Az alvilág királynője

6. rész

Naraku a palota rejtekéből követte az eseményeket. Nagyon megijesztette az a lány, aki Mirokuék segítségére sietett.

-Az a lány…Nem lehet életben! De akkor ki ő? És honnan van ilyen hatalmas ereje? Erősebb védőpajzsot tudott csinálni, mint én…Hmm. Talán még hasznomra lehet…Kanna, Kagura!- kiáltott Naraku.

-Igen Naraku…-szólt csöndesen Kanna.

-Mit akarsz?- kérdezte Kagura dühösen.

-Kicsit több tiszteletet…-válaszolta Naraku és összeszorította a bal kezét, mire Kagura összeeset.

-Bo…Bocsáss meg…-mondta elhaló hangon.

-Így már jó! Tudjátok meg ki az a lány és miért van InuYasháékkal- adta ki a parancsot Naraku.

-Kanna tükre nem tudja megmutatni?- kérdezte Kagura.

-Nem! És ez aggaszt! Most menjetek…-mondta. Kagura és Kanna kiment a szobából, Naraku pedig tovább folytatta a gondolkodást.

-Nem lehet ő, hiszen őt megöltem. De ha mégis, hogy lehet ilyen fiatal még mindig?…Ugyan Naraku! Csak nem megijedsz egy lánytól?- kérdezte magától.

…

Másnap gyönyörű reggelre ébredtek. A Nap ragyogott, a madarak csiviteltek. Minden nagyon nyugodt volt. Kagome és Sango lementek fürödni a folyóhoz. InuYasha továbbra is Mirokura vigyázott. Kaede pedig a kertben munkálkodott. A faluban minden rendben volt…

Nem messze Kaede falujától, volt egy másik falu is. Sokkal kisebb volt, a lakosok száma nem érte el az ötvenet. Bár kevesen voltak, de nagyon boldogok is voltak. Egyszer csak megjelent egy nő és egy kislány. Kagura és Kanna volt az. Kagura megölt néhány embert, majd a vérszagot InuYasha felé fújta. InuYasha megérezte a vérszagot.

-Ha megint Iriye, én nem tudom mit csinálok!- mondta dühösen.

-Mi a baj?- kérdezte Miroku.

-Vérszag van a levegőben...-mondta.

-Gyere, menjünk…-mondta Miroku. Szaporán elindultak a szag irányába, egyenesen bele Kagura csapdájába. Mikor megérkeztek, megdöbbentő látvány fogadta őket. Mindenki halott volt, egy tízéves kislány kivételével. Nagyon félt, egész teste reszketett. Nem csak maga miatt, hanem mert látta, ahogy ez a nő lemészárolja a családját, barátait, a faluját.

-Hogy vagy erre képes?!- ordította InuYasha.- Ezért meghalsz!!!- kiáltotta és előhúzta a kardot.

-Maradj nyugton InuYasha! Most nem te vagy a célpont…-mondta és egy enyhe fuvallattal ellökte magától a fiút. InuYasha nagyon meglepődött.

-Hogy nem InuYasha a célpont?- gondolkodott magában Miroku. –De akkor ki?

-Nos, amíg nem jön, még végzek ezzel a lánnyal is…-mondta és kinyitotta legyezőjét. –Pengetánc!- mondta és lecsapott a kislány felé. Szegény lány behunyt szemmel várta a halált, ami meg is érkezett. Egy védőpajzsot vont a lány köré, ami megakadályozta, hogy eltalálják a pengék.

-Mit akarsz Kagura?- kérdezte Iriye.

-Honnan ismersz te engem?- kérdezte meglepetten Kagura. –De mindegy! Most meghalsz! –kiáltotta és újra lecsapott a legyezővel. Iriye elnevette magát.

-Azzal akarsz te engem megölni?- kérdezte gúnyosan.- InuYasha a szélbordával sem tudott kárt tenni bennem. Szerinted neked sikerülne ezekkel? Ha azt hiszed, akkor ostoba vagy!- mondta.

-Igen? Na és ehhez mit szólsz?! –mondta és majdnem újra lecsapott, de InuYasha megállította.

-Most meghalsz Kagura!- kiáltotta és belehasított a szélbordába. Kagura és Iriye a fejét csóválta.

-Tudhatnád már, hogy Kanna nélkül nem megyek sehova- mondta és kilépett mögüle Kanna. Felemelte tükrét és a Kagura irányába küldött csapás visszafordult.

-InuYasha vigyázz!- kiáltotta Miroku. Iriye nyugodtan figyelt, majd felemelte kezét és InuYasha köré is védőpajzsot vont.

-Nos, kedves Kagura! Most láthattad az erőm egy kis részét. Mond el Narakunak, hogy mit láttál, hisz ezért vagy itt, nem igaz?- kérdezte. Kagura még nem tért magához a döbbenettől. Nem is sejtette, hogy egy ilyen fiatal lánynak ekkora ereje lehet. Kihúzta hajából a tollat és elrepült. Odafentről még lekiáltott:

-Még találkozunk!

-Abban biztos lehetsz- mondta csendesen Iriye. A kislány még mindig a földön feküdt és sírt. Nagyon félt. Iriye megfordult és odament hozzá. A kislány nagyon megijedt, de tudta, hogy ő mentette meg az életét, ezért kicsit felbátorodott.

-Köszönöm- szipogta. Iriye rámosolygott.

-Szívesen. És sajnálom, hogy a falud elpusztult! Van valahol másik rokonod?- kérdezte Iriye. A lány sírva fakadt.

-Nincs senkim- dünnyögte. És tovább sírdogált. Iriye megint rámoolygott.

-Szeretnél a mamáddal lenni?- kérdezte. A kislány felnézett és bólintott.

-Ne merészeld megölni azt a kislányt!- ordított rá InuYasha. Miroku leállította.

-Szerintem nem megölni akarja…-mondta. InuYasha értetlenül nézett. Majd leesett neki. Iriye megfogta kislány kezét és letérdelt elé.

-Gondolj arra, akit a legjobban szeretsz…-mondta. A kislány behunyta szemeit. Hirtelen megjelent egy kapu és kilépett belőle egy nő.

-Mama!- kiáltott a kislány.

-Kicsim…- szólalt meg a nő is. –Mi történt?- kérdezte, mikor körül nézett.

-Egy démon lemészárolta falut, de az a lány visszahozott téged…-mondta könnyezve.

-Milyen lány? Hol van?- kérdezte, de Iriye már rég elment. InuYasha és Miroku segítettek eltemetni a halottakat. A nőt és a lányt befogatta Kaede anyó faluja. Este aztán elmesélték, hogy mi minden történt. Kagome és Sango érdeklődve figyelték az előadást, majd a végén megjegyezték.

-Talán mégsem olyan kegyetlen…

Az alvilág királynője

7. rész

Kagura és Kanna, miután visszaértek a palotába, elmesélték Narakunak, hogy milyen erős is a lány.

-Ha tényleg ekkora ereje van, magam mellé kell állítanom- mondta és elővett egy ékkőszilánkot. –Te leszel Naraku kedvence, ha ilyen erős vagy- gondolta magában.

-Gondolod, hogy egy szilánk elég lesz, hogy irányítsd?- kérdezte Kagura. Naraku dühösen ránézett. Kagura nagyon megijedt.

-Bocsáss meg…

-Igazad van! Itt van kettő- mondta és elővett még egyet.- holnap meglátogatjuk kis barátainak a faluban. Biztosan előjön. És akkor az enyém lesz…Most mennyetek!- mondta…

Másnap az idő elég baljós volt. Zuhogott, az ég sötét volt, és minden honnan szomorúság sugárzott.

-Ez nem jó jel…-állapította meg Miroku.

-Nekem se tetszik…-mondta Sango.

-Ti mióta értetek egyet bármiben is?- kérdezte InuYasha, bár neki is rossz előérzete volt. Az egész délelőttöt a kunyhóban töltötték. Délutánra még jobban esni kezdett. Az ég még jobban beborult. Hamarosan minden rossz érzésük beigazolódott. Úgy délután három óra felé megjelent Naraku, Kagura és Kanna.

-Örülök, hogy látlak titeket!- mondta gúnyosan, majd magában folytatta.- Ő nincs itt…De majd eljön!

-Naraku!!!- kiáltották mindannyian.

-Most véged!- ordította InuYasha és Narakunak rontott. Ő egyszerűen félreállt a csapás elől és hozzátette.

-Most nem hozzád jöttem…

-Szegény InuYasha! Már nem ő a kedvenc…-nevetett Kagura.

-Mit akartok?- kérdezte Sango ingerülten.

-Engem!- mondta az éppen megérkező Iriye. Naraku elmosolyodott.

-Hát végre itt vagy! Ki vagy te?- kérdezte.

-Nahát, nahát kedves Naraku! Örülök, hogy látlak. Nem emlékszel rám? Ötven évvel ezelőtt te végeztél velem- mondta dühösen. Naraku kissé megnyugodott.

-Hát nem tudja?- kérdezte magától.

-És az apámmal is! A falumról nem is beszélve- folytatta. –Lemészároltál mindenkit! És velem végeztél utoljára! De miért?

-Azt nem fogom az orrodra kötni! De nemsokára te is engem szolgálsz majd!- mondta mosolyogva Naraku.

-Felejtsd el! Inkább meghalok!

-Az is egy lehetőség…-mosolygott tovább Naraku.

-Bocsánat, de sajnos már nem tudok meghalni, mert már halott vagyok!

-Honnan van ekkora erőd?- faggatta tovább Naraku. Mindent tudni akart róla.

-Most bájcsevegni jöttetek, vagy harcolni?- kérdezte Miroku.

-Mi van szerzetes?! Meg akarsz halni?- kérdezte Kagura. –Akkor gyere! Pengetánc!

Miroku épphogy csak el tudott ugrani. InuYasha, Kagome és Sango is nekilendült. Mind Kagurát támadták.

-Négyen egy ellen? Nem szép dolog…-mondta Kagura és gúnyosan nevetett. Eközben Naraku még mindig Iriyét faggatta.

-Mostantól engem szolgálsz!- jelentette ki Naraku és elővett egy szilánkot.

-Ugyan már, kérlek! Már hogy…-akadt el a szava, mikor az ékkő a testébe fúródott. Szemei üresek lettek.

-Mondtam, hogy engem fogsz szolgálni!- ordította és gúnyosan nevetett.

-Iriye! Ne! –kiáltották a többiek.

-Késő! Már az enyém!- mondta Naraku és elmenekült vele.

-Most mit tegyünk? –kérdezte Sango.

-Nyugodjatok meg!- mondta egy ismerős hang nevetve.

-Iriye?!- kiáltották egyszerre, mikor meglátták Iriye alakját.

-Igen én vagyok! Csak ne ordítsatok, mert Naraku észreveszi.

-Mit?- kérdezte Sango.

-Hogy az csak egy üres és használhatatlan test. Egyszerűen kibújtam belőle. Ez a Naraku nagyon ostoba! Most megyek! Viszlát!- mondta és eltűnt.

-Egyre furább dolgokat csinál…-mondta Sango.

-Most menjünk haza, mert egyre hidegebb van!- mondta Kagome reszketve. InuYasha odaadta a felsőjét és megfogta Kagome kezét. Miroku és Sango csak nézett.

-Látod, amit én látok?- kérdezte Miroku.

-Nem vagyok vak…-válaszolta Sango.

-Mi is mehetnénk így?- kérdezte reménykedve Miroku.

-Még az is megeshet! -mondta -De te csak a fenekemet tudod fogni!- kiáltotta Sango, mikor megérezte Miroku tenyerét a hátsóján. Lekevert neki egy pofont. Nagy meglepetésükre InuYasha és Kagome hátra se nézett, csak fogták egymás kezét és mentek.

-Azt mondod semmi nem történt köztük?- kérdezte Miroku, mikor lenyugodtak a kedélyek.

-Visszavonom! Holnap kikérdezem Kagomét…-mondta Sango. Hamar hazaértek. Kagome reszketve bújt a takaró alá.

-Mi a baj? –kérdezte InuYasha.

-Nagyon fázom…-vacogott Kagome. InuYasha erre odament mellé és összebújt vele. Mind a ketten elpirultak, de nem akarta, hogy Kagome megfázzon. Miroku és Sango kikerekedett szemekkel figyelték az eseményeket, nem hittek a saját szemüknek.

-Nem kéne kimenni?- súgta oda Miroku.

-Jaj Miroku! Hagy már ezt abba…-mondta Sango. InuYasha és Kagome hamar elaludtak egymás karjaiban.

-Boldognak látszanak…-mondta Sango.

-Én is az lennék, ha hozzád bújhatnék…-álmodozott Miroku, amit egy újabb pofon követett. Hamarosan ők is elaludtak. Az éjszaka kellemesen telt, de még nem tudták, hogy mi vár rájuk másnap.