhás fiú arcal a földbe csapódott.
-Ez meg hogy lehet?-kérdezte a zserzetes.
-Egyszerű!Alakváltók vagyunk, és mielőtt újjabb támadást indítanátok, elmondom hogy nem vagyunk ellenségek-mondta most már nyugodtan a fiú.
-A mikulás InuYasha. Félig kutyadémon, félig halandó. Az egyik lány Kagome. Kikyou nevű papnő reinkarnációja,aki a jővőből jött. A másik lány Sango. Szellemírtó. Egész családját lemészárolták. Egyetlen rokona Kohaku, de őt fogva tartják. A szerzetes Miroku. Nagyapja tenyerébe egy jukat vájtak, mely öröklődik, és egyre nagyobb lesz. A rókadémon Shippo. Apját megölték a villámfivérek. Közös ellenségetek Naraku.
-Mit tudsz Narakuról, te lány?-kérdezte InuYasha.
-Nos Mikulás...
-Muszály sértegetned a kedvencem?-morogta a fiú.
-Bocs bátyó,de tényleg úgy néz ki.Már csak szakáll hiányzik..-nevetett lány.-Amúgy a nevem Kinuye Ichimonji, a bátyámé Fujimaro Ichimonji.Alakváltó démonok vagyunk. Ebben az időben még nem létezünk.
-Amúgy honnan tudtok rólunk ennyit?-kérdezte Kagome.
-Mi 2211-ből jöttünk. Ti ott legendások vagytok. És mi vagyunk az utolsó démonok a földön.
-Hogy-hogy?-kérdezte InuYasha.
-Miután elpusztítottátok Narakut, a halandók elkezdték írtani a démonokat. A nagyszüleink a hegyekbe menekültek, ott fogadták be őket egy templomba.Csak mi maradtunk.
-Sesshoumaru...-morogta InuYasha.
-Tudom. Kb öt perce érzem-mondta Kinuye.
-És miért nem szóltál?-kérdezte InuYasha idegesen.
-Mert nem harcolni jött.Nem érzed?Megsérült...-folytatta Kinuye.-Megyek, segítek neki.
-Miért segítesz te Sesshoumarunak?-kérdezte Sango.
-Mert én őt szeretem a legjobban-mosolyogta Kinuye.
-Mi?Te szerelmes vagy a bátyámba?
-Egy szóval nem mondtam ilyet, de ha az lennék, mi lenne?-kérdezte Kinuye.-Most megyek,mielőtt elvérzik.
-Vigyázz magadra és ne ilyezd meg-kiáltott huga után Fujimaro.
-Ne aggódj!-kiáltott vissza Kinyue és egy villanás alatt átváltozott solyommá.
-Mond csak Fujimaro-szólt Miroku-jár valakivel a húgod?
-Szálj le róla, ha nem akarsz meghalni, és inkább törődj Sangoval-mordult rá Fujimaro Mirokura.
-Ezt meg hogy értetted?-érdeklődött Sango.
-Nem lényeg. Most pedi táborozzunk le, mert mindjárt beesteledik.
-És a hugoddal mi lesz?
-Ő tud magára vigyázni.
|