9.       Fejezet

  Hosszú éjszaka

Szóval a társaság elindult nyugatnak. Az úton nem történt semmi különös. Estére elértek egy faluba, ahol megszálltak éjszakára. Kaptak enni, inni. Shippo és a lányok külön szobát kaptak. Mindannyian el voltak fáradva, ezért vacsora után el is mentek lefeküdni. Egyedül Sesshoumaru nem volt fáradt. Kagome és Sango hamar elaludtak, de Melina nem tudott aludni. Mivel már hosszú ideje forgolódott, úgy döntött elmegy sétálni egyet. A friss levegőtől biztos hamar elálmosodik. Felvette a pulcsiját és kiosont a szobából. Kint megcsapta az éjszaka kellemes illata. Csend volt. Mindenki aludt a faluban. Éppen el akart indulni, amikor valaki utána szólt.

-          Hová mész?

Melina megfordult és Sesshoumru állt a házikó ajtaja előtt.

-          Csak sétálni egy kicsit. Nem tudok aludni.

-          Veled megyek. – ajánlotta Sesshoumaru.

-          Nem szükséges. Szeretnék egyedül lenni.

-          Jó, akkor követlek.

-          Miért?

-          Te nem ismered ezt a világot. Én tudom milyen veszélyes egy halandónak egyedül mászkálnia éjszaka. Szóval, veled megyek.

Melina beletörődött.

-          Rendben.

Melina elindult, utána pedig Sesshoumaru. Csendben mentek egy darabig, majd Melina megunta.

-          Idegesít, hogy követsz. Inkább gyere ide és beszélgessünk.

Sesshoumaru szótlanul odament Melina mellé. Melina ránézett.

-          Gyere, menjünk arra. Onnan nagyon jó illat árad.

Ekkor Melina megfogta Sesshoumaru kezét és abba az irányba húzta. Sesshoumaru meghökkent, mert olyan jó érzés volt fogni a kezét. De utána sikerült elengednie magát és ment Melina után. Azt a jó illatot egy fa árasztotta. Melina megállta a fa előtt.

-          Gyere, üljünk le! – mondta Melina és közben húzta magával Sesshoumarut is.

Melina Sesshoumaru vállára hajtotta a fejét.

-          Hát nem gyönyörű! Csodálatosak a csillagok! – sóhajtott Melina.

-          Ö… de… az – mondta Sesshoumaru zavartan. Megint érezte Melina bódító illatát és már nem tudott figyelni arra, amit a lány mond.

-          Miért nem mondod el? – hallotta egyszer Melina hangját.

-          Mit?

-          Nem is figyelsz rám, ugye? Mondd el, mi történt Kagura és közted.

-          Á, már megint! – Sesshoumaru mélyen Melina szemébe nézett. – Semmi nem történt köztünk.

-          Biztos?

Sesshoumaru felnevetett. Melina még nem látta nevetni. Így még vonzóbb volt.

-          Igen, biztos. Szóval féltékeny vagy?

-          Én? Á, dehogy!

-          Szeretsz? – kérdezte Sesshoumaru.

-          Sessy, nem megy az ilyen gyorsan. Én nem hiszek a szerelem első látásban. Idő kell, hogy megismerjelek és…

-          És mi?

-          Semmi.

-          Figyelj, Lina. Nem sok időnk van. Naraku egyre erősebb lesz, és ha összegyűjti az Égkő szilánk összes darabját legyőzhetetlen lesz. Szükség lesz a hatalmamra a harcban. Mit tegyek, hogy belém szeress? – kérdezte szinte már kétségbeesve.

-          Semmit. Az jön magától. De, hogy őszinte legyek, már kezdek beléd szeretni.

Sesshoumaru erre szélesen elvigyorodott.

-          De egyet megígérek. Ha kiderül, hogy csak játszol az érzéseimmel – mondta Melina – akkor nagyon meg fogod bánni, hogy találkoztál velem.

-          Ne aggódj! Ilyesmiről szó sincs.

Sesshoumaru megfogta Melina állát és szemébe nézett.

-          Soha nem bántanálak szándékosan.

-          Szóval véletlenül ig…

Sesshoumaru a mutató ujját Melina szájára tette.

-          Soha nem bántanálak – és ajka közelített Melináéhoz.

 Végül forró csókban olvadtak össze. Ugyanaz az érzés kerítette őket hatalmukba. A szerelem. Bár még egyikük se vallaná be magának, mindketten szerelmesek. Az átok lassan kezdett megtörni.

Inuyasha felébredt és észrevette, hogy Sesshoumaru nincs a házban. Mindjárt arra gondolt, hogy Sesshoumaru gonosz maradt és most az életükre tör. Gyorsan átment a lányok szobájába. Melina is eltűnt. Mindannyian kimentek és Inuyasha el akart indulni, megkeresni őket. Melina és Sesshoumaru pont akkor tűntek fel. Lassan sétáltak a ház felé. Inuyasha eléjük ugrott.

-          Hol voltatok? – kiabálta – Azt hittük, hogy – itt hirtelen elhallgatott.

-          Mit? – kérdezte Sesshoumaru gúnyosan – Hogy elhurcoltam Melinát és megöltem?

-          Hát… izé…

-          Ha meg akartam volna ölni, már rég megtehettem volna.

-          Jól van. – mondta Inuyasha sértődötten – De máskor szóljatok, ha eltűntök. Most pedig menjünk aludni. Gyere, Kagome! Ne ácsorogj ott!

Visszamentek a házba és mindenki nyugovóra tért. Újra.

10.       Fejezet

A szélboszorkány

Másnap reggel mindenki frissen ébredt. A fogadóban meg tudtak fürödni és reggelit is kaptak. Utána megint útnak indultak. Miroku Sangohoz csapódott és a változatosság kedvéért, megint fűzte az agyát. Sango, mint mindig, most is egy pofonnal jutalmazta Mirokut. Shippo és Kagome már csak nevettek ezen, hiszen ők már hozzá voltak szokva. Melina nem igazán értette. Ő úgy látta, hogy együtt járnak, de most már kezdett kételkedni ebben. Sesshoumaru Inuyashával ment elől. Nem szóltak egymáshoz. Melina viszont kicsit félt. Ez a 3. nap, hogy itt van, és holnap haza kellene mennie. De hogy? Sesshoumarut sem akarja most itt hagyni, amikor szüksége van rá. Különben is még csak most jöttek össze.

„Vagy nem? Mi volt az tegnap? Összejöttünk? Á, nem tudom eldönteni! Mindegy! Holnap mindenképp haza kell mennem. Ha más nem, akkor leszökök. Melegem van. Pedig rövid, fehér szoknya és egy fehér atléta van rajtam. Ó, tényleg már tiszta ruhám sincs!”

-          Közel vagyunk. – mondta Sesshoumaru.

-          Honnan veszed? – kérdezte Inuyasha.

-          Jaj, öcsikém! Érzem. De te ezt nem tudhatod, hiszen nem vagy tisztavérű. – Sesshoumaru szélesen elvigyorodott.

-          Jaj, Sess! Most miért vagy ilyen? – kérdezte Melina.

-          Milyen?

-          Ilyen, nagyképű.

-          Nem vagyok nagyképű, csak tökéletes.

Melina és többiek hatalmas nevetésben törtek ki. Pedig Sesshoumaru nem viccnek szánta. Ekkor Inuyasha észrevette, hogy Kagura közeledik feléjük.

-          Vigyázzatok! Ott jön Kagura!

Kagura már le is szállt.

-          Inuyasha. Hát te mi járatban vagy? – kérdezte miközben a legyezőjét az arca elé tartotta.

-          Semmi közöd hozzá, boszorkány! Fogadok, hogy Naraku küldött, hogy kémkedj utánunk. Szóval ő is itt van a közelben. Áruld el, és talán megkímélem az életed,

-          Ha-ha! Inuyasha még ha vak lennék se tudnál megölni! De ne fecséreljük tovább az időt! Pengetánc! – és legyezőjével suhintott egyet.

Inuyasha még időben félreugrott, de akik mögötte voltak azokat eltalálta. Miroku egy fának csapódott. És Kagome és Shippo is a földre kerültek. Melina és Sango gyorsan oda szaladt hozzájuk. Szerencsére nem lett komoly bajuk. Inuyasha elővette a Tetsaigát és Kagurára támadt. Kagura könnyedén arrébb szökkent.

-          Lassú vagy, Inuyasha. A legutolsó küzdelmünk során csúnyán megsérültél. Nem hinném, hogy ennyi idő alatt begyógyult volna.

-          Ne csak a szád járjon, hanem harcolj!

Inuyasha újra megtámadta. Időközben Sango felsegítette Mirokut, Melina pedig Kagomét. Sesshoumaru nem tett semmit, csak egy fa mögül figyelte az eseményeket. Nem akarta, hogy Kagura észrevegye, különben nem segít neki többet. A többiek fedezékbe vonultak. Inuyasha kitartóan küzdött, de a sebei még nem gyógyultak be teljesen. Majd Kagura egyik támadása a földre kényszeríttette. Kagome odaszaladt hozzá. Inuyasha alig tudott beszélni.

-          Kagome… menj…menj… innen…

-          Nélküled nem megyek sehova, Inuyasha. – Kagome már majdnem sírt.

-          Milyen megható! Búcsúzz el Inuyashától, mert most mindketten meghaltok!

Mikor ezt kimondta már emelte a kezét, de Melina elkapta a csuklóját és másik kezével lekevert egy pofont Kagurának. Melina csendben osont Kagurához, míg ő Inuyasháékkal volt elfoglalva. Kagura nagyon meglepődött. Melina kihasználta még a helyzetet és kiütötte a kezéből a legyezőt. De ekkor már Kagura is magához tért a döbbenettől, és hatalmas erővel ellökte a lányt. Az egy fának ütközött majd onnan a földre esett. Nagyon megütötte magát. Sesshoumaru nem tért észhez. Honnan veszi ez a lány a bátorságot. Hiszen látta, hogy mire képes Kagura. És mégis szembeszállt vele.

-          Ki vagy te? – kérdezte Kagura, és nézett körbe.

Melina lassan felállt.

-          Ezt keresed, ribanc? – mutatta a legyezőt a kezében – Lássuk mire mész nélküle!

Ezzel eltépte a legyezőt. Kagurát teljesen elöntötte a méreg.

-          Te szánalmas, kis halandó! Azt hiszed, a nélkül nem tudlak megölni. Akkor figyelj! Pengetánc!

Melinát valószínűleg belehalt volna ebbe a támadásba, de Sesshoumaru még idejében felkapta onnan. Kagura szóhoz se jutott a csodálkozástól.

-          Sesshoumaru… Te… mit művelsz?

Sesshoumaru lerakta Melinát, és eléállt.

-          Nem hagyom, hogy megöld őt, Kagura.

-          Ha. Mi az, hogy nem hagyod? – kérdezte meglepődve – Úgy érted, te akarsz végezni vele?

-          Nem. Úgy értem, hogy nem eshet bántódása ennek a halandónak.

-          De… hát…

-          Inkább, áruld el, hol van Naraku!

-          Ha, azt hiszed azok után, amit mondtál még segítek neked, akkor nagyon tévedsz!

Ekkor Sesshoumarura támadt, de az kivédte. Melina segített Kagoménak fedezékbe vinni Inuyashát. Az eseményeket onnan figyelték. Kagura csak támadott és támadott. Sesshoumaru csak védekezni tudott, nem maradt ideje arra, hogy Kagurát harcképtelenné tegye. Végül Kagura elfáradt, Sesshoumaru ekkor csapott le rá. Elkapta Kagura nyakát.

-          Nem akarlak megölni, Kagura. Csak áruld el, hol van Naraku.

-          Rendben. – mondta Kagura, aki már alig kapott levegőt.

Sesshoumaru elengedte, Kagura a földre zuhant és levegőért kapkodott.

-          Naraku, itt van… a palotája… nem messze. – lassan felállt – Arra – mutatott nyugatnak.

-          Ez biztos? – kérdezte Sesshoumaru kételkedve.

-          Mi van? Nem bízol meg bennem, drágám? – évődött vele Kagura. – Tetszett ez a kis harcos bemutató. Remélem nem komolyak a sebeid. Nem venném a szívemre, ha valami bajod esne… Miattam.

-          Remélem, te sem sérültél meg nagyon. – mondta Sesshoumaru. – Most mennem kell. Ha jót akarsz, a következő pár napban elkerülöd Naraku palotáját.

-          Mi van, Sesshoumaru? Már egy csókot sem kapok? – kérdezte Kagura gúnyosan.

Sesshoumaru nem szólt semmit, de ha szemmel ölni lehetne… Jól tudta, hogy azért mondta, mert Melina is hallja. Sesshoumaru már épp menni készült, amikor eszébe jutott valami.

-          Ha jót akarsz, nem szólsz Narakunak, hogy találkoztál velünk.

-          Emiatt ne aggódj! Én is ugyanúgy kívánom a halálát, mint te.

Sesshoumaru elindult.

-          Sesshoumaru! – szólt utána Kagura – Még találkozunk. – mondta sejtelmesen és elrepült.

Sesshoumaru odament a többiekhez. Nem mert Melina szemébe nézni, ezért Kagomét kérdezte.

-          Súlyosak a sérülései? – biccentett Inuyasha felé.

-          Rendbe jön. – válaszolt Kagome és könnyes szemmel nézett Inuyashára.

-          Ápold le! A Tetsaigája nélkül nem tudom legyőzni Narakut. És minél hamarabb meg akarok küzdeni vele.

-          Jól vagyok. – nyögte Inuyasha és próbált felállni – Én akár holnap is megküzdök Narakuval.

Kagome visszanyomta a földre.

-          Inuyasha, neked most pihenned kell! Holnap még semmiképp nem harcolhatsz!

-          Hagyjál, Kagome!

-          Fekszik! – mondta Kagome és Inuyasha belenyomódott a földbe.

-          Utálom, amikor ezt csinálod, Kagome!

-           Te kényszerítesz rá, Inuyasha! Ha hallgatnál rám nem kéne ezt csinálnom.

-          Nem messze innen, láttam egy barlangot – szólt közbe Miroku – jobb lenne, ha ott látnád el a sebeit.

-          Rendben. – mondta Sesshoumaru – Menjünk.

Segített Inuyashát cipelni. Szerencsére a többiek sebei nem súlyosak. Nemsokára a barlanghoz értek. Kagome elment Shippoval, Kirarával és Melinával gyógyfüveket szedni.