15.rész

-Fura, hogy Inuyasha értem jött… -mondta Kagome, és elindult befele a fürdőszobába, ahol átöltözött, és megfürdött.

 10 perc múlva már lenn ült a reggeli előtt.  Inuyasha állandóan mindenki körül sétált.

-Kész vagy? –kérdezte a lánytól vagy harmadszorra..

-Várd meg, amíg megreggelizek!

-Inuyasha, te nem eszel? –kérdezte a lány édesanyja, mire Inuyasha megrázta a fejét.

-És most?

-Hisz most kérdezted fél perce! Várj egy kicsit! – mondta Kagome egyre ingerültebben.

-És most? –kérdezte Inuyasha két perccel később. Kagome letette az evőeszközeit.

-Inuyasha.. –nézett rá szeretettel mosolyogva. Majd hírtelen haragosra váltott az arca. –FEKSZIK! –mire hatalmas puffanással a földön maradt Inuyasha.

-Jó, csöndben maradok… -motyogta sértődötten.

-Kagome, ma meleg lesz nagyon. Vigyél magaddal fürdőruhát…

-Mi az a fürdőruha? –kérdezte Inuyasha.

-A fürdőruha egy olyan ruha, amit fürdéskor viselnek. –mondta Souta vigyorogva, ám édesanyja nézésére felállt, és elkezdett mosogatni.

-Na, a fürdőruha egy olyan ruha, ami fürdéskor viselnek..

-Én is ezt mondtam! –vágott bele a kisfiú, mire mindenki ránézett, sértődötten visszafordult. –Meg se szólaltam.

-.. És megvédi őket attól, hogy a másik nemű meglássa őket.

- Pár perc múlva újra megkérdezte Inuyasha. –Készen állsz már?!

-INUYASHA! Még eszem, várd meg, amíg készen nem leszek!

-És most?

-INUYASHA FEKSZIK!

-Kagome, nem túl morbid ez? –kérdezte aggódva az édesanyja.

-De, és fájdalmas.. –válaszolt a lány helyett a féldémon.

-De hát megérdemled! Állandóan idegesítesz!

-Mert lassú vagy! Én ennyi idő alatt már rég végeztem volna!

-Csak téged nem akadályoznának állandóan kérdéssel! Elegem volt, hazamegyek! –jelentette ki, majd elpirult. –Ja hogy már itthon vagyok..

-Mi az a nagy zaj? –kérdezte nagyapa, ahogy lement a konyhába. Kagome felállt, és elkezdett mosogatni.

-Kagome, majd én elvégzem a mosogatást… -mondta az öccse. A lány ott hagyta a tányért.

-Köszönöm Souta… -mondta, majd elindult felfele. Inuyasha csak nézett, majd teljesen meglepődött, hogy alig 1 perc alatt kész lett Kagome. A lány elindult kifele szó nélkül.

-Várj meg Kagome! –kiáltotta Inuyasha, és rohant utána.

- Mi tö…? –kérdezte a nagypapája.

-HALGASS! –kiáltottak rá Souta és édesanyja.

***

-Úgy, úgy utálom… Nem kérem meg, és mégis betegségeket talál ki nekem… Annyira idegesítő!

Inuyasha ezt hallgathatta egész úton, ahogy Kagome szitkozódott. Először látta olyannak, hogy Kagome a világából megy át a Középkori Japánba.

„Nagyon megbántódhatott, ha elmegy onnan az idejéből.. „gondolta Inuyasha, és hallgatta tovább a véget nem érő szitkozódást…

16.rész

Mielőtt még felvidították volna Kagomét Inuyasha és Souta, addig a másik világban Sango felébredt.

 Körbenézett. Kaede anyó kunyhójában volt. A másik sarokban aludt Shippou nagyokat hadonászva, és nemegyszer fejbe csapva magát.  Sango elmosolyodott. Fel akart ülni, de hatalmas fájdalmat érzett.

-oh, felébredtél? –kérdezte suttogva Miroku, mikor bement. –Eléggé megijesztettél minket.

 Leült a lány mellé, és nézte.

- Most már biztonságban vagy. Nyugodtan aludjál, pihenned kell. Nagyon kimerültél.

 Sango hosszan bámulta a szerzetest, majd a másik oldalára fordult.

-Mi a baj? –kérdezte Miroku kissé csodálkozva.

-Valamiért nem érzem magam nagy biztonságban… -mondta, majd magára húzta takaróját, és elaludt.

 Ezt a szerzetes zokon vette, ezért kiment a kunyhóból, és a kút felé indult. Mikor odaért, a perem mellé leült, és felnézett a csillagos égre. Némán figyelte a Holdat, majd elaludt.

***

-Miroku? –kérdezte Sango, amikor felébredt. Még éjszaka volt, alig múlhatott el éjfél. Felült, és körbenézett. Shippou békésen aludt.

Felállt, bár érezte, minden lépés fáradtságos. Felvette a takarót, és elindult kifele. Az éjszakai szellő jól esett neki bár aggódva nézett körbe a sötétségben. Elindult a kút fele: jól számított. A perem mellett egy alak aludt.

 Közelebb hajolt a lány, hogy meg tudja állapítani, hogy kicsoda az. Némán felsóhajtott, mikor látta, hogy Miroku az. Lefeküdt mellé, és betakarta a szerzetest.

-Jó éjszakát… -suttogta, majd mély álomba merült.

***

 Körülbelül fél óra múlva Miroku felriadt. Majd mikor megpillantotta a mellette fekvő lányt, kissé arrébbment. Nem akarta, hogy újabb pofont kapjon, mikor felébred. Mosolyogva nézte a lányt, aki hirtelen felült, és átölelte a szerzetest., aki ezen nagyon meghökkent, de végül is örült.

 Mindenféle gondolatok cikáztak át az agyában. Próbálta lecsendesíteni magában zajló eseményeket, amivel félig sikerrel járt. Rápillantott Sangora, majd megsimogatta a haját.

 „Milyen szép, mikor alszik…” gondolta. Sokáig nézte még a lányt, majd ő is elaludt, a lány mellé dőlve.

***

 Mikor megérkeztek Kagomeék a Középkori Japánba, elcsodálkoztak a félreérthető látványon.

Halkan elmentek a kút mellől, és a domboldalra ültek.

-Nem is gondoltam, hogy összejöttek.. –mondta Kagome a féldémonnak, aki még mindig csodálkozott. –Nagyon furcsa, nem?

-Amit Mirokuból ki lehet nézni, azon már nem is csodálkozok. Na de hogy Sango… - megcsóválta a fejét. Jut eszembe: mi volt az a reggelinél? Mikor az öreg megérkezett, annyira megváltoztál… -mondta, mire Kagome úgy nézett rá, mint akit épp most akar megölni. –Mit tettem? –kérdezte, és jobbnak érezte, ha meg sem szólal. Egymás mellett üldögéltek szó nélkül hosszú ideig.

17.rész

 Mikor reggel felébredt, rettenetesen megijedt, és rögtön elpirult. Mikor rájött, hogy átölelte a szerzetest, rögtön elengedte, és félősen körbenézett. Majd hatalmasat sóhajtott.

-Lennél… a gyermekeim anyja? –hallotta Miroku ismerős kérdését, aki még aludt.

 Sango megcsóválta a fejét.

-Jellemző… Te már csak lányokkal álmodsz. Szörnyű vagy.. –motyogta, majd fel akart állni, de valami megállította. Hátranézett: Miroku fogdosta a fenekét. –DISZNÓ! –ordította a lány, majd jól fejbe vágta a szerzetest, aki felébredt, és értetlenül nézett körbe.

-Aú… Sango, ezt most miért kaptam? –kérdezte.

-És még kérdezed?! –kiáltotta a lány.

-Nem csináltam most semmit!

***

-Kezdődik… -mondta Inuyasha és Kagome egyszerre, mikor meghallották Sango hangját.

-Kezeltetnie kéne magát Mirokunak… -vélte a féldémon. –Ez már egészségre ártalmas, ahányszor fejbe vágta már Sango…

-Igen… Nézzük meg, min akadtak ki megint, rendben? –kérdezte a lány, mire Inuyasha bólintott.

Azzal felálltak, és elindultak Sangoék fele.

-Kagome, Inuyasha! Visszajöttetek? –kérdezte őket egy ismerős hang.

-Nem, csak a szellemeink vannak itt.

-Inuyasha! –nézett a „kutyára” Kagome. –Szervusz Shippou! –köszöntötte barátságosan a barátját.

-Megint veszekednek? –kérdezte a rókakölyök.

-Biztos kéjenc módjára viselkedett Miroku. Bár hogy idáig engedte Sango…

 Ahogy közeledtek a kút felé, egyre hangosabban kellett beszélniük, hogy versenyt ordítsanak Sangoval.

-Mi történt? –kérdezte Shippou az ideges lánytól.

-Elegem van belőle! Állandóan ugyanazon jár a feje!

 Folytatta volna a választ, de egy nagyobb szél söpört végig a kútnál.

-Szélpenge! –hallottak egy ismerős hangot.

-Kagura! –mondták egyszerre.

-Nicsak, összejövetelt tartotok? Így könnyebb lesz titeket megölni! Sárkánytánc! –kiáltotta, mire mindenki különvált.

-Miroku, vigyázz Sangora és Kagomere! –adta ki a parancsot Inuyasha. Majd elővette a Tetsusaigat, és nekirontott Kagurának. –Most meghalsz! –kiáltotta, és a szélboszorka fele vágott.

-Gyenge próbálkozás, Inuyasha! –mondta, majd megjelent mögötte Naraku.

-Kagura… öld meg őket! –mondta a parancsot, mire Kagura körbenézett. Tekintetében látszódott, hogy nem tenné meg. –Mire vársz még?! Öldd meg Inuyashát!

-Igenis… -mondta, majd pengetáncot küldött Inuyashára, aki könnyen kivédte őket.

-Csak ennyi, amit tudsz? –kérdezte, és újra lecsapott ellenségére. Azonban a szélboszorkány arrébbállt, így Narakut találta el, ami megint csak egy bábu volt.

-Most meghalsz! –kiáltotta Kagura, és egy hatalmas szélvihart idézett meg.

 Felettük hatalmas méregdarázs raj volt, amit a szél könnyen elsöpört.

-Megőrült volna? –kérdezte Kagome csodálkozva.

-Úgy néz ki… -mondta Sango döbbenten.

 Hirtelen egy démon csapat száguldott feléjük, és megjelent Kagura mögött az igazi Naraku.

-Mi a fenét csinálsz, te alattomos boszorka?! –kérdezte ráförmedve Kagurára.

–Naraku, most meghalsz! –ordította, és előhozta a szélbordát. „Mi?! Kagura megengedte? Mi ütött ebbe az őrültbe?!”