Esti séta

A DopeGrown diákjaira szörnyű napok vártak. Valaki, akit most nem nevezek nevén, egy egészségügyi betétet dobott a wc-be, majd megpróbálta lehúzni, minek az lett a következménye, hogy az iskola szennyvízelvezető rendszere teljesen eldugult, a diákok így a szabadban kényszerültek elvégezni dolgaikat.

- Lina kisasszony, ébredjen! – kísérelte meg Amelia a lehetetlent. Felébreszteni az éjszaka közepén az alvó Linát.

- Mit akarsz Amelia?

- Lina kisasszony, ki kell mennem a mosdóba.

- Akkor menj.

- De… nem merek. Odakint sötét van, és olyan félelmetes hangokat hallani.

- Ugyan. Az csak Luna és Phibrizzo. Tudod, ma szerda van.

- De akkor is! Szörnyű dolgokat hallottam a Tiltott Kokain Erdőről. Állítólag kaki manók laknak ott, s aki este végzi kint a dolgát, azokat elrabolják, és hasmenésbe fürdetik.

- Csak nem hiszed el ezt a lökött mesét? – kérdezte Zel, aki eddig nevetését a párnájával próbálta elfojtani, amit Amelia kaki manós meséje váltott ki belőle.

- Zelnek igaza van. És most hagyj aludni, s keress más balféket, aki lekísér. – azzal Lina visszafeküdt, s már húzta is a ló bőrt. (s hogy az állatvédők ehhez mit szóltak, azt már nem tudjuk meg. Lina kikísérte őket egy Dragon Slave-el  az ajtón.)

- Másik balféket? – nézett Amelia Zel felé.

-         Még mindig nem értem, hogy vettél erre rá…

-         Az egyik melltartómmal.

-         Hé! Azt nem én kértem. Te húztad a fejemre!

-         De utána megadtad magad, és elkísértél. – vigyorgott Amelia, miközben az egyik bokor mögött elvégezte sürgős dolgát.

-         Végeztél már?

-         1 pillanat. – majd előmászott a bokor mögül, mire Zel egy kis szatyrot nyújtott át neki, amin egy kutya fej volt. -  Ez micsoda?

-         El kell takarítanod magad után Amelia. Ilyen zacsikkal szokták a kutyatulajdonosok felszedni a kis kedvencük után a kutyagumit.

-         Minek nézel te engem? Kutyának?

-         Ha akarod, kézzel is felszedheted…

-         Még mit nem!

-         Sziasztok. Hallottam, hogy miről beszéltetek, és hát… Ide tudnátok adni azt a zacsit? A barátomnak elkéne.

-         Persze. Hogy hívnak?

-         Higurashi Kagome. És a barátom…

-         Kagome!!! Ne merészelj leégetni! – ugrott fel a hanyou az egyik bokor mögül.

-         Fekszik. – mondta ki a lány a varázsszót, mire a félszellem elterült a földön, pont a …

-         KAGOME!!! Ha csak fél centivel beljebb állok, akkor…

-         Jujj, akkor lett volna csak igazán szükség arra a zacsira. – kuncogott Amelia.

-         Na jó, még egyszer köszönöm. – indult Kagome vissza a hanyou-hoz  a zacskóval.

-         Na, menjünk mi is. Lefagy a kezem. – vacogott Amelia.

-         Szerintem is menjünk. Ugye, hogy mondtam. Nincs itt semmilyen kaki manó.

-         Igazad volt Zel. – azzal elindultak vissza a kastély felé, miközben nem messze tőlük valaki más is a dolgát végezte. Gourry igazgató. Már éppen végzett, amikor…

-         Ááááá! Kaki manók! Segítség!!! – hurcolták el a kis bestiák.

-         Hm? Amelia? Te hallottál valamit? – fordult meg Zel.

-         Én? Semmit.

-         Akkor jó.

Már majdnem kiértek a kokain erdőből, amikor valami sötét árny suhant el előttük.

-         Ez mi volt?

-         Nem tudom, de menjünk utána! – indult Zel az árny után.

Hosszasan követték, mire végül egy tisztásra értek. Az árny egy fa tövében Zeléknek háttal ült, s valamit csinált. Hirtelen megfordult, valószínűleg észrevette a nézelődő társaságot, majd feléjük indult.

-         Zelgadis úrfi! Csinálj valamit!

-         Mégis mit? A kardomat a hálószobában hagytam, és az alsósok nem varázsolhatnak az iskolában tanári felügyelet nélkül!

-         Szarok a szabályokra! Nahát! Ezt én mondtam? Rossz vagyok… nagyon rossz! – fakadt sírva, a fához rohant, s abba kezdte verni a fejét.

-         Amelia! Erre most nem érünk rá! Gyere! – kapta fel a lányt, majd megfordult vele, mire sikerült Amelia fejét kellőképpen a fába vágni. – Bocs Amelia… Huhh, mit kapok ezért, ha felébred… - futott kifelé az erdőből Zel, ám az árny a nyomában volt. Már majdnem utol érte őket, amikor:

-         Ahoj! – ugrott ki a bokorból Gourry (akire ráfért volna egy zuhany a kaki manók fürdetése után) s fénykardjával sikerült megvágnia az árnyat, mire az elmenekült.

-         Gourry igazgató! Épp időben! – dobta le válláról Zel Amelia-t. – Hopp, ezt nem kellett volna. Mi az ott a földön? 

-         A barátnőd. Valóban csúnya látvány, na de, hogy meg se ismered…

-         Nem az! Ott mellette. És nem a barátnőm.

-         Jah… azt az izét az árnyról vágtam le.

Zel közelebbről is megvizsgálta a valamit a földön. Egy fekete ruhadarab volt. A zsebében valami csörgött, így Zel a földre öntötte tartalmát. Drágakövek gurultak szét.

-         Ez vajon kié, és mire használhatja? – tette fel a kérdést Zel.

-         Nem tudom. De itt az ideje, hogy ágyba bújjatok gyerekek. Késő este van. – indult Gourry vissza a kastélyba. Jobban mondva indult volna, ha nem ment volna neki egy fának, amitől ő is eszméletét vesztette.

-         Te jó ég. Most mindkettőt vihetem vissza… - próbálta hátára venni Amelia-t.

Próbák előtt

Zelben kezdett összeállni a kép. Főleg, mióta Phil önként (Lina mellette, Dragon Slave elsütésére készen.) elmondott mindent, amit tudott.

-         A helyzet a következő. Phibrizzo, a pokol szolga, megakarja szerezni a Bölcsek Kövét, ami a kastélyban, a 8264 emelet 635-ös ajtaja mögött őriznek. Az árnynál talált kristályok is rá utalnak. Imádja a fényes dolgokat. De nem mer akcióba lendülni, amíg az igazgató is itt van. – magyarázta Zel.

-         Öhm… Zelgadis úrfi? Phibrizzo miért tartana Gourry igazgatótól? Hisz a pokolszolga jóval nagyobb erővel bír.

-         Amelia-nak igaza van. Miért ne támadna?

-         Ez jó kérdés Lina… - gondolkodott el Zel. – Hm… Bakker! Akkor akármikor támadhat! Nekünk kell megszereznünk a követ! Ma este indulunk! Készüljetek! – adta ki az utasítást Zel.

Lináéknak sikerült mindenféle hasznos cuccokat beszerezni az esti akcióhoz, mint például:

1. Gumi óvszer (Amelia)
2. Egészségügyi betét (Lina, akiről kiderült, hogy ő dobta a múltkorit is a WC-be…)
3. Fél tégla (egy nagylelkű felajánló)

És további hasznos eszközök. Estére már minden készen állt a kő megszerzéséhez. Éjfélkor Zel jelet adott, mire az egész társaság, a Mission Imposible zenéjére, amit Amelia biztosított, elindultak kifelé a klubhelységből. Egyenesen a tiltott teremhez mentek. Annak ajtaján különböző bíztató táblák és feliratok voltak:

1. Keep Out.
2. Megdöglesz ha belépsz.
3. Danger!
4. Húzzá innen!
5. Fenevaddal őrzött terület!

-         Tök bíztató…

-         Ahogy mondod Amelia. – kapaszkodtak egymásba Lináék.

-         Valóban szörnyű. – lépett Zel az ajtóhoz. – Phibrizzo megelőzött.

-         Honnan tudod?

-         Itt a pelusa. Na de induljunk.

Mikor beléptek, Lina rögtön felsikított. A tábla nem hazudott. Egy undorító fenevad állt bent.

-         Noonsa! Te meg mit keresel itt? – kérdezte Zel.

-         Tudod Zel, részmunkaidős vagyok a sulinál.

-         Te ismered ezt az ocsmányságot? – dadogta Lina.

-         Igen. Évekig volt a szomszédom… Mondd csak Noonsa. Nem láttál valakit bejönni?

-         De igen. Ki is fizette az átkelési díjat.

-         Igen? És mi az átkelési díj?

-         Meg kell csókolnotok.

-         Mi????? – kiáltott fel az egész társaság.

-         Na jó, nektek nagycsaládos kedvezményt adok. Csak a kis vörösnek kell csókolni.

-         Na ne! Zel csinálj valamit! – kelt ki magából Lina.

-         Miért én?

-         Te vagy a szomszédja!

-         Na jó… Akkor… Áll az alku Noonsa.

-         ZELGADIS! TE!!! Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam, régmúlt idők homályából ismét felbukkansz. Nem riadok vissza, hogy ellenség megússza. A rám ruházott hatalom, add, hogy gonoszt pusztítson! Dragon Slave!!! – irányította a csapást Zel felé, aki elugrott, így a varázslat Noonsa-t sütötte meg.

-         Na, ezzel meg is volnánk. – Indult Zel tovább.

-         Miért hagytad volna, hogy Lina-t lesmárolja az a büdös hal? – kérdezte Amelia.

-         Tudtam, hogy úgy is felrobbantja.

-         Jaaa…