11.rész

 Kagome az ágyában aludt. Így talált rá Inuyasha, mikor odaért a szobájához. Most is az ablakot használta, bár eléggé csodálkozott azon, hogy Souta mondta neki.

-Szóval alszik.. –állapította meg Inuyasha.- Szegényke biztosan kifáradhatott.

 Észrevette, hogy nincs is átöltözve, nem is takarózott be. Keze ökölbe volt szorítva, és fejét a párnába nyomta.

-Psszt! Inuyasha! –hallotta Souta hangját. Lenézett a féldémon, és leugrott az ablakból.

-Mi az, Souta? –kérdezte, felnézett Kagome ablakához.

-Kagome kimerült, jobb, ha nem viszed vissza a világodba.

-Na, azt észre is vettem. –mondta közömbösen.

-Szegény nagyapa, amit művelt vele.. –sóhajtott Souta. Halálra rémült, mikor Inuyasha ránézett. – Mi az?!

-Bántotta Kagomét a nagyapád?! –kérdezte felháborodottan.

-Nem.. csupán megbántotta.. Gondolom, nem tudtál róla, hogy mikor Kagome a világodban van, a nagyapja betegségeket mond. És most meg túlzott. –odahajolt a féldémonhoz – azt mondta, hogy egy új betegséget fedezett fel.. Ami miatt Kagome kiborult.

-Szegényke.. –mondta Inuyasha, és felpillantott az égre. A Holdat nézte.

-Nemsokára telihold lesz.  –mondta Souta, a féldémonra nézve.

-Souta! –szólt ki a fiú édesanyja a házból. –Gyere be! Kinn hideg van!

-Máris megyek! Jössz, Inuyasha –kérdezte. De meg sem várta már rögtön megfogta a féldémon kezét, és elkezdte befele húzni.

-Hé, mit csinálsz..? –kérdezte.

***

-Sango! –kiáltott fel Miroku, mikor megpillantotta a feléje közeledő lányt. –Már jobban vagy? –kérdezte, és felállt. A tűz fényében észrevette a lány arcán éktelenkedő kéznyomot. –Mi történt? –Kérdezte aggódva.

 A lány nem válaszolt, csupán átölelte a szerzetest, és elkezdett sírni. Miroku nyugtatóan megsimogatta a hátát.

-Nyugodj meg, nincs semmi baj… -mondta, közben a lány szemét fürkészte.

-Inuyasháék hol vannak? –kérdezte.

-Inuyasha elment Kagomeért. – válaszolta.

-Megint veszekedtek? –kérdezte Sango, bár már ismerte a választ.

-Ezúttal nem. –mondta a szerzetes. –Valami fontos dolga akadhatott… Fogalmam sincs.

 A válaszon Sango teljesen meglepődött. „Általában veszekednek, és úgy megy el Kagome, nem?” kérdezte magától gondolatban.

-És mikor jö…?  -kérdezte volna, de a fáradtságtól összeesett. Miroku még időben utánakapott, így nem zuhant a földre. Lefektette a lányt, és leült melléje.

-Aludj csak.. –mondta, majd megsimogatta a lány haját.

***

-Ha ha, nagyon vicces… -mondta a nevetgélő Soutának.

-De ez.. olyan muris! –mondta a nevetéstől remegve.

 Inuyasha a szoba közepén nyúlnak öltözve. A jelmez fejénél kidudorodott a két kutyafüle, és hozzá még a két nyuszifül… Eléggé viccesen nézett ki. Souta édesanyja a konyhából figyelte őket.

-De miért pont én vegyem fel? Miért nem te? –bökött Inuyasha a kisfiúra.

-Ne butáskodj, rám ez túl nagy! –ellenkezett. –Különben is, sose vennék fel ilyen röhejes ruhát…

12.rész

-Souta.. jut eszembe –szólalt meg a fiú édesanyja, és behozott neki egy csomagot. –Ezt neked hoztam.

 Souta szeme felcsillant, és mohón elkezdte tépkedni a csomagról a papírt.

-Ó, nem kellett volna.. köszönöm! –mondott köszönetet anyjának, majd sikerült kinyitni a csomagot. –Tényleg nem kellett volna…

 A csomagban egy olyan jelmez volt, mint Inuyasháé, csupán sokkal kisebb. A féldémon elkezdett vigyorogni.

-Souta, felvennéd, hogy lássam, hogyan áll rajtad? –kérdezte, majd visszaindult a konyhába, ahol elkezdett kuncogni.

 Souta undorodva arrébb rakta a jelmezt. Ránézett a még mindig vigyorgó Inuyashára.

-Te meg min vigyorogsz? –kérdezte megsértődve.

-Semmin… -füllentett Inuyasha. –Ne veszed fel? Az édesanyád szeretne benne látni.. –mondta vigyorogva, majd jól fejbetalálta egy párna. –Héé, ezt most miért kaptam? –kérdezte, és nekivágott egy párnát Soutának, olyan erővel, hogy a fiú a földön kötött ki.

-Hé, ez így nem ér! –mondta, azzal sorban párnákkal dobálta meg, amit Inuyasha mindet kikerülte. –Ilyen reflexekkel..

-Souta, felvetted már? –hallatszódott az édesanyja hangja. Inuyasha látta, ahogy Souta undorodva nézett a jelmezre.

-Még nem… -azzal elkezdte felhúzni magára a jelmezt. Mikor felvette, Inuyasha a hátára esett, és elkezdett nevetni. –Ha ha, nagyon vicces.. Látnád magadat. –mondta sértődötten Souta. Inuyasha magára nézett, felállt, és úgy tett, mintha semmi se történt volna.

-Fogd be.. –mondta közömbösen. A fiú édesanyja éppen akkor ment be. Majdnem elkezdett nevetni a fiúkon, de hogy ne lássák, körbenézett, és megrázta a fejét.

-Souta! Rakjatok rendet! –mondta, azzal visszament a konyhába, ahol hallatszódott nevetése.

-Ez már szörnyű.. Ilyen gonosz anyát.. –mondta Souta. –Na, rakjunk rendet.

***

Eközben, Kagura az erdő legeldugottabb helyén keringett. Eltévedt. Már ugyan annál a fánál járt több órán keresztül. De nem is az útra figyelt, hanem gondolkodott.

-Jó lenne tudni, hogy hogyan juthatna minden az eszembe… -mondta magának, és nagyot sóhajtott. –Miért velem történt ez… -hírtelen megállt, a szája elé kapta a kezét. –És hogyha már rengeteg embert öltem meg?

-Kagura… -szólalt meg mögötte egy ismerős hang.

-Már megint te? –fordult meg Kagura. –Ki is vagy te? –Ennek hallatán az alak egy hatalmasat vágódott.

-Kanna vagyok… Kagura, a testvérem vagy!

-Valóban? –kérdezte nem titkolva meglepődöttségét.

-Igen. Naraku inkarnációi vagyunk. Nem emlékszel?

-Ki az a Naraku?

-Ez hosszú... Nézz bele a tükrömbe. –mondta Kanna, azzal Kagura elé tartotta a tükröt. Kagura elkezdett változni, egészen addig, mígnem megkapta eredeti alakját.

-Köszönöm Kanna.. Elég szörnyű egy kölyök testében lenni.. Ártatlan, és kiszolgáltatott.. –mindezt úgy mondta, mintha Inuyasha meg kérte volna a kezét. –Gondolom most bajban vagyok, igaz? –kérdezte, mire a testvére bólintott. –Remek..

-Kagura.. Naraku azt a parancsot adta, hogy végezzek veled… –vallotta be Kanna.

-Hú, rengeteg rosszat tettem ellene.. ezt nem úszom meg.. De miért változtattál vissza? –kérdezte. Nem hitte volna, hogy Naraku adta neki ezt a parancsot…

-Nem tudom.. –vont vállat Kanna, azzal sarkon fordult. –Kérj tőle kegyelmet… -tanácsolta, és eltűnt a messzeségben.

ÉÉÉÉS… Mivel itt van a 13. rész, egy kis meglepetéssel szolgálok.

Sesshomaruék az erdőben sétáltak. Jaken nagyon mérges volt, Rin csodálkozva nézett rá.

-Még ilyet… Sesshomaru nagyurat kihagyni a  fanfictionból?! Hisz ő is az Inuyasha műsor szereplője! Csupa  új szereplő, és minket kihagynak.. És egyáltalán hogy lehet ilyen hülye nevet adni a műsornak?!

-Nyugodj meg, Jaken. –szólt közbe Sesshomaru. –Most nem mi vagyunk a főszereplők. Majd egyszer nekünk is készítenek műsort.

-De hát így kihagyni minket! Megyek, és beperelem azt az idiótát, aki ezt kitalálta! –azzal elindult a szerkesztőség fele, több eséssel.

-Jakennek mi a baja, Sesshomaru nagyúr? –kérdezte kissé meglepődve Rin.

-Hagyd, kissé ideges, amiért nem jutott nekünk szerep.

***

-Hé, itt van az Inuyasha szerkesztősége?! –kérdezte Jaken, mikor megérkezett útja céljához.- Hogy képzelik e… Kikyou?! Hát te meg mit keresel itt?

-Mit gondolsz? Engem kihagytak a műsorból, és ezt kell megbosszulnom. Így hogy tudnám megölni Inuyashát?!

-Van benne valami.. –válaszolt rá Jaken. –Aú! –üvöltött fel, és a nyakához csapott.

-Mi az, Jaken? –kérdezte kissé csodálkozva Kikyou.

-Jaken! Kikyou! Mit kerestek itt? –kérdezte az agyonlapított Myougha.

-Kihagytak minket a műsorból! –kiáltották egyszerre a kérdezettek. –És te?

-Engem is kihagytak.. De én is fontos szereplő vagyok ám! Én vagyok az egyik segítőjük, és így semminek venni?!

-Igazságtalan az élet.. –mondta Kikyou vállat vonással. – Én meg hogyan öljem meg Inuyashát, ha nem vagyok benne?!

-És hogy hagyhatták ki a hatalmas Sesshomaru nagyurat?! Ez hatalmas bűn!

 A távolból egy ismerős közeledett.

-Kohaku! –kiáltottak mindannyian. –Kitaláljuk: téged is kihagytak a műsorból!

-Bizony… Kezdem már unni ezt a semmit sem tudó gyerek szerepet… Miért nem lehetne, hogy visszanyerje az emlékezetét?!

Azzal fellázadtak, hogy kihagyták őket a műsorból: Jaken, Kikyou, Myougha, és Kohaku. 

A távolból még egy alakot pillantottak meg.

-Houjo? –kérdezték egyszerre.- Biztosan téged is kihagytak a műsorból. Mekkora szemétség!

-És milyen nagy hülyeséget adni címnek: Inuyasha?! Ki az a hülye, aki ilyen címet adna egy műsornak?! És mi a francnak ha.. –folytatta volna Jaken, ha nem lépett volna Kikyou a lábára. –Aaaughh! Kikyou, mit csinálsz?!

 Összehúzta magát kicsire: az Inuyasha készítője jött feléjük!

-Vissza mindenkinek dolgozni, különben kirúglak titeket! Meg ne lássak ilyet még egyszer! –ordította akkora erővel, hogy Myougha elrepült.

-Én már megyek is vissszaaaa! –kiáltotta. A többiek elindultak vissza a munkába.

***

-Jaken! De jó, hogy jöttél! –üdvözölte Rin az érkező Jakent. –Nos, hogy sikerült?

-Fogd be, Rin, rossz napom van.. –mondta ridegen.

14.rész

Kagome gyönyörű reggelre ébredt. Még mérges volt a tegnapi miatt. Hatalmasat nyújtózott, majd kikászálódott az ágyból.

-Látni sem akarom nagyapát! Hogy tehet valaki ilyet?! –kérdezte magától, majd visszafeküdt az ágyára. „Inuyasha nem jött értem. Ez furcsa..” sóhajtott. „Ilyen is ritkán van, hogy otthonról akarok elmenni a nagyapám miatt… általában a Középkori Japánból jövök haza Inuyasha miatt. Ez is egy fordulat..” gondolta, majd észre se vette, hogy visszaaludt.

***

Souta édesanyja éppen a konyhába ment be. Valami különös hangot hallott… Benézett abba a szobába, ahol tegnap Inuyasha és fia játszott.

 A földön feküdtek, fejük alatt egy párna, és mindketten aludtak. Erre a látványra elmosolyodott.

-Úgy látszik, Inuyasha itt fog reggelizni.. –mondta magának halkan, és neki kezdett a reggeli készítésének. –Vajon meddig játszhattak? –kérdezte.

 Inuyasha felébredt. Álmatagon bámult ki a fejéből, és hatalmasat nyújtózott. Körbenézett a szobában. „Ezek szerint nem álmodtam..” gondolta, és magára pillantott. Még rajta volt a nyuszijelmez, amitől nagyon megijedt, és próbálta magáról levenni. Azzal akkora zajt csapott, hogy felébresztette Soutát, aki szintén nyuszijelmezben volt.

-Mi az, Inuyasha? –kérdezte fáradtan a kisfiú.

-Segíts levenni! Segíts levenni! –mondta, és tovább csörömpölt.

-Jó reggelt Souta… mi történt? –kérdezte édesanyja, aki a csörömpölésre jött be.

-Inuyasha le akarja venni a lemezt, és én is! –mondta nyafogva.

-Nem-nem… Addig nem lehet, amíg nem mentetek be Kagoméhez. Fel kéne vidítanotok.

-Egyszerűbb lenne széttépni ezt az izét.. –motyogta Inuyasha, Souta anyjára nem is figyelve.

-Gyere Inuyasha! –állt fel Souta, és a féldémont húzta Kagome szobája fele.

***

Kagome léptek zajára ébredt. Azt hitte, hogy csak képzelődik, ezért visszaaludt.

-TÁDÁMM! JÖTTÜNK FELVIDÍTANI!! –ordította Souta Kagome szobájába, mikor beléptek. Kagome úgy megijedt, hogy sikítva leesett az ágyáról.

-Kagome, jól vagy? –kérdezte Souta nővérétől. Inuyasha a váratlan ordítástól teljesen ledermedt, és észre se vette, hogy Kagome leesett.

-Inuyasha! Mit keresel itt? –kérdezte Kagome, miközben felállt. –Igen Souta, jól vagyok. Uramisten, hogy néztek ki! –mondta, de a fele nevetésbe fulladt.

-Örülök, hogy jó szórakozol, Kagome. –mondta Inuyasha, folytatva a kibújást a jelmezből.

-Bocsánat, de olyan muris.. Várj, segítek! – odament Kagome a hatalmas „kutyanyúlhoz”, és lehúzta a cipzárt. –Tessék.

-Végre.. –sóhajtott a féldémon, és már ment volna is ki a jelmezből, de a lába még bennmaradt a ruhában, és úgy próbált lépni, mire akkorát esett, mint amikor Kagome azt mondja neki, hogy: fekszik. Elkezdtek rajta kuncogni a testvérek.

-Fogjátok be! Nem vicces! –mondta sértődötten Inuyasha, azzal felállt. –Menjünk vissza Kagome. Mirokuék már várnak minket.

-Ne! Maradjatok még itt! –kérte őket Souta.

-Még maradjunk, Inuyasha. Be kell pakolnom, és még van egy kis dolgom.. –mondta, azzal, elkezdte Soutát kifele tolni. –Menjetek ki!

-Ne tolj, Kagome! Van saját lábam is.. -mondta az öccse, és elindult az ajtó fele. –Gyere Inuyasha! –azzal ismét megfogta a féldémon kezét, és húzta kifele.

-Lenn találkozunk! –mondta még Inuyasha. –Hé, neked ingered van a kezem fogásához?!