Új idők

1. fejezet - Gio, A Kis Rókalány

 Inuyasháék a farkasverem előtt harcoltak. Pontosabban csak Inuyasha és Kouga harcolt egymással, mert a farkasszellem már megint elrabolta Kagomét.

-Te törpe albínó!! Vedd le a félvér mancsod az asszonyomról!!

-Hányszor mondjam: Ő nem a te asszonyod, bolhás ordas!!

 A többiek lesajnáló pillantással kísérték a hősszerelmesek viaskodását. Csak Kagome tekintete pattogott egyik fiúról a másikra. Az egyik bokor hirtelen hangosan megzörrent, majd egy rókafülű és rókafarkú, barna hajú és szemű, Shippouhoz hasonló kislány ugrott ki a bozótból, Kouga két fogdmegje elől menekülve. Azonban Hakkaku elkapta a farkánál fogva.

-Hé! Mégis mit csináltok?! Azonnal engedjétek el!-kiabált Shippou szorult helyzetben lévő fajtársa láttán.

-Jól van na, csak ne ordibálj, azt utálom...-szólt Ginta és intett a társának, hogy engedje el a kisrókát. Az meg-alighogy megszabadult a két farkastól-gyorsan odafutott a rókafiúhoz és átölelte, aki erre fülig elpirult.

-Nagyon köszönöm, hogy segítettél!-mondta a kislány, aztán észbekapott és pironkodva elengedte Shippout.

-Öhm...semmiség...-vakarta amaz zavartan a tarkóját.

 Közben szépen elhúzták a csíkot az ordasbarlangtól.

 -Hogy hívnak, kislány?-kérdezte Kagome kedvesen az új csapattagot.

-Gio. A nevem Gio.-mosolygott.

2. fejezet - Hirtelen Kamaszkor

 Inuyasháék éppen Kaede falujában voltak. Gio elmesélte nekik, hogy valami Naraku megölte az egész családját és a barátait. Ők pedig elmondták, hogy ki is ő.((így fair, nem? =3 ))

-Most, hogy csatlakozhatok hozzátok, remélem meg tudom bosszulni a szeretteimet.-mondta a lány. Aztán hirtelen elhomályosodott előtte a világ és elájult. Nem is sejtette, hogy Shippoval is ugyanez történt.

-Shippou, Gio!-pannat fel Sango és odasietett a két gyerekhez.-Szerzetes, szólj Kaede anyónak!

-Rendben!-Miroku elszaladt segítséget hívni. Csak ő, a szellemirtólány és Kirara voltak a két rókakölyökkel, Inuyasha és Kagome elmentek gyógyfüvelet szedni. Végre megtalálta az idős miko-t, aki egy kunyhóba vitte az ájultakat és egy-egy ágyba fektette őket.

*

 -Szóval Shippouék hirelen elájultak? Te jó ég!-aggodalmaskodott Kagome.

-Ez furcsa. Eddig még sosem történt ilyen...-vonta össze a szemöldökét Inuyasha. A kunyhóból, ahol az említettek voltak egy fiú és egy lány hangja hallatszott ki. Először csak fölkiáltottak aztán magukból kikelve ordibálni kedtek:

-ÁÁÁ! MIT KERESEK ÉN ITT EGY SZÁL TAKARÓBAN?! SHIPPOU!-itt egy pofon hangja hallatszott, majd a másik hang is megszólalt:

-ÁÚ!! VEDD MÁR ÉSZRE, HOGY RAJTAM IS CSAK AZ VAN! ELÉG BAJ AZ, HOGY EZ NEM IS ÉN VAGYOK, A TÖBBIT MÁR MEG SE MEREM NÉZNI!!!-ez egy közepesen mély fiúhang volt.

-AZ ENGEM NEM ÉRDEKEL, HOL VAN A TESTEM?!

-HONNAN TUDJAM?!

 Mindenki egyszerre rontott be a házba és mindenkinek tátva maradt a szája.

 Shippou ágya mellett egy kisportolt, jóképű fiú állt. Hosszú, rőt haja egészen a háta kozepéig ért, rókalábai remegtek a dühtől.

 Vele szemben, Gio fekhelye előtt pedig egy igen formás, hosszú, hullámos hajú, barna szemű lány állt. Rókafarka-akársak a fiúé-idegesen tekergett, rókafüleit pedig erősen hátracsapta. A teste köré volt csavarva a takarója. A fiú is félmeztelen volt, a mellkasára hullott kicsit borzos haja.

 Mindketten dühösen meredtek egymásra. A földön a gyerekek ruhái hevertek - kis cafatokban. A csapat többi tagja pedig majdnem hátast dobott.

*

 Shippou és Gio már egy hete kamaszok voltak, ami elég idegesítő volt egyesek számára. Inuyasha például már nem nagyon merte ütögetni a rókafiú fejét, Mirokunak pedig számára igen kínos felvilágosítást kellett tartania a fiataloknak. Ráadásul a két rókaszellemet már nem nagyon lehett úgy dédelgetni, mint régen és mindketten nagyon mások lettek a jellemükre nézve.

 Shippou például félelmetesen hasonlítani kezdett Inuyashához, ami, mondanom se kell, nem számít túl jó előjelnek.

 Gio pedig nagyon nyafogós lett és hamar fölkapta a vizet.

 Ezenkívül még a ruhájuk is más volt. Shippou alul egy Inuyasháéhoz hasonló, sötétkék nadrágot viselt, felül pedig egy trikóra emlékeztető fehér felsőt. Még volt egy világoskék kimonóféle kabátja is, amit csak hidegben húzott össze.

 Gion egy mohazöld, térdig érő nadrág és egy narancssárga, könyökig érő kimonófelső virított, egy csillag formájú levélre emlékeztető hajcsattal kiegészítve.

3. fejezet - Egy Valóra Vált Álom

 Inuyasháék éppen egy szoroson keltek át. Minden sötét és ijesztő volt, kis kaparászások hallatszottak mindenfelől. Shippou már nem ijedt be úgy, mint régen, de azért egy kicsit ideges volt. Nem volt egyedül ezzel az érzéssel, ami nem bizonyult alatalannak, ugyanis pillanatokon belül óriási földrengés támadt, a földre vágva mindenkit. Aztán a hatalmas kősziklák hirtelen elkezdtek egymás felé közeledni, mintha valami láthatatlan erő mozgatná őket. Hamarosan egy kősárkánnyal találták szembe magukat a megszeppent hősök.

 Inuyasha rögtön előkapta a Tetsuaigát, Sango ruhát váltott és a bumerángját vette elő, Miroku előhúzott pár varázscédulát, mert nem akarta beszippantani a barátait, Kagome elszántan nyúlt a nyilaiért, Shippou és Gio pedig megfeszítették az öklüket, mire azokból óriási karmok "pattantak" ki.

 Azonban hiábavaló volt minden fáradozásuk, mivel a szörny meg sem érezte a támadásokat, őt, elragadta Kagomét és nagyra nőt fogai egyre közelebb voltak a lányhoz.

-Neeee!! Engedj el, te izomagyú kőtömeg!! SEGÍTSÉG!!!!!!

-Kagome!!-Inuyasha kétségbeesetten próbálta megmenteni szerelmét, de nem járt sikerrel. Ám mikor a szörny egy utolsó csapást mért rá, a teste hirtelen lüktetni kezdett...

-Átváltozik!-kiáltott mindenki. És igen, Inuyasha átváltozott - de nem úgy mint máskor. Kezein és arcán ugyan megjelt a két méregcsík, de a szemei nem lettek vörösek, csak a szemhéja kapott lila árnyalatot.  Az arcán is megjelent egy furcsa, nyugodt és szelíd, de egyben vakmerő kifejezés. Inuyasha szellemé változott - olyan szellemmé, amilyen mindig is lenni akart.

 -Üges trükk, de nem dőlök be-szólt a sárkány, mikor az átváltozás véget ért. Inuyasha nem szólt semmit, mire a kőszörny eldobta Kagomét, aki szerncsére éppen Kirarára esett. A fiú még mindig nem mozdította el tekintetét a kősárkányról, csak felemelte a kezét és rámutatott, mire a kőkolosszus a levegőbe emelkedett és vekicsapódott a falnak, olyan erővel, hogy már csak kavicsok maradtak belőle. Inuyasha leeresztette a karját, halványan mosolyogva odasétált Kagoméhoz és átölelte. Közben ezt súgta a fülébe:

-Köszönöm, hogy segítettél...szerelmem.

4. fejezet - Béke Mindenek Felett

 Sesshoumaru a tóparton ült és a vizet bámulta. Az előbb ébredt fel lidérces álmából, amit egy szárnyas kígyó mérgének köszönhetett. Látta az apját...szerette őt, erre csak most döbbent rá...és igen...szerette a kisöccsét...a szellemben egyre több érzés kavarodott. Szégyen, fájdalom, szeretet...csupa emberi érzés. Még pár könnycsepp is lecsordult az arcán. Megbánta az eddigi életét, újra akart kezdeni mindent. Mindent...Békét szeretett volna kötni az öccsével, meg akarta kapni Kagura szerelmét...Kezdeni akart valamit azzal a sok idővel, amit nem magára fog fordítani...

 Sesshoumaru felállt. Szellemszagot érzett a levegőben. Naraku szagát.

 Itt a nagy alkalom Sesshoumaru...az egyik tervedet máris végbe viheted...

 A nagyúr elkezdett futni a szag irányába. Végül meg is találta. Sokáig harcoltak, mígnem egyszercsak Sesshoumaru levágta Naraku jobb kezét.

-Ostoba, ezzel nem érsz el semmit!-kiáltotta a démon, de aztán rádöbbent: a jobb kezében van Kagura szive, amit Sesshoumaru most felkapott, majd egy pillantás alatt eltűnt.

*

 Kis csapatunk -mint mindig- Kaede anyó falujában szállt meg. A papnő elmondta, hogy Inuyasha valószínűleg azért vált teljesen szellemmé, sőt, jó szellemmé, mert a Kagome iránt érzett aggodalmából és szeretetéből merített erőt a harchoz és mert a lány megtisztította szellemi részét. Kintről hirtelen kétségbeesett sikoltozás hallatszott:

-Youkaik!! JÖNNEK A YOUKAIK!!!

 Mindenki kirohant, de sehol nem láttak semmit. Kérdően ránéztek a sikoltozó asszonyra, aki az égre mutatott. A horizonton egy kétfejű sátkányt, egy kócos hajú kislányt, egy gyíkszerű törpét, egy fehér hajú szellemet és egy óriási tollpihén rehülő nőt lehetett észrevenni.

-Ez Sesshoumaru-szólt Inuyasha.

-És Kagura.-fűzte hozzá Kagome.

-Aun is itt van...-mondta Miroku.

-Még Rin is...-folytatta Sango.

-Meg Jaken.-fejezte be Shippou a kommentárt.

-Mit keresnek itt ilyen szép kis csapatban?-kérdezte zavartan fintorogva Gio. A válasz hamarabb érkezett, mit hitték volna. Sesshoumaruék leszálltak a földre, de csodával határos módon nem támadták meg őket.

-Minek köszönhetjük szivélyes látogatásodat, bátyám?-kérdezte a kisebbik testvér.

-Látom sikerült terveid szerint szellemmé válnod, Inuyasha. Ennek...örülök.-mosolyodott el a nagyúr. Öccse nem értette, mi történt vele.

-Hogy felvilágosítsalak titeket-emelte fel hangját Sesshoumaru-azért jöttünk-mindannyian-, hogy...békét kössünk.

-Mi?-kérdezte mindenki egy nagy kórusban. Leszámítva Sesshoumaruékat.

-Ezt csak viccnek szántad, vagy komolyan gondolod, amit mondasz, Sesshoumaru? Kagura Naraku inkarnációja, ő...

-Én vagyok a szél, engem nem birtokolhat akárki...-szakította félbe Kagura kedves hanglejtéssel és Sesshoumarura nézett, aki elindult Inuyasha felé. Mikor már csak egy méterre volt tőle, kinyújtotta a jobb karját. A bal sokak meglepetésére visszanőtt. Ezt a "kívülállók" csak most vették észre.

-Békét?-kérdezte kisöccsétől, aki egy ideig habozott, de aztán ő is kinyújtotta a békejobbot. Végül testvéri szeretettel kezet fogtak..

-Békét.-ismételte meg Inuyasha a bűvös szót. Mindenki elmosolyodott.

5. fejezet - "Térj nyugalomra..."

 Csöndes este volt. A telihold fényesen ragyogott az égen, elnyomva a csillagok fényét.

-Hova tűnt Inuyasha?-kérdezte Kagome. A youkai nem volt sehol.

-Nézzétek! Shinidama Chuu-k!-kiáltott fel Miroku a közeli erdő fölé mutatva. Kagoménak elszorult a szive. Hát még mindig szereti...

*

 Inuyasha fürgén szaladt a fák között. Mikor megérezte Kikyou szagát, még jobban nekiiramodott. Hirtelen egy tisztásra ért, ahol a papnő állt és lelkeket hívott a testébe. A youkai közelebb lépett hozzá.

-Nocsak, Inuyasha...Hát megint felkerestél?-kérdezte a papnő.

-Igen. És ez lesz az utolsó alkalom. Térj nyugalomra...-a démon elő húzta a Tetsuaigát-...Kikyou.

-Mi?...-a miko-nak már csak meglepődni maradt ideje. Hiszen suhant a kard, ő pedig pilanatokon belük már csak egy csont- és földkupac volt. Inuyasha összekotorta a hamvakat és egy bőrzacskóba öntötte őket. Majd elrakta a kardját, a csomagot, és elindult vissza, a faluba.

 Mikor odaért, mindenki várta. Illetve majdnem...

-Hol van Kagome?

-Hogy hol? HOGY HOL?! Miattad sír, te, te...-Sango nem talált megfelelő szavakat-Figyelsz te rám?!-Inuyasha egyenesen Kaede anyóhoz ment, majd teljes nyugalommal benyúlt a kimonója alá és odaadta a miko-nak Kikyou hamvait.

-Még egyszer megkérdezem: Hol-van-Kagome?-fordult a ledöbbent társasághoz.

-Abba a...kunyhóba ment...-dadogta Miroku. Inuyasha határozott léptekkel elindult a házikó felé.

 Amikor bement, megpillantotta a fájdalmasan zokogó lányt, aki most fölnézett.

-Tűnj innen!!-kiáltotta könnyező szemmel.

-Nem. Nem megyek el, amíg meg nem hallgatsz.-Kagome már adta volna a pofont Inuyashának, de az pár centire az arcától elkapta a kezét és a lány szemeibe nézett.

-Kikyou nincs többé.

-Aa...sajnálom, Inu...

-Én öltem meg. Miattad. Hogy ne álljon többé közénk a múlt. Kagome...Tudom, hogy nem mutattam ki és hogy már rég el kellett volna mondanom...hogy szeretlek.

-Inuyasha...-elcsattant az első csók és ezen a napon egy csodás éjszakát töltöttek együtt...