4. rész

Kagura bólintott, majd elindult Sango mellett. „Érdekes.. Olyan fura egy ellenség mellett menni. Most nem is látszódik veszélyesnek. Vajon hol lehet Kohaku?” gondolta magában Sango, miközben eleredtek könnyei.

 -Mi a baj? –kérdezte Kagura, majd átölelte Sangot. -Nekem elmondhatod, nem adom tovább senkinek.

-Tudod, nekem van egy öcsém, Kohaku. Körülbelül annyi idős lehet, mint te. De Naraku csapdába csalt minket, és megölte. Majd egy shikon szilánkkal felélesztette, és játszadozik az életével..- tovább nem bírta folytatni, leült a domboldalra, és térdére hajtva fejét elkezdett sírni. Kagura szomorúan nézett rá.

-Sango.. nagyon sajnálom. –mondta, majd erősen átölelte. –Szörnyű lehet egy szerettünktől elválni. Nekem nincs senkim, akit elveszíthetnék… -azzal ő is elkezdett sírni. Ránézett Sango, letörölte az arcáról a könnyeket.

-Kagura, ne sírj. Ne áztassuk el szegény egereket.. –gondolkodott, hogy mivel vidítsa fel szegény lányt, de nem jutott eszébe semmi. –Ami megtörtént, nem lehet már megváltoztatni. Az én ellenségem Naraku. Kagomének, Mirokunak, és még Inuyashának is az ellensége. Mi mindannyian el akarjuk törölni a föld felszínéről.- mondta, majd felsóhajtott, mikor látta, hogy Kagura már nem sír. –Mindent megteszünk, hogy végre megbosszuljuk a tettét.

- Hát itt vagytok? –kérdezte Miroku Kagome mellett menve.

-Van egy jó hírem Kagura, itt maradhatsz! –mondta mosolyogva Kagome, mire az egymás mellett levő két lány elmosolyodott. –Bár Inuyasha szerint valahogy leplezni kéne a szagát.

-Az nehezen menne.. Hmm.. Nem jössz gyógynövényeket gyűjteni, Kagome? –kérdezte Sango, egy alig látható kacsintással, amit csak Kagome látott, aki rögtön bólintott. .Gyere Kagura.. –azzal kezet fogott a kislánnyal, és elindult az erdő fele Kagomevel. Miroku csak úgy bámult utánuk, majd vállat vonva elindult Inuyasha fele, aki éppen a fűben az eget nézte.

-A lányok elmentek gyógyfüveket szedni. Addig nem megyünk el fürdeni? –kérdezte a szerzetes, miközben leül a féldémon mellé.

-Rendben, addig sem fogsz leskelődni. Hé Shippou! -kiáltott a rókadémonnak. –Jössz fürdeni!

-Igen! –azzal ott is termett a két fiú között, és elindultak a fürdő fele.

***

A lányok eközben megérkeztek a fürdőhelyre, és éppen a vízbe ugrott bele Kagome. Sango még vetkőzött lefele, Kagura pedig a vízben lubickolt.

- Na, ma még jössz Sango? –kérdezték a vízben levők.

-Igen! –azzal be is gyalogolt a forró vízbe. -Á, de jó.. –sóhajtott, miközben a többiekre nézett. Kagura jócskán akcióba kezdett, és lefröcskölte Kagomét, aki visszatámadott, és akkora hullámot indított a kicsi fele, hogy az Sangot is elérte, aki kapkodva vette a levegőt. Mikor elegendő oxigénhez jutott, elkezdett csalafintán mosolyogni, és ő is beszállt a játékba. Majd mikor kifáradtak, beledőltek a vízbe.

-Milyen jó kukkollók nélkül fürdeni, nem igaz? –kérdezte Kagome, mire Sango bólintott.

-Csakhogy nem vagyunk egyedül… -csöndre intette a lányokat, majd a földről fölvéve egy kavicsot nekidobta az egyik bokornak, ahonnan egy kismajom esett le.

-Gyere Inuyasha! –hallottak egy ismerős hangot, majd mögöttük megjelent Miroku, és Inuyasha meztelenül…

5. rész

-Hát ti meg mit csináltok? –kérdezte a féldémon, amire megremegtek a lányok, hátrafordultak. Kagura a látványtól annyira megijedt, hogy elájult, és eltűnt a vízben.

-TŰNJETEK EL INNEN! –kiáltottak rá szerencsétlen fiúkra Sango és Kagome. Inuyasha rögtön elrohant, de már túl későn.

-Fekszik! –sikította Kagome, és egy hatalmas puffanással zuhant a földre. Miroku a látványtól ledermedve figyelte a lányokat, egészen addig, amíg Shippou eléje nem varázsolt egy paravánt, ami eltakarta őket. Végül is Shippou előjött a paraván mögül, beleugorva a vízbe, amiben elsüllyedt. Megpillantotta a vízben eszméletlen Kagurát (akit eddig senki nem vett észre), és kihúzta a partra.

-Teljesen megfeledkeztünk Kaguráról! –sikította Sango, és odarohant a kislányhoz. –Kagura, jól vagy? –kérdezte, miközben Kagome is odament.

-Fú, nagyon elfelejtettük, hogy ő is itt van.. Köszönöm Shippou, hogy megmentetted! –nézett rá hálásan a kölyökre Kagome. Közben ránézett a másik lányra, aki Kagurából szuszakolta ki a vizet. Mikor a kislány levegőhöz jutott, sűrűn köhögött, majd könnyes szemekkel pillantott a lányokra, és Shippoura.

-Mi..mi történt? –kérdezte, és felült.

-Beleestél a vízbe, és bizonyára elájultál –magyarázta a rókakölyök.

- Bizony, Shippou megmentett. –mondta Kagome, mire az említett elpirult.

-Ó, köszönöm! –pislogott hálásan a kislány, és mire Shippou észbe kaphatott, addig már Kagura ölelésében volt, majd egy cuppanós puszit nyomott le a kislány hősének arcára, aki elvörösödött. Rápillantott a lányra, aki szintén elpirult.

 Kagome és Sango már javában öltözött, ám mikor látták a jelenetet, elmosolyodtak.

-Lehet, hogy összejönnek? –kérdezte Sango suttogva Kagométől.

-Hát.. –gondolkodott el, majd válaszolt szintén suttogva Kagome. –Nem lehetetlen..

 Hosszú idő után elengedte Kagura a fiút, aki el volt varázsolva, és ráfagyott a mosoly az arcára. Miután a kislány felöltözött, és Shippou is elkezdtek játszadozni, miközben Kagome és Sango beszélgetett.

 Miroku titkon figyelte a három lányt, és a rókadémont, persze előtte felöltözött. Majd visszament a paravánhoz, és onnan leselkedett. Pont azt látta, mikor Shippou kapott egy puszit Kagurától, aki átölelte. „Bárcsak én lennék Shippou helyett, Kagura pedig Sango..” -gondolta, amibe jól bele is vörösödött. Erre a gondolatnál abbamaradt tevékenysége, és mosolyogva aludt el.

***

-Hát itt meg mi van? –kérdezte Kagura, a paravánra mutatva.

-Csak az erdő, semmi más… -válaszolta Shippou. Kagome visszament Inuyashához, míg Sango a domboldalon gondolkodott. Az idő már estefele járt.

-Gyere, bújócskázzunk! –ajánlotta fel Kagura. –Te leszel a hunyó! Számolj 10-ig! –azzal el is rohant. A kölyök csodálkozva nézett utána.

- De hogyan kell számolni, -kérdezte, de a lány már messze járt. –Na jó.. Egy, kettő, három, négy.. most mi is jön? –töprengett, majd elindult keresgélni.

 Már vagy 5 perce kereste, mikor bepillantott a paraván mögé.

-Most meg va.. –kiáltotta, ám az előtte elterülő látványtól megdöbbent. Ott feküdt az alvó Miroku, karjában Kagurával, aki szintén aludt. A szerzetes nagyon mosolygott. –Jaj, Miroku, hogy te már lányokról álmodsz.. –rázta meg a fejét a kisfiú. –Kéne valamit csinálni velük.. Hamarosan besötétedik, és nem maradhatnak itt.. Maradjatok itt, mindjárt jövök.. –azzal elrohant Inuyasháék fele, nagyban aggódva, hogy mi lesz a szerzetessel, de jobban féltette Kagurát.

6.rész

Miközben Shippou rohant Inuyasháék fele, csak arra bírt gondolni, hogy ne legyen semmi baja a lánynak. Rengetegszer látta Mirokut lányokkal, és nem is tudta, mi történne, ha túl későn ért volna oda.

***

-Na de Kagome! –kérlelte Inuyasha a lányt. –Nem mehetsz el!

-De muszáj! –válaszolt rá a lány, megszeppenve, mikor a féldémon elkezdett pitizni. –Ne, ne nézz így rám… -fordult el Kagome, de Inuyasha pillantása hatalmas fájdalmat okozott a szívében. Nagyot sóhajtott. –Rendben..

 Nem láthatta, de a fiú hatalmas szemekkel nézett rá, szemében hála csillogott.

-Inuyashaaa! –hallottak az erdő felől egy ismerős hangot. –Gyere gyorsan! –állt meg előttük a rókakölyök, Kagome lábának támaszkodva lihegett.

-Mi történt, Shippou? –kérdezte a lány. –De ami fő: hol van Kagura?

-Ez a gond! Gyertek gyorsan! –azzal már rohant is vissza az erdő fele. Inuyasha még mindig ugyanúgy nézett ,meg sem mozdult. Kagome furán nézett rá.

-Gyertek máár! –visította Shippou, Inuyashát felébresztve, aki csodálkozva nézett körbe.

-Mi-mi történt? –kérdezte, mire a lány hanyatt vágódott.

-Gyere! –mondta, azzal elindult a rókakölyök után.

 Mikor odaértek a tóhoz, teljesen meglepődtek: Miroku, oldalán Kagurával harcoltak Kannával.

-Kagome.. –mondta a fehér hajú lány, de Kagome megrázkódott a hang hallatán. Kanna elővette a tükröt, és a lány felé tartotta, mikor hatalmas fájdalmat érzett a fején. A földre borult, és megfordult. –Kagura? –kérdezte. A kislány kezében vigyorgott, kezében Miroku botjával. A szerzetes csak csodálkozott a kislány erején, majd elmosolyodott.

-Kagura.. Naraku megkért valamire, és én most teljesíteni fogom. –mondta, azzal elindult a lány fele.

-Most meghalsz! –kiáltotta Inuyasha, előhúzva a Tetsugait, a Kanna fele csapott. A kislány elővette a tükrét, és a kard elé fordította, ám de ezt ellenfele túl későn vette észre, és visszatükrözte magára. Inuyasha hatalmas sebet kapott karjára

-Inuyasha! –kiáltotta Kagome, és hátranyúlt a hátához.. Ahol nem volt ott a tegeze. –Pont most felejtettem a kútnál.. –motyogta elpirulva.

-Psszt.. Kagome.. –hallotta Shippou suttogó hangját a lány. -Használj engem! –mondta, és egy tegez jelent meg Kagome hátán, egy íjjal, és egy nyíllal.

-Köszönöm.. –mondta hálásan a lány, használva rögtön a fegyvereket rögtön. –Most véged!

 „Hm.. Milyen érdekes.. Kagome és Inuyasha mindig ugyanazt mondja.” Töprengett Miroku. Kagome eltalálta Kannát, aki összeesett. Mindenki furcsán nézett rá, kivéve Kagurát.

-E-ez kicsoda volt? –kérdezte, félőn pillantva mindenkire.

-Kanna volt.. elvileg a testvéred.. –válaszolta hidegvérrel Inuyasha. –az ellenségünk, akár csak te is.

-Inuyasha! –nézett rá ellenszenvvel Kagome.

-Most mi van? Nem tettem semmi rosszat!

-Fekszik! –mondta, és a kislányra pillantott. Kagurának folyni kezdtek könnyei, végül sírva elszaladt.

-Most nézd meg mit csináltál! –ordított Inuyashára Shippou, mire a kutyától egy hatalmas púpot kapott.

-Fekszik! –kiálltotta Kagome, így Inuyasha nem puffant nagyot, mert a földön feküdt.

7. rész

 „Mit is gondolhattam! Olyan ostoba vagyok.. Nincs itt semmi keresnivalóm, hiba is volt idejönnöm!” gondolta Kagura, ahogyan rohant az erdőben. Végig a földet nézte, így meg sem látta Sangot, aki éppen a fát nézte. Belerohant.

-Sajnálom, sajnálok mindent! –mondta sikítva Sangonak, aki meg sem értett belőle semmit. Kagura tovább akart volna futni, de Sango megfogta a lány ruhájának szélét, így, annak muszáj volt megállnia.

-Miről beszélsz Kagura? –kérdezte, szorosan magához ölelve a lányt, hogy nehogy elmeneküljön.

-Engedj el! Nem okoztam neked semmi örömet, csak fájdalmakat! –mondta szakasosan, de Sangonak bevillant, hogy megtudta. „Ezek szerint megtudta. De vajon ki mondta el neki?” gondolta, majd nyugtatón rápillantott Kagurára.

-Semmi baj..  –mondta, de ekkor a lány kitépte magát az ölelésből.

-Nem, nem érted! Fájdalmat okoztam!

 Azzal szaladt is tovább, sokkal gyorsabban. Mire észbe kaphatott Sango, addigra Kagura már messze járt.

***

-Köszönöm, Kanna.. –mondta Naraku hűséges szolgájának, aki nem éppen a legjobb bőrben volt. –Pihenned kell, hogy megöld Inuyasháékat, de főleg Kagurát.. –mondta, azzal hátatfordított. –Az a szélboszorka sosem akart engedelmeskedni, így állandóan csak az utamba állt.. –mondta inkább magának, mint Kannának.

-Naraku, elmehetek? –kérdezte az inkarnáció.

-Persze.. mint mondtam, pihenned kell. –legyintett, hogy menjen ki. Kanna biccentett, majd kiment. Szívében fura dolgokat érzett. Elindult hát szobájába, hogy pihenjen, de nem bírta kiejteni fejéből Naraku szavait: Elpusztítani Kagurát!

***

-Olyan szörnyű vagy! –kiáltott Kagome szegény Inuyashára. –Most nézd, hogy mit csináltál! –mutatott Sangora, aki a fa alatt nézett a semmibe. –Megsértetted Sango érzéseit!

-De hát Kagura az ellenségünk! Hiszen tudod, mennyiszer akart megölni minket!

-Igazad van, de most megváltozott! –mondta védekezésül a lány.

-Ugyan.. –legyintett Inuyasha. –A gonosz ugyanolyan marad, mint amilyen volt, illetve rosszabb. Nézd például Mirokut: nem tud leszokni a kéjencségről!

-Ne hidd, hogy nem hallak.. –motyogta Miroku, a féldémon fejét jól megtaposva, majd mikor végzett, elindult Sango fele. –Megyek felvidítom Sangot. –mondta.

-Sok sikert! –kiáltott Miroku után Kagome.

-Ugyan.. Megint fogja azt csinálni, amihez ért. –mondta a féldémon.

-Inuyasha! –nézett rá mérgesen Kagome, aminek érezte, hogy ölni tudna vele. Jól összehúzta magát, majd eloldalgott.

-De hát ha ez az igazság? –kérdezte magától suttogva a féldémon, félve, nehogy meghallja Kagome azt, amit mondott.