14.       Fejeztet

 �tv�ltoz�s

Sesshoumaru nem sz�lt egy sz�t sem. Ez persze m�r ideges�tette a t�bbieket.

-          Szerinted, mi�rt ilyen szomor�? – suttogta Kagome Sangonak.

-          Nem tudom. De el�g maga alatt van.

-          Nem igaz, hogy nem tudj�tok l�nyok! – sz�lt k�zbe Miroku. – Nincs itt az a csinos l�ny, �s ez�rt ilyen szomor�. �n is az vagyok e miatt.

Persze erre a kijelent�s�re egy pofon volt a jutalma Sangot�l.

-          Inuyasha mikorra �p�l f�l? – k�rdezte Sesshoumaru.

-          �n m�r j�l vagyok – sz�lt k�zbe Inuyasha, �s pr�b�lt fel�llni.

-          Fekszik. – mondta Kagome, mire Inuyasha elter�lt a f�ld�n. – Tal�n 2 nap.

-          Az sok.

-          De Sesshoumaru! Inuyas�nak ereje telj�ben kell lennie, mire meg�tk�zik Narakuval. Ha s�r�lt, �gy te sem veszed haszn�t. – �rvelt Kagome.

-          Igazad van. Gy�gy�tsd meg min�l hamarabb.

-          Sesshoumaru. – sz�lt k�zbe Miroku – Hol van Melina?

-          A saj�t vil�g�ban. Nem j�n vissza t�bb�.

-          �! M�g meg sem tudtam k�rdezni, t�le lesz-e a gyermekeim anyja! – panaszkodott Miroku.

Erre Sango megs�rt�d�tt �s kivonult.

-          Sango, v�rj! – ment ut�na Miroku. – �n nem �gy �rtettem! Gyere vissza!

-          Na, ez most eltart egy darabig. – mondta Kagome �s �jra hozz�fogott Inuyasha sebeit ell�tni.

Sesshoumarua a gondolataiba mer�lt. Az el�z� �jszaka jutott esz�be. Felejthetetlen volt! De az�rt volt ilyen kegyetlen a l�nnyal, hogy ne legyen semmi baja. Annyira ragaszkodott m�r hozz�, hogy nem tudn� elviselni, ha valami baja esne. Ez�rt is k�ldte vissza. A helyzet az, hogy bele szeretett a l�nyba �s ezt m�g fel kell dolgoznia. Hiszen � egy hatalmas kutyaszellem �s gy�l�li a haland�kat. Kiv�ve egyet. �s az apja is egy haland� n�t v�lasztott. Most m�r sejtette mi�rt. De most a Naraku elleni harcra kell koncentr�lnia.

-          V�gre elk�sz�ltem! – jelentette ki Naraku. – Gyere be, dr�g�m!

A f�gg�ny m�g�l el�j�tt Melina. Hossz� v�r�s haja l�farokba volt megk�tve, a ruh�ja egy fekete f�z� �s egy olyan szoknya volt, ami k�t oldalt fel volt v�gva. Persze minden fekete volt rajta. A jobb v�ll�ban ott csillogott a Szent �gk� egyik szil�nkja. Melina er�sebbnek �rezte mag�t, mint eddig valaha. Mindenre eml�kezett. Naraku nem v�gzett rajta agymos�st.

     -     �, dr�g�m! Egyszer�en elb�v�l� vagy! Gyere ide hozz�m! – parancsolt Naraku.

Melina oda ment Narakuhoz �s le�lt mell�.

-          Sz�ps�gem, hogy �rzed magad?

-          M�g sose voltam, ilyen j�l.

-          Ugye, tudod mi lesz a dolgod?

-          Igen. Meg�l�m Sesshoumarut, m�g te v�gzel Inuyash�val.

-          J� kisl�ny! Milyen szerencs�d van, hogy r�d tal�ltam! – Naraku mag�hoz h�zta Melin�t. Melina a v�ll�ra hajtotta a fej�t.

-          Igen. Szerencs�s vagyok. – mondta halkan.

 15.       Fejezet

 Naraku �s harcosa

Eltelt 2 nap �s Inuyasha m�r rendbe j�tt. Persze ezt is Kagom�nak k�sz�nheti. A csapat elindult Naraku palot�ja fel�, nyugatnak. Nemsok� oda is �rtek. A leveg�ben m�rges g�z terjengett �s m�r olyan volt, mintha �jszaka lenn, pedig m�g d�l se volt. Kagome Inuyasha h�ta m�g� h�z�dott, Sango el�k�sz�tette a Csontt�r�t, Miroku pedig a Kaazan�t. Inuyasha el�vette a Tetsaig�t. Sesshoumaru is k�szen �llt a harcra.

Ekkor megjelent Naraku a p�vi�n bund�j�ban.

-          Sz�val megtal�ltatok. – g�nyosan elmosolyodott – Nem baj, legal�bb egyszerre v�gezhetek veletek.

-          Azt majd megl�tjuk, Naraku. – mondta Inuyasha – Ne a sz�d j�rjon, hanem harcolj!

-          Inuyasha… Egy csap�s �s v�gzek veled.

-          Csak ne olyan hevesen, Naraku. – sz�lt k�zbe Sesshoumaru. – Most kett�nkkel kell megk�zdened. Inuyash�t csak �n �lhetem meg.

-          Ez sz�p! – mondta Inuyasha.

-          Nem baj, v�gzek mindkett�t�kkel.

Sesshoumaru �s Inuyasha egyszerre t�madtak Narakura. Naraku Inuyash�t vette c�lba. �s egy csap�ssal a f�ldre k�ldte Inuyash�t. Sesshoumaru Narakura akart t�madni, m�r majdnem lecsapott r�, amikor el�tte ott termett Melina. Sesshoumaru �ppen, hogy csak meg tudott �llni. Nagyon meglep�d�tt.

-          Melina… te mit keresel itt?

-          Nem sokat, de az nekem pont el�g.

�s megt�madta Sesshoumarut. Sesshoumaru nem tudott v�dekezni, azt se tudta mi t�rt�nik.

„Lina t�nyleg megt�madott?”

Azt�n csak mag�hoz t�rt �s kiv�dte a k�vetkez� csap�s�t. K�zben Naraku �s Inuyasha �jra �sszecsaptak. Naraku terve t�nyleg bev�llt, hisz Sesshoumaru most nem tud ellene harcolni.

-          Lina! – mondta Sesshoumaru, mik�zben lefogta Melina k�t kez�t, aki h�ttal �llt neki – Mi�rt csin�lod ezt?

Melina a l�b�val fejbe r�gta Sesshoumarut, aki erre elengedte.

-          H�t nem tudom, dr�g�m? – k�rdezte Melina, mik�zben Sesshoumarunak a gyomr�ba r�gott, aki �sszeesett – Bossz�b�l. Az�rt, ahogy velem b�nt�l. – m�g egyszer beler�gott – Mert csak kihaszn�lt�l. �s �n t�nyleg szerettelek.

Sesshoumaru elkapta a l�b�t �s lenyomta a f�ld�n fekv� l�nyt.

-          Csak a te �rdekedben voltam ilyen. Nem akartam, hogy bajod essen… - m�lyen a szem�be n�zett – M�r nem szeretsz? – k�rdezte b�rsonyos hangj�n.

Melina sz�hoz sem jutott. Megint ez a hang. Tudja, hogy vegyen le a l�bamr�l. De nem hagyhatom magam.

K�zben Naraku ereje telj�ben t�madta Inuyash�t, aki m�r megint sok sebet szerzett. Miroku �s Sango a seg�ts�g�re siettek, de nem igaz�n b�rtak el Narakuval.

-          Hol van Sesshoumaru, amikor sz�ks�g lenne r�? – k�rdezte Sango.

-          Miatta ne agg�djatok! – sz�lt Naraku – A harcosom lefoglalja egy darabig. Most ink�bb miattam agg�djatok!

Erre megint r�juk t�madt. De Kagome kil�tt egy ny�lvesz�t, �gy egy ideig fel tudt�k tartani.

-          V�laszolj! – mondta Sesshoumaru szinte parancsol�an.

Melina elford�totta a fej�t. Nem b�rt ilyen sok�ig Sesshoumaru szem�be n�zni. Egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n, amit Sesshoumaru lecs�kolt. Az ajkai melegek voltak, olyanok, mint azon az �jszak�n. Melin�ban felt�rtek az eml�kek. R�n�zett Sesshoumarura, aki m�r olyan k�zel hajolt hozz�, hogy a lehelet�t �rezte az arc�n. Sesshoumaru m�r k�zel�tett az ajka fel�, amikor Melian�nak esz�be jutott, hogy mi�rt is van itt. Egy k�nnyed mozdulattal lel�kte mag�r�l a szellemet, � maga, pedig fel�llt.

-          Annak m�r v�ge, Sessy! – elkapta a jobb kez�vel a tork�t �s felemelte – Te �lt�l meg akkor! Csak magadat hib�ztathatod, az�rt mert ilyen lettem!

-          Ez az, dr�g�m! – sz�lt k�zbe Naraku – �ld meg!

A t�bbiek m�g csak most ismert�k fel, hogy ki is az a harcos.

      -     Melina, ne tedd! – kiab�lt neki Kagome.

 Melina r�n�zett Kagom�ra. Azt�n vissza Sesshoumarura. A szellem k�nnyen kiszabadulhatott volna a szor�t�sb�l. De nem tette. Melina hirtelen eleresztett. K�rbe n�zett. Azt se tudta, hogy hol van. Len�zett Sesshoumarura, aki m�g a nyak�t d�rzs�lgette. Kagome most vette �szre, hogy �gk�szil�nk van a jobb v�ll�ban.

-          �ld meg, vagy �n �llek meg t�ged! – ord�totta Naraku.

Melina r�n�zett.

-          Nekem… te… nem parancsolsz!

Naraku fel� kezdett futni �s egy j�l ir�nyzott jobbossal a f�ldre k�ldte. Az hamar fel�llt �s most � kapta el a l�ny nyak�t. Erre Inuyasha �s Sesshoumaru is egyszerre t�madt�k meg Narakut. � elengedte a l�ny �s most a k�t testv�rrel volt elfoglalva. Melina fel�llt, megfogta a t�sk�j�t �s egy szikla fel� rohant.

-          Melina, mit m�velsz? – ord�totta Kagome, de Melina, mintha meg sem hallotta volna, leugrott a szikl�r�l.

Naraku m�r nagyon ki volt f�radva �s nem b�rt a k�t testv�rrel. El akart menek�lni, de miel�tt megtehette volna, Inuyasha �s Sesshoumaru egyszerre csaptak le r�. Egy hatalmas lila f�ny t�rt ki a test�b�l �s egy nagy ord�t�s ut�n Naraku v�gleg elpusztult.

Sango �s Miroku csak k�nnyebben s�r�lt, de Inuyasha �s Sesshoumaru sebei m�r komolyabbak voltak.

-          J� volt�l, �csk�s! – mondta Sesshoumaru Inuyash�nak.

-          Te is j� volt�l, B�ty�!

Naraku v�gleg elpusztult. T�bb� vele senkinek nem lesz gondja. Mirokunak elt�nt a lyuk a tenyer�r�l. Sesshoumaru megbosszulta az apjukat, Inuyasha pedig Kikyout.

 16.       Fejezet

 A szamur�j

Melina arra �bredt, hogy valaki simogatja az arc�t. Kinyitotta a szem�t. Nem l�tta annak az arc�t, aki tartotta, mert a Nap pont �gy s�t�tt.

-          Teh�t t�l�lted a zuhan�st. – sz�lalt meg az idegen. – Hogy �rzed magad?

-          �n nem is tudom…

Melina pr�b�lt fel�llni, de megbicsaklott �s megint az idegen kapta el.

-          Mi t�rt�nt veled?

-          Nem tudom… nem eml�kszem. – r�n�zett az idegenre, akinek most tiszt�n l�tta az arc�t. Gy�ny�r�, barna szemei voltak. Melina nagy nehezen sz�hoz jutott. – Ki vagy te?

-          Az �n nevem Kacumoto. Nem messze innen van egy falu. Onnan j�ttem. �s te.

-          Az �n nevem Melina. �s… - Melina k�rben�zett. – Nem vagyok ideval�si.

-          Gyere, elviszlek a falumba. M�g rendbe j�ssz, a gondodat viselem.

Ezzel Kacumoto �lbe kapta a l�nyt. � nem ellenkezett. Nagyon f�radt volt, �r�lt, hogy viszik.

„T�nyleg, hogy ker�ltem ide? Arra eml�kszem, hogy �tj�ttem Sessyvel… �risten! Sesshoumaru… lefek�dtem vele… �s visszaj�tt�nk… de, hogy mi t�rt�nt ut�na? Biztos sokkot kaptam.”

Kacumoto elvitte a h�z�ba, a m�r alv� l�nyt �s h�vta a falu �regj�t, hogy l�ssa el a l�ny sebeit.

„Fura egy l�ny.” Gondolta Kacumoto. „Hogy ker�lhetett a foly�partra, ilyen s�r�l�sekkel? Majd biztos esz�be fog jutni. Addig is itt marad �s vigy�zok r�.”

-          Hol van Lina? – k�rdezte Sesshoumaru. K�rbe n�zett �s nem l�tta sehol a l�nyt.

-          H�t nem tudod? – k�rdezett vissza Kagome.

-          Nem. Hol van?

-          Lina… leugrott a szikl�r�l.

Sesshoumaru nem figyelt t�bb� Kagom�ra. Csak odaszaladt a szikla sz�l�hez �s len�zett a m�lybe.

-          Meg kell tal�lnom �t. – mondta Sesshoumaru �s elindult lefel�. Inuyasha elkapta a karj�t.

-          Szerinted, t�l�lhetett egy ilyen zuhan�st?

-          �gk�szil�nk volt a v�ll�ba – sz�lt k�zbe Kagome – Lehet, hogy t�l�lte.

-          �n megtal�lom �t. – jelentette ki Sesshoumaru.

-          �s, ha megtal�ltad – mondta Inuyasha – az �gk�szil�nkot elhozhatn�d nek�nk.

-          Inuyasha – mondta Kagome – Ne legy�l ilyen goromba! Gyere, ell�tom a sebeidet.

-          Sesshoumaru! – sz�lt m�g Inuyasha a b�tyja ut�n – Gyertek ut�nunk mihamarabb.

Sesshoumaru b�lintott, majd elindult lefel�. Sajnos a foly�ban elvesztette az illat�t, �gy nem tudta, hogy merre lehet. Bele szippantott a leveg�be, de nem �rezte a l�nyt. V�g�l Sesshoumaru visszament Inuyash��khoz. Ott �gy d�nt�ttek, ha mindenki rendbej�tt megkeresik Melin�t. �s persze a marad�k �gk�szil�nkokat is.

 17. Fejezet

 A falu

Mikor Melina mag�hoz t�rt, a sebei be voltak k�tve. A feje az nagyon f�jt. Fel�lt �s k�r�ln�zett. A hely ismeretlen volt sz�m�ra. Az egyik sarokban felfedezte a t�sk�j�t. Oda akart menni hozz�, de pont akkor j�tt be valaki a kunyh�ba.

-          J� reggelt! – k�sz�nt az idegen – Jobban vagy m�r?

Melina �rtetlen�l n�zett r�. Nem tudta, hogy ki �.

-          Te ki vagy?

-           Nem eml�kszel r�m? – Melina nemet intett. – A nevem Kacumoto, �s tal�ltam r�d tegnap a foly� partj�n. Tele volt�l s�r�l�sekkel. Akkor magadhoz is t�rt�l, de �gy l�tszik nem eml�kszel semmire. Vagy igen?

Melina elgondolkodott.

-          Nem nagyon. Az utols� eml�kem, hogy… - nem akarta elmondani Kacumotonak, mi az utols� eml�ke. Az volt, hogy Sesshoumaru elhagyta.

-          Hogy? – k�rdezte a szamur�j.

-          Mindegy, - terelt Melnia – nem �rdekes. – r�n�zett Kacumotora, aki csod�lattal n�zett r� vissza. – K�sz�n�k mindent, de most m�r mennem kell.

-          K�rlek, maradj! – k�rlelte – Majd �n vigy�zok r�d, am�g rendbe j�ssz.

-          Nem sz�ks�ges. Boldogulok egyed�l is.

Melina pr�b�lt fel�llni, de a v�ll�ba belehas�tott a f�jdalom, �s el is esett volna, ha Kacumoto el nem kapja.

-          M�g nem vagy el�g er�s.

-          Tudom. De el kell mennem. – er�sk�d�tt a l�ny.

-          Hova ilyen s�rg�s.

-          Haza kell mennem. Engedj!

Melina ell�kte mag�t�l a f�rfit. Oda ment a t�sk�j�hoz �s kivette bel�le a ruh�it.

-          Rendben. – egyezette bele a szamur�j. – Akkor elk�s�rlek.

-          K�sz, de tudok vigy�zni magamra.

-          Ne legy�l ilyen makacs! Tudod milyen l�nyek m�szk�lnak odakint?

-          K�pzeld, tudom! – kiab�lta Melina – �s v�llalom a kock�zatot.

-          Engedd, hogy elk�s�rjelek. – k�rlelte m�g mindig.

Melina r�n�zett a f�rfira, �s az olyan elsz�ntan n�zett vissza r�, hogy tudta, ha nemet mond, �gyis k�vetn�.

-          Legyen h�t! – r�mosolygott a f�rfira. – De most menj ki, m�g fel�lt�z�m.

Melina fel�lt�z�tt �s kiment a kunyh�b�l. Kacumoto m�r indul�sra k�szen v�rta.

-          Mehet�nk?

-          Igen.

-          Merre kell menni?

Melina k�rben�zett. Nem eml�kezett erre a helyre �s fogalma sem volt, hogy merre induljon.

-          Nem tudom. Erre a helyre nem eml�kszem.

-          Semmi nem ugrik be?

Melina elgondolkodott. Amikor Narakut k�vett�k nyugatnak mentek. Akkor logikusan keletnek k�ne menni.

-          Menj�nk keletnek. – mondta hat�rozottan a l�ny.

-          J�.

A falun kereszt�l mentek. Mindenki nagyon megn�zte a l�ny furcsa ruh�j�t, �s azt sem �rtett�k, hogy Kacumoto hova megy ezzel a l�nnyal. Melina nem �rtette, mi�rt n�zik �gy, pedig nem olyan kih�v� cuccot vett fel. Egy farmer �s egy hossz� ujj� fels� volt rajta.

Kacumoto m�g meg�llt egy h�zn�l �s �lelmet csomagoltatott az �tra. V�g�l ki�rtek a falub�l �s elindultak keletnek. Nem sz�ltak egym�shoz. Melin�nak nem is volt kedve besz�lgetni, ink�bb a gondolataiba mer�lt. Pr�b�lt eml�kezni, de semmi nem jutott esz�be. Csak az, ahogy Sesshoumaru ott hagyta a fa el�tt. „Azt mondta, menjek haza. De nem mentem. De akkor, hogy ker�ltem ide? �! M�r f�j a fejem. Az a fontos, hogy miel�bb haza�rjek. Soha t�bb� nem j�v�k ide vissza!” Melina megint a v�ll�hoz kapott. Megint bele ny�lalt a f�jdalom. De � nem is sejtette, hogy az�rt mert az �gk�szil�nk m�g mindig a test�ben volt.