7.rész

Súlyos sérülés

A nyíl egyenesen Naraku felé haladt, aki ezt még csak ebben a pillanatban vette észre.

-Chinatsu! -szólt parancsolóan. A szólított személy máris elé ugrott, fellökve Inuyashát, és kardjával eltérítette a nyilat, mely most már a hanyou felé repült.

-Inuyasha! -Ám a fegyver időközben veszített sebességéből, így a férfi kivédte. De ez pont elég volt ahhoz, hogy ne tudja megállítani a Kagome felé szaladó Chinatsut. Chinatsu már majdnem lecsapta Kagome fejét, mikor a semmiből megjelent Kouga, s kardjával a nőre sújtott. Chinatsu megállt, és értetlenkedve nézte a farkasdémont, kinek oldalából, még mindig csöpögött a vér. Mindenki azt várta, hogy Chinatsu holtan fog a földre zuhanni, de nem ez történt! A kard pengéje megtorpant a nő bőrén, és nem vágta át azt.

-Ez…lehetetlen! -mondta reményvesztetten Kouga. -Hogy lehet, hogy a kard sem vágja?!

-Te ostoba farkas! -szólt közbe Naraku -Különleges személyt választottam a megölésetekre! -Folytatta volna, de egy bársonyos, igéző női hang szakította félbe. Chinatsu volt az.

-Az én bőröm különleges. Csak hatalmas fegyver képes megsebezni. Halandó fegyvertől csak akkor nyílik meg, ha azt én úgy akarom.-

>Milyen gyönyörű hangja van!<törte farkasszellem csöndet társaságból. A ki váltott ámulatot mégis végett szótlansága eddigi beszélt, de meglepő, hogy nem egyáltalán figyelte. Pedig döbbenten mindenki kívül Sesshoumaru. Rajta hangosan majdnem meg>

-És ez szerinted nem elég hatalmas kard?!- kérdezte, miközben meglóbálta a kétkezes pallosnak is beillő kardot, ami valójában mégsem volt nagyobb, mint egy közepes szamurájkard.

-Ostoba! A hatalmas itt azt jelenti, hogy hatalommal rendelkező! -javította ki Inuyasha.

-Te csak hallgass kutyafülű! Ebek szégyene!

-Hogy mondtad?!

Chinatsu elmosolyodott. De ez korántsem volt biztató. Mosolya inkább gúnyos vigyorra emlékeztetett. De nem volt több idő ennek elemzésére, mert a nő újra támadásba lendült. Kouga éppen csak elhajolt Chinatsu kardja elől, és máris kapott egy rúgást. Inuyashának sikerült a Tessaiga-val védekeznie, de támadnia nem. Kagome felhúzta íját, hogy segítsen Inuyashán.

-Bolond lány! Hát még mindig nem érted, hogy a nyilad hatástalan?- kiáltott neki Naraku. Kagome leeresztette az íjat. Majd egy gyors mozdulattal újra felemelte, és kilőtt egy nyilat Narakura.

-Nem mindenki ellen hatástalan!

Narakunak esélye sem volt elkerülni, s a nyíl a vállába fúródott. Ezt hangos üvöltés jelezte mindenkinek. Védőburkával együtt emelkedni kezdett.

-Most szerencsétek volt, de még hallotok rólam! -sziszegte a fogai közt.

-Ne olyan sietősen! -ordított utána Inuyasha -Kaze no Kizu! -De mire a támadás elért a magasba, már nem volt benne elég erő, és lepattant a pajzsról. Kagome nyila sem érte el a menekülőt. Chinatsu a háttérben összeesett, és ájultan feküdt a földön.

-Naraku! Nem menekülsz! -mire a hanyou kimondta, a szellem már ködé vált. -Átkozott!-Mostmár minden szem az eszméletlen lányra szegeződött.

-Az égkőszilánkok! -szólalt meg Kagome -Fehér fénnyel világítanak! Megtisztultak!-Most Naraku mérgező darazsai csaptak le rájuk. Ugyan jó néhányukat megölték, de pár darázs Chinatsu közelébe jutott, és ellopták, vagyis visszavették az égkövetit. Azok újra beszennyeződtek.

-Vasromboló lélekrabló!-

-Inuyasha, nézd!-állította le Kagome.- Végre magához tért!-

8.rész

Bemutatkozás

>Az égkőszilánkokat elvitték a darazsak. Ezek szerint már nincs Naraku irányítása alatt.< kezein felült, Kagome.Chinatsu>

-Sajnálom. -ez volt az első szó, amit kiejtett. -A nevem Chinatsu. Naraku átvert engem, és az égkőszilánkok segítségével tudta átvenni a hatalmat tetteim felett. Már rengeteget hallottam rólatok, és én sosem bántottam volna egyikkőtöket sem. Nagyon…sajnálom…-senki nem reagált -Akkor én…most megyek is…-azzal talpra állt.

-Várj! -fogta meg a karját Inuyasha -Szeretnénk kérdezni tőled néhány dolgot.-

A két fiatal majdnem ugyanolyan magas volt. Arcuk néhány centiméterre lehetett a másikétól. Chinatsu lassan kicsit oldalra fordította a fejét, majd megcsókolta Inuyashát.

>Miii?!!! Megcsókolja?!< észrevehetően alig szemmel gyengéden, kívülálló ajkain, majd csüngjön nő hagyta, hogy ámulattal kevert döbbenettel pillanatokban első haqnyozu olvasni…A lehetett le mindent úgyis arcáról kivörösödött dühtől De hangosan. Kagome, persze fel>

>Milyen jól csinálja. És mennyire finom illata van! Nála csak egyvalakinek van jobb illata…a szerelmemnek.. Ennél már csak az lenne kellemesebb, ha vele csókolózhatnék. De…hát akkor én most megcsalom Őt! Azt mégsem tehetem! ) Kagoméra tekintett. Szélesen elmosolyodott, amit Kagome „rendkívül pofátlannak” talált. Ezután Chinatsu az addigra odabicegett Mirokuhoz lépett, s hevesen szájára tapasztotta ajkait. A fiú nem is gondolkozott igazán, reflexből visszacsókolt (hisz gyakran csinálta már ezt) ugyanolyan forrón.

>Miii?!! Megcsókolja?!< fogva közé tenyerei kezét habozott, a szerzetes magát. A kifújhatta közül, és karjai férfi kivergődnie sikerült nagy nehezen engedte. Végülis Miroku csókot, de próbálta bontani eközben kutyára”.Chinatsu „hűtlen pillantást szúrós vetett sarkából szeme csak esedezve. bocsánatért rá kutya)tekintett ő szemekkel(pedig boci Közben felé. Kagome tenni lépést bátortalan próbált Inuyasha mozdult, csak így. Senki maradt percekig hosszú pár Sango. A legbelül>

-Mondd, gyönyörű istennő! Lennél a gyermekeim anyja? Egy rövid ideig tartó, hangtalan nevetés volt a válasz.

-Ne viccelj! Már régen megtaláltad az asszonyod, ezt már csak a szokás miatt kérdezed mindenkitől!-

-Úgy érted, hogy…-hátratekintett a féltékenységtől lángoló Sangora -Azt hiszem, igazad van! J-

Chinatsu kemény erőfeszítések árán kihámozta a kezét Mirokuéból, s Kougához ment. Átkarolta, és őt is szájon csókolta. A szellem is így tett.

> Kagome inkább azt az ostoba ebet választotta. Nem túl okos lány. De az ÚJ asszonyom! Ez már valami!< magáról. kezeket” kószáló „mindenfelé leemelte elengedte, majd harapott, aztán ajkába alsó farkasdémon nőt, de szorította magához jobban még>

-Te leszel az új asszonom! Rendben? -szólalt meg lelkesen Kouga.

-Neem ,ezt nem gondolod komolyan. Hidd el, lesz nálam különb asszonyod is! –kacsintott.

-Nem hiszem…-mormolta a farkas.

>Mit művel ez a nő?! Minden fiút megcsókol, aztán visszautasítja őket?! A….ribanc!<

Közben Chinatsu már Sesshoumaru előtt állt. A szellem a szokásos fapofával fogadta, amikor a nő a szája az övéhez ért.(megjegyzés: félreértés ne essék, itt az „övé” az ő szájára vonatkozik, és nem az „öv= bőrszíjra”! Utóbbi esetben már kint lenne a 16-os karika! J )Sesshoumaru nem tagadhatta le, hogy nagyon tetszik neki Chinatsu. Mégsem tett semmit. A lány nemsokára leakadt róla.

-Tudtam, hogy nem fogsz csinálni semmit. -mondta mosolyogva Chinatsu. Alighogy e szavak elhagyták torkát, Sesshoumaru olyan hévvel kapta le a nőt, hogy az a döbbenettől meg sem mozdult. Aztán észbe kapott, és ugyanolyan vadul csókolt vissza. Hirtelen a szellem vállából szövet sarjadt, és levágott karja Inuyasháék szeme láttára nőtt ki újra.

-Varázslat…-bökte ki Inuyasha.

-Kuruzslás…-így Shippou.

-Mágia…-hüledezett Kagome.

-Szemfényvesztés…-csatlakozott Sango.

-Hooo… Boszorkányság!…-szólt Miroku.. Így sorolták a szinonimákat, Chinatsu és Sesshoumaru pedig egy pillanatra sem hagyták abba azt, amit elkezdtek…

9. rész

Indulás!

-Se… Se… Se…Sesshoumaru! -bökte ki végre Inuyasha. -A karod!-

Sesshoumaru és Chinatsu végre abbahagyta a csókolózást, és a férfi öccsére tekintet.

-Mit akarsz?-

-A…karod!-

-Mi van vele?! -nézett jobb karján végig a szellem.

-A másik! -kiáltotta kórusban a társaság. A démon a bal karjára pillantott, és majdnem hátraesett a meglepődöttségtől.

-Ez hogy történhetett?!?! -kérdezte fennhangon, miközben kimeredt szemel figyelte visszanőtt végtagját.

-Elárulhatom, ha gondolod. -szólalt meg Chinatsu.-Inuyasha, Miroku, Kouga, nézettek magatokra! Nem vettetek észre semmi különöset? -mindenki végigtekintett önmagán.

-A sebeink! -mondta Miroku -Mind begyógyult!-

-Igen, ez a helyzet. -folytatta tovább a nő -Nem vagyok én egy… khmmm… ribanc, nem azért csókoltam meg mindegyikőtöket. Hanem azért, mert ha megcsókolok valakit, a személy bármiféle sérülése azonnal meggyógyul.

-És gondolom, ezt a csókot nőknél nem vállalod…-mutatott Kagome az mozdulatlan, ájultan fekvő Sangora.

-Ez csak az egyik dolog lenne. De nőkön amúgy sem hatásos. És kisfiúkon sem. Csak és kizárólag fiatal, számomra külsőleg… imponáló férfiaknál sikeres.-

-Szóval számodra… én imponáló vagyok? -hajolt közelebb Sesshoumaru.

-Nagyon is! -mosolyodott el Chinatsu. Ennek a mondatnak is csók lett a vége. -Mikor Sesshoumaru-t megcsókoltam, a sebei eltűntek. Ám mivel visszacsókolt, egy régi seb, mint a levágott karja, is meggyógyult. Ilyen egyszerű! -fejezte be fülig érő vigyor kíséretében. -Akkor én megyek is…-

-Nélkülem sehova! -jelentette ki Sesshoumaru. Mindenki nagyon meglepődött. ”Ezt mondta? Sesshoumaru? Egy nőnek? Mik vannak manapág! ”Mielőtt még Chinatsu válaszolt volna, a démon az ölébe kapta, és elsuhant vele. A kis csapat csak nézte az utánuk lassan el-elmaradó porfelhőt.

-És most? Mit csináljunk? Hova menjünk? -kérdezte Miroku. -Sango súlyosan megsérült, így nem mehetünk Naraku után, és itt sem hagyhatjuk, kitéve minden veszélynek! Viszont ha nem megyünk Naraku után, és nem használjuk ki azt, hogy megsérült, új testet fog szerezni, és akkor megint csak nehéz dolgunk lesz! Ötlet?-

-Vigyük el Kaede anyóhoz a faluba. -közölte véleményét Inuyasha.

-Azt már nem! -jelent meg hirtelen Sango -Az az alávaló szellem kiirtotta a falumat, megölte az apámat, és rabságban tartja az öcsémet! Bosszút fogok állni rajta! -mondta Sango elszántan, miközben diadalittasan állt barátai előtt.(háta mögött cikázó villámok, stb…) Aztán elájult. Miroku épphogy el tudta kapni.

-Ez nem volt túl meggyőző… szólt félhangon Inuyasha. Kagome szúrós pillantása után hátrálni kezdett a lánytól, ami ahhoz vezetett, hogy felbukott Shippouban. A rókakölyök, pedig kapott egy-két pofont, amiért „állandóan útban van”.

-Tehát? -szólt két köhintés után a szerzetes.

-Elmegyek, és megölöm Narakut! Egyedül!-válaszolt idegesen a féldémon, miközben Shippout meglóbáltra a válla fölött, és jó pár méterrel arrébb hajította. -Inuyasha, ne légy őrült!-

-Esetleg van jobb ötleted?! -kérdezte Inuyasha, miközben szerzetes kicsit „megtaposta” a fejét.

-Ne ugrálj, korcs!-vetette oda Kouga.

-Te meg mit keresel még itt, bolond ordas?!-

-ööö.... igaz is. Nekem Kagome-n kívül semmi közöm hozzátok. Úgyhogy indulok is Naraku után! Szia Kagome! És viszlát, te csivava! -azzal akár egy tornádó, elcikázott a szemük elől.

-Csivava?!!!!!!! -őrjöngött Inuyasha. -Nem engedem, hogy a bolhás farkas végezzen Narakuval! Nincs időnk gondolkodni, most azonnal indulunk! -hátára kapta Sangot, és elnyargalt, Kouga, és egyben Naraku nyomát követve. A többiek Kirara segítségével tartottak lépést a kutyadémonnal. Egy fél óra múlva végre rendesen beérték Inuyashát.

-Mondd csak, tudod egyáltalán, merre mész? -kérdezte kissé dühösen Kagome.

-Igen! Érzem annak az alaknak az undorító szagát!

-Kougára vagy Narakura gondolsz? -kérdezett újra Kagome mély sóhaj kíséretében.

-Mindkettejükre! Együtt a legrosszabbak! Fúj. Mindjárt rókázni fogok!-

-Hogyan???! -kapta fel a fejét Shippou. Mielőtt választ kaphatott volna, Inuyasha már jó 10 méterrel előttük járt. Sajnos nem tudta sokáig tartani ezt a tempót, mivel hirtelen egy hatalmas fa nőtt ki pont előtte, az út közepén, mely olyan széles volt, hogy Inuyasha nem is látta a fától az erdőt.(haha)Ám egy diadalittas nevetés kíséretében felhuppant, és egy ugrással átszökkent a fa fölött. Csak arra nem számított, hogy a fa mögött egy mély szakadék húzódik....És Inuyasha csak zuhant és zuhant kapálózva, hátán a visítozó Sangoval, aki különféle nem kívánatos jelzőkkel illette a forrófejű hanyou-t...