1.        Fejezet

A Szellem

Borong�s, ny�ri nap volt, amikor Sesshoumaru, a hatalmas kutyaszellem �lt egy t�nak a partj�n �s azon gondolkodott, hogy most mihez kezdjen. Yaken, h�s�ges szolg�ja �pp t�zif�t ment keresni, �gy a nagy�r a gondolataiba m�lyedve b�multa a t� t�kr�t.

„Most mihez kezdjek? Ha igaz, amit Kagura mondott �s az Ap�m hal�l�hoz Narakunak t�nyleg k�ze van, akkor meg kell �ln�m Narakut. Akkor v�gig Inuyash�nak volt igaza. �n bolond meg m�g �t akartam meg�lni! Hmm… Milyen fura… Most hirtelen Inuyasha p�rtj�n �llok! De lehet, hogy csak Kagura akar beh�zni �gy a cs�be? �, nem hiszem, hogy ezzel merne tr�f�lni, mert j� tudja, hogy meg�ln�m. Kagura nagyon okos, �s � is meg akar szabadulni Narakut�l, �s ha j�l meggondoljuk a legjobb szellemhez fordult seg�ts�g�rt. Csinos is, er�s is, pont j� nekem. �s szerintem �n sem vagyok k�z�mb�s sz�m�ra.”

-          Sesshoumaru nagy�r! Sesshoumaru nagy�r! – Yaken szaladt a szellem fel� l�lekszakadva – Nagyuram, egy nagy szellem tart errefel� �s t�ged akar meg�lni!

-          Honnan veszed, Yaken, hogy engem akar meg�lni?

-          Onnan, nagyuram, hogy a te neved kiab�lja!

-          J�l van h�t! Akkor j�jj�n, m�r �gyis r�gen �ltem, r�m f�r egy kis sz�rakoz�s.

Az erd� fel�l nagy zaj hallatszott, mintha egy �ri�s k�zeledett volna a t� fel�. Hamarosan meg is �rkezett a szellem, kinek eddig csak l�ptei hangj�t lehetett hallani. Most itt �llt teljes val�j�ban, Sesshoumaru el�tt, legal�bb 5 m�ter magas �s irt� nagy fogai voltak.

-          Sesshoumaru!!!! – ki�ltott a szellem – Most megfizetsz, az�rt amit a sz�leimmel tett�l!

-          Ki vagy te? Nem eml�kszem r�d. – mondta Sesshoumaru.

-          Majd �n felfriss�tem a mem�ri�d Sesshoumaru. Pontosan 20 �ve m�r annak, hogy meg�lted a sz�leimet, pedig �k nem is �rtottak neked. Akkor megesk�dtem, hogy megbosszulom a hal�lukat. Most v�ged van! – ezzel a szellem befejezettnek tekintette a besz�lget�st �s Sesshoumaru fel� csapott a nagy karmaival.

Sesshoumaru k�nnyed�n f�lreugrott a csap�s el�l, majd � is t�mad�sba lend�lt. M�rges karmaival a szellem fel� csapott, de az elugrott el�le.

-          Eml�kszem a sz�leidre, �k is olyan gyeng�k voltak, mint te! – mondta Sesshoumaru �s erre a szellem csak m�g jobban bed�h�d�tt �s minden erej�vel Sesshoumarura c�lzott.

Sesshoumaru is teljes erej�vel a szellem fel� indult. Akkora er�vel csaptak �ssze, hogy Yaken nem l�tott semmit a nagy porfelh�t�l.

-          Sesshoumaru nagy�r! Sesshoumaru nagy�r!

Egyszer csak Sesshoumaru ez�st haja t�nt fel majd az eg�sz alakja.

-          Sesshoumaru nagyuram j�l vagy? – k�rdezte Yaken.

-          Persze, hogy j�l vagyok Yaken, gondolod, hogy egy ilyen el tudott volna b�nni velem?

-          Jaj, dehogyis, Sesshoumaru nagyuram! Bocs�ss meg a te h� szolg�dnak! Nem akartam, hogy f�lre�rtsd, nagyuram, csak agg�dtam �rted!- magyar�zkodott Yaken.

-          Sesshoumaru – sz�lalt meg ekkor a szellem, aki m�r haldoklott – j�l jegyezd, meg amit most mondok neked. Lehet, hogy legy�zt�l engem, de egyszer t�ged is utol fog �rni a v�gzeted. �s mivel egy �ntelt szellem vagy, el�tkozlak, hogy am�g nem szerzed meg egy haland� n� szerelm�t, addig ne tudd haszn�lni az er�det! Tudom milyen a term�szeted �s egy �p esz� n� biztos nem fog veled sz�ba �llni! Ha- ha- ha! L�gy h�t �tkozott Sesshoumaru! – a szellem meghalt.

-          Nagyuram, szerinted igazat besz�lt ez a f�ln�t�s? – k�rdezte Yaken.

-          Ha! Ebb�l egy sz� sem igaz, Yaken. Sz�p is lenne, ha minden �tok fogna rajtam, amit  sz�rnak r�m! Ha-ha –ha!

Sesshoumaru visszament a t�parthoz �s le�lt. Sokkal jobban �rezte most m�r mag�t, miut�n meg�lt egy szellemet. Ek�zben Yaken t�zet gy�jtott �s azon gondolkodott, hogy mi van, ha t�nyleg igaz, amit a szellem mondott. Nem szabad az ilyen �tkokat f�lv�llr�l venni, mert sosem lehet tudni.

K�zben a szellem teste lassan el�gett �s az �tok, amit utolj�ra mondott elindult �tj�ra, hogy bev�ltsa az �g�ret�t. Persze mindebb�l Sesshoumaru nem �rzett semmit. M�g…

2.        Fejezet

A t�k�r

Este volt m�r, az utc�k szinte m�r kihaltak. Melina az ablak�n�l �lt �s n�zte az �res utc�t. 18 �ves volt �s v�rt valamire, de m�g � maga sem tudta, hogy mire. Kicsi kora �ta �lmodozott egy vil�gr�l, ahol nem k�ne azt tennie, amit elv�rnak t�le, ott csak a maga feje ut�n menne. Szeretne a filmekben l�tott kalandokat �t�lni, de csak az �lmodoz�s maradt neki.

Azt�n megunta �s k�sz�lt lefek�dni,aludni. A szob�j�ban volt egy t�k�r. �rdekes, hogy csak �gy tudott aludni, ha az a szob�j�ban volt. Kikapcsolta a TV-t �s lefek�dt aludni.

M�snap felkelt, majd elment suliba. Azt�n d�lut�n hazaj�tt. Evett majd t�v�zett. Ez �ltal�ban minden nap �gy ment. Este k�sz�lt �tmenni a bar�tn�j�hez, a t�k�r el�tt festette ki mag�t, amikor furcs�n megv�ltozott a t�k�r felsz�ne. Ezt Melina is �szrevette �s beleny�lt a t�k�rbe. Hirtelen valamilyen er� mag�ba szippantotta a t�k�rbe. Nem �rzett semmit. Csak �tment.

Amikor ki�rt a t�loldalon m�g�tte a t�k�r elt�nt. Egy erd�ben volt. Megfordult �s beleny�lt a f�ba, ahonnan val�sz�n�leg j�tt. A keze elt�nt a f�ba,�gyhogy vissza tud majd menni.

„H�la’ az �gnek! Teh�t vissza tudok menni. De hol vagyok? Mi a fene ez? Mi t�rt�nt velem?” Ilyen �s ehhez hasonl� k�rd�sek cik�ztak Melina fej�ben. „A t�sk�m is n�lam van, megn�zem, hogy van-e t�rer�m.” El�vette a mobilj�t, de nem volt t�rer�. „Ha m�r �gyis itt vagyok, akkor sz�tn�zek, hogy mi ez a hely. V�g�l is vissza tudok menni, csak meg kell jegyeznem melyik fa az. H�tha van a t�sk�mban valami…” Ezzel el kezdett kotor�szni a t�sk�j�ban. M�st nem tal�lt, amit haszn�lhatna, csak egy csomag r�g�t. Kivett h�rmat �s el kezdte r�gni. Azt�n form�zott bel�le egy nagy M bet�t �s a f�ra ragasztotta. „ Na �gy j� lesz! Most pedig sz�tn�zek itt.” Azzal el is indult az erd� s�r�j�be. „Olyan j� leveg� van itt! De mi lehet ez? Biztos valami p�rhuzamos vil�g. Sokat lehet ilyenekr�l hallani, de soha nem gondoltam volna, hogy ez velem fog megt�rt�nni! Ha legal�bb lenne itt valaki, akit megk�rdezhetn�k… de nincs itt senki… Mindegy addig se vagyok otthon…”

Sz�val Melina tov�bbment. Sz�ve tele volt �r�mmel �s csak arra v�gyott, hogy felfedezhesse ezt az �j vil�got. Nem gondolt semmire csak ment… V�gre teljes�lt egy �lma, �s �r�lt, hogy mert nagyot �lmodni… K�l�nben is mi baj �rhetn� itt?