8. rész

-Mi a baj Sango? –kérdezte Miroku, Sango oldalára leülve, de az észre sem vette. –Nézd, így nem jó, ha nem mondod el.  Figyelsz rám? –megkocogtatta a lány fejét, de semmi reakció. Sango arcán egy könny csordult le. Miroku gyengéden letörölte a könnycseppet, és átölelte.

 –Tudom, milyen nehéz lehet neked. Két embert megszeretni, és mindkettőt elveszteni.. Kérlek, szólalj meg! –kérlelte a lányt, de mintha egy élettelen testhez beszélne. Adott a lánynak egy puszit, de azzal szintén nem ment előbbre.

 –Rendben, békén hagylak. Kérlek, jöjj a normál kerékvágásba! –mondta, majd felállt Sango mellől.

***

-Most nem is volt olyan rossz.. –vélte Shippou, mikor lemászott a fáról. –Szegény Sango.. –mondta, és odaült a lány mellé. –Elhiszem, hogy rossz neked, nekem is hiányzik. Tudom, hogy az ellenségünk, de nekem is hiányzik. Mintha a testvérem lenne. –elgondolkodott egy pillanatra, majd hozzátette, -De még újra fogjuk látni.. –mondta bíztatóan, de  lány mintha meg sem hallaná, csak bámul a semmibe.

Shippou vállat vont, majd elindult Kagome fele.

-Nos, jártál valami sikerrel? –kérdezte aggódva.

-Nem, semmire. –rázta meg fejét szomorúan a rókakölyök.

-Miroku sem? –kérdezte, bár nagyon kételkedett benne.

-Ő sem. De most nem tett semmi rosszat.

-Nos, most én megyek. –sóhajtott Kagome, és elindult ahhoz a fához, ahol Sango ült.

-Sok sikert! –kiáltotta a lány után. –Bár kételkedem, hogy sikerülne. –súgta magának.

***

-Mi a baj, Sango? –kérdezte Kagome. Sango nem válaszolt, csak nézett a semmibe. –Nézd, úgy senki sem tud neked segíteni, ha nem mondod el. Nagyon aggódik érted Shippou, és még Miroku is! Nem jó, ha így maradsz! Csak fájdalmat okozol másnak! –mondta, és megbökte a lányt –Most hagylak gondolkodni, szia! – búcsút vett a mozdulatlan lánytól, majd elindult vissza Shippouhoz.

-Nos, sikerült? –kérdezte a kölyök reménykedve, de Kagome pillantásából leolvasta, és elszomorodott.

-Nem, sajnos nem. Ha senki sem tudja meggyőzni, mi lesz? Én azt hiszem, visszamegyek a világomba.

-Rendben. –bólintott Shippou. –Mikor jössz vissza?

-Pár nap múlva. De ne aggódj. Szia! –köszönt a rókakölyöknek, majd elindult a kút fele.

 „Mivel tudnám vajon felvidítani Sangot?” gondolta. Egészvégig csak ez járt az eszében, majd beugrott a kútba, és visszajutott saját világába.

***

9. rész

 -Anya, nagypapa, Souta! Megjöttem! –köszöntötte családját, mikor belépett a házba. –Valaki!

 Körbement a házban, majd rádöbbent, hogy nincs otthon rajta kívül senki. Besétált a szobájába, majd hatalmasat nyújtózott.

-De rég voltam itthon! –kiáltotta, majd ráugrott ágyára. –Szegény Sango..  Vajon mivel tudnám fel vidítani?  -kérdezte magától, és elfeküdt az ágyán. Észre se vette, de rögtön elaludt.

***

Hatalmas zajra ébredt fel. Kómás fejjel nézett körbe, és rápillantott az órájára.

-Mi az már megint? –kérdezte magától, majd kiment a szobájából. A macskán kis híján átesett, úgy ment a konyhába.

-Szervusz Kagome! –köszönt Souta nővérének. –Nem is tudtam, hogy itthon vagy.. Hogyhogy ilyen hamar hazajöttél?

-Mit csinálsz? –kérdezte Kagome, a kérdést meg sem hallva.

-Nagyapáéknak meglepetést. Mindjárt haza fognak jö…

-Állj! Miért csinálsz?

-Nem is tudtad? Nagypapa felfedezett egy új betegséget! –mondta izgatottan.

-MICSODA?! –kérdezte Kagome dühösen.

-Felfedezett egy új betegséget! Hát nem izgalmas? –kérdezte.

-Füst szag van.. –mondta Kagome, jól körbeszaglászva.

-Jaj, a torta! –kiáltotta Souta, és rögtön ki is vette a sütőből a tortát. –Pedig répatorta!

 Kagome elfintorodott a torta íze hallatán. „Mégsem kellett volna hazajönnöm.. „ sóhajtott, de szerencséjére ezt öccse észre se vette.

-Jössz segíteni! –kérdezte, mire Kagome bólintott.

„Vajon mit csinálhatnak a többiek?”

***

-Hol van Kagome?! –kérdezte ingerülten Inuyasha Shippout, akinek már pár púp díszelgett a fején.

-Hazament! –visította a rókakölyök.

-MICSODA?! ÉS TE AZT CSAK ÚGY HAGYTAD?! –ordította a féldémon.

-Nyugodj meg, Inuyasha. Kagome akkor is elment volna, ha győzködte volna Shippou. És Shippou győzködte is, hogy maradjon, nem igaz? –kérdezte, mire összehúzta magát a kérdezett.

-Nem.. –mondta vékony hangon. De a féldémonnak csak ez kellett: rengeteget ütött Shippou fejére.

-Hagyjad békén Inuyasha! Attól már nem változik meg semmi, ha megütöd! –próbálta nyugtatni Miroku a feldühödött kutyát.

***

10. rész

-Már jönnek! –mondta Souta. –Bújjunk el!

-Rendben! –bólintott Kagome.

 Souta nagypapája, és édesanyja hazajöttek, mögöttük egy csomó riporterrel.

-És hogy sikerült ezt a betegséget felfedezni? –kérdezte az egyik férfi.

-Nos, az unokám, Kagome rengeteget betegeskedik. Rajta pillantottam meg a betegség első jeleit. –mondta büszkén a kérdezettnek. „Na persze! Én pedig egy fekete holló vagyok!” gondolta Kagome, hatalmasat legyintve, amivel majdnem ráütött Soutára.

-És elmondaná, hogy mi a betegség neve?

-Természetesen! Szegény unokámon a gésgeteb tlezpék jelent meg. –válaszolta.

 -Meglepetés! –ugrott elő a konyhából Souta, kezében a tortával, és nagyapja fele indult. –Nagyapa, ezt neked sütöttem Kagomevel együtt!

 A riporterek mind meghatódtak a látványtól.

-Hát nem aranyos? –kérdezték egymástól a riporterek. Hátulról előrefurakodta magát egy fotós.

-Kérem, ölelje át a fiút, és fogja meg a tortát! –mondta, majd odafurakodott hozzájuk. –Így ni! Ezért a képért rengetegen fogják venni az újságot! –mondta.

-Kérem, menjenek haza! A nővérem betegségét rontaná ez a hatalmas zaj! –mondta aggódva Souta.

-EBBŐL MOSTMÁR ELÉG! –jött elő ordítva Kagome. –Nincs SEMMIFÉLE BETEGSÉGEM!

-Szegény gyerek már hallucinál! –mondták az emberek szipogva. –Ez szörnyű!

-KIFELÉÉÉ! –ordította, majd kitolta a riportereket, és a fotósokat, majd a megszeppent emberek előtt bevágta az ajtót. –Nagyapa, mit műveltél!?

-Én csak arra gondoltam, hogy.. –kezdett bele habogva.

-SEMMIRE SE GONDOLTÁL! AZ EGÉSZ CSAK ARRA VOLT JÓ, HOGY HÍRES LEGYÉL! Elegem van! –mondta, majd táskáját fogva bevonult a szobájába, és többször becsapva bezárta az ajtót.

-Most boldog, vagy, nagyapa?! -kérdezte Suta és édesanyja.

-De hát csak hírnevet akartam neki..

***

-Mi baj Sango? –kérdezte eléggé faragatlanul Inuyasha. Ő is oda lett küldve, hogy beszéljen vele.- Elvitte a cica a nyelved?

 Nem válaszolt rá Sango, csak bámult a semmibe.

-SANGO! KÉRDEZTEM VALAMIT! –ordította a lány fülébe, majd hevesen rázni kezdte, mire a lány csak elszédült, és lefele nézett.

-Hallasz?! –kérdezte, és felpofozta Sangot, akinek elkezdtek folyni a könnyei. Inuyasha megenyhült a könnyeken, de továbbra is játszotta a rideg szerepet. –Neked csak az ellenséged miatt folyik a könnyed! Ne sajnálj miatta egyet se! Elvégre meg akarjuk ölni Narakut, és ahhoz a szolgáival is végeznünk kell! Hiszen te is mondtad!

Sango megrázta a fejét, mire Inuyasha elindult a kút felé, de előtte még egyszer megpofozta.