XXI. Fejezet. –Feltámadás

Kagome szeme felpattant a neve hallatán, de szeme teljesen fekete volt. Az ékkő szilánk, ami testében volt kiemelkedett és fehéren világította be a környéket.

Sesshoumaru, Miroku, Sango, Shippou, Rin, Yaken, Kirara és persze InuYasha csak álltak és nézték mi történek, még levegőt is alig vettek.

-Visszatérnek lelkei a testébe –hallatszott egy hang Miroku vállán.

-Myouga! Te itt vagy? (Miroku) –De kit érdekel ez most?

A bolhadémon közvetítette az események, hogy mindenki számára világos legyen, az hogy mi történik Kagoméval és a testével.

-Az ékkő megtisztult mikor Kagome megérintette és megmentette vele InuYasha úrfit ámde ezért a lelkét kellett adnia! Szerencsére ö egy miko ezért a lelke nem távozott rögtön a túlvilágra, hanem az ékkő szilánkba szállt.

Amint ez Myouga kimondta a szilánkból a lelkek kiszabadultak és szépen fokozatosan visszaszálltak a lányba. Kagome hirtelen megfogta a hanyou kezét, és nagyon erősen szorította, miközben kb. egy méteres magaságba emelkedett teste, közben InuYasha is felállt a lánnyal együtt. Már majdnem 3 perce nem történt semmi, de ekkor messziről fehér fénysugarak jelentek meg.

-Hisz ezek Kikyou lélekrablói! –kiáltotta Shippou.

-Hogy micsoda? –kérdezte értetlen arccal Rin.

-Majd elmesélem!

A lélekrablók nem egyedül jöttek. Magukkal hozták Kikyou lelkeit is, amik tartalmazták Kikyou érzéseit és tudását. Mikor kb. 2 méterre, kerültek a lány testétől felgyorsultak, és nagyon gyorsan kezdtek el repülni. Mindegyik lélekrabló egy-egy lélekgömböt „dobott” Kagome testébe majd porrá lettek. Ez a folyamat majdnem 10 percig tartott mégsem volt unalmas. Csodálatos élmény volt mindenki számára de egyben meghökkentő, bizarr és félelmetes is. Hogy mi történik pontosan azt senki se tudta, volna megmondani de, érezték Kagoméba visszatér az élet.

Mikor az utolsó lélekrabló is eltűnt a lány „ereszkedni” kezdett. InuYasha alá állt így a lány a fiú karjaiban kötött ki de kezét nem engedte el. Mindenki odament Kagoméhoz aki még nem tért magához.

-Szerintem vigyük valami faluba! –javasolta Sesshoumaru.

-Jó ötlet! Szerencsére a legközelebbi falu nincsen olyan mesze!

-Sesshoumaru! Hogy velünk jössz? –kérdezte InuYasha de hangjában nem volt gyűlölet csak puszta kíváncsiság.

-Beszélnem kell Kagoméval.

-Értem! –ezzel kettejük beszélgetése ennyi volt, de igazából a többiek sem beszélgettek többet. Hamar beértek a faluba, bementek egy kunyhóba, ahova a hanyou letette Kagomét és kiment a házból.

-„Elmegyek! Sangonak igaza van. Nem érdemlem meg öt! Mindenkinek így lesz a legjobb.”

InuYasha már rég ment az erdőben, amikor Kagura jelent meg előtte az úton.

-Hello InuYasha!

-Hagyjál békén! Most nincsen kedvem veled társalogni és harcolni.

-Mi? Beteg vagy? De nem harcolni jöttem, hanem egy kis infot hoztam Narakurol. Gondoltam érdekelni fog! Cserébe viszont egy kis szívességet kérnék.

-Gyorsan mondd, mert mielőbb el akarok innen menni! –mondta hűvösen a félszellem.

-Csak szólni akartam, hogy Naraku félelmetes szörnyeteget hozott létre, amiről még ö maga sem tud!

-Ennek semmi értelme!

-De igen van! Csak gondolkodj el rajta egy kicsit és rájössz mi a kapcsolat.

-Miért nem mondod meg?
–Nem tehetem! Így is túl sokat kockáztattam, azzal hogy idejöttem és elmondtam ezt most neked!

-Na de mit akarsz kérni?

-Azt hogy pusztítsd el Narkut!

-Szerinted nem azon vagyok nap, mint nap? De amint látod, nem tudjuk megölni!

-De igen meg lehet, csak rá kell jönni a gyenge pontjaira! Akkor sikerülni fog! Majd meglátod!  

-Igen rejtélyes vagy!

-Kössz! Ezt most bóknak veszem! De van itt még valami!

-Micsoda?

Naraku birtokában van egy szív! Az én szívem! Kérlek, azt szerezd, meg tőle mielőtt megölöd!

-Rendben! inuYasha nem tudta miért mondta ezt, de látva Kagura félelmét a szemében nem tudott nemet mondani!

-Kössz de most mennem kell! Sok sikert!

InuYasha már indulni akart, amikor újabb látogatója érkezet!

-Te meg mit akarsz itt?

-Csak hoztam neked valamit öcsi!

-Igazán?

-Annyira rohantatok hogy teljesen elfelejtkeztetek róla!

InuYasha szembe fordult bátyjával, aki épp dobott neki valamit.

-Kapd el! Majd még találkozunk! Ja és menj vissza Kagoméhoz! Téged hiányolt ez előbb! –mondta majd elindult az erdő sűrűje felé.

-Hé! Kössz! –mondta InuYasha a bátyjának, de Sesshoumaru nem fordult meg csak intett kezével és ment tovább…

Minden megtörténhet!!!

XXII. fejezet: Boldog este

 InuYasha sokat tűnődött. Leült az erdőben egy fa ágára és ott gondolkodott. Felelevenítette a Kagurával folytatott beszélgetését.

-„Ezek szerint ott hagyná Narakut de, nem tudja, mert sakkban tartja, és bármikor megölheti, ha úgy akarja.

Aztán eszébe jutott Sesshoumaru. Életében először beszélt vele úgy hogy nem gúnyolódott és nem nézte le. Ez furcsa volt neki! Ráadásul egy ékkő szilnánkot is adott neki igaz nem szívesen tarom magámnál, mert veszélyes… oda kell adnom Kagoménak. Akkor talán hazamehet majd, és boldog lehet majd. De nem mehetek oda! Sango nem engedne a közelébe! Persze megértem de… na majd holnap elintézem ezt a dolgot!  -elmélkedett a hanyou de mivel nagyon elfáradt elaludt. Éjszaka rettenetes álma volt! Ismét átalakult és újra megölte Kikyout majd Kagomét is. Erre felriadt.

-Csak álom volt. Mondta saját maga megnyugtatására a félszellem. Leugrott a fáról és körülnézett… sötét volt, még csak a hold világított.

-francba! Pár nap múlva ismét újhold lesz! –állapította meg majd lement a közeli vízpartra és megmosta az arcát, amit elleptek a verejtékek a szörnyű álom alatt majd leült a partra, és a vizet nézte. Ez valamelyest megnyugtatta, mindig így volt, ha víz közelében volt. Épp indulni készült, amikor a bokrok mögül Kagome lépett ki. A fiú nagyon meglepődött hogy itt van a lány.

-Ka-go.. mit keresel itt??

-téged! Megéreztem az ékkövet és tudtam, hogy te vagy az! És csak meg szeretném köszönni, hogy visszahoztál az életbe! –majd megölelte a hanyout aki, ellökte magától.

-Ka-go…-még mindig képtelen volt kimondani a lány nevét.

-én öltelek meg és ezek után még szóba, állsz velem? –ezt a mondatott, úgy mondta végig, hogy végig lány szemébe nézett két kezével a lány vállát fogta.

-InuYasha! Az nem te voltál, hanem Naraku kényszertett az ékkőszilánk segítségével.

-DE…

-Nincs semmi de!

-De van! Feláldoztad magad értem! Miért tetted?
–még mindig nem tudod? –kérdezte mosolyogva a lány.

-hát ..izé..ööö..sejtem!

-InuYasha! Én szertelek! –azzal megölelte a fiút, aki ismét el akarta lökni magátol a lány de mikor látta, hogy ez nem fog sikerülni visszaölelt.

-Sajnálom! –mondta a hanyou a lánynak!

-Ugyan! Nincs mit sajnálni! –és teljes testével odalépett InuYasha elé hogy még a lábuk is egymáshoz simult… talán túlságosan is, mert elestek. InuYasha ráesett Kagoméra aki felszisszent a hirtelen jövő fájdalomtól.

-Bocsáss meg! –mentegetőzött a fiú és készült felállni de a lány visszahúzta és vadul, és szenvedélyesen csókolni kezdte a hanyout. Kagome nem tudta miért teszi de nem tudott megállj parancsolni az érzelmeinek.

A félszellem hirtelen nem tudta mi történik vele de, nem kellett sok idő neki, arra hogy feltalálja magát. Hamarosan az irányítást is átvette a lánytól. InuYasha mind viszonozta a lány csókjait.

Megfordultak így Kagome került felülre inuYasha pedig alulra de a csókok áradatait nem hagyták, hogy megfogyatkozzanak. A lány vonzódott a hanyouhoz és a kíváncsisága, na és persze a vágy arra hajtotta, hogy benyúljon a fiú felsője alá. Kezével végig simította a fiú erős és izmos mellkasát, de rengeteg régi és új hegek, emlékeztette a lány, arra hogy sok bajt értek már meg együtt. Abba hagyta a csókokat és InuYasához bujt- nagyon erősen, szorította magához, mintha soha többet nem akarná elengedni.

-Ka-go… mi a baj?

-Semmi!

-De látom, hogy van valami!

-Csak… Sajnálom!

-De...mit?

-Ezeket! –mondta a lány, és kezét végighúzta a fiú felsőtestén néha megállva egy –egy helyen, ahol hegek voltak.

-Azt sajnálom, hogy megsebesültél és sok fájdalmat kellett kiállnod miattam.

-Ezek semmiségek!

-NEM! -mondta Kagome elcsukló hangon könnyeivel küszködve.

-Kérlek, ne sírj! De akkor te is bocsáss meg amiért… -InuYasha a megfelelő szavakat kereste de nem találta őket! Ehelyett inkább benyújt a lány blúza alá és szépen finoman végig, simította a hasát, ahova a halálos sebet ejtette, ahova most kötés volt tekerve a lány melléig.

-Semmi ba… -mondatát azonban nem tudta befejezni, mert InuYasha újból megcsókolta. Finoman gyengéden mégis minden szenvedélyét bele adta miből nem volt kevés!(J) sokáig folytatták, mikor abbahagyták, megölelték egymást. Kagomén már látszott hogy fáradt.

-Most aludnod kell! –mondta InuYasha hangjában némi aggodalmat lehetett felfedezni ezért Kagome nem ellenkezett. A fiú mellkasára hajtotta fejét szemét lehunyta és nemsokára el is aludt. InuYasha egyik karját a feje alá tette másikkal védelmezöleg magához ölelve Kagomét de előtte végig simította a lány gyönyörű testét ameddig csak keze elért. A hanyou körbe nézett. Most tűnt csak fel neki milyen szép ez a tisztást és a part, és hogy milyen megnyugtató…

Minden megtörténhet!!!

XXII. után: BETEKINTÉS 2

-Ezt már tényleg nem hiszem el! Hol lehet ennyi ideig ez a lány? Biztosan történt vele valami! –fakadt ki egyik reggel Kagome édesanyja.

-ugyan! Biztosan nincsen semmi baja! –nyugtatta nagyapa de, szavában érződött hogy ö is aggódik unokája miatt.

-Souta! Ugye a suliban nem szóltad el magad?

-Anya! Mégis minek nézel? Nem felejtettem el nyugi!

-Jól van kicsim! Tudom, hogy okos fiú vagy de vigyáznunk kell!

-Anya! Nyugodj meg! Kagome biztosan jól van csak InuYashával elmerültek az ékkőkeresésben. –nyugtatta anyját Souta.

-InuYasha biztosan szolt volna, ha valami baj történt volna Kagoméval!

-Igen igazad van Souta!

-Tudom! Nekem mindig igazam van! –nevette el magát a fiú.

-Apa! Miért nem eszed a reggelid? Nem érünk rá egész nap!

-Dehogy is nem! Én már nyugdíjas vagyok! Ráérek! –védte magát nagyapa.

-Dehogyis érsz rá! Akkor rakd rendbe a kertet, seperd fel az udvart, tedd rendbe a fészert! Mondjak még?
–Nem kell! Magam is feltalálom, hogy mit csináljak!

-Akkor gyerünk! Sietnünk kell! Souta! Te, pedig el fogsz késni! Egyél már!

-De anya! Szombat van! Ma nincsen iskola!

-Akkor tanulj! Vagy segíthetsz a házi munkába! El kell a segítség! –és kiment a konyhából.

-Anya elég ideges mostanában!

-Igen az! –értett egyet unokájával az idős öregember.

-Nagyapa és Unokája egymásra néztek, nagyot sóhajtottak majd gyorsan befejezték a reggelijüket, és neki láttak a házi munkáknak, mit kiadtak nekik

Minden megtörténhet!!!

XXIII. fejezet: Kikyou érzései

InuYasha és Kagome boldogan ébredtek fel egymás karjai közt. Élvezték, hogy az éjszaka egymás mellett lehettek és pihenhették ki magukat. Miután kinyitották a szemeiket InuYasha felállt és felsegítette Kagomét.

-Köszönöm! –mondta a lány mikor már talpon volt. Bár sebei fájtak rámosolygott a hanyoura.

-Nagyon fáj? –kérdezte, mivel látta hogy a lány nem tudja magát kihúzni.

-Ugyan! Semmi bajom! –legyintett a lány és kihúzta magát, de ekkor térdre esett, sebei felszakadtak és kötése átázott a ruhájával együtt mivel egyre erősebben vérzett. InuYasha gyorsan felkapta.

-Azt hiszem jobb lesz, ha visszaviszlek a faluba.

-Sango, Miroku és a többiek már várták őket. InuYasha kicsit félt, attól hogy a szellemírtó hogyan fogja fogadni.

-InuYasha! –kezdte a lány. –Én nagyon sajnálom hogy tegnap úgy kiakadtam de…

-Sango! Semmi gond! A helyedben én is ezt tettem volna de, most segíts lefektetni Kagomét.

-Nem akarok lefeküdni! Csak le szeretnék ülni! Valamit el kell mondanom. Úgy érzem jogotok, van tudni, hogy mit is érzett Kikyou amióta feltámasztotta Urasue.

-Mi? Kikyou? –fakadt ki Sango.

-Most ne! –csendesítette barátnőjét Kagome. Mindenki leült és figyelni kezdték a lány szavait.

-Tudjátok Kikyou lélekrablói azokat a lelkeket, hozták el nekem, amik Kikyout „tartották” össze. Így azokba már beleivódott a papnő tudása érzései és gyűlöletet, ami engem is „megszállt”.

-Ekkor mindenki InuYashára nézett. A hanyou lesütötte a szemét és arra várt, hogy Kagome mikor folytatja már, mert kezd kínos lenni számára, hogy mindenki öt nézi.

-Kikyouban két fő érzelem uralkodott kezdetben. A szeretet és a gyűlölet. Mindkettő InuYasha iránt. Szerette InuYashát és szíve, sokszor nem engedte, hogy bántsa, de a gyűlölet erősebbnek bizonyult és egyre jobban elnyomta a szeretetet, ami végleg eltűnt szívéből. Közben rájött hogy InuYasha soha nem lehet már az övé és ezért nem is küzdött, azért hogy visszahozza elvesztett érzéseit. Ekkor szövetséget kötött Narakuval, hogy segítsen neki elpusztítani egykori szerelmét.

(InuYasha keze ökölbe szorul.)

-Pontosan tudta hogy 50 évvel ezelőtt ö játszott ki InuYasha ellen de esze már nem volt a régi. Csakis a bosszúvágy fűtötte. Azzal is tisztában volt, hogy Naraku emberi része még szereti, és a halálát kivájna. Kettejük szövetsége arról szolt, hogy Naraku segít Kikyounak tervében de, neki is meg kell halnia. Belement. Ekkor megkapta Naraku egyik, mérgezte Ékkő szilánkját és a többit, már tudjátok…

-Mindenki ledöbbent a hallottaktól. Rin értetlenül pislogott a többiek nem tudták mit is mondhatnának.

-Ez a Naraku undorító!(InuYasha)

-Igen az! És a legrosszabb –folytatta Kagome –hogy az ékkő nem sokára ismét teljes és akkor Naraku tényleg megállíthatatlan lesz!

Síri csönd uralkodott el a társaságon. A csendet Kagome kiáltása törte meg.

-Ááá! –kapott a hasához. Egyre erősebben vérzett és a kötéseiből már csavarni lehetett a vért.

-Gyorsan! Kaede anyóhoz kell vinnünk!

-Szerencsére nincsen messze!

-amilyen gyorsan csak tudták összeszedték a dolgaikat és el is indultak.

Kaede anyó falujában…

Az anyó megvizsgálta Kagome sérüléseit és ellátta azokat. Kint beszámolt Kagome állapotáról a többieknek, akik nagyon aggódtak.

-Jól van de, most pihenésre van szüksége! Ne menjetek be most hozzá!

-Mindenki bólintott.

Az éj leszálltéval InuYasha erős késztetést érzett, arra hogy bemenjen Kagoméhoz de, Sango megállította.

-Ne menj be hozzá! Pihennie kell. Biztosan felkavarták a nem rég történtek! És Kikyou érzéseit is tisztáznia kell magában! Nehéz lehet most neki! De tudja, hogy te itt vagy neki!

InuYasha meglepődött a lányon. Titkon örült a lány utolsó mondatának!

-Rendben! Igazad van!

Azonban nem ö volt az egyetlen lény, aki Kagomét akarta látni. Egy titokzatos valaki vagy valami közelített a lány kunyhója felé. Mikor odaért nem habozott… bement.