3. Fejezet

- Nos? Mi legyen? - tette fel másnap reggelinél a kérdést Zelgadis.

- Nem tudom. - válaszoltam. - Egész éjszaka ezen töprengtem, de...

- Szerintem, az lenne a legjobb, ha Lina velünk jönne... - fejtette ki véleményét Gourry. - Nélküle úgy sincs esélyünk!

- Ne legyél ebben annyira biztos. - válaszolt Zelgadis. - Már nem emlékeztek?

- Gourry úrfi egészen biztosan nem. - kuncogott Amelia.

- Mire?

- Zelgadis úrfi arra az esetre gondol, amikor Lina kisasszony súlyosan megsérült, s nélküle szálltunk szembe Rezo-val.

- Pontosan.

- Ez azt jelenti, hogy csak úgy itt akartok hagyni? - nem hittem a fülemnek!

- Ez a legjobb megoldás. - sóhajtott a fiú.

- Jaj, Lina kisasszony! - sopánkodott Amelia.

- De nem hagyhatjuk itt Linát!

- Köszönöm Gourry!

Ugyan jól esett, hogy kiállt mellettem Gourry, de ez nem volt elég ahhoz, hogy meggyőzzem Zelgadis-t és Amela-t. Így nélkülem szálltak hajóra.

- Nem hiszem el! Nem hiszem el! Nem hiszem el! - motyogtam, miközben a Potcyr Vadast tömtem magamba. Mi a legjobb megoldás, ha az ember szomorú? Hát az evés! De nagyon bánatos lehettem, mert még ez sem tudott felvidítani! Ez felháborító! És mi a teendő, ha az ember mérges! Hát az evés! Így rendeltem még egy adag vadast, s megpróbáltam nem arra gondolni, hogy most valahol Gourry-ék egy sárkánnyal csatáznak és...

- ÉS AZ 1. 000. 000 ARANYAT SEM KAPOM MEG!!!!!!!!!! - nyilallt belém a felismerés.

De nem ez volt a legfájdalmasabb...

- Lina Inverse?

- Hm? - egy kisfiú állt mögöttem. - Igen, én vagyok.

A fiú nem volt magasabb 140 cm-nél. Sűrű, rövidre nyírt haja világosbarna, mondhatni szőke volt. Arcát arcpír tette gyerekesebbé. Nagy barna szemeiben látszott az izgatottság. Ruházata egy mágusét idézte.

- Az a Lina Inverse, aki legyőzte a Sötétség Urát? -

- Igen! - végre egy tájékozódott ember! Viszlát Banditák Gyilkosa jelző!

- Juppí! Te vagy a legnagyobb példaképem!

- Hát igen... - a hírnév végül csak utolér!

- Kaphatnék egy autogrammot? - s felém nyújtotta kis könyvecskéjét. Borítóján nagy aranybetűk hirdették: Gyakorló Füzet

- Mit tanulsz? - kérdeztem a kisfiút, miközben egy oldalt kerestem, ahová a nevemet írhatom. De nem is kellett megvárnom a választ, mert az maga a füzet adta meg. - A Lighting igéje? Mágiát tanulsz? - s visszanyújtottam neki a könyvet.

- Aha! Mégmellé fekete mágiát! - húzta ki magát büszkén a fiú. Azt hittem ott rögtön elájulok ijedtemben!

- Hogy hívnak kölyök?

- Matthew Conker!

- Szóval Matthew... Hány éves is vagy?

- Most lettem 12! - édes istenem! Ez még Amelia-nál is fiatalabban akarja kezdeni!

- Meghibbantál? Tudod, hogy a fekete mágia nem gyerekeknek való? Csak komoly odafigyelés mellett lehet elsajátítani és...

- Épp ezért szeretném, ha magad mellé vennél! - itt egy kicsit elhallgatott. Tanulónak... - nyögte ki végül.

- Nem, nem és nem! Szó sem lehet róla! Van nekem így is elég gondom!

- Kérlek! - nézett rám könyörögve. - És ha megfizetem?

- Mennyit? - kaptam az alkalmon...

- 2 Unikornis szarvhoz, 3 kötet régi varázslatokkal teli könyvhöz, 11 db erőnövelő talizmánhoz és 350. 000 aranyhoz mitszólnál?

Édes Istenem! Ez aztán a fizetés! Nem lennék normális, ha nemet mondanék! És hát végül is... Most úgy sincs semmi tennivalóm, hisz a többiek itt hagytak...

- Lehet, hogy nagy marhaságot csinálok, de legyen... - hogy csinálnék marhaságot! Ennyi pénzért még Amelia-t is megtanítanám a Dragon Slave-re!

- Éljen!

- Apu! Apu! Képzeld! Lina Inverse lesz a tanítóm!

- Nahát! A híres boszorkány! Ő az? - nézett rám csodálattal Matthew apja. - Engedje meg, hogy meghívjuk ebédre! Hallottuk, hogy milyen tetteket vittél véghez!

- Ebéd? - hogy tudnék ebédmeghívásra nemet mondani? - Ez igazán jól hangzik!

Matthew-ék háza hatalmas volt, és öreg. Régóta állhat, bár ez pont megy Matthew apjának foglakozásához, ugyanis Paul régiségkereskedő volt. Hát ezért mert Matthew ilyen tandíjat felajánlani! Szó, ami szó, Mrs. Conker igazán jól főzött! Még a szokásosnál is többet ettem, Matthew nagy csodálatára. Ebéd után Paul rögtön ki is fizette fia tandíjját, amiért igazán hálás voltam. Ezek a talizmánok még a Xellos-tól vásároltaknál is erősebbek voltak! Kettő a védekező varázslatokat erősítette, négy a feketemágiához tartozó átkokat, 3 a gyógyító varázslatokat, s megint kettő a sámánista varázslatokat. Hehehe! Hogy örülne ennek Zelgadis! De ő nincs itt! Mert elmentek... és itt... hagytak.... Ez egy kicsit elszomorított. Vajon most hol lehetnek?

- Szóval. Matthew. Meddig jutottál el egyedül? - kérdeztem a fiút uzsonna után.

- Hát.. Nem igazán haladtam... Már megy a Lightingés gyakorlom a Flare Arrow-ot.

- Értem. Akkor jobb, ha munkához fogunk. - csaptam össze a kezem. - TÍZ FEKVŐTÁMASZT! MOST!

Látszott, hogy Matthew nem ezt a parancsot várta, de szónélkül hozzáfogott.

- Egy mágusnak nem csak a varázslatait kell fejlesztenie, hanem az állóképességét is! - magyaráztam a fiúnak, miközben már a hatodik felüléssel küszködött. - Tudod te, hányszor mentette meg az életemet az, hogy jó kondiban voltam?

- Gon-do-lom sok-szor Li-na mes-ter, de lát-szik is raj-tad, mert na-gyon csi-nos vagy. - nyögte egy-egy felhúzódzkodás közben. Végre egy férfi, aki nyitott szemmel jár! Csak kár, hogy még gyerek... És hát Gourry... GOURRY! HOGY MERTÉL ITT HAGYNI!

Két hét kemény gyakorlás után Matthew rengeteget fejlődött. Már a Fire Ballt is megbízhatóan tudta elvégezni. Épp az erdőben gyakoroltunk, mert az ugye sosem árt, mikor Matthew véletlenül elhibázta az idézést, s a gömb egy hírvivőt talált el.

- Matthew! Óvatosabban! - szidtam le a fiút, miközben a futáron próbáltam segíteni.

- Köszönöm uram...

- URAM? URAM? MÉGIS MINEK NÉZ MAGA ENGEM????

- Sajnálom... Csak tudja...

- MAGA!!!!

- Kérem, nem bántson!!! Fontos üzenetet viszek Seyruun-ba!

- Levelet? Seyruun-ba? Tudja mit? A levélért cserébe meghagyom az életét! - egy kis blöff az egész, de érdekel az az üzenet! Ha már a szörny-buliból kihagytak...

Ahogy gondoltam. A hírnök szó nélkül átadta a levelet.

- De Lina mester? Ez nem gonosz dolog?

- Ez csak egyesség. - hát úgy nézek én ki, mint egy fiú? Elismerem, hogy egy kicsit fejletlen vagyok, de már sokat nőttek azóta! Kikérem magamnak!

- Értem.

- Micsoda? - azt hittem ott rögtön szívrohamot kapok. A hajó! Amivel Gourry-ék mentek! Eltűnt! Már másfél hete! - Gourry! - kiáltottam fel rémületemben.

- Mi történt, Lina mester?

- Istenem! A barátaim! Gourry! Zel! Amelia! Utánuk kell mennem! Meg kell találnom őket! Sajnálom Matthew, de most egyelőre szünetel az oktatás...

Mr. Conker segített hajót szereznem, s hozzá még fizette a hajóút költségeit is, ami igen drága volt, ha azt vesszük, hogy senki sem mert már jó ideje tengerre szállni. De nem volt más választásom. Segítenem kell a barátaimon! Matthew elég nehezen viselte a búcsút, de megígértem neki, ha élve visszajövök, megtanítom neki a Dragon Slave-t. Ugyan ez hazugság volt, de azt el kellett ismernem, kora ellenére Matthew nagyon fejlett volt a gondolkodás terén. Így egész biztosan eltudná dönteni, hogy mikor kell alkalmazni ezt az igen pusztító varázslatot...

Harmadik napja utaztam a hajón, de nem történt semmi különös. De végül Gourry-ék is csak a 4-ik napon tűntek el... Bár ez cseppet sem nyugtatott meg. Egésznap a tengert figyeltem, de semmi. Csak a végeláthatatlan víz... Még az evés sem tudott megnyugtatni. Nagyon aggódtam, főleg Gourry-ért. Hiszen ha gyakran nagyon undok is vagyok vele, de akkor is szeretem. Akkor hirtelen az jutott az eszembe, hogyha meghalt, akkor soha nem tudom ezt elmondani neki! És ezt nem bocsátanám meg magamnak! Nem bírtam tovább. Muszáj volt sírnom.

- Gourry! Te ökör! Hogy hagyhattál itt! - kiabáltam az üres kabinnak...