6.rész:Párválasztás???

És valóban. A lány teljesen úgy nézett ki mint Lina. Ugyanolyan alacsony volt,fejpántot viselt még a hangja is szinte teljesen megegyezett a lányéval. Az egyetlen különbség talán csak a hajszíne volt, ami ugyanis nem vörös,hanem fekete színben terült a vállára. Amint a fiúk egy kicsit tovább bámulták észrevették, hogy a szeme is más, mivel fekete színű az is ,akárcsak a haja. A királynő észrevette ezt a bámészkodást:

-          Kiről beszéltek idegenek?? Miért bámultok? -kérdezett vissza az uralkodó afféle Linás stílusban

-          Kiköpött Lina –ámélkodott Zel

-          És még a mellei is ugyanolyan kicsik!-tette hozzá a harcos csodálkozva.

-          MIT MONDTÁL??? –rivallt rá a lány miközben feje élénk vörös színben virított.

-          „most már biztos hogy kiköpött Lina”-gondolta Gourry

-          Idefigyeljetek –kezdte most már nyugodt, sőt méltóságteljes hangnemben –én nem tudom milyen Lináról beszéltek. Én Mina vagyok, Teon királynője. Azért hívattalak ide benneteket, hogy elmondjak mindent az itteni életről. Már tudom hogy a nevetek Gourry –vetett egy pillantást rá –és Zelgadis –most Zelre figyelt. Tudnotok kell….

-          Várjunk csak- szakította félbe Zel- az itteni életről?? De mi nem akarunk itt maradni. Ne érts félre nagyon jó ez a hely, de minket már várnak a barátaink, nem maradhatunk itt.

-          Sajnálom. -Nyugtázta a lány a legnagyobb nyugalommal. –mivel városunk létét titok fedi, ezért nem engedhetünk el benneteket. Gondolkodtam és arra jutottam, hogy nem öllek meg titeket, megbízhatónak tűntök.

-          Akkor elmehetünk? –kérdezte Gourry

-          Ezt nem mondtam. Itt maradhattok a városban és hogy lássátok jóindulatomat,a ma esti ünnepet a ti tiszteletekre rendezem. Készüljetek fel a párválasztási ceremóniára.

-          A MIRE???- képedtek el mindketten

-          Ezekben az ínséges időkben valahogy fenn kell tartanunk a népemet. Ugye megértitek. A ceremónia után a két legrátermettebb harcosom párjai lesztek. Az is lehet hogy valamelyikőtöket megtartom.

-          AZT MÁR NEM!- üvöltötték mindketten

-          Én lelépek –közölte Zelgadis majd egy delejgömbböt küldött az ajtó felé, a menekülés reményében. Azonban a kapu meg sem rezzent.

-          Micsoda??Mi történik itt?? –Zel és Gourry értetlenül álltak.

-          Nos ha még nem mondtam volna a kastélyban semmilyen varázserő vagy fegyver nem használható. –mosolygott halványan Mina- És most ha megbocsátotok, dolgom van.

Vigyétek őket! –szólt az őröknek, akik megragadták a két férfit és átvitték egy másik szobába a kastélyban, amíg felkészülnek az estére.

-          Nem lehet igaz. Most hogyan tűnünk el innen?- bosszankodott Zel.

Gourryt láthatóan nem izgatta a helyzet különösebben, mivel a szoba közepén egy hatalmas asztal állt, rogyásig tele „uzsonnával”. Szóval ő rögtön munkához is látott, Zel pedig belátta, hogy semmi esélyük kijutni, de ettől függetlenül az utolsó percig gondolkodott ezen a párválasztás dolgon. Egészen addig amíg el nem jött az este.

Két csinos,teljes amazon harci díszbe öltözött lány jött értük. Ruhákat adtak nekik az esti ceremóniára. Gourrynak nagyon tetszett a talpig fekete öltözéke, ami egy pólóból és egy fekete bő nadrágból állt. Zelgadis vonakodott felvenni a neki szánt összeállítást, ami kék volt, de ettől eltekintve teljesen olyan volt, mint Gourryé. Végül rászánta magát, és elindultak a szertartás színhelyére, ami a palota udvara volt. Felvezették a két férfit a királynő melletti emelvényre és kezdetét vette a küzdelem a párválasztásért. A harctér az emelvénnyel szemben volt, habár inkább valami fura medencére hasonlított. Harcosaink nem igazán értették miért is van ott, de nem kellett sokáig várniuk a válaszra. Két nő egymásnak esett, tépték rúgták egymást, különböző”harci technikákat” vetettek be, habár én egyszerűen női iszapbirkózásnak nevezném.

Végülis a harc addig tartott, amíg végül csak két lány maradt a küzdőtéren. Így ők maradtak a „választhatók”. A két lány meghajolt úrnőjük előtt.

-          Ti vagytok a győztesek. Így a két férfi, Gourry és Zelgadis közületek választ.

-          Köszönjük úrnőnk. –hálálták meg a kegyet.

-          De,…

-          Mi nem akarunk választani-erősködött Gourry.

-          Neked nem is kell jóképű harcosom. –Mina ezzel karonfogta a harcost és el akarta vezetni.

-          Nem! Én nem megyek veled.-jelentette ki a fiú határozottan. –én …nekem…egyszerűen csak felejtsd el, nem leszek senki párja és kész.

-          És én sem!-tette hozzá Zel.

-          Hát így állunk.-mondta most már fenyegetően az uralkodó. Kezében izzó gömb jelent meg , szemei a dühtől csillogtak. –Mi megteszünk értetek mindent a legjobbakat kaphatnátok, de ti hálátlanok…-dühöngött-elegem van belőletek!FÉRFIAK!Most meghaltok! Ordította majd egy delejgömbbel célozta meg a nem kevésbé meglepődött fiúkat.

Ám ekkor egy hatalmas robbanás rázta meg az egész várost. Valaki felrobbantotta a városkaput, és közeledett az ünnepség felé. Útjában mindent felégetett. Amint közelebb ért a lebegő alak, kiderült hogy nincs egyedül. Egy kisebb női alak tűnt ki a füstből, a másik boszorka mellett.

- LÁNGÖRVÉNY! –harsogta ,ezzel az ünnepély részvevői „meleg helyzetbe” kerültek. A tömeg-már aki még tudott- menekült, a többiek már a földön fekve követték az eseményeket. A magasabb nőalak meglehetősen dühösnek tűnt.

-          Hogy jut eszetekbe otthagyni minket a puszta közepén?? Ráadásul étlen-szomjan?? Tiii…idióták! Egész nap itt dőzsöltetek ahelyett hogy értünk aggódtatok volna! És ha bajunk esik??- vonta kérdőre Zelt és Gourryt

-          Ugyan már. Mi bajod eshetett volna?- nézett fel Gourry- hiszen te vagy a legnagyobb csapás a Földön akit ismerek, a legnagyobb veszély az, hogy nem találsz elég ételt ahhoz, hogy akkora legyél mint egy disznó.

-          MIT MONDTÁL???!!!!DELEJGÖMB!!!

A gömb egyenesen a harcos felé szállt ám ekkor valaki megállította. Mina volt az.

-          Mit akartok itt? Kik vagytok?

-          Én Lina vagyok te félnótás kezdő ő pedig Amélia.

-          Lina kisasszony-fogta suttogóra Amélia-nem gondolod hogy nyugodtabban is kezelhetnéd a helyzetet?

-          Nyugodtabban, még hogy nyugodtabban. Fogd be a szád jó??

Amélia jobbnak látta visszavonulni, így letelepedett Zelgadis mellé.

-          na hol is tartottunk?-folytatta Lina- ja igen. Mi nam akarunk semmi különöset csak ellátni ennek a két fickónak a baját mert otthagytak minket a puszta közepén.

-          Ti vagytok az asszonyaik?

-          Micsoda??? Jaj dehogy.

-          Akkor távozzatok, mert épp most választottak párt a férfiak.

-          HOGY MIT??-ugrott fel mind a két lány.

-          Meg tudom magyarázni.-mentegetőzött Zel ,látva Amélia dühét. Gourry ugyanezt válaszolta.

-          Igazáááán??

-          Igen- vágott közbe Mina.-és most tűnjetek el a férjeinktől. A lány egy delejgömböt küldött a lányok felé, akiknek ez nem jelentett kihívást.

-          Csak ennyit tudsz??

A lány újra próbálkozott, ezúttal egy halálcsapással, de ez sem ért célt.

- Készen állsz Amélia?

-          Igen, Lina kisasszony.

-          GYILKOS ÖRVÉNY!!!

A hely azon nyomban porrá lett, esély sem volt a menekülésre. Zelgadis szemei elképedtek „nem volt ez EGY KICSIT túlzás???….nagy baj van.” Gyorsan megkapta Gourryt aki felfogva a helyzetet eszeveszett rohanásba kezdett Zelgadissal együtt.-MENEKÜLJÜNK!!

A két lány a legnagyobb hidegvérrel indult utánuk:

-          Hiába futtok. Előlünk nem menekülhettek…

7. rész: Az újjáépült város

A következő néhány napban meglehetősen fagyos volt a hangulat a társaságban. Olyanyira, hogy a lányok-persze az étkezéseken kívül- nem is beszéltek a két „férfival” akik jobbnak látták meghúzni magukat amíg a lányok megnyugszanak. De hiábavalónak tűnt minden. Utuk során Lina és Amélia kb. 5 méterrel haladtak a fiúk előtt néha hangos megjegyzéseket téve.

-         Nem is értem miért hagytuk őket életben.-nyugtalankodott Lina

-         Igazából én sem értem, megérdemelnék azok után hogy Zelgadis…

-         Mire gondolsz Amélia?-sandított rá a boszorka- csak nem van valami közted és…

-         Hagyd abba Lina és te?? Ha nem érdekel Gourry akkor miért vagy féltékeny??

-         MICSODA, HOGY ÉN??? Te teljesen meghibbantál!

Közben harcosaink is észrevették-mikor a lányok épp egymásnak estek-, hogy valami nem stimmel ott elöl.

-         , Gourry valami történt a lányokkal. Eddig nem veszekedtek.

-         Igazad lehet. Miről beszélhetnek??

Ezzel észrevehetetlenül, de gyorsan lopóztak a lányok mögé a legközelebbi fa mögé.

-         Ez jó. Itt sosem vesznek észre- okoskodott Gourry, de közben egy reccsenés hallatszott lába alól. – A fenébe!

Lina azonnal meghallotta a hangot és Améliával együtt rátámadt az „ellenségre”.

-DELEJGÖMB!

-TÜZES NYILAK!

Gourry és Zel félholtan és enyhén égett-barnás színben rogyott a földre.

-         Mit csináltatok? Gourry drágám jól vagy? –hallatszott egy ismerős hang hátulról. Sylphiel közelített rohamléptekben, Gourry „megmentésére”.

-         Sylphiel? Hogy kerültél ide?- vonta kérdőre Lina miközben Sylphiel már Gourryt ápolta.

-         Háát. Ami azt illeti…hallottam hogy erre jártok és mivel elég közel vagyunk Sairag-hoz, gondoltam idejövök.

-         Honnan tudtad, hogy itt vagyunk?-kíváncsiskodott Amélia

-         Nos ebből a pusztításból nem nehéz rájönni…-válaszolt a lány egy kis mosoly kíséretében. –Gourry drágám jobban vagy?

-         Igen ,köszönöm Sylphiel, hogy megmentettél ettől a fúriától.

-         KÉRSZ MÉG EGYET?-fenyegetőzött Lina ezt meghallva.

Sylphiel látva a feszültséget közbevágott.

-         Lina nincs kedvetek eljönni velem Sairagba? A város szépen épül, már a fogadó is kész van. Ha jól, tudom új szakács jött a városba és ma tart bemutatót.

-         Fogadóó?? Új szakács?? Bemutató?? Már hogy ne mennénk! Úgy sincs semmi dolgunk mostanában.-fogadta el a meghívást a boszorka.- na, mit gondoltok?-szegezte a kérdést a többiek felé.

-         Én éhes vagyok-jelentette ki Gourry.

-         Én sem vetnék meg egy-pár falatot.-osztotta a véleményt Amélia.

-         Én pedig azt mondom ránk fér a pihenés. Főként ebben a helyzetben…-komorított el mindenkit Zel.

-         Milyen helyzetről beszélsz??-kíváncsiskodott Sylphiel

-         Majd mindent elmesélek csak menjünk már enni.- zárta le a beszélgetést a kis boszorka.

 Elindultak tehát a város felé, olyan tempóban, hogy tíz perc sem telt bele míg megérkeztek. A város meglepően gyorsan épült, a legfontosabb épületek máris készen voltak. Állt a városháza, volt templom, fogadó és a lakóházak többsége is teljesen elkészült. Majdnem minden ugyanolyan volt, az egyetlen különbség csak az volt, hogy a város valamivel a régi mellett épült. És persze a lakók sem voltak ugyanazok.

-         Elképesztő!-csodálkozott Zel

-         Hihetetlen, milyen gyorsan felépült.-folytatta Amélia

-         Azok után amiket ez a város túlélt remélem már zavartalan maradhat az élet itt.-filozofált Zel szokás szerint

-         Én is nagyon remélem. És képzeljétek a kiszáradt Pflagun mellett…de inkább nézzétek meg!-javasolta a papnő, és egy határozott m,ozdulattal megragadta a bámészkodó Linát és Gourryt.

Az egész csapat utánuk eredt. És tényleg ott volt. a Pflagun mellett egy kisebb fa nőtt, de olyan ütemben, hogy már nagysága felért egy százéves fáéval.

-         Csodálatos! És mondd mikor vettétek ezt észre?-érdeklődött Zel.

-         Hát. Nem sokkal Phibrizzo halála után találtam rá.

-         Értem.-helyeselt Lina-de nem mehetnénk végre már ENNI? Éhen halok. Közben mindent megbeszélünk. Na mutasd hol az a fogadó! –akaratoskodott a boszi.

-         Jól van menjünk.-válaszolt Sylphiel, de mire a választ kimondta Lina és Gourry már messze jártak.

-         Reménytelen. –nyugtázta Zel és Amélia egyszerre a történteket, míg Sylphiel csak bámult.

Végülis miután mindenki kellően megtömte a bendőjét, kezdetét vette a mese-délután. Lina és a többiek elmondtak mindent erről a bizonyos varázslóról aki valamin töri a fejét és  Rezo ellensége volt. Sylphiel pedig elmesélt mindent a városról,az építkezésekről. Zelgadisnak különös dolog fordult meg a fejében.

-         Ismerve a tényeket, azt hogy Merunak halálos ellensége volt Rezo és hogy az ő laborja itt volt, lehet hogy Sairag még nincs biztonságban.

-         Igazad lehet.-folytatta a gondolatot Lina.- biztos vagyok benne, hogy itt járt és kutatott Rezo dolgai után…sőt még az is lehet, hogy még mindig itt van!

-         Hogy micsoda?-csodálkozott mindenki.

-         Mondcsak Sylphiel nem jött valami idegen a városba, vagy nem történt semmi furcsaság? –érdeklődött tovább a boszorka.

-         Furcsaság?? Nem hiszem…habár, úgy kb. egy hete érkezett egy érdekes pasas és az ősi Sairagot kereste. De szerintem csak kíváncsi volt. Sokakat érdekel-már ami maradt belőle.

-         Nem baj –vágta rá azonnal a lány. Hol van most az a fickó??

-         Nem tudom, habár mondott valami olyat a társának, hogy ez a megfelelő hely valamihez. Aztán valami olyasmit hogy van itt egy hely ahol felkészülhetnek.

-         Aha. Szóval a városban van.Tudtam.

-         Hééé! -Ébredt fel Gourry is- ki van itt?? Most miért ilyen izgatott mindenki??

-         MICSODA???TE AGYALÁGYULT MÉG ENNYIRE SEM VAGY KÉPES? Ha figyeltél volna tudnád hogy Meru a városban van!-ordibált a lány

-         Lina lehetnél egy kicsit finomabb is Gourryval, -nézett könyörgően Sylphiel

-         Neked is elmagyarázzak valamit netán???

Látva Lina rosszalló nézését Sylphiel úgy gondolta jobb lesz befognia a száját.

Miután a kedélyek lenyugodtak, a csapat gyors iramban látott neki a keresésnek. Csoportokra osztva rohangáltak a városban fel-alá. Minden házat átnéztek míg végül csak egy maradt…

Folyt.köv.