A felejtés

A kis csapat elindult,  hogy felkutassák Narakut. Épp egy erdőben haladnak át, mikor a fák mögül egy öreg anyó jelent meg.

-Ki vagy te anyó- kérdezte a fél szellem, azzal előrántotta a Tessaiga-t

-Nyugodj meg, nem akarok harcolni. A nevem: Miyaru anyó. Én vagyok a fák bölcse. Azért jöttem, hogy segítsek nektek legyőzni Narakut.

-Mi, te tudod, hogy miképp győzhetnénk le?- érdeklődött Kagome

-Hahh, ugyan már, hisz Narakunál vannak a szilánkok, és az ékkő már majdnem teljes. Csak nem hiszitek, hogy legyőzhetnénk?- mondta Inuyasha kételkedve

-Naraku gyengepontja, a harcosok összefogása.- válaszolta az anyó és eltűnt.

-Vajon ez mit jelenthet?- tűnődött Miroku

-Hm, a harcosok vagyis mi. Tehát ha mi egyszerre támadunk akkor van némi esélyünk  Narakuval szemben.- okoskodott Sango

Ahogy ezen tűnődtek, kijutottak az erdőből. Épp indultak volna tovább, mikor az ördögi szellem, Naraku megjelent.

-Jöttem, hogy elvegyem a lánytól a szilánkokat.

-Naraku, harc nélkül nem kaphatod meg!- mondta Inuyasha és máris előrántotta kardját

A többiek is elővették fegyverüket és máris támadtak. Shipo elbújt egy bokor alá.

-Nagyszerű, így az erejük megsokszorodik.

-Shipo!!!!!!! Miért kellett elmondanod?- dühöngött a fél szellem és egy nagy ütéssel leterítette a róka démont.

-Inuyasha fejezd be. Most fontosabb dolgunk is van- parancsolt rá Kagome- Ne akard, hogy kimondjam!

A hanyou erre a mondatra visszaállt harci helyzetébe.

-Ostobák! Hisz nálam vannak a szilánkok. Most már legyőzhetetlen vagyok!- szólt Naraku

Azt majd meglátjuk te átkozott!

Naraku nem akart kockáztatni ezért elmenekült.

-Még látjuk egymást!

Amint palotájához ért, máris hívta legújabb inkárnációját.

-Michiyo! Gyere ide!

A sötétből előlépett egy alak. Első látásra olyan volt mint Kanna, de neki a tükre fekete volt.

-Michiyo, te látod a jövőt. Miért éreztem magam veszélyben?

-Az erejük megnő, ha egyszerre támadnak.- válaszolta a szolga

-Akkor menj el hozzájuk és használd a tükrödet- parancsolta Naraku

Eközben a kis csapat egy falu közelébe ért.

-Pihenjünk meg itt egy kis időre- tanácsolta Sango

-Rendben (inuyasha)

Nem sokkal a lefekvés után Inuyasha fülét egy furcsa zaj csapta meg.

-Mi a baj Inuyasha?

-Szellem lehet a közelben. Olyan szege van mint Narakunak!

-Akkor menjünk azonnal- és már vette is magához Sango a bumerángot

Ahogy kiértek egy kislányt láttak meg.

-Hiszen ez Kanna!

A kislány előre lépett. Pontosan úgy nézett ki mint Kanna, de tükre fekete volt.

Hát te meg ki az ördög vagy? Egy újabb reinkarnáció ugye?

-A nevem Michiyo- mondta a lány és előre nyújtotta tükrét.

A tárgyból egy fekete fény sugárzott ami elért mindenkit, majd összeestek.

Remek! Mindent elfelejtettek így nem tudják majd legyőzni Narakut- mondta Michiyo és eltűnt.

Pár óra múlva felébredt Kagome és Shipo, akik úgy döntöttek, hogy együtt tartanak.

Mikor a fél szellem  is felébredt és meglátta a szerzetest, azonnal előhúzta a Tessaigát, erre a Miroku is felébredt és ő is támadásba lendült. Annyira jól ismerték egymás harc technikáját. A támadás után mindketten a földre kerültek, épp kelnének fel mikor bevillan egy emlékkép:

Miroku és Inuyasha véletlenül meglátták a lányokat fürdés közben.

-Mi ismerjük egymást?- kérdezték a fiúk egymástól

Ahogy telt az idő szépen lassan mindenre kezdtek emlékezni. Úgy döntöttek, hogy tovább mennek, mikor egy hatalmas szellemet pillantottak meg és egy lányt.

-Csonttörő!

Ahogy a lány megölte a szellemet, megpillantotta a fiúkat.

-Kik vagytok?

-Nem ezt a lányt láttuk fürdeni?

-De ez volt az!

Miroku odalépett a lányhoz.

-Mi a neved?

-Sango.

Nos, Sango lennél a gyermekeim anyja?- kérdezte a szerzetes de  a lányt, de ő azonnal pofon vágta.

-Azt hiszem ismerlek titeket, de nem tudom honnan.- mondta a lány

-Azt javaslom menjünk tovább együtt. -javasolta

Eközben Kagome és Shipo egy sziklás helyen jártak, mikor megjelent Naraku megjelent és máris megtámadta a lány aki nem tudott  védekezni, hiszen a harctéren otthagyta, mivel nem emlékezett, hogy az övé, így a szellem támadása után a földön feküdt vérbe fagyva. Naraku már nyúlt a szilánkokért mikor a karja valami leszakította. Hátranézett, és ott állt Sango és a két fiú. A szellem tudott erejükről ezért elmenekült. Odasiettek a lányhoz és meggyógyították, de lábra még nem tudott állni. Pár nappal később Kagome is felébredt, és mivel együtt voltak mind, már mindenre emlékeztek.

-Kagome jól vagy?- kérdezte Inuyasha

-Inuyasha hol vagyunk?

De a hanyou már nem tudott válaszolni, mert hirtelen megjelent Miyaru anyó, aki elmesélte, hogy mit tett velük Michiyo.

Ezt még megbánod Naraku – mondta Inuyasha .

Folytatása következik