6. fejezet

A Pokol Szolga

Miután Zelék végeztek (jobban mondva Lina is végzett) az evéssel. Lina nővére, Luna, aki mellesleg prefektus volt az iskolában, az újdonsült Csippendéleseket épp összegyűjtötte, amikor:

-         Szép jó estét kívánok minden új Csippendélesnek! – jelent meg egy lisztes fejű pasas a levegőben.

-         Hát te meg ki vagy? – kérdezte Zelgadis.

-         A nevem Félig Fejnélküli Tarimu… a Csippendél szelleme.

-         Na ne etess! – vágott közbe Amelia. – Te Tarimu nagyúr vagy, és tök élő!

-         Igen? Akkor hogy tudnám megcsinálni ez? – mire elkapta a lisztes haját, és vadul próbálta letépni a saját fejét.

-         Öhm… Nagyon szép mutatvány… - próbálta leállítani Zel.

-         Elég  legyen Tarimu! – mire Luna egy bambusz ággal fejbe csapta a lebegő nagyurat.

-         Szép volt, nővérkénk! – kiáltott két lány, mire mindenki rájuk nézett. Első látásra tök egyformák voltak.

-         Hát ti meg kik vagytok?

-         Mimi és Nene, Lina nővérei.

-         Nem is igaz! – csattant fel a lány. – Csak örökbe fogadtuk őket… - puff, Luna kiosztotta őt is.

-         Nem illik így beszélni az édes nővéreidről. Csippendél! Indulás! – vezényelt.

Már hónapok óta gyalogoltak a sivatagban a tűző napon, a Himaláján keresztül, át egy aknamezőn… Vagy legalábbis Zel így érezte, mikor már vagy 175032 lépcsőfokot tettek meg felfelé. Végre elértek egy nagy kép elé, amin egy nagydarab rózsaszínruhás…

-         Férfi? – bukott ki Amelia-ból a kérdés.

-         Igen. Ő a Csippendél bejáratának őrzője, Demia nagyúr.

-         Jobban mondva Demianella Kisasszony!

-         Ő.. Hát persze.. Szóval a jelszó: Fekszik – mondta Luna, mire beszakadt felettük a mennyezet, és egy alak zuhant a földre.

-         Ilyen nincs! Átkozott nyaklánc! – ugrott fel a Hanyou, és visszarohant az emeletre. Mikor visszaért, a lyukon lenézett és: A számlát Takahasi Rumikonak küldjétek!

Végül sikerült bejutni a netkávézóba, ami leginkább a Nasa űrközpontra hasonlított. Majd Luna kikapcsolta a hologram vezérlőegységet, mire egy normális klub helység tárult Zelék szeme elé.

-         A fiúk szobája balra, a lányoké jobbra van. Aki nem tudja az irányokat, jöjjön, és befőttes gumit teszek a kezére. Piros a fiúké, Zöld a lányoké.

Zelgadis gyorsan a fiúk hálójába sietett, (sietett volna, ha nem keverte volna össze az irányokat… de semmi baj, Amelia egy szép rúgással segített a fiúnak a saját hálójába jutni.) mivel nagyon elfáradt az egész napos semmittevésben. Ekkor hirtelen valaki berontott az épp öltöző fiúra.

-         A 1806372. emeleten a 10240-es ajtó szigorúan tilos mindenkinek! Eeee? – lesett a fiúra.

-         Íííí! Meleg állatok! – rúgdosta ki a csávót Zel. – Ez az én napom… - erre Lina nyitott be, mivel ő most „fiú”, bár úgy sem kell hozzá sok, hogy azzá váljon, csak egy kis „IZÉ” és kész…

-         Szia Ze… - kómás állapot… Miután sikeresen sikerült újra éleszteni őt a Vészhelyzeteseknek, Zel végre feltehette kérdését.

-         Ki volt az a csávó, aki az előbb rohant be?

-         Jah, az? Ő Hallsiform, az iskola gondnoka. Van egy vadmacskája, Rubia. Érdekes dolgokat hallottam róluk…

-         Értem.

-         Jah, és Zel…

-         Igen?

-         Máskor gondolj mások látószerveinek épségére is!

-         Kössz…

Este Zel az ablakból figyelte az iskola hatalmas kertjét, ami teli volt koka cserjékkel. Csak úgy virágzott a Vadkender… És ekkor megszólalt Zel idióta madara: Kááár Kááár! – mire Zel kizúgott az LSD-t ábrázoló mozaik ablakon.

 Másnap reggel Lina épp öltözött, mire Zelnek sikerült megmásznia mind az 175032 lépcsőfokot.

-         Jó reggelt Lina…

-         Jó reggelt Zel… ZEL???? FORDULJ EL!!!!

-         Rendben… De… Azt ugye tudod, hogy késésben vagyunk az első óráról? Már csak 2 és fél óránk van a tanítás kezdetéig, és addig meg is kell találnunk az osztályt…

-         Igen, tudom… Ugye megvársz?

-         Persze.

-         Tényleg, Zel! Hallottad már, hogy Kirabolták az Abszolút Bankot?

-         Nem. Mi történt?

-         Most olvastam az újságban. Állítólag semmit sem vittek el, egy atombombán, pár titkos FBI aktán és egy plüss macin kívül.

-         Hm… Ez érdekes. A tolvajok hasznos dolgokat szoktak lopni, nem?

-         De. Ezen akadt ki Rex felügyelő is.

-         Mondd csak, Lina. Mikor is rabolták ki a bankot?

-         Tegnap kb. fél 2 körül.

-         Érdekes. Akkor jártunk ott Phillel. Lehet, hogy közvetlenül utána törtek be?

-         Lehet. De most mennünk kell. Vár ránk párezer lépcsőfok.

 Kb, 165 perc mászkálás után, végre megtalálták az osztálytermet. Bent mindenki csöndben ült, és egy nagy sárkányt bámultak.

-         Húú, Zel! Nem késtünk el! Csúnyán nézett volna az Idegbajos Filia, ha elkésünk. – mire a sárkány zsugorodni kezdett, majd végül Filia-vá vált.

-         Szép volt tanárnő!

-         Örülök, hogy tetszett. Mit is mondott, Inverse?

-         Öhm.. Hogy jól táncolt tegnap az oszlopon?

-         TEEE! – kapta elő buzogányát, mire Lina újabb ablakot csinált a kastély falába.

A következő óra a Pokoltan óra volt.

-         Phibrizzo, a Pokol Szolgája a legszigorúbb tanár a DopeGrown-ban. – mesélte Amelia.

-         Ugyan, nem lehet annyira szigorú… - legyintett Zel, miközben egy mauzóleumban foglaltak helyet, mivel ott tartották az órát.

-         Szép jó napot a kedves diákoknak! Nálam nem fogtok az órán smárolni, pirospecsenyézni, szívd és fújdot játszani, stb… De! Megtanulhatjátok, hogyan kell Élet Gömböket összetörni, egy kézlegyintéssel milliók vesztét okozni, és végül. Hogyan kell csodálatos kristály műalkotásokat létre hozni.

-         Ez a kis kölyök akar engem megtanítani, hogyan mészároljak le egy egész vidámparkot?– ugrott fel az egyik diák, mire Phibrizzo összetörte az Élet Gömbjét.

-         Öhm. Elnézést a kis közjátékért. Van még valakinek valami problémája?

-         Nincs, tanárúr…

-         Akkor jó. Most pedig. Mindenkit beosztok egy tanuló csoportba. Kezdjük is. Mr. Greywords! Maga a Seyruun lánnyal meg azzal az Inverse-vel lesz összeosztva. Aztán semmi huncutkodás!

-         Na ne röhögtessen… - morogta az orra alatt, de azért örült, hogy barátaival osztották össze. Hát még Amelia, aki „megijedt” a mauzóleumtól, így „muszáj” volt Zel karjába csimpaszkodnia egész órán.

Miután kicsöngettek, amit stílusosan egy emberi koponya állcsattogtatása helyettesített, mindenki kiment. Zel is ment volna ki, de…

-         Mr. Greywords! Maradjon. – parancsolt rá a Pokol Szolga.

-         Igen, tanárúr?

-         Nem volt gyerekszobám… Kérem, értsen meg…

-         Most meg miért mon….

-         Hol voltál ilyen sokáig, Zelgadis? – kérdezte Amelia az ebédlőben.

-         A tanárúr külön feladatot szabott ki nekem… - újságolta keserűen a fiú.

-         Igen? És mit? – kérdezte Lina.

-         Most komolyan meg mondjam?

-         Igen! A barátaink előtt nincsenek titkaink! – ugrott fel Amelia az asztalra, egyenesen a puncsos tálba. Miután sikerült kikecmeregnie a tálból, ismét Zelhez fordult. – Szóval. Mi is az a feladat?

-         Öhm. Szóval, miután kimentetek, a tanár úr bent tartott. Utána azt mondta, hogy nem volt gyerekszobája, és hogy értsem meg őt. Utána meg… - hirtelen felugrott, és elrohant hányni.

-         Mi lelte Zelt, Luna?

-         Hm… A Nagy Kígyó vezetője Phibrizzo. Mivel csak 1 tanárnő van az egész iskolában, háát…

-         Jujj!

-         Igen, én vagyok az új játékszere… - jött vissza savanyú képpel Zel.

-         Mondanám, hogy szívtad, de az nem lenne megfelelő szó. Inkább szo… -  mondta volna Lina.

-         Ki ne mond!!! Átkozott Eszlek Süveg. Az is ezt mondta.

-         És? Mikor van „külön feladatod”?

-         Nem szállnátok le a témáról? Amúgy meg minden szerda este…

-         Ez van.

-         De, talán kiválthatnám magam… Lina? – nézett reménykedve a társára.

-         Még mit nem!

-         Akkor, Amelia?

-         Zelgadis úrfi! Ezt nem teheted velem!

-         Jó, igazad van… Luna? – nézett utolsó reménységére.

-         Rendben! – ugrott fel a lány.

-         Ne csináljátok már... Hogy mi? Igen? Hurrá! És csak így elvállalod?

-         Azóta tetszik Phibrizzo, mióta csak megláttam azt a bájos pofikáját, áh… - nézett álmodozó arccal Luna a plafonra.

-         Te jó ég… Miket nem tudok meg a nővéremről. – szörnyülködött Lina.

                                                                      7. fejezet

 Kaviccs

 Miután sikerült Lunának átpasszolni a pokol szolga kínos plusz feladatát, Zel már indult is a következő órájára, ami a Repülés Óra volt, Madam Sayrgaam oktatásával. Miután mindenki felsorakozott a Vadkender mentes udvaron, végre megérkezett a tanár is.

-         Kedves gyerekek. Azért gyűltünk itt ma össze, hogy Halhatatlansági Szövetséget kössünk…

-         Öhm… Tanár úr! Nem azért, hogy megtanítson minket repülni? – kérdezte gyanakvóan Amelia.

-         Jah, de. Az egy másik óra. Szóval. Mindenki vegye elő a Kokain adagját.

-         Tanár úr. Nem olyan repülésre gondoltam. – próbálta felvilágosítani Amelia Saygraamot.

-         Hát persze! Az megint egy másik óra… Szóval. Mindenki álljon egymástól legalább 1m távolságra. Majd vegyen nagy levegőt és mondja ki a varázsigét: Lebegés!

A diákok elhelyezkedtek, majd elkezdték mondani a varázsigét.

-     Lebegés! Lebegés! – próbálkozott Amelia, mire meg is emelkedett, majd fejjel a földbe visszatanyált.

-     Lebegés! Repülés! Mint a rakéta! – ordította Hallas, mire eszeveszett sebességgel kezdett repülni egyenesen az égbe, fenekéből lángok csaptak ki mint egy…

- Rakétából. Rakéta varázslat. Az ostoba… Na jó, akkor leszedem. – emelkedett volna Saygraam, mire… Puff, Hallas a képébe repült, s az arcán lévő maszkot darabokra zúzta.

- Neem! A csodás maszkom! Most mehetek megint kézműves táborba! Na ezért még megfizetsz fiacskám! – mondta Saygraam, majd karon fogva elvezette Hallas. – És még valami. Aki lebegni mer a távollétemben, az Hallas sorsára jut! – szólt vissza a tanár.

- Na, itt az idő, betonfej! – lépett elő a Nagy Kígyósok közül Xellos.

- Mégis mire? – nézett Zel értetlenül.

- Hogy összemérjük a tudásunkat! Versenyt repülünk a toronyig.

- De Xellos! A tanár úr megmondta, hogy senki sem repülhet a távolléte alatt! – akadékoskodott Amelia.

- Hát jó, ha félsz, kedves Zelgadis.

- Egy szóval sem mondtam, hogy félek! Lebegés! – emelkedett a lebegőbe Xellos után Zel.

- Készen állsz?

- Igen.

- Akkor mehet! – indult el Xellos a torony felé. Eleinte a mazoku vezetett, majd Zel szépen elkezdte lefaragni a hátrányát.

- Hm… Ez így nem lesz jó. – gondolta Xellos, majd egy téglát dobott hátra Zel felé, ami…

- Jujj… - borzadt el Lina. – az a tégla tökön találta Zelt… Uh… Nem lennék a helyében…

- De nézd Lina! – mutatott fel Amelia. Zel folytatta a versenyt, mintha mi sem történt volna.

- Affene! Ez meg se ártott neki. Bámult hátra Xellos, aminek az lett a következménye, hogy…

- Uram isten! – kiáltottak fel a lentiek. Ugyanis Xellos egyenesen egy lándzsát tartó szobornak ment, mondanom sem kell hol eltalálva a testét…

- Győztem. – érintette meg a tornyot Zel. Ekkor vette csak észre. Valami hatalmas árnyékot vet a falra, és az nem az ő árnyéka.

- Filia! – kiáltott fel a sárkány láttán Zel, mire elvesztette a koncentrációját és zuhanni kezdett. Sikerült Xellosra esnie, aki ismét felüvöltött, mert az újabb súlytól a lándzsa hegye még mélyebbre fúródott a legbecsesebb pontjába.

- Zelgadis Greywords! – mondta Filia, miután sikerült leszedni a fiúkat a szoborról. (Xellost egy kicsit nehéz volt, mert beakadt valahol félúton a lándzsa hegye, újjab szenvedést okozva ezzel a mazokunak) – Jöjjön velem! – harsogta a tanárnő.

Filia a kastélyba vezette Zelt, ott pedig a Sötét Varázslatok Kivédése terem felé, ahol az iskola másik tanárnője (Tévedett volna Luna? Két tanárnő van?) Eris épp órát tartott.

-         Eris, kedves. Kölcsön adná nekem Myuwant?

-         Hát persze. – válaszolta a tanárnő.

-         Myuwan, ő itt Zelgadis, Zelgadis, ő itt Myuwan, a Csippendél Kaviccs csapatának vezetője. Zelgadis lesz az új fogónk!

-         Igen? Ez remek! – ujjongott a lá… fi… szóval Myuwan.

 -         Tényleg te leszel a Csippendél új fogója? – kérdezte Lina.

-         Igen. De mondd csak. Mi az a Kaviccs?

-         Hát még ezt sem tudod? – szólalt meg hirtelen a hátuk mögött Amelia. – Ez a világ legigazságosabb sportja! – közben igyekezett felmászni az egyik fára, és ott folytatni a beszédét, de mivel ez nem sikerült (félúton lezúgott, fejjel a földre) inkább csak egy kis dombon beszélt tovább. – A Kaviccs az Igazság és a Sportszerűség megtestesítője! A világ legbecsületesebb játéka! Én, Amelia Will Tesla Seyruun, az Igazság Bajnoka, a Becsület védelmezője, a Jó örök harcának örök képviselője…

-         Oké, értjük. Szóval. Ez a Kaviccs egy játék.

-         Pontosan. – folytatta a magyarázást Lina, mivel Amelia Igazság extázisba esett. – A Kaviccs egy elég nehéz és néha fájdalmas játék. De a többit elmagyarázza majd Myuwan.

-         Myuwan… - gondolkodott Zel.

 -         Szia Zel! Örülök, hogy eljöttél! – köszöntötte délután kint a pályán Myuwan a fiút.

-         Szia.

-         Na jó, ne húzzuk az időt. Vágjunk bele! – majd egy hatalmas követ hajított Zel felé.

-         Megőrültél? – ugrott el Zel.

-         Ugyan! Ez a Kaviccs lényege. Minél nagyobb tárgyakat elkapni, s ezzel pontokat begyűjteni. Tehát. A játékot 7-en játsszák. 3-an az úgynevezett terelők, akik a feldobott tárgyakat igyekeznek a Fogóhoz terelni. 2-en a lopók, akik az ellenségtől próbálják lenyúlni a hajtott tárgyakat. Egy a Kamikaze Védő, aki a Fogó elől próbálja elhalászni a felé irányított tárgyakat. És az utolsó, a fogó, aki te vagy, a felé irányított tárgyakat kapja el, ami néha elég fájdalmas lehet.

-         Fájdalmas?

-         Igen. Előszeretettel dobnak fel ágyúgolyót, küllőt stb… amit el kell kapni. De Filia szerint, te különösen érzéketlen vagy az ilyen dolgokra.

-         Kössz… - vágott savanyú képet Zel, mint mindig mikor kő testére utaltak.

-         Szívesen. – mosolygott a… az izé, szóval Myuwan. -  Szóval kezdjük a gyakorlást! – és Zelhez vágott egy konyhakést, majd egy küllőt, ami Zelt alaposan tökön talált.

-         Basszus!

 -         Hé Zel! – rohant a fiúhoz Amelia. – Hogy ment az edzés?

-         Nem látszik? – mutatott hiányos öltözékére, mivel Myuwannak sikerült többször is eltalálnia Zel övét, pólóját, boxerét. Stb… Szóval nem, volt rajta ép öltözék.

-         Ezek szerint jól! – kuncogott Amelia háta mögött Lina.

-         Igen, és ha most megbocsátotok. Az öreg fiú ápolásra szorul… - majd elment.

-         Hogy értette, hogy az öreg fiú, Lina?

-         Jobb, ha nem tudod.