Minden megtörténhet!!!

XIII. Fejezet: Mi lesz most velünk?

-Kagome sokat sír mostanában nem? -kérdezte Rin Shippout mikor leértek egy kis forráshoz, ahonnan vizet akartak vinni.

-Igen! Rengeteget! Nagyon sajnálom de, nem tudom, hogy mi lehet a baja.

-Nézz oda! –mutatott a lány az erdő felé.

-Kagome az! Megint elbujik az erdőbe hogy ne lássuk a fájdalmát.

-Én utána megyek –mondta Rin és indulni készült, de, Miroku megfogta a vállánál.

-Ne! Hagyd most!

-Igaza van a szerzetesnek! Egy kis magányra van most szüksége.(Sango)

-De miért? Ezt én nem értem!(Rin)

-Tudod nagyon kikészült attól a szellemtől!(Sango)

-De az már majdnem egy hete volt!(Shippou)

-Bizony! (Rin) És mindig elbújik! Nekem ez nem tetszik!

-Egyikünk se nézi jó szemmel a bánatát. De nem tehetünk érte sajnos semmit.(Sango)

-Sango! Te tudod hogy mi a baja?(Shippou)

-Hát csak sejtem! De ha igazam van, akkor tényleg nem segíthetünk rajta egyelőre.

-Sango! Kérlek, mondd el!(Miroku)

-Nem lehet! –nézett a kicsikre a szellemírtó. Szerencsére a szerzetes értette a célzást.

-Shippou, Rin! Nem vinnétek be ezt a kis vizet InuYashának?(Miroku)

-De! Szívesen! –mondták és elindultak a vízzel.

-Sango te mit gondolsz Kagome ügyével kapcsolatban?
-Én azt hiszem azért sír olyan sokat, mert ugye a kúton keresztül közlekedett a két világban az…

-… ékkövek segítségével. Egyre gondoltunk. És az ékkő nélkül nem tud hazamenni a saját világába.

-Szegény Kagome! Megszakad a szívem. Csak tudnánk minek kellett annak a nőnek a szilánk.

-Én tudom. –kezdte Miroku. Emlékszek egy-két dologra…például arra, hogy mikor AsaYoru megkapta az ékkövet akkor a magasba ugrott és egy toll várta, amin elrepült.

-Arra gondolsz ,hogy Kagura?

-Igen arra!

-Miroku! Mi lesz így velünk? Naraku már nagyon erős!

-Nem tudom Sango. –mondta szerzetes és megölelte a lányt.

-ÁÁÁ!!!

-Mi a baj Miroku? Jól vagy?

-A kezem…az örvény. Érzem hogy egyre nagyobb. –mondta majd eszméletlenül esett össze.

-Miroku! Miroku! Ne!

-Sango bevitte a szerzeteset a kunyhóba InuYasha mellé.

-Sango! Segíts fel!

-Nem! Maradj fekve!

-NEM! Veszélyes, ha itt maradok!

-Ugyan nem lesz semmi baj!(Sango) 

-Igen Miroku maradj –ült fel InuYasha is.

-Na jó! Egyezett bele a szerzetes, de rögtön elájult amint ezt kimondta.

-Miroku!(Sango)

-Hol van Kagome?(InuYasha)

-Az erdőben.

-Megkeresem.

-Rendben. Várj, segítek felállni.

-Nem kell! Ápold inkább Mirokut. Neki nagyobb szüksége van rád, mint nekem.

-Sango bólintott InuYasha pedig kiment a kunyhóból. Beleszagolt a levegőbe és rögtön megérezte Kagome finom illatát és vele együtt a lány vérének szagát is. Amilyen gyorsan csak tudott elindult a lány felé.

-Rin! –súgta oda a róka démon a lánynak mikor látta, hogy InuYasha elért az erdőbe.

-Menjünk utána.

-Jó!

-De csak halkan.

-Rin bólintott, kézen fogta Shippout(aki erre elvörösödött) és elindultak Inuyasha után.

Mikor a hanyou meglátta a lányt az épp a kútba ugrott bele!

-Ne! Kagome ne menj! –gyorsan a kúthoz futott és belenézett. Kagome ült a rengeteg csonton és sírt.

InuYasha gyorsan kihúzta a lányt.

Eközben Shippou és Rin elbujt egy bokor mögé.

InuYasha végig  nézet a Kagomén, több sebből vérzett. A kútban heverő csontok felsértették a bőrét. „Ezek szerint már többször is beleugrott a kútba.”

-Kagome! Miért csinálod ezt, és miért sírsz?

-Hogy lehetsz ilyen ostoba??? –ordította a lány.

-Nem tudok hazamenni! SOHA!

-De…miért?

-Mert az ékkövek nincsenek nálam! -még mindig ordítva

-De…miért?

-Csak azt tudod kérdezni, hogy miért? Elvette múltkor az a szellem. –mondta a lány ordítva és rettenetesen zokogva.

-Ka-Kagome! Azért adtad, oda hogy megments? –a fiúnak eszébe jutott az a reggel. AsaYoru villámokkal támadott és az ékköveket akarta.

A lány nem válaszolt csak tovább sírt.

-Nem kellet, volna!

-De igen! Különben meghaltál volna!

-De…- a fiú azonban nem fejezte be a mondatát, hanem megölelte a síró lányt.

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz! –kezdte a félszellem, de Kagome félbeszakította.

-Nem! Semmi sem lesz rendben? Hát nem érted? Naraku erősebb minden egyes megszerzett ékkőszilánk után és érzem a négy lélek szent ékköve nem sokára teljes lesz, és akkor nem tudjuk megállítani Narakut! –a lány ki akart szabadulni a fiú öleléséből azonban a hanyou nem engedte el.

-Haza akarok menni! –üvöltötte a lány és közben InuYasha mellkasát verte öklével.

-Engedj el! Nem érted?

- Nem engedlek el!

-InuYasha ne kényszeríts, arra hogy kimondjam, hogy …. –azonban a szót nem tudta kimondani, mert a fiú megcsókolta, de a lány kiszabadult az öleléséből és elszaladt.

-Most ne –kiáltotta vissza és eltűnt az erdőben.

-KAGOME! –kiabálta InuYasha viszont a lány nem fordult vissza.

„Mi lesz most velünk???” –mindenki ezt kérdezte magától. Kagome InuYasha Sango Miroku Shippou és Rin. Még Kirara is nagyon szomorú volt.

Minden megtörténhet!!!

XIV. Fejezet: Naraku csatlósa

-Tessék Naraku! Fogadd el ezt a kis apróságot szerelmem jelképeként. –mondta egy titokzatos lány.

-Köszönöm szépen. –és átvette lány ajándékát. Egy üvegcse volt az, amiben 7 darab szilánk volt. 6 darabot Kagométól lopott el egyet pedig Kougától.

-Mostmár csak 2 darab hiányzik és az ékkő ismét teljes lesz, hatalmam pedig megállíthatatlan. –mondta mosolyogva Naraku.

-Neked pedig hálás köszönetem –fordult a lányhoz. Odalépett hozzá magához rántotta és vadul mégis szenvedélyes csókolni kezdte. A lány sem habozott, viszonozta a csókokat.  Naraku felkapta  a lányt, de ajkait nem vette le a lányéról. Egy ablak előtt vitte el, ahova besütött az esti hold fénye és mindkettejüket bevilágította. Ekkor megcsillant a nő smaragdzöld haja. Aznap este Naraku és AsaYoru többször is egymásé lettek.

-Undorító ez a Naraku! Hogy egyszerre hány vasat tart a tűzben. Jegyezte meg Kagura másnap reggel Kannának.

-Te aztán agyon jó beszélgetőpartner vagy mondhatom. Mintegy bábu! Ááá… Hagyjuk. –azzal faképnél hagyta húgát és a palota kertjében sétálgatott.

-„Ahhoz képest, hogy ez az egész csak egy illuzíó még nagyon is szép.” -gondolta a szélboszorka.

Szíve legmélyén utálta Narakut, pedig ő adott neki életet de milyen élet az, ahol az embernek (szellemnek) nincsen szabad akarata?

-Undorító! –mondta ki végül azzal előhúzott egy tollat a hajából, feldobta a magasba és elrepült vele.

-Remek megint ugrálhatok! Mégis honnan tudjam hogy hova ment Kohaku a szilánkkal? Nem vagyok dajka! -mondta mérgesen csak úgy magának.

-InuYasháék egy kis ideig még a faluban maradtak. Miután úgy érezték, hogy tovább indulhatnak, elbúcsúztak és elindultak az erdőben. Shippou és Rin Kirara hátán utaztak, aki a kedvükért nagymacskává alakulva rótta az erdőt. InuYasha vezetőként ment elöl. Sango és Miroku Kirara előtt mentek, bár szomorúak voltak mégis vidáman beszélgettek. Kagome a Shippouék után ment pár méterrel lemaradva. Szemei még mindig vörösek voltak a sok sírástól.

-nézzétek! Egy fiú van az erdőben! –kiáltotta Rin a többieknek.

-Sango ez Kohaku! –számolt be a rókadémon a lánynak.

-Kohaku! Várj! –és a fiú után rohant.

-Kirara te maradj itt Shippouval és Rinnel! Kagoménak se engedd, hogy utánunk jöjjön! InuYasha! Mehetünk? (Miroku)
-Persze!

Mikor odaértek a szellemírtólány egy fiút ölelgetett.

-Kohaku! Jól vagy?
-I-Igen -kezdte megilletődve a fiú. –De honnan tudod a nevemet?

-Nem számít és újra megölelte öcsét.

-Miroku! InuYasha! Teljesen jól van! Nézzétek! Ugye velünk jöhet, vagy én megyek el.

-Persze hogy velünk jön!(Miroku)

-Na jó! –egyezet bele InuYasha is.

Sango boldogan ment vissza a többiekhez.

-Nézzétek, ki van itt!

Kirara visszaalakult kiscicává (közben a két gyerek leszállt róla) és boldogan szaladt és dörgölődzött oda régi gazdájához.

-Szia! –simogatta meg a fejét Kohaku.

-Na induljunk tovább!(InuYasha)

-Eközben Kagura megtalálta a kis csapatot de így nem tudta visszavinni Kohakut ezért inkább visszarepült a palotába és beszámolt a történtekről Narakunak.

Másnap…

-Igen? Akkor csak egy ember…

-köhöm… - AsaYoru szakította félbe Naraku mondandóját.

-Akarom mondani szellem, hozhatja vissza!

-AsaYoru!

-Igen? –felelte mosolyogva a szellemnő.

-Kérlek, hozd vissza nekem Kohakut!

-Re…

-Nem is! Csak a hátában lévő szilánkot hozd nekem vissza. De Sango előtt vedd ki, hogy láthassuk mérhetetlen szomorúságát. –nevetet Naraku. Szíve teli volt gonoszsággal és ezt nem is nagyon akarta leplezni…

-Ahogy óhajtod! Már indulok is!

-Ugyan hova sietsz? Elég lesz, ha csak holnap mész! –mondta mosolyogva majd megcsókolta a lányt. Egész éjszaka együtt voltak akárcsak a korábbi estéken…

Mindenmegtörténhet!!!

XV. Fejezet: Egy lélek távozása

-Kohaku már két napja van Sangoval és a barátaival. Már megszerette őket, és úgy érezte, hogy új életet kezdhet itt velük.

A kis csapat most kezdett ébredezni. Megreggeliztek közben, pedig beszélgettek.

-Észrevettétek, hogy egyre több gyerek van velünk?(Miroku)

-Igen! Már szinte olyanok vagyunk, mint egy nagy boldog… család. –Kagome a mondat első felét még gyorsan mondta a család szónál, azonban lelassított és elszomorodott de azért arcán egy erőltett mosoly jelent meg arcán.

-Kagome!

-Igen Rin?
-Ne aggódj nem lesz semmi baj! Jó? –és megölelte az elszomorodott lányt. Kagome visszaölelt bár nem értette, hogy honnan tudhat Rin a szomorúságáról. Ezt látva Shippou sem akart kimaradni így ö is felugrott a lány vállára és átölelte a nyakát. Ezen a többiek csak mosolyogni tudtak.

-Köszönöm –mondta zavarában a lány, majd elengedte a két gyereket.

-Na jó! Mostmár induljunk –nyafogott InuYasha.

-Egyetértek! (Sango)

-Elindültak de kis idő után a félszellem megtorpant.

-Mi az InuYasha?
-Szellemszagot érzek.

-Shippou Rin Kohaku! Bújjatok el. – a három említett engedelmeskedett.

-AsaYoru!(InuYasha)

-Á! Emlékszel rám? Ez nagyon kedves.

-Cccá! Ez nem kedvesség csak a szagod undorító! Érzem rajta Naraku gusztustalan bűzét.

-Szerintem nem rossz! –mosolygott AsaYoru.

-Na de állj ki velem!

-Most nem érek rá, de majd megbeszélünk egy időpontot, és akkor majd kiállok veled! Rendben?

-Mit képzelsz te magadról?

-Jaj hagyjuk már abba! Most nem ezért jöttem. Hanem egy icike-picike dologért! –ekkor hüvelyk és mutató ujjával mutatta milyen kicsiről, beszél. –pontosan akkora, mint egy ékkőszilánk.

-NEM! Nem engedem! –kiabálta a szellemírtólány. –most pedig megöllek!

 -Nem-nem! Ma itt csak egy ember fog meghalni, aki már eleve halott –mondta mosolyogva.

-Hallgass! Takarodj innen.

-Mindjárt! Csak ne sürgess! – a lány a kezét az égre emelte majd a bokorra, ahol Kohaku rejtőzött, a fiú magasba röppent és azt sem tudta, hogy mi van vele. Kohaku AsaYoruval az égbe röppent majdnem 10 méterre a föld felszínétől de még így is jól lehetett látni, hogy mi történik.

A szellem megfogta Kohaku hátában lévő szilánkot, és egy mozdulattal kitépte helyéről. A fiúba ekkor visszatértek az emlékek születésétől egészen a mostani pillanatig. Kohaku zuhanni kezdett.

-Ne! Kohaku!(Sango)

-Kérlek InuYasha kapd el!(Kagome)

-Rendben. –azzal felugrott és elkapta a fiút és visszaereszkedett vele a földre. Óvatosan lette és odébb ment, hogy Sangonak helyet szorítson.

-Kohaku! Kérlek, ne halj meg!

-Nővérem!

-„Mindenre emlékszik” –állapította meg Sango.

-Sajnálom!

-Nem tettél semmit, amiért haragudni kéne rád!

-De igen! –ekkor egy kis vér csordult ki a száján. Sango letörölte. Kirara közben odasétált a fiúhoz és hozzábujt.

-Szia Kirara! Te is bocsáss meg!

-Már mondtam! Nem tettél…

-De igen! Megöltem apáékat és a többi szellemirtót! Majdnem veled is végeztem. Ráadásul rengeteg falut lemészároltam! – a fiú ezt erősseb hangsúllyal mondta könnyeivel küszködve, de a harcot nem tudta megnyerni felettük… sírni kezdett. Látva öccse fájdalmát Sango sem bírta tovább, ő is sírni kezdett.

-Ne aggódj! Nincs semmi baj! Minden rendben lesz! Meglátod!

-Nem! Már semmi nem lesz a régi!

-Ne mondd ezt! –mondta elcsukló hangon a szellemíró

-Sango! Én szeretlek!(Kohaku)

-Én is szeretlek Kohaku!

-A fiú elmosolyodott szemét becsukta, de ekkor kilehelte utolsó leheletét is és szíve sem dobbant többé…

-Kohaku! –Sango leborult az élettelen testre és csak zokogott.

Kirara is érezte, hogy baj van és ő pici könnyeket hullajtott.

Kagome odament Sangohoz és átölelte, majd látva barátnője fájdalmát ő is sírni kezdett. A fiúknál is megjelentek a fájdalom jelei. Mindketten mozdulatlanul álltak, nem tudták hogy mit tegyenek.  Végül mindketten letöröltek egy-egy könnycseppet arcukról, ami lecsordult a szemükből.

-Sa-Sango! –kezdte óvatosan a Miroku. El kell temetnünk.

-Sango nagy nehezen bólintott. Felállt az élettelen test mellől és ölébe vette Kirarát és odasétált a szerzeteshez

-Miroku, kérlek a legszebb imádat, mondd el érte

-Ez csak természetes! –válaszolta a szerzetes és megölelte a szellemírót.

InuYasha közben ásni kezdett egy gödröt. Egy gyönyörű szép fa árnyékában temették el Kohakut.

Rin Shippou sírva jöttek elő a bokor mögül. Mindent hallottak. Mikor belehelyezték Kohakut végső nyughelyébe a két kis gyermek virágot tettek a sírra. Shippout felvette Kagome, Rint pedig InuYasha. Kirara Sango öléből figyelte szomorúan az eseményeket.

Körbe állták a síremléket majd hallgatni kezdték a szerzetes szavait amint elbúcsozott Kohakutól és megáldotta sírt. Mikor a beszédnek vége lett néma csendben álltak a sír fölött. Sango Kagome Shippou Rin és Kirara sírtak.

InuYasha odament Sangohoz.

-Nagyon sajnálom –kezdte. –Ezért Naraku még nagyon meg fog fizetni! Ígérem neked!

-Köszönöm és megölelte a hanyout.

-Induljunk! –mondta Sango.

-„Kohaku ég veled! És ne aggódj! Ezt Naraku nagyon meg fogja bánni!”(Sango)

 A csoport szomorúan indult tovább. Megtörtek voltak és pontosan tudták, hogy Naraku most milyen boldog. Teljes szívükből gyűlölték és mindenki megfogadta hogy ezért még bosszút állnak.

Mindenmegtörténhet!!!

BETEKINTÉS

-Jaj istenem mi lehet Kagoméval? Már majdnem három hónapja nem volt itthon. Valami történhetett vele! Valami nincs rendben! –aggódott Kagome anyukája.

-Apa! Szerinted, mi lehet vele?

-Én sem tudom pontosan.

-Miért nem jött haza? Nem sokára megint elkezdődik az iskola, és nem tudunk mit kitalálni, hogy miért nincs itt.(anya)

-Nekem van egy ötletem!

-Mondd mi az Souta!

-Hát nem biztos, hogy tetszeni fog!

-Nem baj! Ha hihető, akkor jó lesz!

-Rendben! Arra gondoltam…

-mondjuk azt, hogy elrabolták! –szolt közbe nagyapa.

-De apa!

-Akkor azt, hogy kórházban van, mert halálos beteg!

-Apa ezek nem jók!(anya)

-Igazad van!(nagyapa)

-De akkor mi legyen?(anya)

-Elmondhatom végre?(Souta)

-Ja igen!(anya)

-Szóval! Arra gondoltam, hogy monyuk azt, hogy Kagome elköltözött itthonról és, hogy oda jár iskolába!(Souta)

-De hova költözött el?(anya)

-Hát apuhoz!

-Mi csoda? Mi ütött beléd Souta?

-Jól van csak egy ötlet volt! Még mindig jobb mintha elrabolták volna!

-Igaza van, lányom.(nagyapa)

-Rendben megyőztetek! Holnap bemegyek az iskolába és megmondom az igazgatónak! De apa! Ne felejt el, mit kell mondani, ha telefonon keresik!

-Tudom!

-Rendben! –bólintott anya és kiment a konyhából! Souta és nagyapa befejezték a reggelit. Souta megetette Buuyot majd kiment az udvarra, nagyapa pedig elment varázsigéket írni.

Mindenmegtörténhet!!!

XVI. Fejezet: Egy kis boldogság

Az utóbbi időben a csapatra sokszor kihűlt a szomorúság és a bánat, de úgy döntöttek, hogy inkább ezt nem mutatják ki egymásnak, ugyanis mindenki tudta, hogyha valakin túlságosan is eluralkodik a keserűség, akkor az a többiekre is áthat a rosszkedv, és ezt nem engedhetik meg maguknak.

-Közeledünk Narakuhoz! –kezdte InuYasha.

-Talán érzed? –érdeklődött Kagome.

-Nem!

-Akkor? –kapcsolódott be a beszélgetésbe Miroku.

-Itt még a fű sem nő!(InuYasha)

-Erre mindenki végig néz a tájon és észrevettek, hogy a hanyounak igaza van. Rin ijedten szaladt InuYasha mellé! A fiú ölébe vette a lányt, aki nem sokára elaludt.

-Szerintem álljunk meg itt éjszakára. –javasolta InuYasha –Rin már fáradt.

-Nocsak InuYasha! Szokatlanul kedves vagy ezzel a lánnyal. –gúnyolódott Miroku.

-Még jó hogy! Hiszen még csak gyerek…

-Shippou is az!

-Az nem számit! – a hanyou letette Rin egy fa tövébe Shippou odaszaladt és elaludt a lány mellett. Kirara védelmezőlég melléjük feküdt és ő is elaludt de minden neszre figyelt…

-Sango! Nem megyünk fürdeni? (Kagome)

-az jó lenne! De láttál valahol valami tavat?

-Ott van az orrod előtt! –mosolyodott el Kagome közben pedig kezével mutatta, merre van a víz.

-Sango elindult mögötte pedig Kagome, de Kagomét visszarántotta InuYasha és azt, súgta a lány fülébe:
-Beszélni szeretnék veled, ha visszajöttél.

-Kagome annyira meglepődött hogy azt sem tudta, hogy mit mondjon.

-Ööö… rendben! –válaszolta a lány egy kicsit habozva

Mikor a lányok a vízhez értek nem haboztak, gyorsan leöltöztek és belevetették magukat a fürdésbe. Meleg fülledt nyári este volt, így a víz kellemes volt a lányoknak és önfeledten beszélgetni kezdtek.

-Mondd csak Kagome! Mit mondott neked az előbb InuYasha?

-Azt hogy szeretne velem beszélni, hogyha végeztem.

-Vajon mit akarhat?
-Nem tudom! De remélem nem rossz hír. –mosolyodott el Kagome. -De mesélj mi a helyzet Mirokuval? Látom rajtad, hogy nem közömbös a srác!

-Srác? Ez meg mit jelent?

-Azt jelenti, hogy fiú csak más szóval! –válaszolta mosolyogva.

-Aha! Hát tudod nekem Miroku már akkor többet jelentet, mint egy barát, amikor először megláttam.

-De akkor miért nem volt semmi?

-Mert féltem!

-Ugyan mitől?

-Attól hogy visszautasít! Mert állandóan megnézi a lányokat, és mindegyiktől megkérdezi hogy lesz-e a gyermekei anyja! Meg a múltkor is el akart menni mikor fájt a keze, mert hogy nem vagyok biztonságban mellette! Nagyon megijedtem akkor!

-Csak azért mondta, mert féltett!

-Majd beszélek Mirokuval erről. Kagome! Min gondolkozol?

-Csak eszembe jutott, amit a múltkor mondott InuYasha.

-Miért mit mondott?

-Azt hogy szeret, de az már régen volt és biztos, hogy a láz miatt beszélt össze vissza!

-Szerintem azért majd kérdezz rá!

-Igazad van!

A fiúknál:

-Mit súgtál Kagoménak?

-Csak, azt hogy szeretnék vele beszélni, ha végzett.

-És miről?

-Miroku neked, muszáj kérdezősködnöd??

-Igen!

-Akkor elmondom!

-Én is így gondoltam! –InuYasha szúrós pillantását látva azonban még hozzáfűzte:

-Bocsánat! Folytasd! –mosolyodott el a szerzetes.

-Arról akarok vele beszélni, hogy szeretem, mert mikor AsaYoru megtámadott minket akkor mondtam neki, de az óta nem beszéltünk róla!

-Nem hagyom, hogy egy félszellem előbb szerezze meg álmai nőjét, mint én!

-Ezek szerint te is elmondod Sangonak?

-Igen de az előző jobban hangzott –mondta mosolyogva a szerzetes.

-Jaj Miroku!

-MI van?

-Semmi! –mosolyodott el InuYasha is.

Sango és Kagome visszajöttek a fürdésből. InuYasha felállt és odasétált Kagoméhoz.

-Akkor mehetünk? –kérdezte titokzatos mosollyal a fiú. Kaogome majdnem elájult mikor így látta a hanyout.

-Persze! –vágta rá a lány. Visssza mentek a tópartra.

Eközben Sango és Miroku beszélgetni kezdett. Aztán Sango Mirokunak szegezte a kérdését:

-Szerzetes! Múltkor miért akartál elmenni tőlem?

-Mert akkor úgy éreztem, hogy nem vagy biztonságban mellettem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a kezemen lévő lyuk beszippant veled együtt. És azt nem bocsátottam volna meg magamnak…

-De Miroku… -kezdte Sango, de nem fejezte be, mert a szerzetes felemelte kezét jelezve, hogy még nem fejezte be.

-… mert szeretlek –vallotta be végre a szerzetes a lánynak minden szava elakadt, nem tudott mit mondani, helyette inkább megcsókolta a szerzetest. A fiú nem késlekedett, már régóta várta ezt a pillanatot mikor érezheti Sango tényleg csakis az övé, visszacsókolt és keze szépen lassan levándorolt a lány fenekére. Azonban most nem kapott egyetlen pofont sértő szót vagy szúrós pillantást, hanem csak egy mosolyt a szellemirtó részéről, ami elárulta mennyire is tetszik neki a dolog. 

Mindenmegtörténhet!!!

XVII. Fejezet: Kikyou felbukkanása

 

 A tóparton InuYasha és Kagome leült.

-Mit akartál mondani?(Kagome)

-Nem is tudom, hogy hol kezdjem.

-Akkor kezdem én.

-Jó!

-Nem tudom, hogy emlékszel, e hogy mit mondtam neked, amikor AsaYoru megtámadott minket.

-Azt mondtad, hogy ne halljak meg mert…

-mert szeretlek. Akkor én azt komolyan mondtam.

-Akárcsak én.

-InuYasha! Ezt most komolyan mondod?

-Igen.

 Kagome nagyon boldog volt. A hanyouval megcsókolták egymást, de a szellem valamiért abbahagyta.

-Mi a baj? –kérdezte aggodva Kagome.

-Ember vér szagát érzem és tudom, hogy kié.

-És kié? –erre azonban a lány nem kapott választ a fiútól. Rájött magától, ugyanis 3 pár lélekrablót pillantott meg az égen. InuYasha szenvedő arccal nézett Kagoméra.

-Menj csak! –mondta mosolyogva, de belül nagyon mérges volt és üvöltött.

-Köszönöm –mondta a hanyou és egy puszit nyomott a lány arcára és el is tűnt.

Kagome visszasétált a többiekhez. Sango és Miroku egymás karjaiban beszélgettek. Kagome nem akarta őket megzavarni így hát inkább tett két lépést hátra de megbotlott egy kiálló gyökérben és egy sikoly kíséretében elterült a földön. Sango képtelen volt nevetés nélkül kibírni.

-Jaj! Kagome! Gyere már ide –mondta nevetve Sango.

-Bocsi de nem akartam zavarni –mentegetőzött a lány.

-Ugyan semmi baj de hol van InuYasha?

-Elment.

-De hova?

-Megérezte, hogy Kikyou vérzik és elment.

-Kikyou? Hogy lehet ilyen bunkó?

-Hagyjad Miroku! Nem érdekes! –mosolygott a lány.

-Kagome! Tényleg ezt gondolod? –érdeklődött Sango olyan arckifejezéssel, mint aki nem hiszi el a lánynak, amit mondd!

-Hát persze „Dehogyis! Kikyounak is pont most kell megsérülnie és ide jönnie” -gondolta Kagome de közben mosolygott, de a szeméből fájdalom tükröződött.

 

-InuYasha! Örülök, hogy látlak!

-Mit akarsz Kikyou? Ki támadt meg?

-Hát senki! Én magam sebesítetem meg magam, hogy ide gyere értem.

-De hát miért? –értetlenkedett a félszellem.

-Hát miattad! Hogy velem gyere –és megfogta hanyou kezét, és magával húzta.

-InuYasha valami rosszat érzett és valamiért furcsa volt neki a lány. De nem tudott ellenkezni. Teste külön életbe élt és Kikyou után ment.

 

Miroku közben elaludt, mivel az örvény egyre jobban és többet fájt neki mivel egyre nagyobb lett és sok erőt emésztett föl.

Kagome közben elmesélte az érzéseit Sangonak InuYashával kapcsolatban.

-Szinte gondoltam, hogy idegesít Kikyou felbukkanása!

-Még jó hogy! –mosolyodott el Kagome.

-Amúgy még nem mesélted el, hogy mit akart tőled Kouga.

-Ja! Megtámadták őket és elláttam a sebesülteket.

-Kagome! Más is történt, hiszen teljesen bele pirultál.

-Na jó! Elmondom, de kérlek senkinek, ne mond el! Jó?

-Rendben.

-Tudod Kouga és én csókóloztunk, és már egyikünkön sem volt felső csak rajtam melltartó.

-Melltartó? Az mi? De hagyjuk! MIT csináltatok?

-Jaj nem történt semmi! Csak csók.

-Na jó ez most durva volt.

-Tudom!

-Még valami esetleg?

-Hááát lenne itt még valami.

-Jézusom! Ugye az nem volt ennyire durva?

-Nem dehogyis! Csak az volt, hogy egy estét végigbeszélgettem Sesshoumaruval! –mosolygott a lány.

-Sangonak a lélegzete is elállt a csodálkozástól…

-Úgy gondolom Kagome, hogy ideje egy fiúnál leállnod!

-Jaj Sango. Már régen választottam! Te is tudod jól, de most nagyon idegesít Kikyou felbukkanása…

-Elhiszem! Szerintem aludjuk!

-Rendben!

-Kagome!

-Igen?

-Szerinted, nem lenne ciki, ha oda bújnék Mirokuhoz?

-Nem dehogyis! Bújj oda! Én is ezt tenném.

-De téged nem zavar?

-Nem -mosolyodott el a lány ezzel leplezve milyen szomorú sok minden miatt de legfőképp InuYasha miatt!

 

Folyt. Köv. a fanfiction 4-ben