Minden megtörténhet!!!

V. Fejezet: szomorú elválás

-Ez Kagome!! -mondta Shippou Rinnek. Mindketten lefeküdtek a földre és kikukucskáltak.

-Nagyon széplány!-mondta Rin.

-Igen!! Szerintem is!-bolintott rá az ifjú rókaszellem.

-Mindenki figyeljen ide!!! MI VAN ITT??? -kiabálta még egyszer Kaogme. A többieknek csak most tűnt fel a lány mikor az besétált középre. Mindenki elhallgatott.

-Most mondom! Egy csepp vért sem akarok itt látni.

-Ha harcolni jötunk volna, akkor már elkezdtük volna!(Sesshoumaru)

-Így igaz! És… kezdte Kouga, de mikor meglátta a lány szúrós tekintetét inkább nem, folytatta. A lány egy pár farkas szellem köszöntését hallotta.

Szia Hugi! -Kagome odaintett nekik majd odament InuYashához és megkérdezte:

-Te hívtad őket ide??

-Mit képzelsz te rólam??

-Jól van, na! -mosolyodott el Kagome.

-Amúgy mind a ketten téged keresnek!

-Igen?? És mit akarnak?

-Nem tudom!

-Akkor odamegyek és megkérdezem. Minjárt jövök!

-Veled megyek!

-Nem kell! Tényleg! -nyomott egy puszit a fiú arcára és otthagyta. Odament a „vendégekhez”.

-Na halljam! Mit akartok?

-Segítséget! -mondta a nagyúr suttogva hogy az öccse ne hallja meg!

-Miii? Egy haldotól kérsz segitséget?? -kérdezte a lány fél mosollyal az arcán.

-Nem! Én tőled kérek szívességet! -mondta egyszerűen Sesshoumaru.

Kagome ezt a válszat nem nagyon értette de nem foglalkozott vele!

-Öö.. Rendben! Miben kell segítenem?

-Rin!-hallatszott Sesshoumaru hangja.

-Igen?-Egy kislány jelent meg a szellem melett!

-Ő itt..-kezdte Sesshoumaru

-Kagome! Tudom! -felelte mosolyogva a lány.

-Honnan?? Na mindegy! Nem érdekes! Ő fog rád vigyázni amíg én vissza nem jövök. Jó?? Ne mozdulj mellőle és a barátai mellől!!! Rendben? Megérteted??

-Igen Sesshoumaru nagyúr!

-Ne hívj nagyúrnak! Már mondtam!jó?? -kérdezte mosolyogva a lánytól és leguggolt a lányhoz. Kagome még sosem látta mosolyogni a szellemet.

-Rendben -mondta a lány de egy könnycsepp csordult le az arcán. Sesshoumaru finoman letörölte és megsimogatta a lány arcát. Kagoménak a szája tátva maradt(jelképesen)

-„Sesshoumaru gyengéd egy halandóval?” -gondolta Kagome!

Azzal Sesshoumaru felállt és ott hagyta síró Rint Kagoméval aki megfogta a kislány kezét.

-Sesshoumaru nagyúr!!! -kiabálta Rin és a szellem után futott .

A szellem megfordult és úgy nézte a közeledő Rint! A kislány két kis kezét maga előtt tartotta hogy mielőbb a megérinthesse a szellemet.
Sesshoumaru leguggolt és úgy várta hogy a kislány odaérjen. Maga sem tudta hogy mit csinál, mikor a lány odaért rögtön megölelte a szellemet és erős zokogásban tört ki. Sesshoumaru kezét Rin hátára tette és ö is megölelte!

InuYasha odalépett Kagome mellé és szó szerint tátva maradt a szája a csodálkozástól. ”A bátyám érzelmi kötödést tart egy haladóval??? Ez nekem mára már túl sok”

-Hé Sess….

-Fekszik! -mondta Kagome lágyan ámulattól ittasan. Bocsi de ne  zavard meg őket és felsegítette a szellemet! Ő is odabujt a hanyouhoz és úgy nézték a szellemet és Rint. De nem csak inuYasha és Kagome csodálkozott el a történteken. Sangonak és Mirokunak is elakadt a szava. Sango még sírni is kezdett annyira meghatódott…Miroku odament a szellemirtóhoz és átölelte!(tapi nélkül!!!J)

Sesshoumaru most elengedte a lányt megtörölte az arcát, egy psuzit nyomott a homlokára és visszaküldte Kagoméhoz. Rint tett egy pár bizonytalan lépést majd megfordult és megkérdezte:

-Úgye visszajössz majd értem??? Én veled akarok maradni!!!!

Sesshoumaru meglepődött a kérdésen.

-Persze hogy visszajövök!!! De vigyázz magadra és ne sírj mert nekem nem kell egy síros kislány!! -mondta mosolyogva.

-A kislány is visszamosolygott majd visszaszaladt Kagoméhez.

-Yaken!! Indulunk!

-Persze nagyuram!

-Hiányozni fogtok!!! -kiabálta a szellem és Yaken után Rin. Siessetek vissza!!!

-Rin vagy igaz?? -fordult Kagome a kislányhoz.

-Igen!…szipogott még egy kicsit a lány.

-Tessék. Itt egy zsepi. Fujd ki az orrodat! -mosolygott Kagome.

-InuYasha!

-Igen?

-Vidd oda Rint a többiekhez. Addig én beszélek Kougával.

-Rendben! Engedelmeskedett a félszellem mert most nem akart veszekedni! Nost nem…túl szép napjuk volt eddig együtt…mindent elrontanának azzal aha veszekedni kezdenének.

-Sziasztok. Én Rin vagyok!

-Miroku!

-Sango! Ő itt pedig Kirara! -mutatott Sango egy kis macskára!

-Jajj!! De aranyos! -és megsimogatta a fejét. Kirara ezt egy kis „dorombolással” köszönte meg.

-Ő itt -folytatta Sango - pedig Ship….

-Hol van Shippou???

-Itt vagyok!!! -futott ki a rókakölyök a bokorból.

-Ö itt…

-Shippou! Tudom. Már megismerkedtünk. Shippou elvörösödött..

-Akkor az jó! Nem mentek játszani a többi gyerekkel itt a faluban?

-De! Azzal elindult és magával húzta Shippout is.

-Kirara! Vigyázz rájuk!- a kismacska bólintott és a gyerekek után ment.

-Szerzetes! Fordult Sango Mirokuhoz.

-Szívesen!

-Sango megölelte a szerzetest az pedig nem hagyhatta ki az alkalmat hogy ne tapizza le…ezért egy pofont kapott de most Mirokut nem érdekelte…fontosabb dolog miatt kellett megtennie…”nem tudhatja meg…nem szabad”(Miroku)

Minden megtörténhet!!!

VI.Fejezet :A titok

-InuYasha! -kezdte Miroku. -Mi volt az az ölelés előbb??? Te mag Kagome össze…

-Nem! Semmi sincsen köztünk te ütődött!

-Ja persze!

-Kétségbe vonod a szavam? -ordította InuYasha.

-Igen képzeld!

-Akkor készülj a halálra! Állj ki velem!

-Örömmel kedves barátom! -mosolyodott el a szerzetes.

-Na! Hé!! Fiúk!!! Elég legyen ebből!

-Kouga! Te mit akarsz?

-Ugyanazt mint a szellem! Segítséget! A klán nagy bajban van!

-Mi történt?

-Megtámadtak miket pár napja. Nagyon erős szellemek voltak. Sikerült megölnünk őket de nagyon súlyos sérüléseket szenvedtünk nagyon sokan! És azt reméltem h te majd tudsz segíteni

-Rendben! Segitek! De várj még pár percet! Szolok a többieknek .-és otthagyta a farkasdémont.

-Sziasztok!

-Szia Kagome! -köszöntötte Sango és Miroku.

-Mi most egyedül hagyunk…

-Ne! Nem! Csak azért jöttem hogy megmondjam egy pár napra elmegyek.

-Micsoda??? -Háborodott fel InuYasha.

-Nem mész sehova! Megtiltom!

-Nem tiltasz meg semmit!

„Na eről ennyit hogy nem fogok veszekedni vele” -gondolták mind a ketten.

-Elmegyek és kész! -Kagome ezt már kicsit sem nyugodt hangon mondta.

-Pár nap múlva visszajövök! Sziasztok!

-Szia Kagome! -köszönt el Miroku majd Sango.

-Kagome ne!!

-Mit ne InuYasha?? -lepődött meg Kagome de nem csak ő. Miroku és Sango is.

Sango megbökte Mirokut.

-Ne most! Hagyj!

-Gyere már!

-Mi? Ja! Jó!

Azzal Miroku és Sango szépen arrébb somfordáltak.

-Mit ne InuYasha? -kérdezte megint a lány mivel látta hogy a fiú nem nagyon akar válaszolni.

-Hát…-habogott a fiú, lesütötte szemét és csak annyit mondott:

-Semmi!

-Rendben! Ezt megbeszéltük! -mondta Kagome de látta hogy a fiút bántja valami. Hátat fordított és elindult de InuYasha megfogta és visszahúzta és megölelte.

-Mit csinálsz az asszonyommal te korcs?? -üvöltötte Kouga és már rohant is InuYasha felé.

A fiú ezt észre vette és ellökte magától Kagomét és előrántotta a kardját.

-Kouga! Ne!! InuYasha! Elég!!

-De Kagome! Ő kezdte!

-Nem érdekel! Most pedig megyek majd jövök!! Szia!

Kagome!!! Ne!! Én.. én.. Szeretlek!! -InuYasha nagyon halkan szinte suttogva mondta ki az utolsó szót.

De már késő volt. Kagome már nem hallotta meg, mert Kouga felkapta és már futott vele a farkasverem felé. De ,más meghallotta…(J)

InuYasha elrakta a kardját és odament Sangoékhoz akik csak álltak és bámulták a fiút!

-InuYasha! -kezdte félénken Sango.

-Mi van?? (InuYasha)

-Te szereted Kagomét?? (Sango)

-Cccá! Honnan vetted ezt a hülyeséget. (InuYasha)

-Te mondtad az előbb…(Sango)

-Hogy mit mondtam??? (InuYasha)

-Azt hogy szereted!! (Sango)

-És ezt szerinted ö is hallotta???

-Ki? (Sango)

-Kagome? (InuYasha)

-Nem hiszem! Miért? (Sango)

-Húúú… akkor jó!!! (InuYasha)

-De InuYasha! El kell mondanod neki hogy szereted!!(Miroku)

-Miért te elmondtad San…

-InuYasha! Csend!!!

-Mit nem mondott el és kinek?? -érdeklődött Sango.

-Ááá.. semmit! Tudod mikor szerelemes az ember akkor össze vissza beszél! Igaz InuYasha??

-Hát…. persze…-nézet bizonytalanul a fiú a szerzetesre majd Sangora!!

-És most ha megbocsátasz drága Sango akkor lenne egy két mondani valóm InuYashának!

-Felőlem! Nyugodtan! -és elment Shippouhoz és Rinhez.

-Ide figyelj InuYasha! -kezdte Miroku hosszas beszédét.

-Miroku! Légyszives! Csak röviden! Tudom hogy szerzetes vagy de nem akarom végighallgatnia a prédikációdat.

-Gúnyolódsz?

-Próbálkozom! -feleselt a félszellem.

-Na csak annyit akartam hogy nehogy elmondd Sangonak hogy szeretem, mert különben nagyon megjárod. Megérteted?

-Ez most fenyegetés akar lenni? -pimaszkodott Inuyasha de azért közben mosolygott.

-Nem! Dehogyis. -és megeresztett egy mosolyt, de arca és szeme szomorúságot tükrözött.

-Mi a baj Miroku??

-Semmi!

-Látom rajtad hogy van valami. Szeretném ha elmondanád. Bízhatsz bennem.

-Miroku még sosem látta ilyen őszintén beszélni a félszellemet ezért elmondta neki ami a szívét nyomta.

-Tudod van ez az örvény a kezemen. Ha nem tudjuk megölni Narakut az örvény beszippant engem és mindent és mindenkit aki akkor a közelemben lesz. És ki tudja hogy ez az egész mikor fog megtörténni. Lehet hogy addigra családom lesz és őket is beszippantom vagy titeket esetleg Sangot. Ezt nem engedhetem meg! Ezért nem engedhetek magamhoz túl közel senkit, főleg azt nem akit nagyon szeretek.

-Miroku! Sajnálom. -a félszellem hangjából hallani lehetett hogy őszintén gondolja.

-Ugyan nem kell!! De kérlek ne mondd el ezt a dolgot senkinek!! Jó??

-Persze! Ígérem!

-Köszönöm.

Még sokáig beszélgetett egymással InuYasha és Miroku. A hanyou beszámolt a szerzetesnek a folyóparton történt dolgokról ha már Miroku a bizalmába fogata úgy érezte ennyit ő is megtehet.

-Sangonak nem mondod el??

-Nem! Neki úgyis elmondja majd Kagome ha visszajön. -válaszolt Inuyasha.

Igazad van. Nem megyünk vissza a faluba?

-De, menjünk!

Azzal elindultak vissza a táborba.