|
Az alvilág királynője
edy 2005.07.07. 22:53
 1. 2. 3. 4. és 5. rész
Az alvilág királynője
Egy borongós esős napon InuYasha és a többiek egy barlangban húzódtak meg. Mindenki rosszkedvű volt. Nem tudták, hogy mit csináljanak, hisz ilyen időben nem mehettek tovább. InuYasha a barlang bejáratánál álldogált és figyelte a lehulló esőcseppeket, amelyek gyengéden simogatták a környező fák leveleit. Mindenki csendben volt, nem volt miről beszélni. Az elmúlt pár napban sokat harcoltak és el is voltak fáradva. Kagome sajnálkozva nézte InuYashát. Odament hozzá.
-Mi a baj?- kérdezte.
-Az az átkozott Naraku! –mondta mérgesen.
-Ne bánkódj! Majd végzünk vele!- mondta és átölelte.
-Köszönöm!- mondta InuYasha.
-Mégis mit?- kérdezte Kagome.
-Hogy velem vagy- válaszolt.
-Kezd sötétedni. Ideje aludni- mondta mosolyogva Kagome és visszament a többiekhez. Hamarosan el is aludtak.
Másnap gyönyörű napra ébredtek. Meleg nyári nap volt. A Nap tündöklött az égen. A fák zöldellő ágai között madarak százai csiviteltek. A közeli tisztáson apró rágcsálók futkároztak. Lágy szél fújdogálta a magas füvet. A tegnapi rosszidőnek nyoma sem volt.
-Jó reggelt mindenkinek!- ébredt fel először Kagome.
-Neked is jó reggelt!- mondták a többiek.
-Csodás napunk van, nem igaz?- jegyezte meg Miroku.
-De igen!- mondta Sango.
-Igen, csodálatos lenne, ha nem lenne ez a vérszag a levegőben- morogta InuYasha. –Sesshoumaruról nem is beszélve!- mondta és futásnak eredt.
-Várj meg! –kiáltotta Kagome. InuYasha a hátára vette Kagomeét. A többiek Kirara hátán követték. Mikor odaértek, Sesshoumarut sehol nem látták.
-Hol az az átkozott?!- kérdezte dühödten InuYasha, mikor meglátta a földön fekvő, vérben úszó embereket.
-Ezt ő csinálta volna?- kérdezte Sango.
-Ennyire kegyetlen lenne?- undorodott el Kagome a látványtól. Az emberek teste több darabra volt szabdalva, melyek szanaszét heveret az avarban. Az emberek szemében félelmet és kétségbeesést lehetett észrevenni.
-Ezt tényleg Sesshoumaru tette volna?- kérdezte Miroku.
-Az ő szagát érzem, csak is ő lehetett! –mindta mérgesen InuYasha.
-Itt mi történt?
-Sesshouamru!- ordította InuYasha. –Miért csináltad ezt?- kérdezte.
-Nem én tettem! Gondolod, ilyen módszerekkel gyilkolnék?! Egyszerűbb, ha eltöröm a nyakukat!- mondta és gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Nem sokat változott…-mondta.
-Ki? –kérdezték mindannyian.
-Én! –válaszolt egy fiatal, női hang. Mindenki odanézett. Hosszú fekete haját a szél lágyan fújta. Az egész ruhája fekete volt és úgy nézett ki, mint egy papnő. Karján apró fekete gyöngyökből készült karkötő volt. Nyakában egy fekete zsinóron különös szimbólum lógott. Az egész lány csodálatra méltó, ám félelmet keltő volt.
-Ki vagy te?- kérdezte Kagome. –Érzem rajtad az emberek vérét!
-Na és? Mi közöd van neked ahhoz, hogy én mit teszek?! Nem ismersz. Azt sem tudod, ki vagyok –szidta le az ismeretlen lány InuYashát.
-Te egy nagyon kegyetlen lény vagy, az biztos! –mondta Sango és majdnem sírva fakadt.
-Nincs jogotok elítélni engem!- mondta és odafordult Sesshoumaruhoz.
-Sesshoumru! Te mit keresel itt?- kérdezte már kissé barátságosabban.
-Csak erre jártam és a szagodat is megéreztem…-mondta de InuYasha félbeszakította.
-Tök mindegy, hogy ki vagy, de ezért most megfizetsz!- kiáltotta és a lánynak rontott. –Vasromboló lélekrabló!- kiáltotta. A lány rezzenéstelen arccal nézte a közeledő csapást, majd egy könnyed mozdulattal elrugaszkodott a földtől.
-Csak ennyire vagy képes?- kérdezte.
-Tudni akarod, mire vagyok képes? Te akartad!- ordította és újra a lánynak rontott, de most minden erejét beleadta. A lány azonban könnyedén kitért a támadások elől.
-Ez kevés lesz…-mondta. InuYasha teljesen elvesztette a fejét. Előhúzta a Tessaigát és azzal próbált lecsapni, ám a lány a kard elől is könnyedén elhajolt. Egyszer azonban már nem tudott.
-Most véged!- kiáltotta InuYasha. Mindenki nagy meglepetésére a lány fél kézzel megfogta a kardot.
-Ez nem lehet!- kiáltotta Miroku. Hogy ezt látták, ők is támadásba lendültek. Sango a csonttörőt próbálta használni, ám a lány a tekintetével messzire hajította. Miroku a botját próbálta használni, nem sok sikerrel. Kagome kilőtt egy nyilat, mely eltalálta a lányt. A nyíl egyenesen a szívébe fúródott. Ekkor azonban újabb meglepetés történt. Ahelyett, hogy holtan esett volna össze, úgy tűnt, még erősebb lett. A nyíl teljesen behatolt a testébe, mely egyszerűen beszippantotta azt. A lány elmosolyodott.
-Kedvesem! Lelkekkel táplálkozom. Azt hiszed, ez árt nekem? Akkor nagyon tévedsz!- mondta. Sesshoumaru nagyon mókásnak tartotta, ahogy öccse és barátai küszködnek a lánnyal.
-Bolondok…-mondta.
-Nem akarnál segíteni? Mégis csak az öcséd…-mondta Sango két csapás között.
-Eszemben sincs! Az öcsémnek segíteni?! Te teljesen megőrültél? Különben is, az alvilág királynőjével nem végezhettek!- mondta. Hirtelen mindenki abbahagyta a harcot és egyszerre kérdezték.
-Hogy kivel?
-A nevem Iriye Hiroko és az alvilág királynője vagyok!- mondta.
-És mit akarsz tőlünk?- kérdezte Kagome.
-Én tőletek semmit! De ha jobban belegondolok, lenne itt valami, amiben segíthetnénk egymásnak.
-Na és mi lenne az?- kérdezte InuYasha.
-Ti ugye végezni akartok Narakuval?- kérdezte.
-Igen! –felelték egyszerre.
-Nos, adjátok nekem a lelkét és én cserébe sérthetetlenséget adok, amíg vele harcoltok.
-És az neked miért jó?- gyanakodott Sango.
-Mert kell a birodalmam erősíti. Ami jó a birodalmamnak, az jó nekem is. És van vele egy kis elszámolni valóm is- mondta. Utolsó mondatatában gyűlölet és bosszúvágy érződött.
-Veled mit csinált?- kérdezte Miroku, de megbánta, mert Iriye tőre a nyakához szorult.
-Ezt ne merészeld még egyszer megkérdezni!!!- kiáltott rá, majd levette kését a fiú nyakáról.
-Mennem kell!- mondta, majd szó szerint köddé vált és eltűnt a földben.
-Én is megyek! És csak egy tanács: ne kérdezzétek a múltjáról, különben végetek! Bár nem tudom, miért mondom el…-mondta és elsétált. InuYasháék eltemették a halottakat és elindultak vissza Kaede anyóhoz. Elmeséltek neki mindent, ami történt.
-Kaede anyó! Mit tudsz az alvilág királynőjéről?- kérdezték.
-Hát, annyit beszélnek, hogy nem régen lett királynő és azóta a birodalom építésén dolgozik. A szóbeszéd szerint gyakran saját maga viszi véghez a büntetéseket. Könyörtelenül lemészárolja az embereket csak azért, mert valahogyan vétettek ellene. De olyanokat is mondanak, hogy néha meggyógyítja a sérülteket.
-Összetett személyiség- mondta Miroku. A többiek bólogattak.
-De vajon mit tehetett vele Naraku, amiért ennyire gyűlöli?- kérdezte Sango…
A kunyhóban égő tűzből lassan fekete füst kezdett el felfelé szállni.
-Ezzel meg mi történt?- kérdezte Kaede anyó és megpiszkálta a tüzet.
-Nem ilyen volt a füst, mikor…-kérdezte Kagome, mikor a füst alakot öltött és Iriye jelent meg.
-Te lennél az alvilág királynője?- kérdezte Kaede csodálkozva. Iriye sóhajtott egy nagyot.
-Igen, miért? Talán valami nem tetszik?- kérdezte.
-Nem, dehogy! Csak olyan fiatal vagy…-mondta.
-Akit fiatalon megölnek, az fiatal is marad örökre. Főleg ha az illető az alvilágot szolgálja és később a királynőjévé válik.
-Ha szabad megkérdeznem, hogy-hogy te lettél a királynő?- kérdezte Miroku.
-Hosszú idő óta én voltam az első ember, aki nem akart továbblépni és újjászületni. Bosszút esküdtem és végre is fogom hajtani. És én hűen szolgáltam az uralkodót. 500 évente kell új uralkodót választani. És most rám esett a választás. Eddig beváltam!- mondta. –Látom nagyon érdekel, hogy miért gyűlölöm Narakut.
-Hát igen…- mondta Kaede.
-De nem muszáj elmondanod!- vágta rá Kagome, Sango és Miroku. Iriye elmosolyodott.
-Csak nem féltek tőlem?- kérdezte.
-Félnek, mert Sesshoumaru azt mondta, hogy ne kérdezzünk a múltadról, különben végzel velünk. Tényleg! Honnan ismered a bátyámat?- kérdezte InuYasha.
-Igaza van, de szövetségest nem ölök meg. Nem vagyok őrült. Sesshoumaruval még nagyon régen találkoztam. Te akkor a fához szegezve szunyókáltál. Éppen kiéltem gyilkolási vágyaimat, mikor megjelent. Azóta néha találkozunk, de csak véletlenül. Naraku pedig azért kell megölnöm, mert ő volt az aki 50 évvel ezelőtt végzett velem. Most ha megbocsátotok, megyek- mondta és újra visszaszállt a tűzbe.
Az alvilág királynője
2.rész
InuYasháék másnap ragyogó reggelre és Kagome sikolyára ébredtek.
-Mi a baj?- kérdezték tőle.
-Holnap dolgozatot írunk kémiából és én semmit sem tanultam!- válaszolta.
-Csak ennyi?- mordult rá InuYasha.
-Hogy-hogy csak ennyi?! Ez nekem nagyon fontos!- ordított vissza Kagome.
-Már megint kezdik...-sóhajtott Miroku. Sango bólogatott és mind aketten kimentek a kunyhóból. InuYasha és Kagome egymásra néztek, majd duzzogva elfordultak...
Kagome összeszedte A cuccait és barátaival elindult a kúthoz.
-Holnapután jövök!- mondta és beleugrott. InuYsha szomorúan nézett utána.
-Ugyanmár InuYAsha! Halottad?! Holnap után jön...-mondta Miroku.
-Várszeg!- mondta InuYAsha és futásnak eredt.
-Várj meg!- kiáltották utána.
-Kirara! -szólt Sango és Mirokuval együtt Kirara hátán követték InuYashát. Hamarosan megérkeztek. Egy apró szentély előtt álltak. A szentély bejáratánál egy férfi feküdt vérbe fagyva, de még életben volt. Arcán félelem és kétségbeesés tükröződött. A szentély ajtaján kilépett egy lány Iriye volt az.
-Ostoba halandók! Még mindig nem tudjátok, hol a helyetek?- mondta és majdnem lecsapta fejét, de InuYasha megállította kezét.
-Hagyd ezt abba!- kiáltott rá.- Szerencsétlen már alig él!
Erre Iriye még dühösebb lett.
-Ne avatkozz bele, vagy megöllek! És nem érdekel a szövetségünk!- mondta.
-Mit vétett neked ez az ember?- kérdezte Miroku.
-Ki akarta fosztani a szentélyt- válaszolta már kissé nyugodtabb hangon.
-És ehhez neked mi közöd?- érdeklődött Sango.
-Ez a szentély az én sírom- mondta és eltűnt.
-Hogy az ő sírja?- szólalt meg InuYasha.- Menjünk és nézzünk körül!- mondta és elindult befelé.
-Biztos, hogy ez jó ötlet?- kérdezte kissé aggódva Miroku.- Ráadásul ha Iriye megtudja, nekünk végünk!
-Ugyan már gyertek!- mondta és belépett. A sírhely igen egyszerű volt. Az ajtóval szemben egy kis asztal, rajta egy urna. A földön mindenhol elszáradt virágok hevertek. Az urna előtt egy fekete rózsa feküdt, látszott rajta hogy régi, de még mintha mindig élne.
-Már rég nem járt erre senki...-állapította meg Sango. Tovább nézelőttek. A falat több helyen vér borította, valószínűleg a fosztogatóké, akikkel Iriye végzett. Hamar észrevettek egy apró táblát, rajta Iriye nevével. Miroku elkezdte olvasni.
-Iriye, a falu papnője, aki hűen védte az ártatlanokat, és aki szörnyű halált halt...- és mondta volna tovább, ha Hirtelen be nem toppan Sesshoumaru és energia ostorával össze nem töri a táblát.
-Ezt meg miért csináltad?- kérdezte InuYasha. Sesshoumaru megfordult és elindult kifelé.
-Ahhoz semmi közöd- mondta.
-De én tudni akarom!- erőszakoskodott InuYasha, mint egy ötéves gyerek. Seshoumaru megállt, visszarohant és elkapta InuYAsha nyakát. Felemelte a földről és majdnem megfojtotta.
-Sesshoumaru! Engedd el!- kiabállt rá az éppen megérkező Iriye.
-Miért tenném?! Mindig is megakartam ölni! Itt az alkalom- válaszolt Sesshoumaru. Iriye odament Sesshoumaru mellé és megfogta a kezét, ami egyre jobban InuYasha nyakát szorította. Másik kezével fejét fogta meg, magafelé fordította és mélyen a szemébe nézett.
-Kérlek- mondta végül.
-Rendben van! Ahogy akarod!- mondta, elengedte és elment.
-Megmondanátok, hogy miért mentetek be?- vonta kérdőre InuYasháékat.
-Hát...Mi csak...-kezdte Miroku, de Iriye közbevágott.
-Mindegy! Nem érdekel. De legközelebb InuYasa, nem fogom megakadályozni hogy megöljön! Csak a Narakuval való küzdelemben segítek, meg még egy dologban, de azt most hagyjuk!- mondta és eltűnt. InuYasháék egy darabig még álltak ott, majd miután visszatértek a faluba, beszélgettek.
-Vajon miért törte össze Sesshoumaru a táblát?- kérdezte InuYasha.
-Talán tud valamit Iriyéről, amit ő nem akar hogy megtudjunk- válaszolt Miroku.
-Na de miért segít neki Sesshoumaru?- kérdezte Sango.
-Hát nagyon elvannak, az látszik- állapította meg InuYasha.
-Láttátok, hogy néztek egymásra? –kérdezte Sango.
-Bocsánat, de én épp mással voltam elfoglalva- mondta InuYasha és a nyakát dörzsölgette.
-Akkor képzeld el azt, ahogyan Miroku szokott nézni a csinos, fiatal lányokra, csak egy kicsit szolidabban!- mondta Sango és a szerzetesre nézett.
-Most mi van? Semmit sem csináltam!- szólt Miroku.- De, InuYasha. Lehetséges lenne, hogy…őőő…a bátyád…szerelmes?- kérdezte, mire InuYashából kitört a röhögés.
-Csak egy ötlet volt…-mentegetőzött.
-Ez tényleg elég fura lenne…-mondta Sango.
-Ja, az!- mondta InuYasha még mindig röhögve. Miután kicsit lenyugodott, felállt és kiment.
-Hova mész?- kérdezte Miroku.
-Sétálni- válaszolta.
Az alvilág királynője
3.rész
InuYasha kilépett a kunyhóból. Már sötétedett. Elsétált egészen a kútig.
-Észre sem vettem, hogy ide jövök…-gondolta magában és leült a kút mellé. –Olyan rossz Kagome nélkül…, de ott van Kikyou, akit meg kell védenem. De úgy sajnálom Kagomét, mikor együtt lát minket. A fenébe! Nem tudok választani!- gondolta magában InuYasha és rövid idő múlva elszundított.
-Eközben egy sötét barlang mélyén Iriye figyelte InuYashát. Azt, hogy mi történik pontosan, egy díszes, vasból készült tálban nézte, melyben mágikus víz volt. A tálon ugyanolyan díszek voltak, mint ami Iriye nyakában lógott, csak sokkal több és különböző formákban. A történéseket a vízben nézte.
-Nocsak InuYasha! Nem tudsz választani? Mondtam, hogy még egy dologban segítek. Hát ez lesz az!- mondta és mutatóujját a vízbe érintette. A vízben egy kép kezdett kibontakozni, mely egy csodálatos tájat ábrázolt. A fű olyan zöld volt, mint sehol a világon. Az égen ragyogott a Nap, és a végtelen kékséget csak egy-két bárányfelhő zavarta meg. A fákon csiviteltek a madarak. Az egész álomszerű volt, mégpedig azért, mert ez InuYasha álma volt. Ő ott ült egy fa alatt. Tőle néhány méter távolságra, két különböző irányban, két lány állt. Az egyik Kikyou volt, a tőle szokásos komoly arccal, a másik Kagome, aki angyalian mosolygott a fiúra. InuYasha fejében egy dolog visszhangzott.
-Válassz!- suttogta.
-Válasszak?- kérdezte InuYasha.
-Választanod kell!- suttogta tovább a hang.
-Választanom kell!- ismételte InuYasha. De nem tudok!
-Segítek! Kiért adnád akár az életedet is…-mondta a hang, mire az addig csodálatos és elbűvölő környezet megváltozott. Szél söpört végig a tájon, nyomában csak pusztulás maradt. A növények elszáradtak, az eget hirtelen sötét felhők borították el, a madarka holtan hullottak le a fákról. InuYasha döbbenten állt az események láttán, mikor a föld hirtelen megremegett. Több helyen megnyílt, többek közt a két lány alatt is.
-InuYasha! Dönts! Vagy mindkét lány meghal! –suttogta tovább a hang.- Csak az egyiküket szeretheted igazán!
-Szeretet? Engem ki szeret? –InuYasha feleszmélt és elkezdett rohanni.
-Kagome!- kiáltotta és egy szempillantás alatt a szakadéknál termett. Elkapta a zuhanó Kagomét. A következő pillanatban minden visszaváltozott. Az ég kitisztult, föld összezárult, a növények és állatok életre keltek. InuYasha és Kagome ott álltak egymással szemben, kéz a kézben. InuYasha örült. Behunyta szemeit, mire kinyitotta, újra a valóságban volt.
-Szépet álmodtál?- kérdezte egy ismerős hang.
-Iriye! Te mit keresel itt?- kérdezte InuYasha.
-Gratulálok a választásodhoz!- mondta.
-Honnan tudzs az álmomról?- kérdezte meglepetten InuYasha.
-Én csináltam- válaszolta mosolyogva. –Nem tudsz a harcra koncentrálni, ha folyton rájuk gondolsz. És mondta, hogy még egy dologban segítek. Ez volt az!- mondta és megint eltűnt. InuYasha nem sokat tétovázott. Összeszedte magát és beleugrott a kútba.
Az alvilág királynője
4.rész
Egy magányos sziklaszirt tetején egy női alakot lehetett kivenni. Hosszú fekete haját és ruháját a szél lágyan fújdogálta. S közben búskomoran figyelte a lenyugvó nap utolsó sugarait, melyek vörösre festették az egész környéket. Mereven nézte az alatt elterülő tájat, mígnem egy férfi hangja megzavarta.
-Iriye! -kiáltott a magasba. A lány lenézett, elrugaszkodott a szikláról, majd néhány másodperc múlva lágyan földet ért. Szembe fordult a férfival és megszólította.
-Üdvözöllek Sesshoumaru! Miben segíthetek?- kérdezte.
-Azt szeretném tudni, hogy miért segítesz az öcsémnek és a barátainak- kérdezte.
-Nem neki segítek! Ha az utamban állnak vagy beleavatkoznak a dolgaimba, végzek velük! De, ha jól viselkednek és megölik Narakut, talán életben hagyom őket! Talán! Még nem döntöttem el!
-Na és mire kell neked Naraku lelke?- kérdezte Sesshoumaru.- Mert az biztos, hogy nem a birodalmad erősítésére! Nem igaz?
Iriye elmosolyodott. Kitépett egy szálat a hajából, végig húzta két ujja között, mire a hajszál ostorrá változott. Sesshoumaru felé csapott vele, s az a nyaka köré tekeredett és elkezdte fojtani.
-Sesshoumaru! Csak nem félsz?!- kérdezte gúnyosan, mikor a szemébe nézett.
-Tőled mindenki fél- válaszolta- de nekem nincs miért!
Iriye megint elmosolyodott és elengedte Sesshoumarut.
-Igazad van! Jobban kedvellek, minthogy megöljelek. És élve szórakoztatóbb vagy! De ha annyira tudni akarod, ez nem más, mint egyszerű bosszú.
-Egy egyszerű bosszú miatt léptél szövetségre az öcsémmel? Miért nem csinálod magad? -kérdezte Sesshoumaru.
-Mi ez a kíváncsiság?- kérdezte Iriye.
-Csak érdekel…-válaszolta Sesshoumaru.
Az nem lenne szórakoztató! Egyetlen csettintéssel végezni vel?! Akkor hol az élvezet? Mit ér a bosszú, ha nem élvezi az ember?!
-Jó érvek!- mosolyodott el Sesshoumaru.
-Van még kérdésed?- kérdezte Iriye.
-Csak egy! Azt nem mondanád el, hogy miért gyűlölöd Narakut ennyire?- kérdezte. Iriye elkomolyodott.
-Jól mondod! Nem mondom!…Most én kérdezek! Miért törted össze a táblámat?
-Gondolom nem szeretted volna, ha InuYasháék meglátják, hogy mi van ráírva- válaszolta Sesshoumaru.
-Na és te láttad, hogy mi van ráírva?- kérdezte Iriye.
-Nem, nem láttam! De még mindig nem értem, hogy miért gyűlölöd ennyire Narakut.
-Mert ő volt az, aki végzett velem! Gyűlölöm! Tiszta szívemből utálom! Az az átkozott végzett velem 18 évesen!- mondta és majdnem sírva fakadt. Sesshoumaru nagyon meglepődött. Az alvilág királynője, aki mindig kegyetlen és rideg, gyűlöl mindenkit, aki hatalmat akar, most itt ál előőte és mindjárt elsírja magát.
-Még nem láttalak ilyennek!- mondta végül Sesshoumaru.
-Gyengének?
-Törékenynek!- vágta rá Sesshoumaru. Iriye nagyon meglepődött azon, amit Sesshoumaru mondott.
-Köszönöm! És ha most megbocsátasz, én megyek- mondta és visszaugrott a sziklára. Odafönn tovább figyelte, ahogy a sötétség elnyeli a tájat. Sesshoumaru egy darabig nézte a lányt, majd elindult.
-Iriye, az alvilág királynője! Mi közöd van neked Narakuhoz?
Az alvilág királynője
5.rész
Mikor InuYasha átért a kúton már sötétedett. Gyorsan felugrott Kagome ablakába, nehogy valaki meglássa. Kagome az íróasztala előtt ült és a könyveit bámulta, de látszott rajta, hogy egészen máshol jár. InuYasha egy darabig nézte, majd bekopogott. Kagome visszazökkent álmodozásaiból, és ablakot nyitott.
-Szia! Te mit keresel itt?- kérdezte.
-Én? Hát…Csak jöttem!- mondta és beugrott az ablakon.
-De nekem tanulnom kell!- mondta Kagome és visszaült az asztalához.
-Az előbb nem úgy néztél ki, mint aki nagyon tanul- mondta InuYasha, mire Kagome elpirult.
-Csak gondolkodtam…-mentegetőzött a lány.
-Na és min?- faggatta InuYasha. Kagome azonban nem akarta elmondani, hogy mire gondolt, vagy inkább kire.
-Semmi közöd hozzá!- ordított rá a fiúra.
-Kagome- szólította meg csendben a lányt.
-Mi van?- kiáltott vissza, de mikor meglátta InuYasha arcát, megbánta, hogy úgy ordítozott vele.
-Nem azért jöttem, hogy veszekedjünk- mondta InuYasha és leült az ágyra.
-Mindjárt végzek. Megvárod?- kérdezte Kagome, mire InuYasha bólintott. Kagome még negyed órát bújta a könyveit, majd felkiáltott.
-Végeztem!- mondta és az ágyra pillantott. Elmosolyodott a látványos. InuYasha az ágyon feküdt és aludt, mint egy kisgyerek. Kagome letérdelt a ágy mellé és figyelte a szundító fiút. Egy idő után ő is elálmosodott és odabújt InuYasha mellé és elaludt…
Reggel Kagome édesanyja benyitott a szobába. Nagyon meglepődött azon, amit látott. Elmosolyodott és kiment. Becsukta maga mögött az ajtót és bekopogott.
-Kagome! Reggel van!- mondta és elment. Kagome álmosan kinyitotta a szemeit. Körülnézett és mikor meglátta a mellette még mindig édesdeden alvó InuYashát, nagyon örült. Aztán észbe kapott.
-Dolgozat!- kiáltotta és elfutott zuhanyozni. A kiáltásra InuYasha is felébredt és elindult megkeresni a lányt. Igencsak meglepődött, mikor bement a fürdőbe és meglátta Kagomeét a zuhany alatt, teljesen meztelenül. InuYasha csak nézte, de moccanni sem bírt. Ám Kagome észrevette.
-Kifelé!. Ordította. InuYasha fülig elpirulva rohant ki a fürdőből. Kagome befejezte a zuhanyzást, felöltözött, majd dühösen berontott a szobába, ahol megdöbbentő látvány fogadta. InuYasha állt előtte, lehajtott fejjel és egy csokor virággal a kezében.
-Bo…Bocsánat…-motyogta és átnyújtotta a virágot. Kagome mérge elszállt és rámosolygott a fiúra.
-Semmi baj, csak máskor kopogj! És köszönöm- mondta és egy puszit akart nyomni InuYasha arcára, de ő elfordította a fejét, így az a puszi a szájára ment. Kagome nem tudta, hogy mit csináljon, nagyon megijedt.
-Most mennem kell- mondta zavarában. Felvette táskáját és elrohant…
A dolgozatra az első órában került sor. Kagome nagyon izgult, mert nem sokat tudott tanulni, ráadásul a reggeli dolog is nagyon gondolkoztatta. A délelőtt további része nyugisan telt. Az utolsó óra végén a kémia tanár belépett a terembe és kiosztotta a dolgozatokat.
-Kagome Higurasi!- mondta zordan a tanár.
-I…Igen?- kérdezte félve Kagome.
-Gratulálok! Négyes lett- mondta és a kezébe nyomta a dolgozatot. Kagome alig hitt a szemének. Nagyon rég kapott ilyen jó jegyet. Az órának vége lett és Kagome boldogan rohant haza. Aztán eszébe jutott, hogy InuYasha lehet még ott van náluk. Akkor mit mond majd neki? Ezeken gondolkozott, mígnem hazaért. Mikor belépett, InuYashát sehol nem látta. Anyukája a konyhában mosogatott, nagyapja betegségekről szóló könyveket bújt, Souta tévét nézett.
-Szia Kagome!- szólt ki a konyhából a mamája. –Ha InuYashát keresed, fenn van a szobádban!
-Mi? Még itt van?- kérdezte magától. –Szia nagyapa, szia Souta!- mondta és felsietett a lépcsőn. Kagome benyitott a szobájába, ahol InuYasha éppen Buyouval játszadozott. Nem vette észre, hogy Kagome ott van, hisz a szobában mindennek Kagome illata volt. A lány odalépett InuYasha mögé.
-Szia!- mondta csendben. InuYasha először megijedt, aztán felállt és szembefordult vele.
-Szia…-mondta alig hallhatóan.
-Miért is jöttél el tegnap?- kérdezte Kagome. InuYasha nagyon megijedt a kérdést halván.
-Csak…mert…-motyogta, össze szedte minden bátorságát és megölelte Kagomét.- hiányoztál.
-Mi?- lepődött meg Kagome és viszonozta az ölelést. –Tényleg?
-Igen! –bátorodott fel InuYasha, majd még szorosabban magához ölelte a lányt.
-InuYasha, van még más is, igaz?- kérdezte Kagome. Érezte, hogy InuYasha még valamit nem mondott el. A fiú igencsak megszeppent a kérdésen, tudta, innen nincs viszaút, ígyhát elmondott neki mindent. Elment a kúthoz, aztán elaludt, aztán álmodott, Kikyou, Kagome és ő, meg a hang, aztán a földrengés, szakadék, aztán…Kagome megijedt. Azt hitte, hogy InuYasha Kikyout választotta.
-Aztán választottál? –kérdezte meg félve a választól.
-Igen- válaszolta csendben.
-Akkor miért vagy itt?- fakadt sírva Kagome. –Menny és légy boldog!- mondta és elfordult. InuYasha hirtelen elkapta, magához húzta és megcsókolta, majd azt mondta.
-Szeretlek!
Erre Kagome még jobban sírva fakadt, InuYasha pedig még jobban megijedt, mert azt hitte, valami rosszat mondott.
-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?- kérdezte. Kagome nem válaszolt, csak InuYasha nyakába ugrott és megint megcsókolta. Nagyon boldogok voltak mind a ketten. Boldogságukat Kagome anyukája zavarta meg, mikor bekopogott.
-Kagome! Telefon…-kiáltotta.
-Ki az?- kérdezte két csók között.
-Az egyik barátnőd…-felelte. Kagome felkelt a földről, Jmert eddig ott lenn ültekJ, és kiment a szobából.
-Hallo, tessék…
-Szia Kagome! Hogy vagy, holnap jössz iskolába?- kérdezte valaki a telefon másik végén.
-Szia! Jól vagyok…Vagyis nem, de hogy! Holnap nem tudok menni, mert…őőő…be kell mennem a kórházba…kivizsgálásra- hebegte vissza.
-Ó! Kár! Jobbulást!
-Köszönöm!
-Na és mi van a fiúddal?- kérdezte a telefonáló. Kagome mosolyra húzta a száját és sóhajtott egy nagyon.
-Minden rendben van! –mondta.
-Tényleg? Na és milyen? Már nem olyan bunkó, mint volt? Na és mostanában nem próbált megölni senkit?- faggatta Kagomét, aki már nagyon zavarban volt.
-Bocsi, de most le kell tennem! Majd még beszélünk! És ha azt mondom hogy minden rendben, akkor minden rendben! Szia!- mondta és lecsapta a kagylót. Kagome visszament a szobájába, ahol InuYasha már várta.
-Ki volt az?- kérdezte.
-Csak az egyik barátnőm…- válaszolta. –Össze kell pakolnom holnapra. Most nem viszek sok mindent, tanulnom nem kell…
-Sikerült a dolog izéd?- kérdezte InuYasha.
-Dolgozatnak hívják és igen, sikerült….Hé! InuYasha! Hova tűntél?- kérdezte Kagome, mikor észrevette, hogy a falnak beszél. Lement a lépcsőn és rájött, hogy miért tűnt el.
-Hát persze! A mama tésztát főz…-mondta és visszament pakolni. Összeszedett néhány ruhát és begyömöszölte a zsákjába. Rendet rakott a szobájában, mostanában hanyagolta. Mire végzett mindennel, már 6 óra felé járt az idő.
-Kagome! Vacsora!- kiáltott fel édesanyja.
-Megyek…-mondta és elindult le a lépcsőn.
-InuYasha, te is eszel?- kérdezte Kagome anyukája InuYashát, aki nyálcsorgatva figyelte, ahogy fő a tészta.
-Ha szabad?- kérdezte.
-Hát persze…-válaszolta. Eközben, a középkori japánban, Miroku és Sango a kút mellett sétálgattak.
-Szerinted hol van InuYasha?- kérdezte Sango.
-Talán átment Kagoméhoz…-válaszolta Miroku.
-Jó, de az éjjel hol volt?- folytatta tovább. Miroku erre bugyután vigyorogni kezdett. Sango fejbe kólintotta.- Disznó!
-Gonosz aurát érzek…-mondta Miroku megkomolyodva. Néhány pillanat múlva egy sötét felhő bukkant fel, amiből kilépett Naraku.
-Oh! InuYasha nincs veletek? Sebaj! Addig is szórakozunk egy kicsit…-mondta gúnyosan, mire több száz szellem rontott rájuk. Néhányat sikerült megölniük, de Naraku darazsai miatt Miroku nem tudta használni a tenyerét. Már nagyon fáradtak voltak…
A modern korban mindenki leült az asztalhoz, InuYashának kicsit furcsa volt. Jóízűen ettek, mikor InuYasha és Kagome felkapta a fejét. Iriye beszélt hozzájuk.
-Nem akarok semmit sem megzavarni, de Mirokuék bajban vannak!- mondta.
-Anya! Mennem kell!- mondta és felállt az asztaltól.
-Siessünk!- mondta InuYasha és ő is elment. Kagome felszaladt a szobájába, magához vette a táskáját és néhány perc múlva már a középkori japánban voltak. Ott megdöbbentő látvány fogatta őket. Miroku és Sango a földön feküdtek, eszméletlenül. Mellettük Iriye állt és mosolygott.
-Iriye!- kiáltott oda InuYasha.- Mit műveltél velük?!
-Szerintem inkább ne velem foglalkozz!- felelte a lány és egy csapat démon felé mutatott. -Egyedül nem bírnak Narakuval. Addig vigyáztam rájuk, amíg ide nem értetek…-mondta és eltűnt. InuYasha egyetlen csapással végzett a támadókkal, Kagome pedig Mirokuék segítségére sietett. Hamarosan magukhoz tértek.
-Mi…Mi történt?- kérdezte Miroku.
-Naraku megtámadott titeket- válaszolta InuYasha.
-Ti hogy kerültök ide?- kérdezte Sango.
-Iriye szólt, hogy veszélyben vagytok- mondta Kagome.
-Ezek szerint élünk?- kérdezte Miroku.
-Nem emlékszel? Ha Narakuval harcolunk, elvileg halhatatlanok vagyunk- mondta InuYasha.
-Na és ti, hogy vagytok?- kérdezte Miroku csalafinta mosoly kíséretében. Kagome és InuYasha elpirultak.
-Menjünk innen, ez nem biztonságos!- terelte el a szót Kagome. –Fel tudtok állni?
-Persze, már jól vagyunk…-válaszolt Sango.
-Én mondtam!- súgta oda Miroku Sangonak. Hamarosan visszaérkeztek a faluba.
-Fárasztó egy nap volt…-mosolygott Kagome és nyújtózkodott egyet.
-És vajon miben fáradt el ennyire?- vigyorgott tovább Miroku. Sango ezt a megjegyzését is pofonnal jutalmazta.
-Ne kezdjétek már megint!- szólt rajuk InuYasha, aki nem is sejtette, hogy miről van szó…A Nap már rég lement, a Hold és a csillagok ragyogtak a sötét éjszakában. Már mindenki nyugovóra tért, csak egy valaki volt fenn. Egy sötét palota gonosz ura gondolataiba mélyedve bámult maga elé…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
