A sötét varázsló

Első rész: egy ismerős felbukkanása

-Na megállj! Mit mondtál? Attól hogy nem akkorák, mint egy hatalmas dinnye lehetnek szépek! Most megkapod. DELEJGÖMB!!

-és Gourry feküdt el a padlón.

-ezt megérdemelted! Igenis nőies vagyok!

-Nem értem miért kell nektek veszekedni folyton. Akárhányszor ennénk ti mindig egymásnak estek. -szólalt meg Zelgadis

-igen Lina kisasszony egyszer végre anélkül is megebédelhetnénk, hogy szétvernéd az éttermet. -tette hozzá Amélia

-Mindenesetre hagyjátok abba inkább a feladatunkra koncentráljatok.

-áh sajna igazad van. Nem is értem miért van ennyi megfékezésre váró varázsló. Ráadásul nem is fizetnek érte. Na mindegy. Szóval annyit tudunk hogy ez a bizonyos Meruról hogy egykor Rezo ellensége volt. De ezzel nem sokra megyünk, ha nem tudjuk, mit akar. Zel te sem tudsz semmit? Nem ismered?

-Mikor utoljára láttam épp Rezo-val veszekedett valamin. Azt hiszem egy varázslatról, ami nagy pusztító erővel bír de, nem szerencsés az alkalmazása mivel teljesen megőríti az embert, akkora erőket mozgat meg. Uralhatatlan. Meru amellett volt hogy kísérletezzék ki a módját annak, hogy ne vegye el az eszüket, de Rezo nem ment bele. Gondolom, ezzel lehet összefüggésben, de azt a varázslatot nem tudja megidézni, mert az Rezo elzárta a laborjába-ami megsemmisült.

-Érdekes. De mit akarhat tőlünk? Mi volt az a múltkori akciója azzal a fickóval aki ránktámadott.

-Szerintem arra volt kíváncsi mennyit tudunk, de az is lehet hogy az erőnkre volt kívácsi -mondta Zel.

-Az lehet. No midegy. Majd holnap átgondoljuk ezt a dolgot. -nyújtózott Lina- Mindenesetre legalább annyit megtudtunk, hol keressük. Holnap elindulunk Atlasz városába! -Ja és apropó Gourry: megeszed azt a combot?

És elindultak, habár Gourry nem érezte igazán jól magát-még mindig nagyon fájt neki a tegnapi. -Miért nem tudtam befogni a szám? Az igaz hogy kis melle van de nagyot üt.

-MIT MONDTÁL? -rivallt rá Lina.

-öh.. semmi semmi.

-Na azért!

Körülbelül ebben a hangulatban telt a következő pár nap is. Gourry sokat kapott, mert nem tudott vigyázni a szájára. A következő városban-de inkább leélt falunak titulálnám- kiabálva menekültek az emberek. Mi történt itt? Éhes vagyok és ilyenkor nem bírom, ha felbosszantanak.

-Meneküljetek a sötét varázsló szolgája utolér. Fuss, ha kedves az életed!

-A sötét varázsló szolgálója? Az meg ki? -kérdezte Amélia

De a férfi már messze járt.

Lina: -Sebaj majd fogok egyet -DELEJGÖMB! És elhajította egy szerencsétlen férfit megcélozva.

-Telitalálat! Még nem jöttem ki a formámból! És most mesélj: mi folyik itt?

-a sötét varázsló elátkozta a falut mindenki aki itt van vagy itt marad halálra van ítélve. Ugyanis a mi falunk tartozott neki, védelemért cserébe de nem tudtunk fizetni. Ezért ránk küldte a tanítványát, aki mindent elpusztít.

-Vagy úgy. És mennyit ér meg nektek hogy megszabaduljatok tőle? -kérdezte Lina kapzsi szemekkel

-Na de Lina -szólt Gourry -nem gondolod hogy…

De nem volt ideje befejezni a mondatot mivel megjelent előttük a „tanítvány”. Lina nagyon meglepődött. Te? Magas, sötét hajú fekete ruhába öltözött varázsló jelent meg előttük.

-Ismered? -szólt Zel

-Hát persze. Ő egy régi ismerősöm. Mindig jobb voltam nála –nem csoda hisz Lina vagyok az elbűvölő kis boszorkány- egy nap felkapta a vizet és lelépett.

Sosem voltál jobb nálam –aggályoskodott Sorel -Csak szerencséd volt! És ezt be is bizonyítom! Halálcsapás!!!

Lina elugrott a csapás elől.

Már Améliának is kezdett elege lenni: -Irigységből rátámadni Linára, ezt az igazság nem nézheti tétlenül. Készülj az igazság csapására!

Közben a többiek: már megint kezdi...

-Ti nem érdekeltek. Én csak Linát akarom elintézni, de vigyázzatok, ha útban vagytok nem menekültök.

-Azt már nem-előlépett Gourry -én vagyok e lány védelmezője, és ha bántani akarod előbb rajtam kell átjutnod!

-Gourry…

-És mi sem hagynánk, hogy egy társunkat bántsd-tette hozzá Zelgadis

-Úgy bizony: az igazság nevében!!!

Linának jól esett hogy ennyien mellette állnak és megvédik.

-Na ehhez mit szólsz? Gyerünk fiúk! Lássuk el a baját!! Halálcsapás! Tüzes nyilak! Földrengető!! -hangzottak az átkok minden felől. Sorel védekezett, sőt mi több visszatámadott.

-Tüzes pöröly!!! Óriás gömbvillám!!!

-Lina ezek komoly átkok, próbáld meg a sárkányigát. -szólt Zel

-Lina bólintott és elkezdte a varázslatot.. Sorel hogy megakadályozza rátámadt,

De hála Gourrynak sikerült véghez vinni a varázslatot.

Sorel nem tudott védekezni ellene. Látszott hogy vége.

-Győzelem!!! Tudtam én, hogy csak a szája nagy! Velem kezdtél most megbántad! Hát igen nem is lehetett esélyed elle….

De ekkor hirtelen megbénult. Nem tudott MEGMOZDULNI. Beszélni sem. Fokozatosan elgyengült majd összeesett.

Gourry azonnal a lányhoz futott, de nem sokat tehetett. A Többiekkel együtt próbálták felkelteni, de nem sikerült.

-LINA TÉRJ MAGADHOZ, KÉRLEK!

-Lina kisasszony!!

Most mit tegyünk???

A sötét varázsló

Második rész- Lina álma

-Mi történt? Hol vagyok? -csodálkozott a kis boszorka

-Azt hitted ilyen könnyen elintézhetsz? Ugyan már. A legújabb átkom áldozata lettél. Észre sem vetted hogy rádolvastam amíg a sárkányigával fáradoztál.

-Új átok? Szóval végig erre játszottál?

-Igen. Meru mester tanította. Hasonlít az álomcsapdához, csak nem hiszem, hogy ebből felébrednél. Ez egy olyan varázslat, ami szembesít az ellenségeiddel.

-Az ellenségeimmel?

-Bezártam a tudatod, hogy a barátaid ne zavarhassanak és néhány ismerősöd nyugodtan elégtételt vehessen. Ne is próbálkozz, nem tudsz kiszabadulni. És most.. Ha megbocsátasz már várnak rád.

Sorel eltűnt és Lina körül a helyszín megváltozott. Valamilyen sötét csarnok tűnt elő a homályból és egy alak közelített. –Szervusz Linácska!

-Rezo??-szóval így értette, hogy találkozom az ellenségeimmel. De hiszen ő már halott?

-Úgy bizony. De ez egy különleges varázslat, melynek segítségével bosszút állhatok. Gyilkos örvény!!!

-Lina ügyesen hárított, de nem tudta mit tegyen.-de legalább az erőm működik. De mit tegyek? A sárkányiga nem elég erős a szörnybéklyót nem használhatom, talán még a sötétség kardja –a Rémálmok hercegének ereje segíthet rajtam. Ha ez sem válik be, legfeljebb védekezhetek. Hol vagytok fiúk? Gourry..

Ki kell jutnom!!

-Mi lenne, ha inkább velem foglalkoznál?-szólt a pap- Készülj a halálodra!-egy hatalmas csapás tartott a lány felé, aki egy fényfallal próbálkozott, de az nem volt elég erős, keze megsérült.

-A fenébe!

*****

Gourry:-Lina! Mi történt? Amélia, Zelgadis gyertek gyorsan! Zel és Amélia befutottak a kunyhóba, ahová Linát vitték.-Egyszercsak vérezni kezdett a keze és megjelent ez a seb.

-Mi folyik itt?-kérdezte Amélia

Zel:-Ez valami átok lesz. Azt hiszem hallottam már róla Rezotól. Bezárta Lina tudatát.

Gourry: az mit jelent? Tehetünk valamit? Zel muszáj őt megmentenünk érted?-és megragadta Zelgadist a köpenyénél fogva.

Zel.:-Nyugodj meg. Nem hagyjuk!

Amália: de Zelgadis úrfi, ha nem találunk ki gyorsan valamit, akkor Lina…

-Tudom Amélia.

 Zel és Amélia kimentek, magára hagyva Gourryt.-Tarts ki Lina kérlek!

Amélia:-nagyon aggódik érte.

-Rezo ne hidd, hogy ennyi elég lesz ellenem. .. Túlvilági erő, karmazsin vérfolyam… kezdte a varázslatot

-Nem-nem Linácska. Ez kevés.

-SÁRKÁNYIGA!

A vörös pap elhárította a csapást, sőt visszaverte azt Linára.

-Nem lehet…-és Lina –habár valamelyest hárította a támadást, nagyot vágódott.

**

Ebből Gourry a valódi világba annyit vett észre, hogy Lina összerándult, szája vérezni kezdett…-NEE! Tarts ki egy kicsit!

**

-Azért nehogy azt hidd, hogy ezzel legyengítettél. Még így is le tudlak győzni Rezo! Most figyelj! Hideg kardja sötét üresség szabadulj ki….

-Ez meg micsoda? a Rémálmok hercegének ereje?

-SÖTÉTSÉG KARDJA!

A vörös papot sikerült megsebeznie, megmozdulni sem tudott.

-Na ugye megmondtam! És most mesélj! Hogy jutok ki innen!-de Rezo eltűnt, a helyszín megint megváltozott.

-Mi folyik itt?

A helyszín most egy erdei tisztás volt.

-mi jöhet még?

-Te kis bélpoklos boszorka! Véged!-és egy újabb alak közeledett.

-Ez a hang! Csak nem? Gaav, a démoni sárkánykirály?

-Pontosan.

/Ki kell jutnom innen valahogy. Olyan varázslat kell, ami kapcsolatot teremt a külvilággal. De mi az?-és hirtelen bevillant/

-Hát persze-gondolkodott hangosan-a Megidézés igéje, amit Mazenda és Kanzel világában használtam, hogy kijussak!!De nagyon oda kell figyelnem nem fog sokáig fennmaradni a rés! Ne haragudj, szívesen cseverésznék még veled, de nem érek rá, mennem kel l.-és elkezdte az igét.

-Micsoda azt hiszed, elmenekülhetsz? És felé suhintott a kardjával. Eközben hatalmas fény kíséretében megjelent az átjáró, de az gyorsan szűkült, miközben a csapás már majdnem elérte Linát.

-Jaj ne! Nem érem el időben! Gourry, sajnálom…

De ekkor egy alak jelent meg a fényben kezét Lina felé nyújtva. Éppen sikerült kihúznia a boszorkát mielőtt Gaav elérte volna.

-Gourry!! Te vagy az? Annyira köszönöm! Ha te nem lettél volna ott én… és megölelte a harcost.

-Nem tesz semmit Linácska. Örülök, hogy itt vagy. Nem tudom mi lett volna ha…mélyen egymás szemébe néztek és közelítettek egymás felé. Már csak egy centi választotta el őket, mikor hirtelen betoppant Amélia és Zelgadis. Lina zavarában azonnal padlóra küldte Gourryt.

-Lina kisasszony úgy örülök, hogy itt vagy-futott oda Amélia és teljes erejéből megölelte.

-Ugyan már összenyomsz!

-Jaj ne haragudj a kezed.

-Lina örülök, hogy viszatértél. -nyugtázta Zel a történteket. -Mondd mégis mi történt?

És Lina elmesélt mindent, a többiek figyelmesen hallgatták, habár Gourry nem igazán értette az egészet.

-Mondd Zel, te mit tudsz erről az átokról? Én még sosem hallottam róla.

-Az a lényege, hogy elzárja a tudatot. Ha megfelelően alkalmazzák a varázserő sem működik, szóval úgy látszik az illető kezdő.

-És hogy van az, hogy szembesít az ellenséggel? Rezo és Gaav már rég halott.

-Nem velük küzdöttél.

-MICSODA?

-Csak az emlékükkel. Ez a varázslat szembesített volna minden ellenségeddel egymás után, amíg bele nem halsz. De valójában nem velük, hanem az emlékükkel és a félelmeiddel harcoltál. Ez a varázslat a tudatodból merít, és ha ott meghalsz itt is.

-és Lina kisasszonyt ezzel a varázslattal csalta csapdába? Az igazság nem tűrheti ezt az ármánykodást!!

 -Igazad van nálam is kihúzta a gyufát, de ezt még visszakapja! Kikezdeni a hatalmas és egyedülállóan szép Linával… Hát… Induljunk máris! Megmutatom én ennek a varázslók szégyenének!

Nagy lendülettel elindult de hatalmasat korgott a gyomra. -Na jó, talán az a varázsló még várhat, itt az ideje, hogy megebédeljünk! Futás!!- aki utolsónak ér oda megeszem az adagját!!!

A sötét varázsló

3.rész:A barátok elvesztése

-         Ugyan Gourry gyere már! Már nem vagyunk messze. El sem hiszem a „nagy” harcos ilyen puhány. Ez csak egy kis séta.-jegyezte meg a boszorka.

-   Egy kis séta???könyörgöm már vagy két napja gyaloglunk. És különben is hogy ne lennék fáradt mikor az én vacsorámat is megetted.

-   Jaj Gourry,nem gondolod hogy igazán rád fér egy kis diéta???

-   Lehet hony nem NEKEM kellene koplalnom.-vágott vissza a fiú

-   Ezzel meg mir célzol???-Lina fenyegetően nézett a fiúra majd megragadta és levágta a fiút a földre. Azonban Gourry visszavágott és szúrós megjegyzésekkel illette a lány melleit.

-   Ez nem lehet igaz. Ezek ketten sosem bírnak nyugodtan maradni??-jegyezte meg Zelgadis kiábrándultan

-   Igazad van Zelgadis úrfi. Nem értem miért kell folyton veszekedniük, hiszen olyan szép pár lennének…-ábrándozott a lány és tekintetét az ég felé fordította.

Azonban ebben a pillanatban furcsa alakok jelentek meg , pontosabban rontottak ki a fák és bokrok közül. Egyszerű banditáknak látszottak így rögtön hozzálátta a már oly sokszor hallott fenyegetőzésnek.

-         Adjátok ide minden pénzeteket ha kedves az életetek! Különben….-

A fickó folytatta volna még a kis monológját ha Lina nem tör ki szikrázó, ugyanakkor vészjósló kacagásban.

-         Ti akartok elbánni…VELEM???

„ilyenkor én is félek tőle”-gondolta magában Gourry

egy perc sem telet belé és a lány megmutatta a rablóknak a földet közelebbről.Csak úgy záporoztak a delejgömbok és a törpebombák,míg végül senki sem maradt.

-         Na ugye, megmondtam!-mosolygott a boszorka-És most nézzük meg hátva van náluk valami értékes.

-         Lina nem gondolod hogy ez egy kicsit túlzás?-szólt Zelgadis

-         Igen Lina kisasszony arról nme is beszélve hogy én is szívesen segítettem volna az igazság nevében.

-         Ugyan Amélia sose bánd legközelebb neked adom őket.jó??

-         Rendben. Nyugtázta mindezt a lány.

A kis csapat folytatja útját. Ugyan pontosan nem tudták hol keressék a varázslót de Atlasz biztos pontnak bizonyult.Azonban amint beértek az egyébként vidám és nyüzsgő városba különös dologra lettek figyelmesek.

-         Túl nagy a csend –vette észre Zel

-         Egy teremtett lelket sem látni.

-         Mi folyik itt??

-         Talán mindenki elment nyaralni. Jó idő van-vetette fel ötletét Gourry, mire az egész társaság arccal a földre vágódott.

-         HOGY LEHETSZ ENNYIRA OSTOBA?-förmedt rá a boszorka

Ám ekkor különös hangok törték meg a város csendjét. Egy zörejt hallottak ami egyre közeledett feléjük de nem tudták honnan. Míg végül a szél is fújni kezdett és az ég is beborult.

- Kellet nekem megjegyezni milyen szép idő van , máris jön a vihar-jegyezte meg Gourry

-         Ez nem vihar. Valaki közeledik.-vette észre Zelgadis

-         Lehet hogy végre találkozunk Meruval??-kíváncsiskodott Amélia.

Azonban csalódásukra nem a sötét varázsló csupán Sorel jelent meg a felhők között. Végignézett a csapaton majd megszólalt:

-         Szervusztok! Sajnálom ha csalódást okoztam de még van egy kis elintéznivalóm veletek.

-         Azt meghiszem. És mégis mit akarsz? Megölni minket? Mert ha igen akkor a múltkorinál jobbat kell kitalálnod!-fenygetőzött Lina

-         Nos, mivel láttam mit is tudsz valójában úgy döntöttem ajánlatot teszek.

-         Lina kisasszonynak??Miféle ajánlatot-érdeklődött a hercegnő

-         Állj mellém és meghagyom a barátaid életét!

-         Micsoda? Hogy Lina veled menjen?-háborodott fel a harcos és abban a pillanatban előrántotta a fénykardot.

-         Jegyezd meg te hitvány kis varázsló:én nem megyek veled.-adta ki az útját a boszi

-         Áh vagy úgy. Akkor nyomatékosítanom kell a kérésem. GYILKOS ÖRVÉNY!!

A csapás meglepte mindannyiukat nem számítottak rá hogy Sorel ismeri ezt az átkot. A varázslat Améliát vette célba és Lina hiába próbálta elhárítani túl messze volt a lányhoz aki meg sem moccant. Csak bámulta a közeledő halált.

Azonban Zelgadis most sem hagyta cserben. Amilyen gyorsan csak tudott,rohant a lány felé, mikorben egy varázsigét mormolt. –Villámburok!!

Az ige hatásos volt még épp időben sikerült a pajzsot felhúznia. Aggódva fordult Amélia felé:- Jól vagy??

A lány csak bólintoot még mindig nem tért magához.

-         Áh, szóval sikerült kivédenetek. Sajnálom így most máshogy kell végeznem veletek-de ezúttal két legyet ütök egy csapásra.-fenyegetett Sorel.

Azzal egy furcsa igét kezdett mormolni, és egy apró vörös fény jelent meg a kezében. Majd ez kiteljesedett és a városka minden házába bevilágított. A házakból ezután emberek jöttek ki, mindegyikük úgy mintha nem is önmaga,csupán báb lenne. Körbeállták zelgadist és Améliát,majd a vörös élénken izzó fény az ő kezükben is megjelent és egyre nagyobb lett. Zel és Amália tanácstalanul néztek körbe.

-         Mi történik???-bámult értetlenül Lina míg végül a mormolásna vége szakadt és egy fenyegető ige hangzott: HALÁL FÉNYE!!!

A városiak kezében tartott fény kiteljesedett és hatalmas, izzó gömbbé egyesült mely mindent elpusztított ami az útjába került. A fény egyenesen a két barát felé repült. Sem Zelgadis sem Amélia nem tudott hatásos védővarázslatot nem tudtak elmenekülni sem. Még egyszer utoljára egymás szemébe néztek és Zelgadis megfogta Amélia kezét.így álltak egy pillanatig mígnem a gömb elérte őket és eltűntek e világból.

-         NEEEEEEEEEEE!!!-kiabált Lina miközben megpróbálta valahogy megmenteni barátait. De semmit sem tehetett.Zel és Amélia örökre eltűnt.

4. rész: újra együtt

-         Te átkozott!!!-dühöngött Gourry is és előrántotta a fénykardot.

Lina még mindig nem tért magához a döbbenettől, de lassan felnézett és még soha nem látott düh és bosszúvágy szikrázott a szeméből. Elindult Sorel felé, de egy szó nélkül, soha nem látott komolysággal.

-         Lina mit csinálsz?-értetlenkedett Gourry

De a lány nem válaszolt csak mormolt valamit és közben a varázsló felé tartott.

-         Lina hiába erőlködsz engem nem tudsz elpusztítani.-erősködött Sorel

-         Majd meglátjuk!-kiáltotta el magát és a következő pillanatban már ott volt kezében a Rémálmok hercegének sötét kardja, ami soha nem látott erőket mozgatott meg.

Még Gourry is meglepődött az ereje láttán. A lány épp lecsapni készült mire Sorel odébb ugrott kitérve előle majd kaján vigyor közepette ismét a Halál fényével próbálkozott. A halandókat ismét felhasználva a hatalmas fénygömb a lány felé tartott. De túl gyorsan közeledett és ezt Lina is látta „Ha ez elér mielőtt végezhetnék Sorellel…”

És valóban. A gömb olyan gyorsan közelített, hogy Linának nem maradt elég ideje. Ám ekkor két ismerős hang hallatszott.- DELEJGÖMB!!!

  -TÖRPEBOMBA!!!

A két átok a halandókra csapott le így erejüket Sorel nem tudta felhasználni, a gömb szertefoszlott. Így Lina minden akadály nélkül pusztította el a varázslót, aki abban a pillanatban meghalt amint a kard elérte. Lina erőtlenül esett össze. Magánál volt de a varázslat nagyon sokat kivett belőle. Gorry azonnal a lányhoz rohant megnézni hogy van. Lina fáradtan csak annyit mondott:

-         Győzelem!! Ám ekkor eszébe jutott a két hang. „lehet hogy …ők voltak?”

-         Mi a baj Lina? -kérdezte a harcos

-         Te is hallottad?

-         Mit?

-         Hát őket. Améliát és Zelgadist. Ők bántak el a halandókkal.

-         Nem te voltál? –értetlenkedett Gourry

-         Nem. De te is hallottad ugye??-megrángatta a fiút.

-         Én nem halottam semmit.

És ekkor Linán  átsuhant a gondolat. „lehet hogy csak képzelődtem…? De akkor mit hallottam?”-kételkedett magában a lány

Hirtelen egy ismerős hang köszönt rájuk:

-         HELLÓ mindenkinek!

-         Te?

-         Xellos???

-         Már nem is örültök nekem?-kacsintott a mazoku

-         Mit keresel itt? –vonta kérdőre a boszorka

-         Nos, vendégeket hoztam.

Ekkor Zelgadis és Amélia  jelentek meg Xellos mellet.

-         Amélia , Zelgadis-örült Lina és Gourry- úgy örülünk hogy itt vagytok.

Ölelések sora következett, habár Zelgadis nem vágott túl jó képet hozzá, jól esett neki az aggódás.

-         De mégis mi történt??-tért magához Lina

-         Nos, hát épp erre jártam és gondoltam beugrom.J-ragadta meg a válaszadást a mazoku

-         Erre jártál??? És mit kerestél itt?-folytatta a kérdezősködést Lina

-         Az titok!!!-mosolygott Xell. És amilyen hirtelen jött ,olyan hirtelen el is tűnt.

-         Hé Xellos várjál már!- kiáltott utána a boszorka, de addigra már eltűnt.

-         Vajon mit akarhatott? –szólt hozzá Zelgadis

-         Nem tudom, de az a lényeg hogy itt vagytok, nem??-szólalt meg gourry aki az eddigi eseményeket nem igazán tudta már követni

-         Most végre valami okosat mondtál Gourry úrfi!- dícsérte meg a hercegnő.

-         Ezt meg hogy érted???

5.rész:Egy különös város

-         Elegem van!!!-őrjöngött Lina- Már egy hete semmi nyoma ennek az átkozott Merunak, úgy volt hogy Atlaszban van nem??? Akkor miért nem volt ott???-hangja már kiabálásba csapott át

-         Ugyan Lina kisasszony, nem ilyen súlyos a helyzet. Legalább élvezhetjük a nyugalmat.-válaszolt Amélia

-         Nyugalmat??? Nem gondolod hogy ez már TÚL nyugodt???ELTÉVEDTÜNK!! az erdő közepén vagyunk és ÉHES vagyok!

 Lina ekkor már majdnem egy delejgömb bevetésén fáradozott azonban Amélia közbevágott.

-         Lina kisasszony! Nyugodj meg! Gourry és Zelgadis úrfi elmentek , megkeresni az utat és biztos már visszafelé tartanak. És tudom hogy sikerül nekik ha az igazság csillagát követik!!! -a lány szemében a már oly sokszor látott csillagocskák jelentek meg

-         Amélia?! –szólította meg Lina

-         Igen?

-         FOGD BE!!! Ekkor már semmi sem menthette meg a hercegnőt a delejgömbtől…

****

Közben a két fiú megtalálta ugyan az utat, de eszük ágában sem volt visszatérni a lányokhoz.  Nagyon érdekes városba kerültek, ahol  mindenki kedves, segítőkész és nem utolsósorban istenként tiszteli a két idegent. Azonban a városka legfőbb különlegessége, hogy csak nők lakták és nem is akármilyenek. Amerre a szem ellátott szebbnél-szebb fiatal lányok sürögtek-forogtak. A helyzetet Gourry rendkívül élvezte habár eleinte kissé zavarban volt. azonban néhány lány meghozta a kedvét a mulatozáshoz „mekkorák??..húha…ha ezt Lina látná, megölne mindenkit”-gondolta magában néhány szép kebel láttán. Zelgadis nem igazán akart feloldódni-többek közt külseje miatt- habár néhány dícsérő szó nála is hatásos volt. Odavoltak érte a lányok, főleg az ereje nyerte el tetszésüket. Így hát kicsit elengedte magát.

Az  egyik alkalommal –a nagy tengerparti lakoma közben azért a lányok is eszükbe jutottak:

-         Gourry, nem kellene visszamennünk a lányokhoz? Már két napja eljöttünk. Már biztos nagyon idegesek-szakította meg beszélgetését egy lánnyal

-         Nem tartom jó ötletnek. Ha most visszamennénk, akkor Lina mérgében néhány delejgömbbel jutalmazná fáradozásunkat és ahhoz nincs kedvem. Előbb-utóbb úgyis idetalálnak, addig is érezzük jól magunkat.

-         Milyen igazad van. Nekem sincs kedvem Lina hisztijéhez. Lehet hogy nem is vagy olyan ostoba?

-         Már hogy lennék! Csak ti nem veszitek észre milyen okos vagyok büszkélkedett.

Ám ekkor a beszélgetést félbeszakítván 3 meglehetősen alulöltözött lány jelent meg.

-         A királynő követei vagyunk-mutatkoztak be- Velünk kell jöjjötök. Úrnőnk beszélni kíván veletek.

-         Úrnőtök??? hogyhogy eddig nem is láttuk?…gondolkodott Zelgadis

A két fiú elindult a 3 követ után, Zelgadis meglehetősen gyanakodott.-Gourry, szerinted mit akarnak tőlünk??-kérdezte a harcost

-         Hát, őszintén szólva, szerintem meghívnak vacsorára!!-vágta rá hirtelen mire Zel felje a szokásosnál is unottabb képet vágott „hogy lehet valaki ennyire ostoba?”

A lányok egy hatalmas kastélyhoz vezették őket az erdő szélén amelyet eddig még nem is láttak, hiszen a városnak ezt a részét még nem térképezték fel. A kastély kertje lélegzetelállító volt-persze női szemmel- mindenütt rózsakertek, sövényalagút. A kert közepén egy szökőkút állt. Áthaladva a kerten, egy hatalmas előcsarnokban, majd a trónteremben találták magukat. Zelgadis meglehetősen kényelmetlenül érezte magát a rózsákkal zsúfolt teremben. „nem sok ez egy kicsit??”

Azonban ekkor valaki fellépett az uralkodói emelvényre és a trónszéken elfoglalta helyét. Majd megszólalt:

-         Üdvözöllek titeket idegenek! Isten hozott városunkban.

Ekkor a lány felállt, így a Nap sugarai megvilágíthatták arcát. Zelgadis és Gourry nem bírt magához térni a döbbenettől. „ez nem lehet??.. De hisz ő nem lehet…Nem lehet ő Lina!!?”