Minden megtörténhet!!!

XXIV: fejezet: Újabb sebek

Kagome hirtelen felriadt. Mikor kinyitotta a szemét nagyon megijedt, ugyanis Yaken igen rossz látványt mutatott a feje felett.

-Te meg mi a frászt keresel itt?

-Nehogy azt hidd, hogy élvezettel nőttem ide! Nagyuram küldött! Szüksége van rád!

-miért? Mi történt Sesshoumaruval? Yaken! –ragadta meg a démon karját mivel a hátat fordított neki, de szorítása erőtlen volt így Yaken könnyebb kiszabadította magát a szorításból.

-Szánalmas gyenge halandó vagy!

-Ezt majd beszéljük meg akkor, hogyha felépültem!

-Mi? –Yaken még csak most nézett végig a lányon csak a szoknya volt rajta és a kötés, amit lassan kezdett átszínezni a vér. A kis démon elvörösödött és gyorsan elfordult nehogy a lány észrevegye.

-Gyere! Mutatom az utat.

-Rendben!

Elindultak azonban nem haladtak valami gyorsan Kagome miatt. Yaken nem igen foglalkozott a lánnyal és a sérüléseivel, hanem büszkén ment a lány előtt magát kihúzva.

-Siess már! –sürgette a lányt.

-Hallgass már el! Annyi erőm még van, hogy leüsselek!

-persze persze! Pont úgy festesz, akiben még van erő!

-messze van még? –Kagome szavai egyre erőtlenebbek voltak.

-Nem! Már itt is vagyunk! –felelte gúnyosan Yaken.

-Sesshoumaru nagyúr! Elhoztam neked a lányt, ahogyan kérted!

Kagome térdre esett.

-Te szerencsétlen idióta! –torkolta le Sesshoumaru kis szolgálóját!

-Hogy voltál képes idehozni mikor ö is sérült?

-De…hát...izé…nagyuram…!

-Fogd be Yaken! –közben meglendítette lábát, mintha meg akarná rúgni a démont, de nem érte el.

-Mi, az hogy ö is sérült? Sesshoumaru mi történt veled? Megsebesültél? Mutasd! Megnézem a sebedet!

-Sesshoumaru csak nézett a lányra hogy vele akar foglalkozni mikor ö maga is elég rossz bőrben, van.

-Most mit nézel? Vedd le a felsődet!

-A szellem kicsit furán érezte magát de, azért hagyta, hogy a lány megvizsgálja.

-Valamit nem értek! A sebeid miért nem gyógyultak be, mint ahogyan szoktak?

-Valószínűleg a méreg miatt. De mindjárt meglátod! –Sesshoumaru szavai erőtlenek voltak. Kagome követte a szellem pillantását, amik a sebnél állt meg. A seb nemsokára smaragdzöld színű mérget engedett ki magából majd egy adag vértől is megszabadította a szellemet. Sesshoumaru fájdalmasan szisszent fel ekkor.

-Sesshoumaru! Ki sebzett meg így? Ez nagyon súlyos sérülés!

-A neve, ha jól emlékszem AsaYoru volt! Mi az ismered talán? –kérdezte a szellem látva Kagome arckifejezését.

-Sajnos! Ö lopta el az ékköveket tőlem nemrég! –hangja aztán elcsuklott és vér távozott a testéből a száján keresztül.

-Miért nem gyógyul már be? –és letörölte a vért szájáról.

-ez még az a seb, amit az öcsém okozott neked?

-Igen! De te is tudod hogy nem az ö hibája volt!

A szellem nem válaszolt.

-Yaken! Hozd Ah-Un –t! Vidd vissza Kagomét a faluba!

-De nagyuram! Veled akkor mi lesz?

-Nem halottad mit mondtam?

-Sesshoumaru! Hagyd öt békén! Hiszen csak aggódik érted, és igaza van! Neked is velem kell jönnöd, hogy ál láthassuk a sebedet! Rin is biztosan örülni fog, hogy láthat!

Eközben InuYashánál:

-„látnom kell Kagomét!”

-Kimegyek, körülnézek! –vetette oda Mirokunak aki, nem foglalkozott vele ugyanis fontosabb dolga volt… Sango! (J)

-Jól van, menj csak!

A hanyou gyorsan kiment az építményből és 2 ugrással Kagome kunyhója előtt állt. Kicsit habozott de szerelme utáni vágy bekergette. Mikor belépett nagy meglepetésére a lány nem volt bent.

-Kagome! –kiáltotta a fiú, de nem olyan hangosan hogy bárki is maghallja.

-Mi ez a szag? –abban a pillanatban padlót fogott és szimatolni kezdett. Jól ismerte ezt az undorító szagot Yakené volt, jól érződött rajta bátyja szaga is! Követni kezdte, ami bevezette az erdőbe. Félúton megtalálta őket. Sesshoumaru és Kagome egymásba kapaszkodva mentek az úton. Az ösvény mögöttük zölden és vörösen ragyogott a méregtől és a vértől.

-Kagome! Miért ölelgeted a bátyám? És miért nincsen rajta a felsője?

-InuYasha! Nyugodj, meg kérlek!

-De… de… -a hanyou hebegett habogott. Nem tudta hogy mit is mondjon, de hirtelen megnyugodott mikor a lány odament hozzá és megölelte. A fiú rögtön visszaölelt.

-Segíts! –kérte a lány.

-A bátyámnak?

-Szia öcsi! Jó téged látni…

-Aha! Téged is! –felelte kicsit gúnyosan.

-Kérlek! –nézett Kagome segélykérő szemekkel InuYashára.

-Hát… nem szívesen de jó.

-Köszönöm! –És egy puszit nyomott a fiú szájára majd visszaindult Sesshoumaruhoz akit, felsegítette a földről, ahova időközben leült. InuYasha hirtelen nem tudott mozdulni a puszitól. Több mint egy percbe telt mire feleszmélt odament segíteni Kagoménak. Sesshoumaru testéből épp akkor kívánkozott ki a méreg és a vér.

-Hát ez elég udorító bátyus! Ki tette ezt veled!

-AsaYoru!

A hanyou hagyta, hogy bátya rátámaszkodjon és így indult el vele. Kagome ráült Ah-Un hátára. A két sérültet bevittek Kagome „szálláshelyére”. Mindketten gyorsan lélegeztek, és erősen verejtékeztek, lázasak voltak. Amint lefeküdtek rögtön elaludtak.

-InuYasha! –szolalt meg Kagome.

-Igen?

-Gyere ide!

A fiú odasétált a lányhoz.

-Tessék?

-Add a kezed! –a hanyou odanyújtotta, Kagome megfogta. Erősen szorította menyire ereje, engedte. Így aludt el…

Minden megtörténhet!!!

XXV. fejezet: Végre otthon!

Hajnalban Kagome felébredt! Sesshoumaru békésen aludt, ellentétben InuYashával aki védelmezöleg ült a lány mellet, vigyázva rá.

-InuYasha! Te nem alszol?
-Nem! Vigyáznom kell rád!

-Nem kell! Inkább aludj!

Válasz azonban nem érkezett. A hanyou elengedte a lány kezét ölbe kapta és elindult vele a kijárat felé.

-Hová viszel?

A válasz azonban ismételt hallgatás volt. InuYasha a kút felé vette az irányt. Mikor odaértek a félszellem finoman leültette Kagomét a kút elé, hátát neki támasztva. InuYasha vele szemben ült le. Egy ideig szótlanul ültek. Végül a hanyou szolalt meg.

-Kagome! Itt nem tudsz meggyógyulni! Ahhoz haza kell menned!

-De… InuYasha…-Kagome szemeiben könnycseppek jelentek meg majd végigfolytak arcán.

-Kagome! Ne kezdj el sírni jó! –letörölte a lány arcáról könnyeket és magához ölelte!

Kagome elmosolyodott.

-Örülök, hogy megint kimondod a nevemet!

-Ne haragudj de azok után... képtelen voltam!

-Mondtam, hogy felejtsük el az egészet!

-InuYasha elengedte a lányt, megfogta a kezét, gyorsan ölbe kapta és beleugrott a kútba. A lány ijedtettében felsikoltott de aztán rájött, hogy amikor a hanyou megfogta a kezét, az ékkő szilánkot adta neki.

Ekkor érkeztek meg. A félszellem kiugrott a kútból. A szentélyben találták magukat.

-InuYasha! Itthon vagyok! –Kagome örömében megengedte szemének, hogy ejtsenek egy-két könnycseppet boldogsága kifejezésére. Olyan boldog volt hogy kiugrott a fiú öléből és kifutott az udvarra. Ismét vérzett de nem foglalkozott vele. A hanyou kisétált a lány után.

-Kagome! Akkor én most hazamegyek!

-Ne! Kérlek, ne menj! –és odaszaladt a fiúhoz és megölelte.

-Gyere! Mutatok valamit! –megfogta a félszellem kezét, és magával húzta a szent fához.

-Ez… az a fa? –nézett Kagoméra a hanyou.

A lány bólintott.

-Odamehetek?

-Persze. –válaszolta Kagome és elengedte a fiú kezét.

InuYasha odasétált a fához és kezével végigsimogatta a törzsét. Jól ismerte ezt a fát! 50 évet volt hozzászegezve… Naraku miatt! Ö volt az, aki kijátszotta Kikyou ellen és miatta halt meg. A fiú ökölbe szorult keze pihent a törzsön.

-InuYasha! Jól vagy? –lépett mellé Kagome.

-Pe… persze! –mondta de nem nézett a lány szemébe.

-„Megint Kikyoura gondol…”(Kagome)

Azzal otthagyta a gondolataival a fiút a fánál és ö maga a padhoz sétált. Keresztbe feküdt rajta, lábát a földön hagyta. Kicsit fázott de nem akart még bemenni a házba, hiszen még csak most hajnalodott és egy-két órát anyja még biztosan aludni fog. Addig ö is pihenhet.

-Tessék! Ezt vedd fel, nehogy megfázz!

-Köszönöm! –mondta és felvette a fiú felsőjét, amit a hanyou nyújtott neki.

-Gyere ide! –Kagome felült és mutatta a fiúnak, hogy üljön mögé. A hanyou nem habozott, a lány mögé ült és rögtön az ölébe húzta. Kagome boldogan dőlt neki a fiúnak és nemsokára el is aludt a félszellem ölelésében. InuYasha az égboltra nézett. A csillagok már teljesen eltűntek a hold még látszódott… legalábbis egy kis része.

-holnap újhold lesz! –InuYasha annyira fáradt volt hogy pár perce lehunyta a szemét és elnyomta az álom. Mindketten arra ébredtek, hogy valaki üvöltve szalad ki a házból.

-Kagome! Hát itt vagy?

-Anya! Anya!

-Kagome!

A két nő egymás felé futott mikor találkoztak, megölelték egymást. Azonban Kagome összeesett.

-Kagome! Jól vagy?

-Nem nincs jól!(inuYasha)

-Hát te is itt vagy?

-Ennyire nem kell örülni neki!

-Ne haragudj! De Kagome mi bajod? A lány azonban nem tudod válaszolni. InuYasha megmutatta a lány sebét anyjának, aki szörnyülködve nézte.

-Mi… Mi történt?

InuYasha már épp válaszolni akart de Kagome közbe vágott:

-Anya! Majd mindent elmesélek! Jó?

-Rendben! De most beviszlek a korházba.

-Akkor én hazamegyek!

-InuYasha! Kérlek, ne menj! Este ígérd, meg hogy bejössz a korházba!

-Rendben!

-Addig vigyáznál Soutára, míg hazajövök? Nem akarom egyedül hagyni!

-Miért hol van nagyapa?
–1 hete elment valahova és csak azt mondta, hogy majd jön, de ne beszélj most Kagome!

Anya hívott egy taxit és bevitte lányát a korházba. InuYasha bement a házba megkereste Soutát és egész nap, csak ettek és szórakoztak. Mire anya hazaért a nap már lemenőben volt.

-Souta! InuYasha! Hol vagytok?

A két említett szélsebesen rohantak ki az udvara.

-Hogy van Kagome?(Souta)

-Jobban! Azt akarja, hogy InuYasha menj be hozzá. Azt mondta, hogy már tudod, hogy hol van a korház.

-Igen tudom.

-rendben, de így nem mehetsz! Souta! Adj neki valami ruhát!

-Rendben azzal mindketten felsiettek a házba. InuYasha kapott egy koptatott kék farmert és egy fekete pólót és egy dzsekit.

-Kössz! Akkor én mentem!

-De kel még egy sap… InuYasha! Mi történt veled?

-Majd elmondom, ha visszajöttem. –mondta és lerohant.

-Mi történt a hajaddal?(Anya)

-Majd elmondom, de most megyek!

-Rendben! Ezt add majd oda Kagoménak.

-InuYasha elvette a táskát és mát el is indult szerelme felé. Hamarosan oda is ért

Minden megtörténhet!!!

XXVI. fejezet : Kórházi látogatás

InuYasha a kórház folyosóit rótta, keresve Kagomét. Egy külön kórterembe találta meg. Egyedül volt és úgy látszott alszik. A fiú az ablakon keresztül nézte a szerelmét.

-Maga a barátja? Bemehet hozzá! –szólt hozzá egy nővér és betuszkolta a meghökkent fiút az ajtón. Kagome rögtön kinyitotta a szemét.

-Higurashi kisasszony! Itt van a barátja!

-Ööö… köszönöm! –mondta a lány és megvárta, amíg a nővér eléhagyja a szobát.

InuYasha! Fantasztikusan nézel így ki!

-Hát… pedig elég furán érzem magam ebben a… ruhában.

-Pedig jól áll! Nem ülsz le?

-De!

Kagome helyet szorított a fiúnak így az mellé ült le. A lány hozzábujt és magához ölelte. InuYasha sem tett másképp. A fiú játszani kezdett a lány hajával, cirógatta, simogatta.

-Nem vagy álmos? –kérdezte a lány.

-Nem!

-InuYasha! Látom rajtad! Már három napja nem aludtál!

-De ma ember vagyok! Tudod jól, hogy ilyenkor nem szoktam aludni!

-De… most az emberek világában vagy! Itt nincsenek szellemek! És különben is! A kórházat védik!

A hanyounak be kellett látnia, hogy a lánynak igaza van! Kagome lefektette a fiút. Adott neki egy rövid csókot majd ö is lefeküdt. Mindketten hamar elaludtak.

Másnap reggel egy nővér szavára ébredtek.

-Nahát! Ezek igaziak? –tapogatta a hanyou kutyafüleit az ápoló. –az ilyeneken a plasztikai sebészet már tudd segíteni! Egy emelettel van felettünk! Ajánlom, hogy látogassa meg! Higurashi kisasszony magának itt a reggelije!

-Köszönöm! – a nővér átadta majd kiment.

-Mi az a plasztikai sebészet? –kérdezte dühösen a hanyou.

-ugyan! Ne foglalkozz vele! Anya majd hoz neked egy sapkát!

Kagome közben enni kezdett.

-Kérsz egy harit? –kérdezte teli szájjal és a fiú szája elé, tartotta a szendvicset. InuYasha egy harapással megette a maradékot és a lány ujjáról is lenyalta a maradék vajat.

-Ne! –húzta el a kezét a lány. Szemében félelem jelent meg és egész testében remeget.

-MI a baj Kagome?

-Se… azt hiszem semmi!

InuYasha nem értette mi baja, lehet a lánynak, de azért magához ölelte. Kagome nagyon megijedt hogy a fiú „nyalakodni” kezdett.

-Mutasd a sebed! Mit csináltak veled! –a hanyou felhúzta a lány pólóját, amit a kórházban adtak rá.

-Összevarrták a sebeimet.

A félszellem csodálkozva nézte a lány hasát, mert még nem látott ilyet.

-A cérnákat majd kiveszik, ha a seb beforrt. –magyarázta Kagome de a fiú csak értetlenül pislogott. Finoman végig simította a lány hasát majd adott rá egy puszit. Alig érezhetően, ajka alig ért a lány bőréhez. Kagome bele remegett.

-Jön Souta és az anyád! –mondta InuYasha.

-Érzem a szagukat és hallom a hangjukat is! –ekkor a két kutyafül mozogni kezdett, amin Kagome nevetni kezdett.

-Most meg min nevetsz? –kérdezte kicsit dühösen a fiú.

-Ne haragudj de… -közben feltérdelt az ágyon- ezek nagyon aranyosak, ha mozognak! -A lány megfogta a füleket.

-Azok nem játékszerek! –mérgelődött a hanyou.

-Tudom-tudom! –mosolygott Kagome. InuYasha átkarolta a lány derekát miközben az a füleit tapogatta. Lefektette az ölébe, és gyengéden csókolni kezdte. A lány elengedte a füleket és átkarolta a félszellem nyakát. 

-Köhöm…

-Jaj… szia anya! –mondta zavartan Kagome és kimászott a fiú öléből. InuYasha zavartan mosolygott és lesütötte a szemét.

-Csak egy kis innivalót hoztam neked, kicsim. De most egy kis időre még magadra kell hagynunk, mert Souta éhes és elmegyünk venni neki valamit.

-De nem is vagyok…

-De igen az vagy! –mondta és kituszkolta fiát az ajtón. Mielőtt ö maga is kilépett volna, azt mondta lányának:

-Egy órát még biztosan eszik majd.

Kagome csak mosolygott és örült hogy ilyen anyja van. Visszament a hanyouhoz az ágyhoz.

-Hol is tartottunk? –kérdezte tettetett zavarral a lány.

-Azt hiszem… -állt fel InuYasha az ágyról.- …hogy… -megfogta a lány derekát. És csókolni kezdte. Kagome átkarolta a fiú nyakát és viszonozta a csókok sorozatait. Kagome keze felfelé vándorolt és megfogta a fiú füleit, amik ismét mozogni kezdtek.

-Ne de Kagome!

-Ne haragudj, de… -mosolygott a lány.

-Jól van! Figyelj! Én haza szeretnék menni, mert nem érzem magam itt biztonságban…

-Rendben! –mondta kicsit szomorúan a lány, de hagyta, hogy szerelme elmenjen.

-Várj csak! –és egy baseball sapkát nyomott a fiú fejére egy puszit a szájára, egy chipset a kezébe és így engedte el Kagome kedvesét. InuYasha boldogan indult haza.

Kagome két hétig feküdt a korházban. Ez idő alatt InuYasha egyszer sem látogatta meg de, tudta hogy nincsen semmi baja… ezt érezte!

Foly. köv