füves mező volt,bár a fák még mindig uralták a tájat.Kagoménak mosoly ült arcára,mert végre megpillantotta a napfényben szikrázó folyótükröt.De észrevett valami mást is.Egy vörös foltot látott közvetlenül a part mellett.Halkan közelebb osont,és elrejtőzött egy fa mögött.Innen már tisztán látta,hogy Inuyasha és Kikyou ülnek ott.Kagome hallgatózni próbált,de Inuyasháék nem beszéltek,csak nézték egymást.Mégsem kellett sokat várni az eseményekre:a két fiatal heves csókolózásba kezdett.Kagome könnyeivel küszködve suttogta:

-Inuyasha…hogy tehetted ezt velem?-            

19. rész

Játék az élet

-Várj Kouga!-ocsúdott fel Kagome,mikor már majdnem elaludt a farkasszellem karjai közt.-Otthagytam a táskám!Minden dolgom benne van!És néhány égkőszilánk is...-

-Égkőszilánk???Akkor tényleg vissza kell mennünk értük!De…szóval…neked…az a korcs…-próbálta úgy mondani,hogy ne okozzanak szavai fájdalmat Kagoménak.

-Nem,nyugodj meg.Engem többé már nem érdekel!-mosolyt erőltetett arcára.Belül nagyon is fájt neki a gondolat,hogy újra találkozhat Inuyashával.De a barátaitól el akart búcsúzni.Kouga megfordult,és nyargalni kezdett abba az irányba amerről jöttek.

-Kouga!Tőled nem vette el Naraku az égkőszilánkjaid? -kérdezte Kagome.

-De igen.-elmosolyodott-Emlékszel a farkasokra,akiket átokként küldtem Narakura?-

-igen….-

-Ők hozták vissza a szilánkjaim.-

-Értem-Az út további részében nem beszélgettek.Ilyen sebesség mellett hamar odaértek.Kouga letette a lányt.

-Hova lettek a többiek?-nézett körbe értetlenül Kagome.

* * *

Kikiyou odalépett Inuyashához.

-Csókolj meg!-súgta.A férfi közelebb hajolt,majd hirtelen elfordult.

-Kikiyou,nézd ezeket a szobrokat!-és maga után kezdte húzni a nőt.-Nézd azt a jelet,amit a fegyvereikre véstek!Valahol már láttam,csak nem jut eszembe,hol!Nem tudnál segíteni?Te tudod mi ez a barlang,nem?Mi a neve?-

-Háááát….-Kikiyou azt se tudta,mit mondjon.Ugyanis a Halál Kapujánál voltak,de ha ezt elmondja Inuyashának,sosem tudja megölni,és magával vinni a túlvilágra.Hosszan gondolkodott,hogy mit tehetne,míg Inuyasha folyamatosan fecsegett a szobrokról,falakról,a kapuról,és mindenről,amit csak benn látott.

* * *

-Először megkínozlak titeket.Aztán végzünk egy kis átalakítást…-ecsetelte Naraku Sangonak és Mirokunak.

-Miféle átalakítást?-ugrott föl Miroku.

-Mondjuk úgy,hogy…agymosás.-kezében három égkőszilánk csillant meg.Míg Naraku és Miroku beszéltek,Sango Jonh-t élesztgette.

-Jól vagy?-kérdezte a lány az ébredező férfit.

-Nem.-válaszolt halkan.

-De hogy kicsit izgalmasabb legyen-harsogta be a termet Naraku hangja-megküzdhettek a hóhérokkal.Lassú mozdulattal beletúrt hajába,és egy hajszálat húzott ki.Kitartotta kezét,amiben hirtelen feltűnt egy szellem bábu.Hajszálát a bábura csavarta,majd bedobta Sangoékhoz.A faragott alakból egy ocsmány szörnyeteg alakult.Mirokuék küzdeni kezdtek ellene.de egy perc sem telt bele,és máris feléjük repült a következő szellembábu,rövidesen pedig még egy.

 -Így igazságos!-kiáltott le a küzdőknek Naraku.-Mindenkinek jut egy ellenfél!De nyugalom,nem engedem,hogy meghaljatok.Az túl egyszerű volna.És még céljaim vannak veletek-mostmár halkított hangján,és inkább magának mondta,széles vigyor mellett:

-Mert játék az élet,nem több.

20. rész

Iker

-Jaj Kirara,hová tűntek el a többiek?-siránkozott Shippou Kirara hátán ülve.Kirara az előttük magasodó hegy felé emelte fejét,és futott tovább.Shippou mellette ügetett amilyen gyorsan csak tudott.A hegy tetejét sűrű fekete felhőréteg takarta.Kirara hátára vette a rókaszellemet,és nagy ugrásokkal közeledett a hegycsúcs felé.Hamar oda is értek.Csak egy hatalmas palotát láttak,egyéb épületek,növények vagy állatok nem voltak.A levegőben gyenge hatású méreg terjengett.A két szellem semmivel sem törődve a palotát vette célba,és betörték az ajtót.

-Sango!Miroku!Jonh!-kiáltott barátainak Shippou.Ők még mindig a szellembábukkal küzdöttek.Jonh a végkimerülésig harcolt,vágta szablyájával ellenségét,de sikertelenül,mert ahol megvágta,ott rögtön begyógyult a seb.Kirara először neki segített,és megtámadta a szellembábut.Ennyi idő elég volt arra,hogy Jonh tőrét a szörnynek hajítsa,és így eltörje a bábut.Kirara ezután Sangohoz futott.Shippou egy rókatűzzel megvakította az ellenfélt és ezután Kirara végzett vele.Sango egy gyors „köszönöm”-öt mondott,majd mindannyian Mirokunak segítettek.Rövidesen ez a szellembábu is eltört.Naraku majd’ felrobbant a dühtől.

-Azt hiszitek,ilyen egyszerű lesz?!-ordította.Karját jobbra kitartotta,és egy dárda tűnt fel tenyerében.Maga a dárda fekete fából készült,hegye gondosan kovácsolt acélból volt.Látszott,hogy a fegyvert még sosem használták.

-Ezt Inuyasha megölésére szántam.De ő most megy a halálba.Így nektek maradt.-Elhajította.A dárda nyílegyenesen suhant,majd Miroku orra előtt állt a földbe.A fegyver hirtelen fekete fénnyel kezdett világítani,és a Naraku kezében lévő égkőszilánk is így „tett”.Egyszerre a semmiből egy,a lándzsát markoló kar tűnt föl.Az izmos végtag egy vállban folytatódott,ami egy meztelen férfi mellkashoz csatlakozott.Ebből folyamatosan nőtt ki a másik kar,a két láb,és legvégül a fej.Mindezek után kirajzolódott az arc,rajta a gonosz pillantású szemek,az orr,majd a finom ívű,de torz mosolyba forduló száj.Néhány másodperc múlva a férfi vállát már gyönyörű,hullámos fekete haja fedte,testére ruha került.Hosszú,fekete nadrágján a jobb térd alatt egy fekete-sötétzöld csíkos szalag volt kötve.Finom bőrből készült cipője szintén fekete.Öve is sötét színű,az övcsat pedig ezüsttől fénylett.Felsőjének leginkább egy mellényre hasonlított:ujjatlan,elől pedig ketté volt hasítva.Ez a ruhadarab szürke volt,nem túl szűk,mégis finoman tapadta a szőrtelen mellkasra,kihangsúlyozva az izmokat.A fény hirtelen megszűnt.Mirokék szólni sem tudtak a döbbenettől.Naraku állt előttük,csak más ruhában!Felnéztek,és ott is ott állt Naraku!

-Ezt nem hiszem el!Kettő van belőle!-törte meg a csendet Miroku.

-Jól mondod,szerzetes!-szólt le az eredeti Naraku.-Végre sikerült megteremtenem legtökéletesebb inkarnációm.Ugyanolyan,mint én.Nem is igazán a reinkarnációm.Inkább az ikertestvérem.-Mindenki porig volt súlytva.Két Naraku!Még eggyel is nehezen bírnak,de kettőve!Ráadásul nincs itt Inuyasha sem!Most

mihez kezdjenek?

21. rész

 A Halál Kapujában

-Kagome,megtaláltál mindent?-kérdezte Kouga.

-Igen, itt van a táskám és benne van az összes dolog,ami kell.Csak azt nem értem, hogy hova tűntek el a többiek?Jonh lova, Miroku botja is itt van, pedig ezek nélkül ők nem mennének el! Valami történt… valami szörnyűség…á, jobb erre nem is gondolni!-

-Ne gondolj egyből a legrosszabbra, kedvesem. -lépett mellé a farkasdémon, és átölelte. Azzal ellentétben, amit mondott, az ösztönei megsúgták neki,hogy Kagoménak lehet valami igaza. Úgy döntött, hogy inkább nem szól.Túl sok rossz dolog történt mostanában a  lánnyal, nem akarta még ezzel is terhelni.

-Várj egy pillanatot! -mondta Kagome.

-Mi az?-

-Egy égkőszilánk jelenlétét érzem.-

-Csak egy égkőszilánk? Akkor az nem lehet Naraku.-

-Ez igaz.Nálam van két szilánk,benned három, Sango öccsében, Kohakuban is egy, Narakunál az összes többi.Vagyis nem egészen. Mert van még egy, de azt senki nem tudja, hol. Akkor vagy ezt érzem, vagy azt, ami Kohakunál van!-

-Kagome, csak mond az irányt!-kapta fel ölébe Kouga.

-Nyugatnak menj!-

* * *

-Kikiyou…-szólította meg a csendbe burkolózó lányt Inuyasha.

-Ööö…igen, tessék? Figyelek! -eszmélt fel a papnő.

-Dehogy figyelsz. Már többször szólongattalak, te pedig nem válaszoltál. Mi a baj? Nekem elmondhatod!-

-Semmi….-hazudott Kikiyou.

-Remélem, tényleg így van. Akkor válaszolnál végre a kérdésemre? Mi ez a hely,Kikiyou?-

-Ha ennyire akarod, elárulhatom! -ellökte magától a férfit.-Ez a Halál Kapuja, te pedig velem jössz a túlvilágra! -elővette íját és egy nyílvesszőt, amit kilőtt a hanyou-ra. Inuyashának sikerült félre ugrania, bár nagyon meglepődött a papnő tettén.

-Kikiyou, én nem ilyennek ismertelek meg! -ordította a démon.

-Persze. Csakhogy én közben már meghaltam. Most pedig azt akarom,hogy te IS meghalj! Akkor a túlvilágon örökké együtt leszünk! -újabb nyilat lőtt ki, melyet Inuyasha a Tessaigával védett ki. A kard rögtön elveszítette varázserejét.

-A pokolba! A Tessaiga visszaváltozott! -szitkozódott a félszellem.

-Inuyasha, ne ellenkezz! Miért védekezel? Nem is olyan rég azt mondtad, örökké velem akarsz maradni! -még egy vesszőt lőtt felé.Inuyasha félrehajolt, elkapta a nyilat, és kettétörte.

-Csak egy valamit felejtettél el. Én nem akarok meghalni!-

-Valóban? Úgy látom, nem tudod, mi a jó neked! De idővel majd te is rájössz! -előhúzott egy nyilat, és kilőtte. De ez már nem Inuyasha felé ment, hanem egy, a kapu fölött található fekete drágakőhöz. Ez a kő a sziklába volt ágyazódva. A nyíl egyenesen a közepébe talált, belefúródott, majd eltűnt. Inuyasha érdeklődve figyelte az eseményeket. El sem tudta képzelni, hogy Kikiyou mit akart ezzel. Az lehetetlen, hogy ilyen rosszul célozzon….Nem kellett sokáig várnia a válaszra, mert a falak tövében lévő szobrok megmozdultak, majd életre kelve mindannyian Inuyasha felé vették az irányt, fegyvereiket támadásra előkészítve…

22. rész

 Élni akarás

-Mi ez az egész?!-ordított Kikyonak hátráló hanyou.A nő nem szólt.Csendben várta a kivégzést.Inuyasha végiggondolta magában az erőviszonyokat.Egyetlen rozsdás kardja van a nagy túlerőben lévő,jól felszerelt harcosok ellen.Az eredmény:biztos halál.Talán egy esély maradt….a támadás.

-Vasromboló lélekrabló!!!-rontott rá ellenfeleire a félszellem.Rögtön darabokra is tört két szobrot.Míg a Tessaigával egy felé hajított lándzsát térített el útjáról,újabb támadóval sikerült végeznie.Inuyasha rájött,hogy az életre kelt szobrok hátránya a lassúság.Pontosan ezért a lehető leggyorsabban próbált meg cikázni közöttük,és így jónéhányukat széttörte.Már csak páran maradtak. A Tessaigával épp egy pajzsos szobrot támadott,de bárhova ütött,az kivédte minden csapását. Míg vele foglalkozott,egy fejszés eltalálta,és mély sebet ejtett a mellkasán.Inuyasha tenyerét a sérülésre szorítva ugrott arrébb,de a fejszés alak a lábát is megvágta.így már nem tudott elfutni.Egy hirtelen indított vasromboló lélekrablóval sikerült elpusztítania ezt a harcost.Még mindig nem lélegezhetett fel,mert egy újabb szobor jött felé.Két rövid kardját maga előtt pörgetve újonnan felsebezte a kutyadémon mellkasát.Inuyasha egy ütéssel földre terítette,és megint a pajzsosnak támadt. Most sem tudta megvágni,ezért amilyen erősen csak tudott,belerúgott a pajzsába,így az ikerkardos szobornak ütközött,s a falhoz csapódva mind a ketten szilánkokra törtek.

-Nem is volt olyan nehéz,mint amilyennek elsőnek tűnt!-mondta diadalittas mosoly kíséretében Kikyonak. -És most elmegyek!-

-Nagyon tévedsz,Inuyasha!Nem mész sehová!-Abban a pillanatban a törött szobrok darabjai megmozdultak,és furcsa,morajló hang kíséretében összeálltak.A darabokból lassan egy robosztus emberalak épült fel. Jobb és bal karját végig tüskék borították,melyek a kézfej irányába egyre nagyobbak lettek. Az ujjak végén már akkorák voltak,mint egy közepes méretű kés.A szobordarabok megkeményedtek,és egy áthatolhatatlannak tűnő páncélt alkottak.Az átalakulás befejeződött.a több,mint két méter magas szobor Inuyasha felé fordult,és az eddigi kreatúrákhoz képest hihetetlen gyorsasággal kezdett futni a döbbent hanyou felé….

* * *

-Kouga,megérkeztünk!ebben a barlangban érzem az égkőszilánkot!-szólt Kagome,és leugrott a farkasszellem hátáról.Kouga a lányt követve az üreg bejáratához lépett.

-ööö…Kagome….biztos hogy jó ötlet bemenni oda?-

-Hát persze!Hogy kérdezhetsz ilyet?meg kell szereznünk azt az égkődarabot,mielőtt még Naraku talál rá!Gyere!-azzal beszaladt a barlangba.Kouga utánament.A farkas nem csak rossz előérzete miatt vonakodott bemenni,hanem mert valami mást is érzett a levegőben…Inuyasha szagát…

* * *

-Ő az én tökéletes másom.Örökölte minden tudásom és emlékem,ereje akár az enyém.-folytatta Naraku inkarnációja jellemzését.-A neve pedig…-

-Arakawan.-szólalt meg az eddig csöndben figyelő reinkarnáció.Hangja akár Narakué.-Ez az én nevem.-kedvesen mosolygott az előtte álló Sangoékra.Mosolygott,mint aki teljesen ártatlan ás ártalmatlan…

23.rész

 Igaz érzelemek

Nos,Arakawan.talán a barátaink örülnének,ha tartanál egy kis bemutatót.Támadj,de ne ölj!-hangzott Naraku utasítása.A férfi csak nézett hol teremtőjére,hol Sangoékra.

-Támadd meg őket.-ismételte Naraku a szokott nyugodt,de parancsoló hangján.Arakawan ártatlan szemekkel bámult rá.

-Miért?-kérdezte.A hangja kicsit megváltozott.Már máshogy hangzott,mint Narakué,de azért ugyanaz volt.

-Azért,mert az ellenségeid.-Naraku kezdett kijönni a türelméből.Arakawan belenézett emlékeibe,pontosabban Naraku emlékeibe.Látta,mik történtek ezek az emberek és közte.Aztán belenézett Miroku,Sango,Shippou,Jonh,és Kirara szívébe,mert az ékkő ereje ezzel a tulajdonsággal is megáldotta.Mindannyiuknál látta,hogy elszántak.Akár az életüket is feláldoznák egymásért.Ezt szépnek találta.El is mosolyodott.Miroku és Sango összenéztek.Nem tudták mire vélni az új ellenségük viselkedését.Csak arra tudtak gondolni,hogy Naraku valamit elrontott a „készítésénél”. Mert Arakawan nem gonosz….

* * *

-Kikyo,kérlek,állítsd le ezt a valamit!-kiáltott a papnőnek Inuyasha.Éppen a szobor ütése elől hajolt el.Az ököl méretes lyukat hagyott a falban,rengeteg port és törmeléket felverve.Ezt kihasználva Inuyasha a kreatúra mögé ugrott,és a Tessaigával hatalmas ütést mért rá.Döbbenten látta,hogy meg sem karcolta ellenfelét.Újabb vágásokkal próbált támadni,de hasztalanul,és már nagyon el volt fáradva. A következő ütést is elkerülte,és amennyire csak tudott,elrugaszkodott a földtől,át akarta ugrani a szobor felett,hogy a háta mögé kerüljön,de az túl gyors volt,és ujja végén lévő tüskéit Inuyasha hátába döfte.

-Kagome!!!-ordította a  hanyou,szájából vékony csíkban vér csörgedezett.Még mindig az éles tüskéken lógott,melyek átszúrták testét,végeik a fiú mellkasából álltak ki.

-Miért kiáltasz olyan valaki után,aki talán már el is felejtette,hogy létezel?Aki gyűlöl téged,és soha többé nem akar viszont látni?Miért őt hívod,kedvesem?A kis barátnőd most sincs egyedül.Már régen más társaságát élvezi.Kouga,a farkasdémon vigyáz rá,neked már nem kell vele foglalkoznod.-

-…Kouga…?-mondta ki halkan Inuyasha,fájdalomtól elgyötörten.-Ide figyelj Kikyo!-folytatta sokkal magabiztosabb és erősebb hangon. -Nem érdekel,hogy Kagome mással van.Nem érdekel,ha utál, és az sem,ha már elfelejtett…de én akkor is szeretem őt!!!-ordította a papnőnek.Megfeszítette izmait,kitépte magából a  szobor tüskés karját,ahogy csak erejéből telt,arcon rúgta ellenfelét. A teremtmény nagy robajjal a falnak csapódott,feje lehanyatlott,és nem mozdult.Inuyasha a padlóra esett.Zihálva próbált feltápászkodni,ami nagynehezen sikerült is neki.

-Érted?Szeretem őt!Téged is szerettelek.Még most is szeretelek.De te meghaltál.El kell ezt fogadnod,Kikyo.Megvédelek,ahogy ígértem,és a halálod is megbosszulom.De a szívem mostmár Kagoméé,akár elfogadja,akár nem!-

Kikyo csak állt megkövülten,és nézett maga elé.Inuyasha pedig nagy lélegzeteteket véve próbálta kiheverni a harc fáradalmait,már amennyire ez lehetséges.

>Mi ez a kellemes illat a levegőben?Már az előbb is éreztem,de akkor nem tudtam foglalkozni vele.Csak nem?

-Kagome…