18. rész

-Elegem van belőled! –ordította Kagura, és eltávolodott Narakutól.

-Valóban így gondolod? –kérdezte, és valamit elővett, majd erősen megszorította. Kagura a földre borult, és elájult. –A mihasznára nincs szükségem. Majd később végzek vele, de előbb rajtatok a sor! –azzal parancsot adott a démonoknak, akik rögtön támadtak.

-Csonttörő! –hallatszódott Sango kiáltása, azzal már indult is a bumeráng, ami pár démont elpusztított.

-Indulj szél! –azzal Miroku előhozta a szelet, ami elkezdte beszívni a démonokat. Hamarosan meg is jelentek a méregdarazsak.  Miroku visszavonta a szelet. –Fenébe… -mondta, majd rögtön Sangora terelődött a figyelme, aki nem a démonokat, hanem a darazsakat ölte.

 Inuyasha eközben  Narakuval harcolt. Mindkettőjükön volt már rengeteg seb, de nem komolyak.

-Vasromboló lélekrabló! –ordította, amivel hatalmas csapást mért Narakura, de nem annyira, hogy meghaljon.

-Még találkozunk! –mondta, majd eltűnt.

-Gyáva… -mondta Inuyasha, és összerogyott. Valami furcsát érzett a levegőben. Felnézett az égre, és egy apró démont pillantott meg, ami a földre ért.

-Kahigo vagyok… -mutatkozott be, majd meghajolt. –Azért jöttem, hogy megöljelek. Na, kezdjünk is hozzá! –mondta.

Kahigonak két apró szárnya volt, amit alig lehetett észrevenni. A lány csak álldogált, majd ránézett az összerogyott féldémonra.

-Gyerünk már! Mire vársz, tapsra?! –kérdezte, mire Inuyasha mérgesen felállt.

-Most véged, Kahiga! –kiáltotta, majd lecsapott a lényre, ami eltűnt, és a háta mögött jelent meg.

-Te idióta, a nevem Kahigo! –azzal elkezdte legyezni szárnyaival, ami kábító port bocsátott Inuyashára, aki nem bírt tovább harcolni. –Ez így túl künnyű… Na de jöjjön a munka következő része. –kezén karmok jelentek meg, és belemélyesztette körmét.

-Most véged! –kiáltotta Kagome, és egy nyilat lőtt a lény fele, ami jóval a feje fölött repült el..

-Azt hiszed, hogy megállíthatsz? –kérdezte, és kihúzta karmát Inuyashából. –Még várj egy kicsit… Bizonyára te vagy Kagome!

-Igen, de térjünk a tárgyra! Most véged! –kiáltotta, és újabb nyilat a lény fele. Mikor majdnem eltalálta, eltűnt.

-Mi? –csodálkozott. Nem hitt a szemének. -Ez meg hogy lehet? –kérdezte.

-Oda is figyelhetsz! – megjelent a lány előtt Kahigo, és hatalmas sebet ejtett rajta. –Ez így pofon egyszerű! –sóhajtott, majd mikor felette elszáguldott a csonttörő.

-Most küzdj meg velem! –kiáltotta Sango, és elkapta a bumerángot.

-Rendben.. Hátha veled jobb lesz.. bár kétlem… -mondta, és karmaival elkapta a bumerángot, amit feléje hajítottak. –Most meghalsz! –azzal hatalmas erővel visszadobta, amit Sango az utolsó pillanatban elugrott. Mikor újra felé tartott, megpróbálta elkapni, kevés sikerrel. Egyik karja megsérült. Nem bírta megmozdítani.

 Kahigo újból eldobta a bumerángot, amit Sango nem tudott kikerülni. Már felkészült a legrosszabbra, ám ekkor eléje ugrott Miroku, akin a Csonttörő mély sebet hagyott.

-Miroku! Miroku, jól vagy? –kérdezte Sango, és letérdelt a szerzeteshez.

-Persze… -mondta, de mikor fel akart állni felordított. –Illetve mégsem.. –azzal elájult.

-Ne! Miroku! –sikította, majd mérgesen ránézett Kahigora, aki fintorgott.

-Ó, milyen megható… El ne kezdjek sírni… -mondta nyájasan.  Sango felvette a Csonttörőt, és teljes erejéből nekivágta Kahigonak, akit eltalált. –Hé, hogy mersz akkor támadni, amikor beszélek?! Ezt most megkapod! –A bumerángot felvette, és jó messzire eldobta. –Most már nyugodtan megölhetlek… Búcsúzz el az életedtől..

19.rész

 -Most már nyugodtan megölhetlek… Búcsúzz el az életedtől!

-Igen, ezt az előbb is mondtad. –válaszolt Sango, és ásított.

-NE MERJ NEKEM FELESELNI! –visította teljes hangon. Sango letérdelt a földre, és befogta fülét.

-Sárkány tánc! –hallott egy ismerős hangot Sango, felemelte fejét. –Kagura?

Kahigon apró sebeket ejtett (mert picike?). Felnézett ő is.

-Hát te meg ki vagy? Naraku nem mondta, hogy még egy ellensége van.. De hát azt mondta, hogy.. –elkezd számolni az ujjain –három ellensége van!

-Eszement! Naraku hülyeségei beléd mentek?! 4 ellensége van!

-Köszönöm… Hé, te ki vagy?! –kérdezte. Sango elvágódott. „Talán Kagurának igaza van..” –Most már úgy is mindegy.. De előbb végzek vele! –mutatott Sangora.

-Hát te tényleg idióta vagy! –mondta Kagura, és Sango elé állt.- De csak a testemen keresztül!

-Kagura? –kérdezte a lány, még mindig csodálkozva. „Ő lenne az, de mégis ilyen… Hogyan?” Sűrű gondolatok kóvályogtak fejében, nem hitt a szemének.

-Szélkarmok! –kiáltotta, és megidézte őket. Kahigot rengeteg eltalálta, egyik szárnya eltörött, leesett a földre.

-Csúnya vagy! –kiáltotta, és elkezdett sírni. A két lány egyformán csodálkozott.

-Biztos, hogy Naraku ivadéka vagy? –kérdezte Sango, és felállt. Előhúzta kardját, és Kahigora támadott. Kahigo könnyen kivédte, és belekarmolt a lányba.

-Hogy mered megkérdőjelezni?! Én vagyok a legjobb inkarnációja!

-A bugyuták bolygóján? –kérdezte Kagura hozzá vigyorogva. –De mit is csinálok én… Most meghalsz! –azzal legyezőjével suhintott, és Sango visszarepült hozzá. –Vigyázz! –azzal Sango fele száguldott a bumerángja. Sango nem bírta elkapni, ezért arrébbállt.

-Sárkány tánc! –kiáltotta, és Kahigo súlyosan megsebesült.

-AÚ! MAMI!! –visította. –Most visszakapod! –megfordult, és teljes erejéből kezdte mozgatni szárnyait. A kábító por elindult feléjük, de Kagura könnyen visszafordította.

-Már elfelejtetted, hogy a szélen uralkodom? –kérdezte. Sango eldobta a Csonttörőt, amit Kahigo könnyen kikerült. A lányt ez annyira kimerítette, hogy térdre rogyott. A közelükbe repült a démon , és úgy kezdett karmolni.

-Hűha, nagyon beijedtem.. -mondta Kagura, és elkezdett nevetni. Sango elkezdte bökdösni. –Mi van már? –kérdezte, és a lány csak  Kahigora mutatott. –Kezdem érteni…

-Végetek! –visította, és egy hatalmas karmolást küldött feléjük. Sango becsukta szemeit: érezte, hogy ezt nem éli túl.

-NEEEE! –sikította Kagura, és a lány elé állt. Áthatoltak rajta a karmok, és a szélboszorka összeesett, de előtte egy sárkány táncot küldött Kahigora, akit elpusztított.

-Kagura! Kagura! –kiáltotta Sango, és a lányra nézett. –Jól vagy?

-Nekem.. végem… öljétek meg Narakut… Viszlát… -nyögte, majd meghalt.

-Nem, Kagura! Ne halj meg! –mondta, és egy könny csordult le arcán. –Nem halhatsz meg! Kagura! –mikor rájött, hogy meghalt, megölelte a testet. –Nem felejtelek el… Nem felejtelek el soha, Édes Kicsi Kagura… -mondta, majd felállt, és a többiekhez indult.

20. rész

Ami ezek után történt:

 Sango az egyik fa alatt ült, és nézett a semmibe.

 Keze még be volt kötve, de nem érdekelte. Könnyei fürgén csurogtak le arcán. Csak egy dologra bírt gondolni: Kagurára. „Miért… Miért tette ezt?” kérdezte magától gondolatban.

  Miroku leült mellé.

-Sajnálom, ami történt. Tény, hogy nélküle már egyikünk sem élne.. Emiatt hálás vagyunk rá…

-Csak a saját nevedben beszélj Miroku! –kiáltotta oda Inuyasha.

-INUYASHA! Fekszik! –ordított rá Kagome.

-Aú, ezt most miért kaptam?!

-Inuyasha, most hagyjad őket egy kicsit, és viselkedj!

-Fogd be, Shippou.

-Folytathatnám? –kérdezte Miroku idegesen Kagomeéktől.

-Persze, itt se vagyunk! Gyere Inuyasha!

-Na de most miért? –kérdezte Inuyasha meghökkenve.

-Ne akard, hogy rád üvöltsek!

-Rendben, megyek már.

-Szóval, mielőtt megszakított volna ez a barom..

-Hé, hallom ám! És tudd meg, hogy kutya vagyok, nem csirke!

-Fekszik!

-Mint már mondtam… -üvöltötte túl Inuyasháékat. –Hálásak vagyunk neki emiatt.

-De… -akart ellent mondani Inuyasha.

-FEKSZIK!

- ÉS HA MÉG NEM IS TUDJÁK EGYESEK.. –ordított a szerzetes a hitetlenkedő kutya felé. –Nagyon hálásak vagyunk neki. És most új dolgunk is van: megbosszulni Kagurát.

-NA ÉN NEM FOGOM MEGBOSSZULNI, AZ BIZTOS!

-Fogd már be, Inuyasha!

-Na de Shippou, hogy beszélsz?!

 Miroku idegesen megrázta a fejét, és felemelte Sangot.

-Gyere, menjünk inkább oda, ahol nincs ennyi féleszű.. –mondta, mire Sango bólintott.

 Inuyasháék csak néztek  utánuk.

-Most boldog vagy?! Lemaradunk miattad Miroku beszédéről! –ordított rá Kagome Inuyashára.

-Mi? Az én hibám? –kérdezte, majd legyintett.

-Igen, a tiéd! –mondta Shippou, mire Inuyasha többször is fejbe vágta.

-Nem, nem az enyém, és fogd be, mielőtt szét passzírozlak!

-Inuyasha! Mit mondtam Shippou veréséről?!

-Semmit.. –motyogta Inuyasha, remélve, hogy Kagome nem hallja meg.

-FEKSZIK! ÉS IGENIS MONDTAM! Olyan idióta vagy..

-Augh.. Én? Idióta? Te vagy az!

 És így ment az egész vita, amíg meg nem haltak…

VÉGE