A m�sik vil�g

 6. Fejezet

Kezdeti neh�zs�gek

Melin�nak esz�be jutott valami, amikor �t�rtek.
- H�! Jut eszembe. Mi�rt kellett nekem visszaj�nni veled?
- H�t nem tudod? – k�rdezte Sesshoumaru meglep�dve.
- Nem, de valami �szszer� okot mondj!
Sesshoumaru elhallgatott egy pillanatra.
- Na. – s�rgette Melina.
- Az�rt… mert… ���… sz�val… - azt�n les�t�tte a szem�t.
- Mondd m�r! – k�rlelte a l�ny.
- H�t… mert… sz�ks�gem van r�d. – h�, kimondtam.
- Aha. �s mi�rt? – faggatta tov�bb.
- Majd elmondom k�s�bb. – t�rt ki a v�lasz el�l – Induljuk, Yaken m�r v�r minket.
Elindultak. Sesshoumaru ment el�l �s vitte Melina t�sk�j�t. Melina m�lyen a gondolataiba mer�lt „Mert sz�ks�ge van r�m. Ezt, hogy �rtette? Biztos az az �tok dolog, amit az a z�ld iz�  magyar�zott reggel. De nekem mi k�z�m hozz�? Mindegy! Hamarosan �gyis megtudom. Addig pedig gy�ny�rk�d�m Sessy szexi fenek�ben. Hmm… Nem is rossz!”
Meg�rkeztek a barlanghoz, ahol m�r Yaken v�rta �ket.
- Sesshoumaru nagy�r! Sesshoumaru nagy�r! – j�tt el�j�k Yaken –Megtudtam, amit akart�l nagyuram!
- J�l van, csend legyen! Majd k�s�bb elmondod. – �s a fej�vel biccentett Melina fel�, hogy ne el�tte mondja.
- Igenis, nagyuram.
- Mit tudt�l meg? – k�rdezte Melina �rdekl�dve.
- Semmit, semmit.
Sesshoumaru lerakta a t�sk�j�t �s Melin�hoz fordult.
- Nem akarsz elmenni s�t�lni? – k�rdezte a l�nyt. – N�zd meg a v�zes�st, az nagyon sz�p!
- J�. J�v�k nemsok�ra. – Melina a t�sk�b�l kivette a lej�tsz�t �s elindult a v�zes�shez.
- Mondd Yaken, mit tudt�l meg! – parancsolt r� Sesshoumaru.
- H�t k�rdez�sk�dtem �s elvileg k�nny� dolgod van, nagyuram. A haland� n�k szeretik a vir�gokat, ha b�kolnak nekik, �s lovagias f�rfiakat.
- Ennyi?! – k�rdezte Sesshoumaru f�l�nyesen – Senkit nem kell meg�ln�m �rte? Akkor ez gyerekj�t�k lesz! A legjobb arcomat fogom mutatni neki, 1-2 nap alatt bel�m szeret �s �jra lesz hatalmam.
- Nagyuram, most is van hatalmad, de csak akkor, ha azt a haland�t meg kell v�deni.
- T�nyleg? Akkor rem�lem hamar bajba ker�l, mert m�r nem b�rok magammal �s �lni akarok. – jelentette ki Sesshoumaru mosolyogva.
- Emiatt ne agg�dj, nagyuram. Az ilyenek vonzz�k a szellemeket.
- Akkor Yaken, indulj �s szerezz vir�got! Itt az ideje, hogy el kezdjek udvarolni.
- Igen, nagyuram. – Yaken elment.
„Igen. Ezt fogom tenni. Az a haland� �gyse tud ellen�llni nekem. De nem tudom, hogy szabaduljak meg t�le miut�n siker�lt a tervem? A legjobb az lesz, ha visszak�ld�m. �n pedig �jra er�s leszek �s meg�l�m Narakut v�gre.”

Id�k�zben Melina m�r a t� partj�n �ld�g�lt �s hallgatta a zen�t. A Gorillazt�l a Feel Good inc. ment. H�trad�lt egy szikl�ra �s lehunyta a szem�t. �lvezte a zen�t, a friss leveg�t �s a Nap meleg�t. Feh�r atl�ta �s egy h�romnegyedes farmer volt rajta. Nem mert papucsban elindulni, mert nem lehet tudni milyen id� lesz �s nem akarta m�g azt is cipelni. Mondjuk Sessy cipelte. Mindegy! Ez�rt egy sportcip�t vett fel. Nagyon gondolkodott azon, hogy �tveszi a f�rd�ruh�j�t �s �szik egyet. M�g j�, hogy hozta a f�rd�ruh�j�t! M�g Melina hallgatta a lej�tsz�t valaki n�zte a bokrok k�z�l. Egy �hes medveszellem volt, �s m�r j� ideje figyelte leend� �ldozat�t. V�g�l �gy d�nt�tt, itt az ideje t�madni. Hangos �v�lt�ssel kiugrott a bokorb�l �s Melin�ra vetette mag�t. De hirtelen Sesshoumaru termett ott �s felkapta Melin�t �s arr�bb ugrott vele. A szellem pont arra a helyre ugrott, ahol el�tte Melina �lt. Sesshoumaru letette Melin�t, aki m�g az�ta se t�rt mag�hoz.
- Maradj itt! – parancsolt r� Sesshoumaru.
Sesshoumaru �rezte, hogy visszat�r a test�be a hatalmas ereje �s m�rges karmaival megt�madta a medveszellemet. Melina levette a fej�r�l a discmant, �s keresett egy bokrot fedez�knek. Onnan figyelte az esem�nyeket.
A medveszellem kem�ny ellenf�l volt Sesshoumarunak annak ellen�re, hogy ereje telj�ben volt.
- Te szellem! – sz�lalt meg a medveszellem – Mi�rt nem hagyod, hogy megegyem azt a haland�t? Ha arr�l van sz�, sz�vesen megosztom veled… - �s felkacagott.
- Ebb�l te nem eszel! – v�laszolt Sesshoumaru, �s �jra megindult a szellem fel�.
Az k�nnyen elugrott �s megint elkezdett besz�lni.
- Az �n nevem Hirukatso, �s nem egy mocskos kutyaszellem fog meg�ll�tani abban, hogy megegyek egy haland�t!
- Az nevem Sesshoumaru. Nem lesz k�nny� dolgod, ha v�gezni akarsz velem.
Sesshoumaru r�ugrott Hirukatsora �s m�rges karmaival kett�v�gta. Hirukatso darabokban hullt le a f�ldre. Sesshoumaru �nel�g�lten mosolygott. Arra gondolt, hogy ez neki most nagyon j�l esett. V�gre meg�lhetett valakit. Melina el�j�tt a bokor m�g�l.
- K�sz�n�m. – mondta Melina. Sesshoumaru r�n�zett.
- Ha! Tudtam, hogy hamar bajba ker�lsz. – ekkor esz�be jutott mi�rt is j�tt ide. Keresni kezdett a f�ld�n valamit �s v�g�l megtal�lta. Egy valamikor jobb napokat l�tott vir�gcsokor volt, ami bizony�ra a harc k�zben ment t�nkre. M�r k�kadt volt �s tiszta lapos. Sesshoumaru felvette �s odaadta Melin�nak. K�zben zavartan hozz�tette.
- Rem�lem, tetszik… ��… Neked hoztam… - Melina elvette a vir�got.
- K�sz�n�m sz�pen. Nagyon kedves vagy. – azt�n k�tkedve hozz�tette – Mi t�rt�nt?
- Ezt hogy �rted?
- �, sehogy. Mindegy. Nos most mit csin�lunk?
- Mire gondolsz?
- H�t �gy �rtem, hova megy�nk?
- Nem megy�nk sehova.
- Akkor minek j�ttem vissza? – Melina kezdett d�hbe gurulni. Nem �rtette ezt az eg�szet.
- Majd megtudod.
- J�, de mikor?
- Id�ben. �s fejezd be ezt a k�rdez�sk�d�st, mert ideges�t.
- OK. Megyek eszek egy szendvicset. – Melina elindult a barlang fel�, de Sesshoumaru megfogta a karj�t, �s maga fel� ford�totta.
- V�rj, m�g k�rdezni akarok valamit.
- Mondd.
- ��… arr�l van sz�… hogy … sz�val… szerelmes vagy m�r bel�m? – ny�gte kit nagy nehezen. Melina hatalmas kacajban t�rt ki. El�sz�r is Sesshoumaru arckifejez�s�nek l�tt�n, de f�k�nt a k�rd�s�n. Sesshoumaru pedig zavartan n�zett r�.
- Ne haragudj… - Melina alig b�rt megsz�lalni, majd nagy nehezen hozz�tette – H�t persze – mondta tr�f�san – Alig tudom magam visszafogni, olyan szexi vagy! �, Sess, ne tedd ezt velem! – �s megint elkezdett nevetni.
Persze Sesshoumaru m�r nem tal�lta olyan viccesnek a dolgot. Elengedte Melina karj�t �s unott pof�val ment a barlang fel�.
- H�, Sessy! – ki�ltott Melina – Ne hagyj itt! – elindult ut�na – V�rj! – amikor utol�rte megfogta a karj�t.
- Mi volt ez az eg�sz?
- Semmi. Menj�nk.
- Figyelj! Most m�r t�nyleg elegem van! Ha nem mondasz semmit, akkor haza megyek.
Sesshoumaru Melina szem�be n�zett.
- Azt nem engedhetem. – mondta neki halkan.
- De, mi�rt?
- Nem mondhatom el, egyel�re.
- J�. – egyezett bele Melina.
Ekkor Sesshoumarunak esz�be jutott valami.
- Melina, mondtam m�r, milyen sz�p vagy?
- Nem, de k�szi. Hm… Te is j�l n�zel ki.
- Ha! Ezt tudom! – v�laszolt Sesshoumaru magabiztosan.
- Csak vigy�zz, nehogy a fejedbe sz�lljon! – motyogta mag�nak Melina.
- Mit mondt�l? – k�rdezte Sesshoumaru.
- �, semmit. Egy�bk�nt, most udvarolni szeretn�l nekem?
- Igen. – mondta hat�rozottan Sesshoumaru.
- H�t, akkor dolgozz m�g egy kicsit a st�lusodon! – Melina meg fordult �s visszament a barlanghoz, Sesshoumaru k�vette.
Melina a barlangban evett egy szendvicset. Majd megn�zte mennyi az id�. M�r 4 �ra volt. Mi�ta visszaj�ttek nem sz�ltak egym�shoz. V�g�l Melina t�rte meg a csendet.
- Itt alszunk megint?
- Igen.
- Az a kis z�ld iz�, hol van?
- Yakenre gondolsz? Neki dolga van.
- Mikor j�n vissza?
- Ma m�r nem.
- �rtem. Nos, akkor csin�ljunk valamit, mert unatkozom.
- Mire gondolsz?
- H�t eszembe jutott valami. Yaken valami olyasmit mondott reggel, hogy el kell �rned n�lam, hogy bel�d szeressek. Szerintem ideje lenne elkezdened.
- Honnan tudod?
- Kicsit meger�ltettem az agyam. Jaj, te dr�ga Sessy! Meg sem k�rded, hogy van-e nekem udvarl�m a m�sik vil�gban?
Sesshoumaru fel�llt �s m�rgesen megk�rdezte:
- Mi�rt, van? Meg�l�m! Nekem nem lesz riv�lisom, �s k�l�nben is csak az eny�m lehetsz!
- Nyugi. Nincs. De ezt j�l esett hallani… - mosolygott r� Melina, �s Sesshoumaru zavarba j�tt ett�l.
- Sz�val, Sess. Te szerelmes vagy bel�m?
- �n?
- Igen.
- H�t… ���… iz�… Mi�rt k�rdezel ilyenek?
- Mi�rt ne? Na?
Sesshoumaru elfordult.
- Igen. Szerelmes vagyok bel�d. – ny�gte ki nagy nehezen. Hazudni mindig is tudott, majd pont egy buta haland�nak ne tudna!
Erre m�r Melina is elhallgatott. Azt�n ezt mondta:
- Hazudsz! – fel�llt is kiment s�rt�d�tten.
Sesshoumaru �rtetlen�l �llt. Nem tudta mi baja lehet a l�nynak. Tal�n t�nyleg r�j�tt, hogy hazudik, vagy csak k�reti mag�t?
Melina elment a t�hoz �s le�lt a partj�n. „Mit k�pzel mag�r�l ez a szellem? Azt hiszi � b�rmit megtehet? Na azt v�rhatja, m�g �n csak a kisujjam is mozd�tsam �rte! Holnap haza megyek, �s soha t�bb� nem j�v�k vissza! Egy �ntelt, bek�pzelt, bunk� pasi senkinek nem kell! Nekem pl�ne! Udvarolni sem tud! �, Istenem mi�rt kell ez nekem? Az a baj, hogy hi�ba tudom, hogy milyen, akkor is vonz�dom hozz�. �s legsz�vesebben, amikor megl�tom a nyak�ba ugran�k �s megcs�koln�m!”
- Jaj, Istenem! – mondta ki hangosan �s h�trad�lt a f�ben.
Melina sok�ig fek�dt a f�ben, majd �gy d�nt�tt megf�rdik. K�rbe n�zett, nem volt ott senki. A v�z nagyon kellemes volt �s Melina ki�lvezte a f�rd�s minden perc�t. Miut�n kiment a v�zb�l fel�lt�z�tt �s visszament a barlangba. Sesshoumaru nem mozdult a barlangb�l.
Melina nem sz�lt hozz�, csak kivette a pokr�cot a t�sk�j�b�l �s �t�lt�z�tt, olyan ruh�ba, amiben k�nyelmesen tud majd aludni. M�r r�g bes�t�tedett, �s 9 k�r�l j�rt. Melina nagyon f�radt volt ez�rt lefek�dt aludni. Sesshoumaru nem tudta, hogy mit mondjon. V�g�l megsz�lalt:
- Sajn�lom, hogy hazudtam neked. Nem akartalak megb�ntani, de �n m�r csak ilyen vagyok – Melina fel�lt k�zben �s figyelmesen hallgatta – Tal�n az a baj, hogy soha nem besz�lgetek senkivel, �s csak harcolok �lland�an. �vtizedek �ta ez megy. Mag�nyos vagyok. Arra v�gyok, hogy valaki mellettem legyen. Nem foglalkoztam ezzel az �rz�ssel eg�szen addig, m�g veled nem tal�lkoztam. Pont azel�tt �ltem meg egy szellemet, aki meg�tkozott. El kell nyernem egy haland� szerelm�t, k�l�nben elvesz�tem a hatalmam. Azt pedig nem engedhetem meg. �n egy tisztav�r�, hatalmas kutyaszellem sarja vagyok, nem hozhatok sz�gyent r�. Meg kell bosszulnom, a hal�l�t. �s ehhez te vagy a kulcs. Seg�tened kell nekem. – Sesshoumaru Melina szem�be n�zett – K�rlek.
Melina nyelt egyet. Nem gondolta, hogy ez ilyen neh�z lesz �s ilyen bonyolult.
- H�t… nem tudom mit mondjak…sz�val… szerinted �n vagyok az haland�?
- Igen – Sesshoumaru fel�llt �s odament hozz�.
- Ez biztos? Mert szerintem m�s is lehet. �gy �rtem nem kell r�gt�n ez els� haland�t megh�d�tanod. Sok haland� van, aki sz�vesen j�rna veled.
- Mi�rt, te nem akarsz? – k�rdezte Sesshoumaru l�gy hangon.
- H�t… nem is tudom…
- Majd �n tudom. – mondta Sesshoumaru �s megcs�kolta Melin�t. Sz�pen, finoman cs�kolta, �s a l�ny nem tiltakozott, �tadta mag�t ennek a j�les�, �j �rz�snek, mely a hatalm�ba ker�tette. Azt�n Sesshoumaru hirtelen elengedte.
- Most aludj, holnap kor�n �tnak indulunk.
Melina m�g nem t�rt mag�hoz a cs�kt�l �s fel sem fogta Sesshoumaru szavait.
- �s hov� megy�nk?
- Megkeress�k ap�m gyilkos�t, �s v�gzek vele.
- �, csak ennyi? Azt hittem a vil�got kell megmenteni. J� �jt!- Melina lefek�dt.
- Sz�p �lmokat! – mondta Sesshoumaru.
� is lefek�dt, de nem tudott m�g elaludni. A cs�kon gondolkodott, amit meggondolatlanul adott. A terv az, hogy sajn�latot �breszt a l�nyban, hisz ez az alapvet� emberi gyenges�g. A sz�nalom. �gy a l�ny hamar bel� szeret �s er�s lesz �jra. De a cs�kot nem tudta kiverni a fej�b�l. Eredetileg nem akarta megcs�kolni, de amikor belen�zett gy�ny�r�, barna szemeibe, nem tudott neki ellen�llni. �s nem csal�dott. Le�rhatatlan �rz�s volt. Ilyet m�g sosem �rzett, azel�tt. Ez megr�m�tette, �s eld�nt�tte, hogy ilyen m�g egyszer nem fordulhat el�.