Végre béke

-Naraku! Most véged!-kiáltotta InuYasha.

-Már hogy lenne végem,amikor nálam van az egész ékkő?- kérdezte gúnyos mosollyal Naraku.

-Nálad van, de már nem sokáig-mondta Kagome, miközben kilőtt egy szent nyilvesszőt,ami eltalálta Narakut és letépte a karját,amiben az ékkövet tartotta.

-Nee!-kiáltotta. InuYasha ezt kihasználva lecsapott. Naraku nagy ordítások közepette kilehelte nemlétező lelkét, majd köddé vált. A többiek nem tudták,hogy mi történt vele.

-A fenébe!-mondta InuYasha-Már megint megszökött.

-Nem..Nézd a tenyerem!

Mindenki Miroku job tenyerére pillantott. Az ott tátongó fekete lyuk lassan, de jól láthatóan szűkült.

-El sem hiszem,hogy sikerült...-mondta InuYasha,majd hirtelen sírásra lett figyelmes.-Sango,mi a baj?

-Legyőztük Naraku, de az öcsém halott-mondta zokogva Sango.

-Már nem sokáig-mondta Kagome-Hiszen nálunk van az ékkő!

-De nem tudjik hogyan lehet vele halottat feltámasztani...-mondta Miroku.

-Már hogy ne tudnánk!-szólt közbe InuYasha.-Sango,menj oda Kohakuhoz és kérd meg az ékkövet,hogy adjon új életet nek.Szerintem sikerülne.

-Rendben..Megpróbálom-mondta,azzal megfogta az ékkövet,odasétált öccséhez, ölébe vette,majd erősen arra koncentrált,amit InuYasha mondott neki. A kő elkezdett fényleni, majd kohaku felébredt.

-Sango...Mi történt?-kérdezte. Sango alig tudott megszólalni az örömtől.

-Majd később elmondom, de most menjünk erről az átkozott helyről-mondta,majd visszaadta Kagoménak az ékkövet. Mindannyian visszamentek Kaede falujába, aki ellátta a sebeiket. Este, a tűz mellett Sango elmesélte öccsének,hogy mi történ, csak azt nem,hogy lemészárolta a saját családját. Azt Narakura fogta és végülis igaza volt. Mindenki lefeküdt aludni, már nem kellett tartaniuk Naraku támadásaitól. Csak Kagome nem udott aludni. Tudta, hogy most hogy az ékkő megvan, InuYasha át akar majd változni és talán Kikyout is feltámasztja, ráadásul neki vissza kell mennie a saját világába. Nem akarta elveszteni InuYashát. Sokat gondolkozott ezen. Úgy éjfél körül kiment a kunyhóból. Elsétált a Goshinbokuhoz, leült a tövébe. Elgondolkozott, hogy mi minden történ vele ebben a másfél évben. Eszébe jutott, mikor először találkozott InuYashával, mikor először érezte,hogy igazán szereti és még sok más dolgon. Szerette volna, ha örökre InuYAshával maradhatna, de tudta, ez nem lehetséges, hisz ő Kikyout szereti. Mikor erre gondolt, könnyek szöktek a szemébe. Hirtelen felriadt, valaki közeledett. Fel nézett és InuYasha állt előtte.

-Mi a baj?-kérdezte lágyan.

-Semmi,csak elgondolkoztem,hogy mi minden történt... ááá!-káltott fel,mert a hátába egy nyílvessző fúródott.

-Kikyou...-mondta elfojtott hangon InuYasha.-Ezt meg miért csináltad?

-Mert ő volt az egyetlen,aki visszatartott, hogy velem lehess-mondta Kikyou.

-De miért?

-Te engem szeretsz.Velem jössz az alvilágba,hogy örökké együtt lehessünk?-kérdezte Kikyou,és átölelte InuYashát. Egyikük sem vette észre,hogy Kagome még él és ezt látja. Kagome szemeibe könnyek szöktek, majd nagy fájdalmak közepette meghalt.

-Kikyou...-szólalt meg InuYasha.-Én szerettelek téged, de az egyetlen, akiért meghalnék, az ...Kagome és senki más.

-Nem...Te engem szeretsz...-mondta Kikyou.

-Sajnálom,de ,ár nem-jelentette ki InuYasha, azzal hátat fordított Kikyounak és Kagoméhoz sétált. Kikyou elrohant. InuYasha karjaiba vette Kagome testét. Érezte, ahogy teste egyre hidegebb lesz és elszáll belőle minden élet. Nem akarta elfogadni,hogy Kagome nincs többé. Szorosan magához ölelte

-Kagome..Én szeretlek-mondta és arcán egy könycsepp gördült le. Ráhullott a Kagome nyaskában lévő ékköre, ami fényleni kezdett. Vakító fényt árasztott, InuYashának be kellett csuknia a szemét. Mikor végre ki tudta nyitni, nem látott semmi változást. Hirtelen valami furcsát hallott. Kagome szíve megdobbant. Kis idő múlva magához tért és csak azt vette észre, hogy InuYasha szorosan öleli. Nem értette mi történt, de ő is átölelte a fiút.

-InuYasha, mi történt-kérdezte.-És hol van Kikyou?

-Mi te láttad őt?

-Igen.És azt is hogy megöleled.

-Már ne is haragudj, de ő ölelt meg engem-mondta felháborodva InuYasha.

-Nem mindegy? Akkor is megöleltétek egymást...-ordította féltékenyen Kagome, de nem tudta befejezni, mert InuYasha hirtelen megcsókolta. Először nem tudta mire vélni, de jól esett neki.

-Kikyou nincs többé, csak mi ketten vagyunk-mondta InuYasha boldogan.Kagome a nyakába ugrott.

-Örülök-mondta Kagome-És szeretlek...

-Én is szeretlek!-mondta InuYasha.Pár perc múlva visszasétáltak a faluba. Senkinek nem mondták el hogy mi történt, de mindenki látta rajtuk, hogy boldogok. Később az is kiderült, hogy Sango és Miroku is összejöttek. Mindenki boldog volt és végre elfelejthették azt a sok szörnyűséget, ami valük történt, és csak a jóra emlékeztek...

The End