5. Fejezet

- Lina mester! - a korházba érve már ébren fogadott minket Matthew. - Hogy van? Ugye nem esett semmi baja?

- TE! MÉGIS HOGY MERÉSZELTÉL UTÁNAM JÖNNI? - ordítottam le a fejét.

- De Lina mester... - próbált mentegetőzni.

- Lina! Ne légy már ilyen házisárkány! Hisz még csak egy gyerek! - állított le Gourry.

- Gourry-nak igaza van, de valóban nagy felelőtlenség volt Lina után jönnie. - folytatta a sort Zelgadis. - Bár ha vesszük, hogy neki most pont itt a helye, akkor inkább dicséretet érdemelne a bátorságáért. Hisz most nagy szükség lesz rá...

- Miről beszélsz Zelgadis? - nem értettem, mire akart kilyukadni.

- A Bronz Sárkányok meg akarják támadni a várost. Az előbbi robbantás csak próba volt, ám láthattátok, így is mekkora lyukat ütött a páncélon. A Tengeri Sárkányok nincsenek felkészülve egy ilyen támadásra. Mind odavesznének. Matthew! Lelket kell, hogy önts ezekbe a szerencsétlen lényekbe! - bíztatta Zel a fiút.

- Hogy én?

- IGEN! - vágta rá Gourry.

- Matthew úrfi! Tudjuk, hogy új magának ez a helyzet, és nem is veszélyes, de...

- De ha élve vissza akarunk jutni a felszínre, akkor segítenünk kell.

- Figyu kisöreg. Képes vagy rá, s ez a lényeg. Hisz nem hiába jutottál ide le! Még Linának is komoly erőfeszítés volt, pedig ő aztán nem kispályás! És neked elsőre sikerült! Bízz bennem! Sikerülni fog! Lina mondta, hogy mennyit gyakoroltál, s hogy nagyon tehetséges vagy! Menni fog! - Gourry bíztatása bizonyult a leghatásosabbnak, mert felcsillant Matthew szeme.

- Megteszem, amit tudok!

Nem akartam elhinni. Ezek éppen egy kiskamaszt bíztatnak arra, hogy szálljon szembe egy hatalmas szörnnyel! Hiszen lehet, hogy mind odaveszünk! És ezek még be akartak vonni egy gyereket?

- Zel? Amelia? Gourry? Beszélhetnétek veletek? - hívtam félre őket.

- Most meg mi baj? - értetlenkedett Gourry.

- Hogy mi a baj? Matthew-nak nincs elég tapasztalata egy ilyen dologhoz!

- Lina. Nyugodj meg. Ő az, akit megjósoltak, hogy segít megnyerni a háborút, s az ilyen jövendölések nem tévednek. Ha Matthew a kiválasztott, akkor meg is tudja csinálni.

- Zelgadis úrfinak igaza van!

- Ezek szerint ti hajlandók vagytok az életeteket egy gyerekre bízni?

- Muszáj...

- Sárkányok! Figyeljetek rám! Mint tudjátok, támadnak a Bronz Sárkányok, azzal a határozott szándékkal, hogy végleg eltöröljék békés népeteket a föld színéről! Nincs időnk!

- Nem is tudtam, hogy Matthew így tud szónokolni... - de tényleg nem tudtam!

- Nem hiába kiválasztott. Matthew feladata nem az, hogy saját kezével végezzen a sárkányokkal, hanem, hogy lelket öntsön beléjük.

- Igazad lehet Zelgadis...

- Ki tart velem? - fejezte be beszédét Matthew.

Ezután hatalmas üdvrivalgás következett. Mindenki egy emberkén kiáltott fel:

- Veled tartunk!

Úgy látszott, ezek a sárkányok valóban hittek abban, hogy egy kisfiú segít nekik megnyerni a háborút. De ha őket ez bátorítja... Kiderült, hogy Matthew nem is rossz hadvezérnek. Fél óra alatt felmérte a terepet, s egy ütőképes csapatot szervezett össze.

- Lina mester! Engedelmeddel, titeket egy másik csapatba raktalak...

- Milyen másik csapatba?????

- Abba, amely Yukyde-t támadja. Lina mester. A sárkányok meg én végzünk a másik sereggel. Nektek a szörnyet kell elpusztítanotok. Csak nektek van elég erőtök és tapasztalatotok hozzá. - szegény gyerek! Eltiltom Zelgadis-tól. Már kezd úgy beszélni, mint ő...

- Biztos vagy ebben?

- Igen. Ne aggódjon. Minden rendben lesz.

- Hol? Milyen eresz? Én nem látok itt olyat!

- Hagyjuk Gourry...

Ebben a pillanatban újabb rengések rázták meg a várost.

- Itt az idő sárkányok! Mindenki sorakozzon föl a helyére! - adta ki a parancsot Matthew.

A következő percben már fel is szálltak a csapatok. Matthew az egyik nagyobb sárkány hátán foglalt helyet. Nemsokára meg is látták a gyülekező Bronz Sárkányokat. A vezetők kiadták a parancsokat. A csata elkezdődött... Mi közben elindultunk megkeresni Yukyde-t. Támpontnak a Zelgadis-nál lévő képmást használtuk. Több órás úszás után elértünk egy hatalmas mélyedést. Mint kiderült, ez a Bronz Sárkányok városa. Mindenhol csonthalmok. A Tengeri Sárkányokkal ellentétben ők nem adtak sokat a kinézetre... De nem volt időnk nézelődni. Miután átvágtunk a városon, újból csak a tengerfeneket láttuk.

- Lina? Messze van még? - kérdezte Gourry. Mivel neki nem volt varázsereje, így kénytelen voltam befogadni magam mellé...

- Nem tudom! És kérlek, ne kérdezz hülyeséget!

Hosszú úszás után kezdtünk kifáradni. Egyre nehezebben hajtottuk magunkat előre, s kezdett vékonyodni a védőburok... Ekkor egy barlang tűnt fel előttünk. Érezni lehetett a negatív energiák kiáramlását.

- Csak itt lehet... - gondoltam magamban.

- Nézd Lina kisasszony!

- Igen látom.

- Szerintem menjünk be..

A barlangban nem volt víz. Erre mindannyian megkönnyebbültünk, mert így nem kellett tovább úszni. Hamarosan egy hatalmas csarnokban találtuk magunkat. De álljon meg a menet! Honnan tudja ez a Yukyde, hogy milyen volt a díszlet a Premium-ban???? És a szerzői jogok??? Látszik, hogy csak egy aljas szörny...

- Üdvözöllek Lina Inverse! - szólalt meg egy mély, cseppet sem kellemes hang.

- Te vagy Yukyde?

- Már alig vártam, hogy végre ide jöjj. - ekkor a sötétségből feltűnt a hang gazdája. Teste inkább egy emberére hasonlított, ám pikkelyei voltak, s arca is sárkány formájú volt. Nem is beszélve a hátul lógó farkáról. Testét egy Tengeri Sárkány bőrrel borította, akár egy trófea. - Gondolom, tudod, miért akartam, hogy ide jöjj...

- Két lehetőséget is tudok. - mondtam ravaszul. - Az egyik: hogy kicsússzon a kezemből a Giga Slave, s ezzel elpusztítsam a világot. A másik: Hogy végezz velem.

- Mind kettő helyes. - mosolygott rám a szörnyeteg.

- Hogy érted?

- Először megvárom, hogy megidézd a Dragon vagy a Giga Slave-t, hogy elég erőt nyerjek ahhoz, hogy végleg feltámadhassak! Azután végzek veled. Persze, csak ha nem pusztultál már el előtte a Giga Slave-től.

- És miért tenném ezt meg?

- Mert különben a barátaid fogják bánni...

- Azért ebbe nekünk is lesz beleszólásunk! - állt mellém Gourry.

- Gourry-nak igaza van!

- Reszkess Yukyde! Az igazság lesújt rád!

- Amelia! Ne most! - próbálták a fiúk leállítani a túl lelkes lányt.

- Ó. Értem... Meglátom, hogy változik meg a véleményed ettől, kislány! - s célba vette Amelia-t. A következő pillanatban már egy átok száguldott a lány felé.

- Balus Wall! - kiáltotta el magát Amelia, s sikeresen kivédte a támadást.

A következő pillanatban már sok száz átok tartott felénk. Ezt a sokat még a Balus Wall-al sem lehet kivédeni...

- Amelia! A földre! - kiáltottam feléje.

De késő volt. Megpróbálta újra kivédeni a csapásokat, de azok áttörték a pajzsot...

- Amelia! - rohant a lányhoz Zelgadis.

- Istenem! - Amelia ájultan esett össze.

- És most lássuk valamelyik ütős átkodat, Inverse! Vagy a többi barátod is hasonlóan jár!

- Azt már nem! - Gourry kísérelt meg fénykardjával támadást Yukyde ellen. De az egyszerűen eltaszította magától.

- Ra Tilt! - próbálkozott tovább Zelgadis. - Lina! Csinálj valamit! A mi átkaink nem használnak!

- A kőfiúnak igaza van Inverse! Használd az átkaid, vagy... - újabb csapásokat indított. Ezúttal Gourry volt a célpont.

- Gourry! Vigyázz!

Gourry nem tudta volna elkerülni a csapásokat, de Zelgadis az utolsó pillanatban félre lökte.

- Köszönöm pajtás!

- Semmiség, de vigyázz! - indultak az újabb támadások.

- Nem unod még? - kérdeztem dühösen, miközben Amelia-t próbáltam gyógyítani. Egész jól ment, hála a Matthew-tól kapott talizmánoknak.

- Igazad van... Akkor most végzek mindkettővel, hátha az jobb belátásra bír...

- NE!

Szerencsére a fiúknak ezeket is sikerült kikerülniük. Eltereltem a szörny figyelmét, miközben a fiúk Amelia-val együtt egy repedés alá másztak, majd én is követtem őket.

- Most mit csináljunk? - kérdezte Gourry.

- Egy biztos. Lina nem vetheti be sem a Dragon, sem a Giga Slave-t, mert bármelyik elég sötét energiát szabadít fel ahhoz, hogy Yukyde újjáéledjen.

- De mi van, ha egyetlen csapással végzek vele? - okoskodtam.

- Úgy érted...

- Igen Zelgadis! A Giga Slave-el azelőtt elpusztíthatom, mielőtt feltámadna!

- De Lina! Az az izé nem veszélyes?

- Sajnos igen. - sóhajtottam.

Bár régebben sikerült használnom a világ legerősebb varázslatát, de az is előfordult már, hogy kicsúszott a kezemből, s ezzel veszélybe sodortam az egész földet. Így tudtam milyen kockázattal jár a varázslat.

- Lina kisasszony...

- Amelia! Magához tért!

- Mi történt? - kérdezte gyengén.

- Eltalált az átok. - magyaráztam neki.

Ekkor hatalmas durranást hallottunk. Yukyde megtalálta a rejtekhelyünket, s elkezdte lerombolni azt.

- Gyorsan! Mindenki kifelé! - kiáltottam.

Gyorsan kirohantam a repedés alól, s utánam rögtön jött Gourry.

- Lina! Segíts!

Amelia lába beszorult, így nem tudott kimászni. Visszaszaladtunk Gourry-val segíteni. Eközben sziklák zuhantak le mindenfelé. Nagy nehezen sikerült kihúznunk a lány lábát, s így kisegíteni a repedés alól, ami utána rögtön összeomlott.

- Istenem! Zelgadis! - kiáltott fel rémülten Amelia.

- Micsoda? Bent maradt?

- Segített hátulról kiszedni a lábam a repedésből, de ő már nem tudott kijönni... - és sírásban tört ki a lány.

- Lehet, hogy túlélte... - próbálta Amelia-t felvidítani Gourry.

- Yukyde. Ezzel most kihúztad a gyufát. - mondtam miközben elvettem a földön heverő fénykardot, s elindultam a szörny felé. Végleg elhatároztam magam.

- Sötétség, a legmélyebb feketeségből feléledj, Rémálmok Ura, ki napként tündö...

Ekkor hatalmas fény támadt. Nem a varázslat sötét fénye, hanem valami világos. A talizmánom világított. Éreztem, hogy elhagyom testemet. A fény egyre világosabb lett. Ekkor egy másik helyen találtam magam. Repültem. És akkor megláttam magát a Sötétség Urát, Shabranigdou-t. Beszélt valakihez, aki hevesen tiltakozott. Yukyde volt az.

- Nem! Nem fogom elárulni a népem!

- Erre semmi szükség. - s a Sötétség Ura egy darabot szakított ki magából, azt Yukyde-be ültette, aki rettenetes üvöltésben tört ki. Hatalmas fájdalmat éreztem én is. Kicsit később Yukyde elhallgatott. Már Shabranigdou parancsolt neki. Yukyde nem önként árulta el faját. Irányították.

- Ezek szerint... - világosodtam meg. - Még mindig benne lehet a Sötétség Ura egy darabja! Ezért akarja, hogy használjam a Giga Slave-t. Hiszen ez őt csak erősíti! - Ekkor éreztem, hogy elindulok visszafelé az én időmbe, s a testembe visszatérek. Ezek után nem csinálhatom meg végképp a varázslatot, hisz a múltkor is csak Rezo segítségével sikerült legyőznünk a Sötétség Urát. Talán ha...

- Yukyde! - Kiáltottam neki, miután felszabadítottam a hívott erőket.

- Miért nem fejezed be Inverse! Hisz akkor a maradék barátaid fogják bánni...

- Tudom, hogy a Sötétség Ura irányít téged! Arra kérlek Yukyde, ébredj fel! Sikerülhet! Hiszen másnak is sikerült már kiszabadulni a fogságból! - próbáltam felszínre hívni az igazi Yukyde-t.

- Az nem fog sikerülni... Nem tudom, honnan tudsz erről, de biztosíthatlak Inverse, hogy már senki sem szabadíthatja ki hatalmamból! És amiért nem harcolsz...

Azzal újabb támadást indított Gourry-ék felé. Ezúttal is sikerült elmenekülniük.

- Yukyde! - próbálkoztam tovább, ám hamarosan rá kellett jönnöm, ez nem fog menni. Sajnos csak egy választásom maradt... Ismét neki fogtam a varázslatnak. Tudtam, hogy sikerülni fog... - Sötétség a legmélyebb feketeségből feléledj, Rémálmok Ura, ki napként tündökölsz, a káosz tengerének vizében tükröződsz. Most téged hívlak, s fohászkodom, - eközben Yukyde szemei a boldogságtól kezdtek csillogni, hirtelen vörösre váltott, akár a rubin... - ki előttem áll elpusztuljon! Erőd szálljon karomba, és karomból kardomba! Kard, fogadd be a sötét erőt, parancsomra a gonoszt megöld! - éreztem, ahogy a sötétség belém költözik, s egyre nehezebben tudom irányítani, de a talizmánok erőt adtak, így sikerült kordában tartani az erőt, Yukyde nagy bánatára. Sejthette, mi következik, mert félelem csillant meg szemeiben... - Kérlek Rémálmok Ura! Adj nekem erőt! SZÖRNY BÉKLYÓ!

A varázslat megtette hatását. Yukyde nyomtalanul elpusztult. A kimerültségtől összerogytam. Bántott, hogy nem sikerült Yukyde-t visszahoznom.

- Lina! Jól vagy? - rohant oda hozzám Gourry, s felsegített.

- Igen, és jól vagyok. És Amelia?

- Nem valami jól. Nem is a sebe miatt, hanem...

- Értem...

Ekkor fura zajokat hallottunk meg...

- Mi ez a zaj? - kérdeztem.

- MMMMM!!!!!! MMMMMMM!!!!!!!!!!!!!!!!!!

- Lina! Onnan jön! - mutatott Gourry a kőtörmelékek felé.

Mind oda rohantunk, s elkezdtük leemelgetni a sziklákat. A zaj egyre erősödött, s végül egy ruhadarabot, majd egy dühös fejet láttunk meg...

- VÉGRE!!!!! Mi tartott ennyi ideig?????

Zelgadis volt az, éppen és egészségesen. Amelia erre a félig kiásott fiú nyakába ugrott, aminek nem hiszem, hogy nagyon örült volna.... Mikor végre sikerült teljesen kiszabadítani a fiút, elmondtam, mi is történt. A talizmánt, s hogy vonta irányítása alá Shabranigdou Yukyde-t.

- Azért sajnálom, hogy nem tudtad megmenteni őt. - mondta halkan Amelia, de legalább a sírást abba hagyta.

- Te jó ég! - kaptam észbe. - Matthew! Siessünk!

Mikor a csata színterére értünk, a harc még javában tartott. Minden felé halott sárkányok hevertek, jórészt Bronz sárkányok. Úgy néz ki, Matthew mint hadvezér, bevált.

- Elég! - kiáltottam. - A csatának vége! - erre mindenki felém fordult.

- Lina mester! - kiáltott nekem oda Matthew. - Miről beszél?

- Yukyde nem ellenség többé! - magyaráztam. - A Sötétség Ura tartotta irányítás alatt hosszú évezredeken át! A Bronz Sárkányok és a Tengeri Sárkányok nem ellenségek, hanem áldozatok! Ezért nincs értelme a csatának! Fogjatok kezet, s béküljetek ki! Gyerünk, had lássam!

Úgy néz ki, szavaim elég hatásosnak bizonyultak, mert a sárkányok leszálltak a földre, nem folytatták a csatát...