Kema
Kema 2005.06.02. 16:07
1. 2. és 3. rész
Inuyasha (By Kema)
1. rész-Emlékezés
Estefele járt mikor Inuyasha-ék megláttak egy fogadot. Inuyasha vállon fogta Mirokut aki még mindig roszul volt. - Le kéne pihentetni Mirokut. -szólt a fogadóra mutatva Kagome. - Megtudod győzni ??-nézett le Inuyasha Mirokura. - Ahhoz még nem vagyok jól, hogy komolyan beszéljek nekik. -mondta a fiú. - Akkor helyetesítse valaki most Mirokut. -futott előre Shippo, hogy meghalgasák. Kagome most Kema-ra nézett. - Neeem! -szólt a lány-erre nem vesztek rá! Egy kis időn belül Kema kezében volt a szerzetes botja és egy kölcsön adott füzér a nyakában. - Ah! -sóhajtott a lány majd bekopogott. -"Ezt még vissza kapod Kagome" -gondolta. Hamarosan kinyitódott a fogadó ajtaja és egy férfi nézte furcsán vendégeit. - Segíteni jöttünk, mert messziről láttuk azt a nagy baljós felhőt a fogadod körül. -kezdte a lány. - Persze, jöjjenek beljebb. -vezette be a fogadós egy szobába a vendégeket és küldetett ételt nekik. Kema odament Miroku mellé és lerakta a kölcsön kapott cuccokat. - Engem utánoztál az elöbb?? -kérdezte egy kis mosolyt csalva magára Miroku Kema csak egy kis nem-t mondott majd ment beszélni a fogadóssal. Éjfél fele járt. Mindenki aludt, vagyis majdnem mindenki. Kagome kin a korlátnak dőlve nézte az eget. Hirtelen léptek zaja hallatszott. - Nem tudsz aludni?? -kérdezte a lány mögött Kema. - Nem másról van szó. Miroku??-kérdezte Kagome. - Holnapra kutya baja se lesz, kicseréltem a kötését, és már el is aludt ,mint a többiek. - Emlékszel amikor idekerültünk, és hárman kezdtük el először gyűjteni az ék kő szilánkokat? -mosolygot Kagome. Kema csak bólogatott, neki is egy szép emlék volt. - Mire akarsz kilyukadni?? -kérdezte . - Jaj milyen arcot vágtál mikor először megismertük Mirokut. - Te milyen arcot vágnál ha megkérdeznék töled, hogy 'Meghatotta történetem??' aztán pedig 'Szeretném ha meghalnék szülnél nekem egy fiú gyermeket'. - Tudom ez egy kicsit nagyon is meglepő, de az-az arc! -fejezte be Kagome és ekkor hirtelen egy párna repült a fejének.- Megadom magam! -nevettek a lányok. - Együtt jöttünk, együtt is megyünk!- ölelte meg Kema barátnőjét, majd ők is elaludtak. Másnap reggel el is indultak és délre már az erdő elején voltak. - Szélborda! -kiáltotta Inuyasha és megölte az őt támadó szellemeket. Eközben egy palotában Naraku az eget kémleli. - Szóval végzett a szellemeimel! -mondta majd egy nád ajtóhoz nézett ,ahol egy ember árnya tűnt fel. -Készen állsz? - Igen Naraku. -szólalt meg az idegen. - Megtudod ölni Inuyasha-t, Miroku-t sőt Sango-t is? - Igen Naraku nagyúr. Már lemenőben volt a nap, mikor Inuyasha felordított dühében. - Nem hiszem el! Miért nem sikerül elöcsalogatnom a Tetsusaiga igazi erejét! -orditotta. - Talán szerencséd volt ma délelöt. -válaszolta a fáról Shippo. - Szélborda! -irányította kard erejét Shippo-ra. De most sem sikerült előcsalogatni azt a hatalmas erőt. - Mi van megakarsz ölni! -akadt ki Shippo. - Azt mondtad szerencsém volt. -válaszolta nyugodtan Inuyasha. A lányok a forrásnál voltak, épp fürödni készültek. - Biztos nem leskelödnek?? -nézett aggodalmasan Sango. - Nem hiszem, elmélyülten beszélgetnek. -válaszolta Kema és belement a vízbe. - Ha aggódnunk kéne akkor is csak Miroku miatt! -legyintett Kagome és ő is belement a vízbe. - Hát akkor jó. -követte Sango a két lányt. - Mi az a seb a hátadon? -kérdezte Kagome. - Az öcsémet megbabonázták és ő tette, Kohaku is szellem irtó volt ami tőle nagy szó volt. -sóhajtott mosolyogva Sango. - Sajnálom.- válaszolta Kema-" Szegény Sango". - Nem szomorkodom anyira, hisz becsületben halt meg. Ti miért keresitek oly hosszú ideje az ék kő darabjait?? - Tudod mi törtük össze. -magyarázkodott Kagome. - És köteleségünknek tartjuk, hogy össze gyüjtsük. -fűzte hozzá Kema. - Biztos egy szellemtől szereztétek vissza, de ami még különösebb, hogy egy papnőnek a reinkarnációja vagytok, ami nem nagyon lenne furcsa, de ,hogy ketten vagytok! Az már különös. - Ezt a részét mi se értjük. -válaszolta Kema. - Honnan van a papnői ruha ??- kérdezte Sango. - Régen Kaede anyó adta, mikor az iskolai egyenruhámon úgymond szakadások voltak. -válaszolta Kema- De így se könnyítette meg az életem. - Jól leselkedtek itt?? -dobott Sango egy követ a bokorba majd mivel hangot nem hallott megnézte. - Téves riasztás. -volt a lány Sango mellett. Ekkor meg mozdult valami és a fiúk jöttek. - Lányok jól vagytok, zajt hallotunk?? -kérdezte Inuyasha. - Ti! -mondta dühösen a három lány és megütögette őket. Amíg a lányok öltöztek a fiúk beszélgettek a tábortűznél. - Pedig én nem is leselkedtem! -zsörtölödött makacsul egy púppal a fején Inuyasha. - Igen most jók voltatok! -helyeselte Shippo - Még Miroku is jó volt. A lányok nem sokára értek oda ,de a fiúk már elaludtak. - Elaludtak! -mondta Sango és hátranézett, mosolyogva látta ,hogy Kema és Kagome is elaludt. -Jó éjt. Másnap reggel mentek is tovább. A fiúk elöl mentek mintha a tegnapi pofonok miatt még mindig haragudnának . - Jön valaki. -mutatott előre hirtelen Shippo. - Egy falusi lehet a közeli faluból. -jegyezte meg Miroku már a saját lábán járva mikor a falusi elől össze eset. - Gyorsan! -mondta Kagome és megnézték a falusit de az már halott volt. - Megölték. -szólt Kema. - Nem csak őt, Lemészárolták az egész falut, érzem a vérszagot. -szaglászott a levegőbe Inuyasha. - Siessünk! -mondta Sango és gyorsan mentek a faluba. A faluban holtestek voltak mindenhol. - " Ezek a vágások, nem kardtól vannak "-gondolta Sango. -Vigyázzatok, ne lépjetek sehova! Épp jókor mondta a lány, mert Inuyasha előtt felrobbant hirtelen valami. A fiú gyorsan hátra ugrott. A sűrű ködböl, hirtelen egy alakot láttak közelebb jönni - A ruhája, mint Sango-é. -jegyezte meg halkan Kema. - " Nem ez nem lehet, Kohaku! "- könnyezett majdnem a lány. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- *******************************************************************************************************
2.rész-Naraku
Az idegen elkezdett futni, Sango meggondolatlanul követte. - Sango hová rohansz!! -kiáltott gyorsan Kagome és utána futott. Kema is elkezdett futni, míg a fiúk csak néztek. - Mire vártok?? -fordult meg Kema szólva a két fiúnak és Shippo-nak. Rohantak Sango után. De egyszer csak Kagome bele ütközött valamibe. - Jól vagy? -kérdezte Shippo. - Persze, de mi ez? - Egy szellem pajzs, távoltartja a nem kívánatos szeméjeket. -ért hozzá a pajzshoz Miroku. - Engem az zavar, hogy tudott Sango átmeni rajta. Te mit gondolsz Kema? -nézett Inuyasha a lányra. - " Láttam egy ékkő, van Kohaku hátában, ilyet csak Naraku képes tenni" -futott át a lány agyán minden, majd arra eszmélt fel, hogy a többiek őt figyelik. Sango egy erdő közepébe ért, amikor Kohaku megált. Vagy 6 méter volt közöttük. - Kohaku, ez, hogy lehet? -lepödöten nézet Sango. A lányon egyszerre futott át a Boldogság, hogy újra láthatja az öcsét, és a fájdalom. Ekkor a kisfiú mögül egy füstöt követve ott termet Naraku. - Bámulatos, nem? Visszahoztam a halálból, és most engem szolgál. -csalt egy gonosz mosolyt a férfi. - Kohaku, nem teheted, nem lehetsz a szolgája a legnagyobb elenségünknek. -kiabálta Sango. - Hiába. Minden emlékét kitöröltem. Visszakaphatod az öcséd, ha elhozod nekem Inuyasha szent kardját. - Nem! -támadni készült Sango - Dönts! -válaszolta Naraku és eltűnt Kohaku-val együtt egy sötét füst keretében. Sango szomorúan, és kétségek közt ballagott vissza a többiekhez. - Sango, mond az öcséd volt? -kérdezte a lánytól Kagome. - Nem, az én öcsém meghalt. -válaszolta szárazon lefelé nézve a lány. - Naraku volt igaz, ő tette ezt. -fogta meg Kema Sango vállát. Sango csak bologatott, majd Miroku felé fordult. - Kérlek, temesd el a falusiakat, és mondj rájuk imát. - Rendben.- válaszolta Miroku. Inuyasha nem szólt csak aggódóan nézett előre, majd megfordult és ment a többiek után. Napnyugta volt mire a fiúk elvégezték a temetéseket. Sango és Kagome kiöntötték a kosarakból a földet. - Sango, lehet, hogy neked nem de nekem, muszáj megölnöm, aki megölte a falusiakat. -mondta Inuyasha. Sango csak egy dühös pillantást vetett a fiúra, majd szó nélkül bement az egyik faházba. - Inuyasha! Milyen gonosz vagy. -zsörtölödött Kagome és Sango után ment. Inuyasha csak értetlenül nézett. - Talán ezt nem előttük kellett volna kijelentened. -jött meg Kema egy kosárral a kezében, melyben a föld bombák voltak. - Én is sajnálom Sango-t, de nem szabad meglágyulnom Naraku ellen.- rakta le az ásót Inuyasha. - Sango nem lesz képes megölni az öcsét. -jelentette ki halkan Miroku. Majd mind a hárman arra a kis faházra néztek, ahol a két lány, Shippo és Kirara volt. Este mindenki az alvás szélén állt. Sango volt az, aki nem tudott aludni. - "Nem hagyhatom, hogy Naraku irányítsa az öcsém, de nem adhatom ellenségem kezébe a kardot. Vajon Kohaku tényleg elfelejtett mindent?" - Sango jól vagy? -nyitotta ki a szemét Inuyasha, és a lányra nézett-hidd el tényleg sajnálom az öcséd. - Meg kell ölnöm Narakut! -jelentette ki hűvösen a lány. - Mindenki azt szeretné. -mondta Kagome. - Inuyasha légy résen, körbe vettek minket. -hallatszott Miroku hangja. - "Kohaku!" -gondolta Sango és kirohant. Az éjjeli pillanatban megvilágította a hold, az elöl lévő idegent. - Muszáj lesz használnom a szelet! -kezdte a füzért levenni a kezéről Miroku. - Még nem használhatod! -tekerte vissza a füzért a fiú kezére Kema. - Igaza van, elintézem.-vette elő kardot Inuyasha.- Meg kéne, hogy öljelek! -szólt oda Kohaku-nak. - Igazad van meg kéne ölnöd, megöltem őket, nem maradhatok életben. -szólt Kohaku és hátba vágta magát a bal kezénél. Mindenki megrökönyödött hátul. - Minek vágtad meg magad?? -lepödött le Inuyasha. - Az ékkő szilánkot akarja kiveni. -mutata Kagome. Sango tudta mire készül öccse, de reménykedett, hogy nincs igaza. Inuyasha megrázta fejét és ráirányította a kisfiúra a kardot. - "Nem veheti ki, akkor meghal" -gondolta Sango -Ne vedd ki! -kiabálta és elővette a bumerángot mellyel, kitérítette a Tetsusaiga csapását, és a kard beleszúródott a földbe. - Sango mit csinálsz? -rökönyödött le Miroku és Inuyasha. Kohaku hátat fordított. Sango elkapta a bumeráng-ját. - "Mi ez próbatétel? Mit gondol Naraku? Nem engedem el az öcsém." -mondta és kihuzat a földből a Tetsusaiga-t. -Kirara!-kiáltotta és felugrott Kirara hátára, majd oda ment gyorsan Kohaku-hoz. - Áruld el, mit tervezel Sango?? -orditott a lány után Kagome. - Kohaku. -nézett le öcsére Sango, ám ebben a pillanatban egy nagy sötét füst keretében eltűntek. - Eltüntek! -furcsálta Kema. -Sango!-kiáltott még egyszer a lány után. - Pattanjatok a hátamra, tudom hova tüntek. -gugolt le Inuyasha. - Honnan tudod? -kérdezte Kagome utolsóként felmászva a fiú hátára. - Érzem a vére szagát, megsebesült. -válaszolta ugrálva előre Inuyasha. - Mi lesz? Én nem használhatom az örvényt, a kardot, pedig elopták! -Kérdezte Miroku. - Majd megoldom! -válaszolta Inuyasha. Egy palotában ért újra földet a sötét füst Sango a földön hevert. Kohaku csak előre, ment várta, hogy a nővére felálljon. - Látom, döntötél. Okos voltál Sango. Tudod egyeseket a szent ékkő, megöl, másokat, pedig megkímél. -jelent meg Naraku. - Tudod, hogy döntötem? Íme!-állt fel a lány és megtámadta Narakut. Naraku-ról leeset a pávián állruha. -Te vagy az? A palota ura?? -lepödött le a lány. - Kagevaki nagyon sokat segített a szellemírtoknak, de meghalt. Csak azoknak él akik hisznek benne. -mosolygot Naraku. Sango egy erős ütést érzett, mert Kohaku hátba találta. A lány a földre rogyot. Kirara mérges lett és vállon harapta Narakut. - Kirara! -kiáltott, még ahogy tudott Sango, mert Kirara a földre esett és visszaváltozott kis cicává. - Leszel a szolgám? -kérdezte Naraku. - Ne viccelj, megölted a falumat, és az apámat.-válaszolta vissza dühösen a lány. - Meghalsz növérem. -halattszot Kohaku hangja. Inuyasha-ék megpillantottak egy palotát, mely fölött sötét füst húzódott. Hirtelen hallottak egy sikoltást a palotából. - Sango! -nézett fel Kema. - Gyerünk. -ugrált gyorsabban Inuyasha. - Gyerünk öld meg! -hallatszott Naraku hangja.- "Hisz minél fényesebb az ékkő, annál haragosabb." - Nem tudlak megölni Kohaku. -mosolygott nehezen Sango, hisz a sérülése nagyon súlyos volt. - Nővérem! -nézett szomorúan Kohaku, mintha visszajöttek volna az emlékei - Sango! -hallatszot Kagome hangja. -Nem Naraku rávette, hogy ölje meg Sangot Kohaku. -szörnyülködött a lány. Kagome és Kema megnézte Sangot, amíg a fiúk eléjük mentek. - Naraku azt tette Kohaku-val és Sango-val mint veled 50-ven éve. -szólt Miroku Inuyasha-hoz. - Naraku nagyon gonosz, de tudhatná, hogy Sango ezt soha nem tette volna meg. -futott a lányokhoz Shippo. Sango utolsó erejével odaadott az öcsének valamit. - Sango, pihenj még beszélnem kell veled! -jelentette Ki Inuyasha, tekintetével keresve a kardját. Kagome felnézett barátnöjére. Mind ketten tudták mit kel teniük. Kagome és Kema felállt, s látszott szemükben, hogy milyen mérgesek. - Naraku te nagyon gonosz vagy....-kezdte Kagome és elővette az ijját, majd egy nyilat. Kema is ezt tette. - Úgy is mondhatnánk, hogy szemét, épp ezért véged! -fejezte be Kema és mind, a ketten egyszerre lőtték ki a nyilat. Egy fény jelent meg a nyilak körül és egybeolvadtak hatalmasabb erővel. Naraku nem vette figyelembe és a nyíl eltalálta a melkhasán, hol nagyon súlyos sebet hagyott. - "Nem lehet, ilyen ereje csak Kikyo-nak volt. És ha reinkarnálódót volna a lelke is nem két lányban." -lepödött le Naraku majd jobbnak vélte eltüni, különben megölik. - Elmenekült! Megint a gyávája! -jelentette ki dühösen végre elrakva a Tetsusaiga-t Inuyasha. - Igen de vele együtt Kohaku is eltünt. -szomorkodott Sango, majd elájult. Másnap délben még mindig a faluban voltak, de Sango akkor tért magához. Észrevette, hogy egy kötés van a sebén. Felállt és elindult. A többiek most értek be a kis faházba, ahol a lány elindult. - Mennem kell, elárultalak titeket. -próbált menni Sango. - Egyedül nem győzheted le Narakut, és amúgy is jó harcos vagy! -jelentette ki Inuyasha. - Így igaz! És hidd el ez nagy szó Inuyasha-tól, főleg, hogy olyan könnyen elorosztad előle a kardot. -segitett leülni Sango-nak Miroku. - Azt akarod mondani, hogy felelőtlen vagyok? -nézett mérgesen Inuyasha Mirokura. - Nem persze, hogy nem! -mentegetözött Miroku. - De.. de.. -próbált beszélni Sango, de szomorúságában elsírta magát és Kagome ölébe hajtotta a fejét. Kagome elkezdte vigasztalni Sango-t. - Mi itt leszünk mindig! Nem számít mi történik! -öleli át Sangot Kema. Sango most jobban érezte magát ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ************************************************************************************************************
3.rész-Dzsiendzsi
Délutánra járt mikor Shippo aggódva ment Inuyasha, Kagome, Miroku és Kema-hoz. - Sango jobban van és pihen, de Kirara még mindig szenved Naraku mérgétől. -aggodot a kis róka szellem kölyök. - Myouga nem tudsz a közelben egy helyet, ahol gyógynövények vannak? -kérdezte Miroku. - De nem mesze innen van egy Gyógynövény kert de, ha jól tudom egy szörny védi. -válaszolta a bolha. - Igen, ez pont Inuyasha-nak való, mi pedig addig összeszedjük a gyógyfüveket Kagome-val -nézett kérően Kema Inuyasha-ra. - Kirara kedvéért megteszem. -állt fel Inuyasha és elindultak a lányokkal. A faházban Sango pont most tért magához. Miroku elmondta, hogy Inuyasha és a lányok elmentek. - Elmentek?? -lepődött meg Sango. - Igen és itthagytak, hogy vigyázzak rád. -szólt Miroku a lányhoz. - Akkor kimegyek! -mentegetőzőtt Sango. Ekkor megjelent Shippo Sango mellett. - Ne félj, Kagome és Kema direkt visszaküldött, hogy vigyázzak rád-mosolygott Shippo. - Így már jobb. -könyebült meg a lány. - Remek! -sóhajtot halkan Miroku. Eközben a két lány és Inuyasha már a Gyógynövény kert közelében volt. - Először hárman indultunk, azóta pedig sok barátunk lett. -szólalt meg Kagome a bicikli elejéről.. - Szellemekkel csatáztunk, de legalább most kirándulunk. -folytata Kema. -Még jó, hogy ennyien elférünk ezen a bicajon. - Gyalog gyorsabb lett volna-panaszkodott Inuyasha, majd elaludt. - Inuyasha....-kezdte el Kema és hátra fordult -Elaludt.-sugta Kagome fülébe - Akkor lassabban megyünk-válaszolta halkan Kagome. Lassan is mentek de a bicikli átment egy bukkanón és Inuyasha fejre esett le róla. - Remek. -válaszolta unottan Inuyasha. Hamarosan odaértek és néhány falusi futott a két lányhoz, akik most szálltak le a bicajról. - Miért menekültök? -kérdezte Inuyasha. - Dzsiendzsi! -mutatak egy kedves kinézetű szellemre. - Ez Dzsiendzsi?? -nézett lepődötten Inuyasha, majd odaugrott és előkapta a Tetsusaiga-t. -Meglakolsz. - Anya, anya!! -sirta el magát Dzsiendzsi és berohant egy kis házikóba. - Ki meri bántani az én kis Dzsiendzsi-met?? -hallatszott egy dühös hang a kunyhoból, és egy öreg boszorkány jött ki rajta egy fával, mellyel Inuyasha-ra vert. Hiába, hisz az széttört a félig szellem fején. Inuyasha még mindig meglepődötten nézet. - Szóval azt mondod, hazudnak?-kérdezte Inuyasha a falusiakra mutatva, akik mikor észrevették a fiú tekintetét, elmenekültek. - Dzsiendzsi soha nem ártana senkinek! -jelentette ki az öreg hölgy. Néhány perccel később már mindegyikük a kunyhóban volt. - Szóval azt mondod a falusiak utálják?? -kérdezte Inuyasha. - Igen, pedig csak félig szellem. Mikor az apját megismertem fitt szellem volt, nem zavart, hogy más, mint az emberek. -emlékezett vissza a boldog pillanatokra az idős hölgy. - Azt akarod mondani, hogy ember vagy? -lepődött meg Inuyasha. - Miért, mire gondoltál?? -nézett az idős hölgy rájuk. - Hát én először azt hittem boszorka. -jelentette ki halkan Kema, de Kagome meghallotta, és óvatosan vállon ütötte jelzés képen. Dzsiendzsi megfordult ekkor és átadott Kagome-nak egy pamut zacskószerűséget. - Kész a barátotoknak a gyógyszer. -nézett aranyosan Dzsiendzsi. - Köszönjük.- fogatta el a pamut zacskót Kagome. - Akkor nem Dzsiendzsi az, aki megeszi mostanában az álatokat itt a környéken?? -kérdezte Kema. - Persze, hogy nem. - Akkor én megyek is és megkeresem azt a szellemet, ti maradjatok itt. -állt fel Inuyasha és sietve rohant a szag után, amin nyomot fogott. Kagome és Kema egymásra nézett. - Inuyasha értheti meg, hogy szegény Dzsiendzsi-m min megy keresztül, hisz ő is félig szellem. És higgyétek el minden félig szellem egy kincs! -mosolygot Dzsiendzsi anyja. A két lány csak visszamosolygott. Inuyasha-t a szagot követve egy sötét erdőbe vezette, majd hirtelen bele esett egy gödörbe. - Mi ez? -nézett.-Tojások! Nem vissza kell mennem, megmenteni a lányokat. -ugrott ki a gödörből és rohant is vissza. Kagome és Kema pihent. Hirtelen kövek zaját lehetett hallani a kunyhó falánál. Dzsiendzsi anyja kiment de megdobták őt is egy kővel. - Ah! -rogyot majdnem össze a nő. - Mi ez? -nyitotta ki a szemét a két lány.- Megnézem mi történt a nénivel. -rohant ki a kunyhóból Kema. - Kema! -szólt Kagome a lány után. -Nem lesz semmi baj Dzsiendzsi. -mosolygot Kagome. - Mit akartok?? -fogta meg a nőt Kema. -Miért nem hagyjátok békén őket végre! - El akarjuk kergetni őket!! Nem ide valósiak! -kiabálták a falusiak. Kema csak egy mérges pillantást vetett a falusiakra, majd hátra menedékbe vitte a hölgyet. - Szellem! -kiabálták a falusiak és elbújtak félelmükben. - Szellem? -hallotta Kagome. -Dzsiendzsi gyere. -vezeti ki a lány a fél szellemet. Kagome kivezette Dzsiendzsit aztán körülnézett Kema miatt. - "Kema hol vagy?" -gondolta. Kema lerakta a nőt majd hátrafordult és akkor látta, hogy Kagome mögött van egy szellem - Kagome! -kiáltott Kema és odafutva ellökte barátnöjét. A szellem csapása épp súrolta a lány oldalát, ahol egy nagy seb lett. - Keeeema! -ütögette Kagome óvatosan a lány arcát, mert Kema nem válaszolt. -Inuyasha hol vagy ilyenkor?? Kagome most vette észre, hogy a szellem újra támad. Támadott, de nem érte el a lányokat. Kagome nem értette majd felnézett és látta, hogy Dzsiendzsi mentette meg az életüket. - Dzsiendzsi! - nézet fel Kagome hálásan - Köszönöm. -és kihúzta Kema-t. - Későn értem?? - nézett Inuyasha aki most ért ide, és kihúzta a kardját. Már támadni készül mikor Dzsiendzsi anyja rászólt a fiúra. - Ne! Inuyasha Dzsiendzsinek meg kell tanulnia megvédenie magát. - szólt jobban érezve az öreg hölgy. - De most? - ért oda Kagome, Kema-val. - Igen, most. - válaszolta Inuyasha elrakva kardját. - Dzsiendzsi nagyon erős! - nézte Kagome. Dzsiendzsi egyszer csak széttépte támadóját. - Büszke vagyok rád Dzsiendzsi! - sirta el majdnem örömében magát a félszellem anyja. Dzsiendzsi most a falusiak felé fordult. - Sajnáljuk! - ijedtek meg. - Gyerünk Dzsiendzsi, mutasd meg nekik! - bátoritotta Inuyasha a félszellemet. - De megijeszti öket! - nézett a falusiakra Kagome. - Ezt nektek szedtem, - adott Dzsiendzsi gyógyfüveket a falusiaknak-jó a sebeitekre. A falusiak meglepődtek Dzsiendzsi kedvességén. - Ezt elrontotta! - hajtotta le a fejét Inuyasha. - Szerintem jól csinálta! - mosolygot Kagome, majd észrevette, hogy Dzsiendzsi feléje fordul. - Ez pedig jó lesz a barátnőd sebére, de nem most adjátok neki oda, mert még nem jó. - adot át a jóságos szellem néhány gyógyfüvet Kagome-nak. - Köszönöm. - válaszolta Kagome. - Mehetünk? - kérdezte Inuyasha és felkapta hátára Kema-t majd szólt Kagome-nak. - Jössz? Pattanj fel. Inuyasha ugrálva gyorsan elindult. Dzsiendzsi és anyukája integettek nekik, majd meglátták a falusiakat. - Mit akartok? - kérdezte az idős hölgy. - Segíteni jöttünk. - válaszolták a falusiak. Inuyasha-ék hamar visszaértek Sango - ékhoz. - Mi történt?-futott ki Shippo. - Semmi. - mondta Inuyasha lerakva Kema-t. - Kagome ad be neki azt a gyógyfüvet. Kagome megitatta Kema-val. Másnap Kema kelt föl legkésöbb. Kagome és Sango kint beszélgettek. - Köszönöm, hogy visszaküldtétek Shippo-t.-mosolygot Sango. - Így legalább tudtál Piheni. - válaszolta Kagome. - Igen, a fiúk?? - Beszélgetnek. Ekkor Shippo rohan ki. - Felkelt Kema! - szólt a lányoknak. A lányok gyorsan berohantak a fiúk csak utánuk mentek be. - Végre te is jól vagy! - ölelte át Kagome Kemat, majd elengedte és Kiabálni kezdett vele. - Miért kellet neked Mártírkodni?? Tudod, hogy az egyik legjobb barátnőm vagy!! És ha meghaltál volna?! - De nem mártirkodtam! - szólt halkan és lepődötten Kema. - Csend! - szólt rá Kagome- Ilyet máskor ne tegyél!! - fejezte be és kiment a kunyhóból. Bent mindenki NAGYON meg lepődve volt. Kema nagyon lepődötten nézett a többiekre. - Szerintem, ne a szellemektől féljünk nagyon, hanem Kagome-től mikor mérges. - szólt 3 perc csend után Shippo. Sango csak Kema-ra nézett aki csak megvonta a vállát
|