1. rész

Hógyolyócsata

Tél utolsó napja volt. Sango, Miroku,Shippou a sátorban aludt. Ezzel szemben Inu-yasha...

- Nem mehetsz el Kagome! -mondta lábamra ragaszkodva .

-Értsd meg, haza kell mennem, hozok néhány dolgot, és jövök vissza azonnal! -kiverekedtem magam kezei közül, és a kútba ugrottam. Hamarosan hazérkeztem, ahol sokkal hidegebb volt, mint az ókorban. Reszketve másztam fel, és berohantam a házba, ahol rögtön megcsapott a jó meleg.

- Sota! Anya! Nagypapa! Hazaértem! -körbejártam az egész házat, de csak a kályha mellett lustálkodó macskát láttam meg. Mégegyszer körbeszaladtam a házban, mikor megláttam egy cetlit a hűtőn. Elkezdtem olvasni: "Drága Kagome! Jelenleg vásárolni vagyok, Sota a barátjánál alszik, nagypapa pedig elment a kórházba vizsgálatra... Ezer puszi: Anyád"

-El sem hiszem, hogy akkor nincs itthon senki, mikor hazajövök! -mérgelődtem. Majd bepakoltam a táskámba, és indultam is vissza. Mikor visszaértem a múlta, elkerekedtek szemeim: Miroku üldözi Sangot egy seprűvel!

-Mi történt? -kérdeztem, mire megállt Miroku.

-Ááá, Kagome.. Sango nézd mit csinált! -mutatott egy hóemberre, amin az díszelgett: Lennél a gyermekem anyja?

- Esküszöm, hogy nem én voltam! -lihegett Sango.

-Na persze.. és nem te szoktál pofonvágni... -legyintett a szerzetes.

- Na és én szoktam kezdeni? -kérdezte mérgesen a lány, összehúzva magát Miroku. - Nem te szoktad a fenekemet fogdosni?!

-Na mostmár elég! -rontott elő Inuyasha mellette a rókakölyökkel, akinek egy hatalmas púp volt a fején. -Ha nem fejezitek be most a... -rámpillantott.- Kagome! Késtél!

-Én is örülök,hogy láthatlak.. -mondtam, Shippoura néztem.- Vele meg mit csináltál?

- Megint jött azzal a búgócsigával! -mondta, miközben lerítt róla, hogy sápadt.

-De az még mindig nem megoldás, hogy fejbevágod! -ordítottam rá. Közben Sangoék összekuporodva néztek ránk, és halkan mondta Sango:

- Fél perc sem kell ahhoz, hogy összevesszenek.. -sóhajtott, Miroku csak bólogatott. Eközben mi:

- Elegem van abból, hogy állandóan csak veszekdsz velem! -ordított le Inu-yasha, miközben egy hógolyó találta telibe..

-Talált! -kommentálta Shippou, mellette Sango, és Miroku. Úgy látszik, hogy veszekedtek valamin.. Végülis Sango lett a győztes, és lelkesen lóbálta a zászlót, amin a képem volt... Miroku pedig arcán egy vörös kézfolttal unottan lengette Inu-yashás zászlaját. Ezt rögtön észrevette a szerzetes zászlaján szereplő.

-Hé! Egy kis életkedvvel! -mondta sértődötten, mikor újabb hógolyók süvítettek feléje.- Na.. KAGOME! -elkezdte ő is gyúrni a hógolyókat, és felém dobta.

-Éééés.. elindult a csata! Inu-yasha 5golyót dob ellenfele felé, aki kettőt kikerül, de a többi három meg talált.. Inu-yasha rajongótábora örömmámorban úszik.. -elhallgat, néma csend, majd Shippou odaugrik, és belerúg.- Miroku, te jössz..

-Aú! Éljen...-lengette meg kissé gyorsabban a zászlót.

-Kagome visszatámad 1.. 2.. 3.. 4.. 5.. 6, 7 , 8.. mi is jön a 8 után? -kérdezte, minek következtében mindenki hanyattesett.

- Kilenc.. -válaszolta Miroku, majd visszatértek a játékhoz.

- De Inu-yasha kivéd belőle egyet, a többi mind talál..

-ÉLJEN!! -állt fel Sango fürgén lengetve a zászlóját.

-Inuyasha következik.. rengeteg hógolyót dob Kagome felé, akit most mind eltalál.. Miroku gyerünk már! -rúg bele a szerzetesbe a közvetítő.

- Éljen... és ne rugdoss, mert én mondom a történéseket.. -motyogta, meglengetve zászlaját.

-És ellenfele beveti magát, húha, hógolyózápor közeledik Inuyasha fele! És a fele eltalálja..

-Éljen! Gyerünk Kagome! -állt fel Miroku, miközben fütyült, és buzgón lengette a zászlót, mire Shippou belerúgott.- Aú!

-Neked Inuyashának kell ru... Puff..-a rókadémon hátraesik kábultan, belenyomja a kezébe a zászlóját.

-Most én mondom! Ééés.. Inuyasha visszatámad! De várjunk csak.. ez nagyobb hógolyó, mint amit szokott dobni... De a golyó nem éri el Kagomét, önmaga ellen gurul.. és elsodorja, neki az engem ábrázoló hóembernek.. MICSODA?! -a hóember átváltozik egy búgócsigává. Mindenki mérgesen néz Shippoura, aki most tért magához..- Mi van? -kérdezte, majd hózápor fogadta Inuyasha részéről, Mirokutól egy taposás, Sango pedig arrébbmegy, és odajön hozzám, lekicsinyítve a férfiakat..

-Most Shippou megkapod! -ordították kórusban a fiúk.

-Ne, ne! Mit ártottam én?!

-ELÉG! -ordított rájuk Sango, amit mindenki hatalmas meglepődöttséggel fogadott.- Hagyjátok abba!

-Nem veszitek észre, hogy milyen fájdalmakat okoztok neki? -kérdeztem én is, de a meglepődöttség még rajtam volt.

-Nekem is fájdalmat okozott, ezt most nem ússza meg! -közelített Inuyasha a rókakölyök felé, de én még időben ráordítottam.- FEKSZIIK!

-Mi..? Aú..- a földön feküdt. Ezidő alatt Shippou elmenekült.- Menekülj csak.. de úgyis visszakapod.. -felkelt a földről. Körbenéztem.

-Hova lettek Sangoék? -kérdeztem Inuyashától, bár ő sem tudta, hogy hova lettek.- Nyílván elmentek egy kicsit..

-Inuyasha, Kagome! Gyertek! -rohant felénk Miroku. Kissé furcsán néztünk rá.- Mi van? -kérdezte.- A tested.. mintha összement volna.. -mondtam, mire végig nézett magán Miroku.

Egyre kisebb lett..