7.       Fejezet

Inuyasha és barátai megismerése

Másnap Melina kipihenten ébredt fel, akkor már Sesshoumaru fent volt.

-          Készülődj! – szólt Sesshoumaru – Nemsokára indulunk.

-          OK.

Melina felöltözött, majd lement a tóhoz, ahol megmosdott. Utána visszament a barlangba és összepakolt. Már Yaken is ott volt.

-          Merre megyünk, nagyuram?

-          Kagurával találkozok a tónál nemsokára. Majd ő megmondja, hogy merre menjünk.

-          Ki az a Kagura? – kérdezte Melina.

-          Ő a szélboszorkány. – szólalt meg Yaken -Egy nagyon erős szellem, és persze Sesshoumaru kedvese… - erre Sesshoumaru fejbe vágta.

-          Hallgass!

-          Jaj, bocsáss meg, nagyuram!

-          Á! – mondta Melina – Szóval egy szellemnek is udvarolsz? Biztos, hogy elbírsz kettővel? Én is nehéz eset vagyok, nemhogy még egy szellem is!

-          Szó sincs erről. Csak veled foglalkozom mostantól. Így jó lesz?

-          Talán.

Melina csak ennyit mondott. Próbált viccesen beszélni, de belül nagyon rosszul esett, hogy Sesshoumarunak van valakije. Biztos volt benne, hogy nem gondolta komolyan, amit az előbb mondott Kaguráról. „Ha! Ezerszer jobb hapsit szedek fel, fél perc alatt! Emiatt nem esek kétségbe!”

-          Kész vagyok. Mehetünk.

Mondta Melina mosolyogva. Elindultak a tóhoz.

-          Te várj meg itt! Mi mindjárt jövünk. – mondta Sesshoumaru.

-          Miért nem mehetek? – kérdezte Melina idegesen.

-          Csak. – jött a rövid válasz – Próbálj meg nem bajba kerülni addig!

-          Jó. – mondta Melina sértődötten.

Sesshoumaru és Yaken elmentek a tóhoz. Melina leült egy fa alá.

-          Mit képzel ez magáról? – mondta ki hangosan, amit gondolt – Nem parancsolgathat nekem! Milyen kétszínű! Tegnap még velem csókolózni, most meg valami szellemmel randizik!

Várt egy darabig. Már nagyon unatkozott, és meg is éhezett. Megevett egy szendvicset. Kifestette magát, de még Sesshoumaru sehol se volt.

-          Hol van már?

-          Itt vagyok. – hangzott a válasz.- Gondolom rám vártál, szépségem.

Egy magas, mély, csengő hangú férfi állt meg Melina előtt. Az arcát nem látta, mert a Nap előtt állt és így árnyékban volt.

-          Ki vagy te? – kérdezte Melina elámulva a csodálattól.

-          Mit szeretnél ki legyek, szépségem?

A férfi most leguggolt hozzá, így Melina megcsodálhatta gyönyörű arcát. Egy pillanatra elakadt a szava.

-          Ö… nekem mindegy… csak ne egy csökönyös szellem.

-          Szóval volt már velük dolgot. Sajnálom, hogy csalódást okozok, de én is szellem vagyok.

-          Mi? – Melina erre már hátra hőkölt. A szellem megragadta a kezét és magához húzta.

-          De te olyan szép vagy, hogy istennőként bánnék veled, csak egy csókot kérek.

Melina próbált szabadulni a szorításból, de nem sok sikerrel.

-          Hagyjál békén! Nekem van barátom! És ha idejön megöl!

-          Hát jöjjön! Elbánok vele!

Már majdnem megcsókolta a lányt, amikor…

-          Engedd el, Okomoto! Különben megöllek!

Inuyasha állt ott, a Tetsaigával a vállán, mögötte pedig ott állt Kagome, Sango, Miroku, Shippo és Kirara. Okomoto megfordította Melinát és elkapta a nyakát.

-          Szóval megölsz, Inuyasha. – megragadta Melinát – akkor gyere!

Inuyasha nem is tétovázott, nekitámadt Okomotonak.

-          Inuyasha, vigyázz a lány is ott van! – kiabálta Kagome.

-          Ne aggódj, Kagome vigyázok!

Mire Inuyasha lecsapott, Okomoto már arrébb ugrott Melinával.

-          Engedd el a lány, Okomoto, és küzdj meg velem! – kiabált Inuyasha.

-          Rendben Inuyasha, megküzdök veled. – Okomoto Melinát ellökte egy fához. – Ne menj messzire, szépségem! Mindjárt visszajövök! – és egy csókot küldött a lány felé.

-          Ne legyen ilyen nagy szád, Okomoto, inkább harcolj! – mondta Inuyasha, és elrugaszkodott a földtől, hogy újra Okomotora támadjon.

Ő is Inuyasha felé ugrott. Míg ők küzdöttek, Kagome és Sango odaszaladt Melinához.

-          Jól vagy?

-          Nem esett bajod? – kérdezték szinte egyszerre.

-          Kösz, lányok. Jól vagyok. Ti kik vagytok?

-          Az én nevem Kagome, Ő pedig Sango. Aki Okomotoval harcol az Inuyasha, a szerzetes Miroku.

-          Én Shippo vagyok – szólt közbe a kis rókaszellem.

-          Én Melina vagyok. Egyébként nem vagyok idevalósi, úgyhogy még nem tudom mi itt a szokás.

-          Szerencséd volt akkor, hogy erre jártunk, mert Okomoto megölt volna. – mondta Kagome – Ő ugyanis egy vérszívó szellem, aki emberek vérével táplálkozik.

-          Á, szóval egy vámpír! – szólt Melina.

-          Olyasmi. Kérdezhetek valamit?

-          Igen, Kagome.

-          Honnan jöttél?

-          Hát… egy másik világból. Ennyire levágó?

-          A ruhád miatt is. De ne aggódj, én is a másik világból jövök. Mikor jöttél?

-          2 napja vagyok itt.

Ekkor Inuyasha landolt előttük. Alig bírt feltápászkodni.

-          Jól vagy Inuyasha? – kérdezte Kagome.

-          Igen. – felelte ingerülten.

-          Segítsek elbánni vele? – kérdezte ekkor Miroku.

-          Nem kell. – mondta Inuyasha felháborodva és újra nekilódult.

-          Szia! – szólt Miroku Melinához – Én Miroku vagyok. Leszel a gyermekeim anyja?

-          Ö… lányok ez részeg? – kérdezte Melina a többieket.

-          Á nem. Ez a szokása. – mondta Sango és mérgesen Mirokura nézett. Az lehajtott fejjel elfordult.

Még beszélgettek egy darabig, mire Inuyashának sikerült legyőznie Okomotot. Inuyasha elfáradt egy picit. Megállt a lányok előtt.

-          Jól van. Most már indulhatunk? – kérdezte.

-          Hová Inuyasha? – kérdezte Kagome.

-          Hová? Hát Naraku után.

-          Melina, velünk tartasz?

-          Nem. Várok valakit.

-          Kit? – kérdezték egyszerre.

-          Engem. – szólalt meg mögöttük Sesshoumaru – Rám vár.

A többiek szóhoz sem jutottak hirtelen. Még Inuyashának is elállt a szava. Majd elővette a Tetsaigát.

-          Mit keresel itt, Sesshoumaru?

8.       Fejezet

A békülés

-          Te mit keresel itt, Öcsikém? – kérdezett vissza Sesshoumaru.

-          Ha! Mi közöd hozzá?

-          Most nincs időm ilyenekre. Gyere Melina, indulunk! – mondta szinte parancsolóan.

-          Sesshoumaru, mit akarsz te tőle? Hagyd őt békén! – mondta Inuyasha.

-          Maradj ki ebből, Inuyasha! Különben megöllek! – fenyegette Sesshoumaru.

-          Akkor küzdjünk meg, ne csak a szád járjon, Sesshoumaru!

Inuyasha már készült megtámadni, de Melina ekkor szólt közbe.

-          Elég ebből! Fejezzétek be! Úgy viselkedtek, mint a gyerekek!

-          Gyere ide, Melina! – szólt Sesshoumaru.

-          Nem – válaszolt – nem vagyok a szolgád, akinek parancsolgathatsz! Különben is, míg te csajoztál Inuyasha megmentette az életemet. Ezért köszönettel tartozol neki.

Sesshoumaru elgondolkodott. Inuyashát most nem tudná legyőzni, mert Melina nincs veszélyben és így nincs meg a hatalma sem.

-          Rendben. Köszönöm, Inuyasha.

Mindenki döbbent arckifejezéssel figyelte Sesshoumarut, aki most elindult feléjük. Majd megállt Inuyasha előtt.

-          Nagyon rendes vagy. – nyögte ki nagy nehezen, aztán Melinához fordult – Most már indulhatunk.

-          Jól van, menjünk.

Melina felállt és felvette a táskáját.

-          Melina! – szólt utána Kagome – Mi dolgod van Sesshoumaruval?

-          Szerintem még ő maga sem tudja. Sziasztok! Örülök, hogy megismerkedtünk! – Sesshoumaruhoz fordult – Tessék, hozd a táskámat, ha már majdnem meghaltam miattad.

Sesshoumaru zavarba jött, hiszen halandó így beszéljen vele, ráadásul az öccse előtt.

-          Fejezd be! – csak ennyit tudott mondani.

Ekkor Melina már nagyon felbosszantotta magát. Nem elég, hogy elmegy valami nőhöz, majdnem megölik és még neki áll feljebb. „Na velem, nem szórakozik!”

-          Jó, akkor add ide! – kikapta a kezéből a táskát, nem zavartatta, hogy a többiek is ott vannak – Megyek haza!

Sesshoumaru nagyon megalázónak érezte a helyzetet, de Melina után ment.

-          Várj! Én nem úgy értettem! Ne menj haza! Szükségem van rád!

Kagome Inuyasha mellé állt.

-          Látszik, hogy ez a lány a te világodból jött. Ugyan olyan sértődékeny, mint te. – mondta Inuyasha.

-          Ha! Rajtad is látszik, hogy Sesshoumaru testvére vagy! – vágta rá Kagome. És sértődötten elvonult Sangoval.

Inuyasha és Miroku még maradtak és figyelték Melinát és Sesshoumarut.

-          Neked mindig sikerül, Inuyasha, valami okosat mondani.

-          Ezt meg, hogy érted, Miroku?

-          Á, semmi…

Sesshomaru és Melina pedig vitatkoztak.

-          Neked feltétlenül szükséges volt megaláznod az öcsém előtt! – mondta Sesshoumaru.

-          Ha! Az a fene nagy büszkeséged! Semmi más nem érdekel téged. De én nézzem el, hogy elmész egy nőhöz, és ki tudja mit művelsz vele!

-          Á, már megint itt tartunk! Mondtam, hogy nem érdekel az a nő, csak információval szolgál Narakuról. Semmi nincs közünk!

Inuyasha és Miroku felkapták a fejüket a Naraku névre. Egyből odamentek.

-          Mi?- kérdezte Inuyasha – Tudsz valamit Narakuról? Áruld el, hol van?

-          Jaj, Inuyasha minek? – mondta Sesshumaru – Hogy megöljön?

-          Nem, én ölöm meg őt. Csak mondd meg, hol van!

-          Van egy ötletem. – szólt közbe Melina – Itt maradok, ha velük tartunk.

Sesshoumaru arcát elöntötte az ideg.

-          Szó se lehet róla!

-          Jó, akkor szia! – Sesshoumaru elkapta Melina karját.

-          Várj! – mondta – Még meggondolom.

-          Igen vagy nem?

Sesshoumaru Inuyashára nézett. Az meglepett arccal nézett rá vissza.

-          Előbb őket is meg kéne kérdezni.

-          Jó. Inuyasha veletek tarthatunk, Sesshoumaru is Narakut akarja megölni, ahogy te. Együtt erősebbek vagytok és nagyobb az esély, hogy végeztek Narakuval, mint ha külön-külön próbálkoznátok.

Inuyasha elgondolkodott.

-          Mi a biztosíték arra, hogy Sesshoumaru nem végez velünk az első adandó alkalommal?

Melina sejtelmes mosollyal Sesshoumarura nézett.

-          Biztosíthatlak, Inuyasha, ilyen nem fog előfordulni.

-          Jó. Rendben, akkor csatlakozzatok hozzánk.

-          Rendben – mondta Sesshoumaru. Nem tehetett mást, ha azt akarja, hogy Lina maradjon.

-          Gyere, Sesshoumaru! – mondta Inuyasha – Mondd el, mit tudtál meg!

Elindultak nyugatnak, mert Sesshoumaru szerint arra van Naraku. Melina a lányokkal ment elől, ők pedig hátul és kibeszélték Narakut. Sesshomaru közben az elmúlt napra gondolt. Kagurára. A szélboszorkány nemigen vette észre rajta a változást. Elmondott mindent Narakuról, amit tudott. Közben csábosan pislogott rá. Egy hete ez még nagy hatással lett volna rá, de most már nem érdekelte. Egyre jobban úrrá lett rajta az az érzés, hogy Linával akar lenni. Magában már így nevezte a lányt. Nézte, ahogy megy előtte és Melina hátranézett és rámosolygott. Ez a mosoly volt Sesshoumaru veszte. A csók óta már nem tud másra gondolni, csak a lányra. Bármit megtett volna, hogy itt maradjon. Még arra is rávette, hogy csatlakozzon az öccséhez, akit gyerekkoruk óta utál. „Mindegy. Az lényeg, hogy Lina itt van, és így az átok is hamarosan megtörik.”