Sötétség barlangja     

By.: Linus

       Ezer évvel ezelőtt: A történet egy hatalmas harc kezdődött. A világ határa körül a szörnyek és az istenek folytattak ősi háborút. A csatározás több ezer évig tartott. Az istenek győzedelmeskedtek a szörnyek felett. Ceiphied-nek sikerült legyőzni a Shabranigdo-t a sötétség urát és a világban rejtette el. Ezer évekkel később egyik része újjá születik. Egyszer hatalmas boszorkány megállította. Legközelebb sikerül-e, ha a lány semmire sem emlékszik… 

       Jelen: Hétfő reggel egy kicsilány aludt. Mikor valaki bejött a szobába. Elhúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. Magas, telt keblű és vékony testalkatú fiatal lány. Kék szeme és hosszú barna haja van.

-Ébresztő húgi!- szólt „kedvesen” - Elfogsz késni az iskolából.

-Luna még korán van, hagyj aludni!- szólt vissza félig aludva. Fal felé fordult és aludt tovább.

- Már fél 8 van. Ha a buszról lemaradsz, akkor mehetsz gyalog - nevetet. Puff. Kapott egy kispárnát, ami jó fejbe találta. De most már legalább az álomszuszékból is látszott valami. Vörös hajtincsei mindenfelé álltak, szemei még csukva voltak. A kinézete teljesen más, míg a belső természete hasonló a nővéréhez. Luna visszavágta párnát a tesójához.

-Majd erről még beszélünk. -kiment a szobából, de még lehet hallani, hogy morog valamit

-Nővérek…L  Miért nem egy játék babám van helyette – mondta Lina és kimászott az ágyból. Neki állt készülődni. Fésülködéssel kezdte, de belátta nem sok értelme van. Átöltözött és rohant le reggelizni. A tányérjába csak egy tükörtojás volt.

-Hol van a többi? –kérdezte ingerülten Lina

-Nem hiszem, hogy nagyon látszódna rajtad, ha többet ennél- mosolygott és folytatta az újság olvasást. Vagyis folytatta volna, ha egy vörös őrült neki nem ront.

-ÉHES VAGYOK!!! –ordította. Hatalmas verekedésbe kezdtek. Az egész lakás a feje tetejére hajcibálástól és a pofonoktól. Élet-halál harcot az iskolabusz szakította félbe. Szokás szerint a kicsi maradt alul.

-Remek, üres gyomorral írjam meg a töri dogámat?! –kérdezte érdeklődve

-Linuskám nehogy azt hidd, hogy tele pocival jobban menne –gúnyolódott vele a nővérre

Haha. Nagyon vicces. De legalább nem korogna gyomrom –felháborodottan bevágta maga mögött az ajtót. Majd felszállt az iskolabuszra. A buszon már várta őt Naga.

-Már megint elaludtál? –kérdezte kíváncsian mikor barátnője leült mellé

-Nem igazán, csak van egy „aranyos” nővérem. - válaszolta még mindig zaklatottan. Arra gondolt, hogy lehet valakinek ilyen rokona, aki ennyire utálják egymást. Tovább gondolkodva rájött, hogy nem is utálja a nővérét. De még akkor sem imádja őt. Még is akkor miért van benne minden visszatérő álmában. Miért vannak neki ilyen furcsa álmai.  

-Megint verekedtettek? –érdeklődött Naga- Lina figyelsz?

-Tessék? –visszatérve a földről -Ne haragudj, csak elgondolkoztam- miután látta, hogy barátnője ideges  lett, mert nem figyelt rá.

-Valami baj van?

-Nem csak már megint ugyanaz az álom. De most beszéltek hozzám az álmaimban.

-Ki?

- Az arcát nem láttam, de a hangja ismerős volt.

-Meséld el!

Lina mesélésbe kezdett.

 „Az egész álmom a szokásos módón kezdődött.  A nagy sötétségben futottam, míg egy kivilágított terembe értem. Különböző lények támadtak rám, de valahogy ki tudtam védeni a csapásokat. „

A busz megérkezett az iskolához. Bementek a terembe és leültek a helyükre. Lina folytatta a mesélést.

„Folyamatosan harcoltam a szörnyekkel és nagyon elfáradtam. Az egyiknek majdnem sikerült megsebeznie, de valaki megmentett, de nem láttam ki volt az. Majd elájultam és egy üres szobában találtam magam. Majd valaki megszólalt.

-Jól vagy?- kérdezte egy kedves férfihang

-Igen. Te mentettél meg?

-Igen. Szükségünk van rád. Csak te vagy képes rá, hogy megmentsd a világot.

-ÉN? Ki vagyok én?! Csak egy átlagos gimnazista

-Szerintem nem vagy egy hétköznapi lány

-Ki vagy? Mit akartok tőlem?

-A világ veszélyben van, és csak rád számíthat. Nem szabad elfelejtened ki is vagy. Nagy dolgokat viszel még véghez.

-Kicsoda? Én most már semmit se értek!

-Idővel mindent meg értesz csak fogad el a sorsodat kicsi Linám. Az alak eltűnt és én mintha egy csatahelyen kerültem volna. Hirtelen pár felvillant Luna képe. Majd felébredtem”

Lina befejezte a mesélnivalóját. Naga csendben ült, de nem látszott rajta, hogy nagyon meg lenne lepve. Majd végül megszólalt:

-Most mihez kezdesz?

-Ez nagyon egyszerű… ESZEK- felelt Nevetve Lina. Naga jobbnak látta, hogy ha ezt a beszélgetést későbbre hagyja. Lina már látott is volna neki a szendvicsének, amikor bejött a tanár.

Nem hiszem el, hogy még kajálni se lehet rendesen- morgolódott és visszapakolta a táskájába az ennivalót. Naga közben elgondolkozott. Nagyon jól tudta, hogy Lina a híres verselő boszorkány. De úgy gondolja míg nincs itt az ideje elmondani az igazat. Még túl korai lenne megtudnia, hogy kivel szemben kell megmenteni a világot…

-Ilyen nehéz napot! –dörmögött Lina

Hazafelé tartottak Naga-val. Úgy gondolták, hogy szép idő van egy sétához, és ma kihagyták hazafelé a buszozást.

 -Ne morogj már!- korholta le barátnőjét- Neked mindig van valami bajod!

-Dehogy is- nevetett Linus- Hallottam egy új harcművészeti boltról. Mostanában nyílt. Állítólag nagyon helyes fiú dolgozik ott. Nézzük meg!- meg fogta Naga karját és elkezdett futni.

Naga-nak válaszolni se volt ideje. Mikor a bolthoz értek egy „kisebb” tömeg közepén találták magukat.

-Életem legrosszabb napja- mérgelődött már megint- De menjünk be Naga!

-Jó- Lihegett, mert most érte utol lelkes lányt

Bent az üzlet hatalmas volt. Mindenfelé érdeklődő vásárlók. Nagy érdeklődéssel nézelődtek mikor valaki, megszólította őket:

-Üdvözöllek titeket! Nevem Alex- megfordultak és meglátták a hang tulajdonosát. Egy magas, jóképű és szőke hajú srácot. Naga felsikított majd elájult, mert felismerte a fiút.

-Naga! Jól vagy?- Lina aggódott érte

-Mindnyárt jobban lesz- Alex felemelte és elindult vele a raktár felé

-Hé várj meg!- kiáltott utána

-Ide nem jöhetsz be, mert kicsi a tér és nem lenne levegője. De nyugi mindnyárt visszajövök- válaszolta Alex

-Jó- bólintott

Alex bement és becsukta az ajtót. Letette az egyik raklapra és felpofozta.

-Jól vagy? –kérdezte a lánytól miután magához tért.

-Igen. Köszönöm. Te vagy az?

-Kire gondolsz?- néz rá értetlenül

-Gourry mit keresel itt?- tért a lényegre Naga

-Gourry?! Ki ő? Ne haragudj, de nem ismerem.

Ne haragudj, összekevertelek valakivel. Egy fiúval, aki nagyon jó barátom volt, de már sajnos nem él. –magyarázkodott Naga

-Semmi baj- mosolygott rá a fiú és egy pohár vizet nyújtott neki- Idd meg!

Ekkor betoppant Lina.

Naga jobban vagy?- kérdezte a vizet kortyolgató lánytól

-Aha. Menjünk haza! Köszönök mindent Alex- megitta a pohár vizet és elindultak Lina-val

-Szívesen. Gyertek máskor is- mondta az integető két lánynak

Tök aranyos volt ez a srác! Ugye?- kíváncsiskodott, de Naga csak akkor felelt mikor, Lina jól meglökte

-Ne haragudj. Csak még mindig ne vagyok teljesen jól! Hazamegyek, és holnap megbeszéljük. Rendben? - válaszolta Naga

-Elkísérjelek?

-Nem kell köszönöm, jobb lesz egyedül. Akkor holnap! Szia!

-Szia!

Lina még egy darabig értetlenül nézett a lány tán, majd ő is hazament, de nagyon aggódott barátnőjéért De sajnos nem tehetett érte semmit. Úton hazafelé a nap dolgain gondolkodott.

~Milyen rég volt reggel ~gondolkozott magában Lina ~ de az a fiú, Alex. Vajon ő kicsoda?! Nagyon ismerős volt, bár nem hiszem, hogy régen találkoztunk.~

Közben hazaért és felment a szobájába, mivel semmi kedve nem volt a nővérét hallgatni. Ajtót becsukta pont testvére orra előtt. Luna látta, hogy húga nincs valami jó hangulatba, most inkább hagyta.

~Olyan ismerősnek tűnt ~gondolkodott az ágyon fekve~ mintha nagyon közeli ismerősök lettünk volna. Ez lehetetlen, mert én mindig itt éltem és őt még soha nem láttam a városban. Naga akkor lett rosszul, mikor meglátta Alex-t. Vajon ez véletlen? ~lassan álomba merült

Eközben Naga is hazaért.

-Ezt nem hiszem el -kezdett el magában beszélni- Ő nem lehet… Gourry, hiszem ő meghalt. Vagy még is, de nem lehet ő, mert láttam meghalni. Lina fel se ismerte, szóval nem lehet ő. Ennyire elfelejtette volna még az emlékét is?! Habár így jobb lesz. Mi lett volna, ha felismeri. Milyen emlékei lennének?! ~ Naga egész éjjel gondolkodott és semmit sem aludt. Lina már aludt és az igazak álmát aludta. Másnap a dolgok tovább bonyolódtak, mikor egy új osztálytárs jött hozzájuk…